Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

Téli kiképzés az egyik klubban. Tigrisugrás — aho­gyan az oktató bemutatja. izmosnak, de még bátornak sem. Az a 15—16 éves fiú, vagy lány, aki bekopogtat valamelyik repülőklub ajta­ján és ejtőernyősnek jelent­kezik, többnyire éppen olyan vékonyka és bátortalan mint a többi. Mint minden más sportnál, úgy, — sőt alapo­sabban — itt is megvizsgálja az orvos — egészséges-e, szel­lemileg, fizikailag alkal­mas-e. Ha igen, akkor részt vehet a tantermi kiképzésen, amely őszei kezdődik, tava­szig tart. A kiképzés elég bonyolult és nehéz, de alkalmassága esetén akarat és szorgalom dolga az egész. Elméleti és gyakorlati része van. Ismer­[TÍTnai-sAg, ani\koL' az I ___________ ember a ! Holdat. 015tfomolja, s minden bizonnyal sétát is tesz rajta a közeljövőben, a repülés ; milliók fantáziáját mozgatja ! meg. Áz idősebbek beletörőd- j nek’ ■ a változtathatatlanba: j ők már .aligha repülhetnek jí más bolygóra. Viszont a fia- ! talokat szinte korlátlan táv- j latok hívogatják, t Az űrhajósmesterség a jö- [ vőben nemcsak a szovjet és fáz amerikai fiatalok kiváft- ; sága lesz minden bizonnyal, j Persze ahhoz, hogy valaki 'feljusson a kozmoszba, előbb yneg kell tanulnia elszakad­om a Földtől, és oda épség- jjven ..visszatérnie. Hazánk­ban is számos lehetősége van !|a fiataloknak arra, hogy [megismerkedjenek a repülő-, ;!az ej tőemy őssporttal. Aki inem jut fel a kozmoszba, Vagy nem lesz belőle világ­bajnok, az sem bánja meg: Erős, edzett ember válik be­lőle. Z EJTŐERNYŐS |"a^bá­K >r emberek sportjának is evezik. nem véletlenül. £enki nem születik erősnek, kedik az ernyővel, megta­nulja a hajlítgatást, csoma­golást és egyéb ravasz dolgo­kat, ha mindezt nem tudja, sok minden lehet belőle, de ejtőernyős aligha. A torna­teremben megtanulja a láb­ra esést, bátorságnevelői ugrá­sokat végez a tornaszereken, a végén már álmában is tud szaltózni. Közben megerősö­dik, ügyesedik, nő az állóké­pessége. min­den tantárgyból vizsgázik. Csak ha mindenből sikeresen sze­repelt, akkor jöhet az . ugrás. Az őszi-téli tanulás után várja a fiatalokat a repülő­tér, a néhány napos tábor. Először „csak” nyolcszáz mé­terről ugranak, később hat­százról, ha ez jól megy, ak­kor már szabadugrás követ­kezik. Később, a legjobbak teljesítményugrással foglal­koznak, cél- és stílugrást gyakorolnak. Vérbeli sporto­lókká válnak. Izgalmas, érdekes, bátorsá­got, erős egészséges fiúkat, lányokat nevelő sportág. Aki megszereti közben a repü­lést, az előtt nyitva az út — repülőiskolára jelentkezhet. Hazánk számos kitűnő sport- és hadipilótája ejtőernyős korában választotta örök sze­relméül a repülést. A KIKÉPZÉS UTÁN Pöcsik Dénes: 01 űj vízilabda- szabályok nekünk kedveznek Dobogókőn alapon an E. Dózsa csapata Az Egri Dózsa 18 fős vízi­labdakerete február 1-től Dobogókőn folytatja a felké­szülés munkáját. Mindössze egy hetet töltetlek el vízilab­dázóink a télen is vadregé­nyes, kivételes természeti szépségekben gazdag üdülő­helyen — ha ismerték vol­na azonban a lehetőségeket, két hétig maradnának a BM- „dülőben! De erről majd a későbbiekben esik szó. Telefonon kerestünk ösz- szeköttetést Pöcsik Dénessel, a csapat játékos-edzőjével, aki bevezetőként elmondot­ta: kellemes, tavaszias idő­ben érkeztek Dobogókőre, a hét elején azonban félelme­tes hóvihar keretében alapo­san megrázta szakállát a Tél­apó, s a fiúk éppen síelni mentek a közeli lejtőkre. A válogatott játékost, az új edzőt arra kértük: beszéljen valamit a felkészülés kezde­téről, térjen rá arra: most hol tartanak és ismertesse a további terveket, elképzelé­seket. Rö ’bi és röplabda a vízben — Január 20-án kezdtük el a rendszeres munkát, ami úgynevezett száraz és vízi edzésekből állt. A keret tag­jai sokat futottak a város ha­tárát övező dombokon s a vízi foglalkozás labda nélkül, kifejezetten úszó jelleggel folyt. Így telt el két kemény hét s utána érkeztünk ide, Dobogókőre. Egy hétre terveztük az itt- tartózkodást, hogy a vízied­zésekből ne legyen jelentős a kiesés, ha azonban előbb ismertük volna a BM-üdülő lehetőségeit — két hétig ma­radtunk volna! Az üdülő ve­zetői ugyanis azzal a kelle­mes meglepetéssel fogadtak bennünket hogy az üdülő 11x8 méteres méretű kis me­dencéjét minden délelőtt ren­delkezésünkre bocsátják. Így aztán kirándulásszerű, séták­kal összekötött mezei futás­sal indul a napi program, majd az uszodába megyünk, ahol másfél órás vízitorrna következik. Ez utóbbi gyor­sasági és erőgyakorlatokból áll, amelyeket vízi-rögbi és vízi-röplabda mérkőzések kö­vetnek ! Az ebéd — mindenki gon­dolhatja, mennyire ízlik — és az azt követő pihenő után előkerülnek a nehéz Medicin­labdák és folytatódik a mun­ka tovább. Délután mintegy két órát töltenek a szabad levegőn a játékosok s ezzel véget is ér a hivatalos prog­ram. Marad a ■ vacsora, ami mindig jókedvűen, jó hangu­latban zajlik le s utána tévé­nézéssel, különböző társasjá­tékokkal, asztaliteniszezésse!. biliárdozással telik el az idő. Tíz órakor van a takarodó s mondhatom: eddig még senkinek sem kellett szólni, mindenki magától ment le­feküdni ... Denk és Regős példát mutat Hogy kik vannak itt? íme a névsor: Denk, Riill, Frank, Katona, Szölgyémi, Kovács R., Bolya, Regős, Utassy, Lut­ter, Puskás, Pozsgai, Kovács T. A Budaesten orvosi to­vábbképzésen lévő Ringel- hann dr. is fel-felruccan a táborba, mihelyt egy kis szá­szad időhöz jut és részt vesz a munkában. A másik orvos­játékos, Halmos dr., valamint Gadl elfoglaltsága miatt nem jöhetett Dobogókőre. Talán nem is kellene hangsúlyozni, hogy a csapat fegyelmezetten, szorgalmasan dolgozik. Regős és Denk ne­vét azonban mégis kiemel­jük. S tesszük ezt azért, mert ők ketten a többieknél is szorgalmasabbak! Ezek a je­lek arra mutatnak, hogy a fiúk komolyan veszik az ala­pozást és az idén a tavalyi­nál jobban akarnak szere­pelni. Mit várhatunk tehát a csa. pattól? — Ügy gondolom — foly­tatta tovább a beszélgetést Pöcsik Dénes —, hogy az idén a csapat összekovácsolá­sa lehet a fő cél, s utána 1970-ben már komoly köve­telményeket lehet támaszta­ni az együttessel szemben. Persze előfordulhat, hogy már az idén az első öt-hat csapat között végzünk, hiszen az új szabályok feltétlenül annak a gárdának kedvez­nek, amelyik valóban játssza a vízilabdát, kellő gyorsaság­gal, úszóképességge' rendel­kezik. Már pedig az Egri Dózsa ezek közé a csapatok közé sorolható, soha nem volt a „vízipankráció”, a túlzott vé­dekezés híve. Szölgyémi, Ko­vács R. és Katona olyan gyorsak, hogy hozzájuk ha­sonló gyors „hármas” csak kevés együttesnél található! Még talán annyit: ezekhez az erényekhez kell majd a megfelelő gyorsasági állóké­pességet megszerezni. Pénteken' az esti órákban érkezünk, haza Egerbe, ,s hét­főtől naponta kétszer edzőnk a fedett uszodában! A munka két részből, kifejezetten úszó gyakorlatokból, valamint együttes úszó- és lahd«gya­korlatokból tevődik majd össze. Több külföldi és hazai csapat jönne most Egerbe Itt ragadom meg az alkal­mat, hogy elmondjam: a fe­dett uszodát csak az tudja igazán értékelni, aki másfél évtizede télen is a nyitott­ban edzett! Most, hogy meg­van ez a pompás új objek­tum, más a kedv, más a han­gulat, más a játékosok „hoz­záállása” — ez pedig már önmagában is fél sikert je­lent Nem beszélve arról, hogy több külföldi és hazai csapat jelentkezett: szívesen jönne Egerbe egy kis bajnok­ságot megelőző „előcsatáro- zásra”, egy kis közös munká­ra. Többek között Kassáról, Nagyváradról, Kolozsvárról, valamint néhány fővárosi együttestől kaptunk már ilyen ajánlatot, örülünk a jelentkezéseknek, a hazai csapatokkal szemben azon­ban most már feltételeket szabuk: elképzeléseink sze­rint ugyanis bajnoki mérkő­zéseinket este villanyfénynél akarjuk játszani, hogy ne üt­közzünk az NB 1-es labdarú­gó-mérkőzésekkel . Egyszóval minden megy a rendes kerékvágásban s hoz­zátartozóinkat. szurkolóinkat rövidesen Egerben üdvözöl­hetjük — fejezte be a beszél­getést Pócsik Dénes. Somody József Február 22-éu sorsolnak a megyei labdarúgó, bajnokságban A Heves megyei Labdarugó Szövetség február 22-én, szom­baton, 15.30 órakor Egerben, a megyei ts helyiségében (Kossuth Lajos u. 9.) tartja az 1969. évi me- gyei I. osztályú labdarúgó-baj­nokság sorsolását. A szövetség » sorsolásra ezúton is meghívja az érdekelt csapatokat s arra kéri a klubok vezetőit, hogy a sorsolás­sal kapcsolatos kívánságaikat írásba foglalva, 8 napon belül küldjék meg a szövetség címére. Ot A vasúti pálya és az országút kereszteződésétől to­ronyiránt a szántóföldeken még egy személyautó igyeke­zett felénk, imbolygó fénybuzogányokat hajigálva maga előtt, amint bukdácsolt a hepehupás földön. Aztán a bel­ügyminisztérium négytagú bizottságát öntötte ki magá­ból. A táj sötétségbe burkolózott, ami annál feketébbnek látszott, hogy a baleset színhelyét az egymást keresztező fényszórók fényesen megvilágították. Ám az iszonytató kis halom, melyet pokrócokkal és a vonatablakokról letépett függönyökkel takartak le, vagy azzal ami éppen kéznél volt, diszkrét félhomályban maradt. Kérésemre odafordították az egyik fényszórót. Azután felemeltük a takarókat A postakocsiban történt robbanásnak szörnyű követ­kezményei voltak. Vrána altisztnek a robbanás letépte a fejét. Teste, amelyen az egyenruha csaknem teljesen elégett, áttörte a kocsi elülső falát, illetve a már átszakított elülső kocsi­falon át kirepült a vágányok közé. Valószínűleg vissza­pattant a leszakadó szeneskocsiról. Srámeket a robbanás teljesen széttépte. Teste darab­jai kirepültek a tetőn, és szétszóródtak a szélrózsa min­den irányában. A tűz csaknem érintetlenül hagyta őket Vojtirt összelapították a roncsok a kocsi sarkában, szemközt azzal a hellyel, ahol Jaroslav Lenk későbbi el­beszélése és a helyben talált halvány nyomok szerint a húszmilliót magában rejtő láda állt. Vojtirt a két kísérő őr emberfeletti erőfeszítéssel kiszabadította az összecsa­varodott tartóvasak alól, ahol úgy perzseltek a lángok, akár valami kemencében. Mellkasa teljesen összezúzó­dott, nem is beszélve eltört kezéről, lábáról, úgyhogy a mentési kísérlet hiábavalónak bizonyult. Lenk hadnagyot körülbelül hat méterre a kocsitól találták meg. Mint mondják, az oldalsó fal egy darabján fe­küdt — betört koponyával. Az ablakrács egyik rúdja be­hatolt a hátába és megsértette a hátgerincét. — Tehát mindjárt két halálos seb — mondta a fá­radt orvosi, aki önfeláldozóan a helyszínen maradt és meg­várt. — De amikor ideérkeztem, még mutatott némi kis életjelt. Mindenki közül őt vitettük el elsőként. Nem cso­dálnám, ha már útközben meghalna. Jaroslav Lenk egyelőre nem halt meg, erről értesítet­tek a rövidhullámú adón. A legközelebbi kórházban, aho­va bevitték, megállapították, hogy megsérült az agyve­leje és a gerincveleje, és belső sérüléseket szenvedett. A sürgős, de fölöttébb kockázatos kombinált operációba nem foghattak bele. Az egyetlen, röntgenberendezéssel felsze­relt asztal és az egyetlen sebész, aki vállalkozhatott erre az operációra, Prágában volt. Jaroslav Lenket repülőgépen odaszállították. Senki sem hitte, hogy élve megérkezik. Kiszélesítettem a kört, ahova idegeneknek tilos volt a belépés. Ahhoz, hogy a roncsokkal teliszórt környéket tüzetesen átvizsgálhassuk, hiányzott a nappali fény. Azt ajánlottam tehát, hogy az éjszaka hátralévő részét for­dítsuk olyan munkákra, amelyeket így is biztonságosan, az elnézés veszélye nélkül el tudtunk végezni. Például kerestettem a postakocsiban utazók fegyve­reit. Természetesen birtokomban volt valamennyinek a száma. Aránylag hamar megtaláltuk őket. Vrána erősen megrongálódott géppisztolya közel feküdt ahhoz a hely­hez, ahova fej nélküli teste zuhant. Szolgálati pisztolya tokostul ott lógott még megégett derékszíján, amely he­lyenként a szó szoros értelmében belesült a testébe, és az első érintésre szétpox-Iott. Ezek a fegyverek rendben vol­tak — ha szabad így kifejeznem magamat — vagyis meg voltak töltve és biztosítva. Vojtir piszolya, amelyre a kocsi sarkában bukkan­tunk rá, az erős hősugárzás következtében ferobbant. Ezt beszédesen bizonyították a Vojtir testén talált nyomok is. A pisztoly maradványait megvizsgálva kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy lövésre nem használták. Srámek szintén megtöltött és biztosított pisztolya a pályán feküdt a harmadik vagon mellett. Már megérkez­tem előtt felszedték. Alighanem ráesett a kocsi tetejére — Srámek ruhájának egy véres darabjával együtt, amely ott is maradt —, aztán lecsúszott. Lenk géppisztolya, részlegesen megrongálódva, meg­akadt a postakocsi roncsai között. Ugyanis éppen ott dőlt ki a postakocsi felszereléséhez tartozó kis kézifecskendő tartalma, egy kis területen megőrizte a fát a fűztől. Kü­lönben géppisztoly tölténytára alighanem szétvetődött volna. Tehát biztosan kimondhattuk, hogy ezt a géppisz­tolyt sem használták lövésre, s valószínűnek látszott, hogy a robbanás pillanatában Jaroslav Lenk a vállán tar­totta, ugyanis a szíjon ott maradt egy darabka a vállpánt­jából. Lenk pisztolya, teljesen rendben, nála maradt, csu­pán a tok tartója szakadt be egy kissé. Mielőtt elszállítot­ták, lekapcsolták a derekáról. Ezek szerint tehát a postakocsiban a2' egész út folya­mán nyugalom volt, s a kísérő személyzetnek semmi sem adott okot az aktív védekezésre. A két kulcs közül, amellyel a bankjegyes ládikót be­zárták, csak az egyiket találtuk meg, mégpedig Vojtirnál. A másik egyáltalán nem került elő. Részben összehordtuk a négy szerencsétlenül járt em­ber személyes holmiját is. A vágányoktól harminc-negy­ven méter távolságban találtunk egy aktatáskát, s benne a kísérő okmányok közül hármat. A többit megsemmisült- nek kellett tartanunk. Csupán egyetlen lelet nem volt összhangban az egyéb­ként megmagyarázhatatlan robbanás többi, mondhatni természetes következményével. Egy modem kivitelű, kö­zepes nagyságú, állítható, egy kissé kormos és megpör- kölődött, de szemlátomást teljesen új szerelókulcsről van szó, amelyet közönségesen „franciakulcsnak” neveznék. A postakocsi padlójának egy repedésébe szorult be, s mintegy háromnegyed hüvelykes csavar húzására volt beállítva. A beélllítás viszonylag könnyen változtatható volt rajta, de felhívták rá a figyelmemet, hogy a postakocsiban még most is. tehát a roncsokon is sok. éppen háromne­gyed hüvelykes csavar található. Ezért vigyáztunk, hogy semmit se mozdítsunk el a kulcson. Az éles, ferdén vágódó fényben az új franciakulcs szorítófelületén egy kis, alig észrevehető horzsolást pil­lantottunk meg. Ez azt bizonyította, hogy már használ­ták, mégpedig valószínűleg a postakocsiban szereltek ve­le valamit. Szemem megakadt az ablakrácson, amelynek egyik rúdja megsebezte Lenk hátgerincét. Rápróbáltuk a fran­ciakulcsot az egyik tartócsavar anyájára. Pontosan illesz­kedett 1 ’ (Folytatjuk) m­Kész a csomag, de a felcsatolást is tanulni kell. Ejtő­ernyős tanulók

Next

/
Thumbnails
Contents