Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

Hatvan kulturális area A népművelés sugármezűjében Tanácsülésen értékelte a Hatvani Városi 'Tanács a múlt évben végzett népműve­lési munka eredményeit. A sokrétű, szerteágazó tevé­kenység részletes ismerteté­sére újságnyl terjedelem ke­vés lenne, ezért csak a leg- - romosabb és legjellemzőbb vonásokat villantjuk fel itt. Sz ''pMl/Ö hullámkörök (, Hatvant úgy szokás emle- ij gatni, mint „megyénk har- 1; me.dik varosa”, az utóbbi idő- i; ben azonban egyre kevesebb I okunk van erre, mert ez i | 22 000 lelket számláló tele- pülés mind több területen j élenjáró, mértékadó szerepet játszik. A városban szép szá­mú intézmény szolgálja a művelődés, ismeretszerzes, a népművelés ügyét, amely ko­rántsem minősíthető harmad­rangúnak a megye, s különö­sen nem Hatvan mindennapi i ejetében. Az „intézmények” i sorában elsőnek kell említe­ni ni — vállalt szerepe és ható­köre szerint — a TIT-klubot. A klub alkotó népművelési műhely. Munkája behálózza, átszövi az egész város terü­letét; összefogja, tömöríti a hatvani értelmiséget, és so­kat tesz azért, hogy hasonló szocialista kis közösségek te­remtődjenek. ij A TIT minden népművelé­si tevékenységben „otthon ;j Van”. Szinte fel sem sorolha- , . tó valamennyi előadássoro­zat, tanfolyam, akadémia, szabadegyetem, amelynek a ijTIT gazdája, szervezője, véd- i nöke vagy társas alapon „be- ! .dolgozója”. Ami tevékenysé­gükben a legfontosabb: sike­rült bekapcsolni az ismeret- gerjesztés láncolatába a város •külterületén élő embereket is. A Vörösmarty Művelődési ■Házzal együttműködve kiszé­lesítették a népművelés „su­gármezőjét” a fehér foltokra is, hetente változatos (egész­ségügyi, jogi, etikai és poli­tikai stb.) témájú előadáso­kat tartanak a cigánylakos- ságr részére,'amelyet filmvetí­tések követnek. A türélmes és kitartó pedagógiai munkának máris lemérhető bizonyos eredménye: az előadásokat főként a fiatalabb cigány­nemzedék hallgatja végig nagy figyelemmél. Hatvanra is elmondh atjuk lassan, hogy iskolaváros. Az iskolák környezetükben mik- ro-kultúrközpontok szerepét töltik be. S épp azért, mert az iskolák- pedagógiai tevékeny­sége nem reked meg a tanter­mek falai között, az iskolapa­dokból kikerülő fiatalok jó alanyai a népművelésnek. Mind nagyobb azoknak a fia­taloknak a száma, akik kö­zépiskolai végzettséggel köz­vetlenül a termelésben he­lyezkednek el, s nagy részü­ket megtalálhatjuk, üzemük szakmai, gazdasági, politikai tanfolyamain. Könyv, színház, kan verseny, múzeum Számos könyvtár áll az ol­vasni vágyók rendelkezésére: a városi, szakszervezeti és az iskolák könyvtárai. A vá-os lakosságának 15 százaléka könyvtári tag. A könyv ellá­tottság jónak mondható: egy lakosra 2 kötet jut; egy könyvtári tagra 20 kötet. A statisztikai adatok p ?rs :e szo­kás szerint csalókák, s ez vo­natkozik könyvtári statiszti­kájára is. Nem tudni ugyanis: hány rendszeres olvasója van a különböző szál.szervezeti könyvtáraknak, mennyi az olvasott kötetek száma. És azt sem tudhatjuk, hány em­bert riaszt vissza az az ál­datlan állapot, amely az új­hatvani fiókkönyvtárban rég­óta uralkodik. Nem szólva a gyermekköftyvtár helyzeté­ről, amely ugyancsak a hat­vaniak bőrét égető kérdés. Az Ady Endre könyvtár le­hetőségei aránylag megfelelő­nek ítélhetők, s előnyükre ír­ható, hogy ezeket a lehetősé­geket m aximálisan kihasz­nálják. Egymást követik az író—olvasó találkozók, film- ankétok, irodalmi emlékes­tek, szavaló versenyek, ve­télkedők, stb. Csak egy adat 1968-ból: az Ady Endre könyvtár 46 irodalmi rendez­vénynek volt színhelye. Ezek a rendezvények mindenkor színvonalasak, élményt adók és emlékezetesek az irodal­mat szerető közönség számá­ra, hiszen a legnevesebb írók is mindig szívesen jönnek Hatvanba, s velük együtt mű­veik tolmácsolójaként legne­vesebb művészeink. Színházi élményben keve­set lehet része a hatvaniak­nak. A múlt évben például csak 3 alkalommal tapsolhat­tak az Állami Déryné Szín­háznak. Idén már 5 előadás­ból álló sorozatra hirdettek bérletet A város zenei élete vegyes ké­"\7uri a1dxrnm T-Tofti — nak zeneiskolája, de nem töl ti be azt a szerepet, amelyet a város életében betöltenie kéne. A MÁV Liszt Ferenc Művelődési Házának van ugyan zenekara, de ennek — személyi problémák miatt — alig jut ereje önálló koncer­tekre. Egész tevékenységük leginkább abban merül ki. hogy ha műkedvelő színját­szó csoportjuk zenés darabot mutat be, ők adják a zenei kí­séretet. Ha magas szintű zenei él­ményről beszélünk, akkor azt az Országos Filharmónia „Zenei arcképek” című bér­letsorozata jelenti. Havonta egyszer. Ám — mint másutt is tapasztalható — a havi egyszeri hangversenyek iránt sem nyilvánul meg nagy ér­deklődés. A város lakosságá­nak csak igen kis része törek­szik zenei ízlésének csiszolá­sára. Érthető oka ennek a zenei alapismeretek hiánya. S épp^n ezt megszüntetni len­ne hivatott a zeneiskola, h i pedagógiai tevékenysége túl­jutna az intézet falain. Örömmel konstatálták a hatvaniak, hogy új nápmű- j velési objektummal gyara- j podhatott városuk. 1969-re j megteremtődtek a múzeum megnyitásának előfeltételei. Két kiállító termet alakítot­tak ki az egyik leánykollé­gium volt konyhájából, s emellett rendelkezésre áll még a városi'kórházban há­rom helyiség, amely megold­hatja a raktározás és anyag- feldolgozás gondját. A külön­böző anyagok begyűjtése már megkezdődött Az 1968. népművelési év mérlege — minden fogyaté­kossága ellenére —: az em­berek általános műveltsége mennyiségi és tartalmi téren gyarapodott. Fokozódott a la- lakosság kulturális érdeklő­dése. Az újságokat, a rádiót és televíziót is számítva, szin­te egyetlen ember sincs Hat­vanban, aki valamelyik mű­velődési tényező jelentékeny hatásában nem részesülne. A művelődés tehát Hatvanban is tömegjelenség. Az embe­rek többet ólvasnak, mint a korábbi években, de igen las­san jutnak tovább bizonyos irodalmi szinttől. Ugyanez vonatkozik a művelődés más ágaira is. Általában megálla­pítható — bár az anyagi for-, rások már korántsem olyan bőségesek, mint pár évvel előbb —, hogy a k tltűra, a népművelés anvagi feltételei­vel még mindig nincs össz­hangban a műveltségi színvo­nal. Jobbak a feltételek, mint az eredmények. S ez az, amit a jövőben Hatvanban még inkább emelni kell. Pataky Dezső Játszunk brigádot... „Művelődési brigád"- brigádvezetőkből Egerben a városi KISZ-bizotitság és a Me­gyei Művelődési Ház kezdeményezésére meg­született égj' újszerű játékos művelődési for­ma, amely ugyan közel sem olyan látványos, mint a továbbjutásos vetélkedők., de — ha az elképzelések szerint kibontakozik — jelentő­sebbé, hasznosabbá válik szoknál. Közismert a szocialista brigádmozgalom­nak az a régi gondja, amelyet a művelődési vállalkozások és „teljesítések” formalizmusa jelent. Nemcsak megyénkben, s az Egerben élő és dolgozó szocialista brigádok számára okoz visszatérő — már-már eredménytelen­nek látszó — küzdelmet az egyértelmű, egzakt módon mérhető termelési vállalásokkal és teljesítésekkel szemben a bonyolultabb, na­gyobb körültekintést igénylő, megfelelő mű­velődési vállalások kialakítása, s azok teljesí­tésének értékelése. Országos gond ez a bri­gádok születése óta. Éppen ezért nevezhető hasznosnak, bizta­tónak az egri kezdeményezés: már két alka­lommal jöttek össze az egri üzemek szocialis­ta brigádvezetői a Megyei Művelődési Ház­ban, s a közös gondok, tapasztalatok megvita­tása után elhatározták, hogy ezentúl rendsze­resen találkoznak. Rövid, a lényegre utaló jel­szó is született: „Játsszunk brigádot...!” A „játéknak” itt kissé szimbolikus felfo­gásáról van szó, mert elsősorban azt jelenti: a brigádvezetők (akik a valóságban nem dol­goznak egy munkabrigádban, sőt nem. is ugyanabban az üzemben!) a művelődési ház­ban klub-közösséggé alakulnak, s miközben — a javasolt programokból, együttesen kivá­lasztják a számukra legmegfelelőbbeket — művelődnek és megtalálják a különböző klub-rendezvények lebonyolításának mód­szertanát — a gyakorlatban. Arról nem be­szélve, hogy kölcsönösen megismerik egymás „otthoni” (brigádbeli) gondjait, s az egymás­tól, s a művelődési ház népművelőitől tanult helyes módszereket eredményesen gyümöl- csöztethetik saját brigádjaik művelődési al­kalmainak megszervezésében, lebonyolításá­ban. A brigádvezetők örömmel fogadták a Me­gyei Művelődési Ház ajánlatát: tartsák meg itt azokat a brigád klub-esteket is, amelynek az üzemben nincsenek meg a kívánt felté­telei. (Mellesleg a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységének egyik szocialista bri­gádja már élt is ezzel a lehetőséggel!) A Megyei Művelődési Ház vezetői, népmű­velői is örülnek, ha — úgymond — „odaszok­nának” az egri szocialista brigádok, akik egyben Eger város (számban és minőségben egyaránt jelentős!) közönségét is képezik és élő propagálói, résztvevői lennének a mű­velődési ház valamennyi rendezvényének A művelődési házban ugyanis leginkább a mű­velődni vágyó közönség, az érdeklődés hiá­nya okozza a legnagyobb gondot. A perspektíva tehát — amelyet a brigád­vezetők „művelődési brigádja” elhatározott — sikereket hoz, ha az első lépéseket továb­biak is követik. (faludi) Ki a világűrbe! Van-e negyedik kozmikus sebesség? Bizonyára mindenki hal­lott már a három kozmikus sebességről. Az első kozmi­kus sebességet 1957-ben a szovjet szputnyikok felbocsá­tásával sikerült elérni. A má­sodik kozmikus sebességet 1959 elején az első mestersé­ges bolygó pályára vezérlé­sével vette birtokába az em­ber. A kozmanautika követ­kező feladata a harmadik kozmikus sebesség elérése. De van-e negyedik kozmi­kus sebesség? Az APN szer­készt'ségének erre a kérdé­sére Ari Sternfeld, a műsza­ki tudományok doktora, a nemzetközi asztronautikai díj nyertese adja meg a választ. Igen, van negyedik kozmi­kus sebesség. Ám az iroda­lom (sőt a tudományos iro­dalom is) alig tesz róla emlí­tést. Azt a legkisebb sebességet, amellyel egy test a Föld kö­rül halad, anélkül, bogy a Föld felületére esne, első kozmikus sebességnek ne­vezzük. Ez másodpercenként 7,91 kilométer. Azt a sebességet, amellyel valamely testnek rendelkez­nie kell ahhoz, hogy a Föld vonzóerejét legyőzze és a vi­lágűrbe repüljön, második kozmikus sebességnek ne­vezzük. A Föld felszínén ez másodpercenként 11,2 kilo­méter. Am a második kozmikus sebességgel száguldó test csupán abban az elméleti esetben távolodna el örökre a Földtől, ha kizárólag a Föld vonzóereje hatna rá. Valójá­ban azonban erre a testre a Nap vonzóereje is hat. S a rakéta csupán akkor száguld­hat ki a Föld vonzóerejéből, csakis akkor tépheti szét a Nap vonzóerejének láncát, és hagyhatja el a naprendszert, ha eléri a harmadik kozmi­kus sebességet (másodpercen­ként 16,7 kilométer.) Ugyan­ekkor az ilyen sebességgel száguldó rakéta irányának pontosan egybe kell esnie a Föld Nap körüli pályamoz­gásának irányával. Abból a célból, hogy vala­mely rakéta közelebb kerül­hessen a Naphoz, repülésé­nek irányán nem változtatva, sebességét fokozatosan a har­madik kozmikus sebesség fölé kell emelnie. S végül, ah­hoz, hogy a rakéta elérhesse a naprendszer bármely pont­ját, sőt, magának a Napnak a központját is (figyelmen kí­vül hagyva a Nap tömegé­nek ellenállását), fel kell gyorsulnia á negyedik kozmi­kus sebességre, amely má­sodpercenként 31,8 kilométer. Ilyen sebességgel a rakéta gyorsan , legyűri bolygónk vonzását, és amikor már any- nyira távol lesz, hogy a Föld vonzóereje gyakorlatilag nem érvényesül, a rakéta az el­hagyott bolygóhoz viszonyít­va másodpercenként 29,8 ki­lométeres sebességgel fog rendelkezni. e. fiker: _ 3. Meg két óra sem telt el a történtek után, amikor meg­bízást kaptam az ügy kivizsgálására. Haladéktalanul el­indultam kísérőmmel a szerencsétlenség színhelyére, amely bizonyára nem volt pusztán szerencsétlenség. Gyoi'sgépkocsin mentünk. A távolság jókora volt. Csak éjszaka értünk célba, habár az egész akció folyamán egyetlen pillanat sem ment veszendőbe. Már a vad utazás alatt küldhettem utasításokat és meghallgathattam jelentéséket a rövidhullámú készülé­ken, úgyhogy minden a legtökéletesebben elé volt ké­szítve. A helybeli rendőrség, valamint a vasútigazgatóság szervei, a tűzoltók és a mentőszolgálat önállóan és jól dol­goztak, s már jóval a megérkezésem előtt elkezdték a munkát. Tüstént a robbanás után kihallgattak néhány embert, akiit a közelben a földeken dolgoztak. Tanúsko­dásuk egybehangzó és hitelt érdemlő volt. s Jaroslav Lenk későbbi vallomása, logikusan illeszkedve hozzá, rr.ak mintegy kiegészítette a kezdetben kialakult képet. Mégis. Lenk vallomásában valami nehezen kitapintható ellentmondás rejtőzött, mondhatnám, valódi „detektív- csemege”, amely kutyául félrevezetett bennünket. A szántóföldeken dolgozó emberek utánabámultak a vonatnak. Ismert lelki jelenség ez, az egyhangú munka afféle tarkítása. kurta pihenő. Két gyerek is volt velük, otthagyták játékukat és integettek, kiabáltak a vonat Után. Persze, a kevéssel tizenhat óra előtt eléjük tárult látványosság tarkább volt, mint ahogy várták. Az izgatott vallomásokból a következőket iiámoz- tam ki: A vonat javában robogott, amikor a mozdony mögötti kocsiból hirtelen nagy sárga láng csapott ki, vakítóan fe­hér maggal, mégpedig egyenesen felfelé, a tetőn kérész­i­...-..........— t ül. Aztán tclcséresen kiszélesedett, ugyanakkor erős, mennydörgésszerűén visszhangzó dördülés volt hallható. Barna füstkorona képződött — körülbelül tizenhárom mé­ter magasságban —, s benne fekete és izzó pontok, keringő sziklánkon foltjai és vonalai jelentek meg. Azután a riadt, megkövült figyelmet az összeütődő fém iszonyatos, fülsi­ketítő robaja es a fa recsegése-i'opogása vonta magára — azt mondják, olyan volt, mint az erdőt tördelő orkán hangja. A szántóföldeken dolgozó emberek minden apró rész­letet megfigyeltek. Egyik ezt látta, vagy hallotta, a má­sik azt jegyezte meg. A gyerekek közelében lehullott egy összecsavarodott pléhlemez. A földekre elrepült néhány égő fadarab is. Jól látható volt, mondták, ahogy a mozdony hátsó ré­sze a szilárdan hozzákapcsolt - >s kocsival együtt meg­ugrott s ezáltal kisiklott A ge :ág leszakadt a szerel­vényről, és nagy robajjal vágtató b a talpfákon és kavi­cson rézsűt a másik vágányra, a túlsó oldal felé. Már- már azt várta az ember, hogy lefut az alacsony töltésről és felfordul. A mozdony azonban hirtelen meg­állt, félig a levegőben lógva, mert a felbillent szeneskocsi odacövekelte. Ömlött belőle a víz és szóródott a szén. A mozdonyból fülsiketítő sivítással nagy gőzfelhő tört elő. A postakocsiból voltaképpen csak az alváz maradt meg, azt mintha egy óriás a kalapácsával belapította vol­na a pályatestbe. A padlózat és az oldalfalak maradvá­nyai még égtek. A postakocsi roncsa hatásos ütközőként szolgált a mögötte haladó szerelvénynek. A két következő