Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

Vasárnap láthattuk a Bors Máté kalandos útjáról ké­szült film ötödik, befejező ré­szét, a Futárt. Bors Máté élete tartalmá­ban és külső jelenségeiben is több, mint kaland. Az első világháború utáni politikai küzdelem a forradalom utá­ni Szovjet-Oroszország közeli és távoli részeiben feltörő és önmagukat menteni kész tör­ténelmi erők összecsapásá­ban keres utat magának Bors Máté. magyar mozdony- vezető haj társaival. A lele­ményes Bors nem véletlenül válik a maroknyi csapat ve­zetőjévé: megvan benne a szükséges erő és leleményes­ség ahhoz, hogy a legvárat­lanabb helyzetekből kivágja magái Először csak az életért harcol fegyverrel és ravasz­sággal ez a kis csapat, ké­sőbb már, itthon próba alá kerül a meggyőződés és a be­csület is. Bors Mátét mindig akcióban találjuk, mert életeleme a küzdelem, még akkor is, ha gyakran kell kockára tennie az életét. Né­ha nem értik társai sem, mert az utalt a célig nem mindig vezetnek röviden. De így is magasra küzdi fel magát, az emberek fenntartás nélkül bíznak benne minden fokon, mert hitével és meggyőződé­sével mindig egyenesen cse­lekszik — önmaga törvénye szerint. Fülöp János öt nagy ka­landsoron keresztül vereked- teti hősét és csapatát. írói ér­deme e, filmnek, hogy soha­sem téved el a részletekben, minden eseménynél világos a motiváció. Taiáft néha tűnik úgy, hogy az időben megszé­pítő messzeség itt-ott ideali­zál, a főhősre sűrítő előadás rövidíti a körülötte kialakult csoport jellemzését, de a kép, azaz a képsor világos vona­lakat rajzol. Dániel Ede kö­zépiskolai tanár, Takács Ágoston, vagy Vincze Jóska éppúgy ismerőseinkké váltak az öt hét alatt, mint Zita vagy Zentai őrnagy. Herskó János művészeti vezetése alatt több rendező közreműködésével készült a film, s ha voltak is a rende­zői egyéniségből adódó stílus- különbségek az egyes részek között, a szoros dramaturgia szilárd egységbe fogta a ka­landokat. Művészeti szem­pontból talán a legbiztosab­ban szerkesztett rész a Szent 1 Dimitrij éjszakája volt. Sztankay István pózmentes,; élettel teli egyéniséget for­mált Bors Mátéból. Váltásai,: a hirtelen elhatározások nyo-1 mán keletkezett tettei, a fel­szedett latin és görög szöve­gek játékos nyelvbotlásai — szórakoztatóan egészítették ki játékát. Végig töretlen len­dülettel hitette el velünk azt az egyszerű embert, aki hisz valamiben és akiben nem véletlenül bíznak felettesei. Igen kellemes meglepetés Antal Imrének, a kiváló zon­goraművésznek filmszínész­ként való jelentkezése. A mo­dern művészi technika — úgy tűnik — a hagyományos művészeti ágak elhivatott­jait is megkísérti. Ezúttal si­keresen. Szegedi Erika, Buj- tor István, Madaras József, Iglódi István, Szilágyi István és Rajz János mellett sokan- sokan részesei ennek a sike­res kalandfilmnek, amely a témához mérten itt-ott váz­latosan, de megörökített va­lamit a nagy időkből. . Vujicsics Tihamér zenéje megemlítendő, amikor ezt a filmet feljegyzi a krónikás. A hét szórakoztató műso­rából dicsérjük a kitűnő éne­kes Tom Jones mellett és előtt Sammy Davis show-ját. Itt nemcsak a népszerű táncdal­Bors Sammy Davis Európában Tóm Jones-show énekes lépett fel, hanem egy minden ízében izgalmas egyé­niség, aki a coltot bravúros ügyességgel kezeli, de ugyan­olyan eleven hatású az az utánzása is, amelyet ameri­kai drámai színészek „terhér- re” követett el. És nem is akármilyen szöveggel, Shakespeare-rel kacérkodott ez a nagyszerű előadó. Azért említjük meg ezt ilyen hangsúllyal, mert hazai nézeteink szerint a táncdal- show-hoz néha még hang sem szükségeltetik. Ezt a téve­dést most eredményesen cá­folta Tom Jones és főleg Sam­my Davis. Show-ügyben te­hát még van mit gyalogol­nunk a világszínvonalig és a közönség kedvéért Mint erről illetékes helyen tájékoztatták a Magyar Táv­irati Iroda munkatársát, ha­zánkban továbbra sincs in­fluenzajárvány: eddig egyet­len esetben sem mutatták ki a laboratóriumi vizsgálatok az úgynevezett A—2 Hong Kong—1968 vírust, a számos külföldi államban jelentke­zett járvány okozóját. A Hong Kong-iról szóló je­lentésekben, a szakszerű köz­leményekben, gyakran szó esik az antigén-szerkezetről, a vírusok különféle tulajdon­ságairól. Ezzel kapcsolatban a víruskutatás szakemberei elmondták: — A különböző vírusok pontos szerkezeti felépítését a tudomány még nem tisz­tázta. Az antigén fogalmát pedig leginkább úgy határoz­hatjuk meg, hogy antigén minden olyan idegen anyag, amely ellen —, ha a szerve­zetbe bekerül — specifikus, úgy is mondhatnék, célzott ellenanyag-termelés indul meg,. — Az antigének — ame­lyekből a baktérium vagy a vírus egyszerre több fajtát is tartalmazhat — meglehetősen bonyolult vegyületek Minden antigén valamilyen speciális fehérje, és hatása, viselkedé­se a fehérje szerkezetétől, felépítésétől függ. A fehérjé­hez más anyagok, lipoidok és szénhidrátok is társulhat­nak, és ezek is befolyásolják az antigén speciális hatását. — Az ellenanyag-termelés nyomán az adott kórokozóval szemben védettség alakul ki. Ezen alapulnak a védőoltá­sok, az immunizáló eljárások, de a kórokozók sem hagyják magukat, hiszen kénytele­nek alkalmazkodni a megvál­tozott körülményekhez. — Különösen nagyfokú válto­zékonyságot mutat az in­fluenza vírusa, amelynek eddig három fg típusát . — A, B, C, -és ezeknek több, számokkal jelölt altípusát — amilyen például az A—2-es, ismerjük. Szerencsére az át­vészelés folytán kialakuló el­lenanyagok nemcsak az ille­tő vírustörzs antigénjeit kö­zömbösítik, hanem — bár ki­sebb mértékben — a vele ro­kon törzsekét is. Ez az úgy­nevezett keresztimmunitás. — Ez a magyarázata an­nak, hogy az egészen új an­tigénsajátosságokkal bíró ví­rusok — amelyek ellen még keresztimmunitás sem alakul-, hatott ki, az egész világon végigsöprő, gyors lefolyású járványokat okoznak. Ilyen volt utoljára az 1957-es, a- úgynevezett kelet-ázsiai in­Gazdag tartalommal, érté­kes szépirodalommal és je­lentős tanulmányokkal je­lentkezik a folyóirat új szá­ma. A lírai rovatban többek között Arató Károly, Csordás János, Gyurkovics Tibor, Szepesi Attila és Toldalagi Pál verseit olvashatjuk. A szépprózát Szentiványi Kál­mán és Thiery Árpád novel­lája képviseli. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Czine Mi­fluenZíy, amelyet az akkor el­ső ízberi megjelent Singa­pore-! A—2 vírus okozott. Az utóbbi évek A~'2-járványai ehhez képest sokát vesztettek erejükből. Az A—2, Hong Kora g—1968 vírus felbukkanásakor) .amely a korábbi A—2 vírusoktól erősen eltér, a szakemberek • joggal tartottak a singa-» pore-ihez hasonló nagy jár­ványtól. A laboratóriumi vizsgálatok azonban éppen az említett keresztreakció ki­mutatásával bizonyították be, hogy csak egy újabb A—2 változatról van szó. A jár- ványtani megfigyelések — a viszonylag lassú terjedés és enyhe lefolyás — szintén ar­ról tanúskodnak, hogy az előzőleg átvészelt A—2 jár­ványok a Hong Kong-ival szemben is kialakítottak bi­zonyos fokú védettséget. Fel­tehető, hogy a hazánkban ta­valy lezajlott nagy járvány ezt a védettséget még fokoz­ta, és így lakosságunk a Hong Kong-i vírussal szem­ben is kevésbé fogékony. Ezt a feltevést bizonyos la­boratóriumi kísérletek is tá­mogatják. — Hangsúlyozni kell azon­ban, hogy ez a védettség ko­rántsem teljes, hiszen nem közvetlenül a kórokozóval szemben szerzett védettség­ről, hanem keresztimmuni­tásról van szó. Mindenesetre kétségtelennek látszik, hogy hazánk a Hong Kong-i jár­vánnyal szemben nem jelent olyan szűz területet, mint amilyennek az 1957-es, úgy­nevezett kelet-ázsiai járvány szempontjából bizonyul!. hály Ady-, Móricz- és Krúdy- portréja, továbbá Szabó B. István Darvas József 1945 utáni pályáját elemző írása. A képzőművészeti rovatban Hallama Erzsébet Németh Já­nos zalaegerszegi keramikust mutatja be. Bodri Ferenc új krónikájával jelentkezik, Tar- kács Imre három székesfe­hérvári kiállításról, Mendöl Zsuzsa pedi Horváth Olivér pécsi kiállításáról számol be. (KS) (farkas) Egerben a Dobó gimnázium egyik termében nagy érdek­lődés mellett folynak a városi egyéni sakkbajnokság küzdel­mei. Képünkön a bajnokság egyik részvevője, Kuzmics Ist­ván. (Molnár I. felvétele) Meg jelent a Jelenkor februári száma íi. Ha a postakocsiból származtak — s úgy tetszett, Igen —, s ha a sínpár között feküdtek, odakerülhettek például úgy is, hogy a kocsi alján maguktól kilazultak, és éppen a 286. kilométernél estek le. Ez azonban valóban őrjitő véletlen volna, mert hiszen találtunk egy franciakulcsot. Valószínűbb, hogy az anyákat a vagonban bent szerelte le valaki. Hogy a négy ott tartózkodó férfi együtt csinálta, az nem hihető. Csak az egyikük tette. Nem dobta ki az anyákat az ablakon, mert a többi háromnak — illetve talán kettőnek, leginkább Vránának és Lénknek — nem szabadott tudnia a dologról. A padló egy nyílásán enged­te le, különben nem kerülhettek volna a sínpár közé. Más nyílás pedig nem volt ott, mint a klozétcsésze nyí­lása. Csak meg kellett húzni a kart, s kinyílik a csapó­fedő. A többiek közül senki sem vehette észre. Abban a kis helyiségben soha sincsenek ketten. Az anyák suttyomban történt kidobása természetesen azt jelenti, hogy a többieknek nem volt szabad tudniuk az anyák leszereléséről sem. S most ismét -csak egy le­hetőség van. Az anyák leszerelése ugyancsak abban a kényes helyiségben ment végbe, ahol az ember magára zárhatja az ajtót és feltűnés nélkül, kedvére csavaroz- gathat Azután zsebre dugja a kulcsot, megmossa szépen a kezét, a tükörbe pillant és visszatér a többiekhez, mint­ha mi sem történt volna. Űa.v tetszett, hogy e kevéssé ízléses feltevéshez kell magam tartanom. Hogy lyukat fúrjanak valahol a padlón, ahhoz szükség lett volna az egész társaság előbb is emlí­tett, alig hihető együttműködésére, valamint komolyabb szerszámra, ilyet azonban nem találtunk a színhelyen. A géppisztolylövés nem kerülte volna el a kísérő rend­őrül-- fi "veimét még e vonat znVe'oiAcq közben sem. Egyébként a géppisztolyók ni .oizható ei -.rek iw.-ibcn voltak Ez egy zárt gondolatkör, nem bonyolult képrej.­L-----------—-------------------------­v ény, s a franciakulccsal a semmiképp sem gyanús el­különültségben dolgozó férfi elképzelése nagyon elfogad­ható. De vajon miért csinálta? Miféle vállalkozás volt ez? Biztosan nem lehetett célja, hogy a kocsi vele együtt a levegőbe repüljön. A robbanótöltetet tehát valószínűleg nem helyezte el a kocsiban. Annak súlya és térfogata van. A két kilogramm tritolhexogén a gyújtó és időzítő szerkezettel együtt egy kis pokolgépet, alkot, amelyet aligha lehetett volna észrevétlenül ide-oda hurcolni. Ezen­kívül árszakértői vélemény a robbanás fészkeként a bank­jegyes ládikót vagy legalábbis közvetlen szomszédságát jelölte meg. Ezt tehát higgyük el. A klozetcsésze öntöttvasból készült. Ha megállapítást nyer, hogy háromnegyed hüvelykes csavarok tartották, akkor a szerelés célja nem lehetett más. mint a csésze el­távolítása, hogy a deszkapadlón, könnyen tágítani lehes­sen a nyílást. Tágítani, azért, hogy átférjen rajta valami. S ezt a valamit azután összegyűjtötte a két turista, a fe­kete szakállas és a szőke bajuszos, akik erre vártak. A megállapított körülményeket csupán így lehet összefüg­gésbe hozni egymással, hogy kerek egészet alkossanak. Rémített a