Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

\ p—------------------------------------------------------------------------­Munkácsy Mihály születésnapján Százhuszonöt éve IS4é. február 20-án szüle­tett Munkácsy Mihály, min­den idők legnépszerűbb, legismertebb magyar -fes­tőművésze. Híre az egész Világot bejárta hajdan — első sikerét a párizsi Salon aranyérme kiáltotta világ­gá, késői művei közül töb­bet rangos New York-i mű- gyűjtemények őriznek —•, de amióta a külföld meg­feledkezik egykor felka­pott álevéről, azóta is, egy­folytában a legtöbbet em­legetett művész Magyaror­szágon. Az ártva asztalosinas, az eldugott magyar vidéken véletlenül felfedezett zse­niális aeztalossegéd világ- híresség. dúsgazdag euró­pai nagyúr lett — ennek is szól a nem múló csodálat a rendkívüli műveken és a rendkívüli talentumon kí­vül. Okkal, mert a különös életpálya eseményei sorra kihatottak a talentumra, sorra felismerhető hatásuk a rendkívüli müveken is. A békéscsabai neveltgyerek, az aradi asztalosműhelyek munkása szívta magába azt a plebejus azonosulást, amit a düsseldorfi, párizsi műtermek fiatal festője fe­jezett ki lenyűgöző művé­szi erővel népi realista kompozíción, ásító inasokat, siralomházi tragédiákat, kő- pülő asszonyt az éjjeli csa­vargókat megjelenítő fest­ményein. És a kényeztetett művész, magas társaságok és előkelő műgyűjtők ked­vence vette magára a sza­lonokban azt a szemléletet, amelyet az idős festő fo­gon formába késői, fáradt képein, hatalmas pompával berendezett műtermében. De ne vágjunk a pálya közepébe, időzzünk az év­fordulón a korai müveknél, a fiatal és korán érett Mun­kácsy hatalmas tehetségről és nagy etikai erőről tanús* kodó alkotásainál. Az ünne­pen főként ezeket ünnepel­jük. Az Ásító inas sajnos Amerikába származott friss eredetiségét, amely az alig huszonnégy éves magyar festő tehetségéről és ember­ségéről egyformán meg­győzte a száz étrvel ezelőtti külföldi, meg a mai hasai műbarátot. A Siralomház fekete tragikumát, amely 1965-ig szintén Amerikában volt, s amely azóta a Nem­zeti Galériában mutatja, milyen erényekre kapta a párizsi aranyérmet magyar festője. A Sötét utca ragyo­gó színvilágára, korát és stílusát meghaladó szépsé­gére emlékezünk ugyancsak 1870-től, a Poros út sejtel­mes színeire és a Kukoricás festöiségére, amelyek a leg­ismertebb Munkácsy-alko­tások évtársai. Éjjeli csa­vargók, Búcsúzkodás, Rö­pülő asszony — ez a három mű jelenti az életpályán az 1873-as évszámot, a három kompozíció egyfajta plebe­jus szemlélete, szeretettel és tragikummal megformált kritikai realizmusa. Mun­kácsy legjobb alkotásaiban a nép festője, az elesettek művésze a magyar piktúra történetében. Festményeinek robbanó fekete-fehér fe­hér feszültsége, lobogó foltjainak elevensége, röp- penő-lendülő ecsetvonásai — a parázsló pirosak, a bol- dogságos kékek, a tűnődő szürkék szomorúsága — a legfestőibb festők sorába emelik. Akkor is, annak el­lenére is, hogy választott stílusa, a realisztikus ala­posságba oldott romantika olykor lefékezi áradó szí- nességét. Azokon a reme­keken pedig, ahol a szines- ség magával sodorja — tob­zódó virágcsedéleteken, szép színekben fürdő tája- kon — utolérhetetlen eré­nyeket csillogtat. Tény, hogy ezeket az eré­nyeket élete végén műke­reskedői szempontok, arisz­tokratikusan finomkodó szemlélet, kemény népi drámákat feledő finomko­dás bágyasztotta. A rafi­nált szalonképek, a bravú- roskodó históriai jelenetek egy. önmagát elvesztő . mű­vészről beszélnek csupán. De ezek a lassan feledésbe süllyedő Munkácsy-képek a művészettörténetre, a tu­dományra tartoznak ma már. A jubileumon a fes- tőnek-embernek friss, az igazán nagy Munkácsy Mi- hályra emlékezünk. ss, a. Egri napok Budapesten Bemutatkoztak a műemlékek és a gyógyvizek A magyar és a szovjet írószövetség idei munkaterve Szerdán Moszkvában, a Szovjet írószövetség székhá­zában aláírták a Magyar írók Szövetsége és a Szovjet író- szövetség ez évi együttműkö­déséről szoló munkatervet. A munkatervet a Magyar írók Szövetsége nevében Do- bozy Imre főtitkár, a Szovjet írószövetség részéről pedig Vitalij Ozerov titkár írta alá. A most aláírt munkaterv elő­irányozza a két ország írói­nak kölcsönös látogatását. Ezeknek a látogatásoknak egyik kitűzött célja a lenini évforduló jegyében anyagok gyűjtése a proletariátus ve­zéréről szóló, készülő művek számára. A munkaterv azt is előírja, hogy a Szovjetunió­ban irodalmi esteket rendez­nek a Magyar Tanácsköztár­saság 50, évfordulója alkal­mából. A két szövetség munka- programja tovább bővíti az alkotói kapcsolatokat a ma­gyar és a szovjet irodalmi fo­lyóiratok között. A Voproszi Lityeraturi és a Kortárs há­rom-három képviselője ke- rekasztal-értekezleten vesz részt, amelyen a műfordítás elméleti kérdéseit, vitatják meg. (MTI) Kedden, a TIT budapesti Kossuth Klubjában, dr. Lendvai Vilmosnak, az. Egri Városi Tanács vb-elnökének élőadása után még további három előadás hangzott el, amelyek Eger legnevezete­sebb és leghagyományosabb vonzerejéről szóltak: Borics László, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese Vá­rosépítés címmel ismertette Eger építészet-történetének érdekesebb fejezeteit, majd bővebben beszélt a 45 utáni városfejlődésről. Kifejtette, hogy Eger az úgynevezett „átmeneti” városok kategó­riájába tartozik, mert se nem ipari, se nem mezőgaz­dasági jellegű, hanem e két alapvető gazdasági ág meg­felelő fejlettsége mellett a város „enyhe túlzással Észak- Magyarország kulturális és idegenforgalmi központjának mondható”. — Eger sohasem lesz nagy város és nem is törekszünk arra, hogy ilyenné fejlődjék. Azt akarjuk biztosítani, hogy a jövő évtizedeire is megma­radjon Eger történelmi pa­tinát árasztó levegője —: mondta Borics László. Részletesen taglalta a vé­detté nyilvánított műemlék­belváros múltját, jelenét £S jövőjét. Maketten mutatta be a közönségnek a városrész legértékesebb sajátosságait. Rendkívül értékes maradvá­nya ez a belváros a magyar építészeti és városszerkezeti múltnak. Itt jelenleg is 157 műemlék és műemlék jellegű épület van. Eredeti formájá­ban őrzik majd meg a bel­várost, tehát nem szélesítik ki az utcákat, nem emelnek ide két és fél szintnél na­gyobb épületeket, az úgyne­vezett „gyalog-belváros” ki­alakítására törekednek, amely ugyan megmarad vá­roscentrumnak, de a zajos átmenő forgalom elkerüli majd. A 80-as években feje­ződik be a teljes rekontsruk- ció. Lebontják például az itt található, elavult, sufni jelle­gű lakásokat, mintegy 300-at, és helyüket parkosítják. A felújítások során arra töre­kednek, hogy olyan modern lakásokat alakítsanak ki — az előadó szavaival •— „Ne számítson büntetésnek mű­emlék házban lakni”. Kitele­pítik a raktárakat, üzemeket, mindezt persze nem máról holnapra. Megkezdték és to­vább folytatják a közművek teljes rekonstrukcióját is. Borics László az új lakó-' telepekről is beszélt. El­mondta, hogy a harmadik öt­éves tervben 800 új lakást adtak, illetve adnak majd át. Az igénylők száma azonban nehezen csökken, jelenleg is kétezer felett van. A következő előadást a várról és a múzeumról Bakó Ferenc, a Heves megyei Mú­zeumi Szervezet igazgatója tartotta meg. Diafilmekkel illusztrálta mondanivalóját, így szemléletesen bemutat­hatta az érdeklődőknek a vár rekonstrukciójának eddi­gi eredményeit, a bástyák feltárását és kijavítását, a múzeum anyagát, kiállításait és a Gárdonyi-házat. El­mondta, hogy a képtár lassan szűk lesz, mert állandóan új, restaurált képekkel gazdago­dik. A vár teljes rekonstruk­ciója utáni távlati képét is bemutatta. — Nem egy elvont, meg­hamisított, romantikus célok szolgálatába állított teljesen felújított vár a célunk, ha­nem a XVII. századi állapot érzékeltetése. Ha majd meg­valósul, akkor a vármúzeum csupán a várral kapcsolatos anyagok kiállításával foglal­kozik majd, ezért szükséges lesz egy új múzeum felépíté­se a várban. Ezután dr. Csapó István fő­orvos Eger gyógyvizeiről és az ezzel összefüggő gyógy- idegenforgalomról, gyógy- üdültetésről számolt be. Elrhondta, hogy 520 éve is volt már gyógyhatású fürdő. 1800 elején pedig Fejes Mi­hály, az első egri fürdőorvos könyvet is írt városa gyógy­vizeiről. 1934 óta használják a tükörfürdőben a radioaktív forrást gyógyvízként, amely kitűnő a mozgásszervi meg­betegedések gyógyítására. Mostanában az olajkutató fú­rások nyomán nemcsak 29— 35 fokos, hanem 48 fokos víz is feltört, amely kénben gaz­dag. Mint ismeretes, 65-ben megépült a 25 ágyas reuma- kórház, amelyet 50 ágyasra bővítettek, és a betegek csak­nem fele teljesen gyógyultan távozik innen. Szerdán városunk iparával ismerkedhettek meg alapo­sabban az érdeklődő buda­pestiek. A Berváról Kócza Imre, tartott tájékoztatást, majd Domán László főmér­nök a dohánygyáriak tevé­kenységét ismertette. A VI- LATI egri főmérnöke Molnár József az új gyár születéséről és termékeinek növekvő pia­ci térhódításáról beszélt. A Kossuth Klubban lezaj­lott egri napok záróakkordja­ként Dancz Pál, az Egér- Gyöngyös vidéki Állami Pin­cegazdaság igazgatója tartotta meg érdeklődéssel kísért elő­adását a város szőlőtermesz­téséről, vállalata tevékenysé­géről. Végül levetítették Szabó László rendező 1968-ban ké­szült Eger című kisfilmjét. — berkovits — Bogy nő ez a gyerek... Már jó a cipője ne­kem. ★ Egy házassági évfordulón elhangzott rézig- ttéU megjegyzés: — „.hát igen. Az ember egy életre köt há­zasságot^ De 18 évre ki gondolt akkor? ★ Olvasom a Népújság Interpelláció rovatá­ban, hogy a „barokk park nem használatra ké­szül...” Megdöbbentem. Hát lett volna, hát len­ne olyan gálád ember, aki < képes lenne egy parkot' használni? Sétálni, fűre lépni, levegőz­ni? Pont egy parkban? Megáll az ész, hogy mik voltak és mik vannak! ★ — Onnan tudom, hogy van isten, hogy Imádkoztam hozzá: Krampács Hugó ne legyen osztályvezető. És az lett! — Mi ebben a bizonyíték? — Hogy hogy mi? Majd pont egy kommu­nista imáját hallgatja meg az isten. Cum trucc, 03 ellenkezőjét fette-, (—ó) E. F IKER : ­1«. A bankban tökéletesen nyugodtan viselkedett. Tehát vagy uralkodott magán, vagy pedig más oka volt a nyu­galmának. Ám amolyan Karlicelc-féle könnyed, bakugrá­sos módszerhez egyelőre nem akartam folyamodni. A bűnügyi rendőrséggel a további együttműködést illetően egyelőre abban egyeztem meg, hogy magamnál tartom Karlieeket. Azt mondták: — Ha meg meri kockáztatni, nekünk semmi kifogá­sunk ellen. Éppen el kellett volna mennie egy tanfolyam­ra. Ügy látszik, nemigen akaródzik neki, azért sündörög ott maguk körül olyan feltűnő buzgalommal. Mint a mel­lékelt ábra mutatja, nem is sikertelenül. Azt feleltem, legyenek csak nyugodtak, a tanfolya­mot nera ússza meg. Vojtir, Srámek és Vrána személyi körülményeinek részletes kivizsgálásához előszedtem a legügyesebb embe­reket s a csoport vezetésével a magunk között csak Ké­résznek nevezett munkatársamat bíztam meg. A lenge röptű, törékeny rovarhoz semmi köze sem volt. A Kérész melléknevet azzal érdemelte ki, hogy kitűnően értett a kérdezéshez. És éppen ilyen talentumra volt szükségünk, ha rá akartunk bukkanni valami mellékesnek látszó apró­ságra, ami igazolná a franciakulcs felhasználásúiéi ki­alakult elméletünket. A fekete szakállas és a szőke hajú turista utáni nyo­mozást egyelőre a bűnügyi osztályra hagytam. De nem rejtettem véka alá azt a véleményemet, hogy szerintem igen csekély a remény a sikerre, és hogy éppen ezért én ezt a nyomat egyelőre félreteszem. Ami Jarosiav Lenket illeti, paradox, a józan ésszel szöges ellentétben álló benyomás alakult ki bennem. A postakocsi egész személyzetéből Jarosiav Lenk volt a leg­megbízhatóbb, s mégis ő az egyetlen, akinek viselkedése gyanút keltett. Egyelőre nem hallgathattam ki. De még ha megfe­lelő állapotban lett volna is, nem ronthattam neki olyan gyenge érvvel, mint az indulás előtti furcsa idegessége, aminek egyébként déli tizenkét óra után nyoma sem maradt Furcsa Viselkedésére persze némi fényt deríthetett volna a magánélete megvizsgálása. Erre fel voltam hatal­mazva. Technikailag könnyen keresztülvihető is volt Csakhogy semmiképpen sem volt Ínyemre, hogy olyanfaj­ta ember iránt, mint Jarosiav Lenk nyílt, vagy helyeseb­ben idő előtti bizalmatlanságot nyilvánítsak azzal, hogy kutatócsoportot küldök a lakására Azon töprengtem, nem volna-e jobb, ha ezt a kényes feladatot személyesen vál­lalnám magamra. Aztán úgy is éreztem, hogy tevékenységem túlságo­san is az irodai munkára korlátozódik, mást sem teszek, mint tanulmányozom és hasonlítgatom a mások által ösz- szehordott anyagot. Ha voltak is némi gyakorlati tapasz­talataim — hiszen végeredményben ezért bíztak meg a C—L ügyben folytatott nyomozás vezetésével —, most közvetlenül semmi hasznukat’sem vettem. Ebben a tekin­tetben igazán jobb helyzete volt Karliceknek, noha kezdő volt a szakmában, vagy talán éppen ezért. Végeredmény­ben azt a véleményt is, mely szerint a C—L sorozat tel­jesen megsemmisült, szakértők, nyomozócsoportok és más illetékesek állították össze, én csak ki mondtam a vég­szót és aláírtam. Persze, az ügy jellege kényszerítette ki ezt a helyze­tet, s remény sem volt rá, hogy személyesen belevessem magam a nyomozásba. Mert már mégsem állhattam oda, hogy végigkérdezzem a vonat utasait, hogy a vágányok menti gyilkosság elkövetői után kutassak! Kvantitatív módszerrel dolgoztunk, és én részben ebben láttam eddigi sikertelenségünk okait, valamint annak a veszélynek fel­merülését, hogy a C—L sorozat teljes megsemmisüléséről kiadott vélemény talán nem felett meg a valóságnak. Most legalább akadt egy dolog, amelyben személye­sen is tehettem valamit. — Karlicek — mondom —, körülnézünk Jarosiav Lenk lakásában. 