Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

' A KEDVES VEVŐ azt

várja, hogy a pénzéért mindig azt vehesse meg az üzletekben, amit akar. Hol vagyunk még ettől! — halljuk a kétkedő megjegyzést. Mielőtt vitatkoznánk, soroljuk el a tapasztalatainkat.

Karácsony előtt senki sem panaszkodhatott. December 30-án már akadozott a húsellátás. Egerben még a délelőtt folyamán négy üzletben kevésnek bizonyult a hús. Azonnal intézkedtek, hogy a nagyobb készlettel rendelkező boltokból küldjenek át ezekbe az üzletekbe húst.

Gyöngyösön, a Jókai utcai húsbolt ajtajára korán kikerült a felirat: a hús elfogyott. A Szövetkezeti utcai és a Fő téri üzletekben sorban álltak egész nap a vevők. Az üzletben csak olyan húsféleséget kínáltak, amit éppen kihoztak, ahogy bontották a sertéseket: vagy

csak karajt, vagy csak combot.

— Nem értem, miért? —

csodálkozott Csépány Ferenc, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — Rendelkezés van arra, hogy az üzletben mindig a teljes választékot kell biztosítani.

Decemberben még volt hús bőven. Az egri, Vörösmarty utcai üzlet több mint háromszáz kiló sertéshúst küldött vissza december 28-án minden indokolás nélkül. Az Egri úti üzlet pedig deceber 20-án több mint hétszáz kilót.

Fogadjuk el. hogy karácsonyra nem fogyott el any- nyi hús, mint amennyire a kereskedelem számított, mert sokan vettek baromfit, több helyen disznóölés is volt. Ebből viszont az következik, hogy a szilveszteri kereslet csak több lehet. Mégis, általában óvatosabban rendeltek az üzletek, aminek következménye Tett szilveszter előtt a tumultus, az akadozó ellátás.

— Eléggé ösztönző az eladók bérezése? Nem itt kell keresni a bolti dolgozók látszólagos érdektelenségének az okát?

Csépány Ferenc így válaszolt :

— A hentesüzletekben az elárusítók tiszta bérezési rendszer alapján kapják meg a munkabérüket. Az egy személyre jutó forgalom után kapnak százalékot. így havonta háromezer forintot meg lehet keresni.

MÉG EGY SZAMOT hadd tegyünk az előbbihez. A káló, tehát az elszámolható veszteség havonta ötezer forintra jön ki átlagban. Eny- nyi veszteség lehet. Ez jár. És többlet sem lehet. Tehát a kálót nem szabad fel nem használni!

Megkockáztattuk a kérdést.

— Van ennyi vesztesége, havonta egy üzletnek?

Csépány Ferenc igazgató nem válaszolt. Furcsa mosoly kíséretében tárta szét a karját. Eléggé beszédes mozdulat volt.

Ügy látszik, a nagy jövedelem sem használ egyik-másik kereskedőnek. Ha összejött már a szokásos néhány ezer forintja, nem izgatja magát tovább? Van áru, nincs áru? Mérgelődik a vevő? Nincs hús, elfogyott és kész.

Nálunk a hússal keretgazdálkodás folyik. Minden megye hetenként kapja meg azt a keret-mennyiséget, amit felhasználhat. Január 6-tól 12-ig például száz mázsával volt kevesebb a kerete az élelmiszer kiskereskedelemnek, mint amennyit igényelt. Január 11-én ezért volt kevés a hús Egerben, ezért nem Tehetett már kapni délben húst Gyöngyösön.

A hús fontos export-cikk. Olykor, a szó szoros értelmében a szánktól kell elvonnunk, hogy a népgazdaság számára nagyon fontos árut kapjunk érte cserébe. Jó, ezt taindenki megérti; Most is ülán export-kötelezettségeink miatt kell ilyen alacsony kereteket megszabni a belföldi forgalom számára?

Hogy is mondjuk csak . j . ? A vágóhídon van hús. Tudnának adni jóval többet, mint amennyit a keret meghatározott. Minden egyéb kötelezettségeiken túl.

Miért kell tehát olyankor is húshiányt előidéznünk, amikor nincs is hiány?

TUDJUK, HOGY ENNEK

az egész keret-gazdálkodásnak a mechanizmusa precíz, többszörös biztonsági szelepek szolgálják a reális döntések lehetőségét. Mégis, nem romolhat el valamelyik szelep átmenetileg? Ehhez elég egy téves információ is. És akkor itt állunk a hét végén sertés- és marhahús nélkül. Pedig nagyon sok családban ma már csak az ünnepnapokon főznek, és ilyenkor hús ■ levest és sertéssí!’tét. szeretnének tenni az asztalra, tla volna. De még januárban sincs, a mostani körülmények között sincs. Csak a raktárakban. Legalábbis — Gyöngyösön.

Térjünk át más témára.

A kenyér már nem „rázós* terület Arra voltunk kíváncsiak. van-e megállapodás a sütőipar és a kereskedelem között az ügyeleti szolgálatra? Tudnak-e az üzletek egy telefon segítségével akár késő délután is még kenyeret rendelni? Igen, nemcsak a sütőipar, hanem az élemiszer kisker is két-két járművet tart készenlétben ünnepek előtt az ilyen rendkívüli, váratlan igények, kérések teljesítésére.

A kereskedelem végleg rendezni akarja a kenyérkérdést. Inkább kockáztat. Persze, ez a kereskedelemmel együtt jár. Szigorú utasítás van, hogy a kenyérellátást semmiképpen sem szabad kétségessé tenni. Ennek egyik következménye, hogy évente mintegy négyszáz mázsa kenyeret adnak el takarmányozási célra, Ami népgazdasági veszteség is. De hát a kedves vevőnek a másnapos kenyér már — nem kenyér. Ez magyar betegség.

Miért nem lehet ünnepnapokon friss péksüteménvt kapni? Gyöngyösön a sütőipar csak akkor vállalná ünnepnapokon a friss péksütemény szállítását, ha legalább ötezer darabot rendelne a kisker. A számítások szerint azonban ennek csak a felére lenne szükség. Miért nem

próbálják meg akár szövetkezeti, akár magán-pékségtől

beszerezni az ünnepi szükségletet?

AZ FMSZ UGYAN MÉG

tavaly felajánlotta, hogy létrehoz egy sütödét, de azóta is hallgatnak róla. Pedig nem ártana egy kis konkurencia.

Ugorjunk néhány hónapot előre: mi lesz nyáron a tejjel és a tejtermékekkel és egyáltalán a Mátra ellátásával?

Mind a Borsod megyei, mind a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalattal folyik a tárgyalás. Ahhoz, hogy a tejellátás zavartalan legyen, meg kell teremteni a napi visszáruzás lehetőségét. Az említett két vállalat már le- küldte a szerződés-tervezetet, de ebben csak a literes üveges tej és a felbontatlan kannás tej visszavételére hajlandó. És ha egy kannában húsz liter tej marad meg? Azt még rá lehet „sózni” a kedves vevőre másnap, de a tejipar már nem tartja ezt a tejet alkalmasnak a feldolgozásra? Furcsa.

No és a Mátra! Igaz, hogy az utóbbi időben több, modern üzlet nyílt a Mátrában, tehát a feltételek sokat javultak, de az ellátás...! Csépány Ferenc igazgató úgy nyilatkozott, hogy a váratlan, lökésszerű kereslet-növekedést a nyári hónapokban nem fogják tudni hiánytalanul kielégíteni. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek a feladatukat teljesíteni. de még így is lesznek nehézségek.

Végül, nehogy valami ferde kép alakuljon ki, minden formális udvariaskodás nélkül jelentsük ki. hogy sokat javult a kereskedelem a mechanizmus első évében. Miután mindnyájan vevők vagyunk, saját tapasztalatainkból tudjuk, melyik üzletben tesznek meg mindent a kedves vevőért, hol udvariasak, figyelmesek és türelmesek az eladók, és melyik üzlet az, ahol a közömbösség, a mogorvaság, az esetenkénti „kioktatás” elveszi a vásárlási kedvüket, ahol örülünk, ha észrevesznek bennünket.

DE HA AZT AKARJUK

— és persze, hogy azt akarjuk! —, hogy a vásárlás min den vonatkozásban örömet adjon nekünk, a kedves vevőnek, akkor a még tapasztalható hiányosságokat is fel kell emlegetnünk.

G. Molnár Ferenc

A nagyobb gyárak kivételével, megyénk ipari üzemeiben, vállalatainál ezekben a napokban ér véget az 1968-as esztendő mérlegkészítése. Számol az igazgató, a főkönyvelő: hogyan sikerült az esztendő, számol az esztergályos. a művezető, a lakatos: mennyi lesz a neyreségrésze- sedés?

Vajon mit mutatnak az eredmények? Hogyan aránylanak egymáshoz az év eleji tervek, elképzelések és az elvégzett munka? Három megyei vállalatnál és egy gyáregységnél érdeklődtünk...

Q

DR. POLGÁRI LÁSZLÓ, a Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat főkönyvelője:

— Újabb eredményes esztendőt zártunk. Feladatainknak 105 százalékban tettünk eleget, s ami még külön öröm számunkra: az elmúlt esztendőben ismét sok beruházó gratulált a gyors és jó minőségű munkához.

— Mit, és merre dolgoztak az elmúlt esztendőben?

— Rendkívül nagy a mi „működési” területünk. Az Ajkai Timföldgyárban, Kisvárdán, Hidasnémetin térvilágítási hálózatot építettünk. Mi végeztük a Ferihegyi repülőtér új hombárjának elektromos szerelését is. Ezen kívül korszerűsítettük a 3-as számú fő közlekedési út Gyöngyös, Hort, Hatvan közötti szakaszának villamos hálózatát. Egerben pedig a Felszabadulás tér, a Népkert térvilágítását készítettük el. A felsoroltakon kívül persze még számos nagy, profilunkhoz tartozó szerelést, építést végeztünk.

— Mivel gazdagodott 1963- ban a vállalat?

— A legnagyobb beruházásunk a kétmillió forinttal épített új, korszerű üzemünk volt. Ebben az üzemben a jelenlegi kapacitásunkat négyszeresére emelhetjük.

— Mennyi nyereség várható?

— Pontos számot még nem

tudok mondani, de az már biztos: 1967-hez viszonyítva az elmúlt évben vállalatunk húsz százalékkal nagyobb nyereséget ért el...

102,8, a termelékenységet pedig 112,2 százalékra teljesítettük. Amire különösen büszkék vagyunk: a lakossági szolgáltatási tervünket 21,7 százalékkal túlteljesítettük. Igyekeztünk gyorsan, olcsón, jó minőségű munkával eleget tenni az igényeknek.

— Bővült a vállalat profilja?

— Igen, megkezdtük a háztartási fűszerdobozok tartozékainak, valamint a járdalapok és a terelősávlapok

gyártását.

— A nyereség?

— Az már biztos, hogy 60 nap körül lesz.

— Ezek szerint a vállalatnak igencsak jól jött az új gazdasági mechanizmus?

— Nekünk igen, bár sokat is dolgoztunk.

kísérletezünk, szeretnénk szép, tetszetős, tartós bútorokat készíteni.

— Mennyi nyereség van a „láthatáron”?

— Egy hónap meglesz.

— A közelmúltban Belgiumban járt. Milyen céllal?

— Korszerű gépeket tervezünk vásárolni. Ezenkívül természetesen a belga bútor- gyártási ipart is tanulmányoztam.

2

S

KORMOS PÁL, a Heves megyei Bútoripari Vállalat igazgatója:

— Tervünket 47 százalékkal túlteljesítettük, a tervezett kétmillió helyett 5 500 000 forintos exportot bonyolítottunk le. Az eredményeket a tavalyi létszámmal, a termelékenység emelésével értük el.

— A közelmúltban kiállított garnitúrák között több új bútort láttunk.

— Több mint tíz új gyártmányt vezettünk be az elmúlt esztendőben. Tovább próbálkozunk, ez évben is

HEZ JÁNOS, az egri ÖiUj- de igazgatója:

— A kiszabott feladatainknak eleget tettünk, bár a termelést ez évben zavarta a/ üzemünkben folyó 15 millió forintos rekonstrukció.

— A terv szerint a rekonstrukciónak már be kellett volna fejeződnie.

— Igen, de sajnos, menet közben nagyon sok építési, szállítási probléma jött közbe. De most már meggyorsult a kivitelezés üteme és márciusra befejeződik. A közelmúltban a Népújság is szóvá tette, hogy késik a vezérlőberendezés. A cikk megjelenése után a VILATI egri gyára, néhány napon belül leszállította a berendezést. A segítségért ezúttal is köszönetét mondok.

— Lesz-e nyereségrészesedés?

— Igen, 1967-ben 12 napot fizettünk, most néhány nappal több lesz.

—k—

A tájékozódás folyamatos

Népi ellenőrök és az új gazdaságirányítási rendszer

0

IVfDI JÓZSEF, a Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat igazgatója:

— Vállalatunk fennállása óta nem ért el ilyen szép

Az új gazdaságirányítási rendszer első esztendejéről készít tájékozódó felmérést a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, összegezik tájékozódásuk során a beruházás, a készletgazdálkodás, az export- és import-tevékenység, a költséggazdálkodás, a termelékenység, valamint a szociális-kulturális tevékenység területén észlelt tapasztalataikat.

Felmérik a népi ellenőrök: milyen a folyamatban lévő beruházások pénzügyi ellátásának és műszaki-anyagi fedezetének összhangja: milyen okok befolyásolják a terveeredményeket. Tervünket

PATAKY DEZSŐ ;

A partszakasznak ezen a részén nem zavarta őket senki.

A víz fölött apró gyöngykarikák vibráltak. Meleg volt. Hullámzott, hömpöly- gött a hőség. A homok aranyosan csillogott a napsütésben. Égette, szúrta a talpát, de most nem törődött vele. Letörölgette testéről a fénylő vízcseppeket és terpeszkedve elnyúlt a fövenyen, Imola és Ervin mellett.

— No, kiúszkáltátok magatokat? — kérdezte Ervin, fel sem nyitva a szemét.

— A magam [ részéről befejeztem. Mára és holnapra is befejeztem. — A hangja rekedt volt, száraz, egyszínű.

A hangra Imola kinyitotta a szemét. Zajosan megmozdult, felkönyökölt.

— És Riel? Hol hagytad? — kérdezte.

Nem felelt mindjárt, hallgatta a vízben nyüzsgők lármáját, amely idáig szűrődött a távoli strandról. Arra gondolt, jobb lenne talán a tarka összevisszaságban heveré- szö napozók között üldögélni. Szemezni a kipányvázott mellű nőket.

— Valami ismerősével találkozott, beszállt a csónakjába — mondta később.

— Nagyon messzire beúsztatok. Szabad szemmel már látni sem lehetett beneteket, merre vagytok. Aztán egyszerre váratlanul visszatérsz. És egyedül... — kapkodta a levegőt a fiatal nő.

— Zagyvaságokat beszélsz. Hallgass! — lökte meg könyökével Ervin.

— Riel mégiscsak a barátnőm volt — hadarta. Érezni lehetett, hogy a sírással küzd.

— Arra gondolsz, hogy Gabriellát én... — nézett az eltorzult arcra döbbenten.

— Én sem tettem volna másként a te helyedben — mondta Ervin. — Teljesen megértelek.

— Hagyjátok! őrültség, őrültség,..! — Fejét a térdei közé szorította és karjait görcsösen ráfonta.

Imola a hosszú ujjakra meredt, amelyek megfehéred- tek a görcsös, kemény szorításban.

— Most ószintén megmondom, hogy az orrodnál fogva vezetett téged — folytatta Ervin. — Riel egy cafat volt. Mindenkivel lefeküdt 4a röhögött rajtad a palijaival

Miért rikoltoznak a sirályok...?

együtt. Egyetlen simogatása élég volt, hogy begerjesszen és te, persze, nem vettél észre semmit körülötte. Azért kereshettél volna szelídebb megoldást. Mondjuk, elváltok és kész.

—Nem vett észre semmit! — visszhangozta idegesen Imola. — Mert el volt telve önmaga értékeitől, s azt gondolta, a képességei miatt jut előre olyan gyorsan. Pedig, ha nincs Riel, nincs karrier sem.

Az előbbi zajban nem hallották a révkapitányság rakétaágyújának hangját. A második jelzésre felfigyeltek.

— Vihar készül — mondta Ervin. — legalább úgy tűnik, baleset történt.

A fiatal nő szeme haraggal felvillámlott:

— A nyavalyásnak milyen szerencséje van. Ha hallgatunk, még meg is ússza.

Féktelen erővel elökte magát a fövenyről, a lendülettől kicsit meg is tántorodott. Nem nézett egyikükre sem. Lábait nehezen vonszolva megindult a parton. Belegázolt a haragoszöld vízbe, tajtékzón csapkodták körül a szélverte habok. Jó darabig követték alakját, aztán eltűnt szemük elől fejének parányi pontja is.

Dermedten álltak akkor is, amikor közelükben csengő kacagás csapzott fel. A puszpángbokrok felöl Riel futott feléjük, maga után húzva egy fiatalembert. Izmos, szőke fiú volt, megpróbálta kiszabadítani ujjait Riel kezéből, de ez nem sikerült neki. Hozzájuk érve elengedte a szabadulni akaró ujjakat, vad táncba kezdett, majd ledobta magát a fövenyre és kurjongatva, karjával-lábával csapkodott, csak úgy porzott körülötte a homok.

— Jaj, ne haragudjatok, teljesen meghülyültem — mondta aztán megcsendesedve. Felállt s leverte magáról a homokot. — A férjuram...?!

Ervin hallgatott, nyelve kiszáradt szájpadlásához tapadt.

Imola egész testében reszketett, fogait belemélyesz- tette keze húsába, hogy felcsukló hangját visszaszorítsa.

— Jaj, drága Riel. Nem tudjuk, mi .történhetett vele. Beúszott a tóba...

Nézték a megvadult, hánytorgó vizet. A tó széles karéja egybeolvadt az égbolt nehéz, fekete felhőivel. Távol a parttól, a tíe felett, sirályok rikoltoztak éktelenül.

zeit beruházások megvalósítását; milyen intézkedéseket tettek az üzemek, vállalatok a termelés és értékesítés közötti feszültségek feloldására; milyen mértékben befolyásolják a költségszínvonalat a különböző tényezők, közgazdasági szabályozók; az ésszerű költséggazdálkodás, a növekvő termelékenység és az egységköltségek csökkentése mennyiben jutnak kifejezésre az árak kedvező alakulásában stbMegvizsgálják a népi ellenőrök, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően a mezőgazdasági termék- és terményfelvásárló, értékesítő szervek — a lakosság jobb ellátása érdekében — élnek-e a rugalmas árpolitikai lehetőségekkel; s hogyan befolyásolják a lakossági ellátást a kiskereskedelem közvetlen termelői beszerzései, a termelők közvetlen piaci értékesítése.

A népi ellenőrök felmérik, hogy a helyi tanácsok és költségvetési szervek milyen intézkedéseket tettek az új költségvetési gazdálkodás szabályozása által biztosított, saját bevételt növelő lehetőségek jobb kihasználására; tágulnak-e vagy szűkülnek a tanácsok önálló döntéseinek megvalósításához szükséges pénzalapok. Ugyanakkor megvizsgálják: a központi támogatás mértékének meghatározásánál mennyiben vették figyelembe a helyi lehetőségeket, valamint a megvalósítandó feladatokat.

A népi ellenőrzési bizottság tájékozódó felmérése folyamatos. A felmérés tapasztalatairól későbbi lapszámainkban részletesen tájékoztatjuk olvasóinkat.

Nmisöt3

1969. január 18.. szombat

Mit várhat a kedves vevő?:

Ha tan hús, miért nincs?

Mindennapi kenyerünk és tejünk A Mátra továbbra is bizonytalan A sok jövedelem is árt?

Gyorsmérleg T968-ról

Tervvek - számok - eredmények