Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
A fényes ! szelek í vihart kavart Érdekes és egyben izgalmi más művészi alkotás Jancsó Miklós új filmje, érthető, ha ilyen nagy és szenvedélyes vihar dúl körülötte. Az ember nemcsak a filmtől szédül kissé, a bemutatót követő egymásnak ellentmondó kri- Itikáktól is. Néző legyen a tal- ipán, aki eligazodik az itt-ott szakmai zsargonnal is meg- : tűzdelt, pro és kontra vélemények útvesztőjében. ; Igaz, Jancsó — saját nyilatkozata szerint — vitát : akart. Hát az lett. Nem is akármilyen. A kritikusok (hadd tegyem hozzá, a hiva- ;tásosak, mert ennél a filmnél mindenki kritikus, sőt tapasztalatom szerint nem kevesen vitáznak olyanok is, akik nem látták, csupán Lhallották” a Fényes szeleket), politikai és esztétikai ^szemléletük, sőt vérmérsékletük szerint értékelik a filmet, s látják el jelzőkkel a „nagyszerűtől” a „megalázóig”. Akadnak olyan hangok is, amelyek hajlamosak arra is, hogy a szocializmus védelmében leparancsolják Jancsó filmjét a vászonról. 0 Akik eddig a lapok hasábjain véleményt mondtak, fontosnak tartották jelezni azt is. hol éltek, mit csináltak azokban a kritikus években. Ne legyek hát kivétel. őszintén sajnálom, nem voltam népi kollégista. Egyszerűen fiatal voltam, mondhatnám így is: madiszos. De a felszabadulás, az újat akarás mámorának, a lelkesedés éveinek _ részese voltam. Én ‘Is, ’nil iY"meg" akartuk forgatni a világot. Nem az egészet, csupán egy kis részét, szűkebb pátriánkban, Gyöngyösön és legfeljebb a járásban, mert ez volt akkor if- 1 joriti mozgalmunk földrajzi határa. 1 . Hogy a dunántúli papi városkában mi történt, hogyan történt, nem tudom, de azt igen, hogy mi nagyon fiatalok és nagyon lelkesek voltunk. És bátrak is. Vitáztunk mindenkivel, meg akartunk nyerni mindenkit — önmagunkat is. Mindezt persze kődobálás és dzsippforgatás nélkül. Nem égettünk könyveket sem, nem erőszakoltunk senkire papírcsákót és nem akartuk kivetkőztetni a papokat. Mi tehát „jó” fiúk voltunk, szelídebbek, de sorsunkat azért nem kerülhettük el. A disszonáns hangok elértek bennünket is, a személyi kultusz nem ismert városhatárokat, sőt olykor még országhatárokat sem. A szomorú végeredményt nem kell részletezni, mindenki tudja, a mai tizennyolc évesek is. Az érvekkel csatázó meggyőzést felváltotta az erőszak s a durva, türelmetlen módszerek befészkelték magukat mindenhová, a NÉ- KOSZ-ba is, a MADISZ-ba Tetszett ez a film. Jó film, .zgalmas. v. :észi alkotás. \nnak ellenére, hogy az esz- nei mondanivalót hordozó ;örténetet nem tartom a legszerencsésebbnek. Igaz, megszokhattuk már Jancsótól -- [gy volt ez a Szegénylegényekben és a Csillagosok, kannákban is —, hogy nem a történetre, hanem hőseinek egymáshoz való viszonyára, i szituációk kialakulásának törülményeire kell összpontosítani figyelmünket. Ha ;sak a történetre figyelünk, lem jól értjük a filmet. Janisé ugyanis nem az egész 'JÉKOSZ-mozgálmat mutatja be, egy közösséget csupán, imirit a‘ filmben' is elhangzott, egy „életképtelent”, a :öbb mint másfél százból. (Ha csak zárójelben is, ér- iemes megemlíteni, milyen jókat ártott ennek a filmnek az előzetes propaganda, a sok-sok riport és nyilatkozat, mert mind azt hangoztatta, íogy Jancsó a NÉKOSZ- nozgalomról készít filmet.) A fő kérdés nem az, hogy vajon 1947-ben, vagy 48-ban volt-e az országban anarchiái ra és erőszakra hajlamos NÉKOSZ-szervezet, hanem az, hogyan csapott át a nagyszerű lelkesedés, a türelmes meggyőzés az emberi méltóságot és szabadságot sértő, erőszakos akcióba. Jancsó tehát ebben a filmjében is a hatalmi erőszak kialakulását, annak bonyolult mechanizmusát kutatja és szenvedélyesen figyelmeztet: a legtisztább szándékú forradalomban, vagy mozgalomban is felülkerekedhet az anarchia, az öncélú hatalmaskodás. Vigyázni kell, mert a cél nem szentesít minden eszközt. Fogalmazhatnánk így is: a forradalmi változások módszereiről szól Jancsó. Korunk időszerű, nagy kérdése ez, Mexikótól—Budapestig, Pekingtöl—Londonig. A Fényes szelek érdekes film. De azért Jancsót nem tartom olyan. bátornak, mint oly sokan mások e film után, amiért úgymond „meg merte mondani..Igaz, Jancsó bátor volt, de nem a mondanivaló kifejtésében, hanem az •áj forma, egy új filmnyelv kialakításában. Ami a politikát illeti, Jancsó jó érzékkel és őszinte szándékkal filmre fogalmazta a személyi kultusz éveinek ama bírálatát, azokat a történelmi Igazságokat, amelyeket év»k‘:ri ezelőtt egyébként önkritikusan sokoldalúan feltártak már ebben az országban. A közelmúlt hibáinak művészi ábrázolása ez a film. Végső kicsengésében igenli a forradalmat, de figyelmeztetni próbál elhajlásaira, türelmetlen túlzásaira is. B Bár tetszett a film, hosszan sorolhatnám ellenérzéseimet is, hiszen Jancsói sok mindennel adós maradt a Fényes szelekben. Szinte megszállottan célratörő volt a fő gondolat kifejtésében, de elmaradtak olyan részletek, társadalmi igazságok, amelyek segíthettek volna a néző tájékoztatásában. Igaz, Jancsó nem akart mindent elmondani, csak feladta a kérdéseket, a választ a közönségre, a vitára bízza. így lett jó film és utána a vihar... Márkusát László Értesültünk a Magyarországból, hogy az 'Egyesült Államokban olyan műbolygó készül Tacsatcom elnevezéssel, amely a harcoló csapatok és közvetlen parancsnokságuk között biztosítja az összeköttetést... Reméljük, az amerikai csapatok nem akarnak ■negtá- madni valamely más bolygón élő élőlényeket... Mert ha ezen a Földön harcolnak, nem más bolygón, akkor az összeköttetésre híradástechnikailag előnyösebb a műhold-összeköttetés, ahogy azt már az olimpiai közvetítések alkalmával is kitapasztaltuk... A műbolygó harcászati célokra alkalmatlan lenne... De hát ezt a tervezők biztosan tudják is... ★ * Olvastuk a Népújságban, hogy „...A mezőgazdasági üzemekben jó ütemben halad a déli gépjavítás..." Ez megálló- píthnzó ebbál is, hogy idén januárban a gépekhez több pótalkatrészt rendeltek, mint tavaly ilyenkor... Lehet hogy az ütem jó, de mit csinálnak napközben? Ha csak (télben javítják a gépeket és a nap többi részében pótalkatrészt renaelnek, akkor félő, hogy a gépek nem készülnek el tavaszig... ★ Azt írja az Esti Hírlap „Gy igyító szénsavgoz" cimü cik kében, hogy Mihályiban .....szinte korlátlan mennyiségben r endelkezésre álló szénsavhőt azóta szélesebb körben alkalmazzák..." A hőpakolás is jó lehet, de itt egyáltalán nincs szó a hőről, mert a szénsavgáz a szénsavból származik, amely köztudomásúlag olyan hideg, hogy mélyhűtésre is alkalmas .. A gőz és gáz között nem sok a különbség, ie hő és hó bizony ellentétek (Dr. Szemes) Szabályozták a szakközépiskolai felvételek rendjét A művelődésügyi miniszter — az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben — utasításban szabályozta a szák- középiskolai felvételek rendjét. A szabályozást egyebek közt az tette szükségessé. ATYAI INTELEM r A KARMESTER — Ez a hús rágós! — A kedves vendég nem tudja, hogy a puha ételek fogszuvasodást okozhatnak?! (Zsoldos Sándor rajza) (Kallus László rajza) hogy a jelenleg működő középfokú technikumok az 1969—1970-es oktatási évtől szakközépiskolákká alakulnak. A rendelkezés értelmében a felvételről a szakközépiskola igazgatója dönt. A döntéseknél mérlegeli, hogy a tanuló egészségi szempontból alkalmas-e a választott szakmára; az általános iskolában elért tanulmányi