'Karlicek a legkevésbé sem látszott meglepettnek. Az ő átkozottul egyéni detektíveskedésének ez roppant mód megfelelt. — Éppen ajánlani akartam — felelte. — Hanem egyelőre hallgasson róla, mint a sír. Maga ugyan koptatja a száját eleget, de azt hiszem, tudja, mi­kor kell zablát tenni rá. Karlicek őszinte megindultsággal kijelentette, hogy a szívébe látok. — Lenk alhadnagyra eső gyanú kellemetlenül és tola­kodón egyre élesebb körvonalakat ölt — tette hozzá. — Helena Dvorsky mindinkább megerősödik abban a hité­ben. hogy utolsó beszélgetésükkor az alhadnagy csak rá­szedte őt a metafizikai sejtéseivel. Mikor indulunk? Ekkor már asztalomon feküdt a WT—0019 típusú pos­takocsi szerelésekor felhasznált háromnegyedes csavarok és anyák kívánt lajstroma. Ezért lefékeztem Karlicek tü­relmetlenségét. —- A vagonon összesen háromszáztizenkét darab van a kérdéses méretű csavarból — mondom. — Tudom! — vetette oda Karlicek foghegyről. Ökölbe szorítottam a kezem, az asztalra fektettem, hátradőltem a széken; várnom kellett egy ideig, hogy töb- bé-kevésbé nyugodt hangon tehessem fel neki a kérdést: — Ezt meg már honnan tudja megint? — Bátorkodtam azt a tanácsot adni — mosolyodott el enyhén Karlicek —, hogy mielőtt hajszolni kezdik azt. az ikervagont, érdeklődjenek a vagongyárban, véletlenül megtalálták-e a szóban forgó kocsi tervrajzát. A mérnök kétszer megfordította, aztán ujjúval egéből rámutatott 312-es számra. — Maga ott volt? — Ott. Mint az ön megbízottja. De sokat nevettünk Loubal elvtárssal! — Loubal elvtárs sohasem nevet, csak ne lódítson! — Azt tudom, de navettem én helyette is — pislogott Karlicek nekivídámodva. — Manapság még tizennyolc darab WT—0019-es vagon üzemel. Szüntelenül úton van­nak. Liberectől Veseli—Mezimostiig. Astól Kosicéíg és ke­resztben összevissza. Ez azt jelenti, hogy hajszolódhatunk utánuk az egész országban. Hanem a csavarokat bajo­san számolhatnánk meg rajtuk, mert meg vannak tömve gyerekkocsikkal, gyümölcsöskosarakkal meg mindenfajta poggyásszal. Ha a kocsi alá fekszik az ember, hogy meg­keressen valamiféle csavarokat, egyszer csak azt veszi észre, hogy a kocsi mindenestül meglép a feje fölül. Mért ne örültünk volna hát, hogy ilyen ügyesen kifogtunk rajta? Erre már nem mondtam semmit. — Legyen itt délután három órakor — mondom. — Elmegyünk Lenk lakására. Addig átnézem ezeket a rajzo­kat, s amennyiben helyesnek bizonyul, amit ezekről az anyákról gondolok, bizony isten kinevezem magát fő ta­nácsadómmá. — Mint a megtalálójuk, meg is érdemelném — felelte Karliqek. — De nem volna rá kíváncsi, mint gondolok róluk én? — Nem valami vad kombináció? — Hát bizony eléggé vad. A klozettból származnak. A WT—0019-es kocsiban a csészét négy darab háromne­gyed hüvelykes csavar rögzíti. Felülről haladnak át a pad- I lón. Az anyák alul, a kocsi alatt vannak felszerelve. A j kulcs nyílású természetesen egyként illik az anyára és a csavarfejre. Valaki meglazította a csavarokat, és az anyák a vágányok közé estek. Amennyiben friss karcolások lát­szanak rajtuk, nem a kulcstól származnak, hanem attól, ahogy nekivágódtak a kavicsnak. Azután az az ezermes­ter már kihúzhatta a csavarokat és beledobhatta a csészé­be, persze ha egyáltalán megtette ezt, de abbén az esetben ' ott hevernek a csavarok pár száz méterrel odább. El kell ; néznem oda. (Folytatjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents