Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
XJj gazdaságirányítás! rendszerünk bevezetése előtt és után röviddel néhány tanácsi vállalatunknál kissé bizonytalanul emlegették a jövőt, némi aggodalommal beszéltek a piaci versenyről, észrevehetően attól tartottak, hogy kevésbé állják majd az egyre élesedő harcot. Sem erőforrásaikat, sem pedig tapasztalataikat, üzleti kapcsolataikat nem vélték elegendőnek ahhoz, hogy megfelelően „futhassanak”. S — mi tagadás — bizonyos mértékig még a nem éppen „márkás”, megnyugató vagy — uram bocsá’ — különösebb bizalmat ébresztő cégjelzésekben is valamiféle gátat láttak. Nos, mint a napokban folytatott beszélgetésekből kiderült, mondhatni, szinte teljesen alaptalannak bizonyult a korábbi félelem s viszonylag kis vállalataink névváltoztatások, harsogó reklámok nélkül is meglehetősen sikeresen vették a kezdeti akadályokat s ina már megnyugodó va tervezgethetik további munkájukat, sorsukat. A HEVES MEGYEI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT igazgatója, Jenes Pál az elégedettség hangján szólt a tavalyi évről, amelyben — noha, például főmérnök nélkül dolgoztak — eredményes p;ackutatással számottevően bővíthették termékeik választékát, egy már- már hanyatló profiljuknak az orvosi műszerek gyártásának, új rangot szereztek s mindezek mellett módot kerestek, találtak a munkakörülmények jelentős javítására is, A korábbihoz képest az idén kereken tízmillió forinttal emelhették termelési programjukat s munkájukban ma már a nívós orvosi műszer- és berendezésgyártás dominál. A hagyományosabb szolgáltatások — autók, irodagépek, mérlegek javítása — s a IgcazolsiganylcéÉpelk féisnilliőért A minap megállított egy szövetkezeti traktoros, s azt kérdezte: mennyi fényképes igazolvány kell egy közös gazdaságban dolgozó fiatalembernek? Mielőtt választ adhattam volna rá, sorolta, hogy máris fényképe díszük » személyazonossági igazolványban, a katonakönyvben, a KISZ-tagkönyvében, párttagsági könyvében, jogosítványában, sportköri igazolványában.;. és még mondott néhányat, de első hallásra csak ennyit sikerült megjegyeznem. Ezután újból kérdezte; szükség van-e még egy újabbra? Mert a zárszámadó közgyűlésen megjelentek a fényképészek és közölték, hogy a termelőszövetkezeti tagságát bizonyító igazolványba is fényképet kell készíttetnie. Mint mondták; most tíz forinttal megúszhatja, de ha nem áll a gép elé. akkor utazhat be Egerbe és niég többe kerül a három fénykép elkészítése. Kérdezte továbbá, hogy nem sok-e ez a fényképes igazolvány? Hiszen ha továbbra is ilyen tempóban szaporodik a száma, hovatovább hátizsákkal kell járnia, hogy minden „doku- mentet” magával vihessen. Akkor még nem ismertem az idevonatkozó rendelkezéseket, és azt válaszoltam, hogy valóban felesleges a termelőszövetkezeti tagságii bizonyító könyvecskébe Míg külön fényképet is tenni. Mondtam ezt azért, mert falun s a termelőszövetkezetekben fénykép nélkül is ismerik egymást az emberek, s akit netalán nem ismernének, annak el lehet kérni a személyazonossági igazolványát, abban ott található hitelesített arcmása, s minden egyéb adat. amire az igazoltatónak szüksége lehet. Most mégis egyre-másra kapjuk. a híreket arról, hogy fényképészbrigádok járják a zárszámadásokat, termelőszövetkezeteket, s rábírják az embereket, hogy mindenki készíttessen három fényképet tíz forintért. S ha még ezenkívül is óhajtanak a képekből nagyítást, vagy sokszorosítást, úgy azokra is felveszik a megrendelést... és minden bizonnyal a nem kis összegű pénzeket is. Mennyire rúghat ez az összeg? Megyénkben több mint félmillió forintot fizethetnek ki erre a célra a szövetkezeti gazdák ... feleslegesen. Mondhatjuk ezt azért, mert a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától kapott értesülés szerint semmiféle rendelkezés nincs arra, hogy a szövetkezeti tagoknak fényképes igazolványt kell készíttetni. Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen rendelet létezett volna is, a józan ész alapján cáfolni lehetne annak létjogosultságát. Ezért hívjuk fel a termelőszövetkeztek vezetőinek és tagjainak figyelmét, ne dőljenek be ennek a ,,muszáj” reklámnak. Jobb helyen van a% a félmillió forint a termelőszövetkezeti tagok zsebében. K. E. régebben is készített termékek mellett újabb cikkeikkel túljutottak a megye, az ország határain: jelenleg már exportálnak. Lengyelországba, Romániába és -a Szovjetunióba. Most pedig angol tárgyalások vannak kilátásban. Egyelőre a belvárosi — ■gyakran kritizált — gépkocsijavító üzemet szeretnék Eger kapujába telepíteni s az ugyancsak egri Sas úti telepen próbálnak majd terjeszkedni. Gond, hogy egészséges elképzeléseik megvalósításának még nincs meg a kielégítő fedezete: hiányzik a szükséges forgóalap s a már közel félezres munkásgárda is kevésnek bizonyul. A HEVES MEGYEI TANÁCSI VILLANYSZERELŐ vállalatnál Deli István igazgató és dr. Patrik János üzemgazdasági osztályvezető' tájékoztatása szerint — ugyancsak jól „manővereztek”. Jóllehet, hogy időközben az. úgynevezett „törzs-megrendelőik” hozzávetőlegesen háromnegyede kicserélődött, fix áras szerződéskötésekkel, garantáltan gyors és jó minőségű munkákkal megnyerték üzletfeleik bizalmát, a „tárcán belül” úgyszólván versenytárs nélkül maradtak s — éppen az idei, megnövekedett érdeklődés bizonyítja — a „nagyok” melletti iramot is kitűnően állják. A megyei, területi megbízatások végzése mellett főként egyes fejlődő — hosszabb távlatokra is munkát biztosító — iparágak, például a timföld-feldolgozók, a kőolajtermelők, az útépítők, no és a közlekedés, főleg a MÁV felé orientálódtak. Ennek során különösen jó kapcsolatot teremtettek többek között Ajkával, Siófokkal, Budapesttel, Özddal, Diósgyőrrel. Így, ebben az évben már 45 millió forintos termeléssel számolnak — s eljutottak odáig, hogy amíg néhány esztendeje kapacitásuk alig egyötödét tudták lekötni, ma már 100 millió forintos igény is jelentkezik munkájúkra. Szerencsére ma már nem kell kapva kapniuk minden megrendelés után —, de természetesen annak örülnének a legjobban, ha nem hagynának egyetlen kérést sem teljesítetlenül. Ehhez azonban még igen kevés az, hogy végre elkezdték a segédüzem fejlesztését. Sokkal gyorsabban kellene erősödniük, szükség lenne a megkopott, kiöregedett géppark mielőbbi szinte teljes kicserélésére. Jelenleg a megyei tanács minden eddiginél nagyobb segítségét élvezik — amit egy kicsit eddigi igyekezetük elismerésének is tekintenek a vállalatnál. így még inkább mernek bizakodni, jobban remélik, hogy a megnyugtató tavalyi „start” után további sikerek, eredmények születnek. Gyónl Gyula 1968-ban: Kevesebb veit a halálos baleset Figyelmetlen gyalogosok Vezet a hétfő - Közös cél: a megelőzés Statisztika az ^országúti” történetekről Elkészült az elmúlt esztendő Heves megyei baleseti statisztikája. Bár 1967-hez képest emelkedett a balesetek száma, az emelkedés üteme örvendetesen csökkent. (A tavalyelőtti 20,4 százalékhoz képest 1968-ban csak 9,7 százalékkal nőtt.) A sérüléses baleseteket tekintve megyénk országosan a negyedik helyen áll. (Az összbalesetek alapján az ötödik helyen.) Ami a halálos kimenetelű baleseteket illeti, 1988-ban csőkként a számuk — az 1967. évi 28-ról 26-ra —, viszont a súlyos sérüléseké emelkedett. A közlekedési balesetek által okozott anyagi kár értéke megközelíti megyénkben a kétmillió forintot. Melyeik a jellemző okok? Elsőbbségi jog meg nem adása, a követési távolság be nem tartása, a gyorshajtás és a szabálytalan előzés. A balesetekben vezetnék a motorkerékpárosok és a személygépkocsi-vezetők, Mint balesetet okozókra igen sok a panasz a gyalogosokra, különösen a gyerekekre. Százalékban kifejezve: 56 százalékkal több balesetet okoztak a gyalogosok 68-ban, mint tavalyelőtt. Az elmúlt évben 31 baleset okoztója volt gyerek — tízzel több, mint 1967-ben. Érdekes megállapítás — * tanulságos is — született a statisztika alapján: a legtöbb baleset nem vasárnap, hanem a hétfői napokon történt. A szakemberek ezt a szabad szombatoknak tudják be — a több szórakozási lehetőséget kihasználva vagy fáradtan, vagy „másnaposán” szállnak kocsira a gépjárművezetők! Ami az évszakot illeti: a májustól októberig terjedő hónapokban történt tavaly a legtöbb baleset, időben pedig: 14—22 óra között. „Csúcsidő” a 17 óra! Bár a gépjárműpark 8,7 százalékkal nőtt, összevetve a bekövetkezett sérüléses balesetek emelkedésével (8,5 százalékos), csupán két tized százalékkal romlott a megyénkben a közlekedési fegyelem — s ez örvendetes eredmény. Egyre szélesebb körben foglalkoznak a balesetek, illetve a baleseti lehetőségek megelőzésével — és nem csupán a közlekedési szervek. Karöltve a balesetelhárítási tanáccsal, több más intézmény is kiveszi a részét ebből a munkából. A szokásos és eredményes KRESZ-okta- tások mellett például maga a 4. számú AKÖV is bevezette a kötelező KRESZ-oktatást és a vizsgát is a gépkocsivezetők számára. Az évről évre nagy sikerrel megrendezésre kerülő KRESZ-vetélkedők hatása is érezhető. Mindezek mellett konkrét intézkedésként igyekeznek felszámolni a veszélyes baleseti gócokat a megyében. Például a kápolnai kanyar megszüntetésével már nagy eredményt értek el, nem is beszélve a 23-as útvonal 4. számú kilométerkövénél történt sok baleset megszüntetéséről, ahol megváltoztatva az úttest vonal- vezetését, átépítve a dőlési síkot, sikerült kiküszöbölni a baleseti veszélyt. A kerékvető köveket vetőoszlopokkal cserélték ki, javították az útpadkát, újrafestették az útburkolati jeleket stb. Eger belvárosának forgalmi rendezése és Gyöngyös belváros részleges forgalmi rendezése szintén a biztonságos közlekedésért történt. (Megjegyzendő, hogy Eger külső területein is szükséges lenne a forgalom rendezése!) A megyében 112 baleseti gócpont felszámolására került sor tavaly. A megelőzés a célja többek között a — büntetéseknek is. Tavaly nyolcvannal kevesebb feljelentés történt _ szabálysértésért, mint 1967-ben. Csökkent a helyszíni bírságolások száma, és a kiszabott bírságok összege is! Emelkedett azonban a műszaki felülvizsgálások és egyéb közúti ellenőrzések során a forgalomból kitiltott, vagy kivont járművek száma. Az időszakos műszaki felülvizsgálaton nem találták alkalmasnak közúti forgalomra a megjelent járművek 22 százalékát. Ami a jogosítványokat illeti: az elmúlt évben 30 százalékkal többet vontak be egy évre, vagy ennél rövidebb időre. Hasonlóképpen több ellenőrző lapot vettek el a gépjárművezetőktől, mint tavalyelőtt. Bűnvádi eljárásra kevesebb alkalommal került sor 1968- ban. k. g. Nem voltam biztos a dolgomban. Csak annyit tudtam pontosan, hogy a harmadik emelet és az ajtó jobbra van. De hogy melyik ház? Egyformák ezek, mint a skatulyák, csoda, hogy részegen hazatalál saját otthonába az itt lakó férj. Mindegy. Felmentem a ' harmadik emeletre és becsöngettem az „ajtó jobbján”. Az ajtón különben egy agyonszidolozott névtábla volt, amelyen a név kacskaringóit rég szétmarta az idő és a szidol, a névtábla sarkán négy fekete rozsdáit szegecs. A névtábla a pedantériáról árulkodott, amely már határos volt a betegséggel, s csupán a négy rozsdás szegecs igazolta, hogy e betegség hevenysége azért még hagy hátra kívánnivalót. Megnyílt az ajtó és egy leírhatat- lanul mocskos nőszemély kacsintott rám, mintegy igazolva,, hogy a szegecseknek kell itt hinni, s nem a szi- dolozott táblának. Ruhájának szaga korátsem emlékeztetett a mezők illatára, könnyed, fokhagymaszagot árasztott és ez a szag az orromban kelt bírókra az elsőségért, a jó ég se tudja miért, de három napig erjesztett mosogatóié szagával. Az anti-szappanreklám rám mosolygott, egy csiklandós cápának lehet ilyen a mosolya, s mielőtt szólni tudtam volna, már úgy csüngött a nyakamon, mint rongyszedő vállán • szutykos átalvető... — Dezsőké... Hát eszedbe jutottam? — sikoltozta a vállamon, miközben háromszor is megcélozta az arcom, míg negyedszerre sikerrel ejtett foltot rajta hideglelős csókjával. Mintha polip csüngött volna rajtam, magával rántva egy fokhagyma- és mosogatóié szagú tengerbe, hogy levegőhöz se jussak. Nem is jutottam... Szóhoz sem. Kerepelt és rángatott, és átölelt karjaival, amelyektől a frász majd kitört, olyan csontosak voltak. — Dezsőké... Hát eszedbe jutottam... Jaj, nincs nálam a szemüvegem, hogy jobban megnézzelek... Dezsőké... Hát eszedbe jutottam... Jaj, de kár, hogy nincs nálam a szemüvegem, hogy jobban lássalak... Jaj, de örülök. Jaj, de boldog vagyok, Dezsőké, hogy eszedbe jutott a te Ancsa nénikéd... Igazán, de boldog vagyok. Te is boldog vagy, ugye, hogy én boldog vagyok?... Hát hogyne lennél boldog, hiszen azért jöttél el, hogy boldoggá tegyél, s mi lenne nagyobb boldogság annál, mint hogy valakit boldoggá tegyünk, Dezsőké... — De kérem... — Jaj, persze... én csak itt beszélek... beszélek, ahelyett, hogy behívnálak már — sikongott tovább, mintha jég csúszott volna a koreai közé és vonszolni próbált be az ajtón... — De kérem... én csak... — Semmi „csak”, Dezsőké... Ha itt vagy, akkor be is kell jönnöd — esett megint a nyakamba, hogy majd hanyatt estem, vele együtt, rászorított horpadt mellére és újból és újból, mint kutya a koncnak, nekiesett az arcomnak... — S te... te nem adsz egy csókot Ancsa nénédnek...? Na, adjál egy puszit, ide ni, meg ide ni... — mutogatta hol a jobb, hol a bal oldalon megalapuló kaján szutyok- foltokat a füle és az orra között. — Értse már meg, kérem... hogy tévedés... — Dezsőké... mi az, hogy tévedés? — torpant meg a fokhagymák öreg tündére. — Te nem hozzám akartál jönni, Dezsőké? — futotta el savószínű, rövidlátó szemét valami könnyszerű lé, de az istennek sem akart elengedni... — Nem ott van a tévédét... •— Nem? Hát akkor hol, Dezsőké? — Én nem vagyok Dezsőké. — Hát akkor ki vagy? — kezdett ei hunyorogni, miközben hegyes szaglószerve úgy mozgott, mint egy kiéhezett földi giliszta... — Az nem fontos. Ügy látszik, ösz- szetévesztetteni a házszámot. Mert én... — Szóval, maga nem a Dezsőké? — hőkölt hátra Ancsa asszony vagy leányzó... — Nem. Tévedni tetszett, én is tévedtem. Elnézést. A két lábon járó bűzvirág ekkor felsikoltott, oly rémülten és kétségbeesve, mintha most vette volna észre, hogy öttalálatos lottószelvényét használta el begyújtásra... — Akkor maga szatír! Te jóatya- úristen... Szatír. Egy megrontó. Hagyta magát ölelni, csókolni... Segítség. Fogják meg, vigyék el. Rendőr. Szatír! — sikongott, hogy ész- nélkül, mint valami zsebtolvaj, lódultam neki a lépcsőknek, de még egy pillanatig láttam Ancsa nenő arcát. Valami furcsa, de megelégedettségről árulkodó, kicsit büszke vonás tolult vércseszája köré. Mintha azt mondaná: hiába na, nagy dolog az, kérem, ha valaki még kell, akár egy szatírnak is. Mert manapság, kérem, azért a szatírák is egyre igényesebbek. i . Gyurkó Géza Berta László gépkocsivezető a legtöbb munkaegységgel büszkélkedhet a szövetkezetben. Napi átlagkeresete 110 forint volt. Az elmúlt évet több mint 30 ezer forintos keresettel zárta. Berecz Bálintné ugyancsak az alapítók közé sorolhatja magát. A növénytermesztő brigád egyik legjobb tagja. Ferencz István is az egyik alapító tag a szövetkezetben. Most pincekezelöi iskolára jár, mivel a szövetkezetben új borpincét építenek s annak kezelését rábízzák majd. Káló Istvánná a tehenészetben dolgozik immár három éve mint fejős. 43é' munkaegységért közel 19 ezé forintot kapott. (Foto: Kiss Béla) Tanácsi vállalatok „háza táján9* Cégér nélkül is lelte! verseil futni