eredménye kielégítő-e, különös tekintettel a választott szak irányának megfelelő legfontosabb alapozó tantárgyakra; továbbá, hogy milyen a tanulóról adott általános iskolai pedagógiai jellemzés. Ha a jelentkezők száma a felvehetők számát meghaladja és a választott szak szakmai rá- termettségi vizsgálatot igényel, a szakiránynak megfelelő — legföljebb két — alapozó tantárgyból kijelölt, és a szakmai rátermettség (kézügyesség, térszemlélet, rajzkészség, stb.) megállapításéi szolgáló egyszerű gyakorlati feladatok megoldásának eredményét is figyelembe kell venni a döntésnél. 19. A most már teljesen megnyugodott és fesztelenül viselkedő Budinsky úgy nézett szét, mint aki idegen környezetbe került, s ez a környzet kiegészíti vagy illusztrálja valamely elképzelését. — Különös véletlen! — mondta. — Hívtam magát, de azt a választ kaptam, hogy eltávozott. Aztán megyek a Keresztutcán, s a sarkon megáll Rericha autója, Rericha ugyanis meglátott... Még mindig hallgattam. Rericha, a páncélszekrényei: gondnoka volt a másik ember, aki előre tudott a Bratisla- vába irányított küldeményről . — Hát igen — magyarázott tovább Budinsky széles mosollyal az arcán, amit azonban nem viszonoztam. — Mondom neki, hogy beszélni akartam magával, de nem értem el. Rericha pár napig Prágán kívül tartózkodott. Nem tudott a fejleményekről... Valóban a legjobb volt, ha hagyom, hadd beszéljen. Rgy cseppnyi zavar sem látszott rajta. — Előzőleg, amikor lefelé ment, meglátta magát. Azt mondja, egy másik úr társaságában betért a vendéglővel szemközt levő házba. Ö szemben hajtott, s vagy harmincnegyven méternyire lehetett maguktól. Mielőtt odaért volna, maguk már eltűntek a házban. Nyilván nem vették ót észre. Nos... éppen erre vitt az utam... Egy kicsit álldogáltam a ház előtt, azután bejöttem, és megállapítottam, hogy itt lakik Lénk alhadnagy. Tettem róla, hogy ne lássák rajtam, mennyire vagyok ezzel a magyarázattal megelégedve. — S mi volt az, amiről olyan sürgősem beszélni akart velem? — kérdeztem. — Tüstént megmondom. — Budinsky korrekt, gondosan öltözött, ápolt férfi volt. Szívélyesen,, barátságosan viselkedett. — De kötelességemnek tartom, hogy előbb minden körülményt megvilágosítsak. Érzésem szerint Lenk alhadnagyra valamiféle gyanú esett... Kérem, ne fáradjon vele, hogy igazolja vagy megcáfolja ezt a benyomásomat; csak azért említem meg, mert éppen ez az egyik oka mostan! eljárásomnak. S mindössze abból következtettem, hogy maga afelől érdeklődött, hogyan viselkedett Lenk alhadnagy a bankban. Egyszóval könnyen kitalálhattam,, hogy körül akar nézni a hadnagy lakásán... — Csak folytassa — biztattam. — Van egy fiam. Vettem neki távirójátókot... ahhoz azonban partner kell, s az én vagyak. Tehát a kisujjam- ban van a morzeábécé. Maguk a csengetésemre, nem nyitottak ajtót Alikor úgy gondolkoztam, hogy vagy elmentek már, vagy nem tartják kívánatosnak, hogy tudjon valaki itt tett látogatásukról. Igazán érdekes volna tudni, mit gondoltak, amikor... — Ez nem lényeges — feleltem, s most sem viszonoztam a mosolyát. — Bocsánat — mentegetőzött. — Ha úgy találja, hogy helytelenül jártam el, rójon meg, ellenkezés nélkül fogadom. A szándékom jó volt. Véleményem szerint a dolog sürgős. Mellényzsebéből előhúzta a tárcáját, s a tárcából kiha- lászott egy ezres bankót. — A C—L sorozatból származik — mondta és felém nyújtotta a pénzt. A kezembe vettem és megvizsgáltam. Valóban a C—"L sorozat jelzést viselte. Jobb alsó sarka enyhén barna volt, alighanem megpörkölódött. Különbem semmi róngálódást ■ nem észleltem rajta. — Amint látja — mondta Budinsky —, valami mégis forgalomba került. Azt feleltem: — Forgalomba csak az kerülhetett, amit tisztességtelen megtalálók kaparintottak meg, s az olyan ritka véletlen, hogy gyakorlatilag nincs jelentősége. — Ez a bankjegy forgalomba volt! — jegyezte meg. — Nem sokáig — mondom. — Egészen új. — Mégis lehetséges, hogy több ízben vettek rajta értékes árut, s ml végül kénytelenek vagyunk leírni. Vállat vontam. — Hogyan került magukhoz? A bankjegyet most jelentősége tudatában Karlicek vizsgálgatta. Budinsky nem ismerte Karliceket, Nem tartottam alkalmasnak a pillanatot, hogy bemutassam. Karlicek komoly hivatalos személy hatását keltette. — Ezt a bankjegyet — mondta Budinsky, kurta« Kar- licekre pillantva, aki rá se nézett — egy ékszerbolt vezetője fizette be a napi bevétellel. Két darab ezres volt a pénz között. A másikkal nincs baj. A vezetőt magam hallgattam ki. Hanem az egy iszonyúan zavaros nő személy. Semmi okosat nem tudunk belőle kiszedni. — Hogy érti ezt? — Arra nem emlékszik, kitől kapta az ezreseket. Csak gyanítja, hogy az egyikkel egy borostyánkő nyakláncért fizetett egy nő, s hogy a másik valószínűleg szintén egy nőtől származik, akinek klipsz fülbevalót adtak el. A nő külsejére nem emlékszik, egyiket összekeveri a másikkal, s pontosan csak azt tudja, hogy mind a kettő fiatal volt és rendkívül elegáns. Erre art mondtam: — Megkérdezzük jnajd magunk, hogy is állt a dolog azzal az eleganciával.” De kérem, hogy lehet az, hogy a bankjegyet olyan előrelátóan magával hozta? — Magához indultam. Ha nem jön közbe ez a véletlen, ott hagytam volna az irodájában. Azután rámutatott némely kellemetlen bonyodalomra, ami a hivatalos út szigorú betartásából keletkezhet. — Van a dolognak bibije — mondta. — A banknak voltaképpen nem szabad elfogadnia a C—L sorozatot. Ennek ellenére a nagyközönség nincs tájékoztatva. A szocialista szektor határozott túlsúlya alapján ugyan arra számítunk, hogy a pénz körforgása útján minden bankjegy eljut a pénzintézetbe, azonban léteznek egyeseknél otthon felhalmozott összegek is. A pénz ezenkívül forog, hogy úgy mondjam, magánúton is, törvényellenes tranzakciókban, a feketekereskedelemben satöbbi. Ott nem őrizhetjük ellen a C—L sorozatot. A felhalmozott pénz mennyisége szüntelenül és mondhatni szabályszerűen növekszik. Ez arra vezet, hogy a forgalomban hiányát érezzük a pénznek, és pótolnunk kell. Ha ez túllépi a megengedett határoltat, el kell szánnunk magunkat valami erélyes lépésre, hogy helyrebillentsük az egyensúlyt a pénzviszonyokban. — Amint látom, jó áttekintése van a dologról — mondtam —a felhalmozással és a feketekereskedelemmel is kalkulál. Jó, ha az ember ért ilyesmihez. Hanem tegyük fel, hogy bekövetkezik egy szélsőséges eset. Bekerül a pénzforgalomba húszmillióval több, s közben a pénzintézetek egyetlen C—L jelzésű bankjegyet sem fognak fel, mert az mind felhalmozódott. Jelentene ez valamiféle kilengést a pénzforgalomban? — Természetesen. Nem is kellene hozzá. ennyi. Elég lenne talán egy-vagy kétmillió is. Hiszen ez esetben a felhalmozódott C—L a felhalmozódásból forgalomba szó rítaná az érvényes bankjegyeket. 4 ( — Egyelőre azonban semmi ilyesmi nem történt. — Nem. Amellett a C—L-es példányok többsége úgysem kerülheti el pénzintézeteinket. Ha már nem lesz szüksége erre a bankjegyre, szíveskedjék visszajuttatni hozzám, s mi a minisztériummal egyetértésben majd valahogy elintézzük a dolgot. Karlicek szemrebbenés nélkül, a világ 1 égtermecetesebb módján beletette az ezrest, pénztárcájába, ahoi hely bőségesen mutatkozott. — Mit mondtak az ékszer bolt vezetőjének? — kérdeztem Budinskyt. — Először azt hitte, hogy a bankjegy hamis — felelte. — Azt mondtuk neki, hogy a számból ítélve csak lopott, (Folytatjuk)