gondolat, hogy a hamuból és a talált ma­radványokból sem súlybelileg, sem másként nem lehetett megállapítani, hogy együttesen kiteszik a húszmilliót. S mégis aláírtam a jegyzőkönyvet, s a pótsorozat már for­galomba is került. A pontos összefüggéseket persze még nem derítettük ki. A gyanú, hogy a robbanás célja a rablás kendőzése volt, egyelőre csak gyanú marad. Meg kell várni az el­indított vizsgálat eredményét, főképp, ami a postakocsi­ban található csavarokat illeti. Június huszonhetedikén meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy & franciakulcs valóban háromne­gyed hüvelykes. Akkor az sem jutott eszünkbe, hogy a robbarás okozóját a postakocsiban utazó négy férfi közt keressük, mert egyiküket sem tartottuk öngyilkosnak. Szükséges lesz, mondtam magamban,- hogy újra és minél aprólékosabban átvizsgáljunk mindent, ami a négy férfira, Vojtirra, Srámekre, Vránára és Lenkre vonatko­zik. Egészen eddig csupán áldozatoknak tekintettük őket. A gyanú árnyéka sem esett rájuk. De hogyhogy Jarosla\) Lénknek álmai voltak? Nem sikerült elmennem a parancsnokság épületéből. A lépcsőházban a lihegve érkező Karlicekbe ütköztem. — Micsoda szerencse! — lelkendezett. — Még egy perc és már nem érjük el. Elhoztam Helena Dvorskyt, Jaroslav Lenk menyasszonyát. Hát visszamentünk az irodámba. K •••licek szerényen félreült, és igyekezett úgy visel­kedni, mintha ott sem volna. Miután hellyel kínáltam, Héíena Dvorsky leült szem­be velem egy karosszékbe. Kétségkívül szép arcán Karlicek előzetes tájékozta­tásával ellentétben csupán egy figyelemreméltót találtam: fegyelmezett nyugalmat. Ha panaszkodott is. nyilvánvaló volt, hogy seínmmi sem idegenebb tőle, mint a hisztéria. — Senki sem mond nekem semmit — mondta ugyanis —, maga pedig olyan komoly, hogy szinte megijedek. Érzelmei őszinteségében nem kételkedhettem, dé azt is tüstént láttam, hogy az ő esetében nincs helye holmi részvevő csillapitgatásnak. — Mondja el először, amit maga tud — szólítottam fel. Jóllehet észre kellett vennie, hogy azzal, amit tudni szeretne, semmiképp sem sietek, mégis türelmesen elmond­ta, hogy június huszonhetedikére jegyet szerzett magá­nak és Jaroslav Lénknek egy szabadtéri esztrádműso:- ra, de körülbelül reggel kilenc órakor felkereste őt Ja roslav Lenk a nemzeti' bizottságon, és kimentette magá\ Váratlanul parancsot kapott, szolgálatból. Persze nem mondta meg, milyent. — Micita ismerik egymást? — kérdeztem. — Körülbelül másfél év óta. — Sohasem történt meg ezalatt, hogy néhány nap- a eltűnt a szeme elől? — De igen. Megtörtént. Többször is. Egy kissé fellélegzett. Szavaimban kétségtelenül valami vigasztalót talált. — Szokott nyugtalankodni a távolléte miatt? — Néha sejtettem, hogy veszélyes feladattal bízták meg. De mindig nyugodt volt, és rendben hazajött. Most azonban... — Nos? — Már mondtam — ferdult Karlicek felé, aki barát­ságosan és biztatóan ráhunyorított. — Furcsán ideges volt... olyan zilált. Kedvetlen. Amikor megkérdeztem, mi bántja, azt felelte, hogy úgy érzi, ipintha valami kel­lemetlen várna rá. — Kifejezte magát pontosabban is? — Nem. Azt mondta, majd elmúlik, attól van, mert rosszul aludt. Ostoba álma volt, mondta. — Tehát valami sejtelem? Karlicek alig észrevehetően ingatta a fejét, úgyhogy szemüvege visszavert egy fénysugarat, mintha szándé­kosan fényjelet akart volna adni. Mozdulata vitathatat­lanul azt jelentette, hogy ne higgyek semmiféle sejtés­ben. Ez ugyan fölösleges figyelmeztetés volt. de Karlicek olyan képet vágott, mintha már tudott volna valami ter­helőt Jaroslav Lénkről. Ha mást nem, legalább arról volt meggyőződve, hogy Jaroslav Lenk hazudott. Helena Dvorsky várt. (Folytatjuk) •== Mit mond a tudós a Hona Konq-i influenzáról

Next

/
Thumbnails
Contents