Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

BAR AZ ELSŐ SZÁ.MÜ SZENZÁCIÓ továbbra is a szo' jet asztronauták bravúros teljesítménye, természetesen óriási érdeklődés előzte meg a Vietnammal foglalkozó párizsi konferencia első kibővített ülését is. A legtöbb lap a józanság sikerének, a VDK—DNFF pozíciók erőbizonyítékának tekinti a végre megszületett döntést. Bár Washington — és elsősorban Saigon — még mindig szeretné elhitetni az asztalról, hogy az „elméletben” nem kerek és legalábbis „képzeletbeli csík” húzódik rajta végig, azt már senki nem veszi komolyan. A nyugati visszhang érzékelésére érdemes egy pillantást vetni a francia sajtóra.

A Nation hangsúlyozza, hogy négy nappal Johnson távozása előtt végre megszületett az érdemben: tárgyalások megkezdését lehetővé tevő megállapodás. Noha az első, a szombati ülés jobbára protokolláris lesz, mégis fordulópontnak tekinthető. A konfliktus kirobbanása óta ugyanis most először történik meg, hogy annak valamennyi résztvevője leül a tárgyálőasztalhoz és elindítja „a béke dinamikáját” — amelyet — a Nation szerint — most már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni. Ez azért egyelőre alighanem túlzott derűlátás. A VDK és a DNFF szóvivői békegyűléseken jelentek meg a francia fővárosban és ott hangsúlyozták: bár a megállapodás megnyithatja az utat a további lépésekhez, a vietnami nép követelései változatlanok, — hiszen jogosságuk is változatlan. „Ha az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik agresszív terveihez — állapítja meg a vietnami dolgozók pártjának központi lapja, a Nhan Dán — az eddiginél is súlyosabb vereségek várnak rá”.

SOK SZŐ ESETT ezekben a napokban Washington Európával kapcsolatos agresszív terveiről is: a megfigyelőket élénken foglalkoztatja a NATO-hadügyrmniszterek brüsszeli ülése. Viktor Majevszkij a Pravdában rámutat: az ülésen a fegyverkezési hajsza fokozását, a katonai költségvetések további emelését határozták el, s mindezt a „csehszlovák válsággal” próbálják indokolni. Majevszkij külön kiemeli Bonn növekvő szerepét az Atlanti Szövetségben. A NATO — állapítja meg befejezésül a Pravda szemleírója — mindinkább olyan amerikai—nyugatnémet szövetséggé változik, amely valamennyi európai nép létérdekei ellen irányul.

Mintha csak e megállapítás illusztrációja lenne, úgy hatott Diehl államtitkár, bonni kormányszóvivő pénteki nyilatkozata. A hivatalos Bonn Diehl személyében kitörő örömmel nyugtázta a NATO-hadügyminiszterek határozatait — mint ahogy minden döntést, amely a feszültség növelésére irányul.

Ügy tűnik, Washingtonon kívül aligha van még egy főváros a földön, ahol osztják Diehl lelkesedését...

Garrison ügyész iesmtartása

í

WASHINGTON:

Az amerikai igazságügyminisztérium nyilvánosságra hozta egy eddig titkos szakértői csoport állásfoglalását, amely szerint a meggyilkolt Kennedy elnökről készített halottkémi jelentés teljesen helytálló.

Az igazságügy-minisztérium közleménye időben egybeesik Jim Garrison New Orteans-i kerületi ügyész fellépésével. Garrison ugyanis kérte, hogy bocsássák rendelkezésére — a Clay Shaw per céljára — azokat a fényképeket és röntgenfelvételeket, amelyeket az elnök holttestéről készítettek közvetlenül a merénylet után.

Mint ismeretes, a Warren- b’zottság — részben a halottkémi jelentés alapján — azt állította, hogy 1963. november 22-én Kennedyt Oswald egymaga, hátulról lőtte le. j

Garrison azt állítja, a ha- j lottkémi jelentés alapján be j tudja bizonyítani, hogy az ' elnökre legalább egyszer elölről is rálőttek.

