Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
Amiről sok s%6 esik: !i van azokkal a kategóriákkal? Beszélgetés az érdekeltekkel a Vas- és Fémipari Vállalatnál Távolsági díj — helyi járaton Ti.? in. A nyereségrészesedés kategóriái Kihűl elég -nagy a vita. Mint az előző beszélgetésekből kitűnt, mindenki azt sokallja, amelyik magasabb az 6 kategóriájánál. Az 1-es a plafon. A gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál ide^ három személy tartozik: az igazgató, a főkönyve- lő és a műszaki vezető. Hogyan vélekednek ők? Kapaló Sándor igazgató és Ivády Lászlóné főkönyvelő nyilatkozik. Az igazgató 3650 forintot, a főkönyvelő 3150 forintot keres. A szakmunkások jó része pedig háromezret. Érdemes ezeket a számokat megjegyezni. A vállalat az idén a t.rve-' zetten túl mintegy m gyed- millió forint nyereséget produkált. Figyelemre méltó túlteljesítés. Mi van mögötte? Van-e teljesítmény? Hosszú időn at végeztek számításokat az év elején. Azt kutatták, mi az a termék, amiben nem az anyagmeny- nyiség a döntő, hanem a ráfordított munka intenzitása, mélysége. Melyek azok a> gyártmányok, amik keresettek, mert elkészítésük bizonyos okok miatt nehéz? És főként: kik legyenek a partnerek! Amikor már a piaccal rendbejöttek, akkor bekopogtattak a várható megrendelőkhöz és felajánlották munkájukat. Azt is hozzátették, hogy exportra készülő cikkek esetén, hajlandók az általánosan elfogadott szállítási időt is csökkenteni, ha ezért bizonyos mennyiségű forintot is kapnak. Aztán a műszaki feltételek biztosítása. A forgácsolóknál is a keresett gyártmányokra kell áttérni, ha piacot akarnak maguknak. Eszközállomány, fejlesztési alap, hitel... mit és hogyan csinálják, hogy számításaik rendre sikerrel járjanak? Napi nyolc óra munkaidő az igazgatónak, főkönyvelőnek és a műszaki vezetőnek? Ugyan! Ha csak annyi lenne. És az álmatlanul töltött éjszakai órák, amikor rr g mindig a vállalati gondok kergették el az álmot a szemükről? Ez nem olyan, mint a zakó vagy a kardigán: leteszem, és már nem is tartozik hozzám. Persze, lehetett volna mindezt kényelmesebben is csinálni, kevesebbet rágódni, spekulálni, de hát akkor az eredmények is mások lettek volna. Hajtotta őket az egyéni érdekük is? Miért tagadnák? De ez az egyéni érdek .elszakíthatatlan volt a vállalati összérdektől. Felelősség? Ez olyan náluk, hogy másokért is felelősek. Példát mondjak? Az egyik munkás nem vette fel a védőszemüvegét, a munkavédelmi ellenőrzés emiatt megbüntette az igazgatót. Mert ezért is ő felel. A szabályok szerint. És ha véletlenül anyaghiány mutatkozna az ellenőrző leltár során hűtlen kezelés vagy felelőtlenség miatt a raktárban? Anyagilag és büntetőjogilag a főkönyvelőt is felelősségre vonják. A három vezető személy mindenért felelős, ami a vállalatnál történik, akárki a „tettes”. Folytassuk?1 Két dolog világos: nagyon sok szellemi erőfeszítést követel meg a vállalat működésének megtervezése, a feladatok végrehajtásához szükséges feltételek biztosítása. Ha itt minden rendben van, akkor nyugodt a légkör, akkor a munkások „vígan fütyülnek”, senki sem szid senkit. Ennek a vállalati munkát előkészítő szakasznak az alapos, sokrétű, minden eshetőséggel számoló megtervezéséhez nincsenek sémák. Nem lehet elővenni hozzá valamiféle „bibliát”, amiből ki lehet olvasni a teendőket, az üdvözítő tízparancsolatot. Ha a vezetők