vagon kisiklott, egyik jobbra, a másik .balra, mintegy harmincfokos szöget alkotva a vágánnyal mint tengely- lyel. Az első kocsi homlokfalát átütötte a robbanás, és leszakított egy darabot a tetejéről. Ez a kocsi is égett. A második behorpadt. A többi vagon a vágányon maradt, azonban a harmadik falát beszaki tóttá az előtte lévő, az ötödik pedig belefutott a negyedikbe: Ä hatodik és a kö­vetkezők kevesebb sérülést szenvedtek. A postakocsi szemlátomást belülről robbant szét. Erről nemcsak a tanúk elbeszélése győzött meg, hanem a hátramaradt nyomok is. A sürgősen megérkezett szakér­tői bizottság azután a következő véleményt adta: „Teljes bizonysággal megállapítottuk, hogy a robba­nás fészke belül, mégpedig a kocsi elülső felében volt. Teljesen kizárt, hogy a robbanótöltetet a vágányokon vagy valahol a kocsin kívül helyezték volna el. A roncsok tüzetes átvizsgálása alapján nagy való­színűséggel állíthatjuk, hogy két szilárd halmazállapotú robbanóanyag, hexogén és tritol keverékét használták, amelyet nálunk TRITOLHEXOGÉN-nek neveznek. A hexogén, amely T4 vagy RDX néven is ismert, vegyileg cyklotrimethylen-trinitramin, roppant hevés robbanó­szer. Tritollal keverve nagyon gyakran használták a né­metek a második világháború alatt a lőszerekben; mind robbantószerként, hogy a töltet robbanékonyságát fo­kozzák. Hogy a robbanást a jelen esetben hogyan idézték elő, nem lehet pontosan megállapítani. Általában csak ún. elsődleges robbantószer felrobbantásával, például gyu­taccsal lehetséges. Egyszerű meggyújtással átmehet ugyan az égés robbanásba, de csupán kivételes feltételek közt, ilyesmiről azonban itt szó sem lehetett. A megállapított körülményekből inkább úgy tetszik, hogy a gyutacsot időzítették, mégpedig ismeretlen személy, ugyanis nem va­lószínű, hogy a postakocsi utasai közül bármelyik is köz­vetlenül felrobbantotta volna a töltetet. Az időzítés abban áll, hogy a kénsav. amelynek fo­lyását szelep szabályozza, kimarja a válaszfalat, és ráío- lyik a cukorral kevert káliumklorátra. A káliumklorát és cukor keverékét meggyújtja, s így égésbe hozza az elsőd­leges összetevőt tartalmazó gyutacsot, amely aztán a töl­tetet robbanásra készteti. De nincs kizárva, hogy az idő­zítésnek más módját alkalmazták, például óraszerkezetet. Az időzítésen kívül még másképp is robbanásba hozhat­ták a töltetet, amit később ismertetünk. A robbanóanyag mennyiségét egytől két kilogrammig tehetjük. A robbanás viszonylag zárt, 30—35 köbméter térfogatú helyiségben történt. A tér zártnak vehető, jól­lehet a kalauz vallomása szerint a szakasz egyik felén nyitva volt az ablak. A röbbanótöltet közvetlen közelében körülbelül 2000 atmoszféra nyomás keletkezett. 8—10 centiméterrel távolabb a nyomás már kb. 1000 atmosz­férára csökkent. Tekintve, hogy a gáznemű robbanási ter­mékek a robbanás után igen gyorsan terjednek, a robba­nás keltette légnyomás a töltettől való távolság növekedé­sével hevesen csökken Hogv mekkora nyomás érte a ko­csi falát, azt.dr. PokroVszkij professzor képlete segítségé­vel számíthatjuk ki. Eszerint a töltettől 2 méter távol­ságban már csak 7 atmoszféra volt a túlnyomás Joggal feltételezhető azonban, figyelembe véve a körülményeket és a tritolhexogén hevesebb robbanékonyságát, hogy a légnyomás s kocsiszakasz térségében a 10, sőt 20 atmosz­férát is elérte. Az ekkora túlnyomás mindig ói tökéletesen megsem­misítő. Gyemidov docens elmondja, hogy a légnyomás már három atmoszféra túlnyomásnál legtöbb esetben ha­lálosan hat az emberre. Szervezetünk, anélkül, hogy kárt szenvedne, legfeljebb körülbelül kéttized atmoszféra ere­jű robbanóhullámlökést visel el. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents