Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

Zárszámadás idején — a versenyről Az elmúlt évben — ezt a gya­korlat, az élet igazolta — a mező­gazdaságban is erőteljesen izmo­sodott a szocialista munkaver­seny. Nemcsak formájában, de tartalmában is értékesebb volt, mint bármely előző évben. A mezőgazdaságban versenyző brigádok száma rövid idő alatt száz fölé emelkedett, s a részve­vők számát már ezrekkel lehet méi'ni. Mégis — bár annyiszor szóvá tettük — nem kapnak meg felelő erkölcsi és anyagi elisme-1 rést e mozgalomban részt vevő szövetkezeti fiatalok, asszonyok. Sőt! Sok esetben a verseny fel­tételei, illetve díjazása sem tisz­tázott, vagy egyszerűen elfeled­keznek a kimagasló teljesítmé­nyek honorálásáról. Ritka kivétel ezek között a „Dutra-verseny”, ahol előre vi­lágosan megadták, hogy az ilyen gyártmányú traktorokkal mennyi munkát kell végezni, mennyi üzemanyagot kell megta­karítani ahhoz, hogy a legjobb traktoros elnyerhesse az egyhetes külföldi jutalomüdülést, a töb­biek pedig a pénzjutalmat. Az iparban már hagyományai, kialakult formái, módszerei van­nak a versenyek előkészítésé­nek, szervezésének, értékelésének és a jutalmazásnak is.«Sajnos, ez még nem mondható el a termelő- szövetkezetekről, bár a területi szövetségek, a KISZ, a párt- és társadalmi szervek keresik a mó­dot, a lehetőséget a mezőgazdasá­gi munkaverseny sikeresebbé té­telére. Akadály, zökkenő ennek elle­nére még rengeteg akad. Az egyik tsz-ben a versenybizottság hiányzik, máshol formális a ver- I seny. Vagy ha teljesítik is a bri- | gádok vállalásaikat, azt várják, hogy majd a megyei vagy orszá­gos szervek jutalmazzák meg a munkában élen haladókat, ne­hogy a szövetkezeten belül „ha­rag” legyen abból, hogy a győz­tesek -külön jutalmat kapnak. Most, ezekben a napokban kü­lönösen sok lehetőség adódik a győztesek, a közösségnek többet adó>> szövetkezeti asszonyok, bri­gádok, traktorosok jutalmazására és erkölcsi megbecsülésére. Ez a nagy lehetőség a zárszámadó köz­gyűlés, ahol mindkét elismerésre mód nyílik. Ezzel a jelek sze­rint néhány helyen már élnek is. A besenyötelki ifjúsági növény- termesztő munkacsapat — mi­után az általuk müveit 20 hol­don a tervezettnél jóval többel termelt, s munkájukkal elége­dettek —, a javaslat szerint ép­pen a zárszámadó közgyűlésen kapja majd meg először a szocia­lista brigád címet. A káli Már­cius 15. Tsz-ben dolgozó három­szoros szocialista ifjúsági brigád — miután több százezer forintot takarított meg gépalkatrészből, üzemanyagból, s amellett szak- mailag,,politikailag is rendszere­sen képezték magukat_rr, most ígéretét kapott arra, hogy elmúlt évi munkájuk alapján javasolják a közgyűlésnek: negj'edszerre is ítéljék oda nekik a szocialista brigád címet. Ezek biztató jelek. Ha túl sok* idő nincs is arra, hogy máshol is eldöntsék, melyik brigád, munka­csapat érdemli meg a szocialista rímet, a jutalmat, azért remél­jük: még időben szóltunk! K. E. A megyei tanács üléséről jelentjük •íFolytatás a 1. oldalról) tése közben azt a célkitűzést követték, hogy megfelelően érvényesül­jön az ösztönzők hatása, gazdaságosabb és hatéko­nyabb legyen a város- és a községfejlesztés, a köz­séggazdálkodás, színvo­nalasabb legyen a lakos­ság kommunális, egész­ségügyi, szociális és kul­turális szükségleteinek kielégítése. Az elmúlt év kedvező ered­ményei mellett még számos — kezdeti — hiányosság is tapasztalható. Nem ment könnyen és még ma sem kie­légítő a hatáskörök, a gaz­dasági feladatok leadása, nem megfelelő az alsófakú szer­vek és az intézmények ön­állóságának növelése. Kívá­natos, hogy minden helyi ta­nács bátrabban éljen az ön-. álló kezdeményezés jogsza­bály adta lehetőségeivel, bő­víteni kell a közgazdasági elemzések körét. Célszerű, ha továbbfejlesztik a költségve­tési üzemek és a tanácsi gaz­dasági vállalkozásokat. Megyénk idei költségveté­sének bevételi, illetve kiadá­si fő összege 593 millió fo­rint. Szociális és egészségügyi célokra 184 millió, kultu­rális feladatokra 187 mil­lió forintot terveztek. Az állam 208 millióval óárul hozzá a megyei kiadásokhoz, a tanácsi vállalatok 120 mil­lió, a lakosság 60 millió fo­rintot fizet be a megyei költ­ségvetésbe. A költségvetés vitájában felszólalt Mázán Sándor, dr. Varga József, Iványi János és dr. Pap Lajos miniszter- helyettes. Az elhangzott ja­vaslatok és észrevételek után Mire telik a fejlesztési A megyei tanács fejlesztési alapjának felhasználási javas­latát dr. Hortobágyi István, a megyei tanács tervosztályá­nak vezetője terjesztette elő. A tanácsi fejlesztési terv jó­váhagyásakor azt az alapvető elvet fogadta el a tanács, hogy továbbra is változatlan feladat a harmadik öt­éves tervben előirányzott célkitűzések teljesítése, annak ellenére, hogy több vonatkozásban megvál­tozott keretek között kell azok végrehajtásán mun­kálkodni. Minden igény kielégítésére az idén sem telifc. Előtérbe kell helyezni a népgazdaság általános egyensúlyi helyze­tének javítása céljából a ta­nácsi gazdaság fejlesztését érintő intézkedéseket. A pfte- gyei tanács költségvetése szá­molt az építőipari munkák a megyei tanács az előterjesz­tett költségvetési javaslatot változtatás nélkül elfogadta és megbízta a végrehajtó bi­zottságot, hogy az elhangzott javaslatokat fontolja meg, az anyagi lehetőségek figyelem- bevételével valósítsa meg és erről tegyen jelentést a me­gyei tanácsnak. 174 milliós alapból? drágulásával. Biztosítani kí­vánta az alsóbb fokú taná­csok gazdálkodásának reális feltételeit, a források gondos kimunkálása mellett a szük­séges tartalékok képzését is. Az elfogadott fejlesztési terv többek között lehetővé teszi a gyöngyösi 16 tanter­mes középiskola befejezését, és annak további fejleszté­sét, az egri 8 tantermes szak- középiskola átadását, majd bővítését, Mátraszentimre vízellátását, a 90 ágyas egri elmekórház átadását, a he­vesi járási rendelőintézet megvalósítását, az egri 120 ágyas kórház és véradó ál­lomás fejlesztését. A községi víztársulások támogatására 1969—70-re hárommillió fo­rintot, a további lakások alapközműveire 11 millió fo­rintot és a negyedik ötéves terv lakásépítésének előké­szítésére 38,5 millió forintot hagyott jóvá a megyei tanács. Meghallgatták az építési és közlekedési állandó bi­zottság munkájáról készített beszámolót, jóváhagyták a megyei tanács 1969. évi mun­kaprogramját, a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság első félévi munkatervét, majd indítványok és javas­latok után befejeződött a megyei tanács ülése. F. L. A közösségért — önzetlenül Minha egy kicsit elkoptat­tuk volna már azt a kifeje­zést: társadalmi munka. Igaz, a „hősi évek” nagy, de­monstratív összefogásának ideje lejárt. Sehol sem áll­nak már össze az utca, vagy a háztömb lakói hármas so­rokba, vállra emelt lapátok­kal, hogy énekelve vonulja­nak fel a társadalmi munka színhelyére. Ilyen külsőségekre ma már nincs is szükség. De a közösségért végzett önzetlen munka még folyik. Szerényebb keretek között, leegyszerűsített formákban, dicsekedő hangerő nélkül — természetes módon. Ezt bizo­nyítja a gyöngyösi járás pél­dája is. Közel hárommillió forint annak a munkának az értéke, amit a községek lakói vállal­tak magukra, hogy ezzel is megnagyobbítsák azt a bizo­nyos takarót, ami határt szab a nyújtózkodásuknak. Ügy látszik, a hivatkozott köz­mondás érvényessége is mó­dosításra szorul napjaink­ban. Ott van Domoszló. Nagyon hiányzott a gyógyszertár. Hogy mielőbb felépüljön, 2—3 napi társadalmi munkára vállalkozott a, lakosság. Mintegy százezer forintot ta­karítottak így meg. Még ennél is nagyobb az az összeg, ami Adácson té­rült meg a járdaépítés során. De semmivel sem kisebb a karácsondiak és a gyön- gyössolymosiak összefogásá­nak eredménye. Ezekben a- községekben is a járdaépítési munkákat segítették az em­berek. Mint ahogy tették azt a nagyfügediek is, de ők áz útfelújításnál. Lanovka a bányában Eddig csak a Magas- Tátrrában találkozhattak a magyar turisták lanovkával. A Tatabányai Szénbányák Vál­lalatnál meggyőződtek arról, hogy ez a szellemes berende­zés nemcsak az égbenyúló hegyek között könnyítheti meg a távolságok áthidalását, hanem a bányák mélyén is. II falusi esték is fényesebbek □ S60 új lámpa a közvilágításban □ URH-s kocsik az üzemzavar ellen □ Sikerre számítanak az egri ÉMASZ-nál Az EMASZ Egri Üzletigaz­gatósága vezetőjének, Simon Antalnak ugyan még nem állnak rendelkezésére végle­ges, „hivatalos” adatok a ta­valyi év eredményeiről, de — mint látogatásunk alkalmá­val tájékoztatott bennünket — a négy járást és a gyön­gyösi terület egy részét ma­gába foglaló körzet vala­mennyi dolgozója sikerre számít. Előzetes felméréseik alapján- ugyanis úgy érzik, hogy a múlt esztendőben be­csülettel elvégezték minden feladatukat, teljesítenék cél­kitűzéseiket. URH-s hálózatuk kiépíté­sével lehetővé tették, hogy a kirendeltségek, a nagyobb kapcsoló állomások áramza­var esetén azonnal kapcsola­tot teremthettek a szerelők­kel, akik összehangolt jó munkával o korábbinál rövi- debb idő alatt tudták elhárí­tani a bajt. így az elképzelt — terv szerinti 90 ezer kilo­wattórás kiesés helyett mind­össze 58 ezres mennyiség hi­ányzott a nyolcvanezres lét­számúra tehető fogyasztógár­dánál. különösebb bosszúság nélkül tudták biztosítani az együttesen 182 ezer mega- icattórányi áramot. Harmincöt kilométeres összhosszúságban „fázissza­porítást” végeztek — a ré­gebbi egy helyett három fá­zisú megoldást alkalmaztak — nyolcvan kilométeren pe- •Slg keresztmetszet növelést hajtottak végre a szerelők. Mindezekkel s a különféle trafócserékkel lényegesen csökkentették az áramvesz­teségeket, mintegy három­millió kilowattórát megtaka­rítottak! ötszázhatvan új égő felsze­relésével javították közsé­geink közvilágítását az egri, a füzesabonyi, a hevesi és a mezőkövesdi járásban — s a szokásos hálózati munkák mellett építettek, az egész EMÁSZ központosított gép­kocsi-, motorkerékpár-javí­tásitrafójavítási feladatait elvégezték. Más. ugyancsak újdonságnak számító mun­kákkal — a nagyfeszültségi ellenállások készítésével — pdig már az országos igé­nyek kielégítését is megpró­bálták. Ebben az évben a tavalyi­hoz hasonló megbízásokat várnak s valamennyinek szintén lelkiismeretes igye­kezettel szeretnének eleget tenni. A tájékoztatás szerint az idén a legsürgetőbb helye­ken — Balatonban, Atány- ban, Tarnaleleszen, Nagy- úton, Pétervásárán, Egercse- hiben. Szilvásváradon — na­gyobb szerelést végeznek s a megye területén összesen nyolc kilométernyi hosszú­ságban bővítik a hálózatot. S hagyományos munkáikon kí­vül — egyebek mellett — be­fejezik rövidesen a tisza- szederkényi és perkupái ki­rendeltségi épületek kivitele­zését, a tavasszal hasonló lé­tesítményeket adnak át Put- nokon és Hejőcsabán s új épületet emelnek az év végé­ig a szikszóiaknak is. (—ni) — Tudom, uram, hogy nevetségesen nézek ki így — mutatott csupa pecsétes lepedőjére a Szellem —, de mit tegyek? — huhogta bána­tosan tovább. — Állandó munkaviszonyom nincs, igy hiába kisértem meg as OTP-t, hogy részletre vegyek egy mosógépet... A Patyolat meg éjfélkor /zárva van, kérem. A kocsmák nyitva, a Patyolat zárva... Becsületszavamra, már szégyellek kísérteni — libegett busán és óvatosan tovább a fal mellett, hogy minél ke­vesebben lássák. Tegnap láttam egy repülő csészealjat! Es a csillagokat is láttam! Illetőleg nem csészealj volt, hanem tányér. Leveses. A leves is benne volt. Pedig csak annyit mondtam a földlakó nőnek, hogy./, (-ó) W IMOflUiUMllMH ♦♦ A divatszalon vezető­je becsukta a panasz­könyvet és felsóhajtott. Ugyanis tegnap igy szóltak hozzá az igaz­gatóságon: — Ha csak egyetlen­egy újabb panaszt be­írnak ebbe a könyvbe, rögtön visszaküldjük a varrodába!... — Nem a panaszkönyvet, hanem a vezetőnőt. A megrendelések pontatlan teljesítése, a határidők folytonos to­logatása, s egyebek miatt panaszkodtak a megrendelők. Igaz, akadt egy di­csérő beírás is: „Sza­lonjukban kitűnő bár­sonynadrágokat varr­tak számomra. Viselem is mindet, amíg el nem nyiivöm. Hálás köszönettel: Pjatrasz': fc—. Ez az elismerő nyi­latkozat azonban nem sokat számított, mivel a szalon vezetőnőjének egyik távoli rokonától származott, „Ö, csak jönne már egyszer egy >s**i hálás-Tp# kliens!” — keservesen a sóhajtozott vezetőnő. Nem sokáig sóhajtoz­hatott, mert a szalon­ba egy szemrevaló fia­tal lány lépett be. Az üzlelvezetönö eldugta a panaszkönyvet,, s a lány elé sietett. Ugyan­azt a lányt ismerte fel a belépőben, aki egy héttel ezelőtt megta­gadta a menyosszonyi ruha átvételét. Zokog­va kiabálta, hogy a ru­hát „ellőtték”, s az es­küvőt emiatt egy teljes héttel el kell halasz- taniuk. — Jó napot, jó na­pot! — turbékolta az üzletvezetőnő. — Ké­rem, foglaljon helyet. Átalakítottuk a meny- aszonyi ruháját. Fel lehet próbálni, azonnal hívom a varrónőt. — Wem kell! — sza­kította félbe határozot­tan a lány. — Nem fo­gom felpróbálni. Az üzletvezetőnő azonban már hanta is a leheletfinom róhat. Ha a teljesítményeket mér­jük fel, szokás bizonyos rangsorolás is. Kik azok, akik nem tartoznak az élcsoport­hoz? Ezt is meg szoktuk néz­ni. Az összehasonlítás miatt keH Gyöngyöstarjánt é6 Vámos- györköt megneveznünk. Ta­lán ezekben a községekben a közügyek iránt kevésbé fo­gékonyak az emberek? Nem erről van szó. Ahogy a járási tanács szakigazgatási szerve indokolja a lemaradásuk té­nyét: ezekben a községek­ben nem volt elég körültekin­tő a társadalmi munka szer­vezése, a tervek összeállítá­sa is nélkülözte a megalapo­zottságot, amit az is mutat, hogy a tanács által jóváha­gyott terveket év közben többszőr is módosították. Nem csoda hát, ha az előbb említett községekben a lakosság egyszerűen nem tu­dott miben segíteni. Illetve: aránylag csak kevés munkát tudott végezni. A tanulságot sem nehéz a tények alapján levonni. Az első, amit minden aggályos­kodás nélkül kimondhatunk: a lakosság szívesen hozzájá­rul minden olyan építkezés megkönnyítéséhez, amelyik a közösség életkörülményeit javítja meg. A másik tanul­ság: mindig határozott fel­adatra kell az emberek segít­ségét kérni, hogy világosan tudják, mire vállalkoznak. Sokszor hivatkozunk arra, hogy az emberek igényei ro­hamosan növekszenek. Ebből fakad türelmetlenségük is a hiányosságokkal szemben. De miután reálisan gondolkoz­nak. nem várják, hogy azon­nal a terített asztal mellé ülhessenek, hanem szívesen részt vesznek ennek az asz­talnak a megtérítésében — maradjunk a képletes kifeje­zésnél. Ha kell társadalmi munkával, ha kell, önkéntes pénzbeli hozzájárulással. Elég csak a törpe vízművek meg­építésére hivatkoznunk^ a példa kedvéért. Pedig nem kis összegről van szó, hanem milliókról, a gyöngyösi járás­ban is. Az értelmes cél mindig mozgósító erejű. Ma még és a belátható jö­vőben is, támaszkodnunk kell arra az önzetlen segítő­készségre, amely tettekre serkenti az embereket, ha megalapozott, határozott célt állítunk eléjük, és azt is kö­zöljük. hozzájárulásukkal mennyivel előbb juthatnak el ehhez a célhoz. Azok a községi vezető tes­tületek, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel, községfejlesz­tési eredményeikkel bizonyít­ják az előbbi megállapítás igazát. A felsorolt példák is ezt mutatják. G. Molnár F.-»•W-H-K-H-W » H+ » »4 fr»»»-»»» — Kérem a panasz- könyvet! — ismételte határozottan a lány. Az üzletvezetőm) át­nyújtotta a panasz- könyvet és reszkető kezekkel csomagolta be a ruhát. , A lány fogta a cso­magot, köszönt, és el­távozott. * A panaszkönyv utol­só oldalán pedig a kö­vetkezőket olvashatta a divatszalon vezető­nője: „...ha Önök nem ron­tották volna el a múlt­kor a menyasszonyi ruhámat, akkor már férjhez mentem volna. Viszont az egy hét alatt, amíg újravarrták, sikerült alaposabban kiismernem azt a fér­fit. aki feleségül akart venni. Hálás köszönet­tel tartozom a divat­szalon dolgozóinak: ké­sedelmükkel megaka­dályoztak abban, hogy elrontsam az életemét”. — Nézze, milyen álomszépen átalakí­tottuk... Próbálja csak fel, legyen olyan ked­ves... — Nem próbálok fel semmit.. Csomagolják be és azonnal adják ide a panaszkönyvetl — Aranyoskám! Ne tegyen már teljesen tönkre bennünket! Hi­szen a jóval noffiiobb üzemekben is akad­nak hibák... Még a négylábú is meg-meg­botlik néha.u Fordította; Krecsmáry Láeátf

Next

/
Thumbnails
Contents