Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
Téli utazás az NDK-ban Mit ér a munkás — ha magyar? A berlini Alexander tér televízióstornya határidő előtt, decemberre elérte a tervezett 361 méteres magasságot, s ma a város minden pontjáról látható. Nyugati újságírók, akik az utóbbi hónapokban egyre több cikket írnak az NDK-ról, elnevezték a kihívás tornyának, nyilván azért, mert úgy vélik, he..y á torony jelképes értelme 'legalább olyan fontos, mint gyakorlati haszna, idegenforgalmi érdekessége, vagy városképi értéke. zik Jakab Ferenccel, a Mittelganghaus állami megbízottjával és Keresztúri József KISZ-titkárral. A 181 fiatal közül 103 KISZ-tag, négy alapszervezetükben októberben tartották a vezetőségi választásokat. Az FDJ-fiatalok- kal közös kirándulást szerveztek Lipcsébe, Potsdamba, Brandenburgba, A KMP megalakulásának 50. évfordulóján emléklapot, ajándékokat kaptak az üzem vezet tőitől... A szakma határai Egy polgárjogot nyert kifejezés A berlini ..fel” túlsó oldalán is tudják, hogy az Alex friss épületóriásai közül égnek szökő karcsú torony, amelynek gömbje a gyenge téli napsütésben, a Spree köd- felhőiben is ezer színben csillog, a keletnémet gazdasági csoda szimbóluma. A „DDR Wirtschaftswunder'’ kifejezés polgárjogot nyert, az azonos című vaskos kötet már karácsony előtt kapható volt n berlini, drezdai, lipcsei 'könyvesboltokban. A népi kamara december 12—14-i ülésén emelte törvényerőre az 1969. évi népgazdasági tervet, amely a nemzeti jövedelem 6 százalékos növelését írja elő, s ezzel az NDK fennállásának 20. esztendejében átlépik a 11)0 milliárd márkás (kb. 400 milliárd forintos) határt, miközben az ipari termelés 7, a tér melékenység 9, a beruházd: 11 százalékkal növekszik. A NDK helyét a világ tíz leg erősebb ipari hatalma közöl , senki sem vitatja. (Igaz, heg; a fanatikus új (és régi] nácit még a létezését is tagadják bár egyre kevesebb meggyőződéssel — s a tényeken « úgysem változtat.) Az IFA-város magyarjai ' Az Alexánderpiatztó! majdnem egyórai vonatozással jutottam Ludwigsfeldébe. A menetidőbem bonne van a kétszeri átszállás; Berlin-— KarLshorstban (a gyorsvasút-' lói a potsdami távolságira) és Genshagemer Heide megállónál a buszra. A 14 ezer lakosú kisváros, Nyugat-Berlm- •töl délre, néhány évvel ezelőtt még csak kétszáz lelket számlált; az IFA Autómüvek megalapítása óta hosszú házsorok nőttek ki a földből, három-négy emeletes épületek, s néhány középmagas — 7—9 szintes — tömb. A lakosság foglalkoztatott rétege, összesen hatezer munkás és alkalmazott az IFA dolgozója. Köztük 181 magyar fiatal szakmunkás, valamennyien a hétszintes Mittelganghaus lakó], Lakatosok, hegesztők, vágók, préselők, szerelők, marósok, 30 fő kivételével szak- munliások. A présmühelyben három műszakban dolgoznak, a többi — 150 ember — két műszakban. T Szobáik 3—4 ágyasak, közI f-onti fűtésesek, minden hálóhoz társalgó, fürdőszoba (állandó hideg-meleg vízzel), berendezett konyha (gáztűzhellyel), előszoba, beépített szekrénysor tartozik. 200 kötetes könyvtárukat a magukkal hozott könyvek összeadásából alapították, a szakszervezettől most kapnak 800 kötetet. Két klubszobájukban rádió, televízió, lemezjátszó, magnó mellett szórakozhatnak. A városi klubház a hét Ogyik napján az övék. i Az FDJ, az ifjúsági szövet1 Bég kezdettől fogva szoros baráti kapcsolatot tart a magyarokkal, veze .őjük Met.ke , Jfardtmut, naponta találkp; Luüwigsreide ronamosan fejlődő kisváros. Jelentőségéi mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a járás (Zossen) ipari termelésének SO százalékát adja, s lakossága a mostani 14 ezerről a következő négy esztendőben húszezerre növekszik. Bevándorolt lakosságának egy része, 900 fő, köztük sok fiatal házaspár barakkokban él, s majdnem 400 gyermek vár bölcsődére. A magyar fiatalok helyzete tehát szinte kiváltságos. Ennek több oka is van, elsősorban az. hogy az IFA Automobilművek munkaerőhiánnyal küzd, sokan kilépnek és másutt helyezkednek el, a magyarok viszont megbízható, állandó munkásai az üzemnek. Bár mindössze három százalék a részarányuk, teljesítményeik, munkakedvük révén ők jelentik a gyár egyik hajtóerejét. A sokirányú gondoskodás, amellyel az üzem vezetői körülveszik őket, a teljesítmény utáni pótszabadságok és egyéb juttatások azt bizonyítják: fiaink megbecsülést szereztek a magyar munkásnévnek. „Egy kicsit ráverünk, srácok!” — ez a jellegzetes mondat itt is kifejezi a virtust, a szólam nélküli öntudatot, a fiatalok gondolkodását. Pedig szakmai szempontból-nem. volt könnyű az indulás, hazatérésük után pedig újabb problémákkal néznek szembe. A hazai szakmák közül például hiányzik az „automata vágó”, a „COll AB hegesztő” (villanyhegesztő) és számos más foglalkozási ág, amelyet itt tanultak és gyakorolnak. ? Számunkra az NDK „ísko- : la” még akkor is hasznos, ha fiataljaink a hazatérés utáni első hónapokban az „átkapcsolás”, a hazai termelésbe való „visszailleszkedés” akadályaival találkoznak. Tanult új szakmájuk egy sor begyakorolt készséget, műszaki ismeretet hoz a magyar ipar számára. Két nap alatt hűsz-huszob- öt fiatallal beszéltem az IFA munkásai közül. Arra a kérdésre, hogy véleményük szerint milyen nehézségeket okoz hazatérésük után az, hogy itt más munkakörben dolgoztak, majdnem mindenki egy szóval válaszolt: „semmit!” — Három év alatt nem felejtem el a régi szakmát, az új pedig pluszként marad, sőt van egy újabb választási lehetőségem is... Az anyagiakról röviden: a „motorkerékpár-láz” itt is erős, legtöbben erre gyűjtenek. Telik rá a 480—550 márka havi fizetésből, s ha jobban „rávemek”, 600 márka fölé is emelkedhet a havi bér, Bertalan Lajos (Folytatása következik.) A tsz-törueny pröbaéue a gyöngyösi járásban Lényegében még csak egy fél éve él, lett gyakorlattá a III. sz. tsz-törvény, amihez a IV. sz. földtörvényt is hozzásorolhatjuk, hiszen ezek alapján 1968. június 30-ig kellett a termelőszövetkezeteknek az új alapszabályt kidolgozniuk. Sok idő nem jutott erre a munkára, mégis arra törekedtek a gyöngyösi járás tanácsi és pártszervei, hogy az előkészítést minél alaposabbá tegyék. Ez a törekvés sem pótolta azonban a tapasztalatok hiányát. Ezért válik szükségessé több tsz-ben az alapszabályok módosítása, hiszen az élet egy sor elképTVem minden papír égetni való Ezekben a hetekben a szokásosnál több nyomtatványt, meghívót, levelet kézbesít a posta a termelőszövetkezetek tagjaihoz, összefügg ez a zárszámadásokkal, az új rendeletek ismertetésével, s főleg a közös gazdaság tagjainak jobb tájékoztatási szándékával. S ezt sokan nem értik meg. Sírokban is jó néhányan zaklatásnak vették azt a szövetkezet vezetőinek jó szándékából fakadó akciót, amelyben a szétküldött nyomtatványokon részletesen megírták, hogy ki mennyi pénzt és miért kap a zárszámadó közgyűlésen. A stencilezett papíron gondosan felsorakoztatták, hogy a favágásért, szénabetakarításért, a kukorica megműveléséért, a málnaszedésért, s más munkáért mennyi bért számoltak el a szövetkezet tagjainak, mennyi föld járadékot kapnak. Hasonló részletességgel mutatták ki, hogy ebből az összegből mennyit vontak le biztosításra, SZTK- ra> s egyéb célokra. Mindezek után érthetetlen, hogy miért vették mégis zaklatásnak ezeket a küldeményeket, hiszen olyan őszinte részletességgel mutatta ki a szövetkezeti tagoknak járó összegeket és a levonások miértjét, hogy mindenki számára világos lett évi munkájának elszámolása. A jóindulatból még arra is futotta, hogy azt is felsorolták, kinek mennyi munkanapot kell dolgoznia, ahhoz, hogy megfelelő alapja legyen a nyugdíjhoz, háztájihoz, fizetett szabadsághoz. Közölték azt is, hogy aki a számokkal, vagyis az elszámolással nem ért egyet, az jelentkezzék a szövetkezet központjában, hogy korrigálhassák a tévedéseket. Azt mondták ezekre a papírokra, hogy „égetni való”. De másféle értesítések, meghívók is sok esetben találkoznak meg nem értéssel. Pedig milyen praktikusak, hasznosak. Pétervásárán láttam például egy zárszámadási közgyűlésre szóló meghívót, amelyen nemcsak azt közölték a közös gazdaság tagjaival, hogy mikor s hol lesz a jelentős összejövetel, s az azt követő ünnepi ebéd, hanem a mellékletben már felsorolták, hogy mennyi jövedelme van a tsz-nek, menynyi jut egy munkaegységre, mennyi a jószág, a hitel, az adósság, a nyereség, s e számok ismeretében már jobban felkészülhettek a gazdák az elnöki beszámolót követő vitára. Más, hasonló hasznos küldeményeket is továbbít manapság a posta a szövetkezetek tagjaihoz. Említhetnénk köztük az alapszabály-tervezeteket, vagy azokat a normafüzeteket, amelynek alapján sok közös gazdaság számolja el az idei munkadíjakat. A Dél-Heves megyei Területi Szövetség ezer példányt rendelt például ezekből a füzetekből, s küldi szét az ötven közös gazdaságba, hogy minél több helyen meghonosítsák a havonkénti készpénzfizetési rendszert, s világos legyen a szövetkeze; tek tagjai előtt, hülyén munkáért mennyi bért kaphatnak. Elképzelhető persze, hogy olyan felesleges vagy nehezen érthető irományok is kerülnek a szövetkezeti tagok „postaládájába”, amelyet zaklatásnak vesznek, értelmetlennek tartanak. Ám a többségük, mint ahogy a példák is mutatják, nagyon is jó célt szolgálnak, elsősorban a szövetkezeti tagság megfelelő tájékoztatását. Ezért széliünk szembe azokkal a nézetekkel, amelyeket Erdőtelken, Sírokban s más helyen hallottunk, hogy „minden papír égetni való”, 1 » K. E. Születnék hites anbw Lenni Szeretnék. De lehet? ■ Nem. ismer senki, nem mutogatnak rám, hogy láttad, ő volt tegnap délelőtt a televízióban az, aki lapozta a tenger enciklopédiáját. Egy s mást tettem már az életben: én voltam, aki feltalálta a tüzet, a nehézkedési törvényt, aki felfedezte Amerikát a dohánnyal s később a dohányt Amerikával, én voltam, aki megírta az Énekek értekét és a Gilgames-eposzt, sőt az is én voltam, aki a Szöktetés a szerájból című operát komponálta. * oki feltalálta a labdarúgást, — igen, az is én voltam. Mégsem vagyok híres ember. Tőlem autogramot senki nem kért még, hátam mögött nem kuncogtak össze álmodozva a lányok, előttem még kevésbé, suhanó kamaszok- nek álma nem vagyok, s egyetlen szülő sem mondta még gyermekének rám célozva, hogy legyen olyan szép, okos, megnyerő külsejű és szerény, mint én. Pedig megpróbáltam, hogy a képernyőre kerüljek. Mert tudom, hogy ha csak egyszer, egyetlen egyszer ott állhatnék a kamerákkal szemben, és láthatna néhány millió néző, rögtön híres ember lennék. Mindazok ellenére is, amit addig csináltam. Megpróbáltam kérem, hogy autó elé essek. Karambol, mentők, Tv-híradó, elhaló hangon nyilatkozom és másnap már egy ország ismer. Ha Inter— Hm... a Schirilla ezt jobban csinálja ám — jegyezte meg egy öreg menő és én zihálva estem össze, miközben még egy fényképezőgép sem örökítette meg futásom. Odafurakodtam, amikor a színházból helyszíni közvetítést adott a televízió, ám