Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

BlkésifUf a siti tiszt fkai jelentés

T Amtr/fl aok amS eafkt

Mérlegen a Síi. ötéves terv bárom éve

Ä Heves megyei Statisztikai Igazgatóság most fejezte be a XI. ötéves terv első három évéről szóló jelentést. Összegyűjtötték, ellenőrizték és táblázatokba foglalták az adatokat A jelentést sokszorosítják és elküldik a megyei, járási vezetőknek. Mi a lakosságot is szeretnénk tájékoztatni a népesség, a foglalkoztatottság és a jövedelmek alakulásáról. Hogyan fejlődött megyénk ipara, mezőgazdasága, mi jellemzi íz áruforgalmat? Az előző évekhez képest több vagy kevesebb lakás épült, mennyit költöttünk csatorna- és vízvezeték- hálózat bővítésére? Kérdéseinkre dr. Miklós Endre, a Heves megyei Statisztikai Igazgatóság vezetője válaszok

— Mennyi most a megye

lakosainak száma, növekszik-e a foglalkoztatottság?

— Heves megye lakossága 1969. elején 343 ezerre tehető, tehát a lakosság száma — az elvándorlás csökkenése, illetve a természetes szaporodás növekedése következtében — nőtt Űj és feltételenül kedvező jelenség, hogy 1968-ban megyénkben tízezer lakosra 15 élve születés jutott, a 1965. évi 12-vel szemben. Az ipar fejlődése, valamint a folyamatban levő építkezések (Visonta, Kisköre) következtében a korábbi éveknél többen jutottak munkához, nőtt a foglalkoztatottság.

— Milyen mértékben nőtt

a lakosság jövedelme?

— A harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően a lakosság bevételei emelkedtek. A munkások bére három év alatt 22 százalékkal nőtt, az egyéb bevételek növekedése ennél is nagyobb volt. Közben a fogyasztói árak 2.5 százalékkal emelkedtek, így 17—18 százalékos tényleges jövedelemnövekedéssel számolhatunk. A parasztság jövedelme — a terv előirányzatával egyezően — nagyobb mértékben nőtt mint a mun-/ kás alkalmazottaké. A ter- melőszövetkezeti tagok részesedése mintegy 15 százalékkal magasabb. De a szövetkezetekben dolgozók száma csökkent, így az egy dolgozó tagra jutó részesedés 23—24 százalékkal emelkedett A háztáj i _ gazdaságokból származó jövedelmek is m Ágasabbak mint három évvel ezelőtt. A lakosság bevételeinek növekedését mutatja az, hogy a takarékbetétálomány 1965 óta 45 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 29 százalékkal emelkedett.

— Mit mond a statisztika a

lakosság áruellátásáról?

— Űj bolttípus Jelent meg

megyénkben: az ÁBC-áru- ház. Az üzlethálózat fejlesztésében a szövetkezetek jártak az élen. Füzesabonyban áruházat, Bükkszéken, Istenmezején, Kálban, Egerben, Hatvanban ÁBC-áruházat nyitottak, a tanácsi kereskedelem Egerben 3 ÁBC-áruházat és a megye különböző részein néhány élelmiszerháztartási boltot létesített. A tartós fogyasztási cikkek forgalmának növekedését országosan 40—45 százalékkal tervezték, Heves megyében ezt a célkitűzést már 1968-ban túlszárnyaltuk. A korábbi elképzelés az volt, hogy 1970- ben minden második családnak lesz televíziója. 1968. végén 100 családra már 45 tvelőfizető jutott, az 1965 évi 25-tel szemben.

— Az ipar fejlődéséről milyen fontosabb adatokat

jegyeztek fel?

— Heves megye az iparilag közepesen fejlett megyék közé tartozik. Ezért az elmúlt három év feladata az volt, hogy megyénk ipari fejlődése meghaladja az országos átlagot. Az iparban foglalkoztatottak száma országosan 8 százalékkal, megyénkben közel 13 százalékkal nőtt. A széntermelés csökkent, megszűnt a rózsái és a szarvaskői szénbánya, de a Gagarin Hőerőmű V. és a Qualital V. alapításával valamint több üzem lényeges fejlesztésével nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, és az országos átlagnál nagyobb ütemű az ipari termelés növekedése. Három év aUtt megyénkben a gépipar 67 százalékkal, az építóanyagipar 29, az élelmiszeripari 32 száz a- lékkal emelkedett. Kedvezőtlen jelenség azonban éppen azért az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a termelékenységre. A termelés növekedése 56 százalékban létszámnövekedésből adódott, pedig közismert az egyhar- mad-kétharmAd arány betartásának követelménye.

— Az ipari termelés jobban alkalmazkodott a szükséglethez, ebben látjuk a gazdaságirányítási reform legnigyobb eredményét. Üj termékek megyénkben: egyfázisú száraz transzformátor, tűzáiló cement, különböző fémmegmunkáló gépek. Jelentős mértékben növelték a diódák, tranzisztorok, fehér cement, vacuumtechnikai gépek, a légy lombos fűrészáru termelését

—i A statisztikai adatok

igazolják-e a mezőgazdasági célkitűzések teljesítését?

— A harmadik ötéves terv a mezőgazdaság 13—15 százalékos termelés emelkedését irányozta elő. Megyénk mezőgazdasága az elmúlt három évben — ha lassú ütemben is, — de egyenletesen fejlődött. Mezőgazdasági beruházásokra három év alatt több mint egymilliárd forintot fordítottak, évenként 20 százalékkal többet mint a második ötvés terv időszakában. A három év alatt többek között 613 traktort és 213 kon- bájnt vásároltak. A mezőgazdasági termelés korszerűbb lett, Anyagi megalapozottsága nőtt.

— Kaphatnánk adatokat a

lakásépítkezésekről, a csatorna- és a vízvezeték-hálózat bővítéséről?

— A harmadik ötéves terv megyénkben 12 300 lakás építését irányozta elő. Az eltelt három évben 5990 lakást építettek, 1950 lakás megszűnt, tehát a lakásszaporulat 4040. Az előirányzott lakások időarányos részét nem teljesítették, eddig minden évben kevesebb lakás épült i tervezettnél. Elsősorban az állami és a szövetkezeti lakás- építkezések aránya és volumene csökkent, a magánlakásépítkezések csökkenése nem volt nagy irányú és 1968-ban a kedvezőbb pénzügyi és anyagellátási feltételek következtében valamelyest emelkedett. A tények figyelmeztetnek. Fontos feladatnak kell tekinteni a lakásépítkezések ütemének gyorsítását, az új lakótelepek gondos előkészítését.

— At elmúlt három évben víz- és csatornahálózat bővítésére mintegy 270 millió forintot fordítottak, 60 százalékkal többet mint a második ötéves terv éveiben. Ennek következtében a települések kommunális ellátotsága javult, azonban ma sem kielégítő, a lakosság ivóvízellátása rosszabb zz országos átlagnál.

A tények, az adatok önnaa gukért beszélnek. Jelzik és mérik az eredményeket, de a hiányosságokat is. A mérleg egyenlege kedvező, megyénk gazdasága az elmúlt három ében a terv céikitűzései szerint, megfelelő ütemben fejlődött. Ha ezután még jobban kihasználjuk adottságainkat, a gazdaságirányítási rendszer lehetőségeit, újabb sikereket érhetünk el.

F. La.

Mi van azokkal a kategóriákkal?

Beszélgetés az érdekeltekkel a Vas- és Fémipari Vállalatnál

n.

A mechanizmus reformja a nyereségrészesedés mértékében három kategóriát jelölt ki. Az elsőbe tartoznak azok a dolgozók, akik évi keresetük 15 százalékáig kaphatnak az osztható nyereségből. Ennél a vállalatnál a fizikai dolgozókat foglalja magában ez a terület.

Ahogy szokás mondani: a középkáderek már a H-es kategóriába esnek bele. Most az ő képviselőjüknek adjuk át a szót.

Az üzemvezető = II-es kategória.

A neve: Barti Károly.

Szakképzettsége: techn i ku s. Ebben a munkakörben már ötödik éve dolgozik. Havi keresete: 2700 forint.

Elégedett vele? Nem —

válaszolja azonnal. Kétszáz forinttal kapott kevesebbet eleinte, a beosztottjai pedig ugyanannyi év alatt jóval több fizetésemelésben részesültek. Ha pedig még azt is hozzáteszi, hogy elég sok az olyan szakmunkás nála, aki havonta a háromezret is kézhez kapja, akkor nem is kell tovább indokolni a véleményét

Hány ember dolgozik a vezetése alatt? Több mint százhúsz, ö értük elsősorban ő a felelős. Hogyan vannak ellátva munkával, megkapnak-e mindent ahhoz, hogy a feladatú Irat teljesíteni tudják, rendben van-e minden az üzemben, „hozzák-e” e tervet, kell-e túlóra? És így tovább. De még személyi ügyekkel sem küldheti tovább a munkásokat. Szabadság, hiányzás, fegyelmi vétség, munkabér-reklamáció: ezeket sem kerülheti meg. ;

És ez még a dolgoknak csak az egyik oldala. A másik pedig, amit így foglal össze egyetlen szóval: az Iroda. A termelési osztállyal^ a műszaki vezetővel és minden irányító szervvet neki kell tárgyalnia. Nincs anyag? Mehet az irodára. Elromlott valamelyik gép? Mehet az irodára.

De az adminisztrációs munka is rá vár. Az ő iróasz- . tala sem tud meglenni nélküle. Reggel az üzemben kezdi, és a műszakot ott fejezi be. Sokszor még művezetői teendőket is el kell látnia, mert a körülmények erre is rászorítják.

Mindenért ő a felelős az üzemben.

í* ♦•,*2*,5*^^*»**t* •> *3*0 *•**•* •í* *I‘ *5*0 *5* *J* *5**5* »3*00*

«4 zöld dosszié titka

Este kilenc óra lehetett, amikor Kása Ede a zöld dossziét fekete aktatáskájába tette és készülődni kezdett. Az asztali lámpát eloltotta, a nagykabátját már sötétben vette fel. Kalapját jól a szemébe húzta, fekete szemüveget tett fel, s a nagy- kabátja gallérját is feltúrté. Óvatosan kitekintett a folyósára,

Egy teremtett lelket sem látott. Hirtelen kilépett a szobából, az ajtót kulcsra zárta és a kulcsot zsebre tette. Nem a lépcsőház felé ment, hanem a melléklépcsőn osont le nesztelen léptekkel az udvarra. A kerítésig már futva tette meg az utat. A portásfülke előtt egy pillanatra megállt — szíve a torkában dobogott —, de amikor látta, hogy a portás már alszik, ak. latáskáját lóbálva, halkan fütyörészve lépett ki az üzemből. Az utcán ismét meggyorsította lépteit és megindult a villamosmegálló felé.

A fekete Volga a sarki KÖZERT-től követte, és akkor is a nyomában volt, amikor felszállt a villamosra. Kása áz ötödik megállónál szállt le. gyalog indult a grund felé.

Ekkor fékezett mellette a fekete Volga, és két álarcos férfi ugrott ki a kocsiból. Az egyik a karját csavarta hátra, a másik pedig belökte a hátsó ülésre, ahol harmadik társuk várta.

A gépkocsi megindult a sötét éjszakában. Kása szemét fekete kendövei kötötték be. az'egyik álarcos kitépte kezéből az aktatáskát. Amikor meglátta benne a zö'd dossziét, suttogva megjegyezte:

— Oké, fiúk, minden rendben!

— Hová visznek? — kérdezte Kása.

— Sok a szöveg, majd megtudod — felelte a mellette ülő álarcos, és attól kezdve egy szó sem esett közöttük. Negyedórás száguldás után a kocsi lassított, majd megállt.

— Kiszállni! — parancsolták Kásának. Jobbról balról közreegy tagbaszakadt, valószínűleg a vezér, megszólalt:

— Beszélni fogsz?

— Miről? — érdeklődött Kása.

— Arról, ami a zöld dossziéban van. .

— Nézzék meg!

— Néztem már a kocsiban — mondta az álarcos —, de ezen, sajnos, csak te ismered ki magad.

vették, és bekötőit szemel kisérték fel a második emeletre. Kulcscsikorgást hallott, majd valahova beléptek.

Amikor a kendőt a szeméről levették, eg-j szobában találta magát. Vele szemben a félhomályban a három álarcos áUt tg egyikük,

— És ha nem beszélek?

— Beszélni fogsz! — mondta a másik álarcos, miközben egy hatalmas harapófogót vett elő, és megindult Kása felé.

— Mit akarnak tudni? — kérdezte Kása ijedten.

TT A dosszié tilkát — mondta a vezér. — A végső számolóra vagyunk kíváncsiak.

— Jó — mondta Kása eltorzult arccal. — A három végső szám 27, 17 és 5 százalék.

— Biztos ez? — hördült fel a vezér, miközben a számokat noteszába feljegyezte.

— Egészen biztos, hacsak a minisztérium nem korrigálja.

— Te csacsi — mondta a vezér mosolyogva, és a többiekkel együtt levette az álarcát.

Kása Ede, az Egyesült Művek főkönyvelője megdöbbenve ismerte fel a három álarcosban kollégáit. Kovács vezérigazgatót. Lovas főmérnököt és Hudák művezetőt.

— Örültek vagytok! — dadogta. — Miért csináltátok ezt?

— Azért — mondta a tagbaszakadt. Kovács, a vezér —. mert csuk Így, harapófogóval lehetett belőled kiszedni azt, hogy az egyes, a kettes és a hármas kategóriában mennyi lesz az idén a nyereségrészesedés.

i.üi . Miklósi Ottó

Hol van ezekhez képest a havi fizetése? Mi az a 2700 forint, ebben a beosztásban?

Megérdemeltnek tartja, hogy a nyereségből évi jövedelmének ötven százalékáig részesüljön? Persze! De... és ezt tartaná a végső megoldásnak, ne a nyereség mértéke legyen a legfőbb „ellenszolgáltatás”. Hanem a megállapított havi fizetés! Hogy miért? Mert... mi lesz akkor, ha jövőre nem lesz eny- nyi részesedés? És ha a vállalat nem éri el a nyereségességet? Akkor ő csak a fizetésének a 85 százalékát kapja meg csupán? Miért? Őrajta múlik ez? És a munkások?

Érdemes érveinek ellentmondásaira figyelni: amíg a felelősség a „több forintra” vonatkozik, addig egyetért. De ha a felelősség a „kevesebb forint" kérdését is felveti, abban a pillanatban helyteleníti az egészet. Arra nem gondol, hogy mind a kétféle felelősségben egyaránt benne van, benne ke!' hogy legyen, hiszen éppen azzal kezdte, hogy százhúsz ember munkája jó részben tőle függ. Ha csak ellenőriznie kellene ezt a munkát, akkor könnyű dolga volna. De szerveznie is kell, a feltételeit is meg kell teremtenie, tehát — II-es kategória.

Ne bonyolódjunk most abba bele, hogy a szervezés

mélysége , és egyáltalán a feltételek biztosítása menynyire az ő lelkiismeretességén vagy lehetőségein múlik.

A lényeg azonban — a felelősség. Ezt fejezi ki a II-es kategóriába való sorolása is.

Mit hallott a munkásokt"!. hogyan vélekednek a kategóriákról ? Nem dicsérik. Ö maga sem ért vele egyet. Ekkora különbségek nem reálisak. Hogy ő többszörösét kapja annak, amit a fizikai dolgozók, ez igazságtalansár. A nyereséget utóvégre a munkások teremtik meg, öli kínlódnak meg érte a legjobban.

Tehát az üzemvezető elégedjék meg a havi 2700-zal .' Hogyne! Minek akkor ez a beosztás, miért bízták meg vele? Ha visszamegy a géphez, vígan megkeresheti a háromezret. És mi gondja lenne? Letelik a nyolc óra, hazamegy, azt csinál, amit akar, eszébe se jut a vállalat, mert neki csak a következő napi műszakkal kezdődik a feladata ismét. Addig? ... Él a kedve szerint. Izguljon az, akinek vezető beosztása van. Törje a fejét az, aki funkcióba került álmatlan éjszakákon át.

Kettőezer-hétért?.., Ugyan mái!

Igaz, az ötven százalék a nyereségrészesedésben amolyan fizetéspótlék. Egyensúlyba hozza a lefelősség és

bér mérlegének a serpenyőit. De nem fix!

Ezzel a kör bezárult. Elérkeztünk oda, ahonnan elindultunk. Ne részesedés, hanem fizetés legyen a legfőbb mérték. És ... az I-es kategória lehetősége „kicsit sok”.

Meg kell változtatni a kategóriákat, ez a véleménve.

Ebben a véleményben ugyan elég sok az ellentmod&s, de ttzok„ is .a lényeg, miau keletkeztek: a középvezetők kategóriájába tartozó személyeknek feltétlenül magasabb jövedelmüknek kell lenni, mint az irányításuk alá tartozó szakmunkásoknak. Ez a jövedelem azonban legyen stabil.

Igen: a kockázat nem kényelmes dolog, ezt emberileg meg kell értenünk.

Ügy látszik — mondhatjuk némi kesernyésséggel — senki sincs megelégedve azzal, ami „fölötte" van.

így vélekednek azok is, akik az I-es kategóriához tartóz- nnl G. Molnár Ferenc

Kezembe került egy beszámoló...

Ilyenkor, év elején, az íróasztal-nagytakarításánál sokszor esik zavarba az ember. Előkerülnek feljegyzések, naptárak, jegyzőkönyvek, beszámolók, amelyeket vissza kellene küldeni. a feljegyzett témákat elintézni vagy megírni, s minél kevesebb „teherrel" kezdeni az új évet.

A nagytakarításnál kezembe került egy beszámoló. Nem volt rajta, hogy mikor, hol és ki által készült. Kénytelen voltam tehát végigolvasni, hogy honnan kértem kölcsön, melyik község vagy üzem, netán hivatali pártszervezet gondjait, örömeit, problémáit sűrítették az olvasott húsz oldalon.

Minél tovább jutottam az olvasásban, annál nagyobb lett a bizonytalanságom. Ilyesmiket tartalmazott ugyanis a beszámoló: „Egyes párttagok hiányoznak a taggyűlésről." Utána pedig nemsokára következett: „A többség teljesíti a pártmegbizatásokal.” Néhány oldallal odébb: „Van. akire hat a szó, de még mindig akadnak, akik nem helyesen értelmezik a párt politikáját.”

Hm ... Hol is mondhatták ezt?

„Meg mindig akadnak, akik anyagi előnyöket varnak abból a tényből, hogy ők a párt tagjai.” Ez is benne volt a beszámolóban, s utána sok-sok mondat arról» hogy mit tett a “ partszervezet a „termelés

felfutásáért”, de hogy az ktsz-nél, állami gazdaságnál, nagyüzemnél, útjavító, nál, vagy valamelyik közös gazdaság melléküzemágánál történt-e, arról sajnos semmi közelebbit nem si< került a beszámolóból megtudni. sehol egy név, sehol egy adat, sehol egy jellemző részlet, probléma, siker, gond, amiről biztosan lehetne következtetni, hogy megyénk melyik tájáról, üzeméről, szövetkezetéről, falujáról van szó.

Egyetlen támpont, hogy a 17. oldalnál megtaláltam a bejegyzést, amelyet már a vita során írtam a beszámolóhoz: ,,Voltak, akik csodálkoztak azon, hogy mindössze ketten szóltak hozzá.”

Visszagondolva pedig na. gyón is egyértelmű, hogy mindezek után miért nem szótak hozzá többen.

Am ez még mindig nem adott biztos támpontot ahhoz, hogy honnét is származik e beszámoló. És a gond. hova is küldjem visz- sza? S főleg az zavar, hogy több címre is kénytelen voltam gondolni.

Segíthetnének! A beszámoló „becsületes megtalálója” én vagyok, nagyon kérem, jelentkezzék „becsületes készítője”.

K. E.

1969, február 5.. szerda