Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

1707-ben nyírt az e!$9 állami üzlet

Rákóczi külkereskedelmi kongresszusa Egerben 1705-ben

Tánczenei műsorok, népi együttesek, külföldi vendégek

1 Évente JOOÚ előadás

! fiz egri kereskedelmi szak- ' emberek s a polgárok is egya- 1 ránt úgy tudják, hogy az első állami üzletet Eger városá- öan csak a felszabadulás után 1 nyitották. A közelmúltban ' megtalált okmány azonban azt : bizonyítja, hogy erre már Rákóczi fejedelemsége alatt,

I 1707. februárjában sor került. ■I 7707. február 27-én Szepesy ; Pál ezt jelentette Egerből: „...az egri kereskedők por- j zekájokat az Nemes Ország I számára sequestráltam (zár ] aiá vettem) és itt Eger váro- i sóban botot erigáltam (létesi- I tettem), hozzá tartozó requi- . situmaival beléje hordattam, azoknak eladására alkalmas embert, Karácson Sándort állítottam... fizetése iránt vele Í! iem conveniáltam, hanem j! árom az Tekintetes Consi- l| lom parancsolattyát más hi- j :onló boltosoknak mit fizetett és holnapszámra, vagy ; miképen leszen fizetése...”

I' De miért is került sor a Nagyságos Fejedelem egy eg- 1 ri üzletének felállítására? Mivel a kuruc szabadságharc para a hadsereg teljes szükségletét képtelen volt kielégí- ' ;eni, jelentős importra volt ' . -ükség kivált posztóból,

! fegyverből és lőszerből. Nagy *! ázsiója volt tehát a külföldi j| fizetéseknél használható

ií arany- és ezüstpénznek. A i nagy kereskedő kompániák i! exportja-impörtja veszélyezj. ;ette az állami érdekeket. Mi- ■' vei fennforgott az ország ne- i mesíém-készletének kimerü- : lése, illetve veszélyes mérté- [ kig való megfogyása, Rákóczi : meg akarta regulázni a külföldiekkel való kereskedési iemnek a módját.

iyOS. június 18-án Eger vá- Jrosában kongresszusra hívta össze az ország valamennyi jelentékeny exportőrjét és importőrjét. Az Országos Széchenyi Könyvtár megőrizte „a kereskedésnek rendiriil való projektált (tervezett) punctumok” kéziratát. E szerint a külföldi áruk behozatalát csak Lőcsén és Besztercebányán keresztül, állami ellenőrzés alatt álló kereskedők, vagy pedig állami támogatással tevékenykedő kereskedő társaságok benyithatják le. A többi magyar- országi kereskedő nem létesíthet külföldi kollégájával árucsereforg almi kapcsolatot. Hogy minél jobban kézben lehessen tartani a szabályta- IV.nkodásra hajlamos kereskedőket, felmerült az egri kongresszuson a külföldi kereskedők magyarországi működésének legszigorúbb tilalma is. Természetesen a ha- zánkbéli exportnak tág kapukat nyíltott és bátorította „a borral, bőrrel és más akármi m agyarországi alkalmatos portékával való kereskedést. Elrendelték ekkor Egerben, hogy a külföldön értékesített áruk értékét csakis és kizárólag ezüstpénzben kell az országba behozni és nem lehet cserekereskedelmet űzni, illetve a vételárat külföldi áruk vételére fordítani.

Rákóczi Magyarországán a kereskedelmi s gazdasági kérdések különleges kulcsfontosságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az 1705. évi szé- csényi országgyűlésen megalakították a „Gazdasági Tanács”- ot „az egész országban lévő... minden haszonvévő fundusokra” kiterjedő hatály- lyal.

A kuruc—labanc háború túlzott elhúzódása miatt egyre jobban lábra kapott a spekuláció. Rákóczi rézpénzének a védelmére, valamint a lakosság jobb áruellátására az egyes vármegyék limitálták (megállapították) a legfontosabb áruk kiskereskedelmi árát. Így történt ez Heves megyében is.

Az egri rác és görök kereskedők spekulációjának, s a feketepiac elburjánzása miatt került tehát sor 1705. júniusában a manipuláló kereskedők árukészletének lefoglalására és azok értékesítésére egy állami kereskedés, bolt felállítására.

Hogy meddig működött Rákóczi államának egri kereskedése, pillanatnyilag még nem tudható, — egy azonban bizonyos: 1708-ra a pénz további romlásával egyre nem kívánatosabbá vált a gazdasági helyzet Eger városában. Júliusban már drasztikusabb eszközökhöz kellett nyúlni. „Nyilván tapasztaltatott, hogy az város lakossal azon Nemes Ország végzésével vagy kevéssel gondolván, vagy pedig éppen megvetvén” nem fogadták el Rákóczi réz poltu- ráját 1 krajcárban s nem éltek az ezüstpénz megállapított árfolyamával. Tehát „hogy az Nemes Országnak kára és az közönséges ügyek előmozdításában tovább való fogyatkozása ne következhess sék, annak okáért" a városházára összehívták a város lakosait, kereskedőit, mesterembereit, a nemeseket. Jelen volt Telekessy István püspök s a káptalan képviselője is.

Az értekezlet vezetői „Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Vass Sándor Fő Commendáns és Nemzetes és Vitézlő Réty Ferenc kapitány, úgy Nemzetes Vitézlő Csala Sándor hadi provinciális commissarlius uraimék”. A fontos értékezlet a következő határozatokat hozta:

„Minden rendben lévő vá- rossi lakosok, úri és nemesi úgy vitézlő renden lévők, ő nagyságok, ő kegyelmék, kereskedők és mester emberek, közönséges lakosok és munkások” kötelesek el fogadni „az réz polturát egy krajcárban, mint ezüst pénzt”, valamint az ezüst- és aranypénzt a megállapított árfolyam szerint forgatni. „Az eladók és vevők az eladásban és vevés- ben nem Máriás szám szerint (ezüstpénz) hanem apró garas és font szám szerint az réz és ezüst pénznek böcse szerint alkudgyanak és vegyék az eladandó jószágot.”

„Semminémi onnajd kívülről bé hozott kereskedésre való jószágot és árut harmad napig előre öszvességgel tizenkét forint büntetés alatt meg ne árullyák és vegyék, harmad nap múlva szabad lészen.”

Elrendeltetett, hogy „az szőlő munkáját többel ne fizessék hanem amind limita- tió tartja és ha valaki többet fizetni tapasztaltatik, elsősorban 12 forinttal, másodszor 24-gyel, harmadszor az szőlőnek elvesztésével fog büntetődül.” Az a munkás, aki pedig többet kivánt, mint a megállapított napszámbér. vagy azt nem fogadta el, „az várba vitetik, és az hadi szolgálatra kinszerítetik állani."

Ügy hisszük, hogy érdemes emlékezni a közel 262 esztendeje létesített első egri állami kereskedésre, hiszen a magyar nép egyik legjelentékenyebb szabadságharcának gazdasági szülötte. S egyúttal felhívja a figyelmet Eger városa már hajdanában oly virágzó kereskedelmi, gazdasági életének annyira elhanyagolt történetére, múltjára.

Sugár István

EZERHATVANKÉT ELŐADÁS az ország 19 megyéjében és Budapesten. Olyan sikeres műsorok, mint a Mini- fesztivál, a Sláger NB I., a Halló, Balaton, a Slágerhullám — fémjelzik az ŐRI, az Országos Rendező Iroda tavalyi működését. A legtöbb előadást Borsod (82), Bács, Somogy és Baranya megyében tartották. Budapesten 169-et, s még Csehszlovákiában is felléptek énekesek ORI-műsorban. Műfaji megoszlás szerint hagyományos tánczenei, beat, dzsessz, folklór, operett, sanzon, pantomim és esztrád összeállításban.

Keszler Pált, az Országos Rendező Iroda igazgatóját kértük meg, tájékoztasson az idei tervekről, műsorokról.

— A TÉLI-TAVASZI SZEZON már január első napján megkezdődött nálunk. Évkezdő műsoraink egyikében a Metró-együttes önálló

hangversenye' szerepelt, Za- latnay Sarolta és Sándor György parodista közreműködésével. önálló estje lesz a Hungária-együttesnek, Fenyvesi Gabi felléptével. Az Echó-együttes hangversenyén Magay Klementina és Bene, Győző, az Ómega- együttessel Wittek Mária énekel. A Ritmus 69. című összeállításban Harangozó Teri, Mátrai Zsuzsa, Bence Márta, Németh József és az Express-zenekar szerepel. A napokban volt a premierje Martfűn a Randevú Korda Györggyel című műsorunknak.

— A népzenei műsorok közül mit említene?

— A Madár vígan dalol és a Farsangi nóták című ösz- szeállítást. Az előbbin Mészáros Tivadar, az utóbbin Járóka Sándor és népi zenekara játszik. Mindkét műsorban fellép Kovács Apollónia, Vörös Sári, Gaál Gabriella,

Madarász Katalin és ■ a Nyí- , lik a rózsa vetélkedő győztesei.

— Külföldi együtteseket is fogad az ŐRI?

— Nemrég érkezett hazánkba az Egyesült Arab Köztársaság 100 tagú .tépi együttese. Zene-, ének- és táncszámokkal lépnek fel. Március 2-től 16-ig szerepel Magyarországon egy olasz együttes, a Beat olasz módra című műsorral. Márciusra

. várjuk egy japán népi együttes érkezését.

— MI SZEREPEL A NYÁRI TERVEKBEN?

— A Balaton és a szabadtéri színpaddal rendelkező városok kerülnek ekkor előtérbe. öt magyar és három külföldi produkciót készítünk elő a nyárra. A vendégszereplők között Rita Pavone, Bille Davis, Udo Jürgens, Ella Fritzgerald, Mirelle Mathieu, s az angol Unit 4+2 együttes nevét találjuk.

(k. m.)

Ordögmotolla?

Lehet, hogy valaha sokan ilyennek képzelték az ördög motollát, de a képen látható berendezés tudomásunk szerint nem vállal rokonságot a fantáziaszülte szerkenytyűvel. Ehelyett szerényen megelégszik azzal, hogy a szentendrei papírgyárban napról napra fáradhatatlanul végezze a különleges, nagyméretű borítékok ragasztását.

(MTI foto — Mező Sándor felvétele)

tűm

&ULLIOERT

kon, a rács vasrúdjai között repült be, és csak ott, az ütő- déstől robbant feL

4.

A postakocsi mennyezetét 10—15 négyzetméternyi nagyságú síknak vehetjük. Csupán 10 atmoszférát számítva, a tetőre egymillió kilogramm, tehát 1000 tonnányi erejű légnyomás hatott.

E becslés helyes voltát a megállapított következmények bizonyítják.

A robbanás pillatában a légnemű robbanási termékek igen magas hőmérsékletűek, és nagy mennyiségű hő szabadul fel. A tritol egy kilogrammja elméletileg 980 kilo- grammkalória hőt ad és 2800 Celsius fokot eredményez. Égy kilogramm hexogén 1308 kcal hőt és 4110 C-t ad. Két kilogramm, ötven és ötvenhez arányban kevert tritol- hexogén 0 C-fok külső hőmérséklet és 760 Hg mm nyomás mellett 1598 liter légnemű terméket ad. Az adott hőmérsékleti és légnyomási feltételek mellett a robbanási termékek térfogata a kocsiszakasz térfogatának mintegy 4 1/5 — 5 1/5-szerese volt. A heves tér jedékenységgel, tehát az adiabatikus lehűléssel a hőmérsékletük ugyan gyorsan lecsökkent, de a töltet közelében a nagy hőségtől bizonyosan nyomban elégett vagy izzásba jött minden, és a légnyomás által szétrepitett szilánkok, tüstént minden irányba elterjesztették a tüzet.

Nem lehet teljességgel kizárni, hogy a robbanótöltetet kívülről lőtték be. Ehhez használhattak tankelhárító löveget, amilyen például az elmúlt világháborúban a német PANZERFAUST, az amerikai BAZOOKA, vagy az angol PIÁT volt. Ezeket a fegyvereket úgy szerkesztették, hogy töltetük bizonyos irányba robbanjon. Például a Panzerfaust feje könnyen átüti a 20 cm vastag páncélt is, míg robbanótöltete irányítás nélkül még sokkal vékonyabb páncélban sem tesz észrevehető kárt.

, Ez esetben az is előfordulhat, hogy a belőtt fej nem ütötte át a kocsi falát, hanem véletlenül a nyitott abiaRendben van. De miért történt mindez és hogyan? A robbanótöltet belövéséről szó sem lehet, ugyanis nem volt, aki lőjön, legalábbis a 293,3 kilométernél nem.

A szántóföldeken dolgozó emberek felette állnak a gyanúnak.

A mozdonyvezető vallomásában megadta a sebességet, amellyel a vonat a robbanás pillanatában haladt. Később kiderült, hogy ez nyomozásunk szempontjából igen jelentős körülmény. A mozdonyvezető a következőket vallotta:

„A sebességmutató már mintegy tíz perc óta változatlanul 70 km óránkénti sebességet mutatott, ami ezen az útszakaszon megfelel a menetrend előírásának. Szerencsére aránylag mérsékelt sebesség volt, amelyet egyelőre nem volt szabad fokoznom. Hirtelen...” És így tovább.

A mozdonyvezető megúszta néhány kisebb sérüléssel, azonkívül eltört a bal keze. Súlyosabban sebesült meg a fűtő; neki eltört három bordája, karizomzatában szakított seb támadt, és másodfokú égési sebeket szenvedett.

A szerelvény személykocsijait mintegy . kétharmad részben töltötték meg az utasok. A baleset következtében szerencsére senki sem halt meg közülük.

A sérülteket késedelem nélkül gondosan elsősegélyben részesítették.

Kihallgattuk a sebesülteket és az épen maradiakat, és igazolványuk alapján feljegyeztük személyi adataikat, hogy kéznél legyenek, ha akár a vasútigazgatóságnak, akár nekünk magunknak szükségünk lenne rájuk. Találtunk az utasok közt két feketézőt is, az egyiknek eltört az orr- csontja, s orrán hatalmas kötéssel vonult be a vizsgálati fogságba. Ez volt egyelőre fáradozásunk egyetlen haszna.

A kezdeti fejvesztettségben nagyon sokat tett a rend fenntartásban az első kocsiban utazó két kísérő rendőr. Egyiküknek vérzett az arca, a másik tetőtől talpig teli volt zúzódásokkal, s egyenruhája szinte cafatokban lógott. Mindketten megőrizték lélekjelenlétüket és bátorságukat. Erélyesen megszervezték az elsősegélyt is, mentőcsoportokat állítva össze a meg nem sérült utasokból. Tudatában voltak annak, hogy nem egyszerű balesetről van szó. Senkinek sem engedték meg, hogy eltávozzon vagy hogy túlságosan közel menjen a robbanás helyéhez. Minthogy jól végezték kötelességüket, nem volt feltételezhető, hogy a postakocsira abból a vagonból adták volna le a lövést, ahol ők ültek.

A robbanás után derekasan segítségükre voltak a kalauzok, akik csak annyit tudtak, hogy a postakocsi valami fontos állami küldeményt szállít. A vonatvezető a kritikus pillanatban az utolsó előtt kocsi egyik kisebb, üres szakaszában pihent. Ült a pádon, két lábát a szemközti pad szélének vetette. Ezt a helyzetet ajánlják a szakértők mint legjobb védekezést az összeütközés következményei ellen, persze, ha az ember előre tudja, mikor fut' Ösz- sze vonata egy másikkal. A vonatvezető esetében igaza volt a tanácsnak. Egy karcolást sem szenvedett.

A másodkalauz rosszabbul járt. Éppen az egyik szakasz tolcajtajában állt, beszélgetett az utasokkal, amikor a vonat szinte egyetlen pillanat alatt megállt, s az ajtó a tehetetlenségi erő folytán mintegy hetven kilométeres sebességgel belökődött. A kalauz oldalán tört össze. Az üveg azonban nem tett benne különösebb kárt. Önfelál- dozóan kivette részét a munkából, úgy érezte, ez kötelessége, s csupán akkor dőlt ki, amikor elveszítette eszméletét.

Amikor végre a helyszínre értem, a körülményekhez képest már rend és nyugalom volt. Az összes utast — miután személyazonosságukat, mint már említettem, megállapították — még sötétedés előtt elvitték különvonattal eredei úti céljuk felé, vagy mentőkocsival, vagy más kocsikkal a megfelelő helyre szállították. A daruval ellátott szerelőkocsi a másik irányból jött, a 2316-os számú vonat nyomán. Egyelőre várt és világított. A forgalom ezen a vonalon bizonytalan időre megszakadt.

A romok eltakarítását nem kezdhették meg az aprólékos szemle befejezése előtt, ami pedig ez esetben meglehetősen sokáig eltarthatott. Hogy miféle bonyodalmak keletkeznek ebből a forgalomban, azt legjobban a vasúti bizottság tagjainak arcáról lehetett leolvasni.

Meghallgattam a jelentést. A pályatest két oldalán a rendőrség mozgósított csapatai őrködtek. Mögöttük mindenfelől összecsődült kíváncsiak jókora tömege bámészkodott. Parancsot adtam, hogy szólítsák fel őket a távozásra.

A rendőrség kocsiján kívül még egy fehér mentőautó meg egy hullaszállító kocsi maradt itt. A két kocsi egymás mögött állt az alacsony töltés mellett. A mentőkocsiban a vasút hivatalos orvosa várt, egy már nem éppen fiatal, s ebben a percben halálosan elfáradt ember. Csatlakozott a körülöttem álló népes csoporthoz, amelyet kísérőimen kívül a vasúti bizottság tagjai, az őrcsoport parancsnoka, a két kísérő rendőr, a vonatvezetö. különféle szakértők, már amennyiben megérkeztek, és a két pályaőr képezett.

(Folytatjuk)-a