hozzáértő emberek, akkor a minimumra csökkenthetik a kockázat veszélyét, akkor nem lehet a reális tervekbe belebukni. Ellenkező esetben — kitörhetik a nyakukat És az még csak a kisebbik következmény, hogy veszteség esetén ezek a vezetők csupán havi fizetésüknek 75 százalékát vehetik fel. A munkások még ebben az esetben is száz százalékos bérüket kapják- meg. A „mindenért való felelősség” a másik dolog. A munkást csak azért kérhetik számon, amit ő maga végzett személyesen — selejtesen. A művezető felelőssége már több, ezt is meghaladja az üzemvezető felelőssége és mindent betetőz az igazgató egyszemélyi felelőssége. A különbségeknek meg kell mutatkozniuk a jövedelmekben is, igazságérzetünk így követeli meg. Mennyi á vállalat igazgatójának a fizetése? Emlékszünk, mekkorát tévedett a munkás ebben? Hátha nincs akkora fizetése, akkor legalább a többletjövedelemből, a nyereségből kapjon olyan mértékben. hogy az kifejezze ennek a beosztásnak a szintjét. így helyes? így. Mi ösztönözze egyébként? Miért kockáztasson egyébként? Minek vállaljon felelősséget egyébként? Folytassuk? Azt aligha kell már bizonygatnunk, hogy az igazgató vagy bármelyik más vezető dolgozik. A szellemi munka minőségében is más munka, mint a fizikai. Mint ahogy azt sem vitathatjuk, hogy a vállalat felelős vezetői nincsenek megfizetve azzal a néhány száz forinttal, mint amennyivel többet kapnak egy szakmunkásnál, a középvezetők pedig még any- nyit sem, mint a szakmunkás. Hol itt az érdekeltség elve? Lehet anyagilag valakit hátrányosabb helyzetbe hozni azzal, hogy művezetői beosztásba emeljük ki? Mert eddig ez volt a helyzet. Vagy: miért vállalja el egy egész vállalat gondját valaki havi néhány száz forintért? A cím miatt? Kevés ember szenved ma nálunk címkórságban. Inkább az az általános, hogy: a piacról élünk. Tehát — mi van a borítékban? Szóval: valahol, valahogyan a tisztes arányokat ki kell alakítanunk. így kívánja ezt a közösség érdeke is. Olyan emberekre van szükségünk, akik törekvőek. Például: tanulnak, képzik magukat növelik szakismereteiket többek akarnak lenni holnapra. Ha mi gazdaságilag is túl akarjuk szárnyalni a kapitalizmust, csak egyre képzettebb emberekkel tu- juk ezt megtenni. Csak olyanokkal, akiket hajt is az előbbre lépés lehetősége. De ehhez anyagi érdekeltségről is gondoskodnunk kell. És ha már érdemes lesz pozícióba jutni, akkor egyre több erre alkalmas emberrel fogunk rendelkezni, akik közül a legrátermettebbeket legértékesebbeket nem lesz nehéz kiválasztani. így tudunk majd egyre gyorsabban előbbre lépni — mindannyian. Az egyedi példa ilyen távlatokba vezet el, ha az ösz- szefüggéseit végiggondoljuk. De hát azért vagyunk gondolkodó lények, hogy ezt tegyük is meg mindenkor. Valahol itt van annak a sornak a vége, amit a kategóriák vizsgálatával kezdtünk el. Miután más módon egyelőre nem tudjuk differenciálni anyagilag is a különböző munkakörök szintjét, fogadjuk el a kategóriákat Ez úgyis csak lehetőség. Mértéke a végzett munkától függ G. Molnár Ferenc Évről évre gyarapodnak, terebélyesednek városaink, a szemünk előtt növekszenek a határaikon belüli távolságok is. Jólesik tapasztalni, hogy a legtöbb esetben mindezekhez egész sor intézkedés kapcsolódik, ami a változásokat még inkább a kedvünkhöz igazítja, mindennapi életünket teszi kényelmesebbé. Sok más mellett gondolunk itt a népszerű szolgáltatásra — a helyijáratú autóbuszokra: milyen jó, hogy a nagyobb távolságokat a rövid menetidő „csökkenti”, viszonylag olcsón, gyorsan átruccanhatunk akár a város egyik végéből a másikba is. Nemcsak Pesten, hanem vidéken is jóleső figyelmességnek, kedves „ajándéknak'' könyveljük el az ilyenféle utazási lehetőségeket, örül a miskolci ember, hogy két forintért eljuthat a város zöldövezetébe, Tapolcára — s nem kevésbé boldog az az egri dolgozó, aki a gépállomás és a Berva közötti távolságot ugyanilyen viteldíjért teheti meg. Különös s egyszersmind érthetetlen azonban, hogy ugyanekkor például a gyöngyösi polgár már nem minden esetben élvezheti a hasonló előnyöket. A meglehetősen gyéren közlekedő — jobbára csak a vonatok indulásához igazodó — helyijáratú autóbuszokon legfeljebb a szűkebb városban utazhat, míg a közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozó Mátrafüredre távolsági díjat fizet. Gyöngyösnek Mátrafüred a zöldövezete — s jóformán csak fele akkora távolságra a várostól, mint például Egertől a bervai gyár. Két forint helyett mégis 3.60-at kell leszurkolni a kalauznak, ha valamelyik városlakó éppenséggel pihenés, szórakozás, kikapcsolódás után vágyva Füredre óhajt utazni, vagy a füredi polgár az „igazi” városba kívánkozik. Tekintve, hogy az említett helyi járaton a megkülönböztető díjszabást semmi sem indokolja, ideje lenne végre méltányosan, igazságosan rendezni az árit itt is. Mátraftiredet egy régi megállapodás idejét múlt érvényben tartásával ne szakítsák el Gyöngyöstől, ne tegyék „távolsággá” még az útvonalba iktatott Gyöngy össoly mossál sem — az utasok zsebéből! (—ni) Kalózhajó — gyufaszáSIióI Bán Zoltán vecsési lakása valóságos modellmú- zenm. Négy év alatt gyufaszálakból mintegy ötven modellt készített, amelyek között található 15 tornyú templom, várkastély, nyaraló. Jelenleg a londoni Tower-híd készül 24 ezer gyufaszálból. Képünkön: Bán egyik kedvenc modellje, a gyufaszálakból összeállított kalózhajó. (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele.) Az apci nők új üzemében A lapunkban korábban hírül adott további apci ipar- fejlesztés, a Minőségi Szűcs-, Bőr- és Ruházati Ktsz vidéki terjeszkedésének első „lépcsőiéként” január utolsó harmadától megkezdték a termelést is az egykori pneumatikus malom telepének üzemmé átalakított volt épületében. Miközben a jelentős beruházás folytatását tervezik Pesten és Gyöngyösön — Apcon néhány helyiségben már éles kések nyisszannak az ügyeskedő kezek alatt, ollók csattognak s varrógépek zümmögnek, zúgnak. Üj üzemben új szakmával ismerkednek a nők — merthogy ez a munkahely jobbára az övék, a kedvükért létesült. Kissé rendhagyó az itteni termelés — mint általában minden hasonló indulásnál —: inkább csak a dolgozók próbálják komolyan venni a feladatokat. A munkaadó meglehetősen „elnéző” még, nem lobban haragra a kezdeti csetlés-botlás miatt, az imitt-amott előforduló hibákért többnyire jóindulatú, segítőkész figyelmeztetést ad — korholás, büntetés helyett. Ez a néhány hét ugyanis csupán a tanulóidő: arra való, hogy a nyugdíjas korú egykori műszaki vezetőtől, a mostani üzemszervezőtől, Müller Jenőtől az itteniek alaposan elsajátítsák a vidéken eddig ismeretlen „mesterséget”. — Hogy haladnak a „tanulók”? — kérdezem a szakma idős nesztorától. — Akarnak, iparkodnak Liftfel a Papocatepe T Az