James Alcock, Garrison helyettese csütörtökön este New Orleansban kijelentette, egyáltalán „nem kielégítő” az a szakértői jelentés, amelyet az igazságügy-minisztérium tett közzé.

NEW YORK:

Befejeződött a legnagyobb amerikai hírügynökség, az Associated Press riportereinek, fotóriportereinek és te- letype-kezelőinek nyolcnapos sztrájkja. A dolgozóknak sikerült kivívniok a munkabérek felemelését és néhány szociális követelésük teljesítését.

SAN FRANCISCO:

A rendőrség eltávolított egy időzített bombát a San Francisco-i állami egyetem hivatali épületéből. Az egyetem diákjainak és egyes professzorainak sztrájkja változatlanul tart.

ROMA:

Trudeau kanadai miniszterelnök zsúfolt programú egynapos olaszországi látogatásának befejeztével pénteken reggel Rómából hazautazott Montrealba. A rövid idő alatt VI. Pál pápa fogadta a miniszterelnököt, s hir szerint arról is tárgyaltak, hogy esetleg diplomáciai kapcsolatot létesítenek Kanada és a Vatikán között.

MADRID:

A madridi ügyvédi kamara rendkívüli ülésén elfogadta a kormányhoz intézendő petíció szövegét, amely követeli a politikai foglyok helyzetének megjavítását.

CANNES:

Cannesban csütörtökön éjjel őrizetbe vették Francois Marcantonit, egy párizsi vendéglő tulajdonosát, akinek a vizsgálóbíró szerint valamilyen szerepe volt a jugoszláv Stevan Markoviénak Alain Delon francia színész volt testőrének meggyilkolásában.

„Vietnami” nagygyűlés Párizsban

Gerillaveszí’y

Rhodesiában

SALISBURY:

Lardner-Burke rhodesiai igazságügyminiszter törvény- javaslatot terjesztett a parlament elé, indítványozta, hogy további 12 hónappal hoszabbítsák meg az 1965. novembere óta érvényben lévő rendkívüli állapotot.

Az igazságügyminiszter arra hivatkozott, hogy Rhodesia határain jelentős létszámú gerilla-egységek várják a megfelelő alkalmat a.„beszivárgásra”. Hozzátette, hogy r gerillaveszély véleménye szerint még akkor sem csökkenne, ha Rhodesia megegyezésre jutna Nagy Britanniával.

PÁRIZS:

A párizsi Mutualité teremben tartották a párizsi és Párizs-környéki dolgozók nagygyűlését, amelyet a francia békemozgalom szervezett. Ezzel kezdődött meg a vietnami szolidaritási kampány, amely január 20-ig tart. A gyűlés elnökségében helyet foglalt Tran Buu Kiem, a párizsi tárgyalásokon résztvevő DNFF-küldött- ség vezetője, helyettese — Ha Van Lau, valamint az FKP politikai bizottságának több tagja.

Tran Buu Kiem beszédében kifejezésre juttatta a dél-vietnami nép mély háláját a francia dolgozóknak állandó támogatásukért és szolidaritásukért. Rámutatott. hogy az amerikai ag- resszorok, miután sokszor vereséget szenvedtek, kénytelenek voltak beszüntetni a VDK bombázását, tárgyaló- asztalhoz ülni a DNFF és a VDK képviselőivel.

A gyűlés résztvevői felhívást intéztek a hivatalába lépő Nixonhoz, amely hangoztatja, hogy '„semmiféle békés megoldás nem képzelhető el, amíg az összes külföldi csapatokat ki nem vonják Vietnam területéről”.

Ur. Xagjr József:

Bnrzsoá vagy proletárhadsereg

*

a forradalom győzelme után a Károlyi-kormánynak legfőbb gondját a forradalmi katonák leszerelése képezte. A frontokról fegyveresen házaözönlő katonák veszélyeztették a bur- zsoá rendet és közbiztonságot, sürgősen le kellett tehát szerelni őket és valami kis végkielégítést kezükbe nyomva. útra bocsátani őket. A leszerelő katonák 90 koronát és három napra elegendő kenyeret kaptak jutalmul és elismerésül azért, hogy vérüket ontották a harctereken a burzsoák és földbirtokosok érdekében. A leszerelés azonban ennek ellenére igen jól sikerült. Bár a fegyvereket — ami pedig a fő cél volt — nem sikerült a katonáktól elszedni, 1918. decemberéig 1 200 000 embert szerelt le, nagy részük oly módon, hogy fegyverét is magával vitte. Katonáskodni senki sem akart.

Az első lefegyverzési hullám után pedig a kormány is rájött, hogy a forradalom után is szükség van hadseregre. A belgrádi fegyverszüneti egyezmény 8 hadosztály felállítását engedélyezte, azonban még ezt a szűk keretet sem sikerült felállítani. Az ellenforradalmi történészek szerint ebben Linder Béla, u Károlyi-kormány első hadügyminisztere a bűnös, aki november 2-án kijelentette: „Nem akarok többé katonát látni”. Kétségtelen, hogy nem Lindernek ez a kijelentése züllesztette szét a hadsereget, bár kissé furcsa kijelentés volt egy hadügyminiszter részéről. Pár nap alatt Linder bele is bukott.

N

ovember 10-én a hadügyminiszteri széket Bartha Albert foglalta el. Bartha kinevezése elé várakozással tekintett a forradalmi munkásság is, mert Bartha október 30-án Temesváron részt vett a forradalomban, és már ekkor kikiáltották a köztársaságot. Bartha azonban már bemutatkozásánál megmutatta, hogy milyen hadsereget akar. Az ellenforradalom első megnyilvánulása november 10-éri következett be, amikor 2000 tiszt és altiszt gyűlést tartott a Parlament kupolacsarnokában, ahol nyíltan a katonatanács ellen foglaltak állást. Ezen a

gyűlésen a hadügyminiszter is jelen volt és kijelentette: „Semmiféle katonatanácsot nem tűrök”.

Valóban a katonatanács volt az a forradalmi szerv ebben az időben, amely következetesen szembeszállt minden ellenforradalmi mozgalommal és síkraszállt a katonák érdekében. Ezért volt terhére a kormánynak már az első napokban, s csak akkor nyugodtak bele létébe, amikor látták, hogy nem tudják megsemmisíteni. Már november 3-án a központi katona- tanács alakuló gyűlésén 1200 tiszt és katona jelent meg különböző csapattestek képviseletében és megválasztották a katonatanács elnökévé Pogány József szociáldemokrata újságírót, A katonatanács megalakulása után ugyancsak azon volt, hogy megszervezzék az új hadsereget, a hadsereg jellegét tekintve azonban alapvető ellentét volt a katonatanács és a hadügyminiszter között. Megindult a küzdelem a hadsereg megnyeréséért,

Az engedélyezett nyolc hadosztályt a kormány a legfiatalabb korosztályok tagjai közül igyekezett kiválogatni. Egyrészt ezek voltak még legrövidebb ideig katonák, másrészt úgy gondolták, ez a csoport van legkevésbé „megfertőzve'’ kommunista eszmékkel. Megkezdődött a hadseregszervezés. 1918. novembere és 1919. februárja között négy ízben indítottak kampányt toborzásra anélkül, hogy jelentősebb eredményt értek volna el. Pedig igen kiváló erőket is mozgósítottak a hadsereg szervezésére. A negyedik hadseregszervezési kísérletet Stromfeld irányított, azonban maga a bur- zsoá állam nem tudott olyan célt a dolgozók elé állítani, amely érdekeltté tette volna azokat u haza védelmében. A polgári demokratikus forradalom egész korszaka alatt nem sikerült feltölteni a nyolc hadosztálynyi keretet.

hadsereg szervezésére irányuló második kísérlet november lt-én indult meg. A kormányban megbúvó ellenforradalmi erők azonban nem sok reményt fűztek az új forradalmi hadsereghez. Éppen attól féltek, hogy túlságosan forradalmi lesz. Ezért már ebben a rendeletben kilátásba helyezi Bartha, hogy a hadsereg mellett nemzetőrséget és polgárőrséget akar szervezni. Ezek önkéntesekből álltak volna és feladatukat a „rend fenntarn

Kommentár a Rudé Práróbnn

A föderáció első nehézségén túl vannak

Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat

(volt Borsod megyei Mélyépítő) miskolci munkahelyre

__ 44 órás heti munkaidővel, minden héten szabad

s

zombat tartásával — felvesz:

— vasszerkezeti lakatosokat, — vasszerkezet szerelésében jártas szakmunkásokat, — lakatosokat, — vasbetonszerelőket, — hegesztőket. — ácsokat, — és kubikosokat.

Szállást ée étkezést íifetftée ellenében biztosítunk.

Felvétel a vállalat központjában: Miskolc, L Zsír

mond! u. Z, se.

PRAGA:

A Rudé Právóban Karel Doudera, a lap bratislavai szerkesztőségének vezetője ír kommentárt „Enyhülés” címmel. Megállapítja, hogy a föderáció első nehézségén túl vannak. Ami Szlovákiát illeti, ott megkönnyebbülés érezhető. A kb elnökségének nyilatkozata, Smrkovsky .és más vezetők beszédei hozzájárultak a megnyugváshoz és a föderáció sorsával kapcsolatos aggodalmak enyhüléséhez. A CSKP KB cseh irodájának állásfoglalását ez ügyben — mint cseh álláspontot — elismeréssel fogadták.

Szlovákiábhn az elmúlt héten általános jelenség volt, hogy az emberek megkérdezték: mi szükség volt erre a krízisre, nem lehetett volna «lkerülni? Ezt kérdezték a szlovák fémmunkások szak- szervezetének ülésén ugyanúgy7, mint az üzemi pártelnökök máriatölgyesi tanács - kozásán is. Ez természetes — állapítja meg a kommentár —, hiszen a szlovákok többsége azt várja a föderációtól., hogy az nem rontja, hanem javítja a cseh nemzettel fennálló kapcsolatokat. Szlovákiában senki nem rója fel a cseh munkásoknak, hogy Smrkovsky mellett álltak ki. A

szlovákok Smrkovskyban szintén a januári politika egyik vezető képviselőjét látják és senki sem kívánta, hogy eltávozzék a politikai éleiből. A szlovák kommunistáknak azonban nem tetszett az — hangsúlyozza a kommentárjában Doudera —, hogy a szlovák legfelsőbb szerveknek azt a javaslatát, miszerint szlovák töltse be a szövetségi gyűlés elnöki tisztét, Husaknak tulajdonították és vele vitatkoztak. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a szlovák kommunisták a kialakult kampánnyal szemben kifogást emeltek.

A kommentár megállapítja, hogy a szlovák dolgozók magatartása nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ne kerüljön sor nacionalista szenvedélyek felszítására és az ügyet demokratikusan oldják meg. Az üzemi pártfunkcionáriusok megítélése szerint számos félreértést el lehetett volna kerülni, ha jobban és időben tájékoztatják a szlovák javaslatról a közvéleményt. Márcsak azért is, mert ez a javaslat nem decemberben született meg, hanem arról már tárgyalt az SZLKP KB elnöksége november első felében, sőt, egyesek már javaslatot tettek októberben — a föderációs törvény előkészítésekor —, hogy az egyik legfelsőbb állami funkciót szlovák töltse be és ezt foglalják törvénybe is. Akkor az volt a vélemény, hogy ez nem paragrafusok kérdése, hanem a két nemzet közötti kölcsönös megállapodással kell megoldani. Ekkor senki sem gondolt arra, hogy már az első lépésnél félreértésre kerül sor.

Befejezésül a kommentár azt a tanulságot vonja le, hogy a párt a válságos helyzetek „lecsillapítása” helyett a fontos problémák megoldására

met.

fordíthatná a figyeltása” képezte. November 12én kiadott rendelete már világosabban fogalmazza meg az önkéntes alakulatok célját: „hogy ezeréves hazánkat, a sokat szenvedett népet és annak jólétét mindennemű rabló és csőcselék nép garázdaságától megóvják”. A nyilvánosan közzétett és csak később előkerült teiv szerint a szervezni próbált „különleges erők" a következők lettek volna: tiszti és egyetemi zászlóaljak, riadó-zászlóaljak,székely és alföldi huszárezredek, jászkun-gárda,

ezenfelül továbbszolgáló altisztekből álló különítmények, melyek a rendes csa- pattestekbe beolvadva, azoknak mintegy 25 százalékát tették volna ki.

N

em csoda, ha ez iránt a hadügyminiszter iránt bizalmatlanul viseltetik a katonatanács és a november 12-! népgyűlésen, amelyet a november 10-i ellenforradalmi gyűlésre válaszul hívtak össze, újabb forradalmi követeléseket fogadnak el. Már november 13-án kénytelen a hadügyminiszter meghátralni és elismerni a katonatanácsok jogait, sőt, a hadseregen belüli fegyelmi ügyeket teljesen a katonatanács hatáskörébe utalja. Ugyanakkor elismeri ez a rendelet azt is, hogy a katonák szabadon, bármelyik politikai pártba beléphetnek. A hadügyminiszter tehát kénytelen volt meghátrálni a szocialista szellemű, forradalmi katonasággal szemben.

A hadügyminisztériumban levő monarchista, svarcgelb tisztikar azonban nem adta fel a küzdelmet a katonatanáccsal szemben. Továbbra is fenntartották ellenforradalmi alakulatok szervezésére irányuló terveiket. A hadügyminisztériumból indult ki a Magyar Országos Véderő Egyesület megszervezésére irányuló törekvés is. A ka- tanatanács azonban beleszólt az ellenforradalmi tervezge- tésbe.

December 12-én a budapesti helyőrségek nagy része, mintegy 8—9000 ember felvonult a várba a miniszterelnökség elé és követelte Bartha Albertnek az eltávolítását, a hadügyminisztérium megtisztítását a háborús uszítóktól és reakciós, monarchista elemektől, mindenféle tiszti különítmények felszámolását. Követelték továbbá azt is, hogy a legénység maga választhassa meg tisztjeit, és a legénységi állományú katonák is felemelkedhessenek tisztekké. Károlyi kénytelen volt engedni a nyomásnak és menesztette Barthát. Ezután egy időre maga Károlyi vette kezébe a hadügyi tárcát is, azonban sem neki, sem később Bőhm- nek, nem sikerült a hadsereg szervezetét megszilárdítani.

| z öntudatos vasfegye*- lemmel rendelkező szocialista hadsereget nem lehetett a polgári társadalom keretei között megvalósítani. Igaz ugyan, hogy a katonatanács igen nagy befolyást gyakorolt a hadsereg irányítására, és ezzel lehetetlenné tette az ellenforradalmi erők nagyobb arányú megszervezését, de nem volt egyedüli birtokosa a hatalomnak, s így na - gyobb eredményeket nem is érhetett el. A hadsereg és vezetés teljes egysége majd csak hónapokkal később, a Tanácsköztársaság idején valósult meg.

B

Egerben, belvárosban azonnal beköltözhető

3 szobás összkomfortos lakást veszünk.

Ajánlatokat „Készpénz” jeligére Eger, Postafiók 23

címre kérjük.