Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

Pefyi távlatok A csemete fává serdül F Nem is olyan régen még i élavult, ódon parasztházban húzódtak meg a pélyi Tisza, mente Termelőszövetkezet irodái. Ma már egészen más kép fogadja a látogatót, a ré­gi épületet kibővítették, helyrehozták — valódi szék­ház lett belőle. Mintha a külső is jelezni akarná a bel­ső változásokat — Igen — mondja Kalmár János elnök és Kalmár Ist­ván, a párttitkár —, amikor tegyesültek a falu szövetkeze­tei, nemigen jutott idő és pénz arra, hogy az irodával foglalkozzunk. Volt gondunk elég. Ma már más a helyzet kuít, de mégis azoknak lett igazuk, akik türelmesek vol­tak és bíztak a jövőben. Gond persze ma is van Pélyen. Csak ezek a gondok tegészen mások mint két év­vel ezelőtt az egyesüléskor. Akkoriban sokan nem bíztak benne, hogy az egyesült szö­vetkezet életképesnek bizo­nyul, elmentek a szakembe­rek, legalábbis azok, akik korábban máshonnan jöttek s a szakembereken kívül még mások is. Az első év mintha őket Igazolta volna; Ügy tűnt hogy a szövetkezet nem tud megbirkózni a feladatokkal; Gyengén sikerült a termés, a belvíz is elvitt néhány mil­lió fMintot az elképzeléseket sem sikerült valóra váltani teljes egészében. A helyzet nem valami biztatóan ala­Az egyesülés második éve már egészen más volt. Sike­rült a vetésszerkezetet a táj­jellegnek megfelelően átala­kítani, a szövetkezet fő pro­filja a kenyérgabona-ter­mesztés, a takarmányterme­lés és az állattenyésztés lett. Amíg az első évben hol­danként mindössze két és fél mázsa kukorica termett a szövetkezetben, addig tavaly már húsz mázsa. A kenyér- gabonából pedig az aszály ellenére is 11 mázsás átlag­termést takarítottak be hol­danként. A jobb terméshez hozzájárult, hogy ezer hol­don vegyszeres gyomirtást végeztek, kilencszáz holdat pedig öntöztek. Az állattartás is állatte­nyésztéssé válik, hiszen meg­történt a szarvasmarha- állomány tcb-mentesítése, a korszerű szarvasmarhatelep nagyobbik része már elké­szült, hasonlóképpen két juhhodály is. — Az elmúlt évben a nö­vénytermesztés. az állatte­nyésztés egyaránt túlteljesí­tette a tervét — mondja Kalmár János. — Ez már mutatja, hogy az egyesülés hasznos, gazdaságos volt. Ré­gebben, amíg több szövetke­zet volt a faluban, mind azon igyekezett, hogy a má­siknál többet tudjon fizetni. Még a jövő kárára is. Most összpontosulnak az erők — éppen a jövő érdekében,­Az elnöki iroda falán ma­kettek sorakoznak. Azt mu­Az elmúlt években olyan elektronikus automata beren­dezéseket konstruáltak, ame­lyek a legmostohább körül­mények között, teljesen ma­gukra hagyatva, esetleg több éven át is megbízhatóan mű­ködnek. Egy földi hasonlatból megérthetjük, mit jelent az űrautomaták megbízhatósá­ga. A képzeletbeli gépkocsi Képzeljünk el egy gépkocsit, amit január elsején megindí­tanak s ezután óránként 50 kilométeres sebességgel 365 napig haladna. Egy esztendő alatt, megállás nélkül csak­nem tizenegyszer kerülné meg az egyenlítőt. Ám az autóipari szakemberek sze­rint ilyen „abszolút” üzem­biztos gépkocsi nem' létezik, a világ autóipara a tökéletes­ségnek erre a fokára még nem jutott eL A speciális mesterséges hol­dak, vagy bolygók, bár nagy­ságrendekkel bonyolultab­bak, mint a gépkocsik — né­ha több mint egymillió alkat­részből állnak — mégis több évig funkcionálnak Föld vagy Kap körüli pályán. Ezeknek az űrautomaták­nak egyik legbonyolultabb ré­sze az orientációs (tájékozó) és stabilizáló (rögzítő) beren­dezés. Ez a komplikált szer­kezet egymaga legalább 25 000 alkatrészből áll. Pörgettyűk­kel, fotocellákkal, szervomo- torokkal megszüntetik a mű­szertest forgását, bukdácso­lását. A stabilizált testnek egy pontja mindig ugyanab­ba az irányba mutat. Ha az irányzó készüléküket parányi tükörnek képzeljük, akkor e tükörben mindig ugyanaz a „vezércsillag” látszana. A vi­lágűrben egy rakétaszonda ívmásodperc pontossággal fi­gyeli az égbolt negyvenmil­liomod részét. Ez pontosan annyi, mintha a már említett képzeletbeli gépkocsiból egy ceruzabél vékonyságú fénysu- ral folytonosan eltalálnánk tátják, hogy néhány év múl­va milyen lesz a tehenészet, a juhászat, hol épülnek új is­tállók, műhelyek. Kalmár János elnök oda­lép a makettekhez és mutat­ja, hogy eddig már mi való­sult meg a tervekből. ­— Ez nemcsak amolyan dísz, — mondja — ami jól mutat a falon, hanem való­ság lesz belőle. Ötéves ter­vet készítettünk, a tervek valóra váltása 47 millió fo- ritba kerül. 1974-ben a Tisza H. belép a mi gazdálkodá­sunkba is, addig mindent meg szeretnénk csinálni. S hogy ez valóban így van — mutatják az elkészült is­tállók, az idén megépülő, korszerű gépműhely, az idén meginduló belvízrendezés. Érdemes megemlíteni, hogy a belvízrendezés nem keve­sebb. mint háromezer holdat érint s évente 3—4 millió forintos belvízkártól mente­síti a szövetkezetei. A vezetők szerint 1974-re rendkívül korszerű üzemmé alakul a szövetkezet, hogy aztán a nagyarányú öntözés­sel még tovább fejlődhessen. Az egyesüléstől 1974-ig hét esztendő telik el. Nem sok egy gazdaság életében. Az egyesülés, a nagyüzemi gaz­dálkodás azonban hét év alatt is nagyon sok minden­re képes; K. U m Utón — sok ezer évid egy 5 filléres átmérőjű cél­táblát, amely 30—35 méterre van az úttest mellett. Több ezer é? Az űrkutatás tudománya és technikája olyan eszközöket teremtett, amelyek messze túlélik alkotóikat. Már az űr­korszak kezdetén felbocsátot­tak olyan mesterséges holda­kat, amelyek várható élettar­tama ezer év. Az egyenlítő fe­lett keringő szinkron holdak — bár hallgatagon — még tízmillió év múlva is létezni fognak! (A későbbi, fejlett űrkorszakban meg is lehet majd javítani ezeket!!) A Nap körüli pályára vezérelt mes­terséges bolygók passzív élet­tartama csak százmillió vagy milliárd években mérhető s ez összevethető a természetes égitestek korával. A mai átlagos mesterséges holdak aktív élettartama el­érheti az egy évet, de nem ritka az, amely 4—5 évig funkcionál. A fejlődést a mes­terséges bolygók élettartama vetíti elénk a legjobban. A Luna 1. csak egy hétig mű­ködött, majd 540 000 kilomé­terre a Földtől örökre elhall­gatott. A Venus 1., az első Venus-rakéta, három hét után, 12 millió kilométer tá­volságból „felelt” utoljára. Az 1962. évi Mars 1. bolygó­közi állomással 103 millió ki­lométer távolságig tartották a rádiókapcsolatot A legpontosabb célzás Az 1964/65 esztendők meg­hozták a jól megalapozott si­kert Két olyan űrautomatát indítottak, amelyek teljesen megkerülték a Napot és még több év múltán is működtek Az egyik a Mariner 4. ame­rikai Mars-rakéta volt, amely 21 fényképfelvételt sugárzott a Mars közeléből, a másik a Zond 3. szovjet űrállomás, amely kiváló képeket készí­tett a Hold túloldaláról. Mindkét automata arról hí­res, hogy hívójelre ismét a Földre sugározta „műsorát”, s az útközi felderítés eredmé­nyeit. Az űrkorszak eddigi leg- p ontosabban irányított auto­matája a Venus 4. űrállomás volt, amely 300 millió kilomé­teres utazás után pontosan megtalálta a célját, majd fé­kezés után leszállt rá. Ennek mefelelő pontosságú földi cél­zás nem is létezik: olyan pontosság ez, mint a Földön 50 kilométerről eltaláni egy 6 milliméter (!) átmérőjű céltáblát. A jövő évtizedekre már olyan mesterséges égitestek konstruálása várható, ame­lyek aktív élettartama meg­haladja a 10—100 évet. Ezek az űrszondák megkezdik majd az óris bolygók (Jupi­ter, Satumus) felderítését. A mai űrautomaták — a nagy távolság miatt — még a cél- baérés előtt elnémulnának. A harmadik évezredben ta­lán elindítják majd az első intersztelláris automatákat a szomszédos csillagok felderí­tésére. Ezek több ezer évig lesznek majd úton. Gauser Károly Közgyűlés a kert­szövetkezetben (Tudósítónktól) Két esztendeje alakult meg Egerben a MÉSZÖV, a váro­si tanács és az fmsz közre­működésével az Egri csilla­gok Kertszövetkezet, az al- mári rész elhanyagolt, nagy­üzemi művelésre alkalmatlan területén. Ipari, üzemek, vállalatok, hivatalok dolgo­zói kaptak 200—400 négy­szögölnyi területet, 30 éves használatra a városi tanács­tól. A szövetkezet 128 tagja most tartotta harmadik zár- számadási közgyűlését. A szövetkezet elnöke, Firkó Já­nos adjunktus számolt be a végzett munkáról, az elért eredményekről. Az elhanya­golt területeket a tagság rendbehozta, megforgatták, gyümölcsfákat telepítettek, s már több mint tíz tag épí­tett a telken hét végi pihenő­házat. A közgyűlés új vezetősé­get választott, s új ellenőrző bizottságot, mivel a régi ve­zetőség mandátuma lejárt. Üj alapszabályt is elfogadtak, figyelembe véve az egysze­rűbb társulásokra, szövetke­zetekre vonatkozó törvény- erejű rendeleteket. Határozatot fogadtak el a forráskút megépítésére, út és vízlevezetők rendbe hozá­sára, a területek teljes fel­újítására, betelepítésére, s mezőőr alkalmazására, majd új tagok felvételéről döntöt­tek. Szocialista részvénytársaság . Az elmúlt egy-másféí esz­tendőben Magyarországon több kereskedelmi társaság — részvénytársaság és korlá­tolt felelősségű társaság — alakult. Az új részvénytársa­ságok többsége a külkeres­kedelem területén működik, bár elvétve egyéb gazdasági ágazatokban is akadnak régi vagy új kereskedelmi társa­ságok. (PL Egyesült Izzó Rt, Magyar Nemzeti Bank Rt.) Az új részvénytársaságok alapításának jogi lehetőségét az állami vállalatról szóló 11/1967. sz. kormányrendelet biztosítja. Az állami vállala­tok statútuma kimondja, hogy a gazdasági ágazatokat irányító miniszterek keres­kedelmi társaság formájában is alapíthatnak állami válla­latot, továbbá: az állami vál­lalatok meghatározott közös gazdasági célok megvalósí­tására kereskedelmi társaság formájában közös vállalatot alapíthatnak. Mindebből következik, hogy a részvénytársaság is állami vállalat, erre a válla­lati formára is érvényesek az állami vállalatokra vonatko­zó jogszabályok. Kétségtelen, hogy a részvénytársaság a tő­kés gazdaság szülötte, a tő­késvállalat leggyakoribb for­mája. (A tőkés vállalatok többsége Magyarországon is rt volt.) A részvénytársaság­nak ugyanis az az előnye az egyéni, a magán vállalkozás­sal szemben, hogy koncent­rálja a tőkét s így előnyö­sebben alkalmazhatja a mo­dern technika vívmányait. Az állami vállalatok statútu­máról szóló kormányrendelet, amikor lehetővé teszi közös Vigasztalódj, csúnya nőnek is lehet szép — barátnője.., ★ Ez o Kovács öregszik. Figyeltem a válla­lati murin, képes már csak azért táncolni, hogy — táncoljon. ★ Jelmezbálon: — Megőrülök, az a férfi ott teljesen mez­telen... — Ja... az ott? Igen, hóembernek öltözött és itt bent ugye kissé meleg van. ★ Két nő beszélget: — Emlékszem, amikor elsőbálos voltam... — Micsoda memóriád van, drágám! ★ A zenekar gitáron, bőgőn, zongorán, dobon, valamint az idegeimen játszik. Jó kis együttesi j.1 * 1 (~ó) vállalatok ebben a formában való alapítását, tulajdonkép­pen a részvénytársaságoknak ezt az előnyét kívánja a szo­cialista gazdaságban érvény­re juttatni. A mai magyar részvénytár­saságok tulajdonviszonyok szempontjából azonos típu­súak az állami vállalatok­kal, azzal az eltéréssel, hogy a részvénytársaságoknál az állam tulajdonos mivolta a részvényeseken keresztül jut kifejezésre. A részvénytársa­ság önálló jogi személy, amelynek alapkőjét az alapí­tó vállalatok részvények jegyzésével biztosítják s a tulajdonhányad arányában részesednek a közös vállalat nyereségéből. Nem véletlen, hogy a rész­vénytársaságok többsége az értékesítési szférában műkö­dik. A részvénytársasági vál­lalati formának ugyanis jócs­kán vannak még tisztázat­lan problémái. A részvény- társaságok működését nap­jainkban is a múlt század­ban készült kereskedelmi tör­vény rendelkezései szabá­lyozzák. A részvénytársaság gazdasági jelentősége és elő­nye épp abban rejlik, hogy lehetővé teszi azoknak a mű­szaki-termelési feladatoknak a megoldását, amelyek a meglévő vállalati kereteken belül már nem biztosíthatók. Ez az előny oly módon is megfogalmazható, hogy a társadalmi tőke oda koncent­rálódik, ahol működése a legnagyobb hasznot, nyere­séget biztosítja. Éppen itt — a közös beru­házást végző, a termelő te­vékenységet folytató rt-k lé­tesítésénél — jelentkeznek a tisztázatlan elvi problémák, amelyeknek lényege: lehetsé­ges-e szocialista gazdaságban vállalatok közötti pénz- és tőkemozgás, átcsoportosítás, mégpedig olyan formában, hogy a közös vállalatnál mű­ködő tőke — a befektetés — járadékot (nem saját telje­sítményből származó jövedel­met) biztosítson a részvénye­seknek, a részvénytársaságot alapító állami vállalatoknak. Ezekre a kérdésekre előbb- utóbb válaszolni kell. Annál is inkább, mert a vállalatok önállóságának és döntési kö­rének növelése nemcsak de­centralizálta a fejlesztés esz­közeit, de egyszersmind „helyhez”, kényszerpályához kötötte: a fejlesztési alapok csak ott használhatók fel, ahol képződtek. Ez a helyhez kötöttség — ha a kényszer- pályát nem oldjuk fel — azt eredményezheti, hogy a vál­lalati és a népgazdasági ér­dek időnként és esetenként eltávolodhat egymástól. Eb­ből a már ma látható ellent­mondásból az egyik kivezető utat a termelés területén működő közös vállalat, a részvénytársasági vállalatfor­ma jelentheti. G. I. PáUfaváiasz íás Apuka: Kovács ta­nár úrraf szeretnék beszélni ... Tanár: Tessék, ké­rem, én vagyok... Apuka (zordan): Jó napot. Én meg a Lali apukája vagyok. Tanár: Tessék helyet foglalni ... Melyik La­lié, ha szabad kérdez­nem ... Apuka: Tudja azt maga jól. Azé a Lalié, akiből maga minden­áron vasöntőt akar csi­nálni. Tanár: Vagy úgy... Bereki Lajos édesapjá­hoz van szerencsém? Apuka: Hogy szeren­cséje van-e, vagy sem, az majd elválik. De La­liból nem lesz vasöntő. Punktum. Tanár: Ugyan már? Hanem milyen pályára adná a fiút? Apuka: Például, le­gyen belőle csillagász professzor. Tanár: Mindjárt pro­fesszor?, Apuka: Valahol el kell kezdeni... Tanár: Hát, igen... Csakhogy, a Lali gye­rek igen gyenge ám a matematikából, márpe­dig a csillagásznak jól kell tudnia számolni... Apuka: Blabla... Tud az annyira számolni, mint más. De ha nem csillagász, hát legyen belőle orvos... Tanár: Orvos? De hiszen a fiúnak sem­mi kedve a hosz- szú tanuláshoz. Ar­ra vágyik, hogy mi­hamarabb dolgozhas­son, semmi kifogása az öntöde ellen ... Apuka: Neki nincs. De nekem van... Tanár: Éspedig? Apuka: Éspedig az, hogy nem engedem a fiamat nehéz fizikai munkára. Tanár: Ugyan, ké­rem. Ma már nem úgy dolgoznak az öntők sem, mint régen. Kor­szerű gépek vannak... Apuka: Blabla. A gé­pek korszerűek, de a meleg a régi... Tanár: Az igaz, az öntöde melegüzem. De lássa be, kedves apu­ka, öntőre is szükség van és a Lalinak na­meg akarják ölni a fia­mat ...? Tanár: De kérem... Mit nem beszél? Apuka (egyre jobban belelendül): Tudom én, mit beszélek ... Veszé­lyes, piszkos, nehéz munka. Az én fiamból nem lesz öntő. Mert micsoda az, hogy öntő? Kormos képű melás gyón tetszik ez a szak­ma ... Apuka: Blabla... Ne­ki majd az tetszik, ami nekem tetszik. Az öntö­de nehéz is. Tűz, nehéz vasak, daruk.» Maguk egy üzemben. Aztán kimegy a műhelyből, káromkodik egyet, be a sarki kocsmába és ve­deli a sört. Maguk azt akarják, hogy részeges senki legyen a fiam­ból? Tanár: Kérem, most már elég legyen! ön­nek joga van hozzá, hogy ne értsen egyet a javaslatunkkal. Ahhoz is joga van, hogy más pályára küldje a Hát, de a jó szándékunkban ne kételkedjék. És a szakértelmünkben sem. A pályaválasztáshoz maga nem ért, abban mi vagyunk a szakem­berek. Apuka: Nono... No- no ... Azért és se va­gyok egészen hülye. Én ugyan nem végeztem egyetemet, de azért nem kell engem lenéz­ni, hallja-e. (Dühösen.) Az én szakmám is van olyan tisztességes, mint a magáé. Az én szak­mámhoz is kell ész, meg ügyesség, meg hoz­záértés. Az én szak­mámban öntudatos, képzett, becsületes em­berek dolgoznak... Én nem vonom kétségbe a maguk tudását, de ne sértegessék az én mes­terségemet. Mert tudja, mi vagyok én? Vason* tő! (novof

Next

/
Thumbnails
Contents