pont azt a kamerát keverte le a rendező, amelybe belemosolyogtam... Labdarúgó-mérkőzésen is ott voltam, benne voltam a kamerában, a kamera is rajtam állt és nézte, figyelte, hogyan mondom a tízezer szurkoló között az Orrmonológot... Akkor esett ki a Kékes-relé! Próbálkoztam elektromos gitárral, úgy megrázott, hogy kivitustáncoltam a képernyőből; előfizettem még egyszer a televízióra, hogy én lehessek a szerencsés tizmil- liomodik, — elkéstem egy- gyel: jelentkeztem a Tudósklubba, nem vettek fel... Soroljam tovább? Felesleges. Mind ez ideig nem lettem hires ember. Már csak egy reményem van. Az utolsó. Leszek én még sztár a Kék fényben! _____*__^ ,. . (egri) v íziói a Tv-hirado, akkor a fél világ. A Molnyijára és a Telsztárra gondolni sem merek. Az autó elé estem. Az autó megállt.Hárman megpofoztak. A rendőr felírt, ötszáz forint szabálysértés. — Megvan! — lelkendeztem és elkezdtem futni Eger- baktától Monot irányába. zelést áthúzott. Kiderült néhányról, hogy amit jónak tartottak, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amikre viszont nem gondoltak, azoknak nagyon érezték a hiányát. Kérdés: milyen erőfeszítéseket igényel majd a tervezett módosítás elfogadtatása a tagsággal? Az kétségtelen, hogy ezekre a módosításokra közérdekből szükség van. És miután az új alapszabályt a már vázolt módon kellett tavaly elkészíteni, az óhatatlanul magával vonta a hiányosságok lehetőségét is. Mégis, lehet-e általános érvényű tapasztalatokról, fejlődésről beszélni az új tsz- törvény életbe lépése nyomán? A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteinek gyakorlata erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszol, ahogy azt a járási párt-vb legutóbbi ülésének elemző munkája is bizonyította. Persze, az egyes tsz-eknél eléggé eltérőek az alapszabály paragrafusai a gyakorlat szempontjából. Nézzük például a háztáji terület mértékét. Több helyen differenciáltan, az elvégzett munka mértékéhez, az életkorhoz kötve határozták meg. Ott, ahol kevesebb földdel rendelkeznek, a kötelezően eltöl- több napok teljesítése esetén minden tag egységesen, azonos mértékű háztáji területet kapjon. A kötelező munkanapok számának mennyisége is változó. Előfordult, hogy néhányan még a törvényben meghatározott minimumot is sokallták. A legtöbb szövetkezet a minimumot fogadta el, öt pedig ettől jóval többet. Érdemes azt is megemlíteni, hogy kilenc tsz gondolt az idősebb emberekre, a fiatalokra, a terhes anyákra és a kisgyermekes mamákra is, és részükre más-más mennyiségű ... kötelező munkanapot "szatíott rngs..... , ... Az eltelt fél év arra is adott bizonyítékot, hogy az alapszabályban rögzített kötelező munkanapok száma nem mindenütt felel meg a közös gazdaság érdekeinek. A száz, illetve százötven napot elég rövid idő alatt lehetett több helyen teljesíteni, és a betakarítás, a szüret idején már nehéz volt mozgósítani a tagokat. Ez a tapasztalat is arra utal, hogy az alapszabály módosítására szükség van. Ehhez még egy Adatok tsz-enként alig van 2—'t olyan személy, aki nem teljesítette a kötelező munkán')- pok ledolgozását. Most csati azokra gondolunk, akiket esetleges betegség nem akadályozott. Számításba kell vennünk azt is, hogy az alapszabály szerint a közös munkától huzamosabb ideig távolmaradókat törölni kell a tagok sorából. Ez a következmény is serkentően hatott néhány ember szorgalmának növekedésére, az is igaz. A törvény lehetőséget adott arra is, hogy rendezzék a besegítő családtagok helyzetét. Mivel minden önálló tag jogosult a háztáji földre és a besegítő családtagoknál figyelembe lehetett venni a munkában eltöltött évek számát is, a gyöngyösi járásban mintegy hétszáz ilyen személy kérte felvételét a szövetkezetbe. Közöttük 150 olyan személy is, aki még nem töltötte be 25. életévét. Az utánpótlás kérdésében tehát jelentős változást hozott a törvénynek ez a meghatározása. Feltétlenül szólni kell arról, hogy a járás 18 közös gazdaságában megalakították a háztáji bizottságot. Ahol ezek jól működnek, ott jelentős mértékben megnövekedett a háztáji gazdaságok hozama. Nagyrédén például egy év alatt a kétszeresére nőtt a háztáji gazdaságok szarvasmarha- és sertésállománya. A bizottság segítséget nyújt az abrak- és a szálas takarmányok, valamint a megfelelő tem-ászállatok biztosításában. Átvállal egy sor terhet a háztáü területek kiosztásában is. De olyan kérdésekben is készségesen áll a tagok rendelkezésére, mint az értékesítés, a háztáji területek védelme mezőőrök alkalmazásával. vagy amilyen a pásztorok beállítása az állatok őrzésére, legeltetésére. Sok -mindent-lehetne i még elmondani az új tsz- és földtörvény alkalmazásának tapasztalatairól. Egy dolog kétségtelen: az új törvény és az ennek alapján elfogadott alapszabály a1 közös gazdaságok fejlődéséhez nyújt lehe- he tőséget. a gazdasági reform állal teremtett új helyzet kereteihez igazítja a szocialista mezőgazdasági üzemek tevékenységét, korszerű működésüket. (gmf) Megindul kenyérverseny a a a X Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium február 7-én Budapesten országos sütőipari tanácskozást rendez. Megnyitót mond Dr. Dimény Imre miniszter, előadó a miniszter első helyettese. Ezen a tanácskozáson sokkal többről lesz szó, mint a sütőipar szűk szakmai kérdéseiről. Mindennapi kenyerünkről tanácskoznak itt a szó teljes és nemes értelmében. Azoknak, akik bolti kenyeret esznek — ez pedig ma már az ország lakosságának túlnyomó többsége — a probléma gyökerét nem kell magyarázni. Évtizedes panasz hazánkban, hogy a kenyér rossz, sületlen, törődött. Igaz, hogy maga a kenyér táplálkozásunkban csökkenő szerepet játszik, hangulatunkban azonban nem. A kenyér és kifli miatti panaszok túlnőttek a szakma szű- kebb határain. A kormány pedig cselekedett. Elhatározta, hogy 1970-ig 800 millió forintot kell a sütőipar fejlesztésére fordítani, s ennek 60 százalékát az állami költségvetés vállalja. A határozat megváltoztatta a sütőipar egész eddigi alapkoncepcióját. Korábban ugyanis, a nagy kenyérgyáraktól vártuk a megváltást. Most a fejlesztés fő iránya a közép- és kisüzemek széles hálózata lesz. Felül kell vizsgálni a gépeket, a berendezéseket, a technológiát. Nem igaz ugyanis, hogy gyárban nem .lehet jó kenyeret készíteni, de igaz, hogy ehhez idehaza készült gépekre lesz szükség, hiszen az importgépeket nem a hazai ízlés kiszolgálására szerkesztették. A másik gyökeresen új dolog. hogy a kormány egy határozattal megszüntette a sütőipari monopóliumot. Nemhogy engedélyezi, de kéri. biztatja a földművesszövetkezeteket, a termelőszövetkezeteket, sőt a magánpékeket is, hogy dolgozzanak, süssenek a táj, a vevők ízlésének megfelelő kenyeret, kalácsot, kiflit. Kevesen tudják, hogy a sütőipar nem rossz üzlet. A fogyasztó ugyan áron alul veszi a kenyeret, de a termelő minden kilóra 1 forint állami hozzájárulást kap. Nos, ebben az ügyben ül össze az országos tanácskozás. Számba veszi az eddigi tetteket, eredményeket és meghallgatja a kialakult véleményeket. természetesen az ellenvéleményeket is. A. magas szintű vita célja, hogy valóban, immár tömegesen megindítsa hazánkban a „ke! nyérversenyt” és a régi üzemek megújhodását a jobb ellátás, az ízesebb magyar kenyér, a fogyasztók érdekében!