emberfia, mint valami modern Bálám szamara, ott áll a lift előtt a földszinten, 's úgy bámulja a piros fényű szöveget, hogy „Üzemen kívül”, mintha vagy a szemének, vagy a szövegnek nem hinne. Biztos, ami biztos, hüvelykujjammal nekitámaszkodom a hívógombnak, utóvégre az „Üzemen kívül” jelzés is lehet rossz, támaszkodom, támaszkodom, míg zsibbadni kezd az ujjam, a lift nem jön le, csak a düh megy fel... — a magasságos... Már megint rossz ez az átkozott ember találmánya — káromkodom egy cifrát, gyorsan elkerekítve a liftgyárat először és konkrétan, az egész magyar ipart általában, s végül az egész életet a legáltalánosabban. Mert mégiscsak borzasztó. hogy amikor Vénus- rakéták röpködnek, mint a szúnyogok, s az ember már egy héttel előbb tudja, hogy hol és mikor ér földet az űrhajós, fogalma nincs, hogy mikor és egyáltalán földszintet ér-e egy nyomorult lift, i Felháborító! Természetesen, ha az elsőn, vagy mondjuk a második emeleten laknék, akkor jó lenne a lift, akkor soha nem lenne vele baj. De nem, engem a sorsom az ötödikkel áldott meg, s ezért nyilvánvaló, hogy megint és újra elromlott ez a két dróton rángatott négyszemélyes kaszni. Peches ember ne menjen az ötödikre. Peches ember menjen az ötödikre — gyalog. Húsz lépcső egy forduló, két forduló az negyven lépcső, * egy emelet, ötször negyven az kétszáz, hogy az ezer sistergős istennyila csapjon ebbe a liftbe. Kétszáz lépcsőt másszak meg a huszadik század második felében, amikor mozgólépcsők viszik az embert a földalattihoz meg lefelé is légpárnás hajók száguldoznak a vizeken, szuperszonikus utasszállítók a felhők feleit. És én másszam meg gyalog az öt emeletet. Hát mi ez? Visszatérünk a középkorba? Az ókorba, az őskorba? Talán még archeológiái és geológiai kutatásokat is végezzek, hogy feljussak saját ötödik emeleti ottz honomba? Mert, ha az emberfiának az lenne a rögeszméje, hogy szögesbakancs a lábra, csákány a kézbe és neki a Himalájának, akkor megérteném, akkor nem idegesítene. De mikor akartam én akár csak a Gellérthegyet is megmászni? Állok a földszinten, nézem a lépcsőket, aztán felpislogok a korlátok közötti résen, fel egészen az ötödikig, mint kopott kakas a kányára, aztán nagyot sóhajtok és fellepek az első, a második, az ötödik lépcsőfokra. Hm! Voltaképpen, ha az egészet úgy tekinteném, mint hegymászást? Mondjuk, most indulok a Popocatepetl meghódítására, bal kezemben a lyukas csomag, amelyből kilóg húsz deka kolbász, az legyen mondjuk a zászló, amit kitűzök majd a Popocatepetl legfelső csúcsára... Jobb kezem pedig nem is a kezem, hanem egy csákány, s nem is a korlátba kapaszkodom, hanem a csákány nyelével a görgete- ges sziklafalakba... 35. lépcső: az első táborhely. Körülnézek. A lábam alatt a földszint a poros lámpák homályába vész. A kilátás nem a legjobb, de kit érdekel most, hogy mi van lenn, amikor én felfelé törtetek. Aki férfa az felfelé néz! 93. lépcső; a kettes számú táborhelyem. A levegő érezhetően ritkább, egy kitört ab- lakszem, távoli vidékek huzatja fütyül. Eszem néhány falatot, hogy erőt gyűjtsék, hiszen még nem is vagyok utam felénél. De fel, egyre feljebb, aki bátor és merész, és ki lenne más az, mint én. 119. lépcső. A légzés nehéz. Veríték. Szapora pulzus. Kis szédülés. De nem fázom. Érdekes. Rövid pihenő, hogy szervezetem ákklimatizálód-- jék a közelgő harmadik emelethez. Tovább! 183. lépcső. Már nem látok. Lábaim, mint tőlem független és beprogramzott automaták — milyen jó, hogy magammal hoztam őket — bebotorkálnak fokról fokra feljebb. A levegő teljesen ritka. Néha nincs is. Tudósok, figyelem! Az atmoszféra néhány helyen már a 183. lépcsőnél hiányzik. Hogy van-e Allen-övezet, allertről nem tudok beszélni. Mert nem tudok beszélni. Kell néhány falatot ennem! Eszem. Már csak 17 fok áll elótteih. Már csak 15! Már csak 10! Már csak 8! Nem bírom tovább. Tüdőm nincs. Lábam volt. Levegő már régen hiányzik. Nem igaz, hogy az ember ember- feletti feladatokra képes. Ajt ember csak emberi feladatokat tud megoldani. Megtervezni egy liftet. Például. Azt Egy liftet. Ezt feladom! Nem adom. A Popocatepetl vár. Engem vár. Fel! Már csak négy, három, kettő, egy zéró. Alfa-parancs. Hurrá. Fenn vagyok! Győztem. Ezt elmondom mindenkinek. Ezt mindenki elmondja. Mondja is el. Fenn vagyok az izén. Hol is? — Mi van, kedves szomszéd? Fél a lifttől — lép ki a lift ajtaján egy ismerős arc... — Hogy hogy félek... Miért félnék? — nyöszörgők a légszomjtól és kiver a veritek, amint látom, hogy csukódik a liftajtó és indul is vissza az átkozott kaszni... — No, csak azért gondolom, hogy így, gyalog nekivágott. ...Hja, kérem, a maga korában még megy a dolog... Vagy edzést tart talán? — Tart a fene... De hát rossz a lift. Égett az a vacak piros, hogy üzemen kívül... — Ugyan már, szomszéd... Megpöcköli az ujjával és kész, A piros kialszik, a zöld meggxjullad... Na. jó éjt — mondta s otthagyott a Popo- catepetlben. Az ötödiken. Se hírnév, se kolbász és még a liftet se lehet nagyon szidni. ...és ha ezt elmondja! . | Gyurkó Géza legfiatalabb dolgozóink s reméljük, hogy hamarosan „belejönnek” az „igazi” munkába ... Ez a kis brigád egyébként — mutat a köze’i asztal felé — éppen a pesti Majakovszkij utcai műhelyünkből hulladékként kikerült apró szőrmedarabkákat illeszti, erősíti össze nagyobb „táblákká”, amelyeket aztán később majd vasalunk, tovább varrunk. Ügy, hogy a clirib-darab fecnikből készült bundákra bizonyára rá sem ismer majd..! Valamivel arrébb, jókora akas/tórúdon csinos férfifelöltők. női ruhák — hasított bőrből. Mind az itteniek készítménye. — Jut ebből még exportra is! — dicsekszik az üzemszervező. Kezdetnek nem rossz. A dicséretnél csillog a lányok, asszonyok szeme. S ragyog akkor is, amikor a kenveret adó, régen várt kényelmes munkahelyről beszélgetünk. — Jó itt dolgozni — mondja az egyikük — ismerősök, barátok vagyunk együtt s olyan családias a hangulat így. S most még jó az is, hogy délidőben hazajárhatunk ebédelni. — Én könnyebb, tisztább bekre kerültem — magyarázza Suri Rudolfné — mivel azelőtt a tsz tehenészetében de1 goztam. Gondolom, hogy később sem bánom meg a cserét... > — Ügy is mondhatom, hogy én nleg bizonyos mértékbe n haza jöttem — folytatja Lévai Pálné —, ugyanis korábban a felsőrészkészítő szakmában szabadultam. Tízéves szünet után találtam újra vissza az „elhagyott bőrhöz”. Mostantól majd itt folytatom segédéveimet. Jelenleg még csak másfél tucatnyian dolgoznak a szövetkezet új apci üzemében — s egyműszakos a termelés. Amikor majd a beruházás harmadik üteme is megvalósul s 250—300 ember évi 30 millió forintos feladatot vállal, minden bizonnyal többet is tudnak mondani Apcon, érdekesebb, izgalmasabb bf számolót közölhet a krón kás.., ii iit#íiSi Gr. Gy.
