Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

Hazaértem. Amint a sok­éves megszokás rutinos moz­dulataival rakom ki holmi­mat a kis asztalkára, tás­kámból apró fiola gurul elő. Ügyes kis műanyag tartá- lyocska, benne apró pirulák. Kamilleta. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a kamillatea, annak a kivonata. Ezt azon­ban nem kell főzni, szűrnk hűteni. Vesz az ember egy bögre meleg vizet, beledobja a pirulát és már kezdheti is az öblögetést. Üj cikk, gyárt­ja a Hungarodrog szövetke­zeti vállalat. > A fiola lásása, tapintása két folyamatot indít el ben­nem. Egyrészt rájövök, hogy napok óta fájogat a torkom, jó lesz mindjárt kipróbálni ezt a gyógyító újdonságot. Ezen túl azonban eszembe jut a szövetkezeti mellék­üzemágak ma már rendkívül széles, apró műhelyecskéktől parányi gyáracskákig terjedő hálózata. Sokat beszéltünk már róla, burkolt ügyességgel támad­ták egyesek, féltő szeretettel, néha túzó reményekkel Véd­ték, óvták -mások. Jómagam is egész halomnyi lándzsát törtem el mellettük. Nem akarom újra kezdeni, de ezek a kicsiny pirulák itt a tenye­remen az egész ügynek egy másik oldalára irányítják fi­gyelmemet. Nézzük csak ezt a kis tar- tályocskát. Harcban, verseny­ben született, hisz az új vál­lalatnak helyet kell biztosíta­ni magának a nap alatt és a korábban is működött mo­nopolcég mellett. Ugyanak­kor azonban kétségtelen tár­sadalmi igényt elégít ki, mert ilyen kis ügyben rit­kán megy orvoshoz az em­ber, kamillát főzni-szűrni- hűteni viszont lusta. Amint hírét hallottam, meg is vet­tem nyomban. De vajon enjiek. az- igény­nek, az önérdek és társadal­mi érdek találkozásának inegfelelnek-e mindig a mel­léküzemágnak? őket védve is meg kell mondani, hogy nem. Hajdanán könnyű volt ezt eldönteni. Hiszen mond­juk a Fehér és Fekete cég főnöke egyszerűen belepil­lantott a főkönyvbe. Ha volt haszon: értelmes volt a vál­lalkozás. Ha nem: abba kell hagyni. Ma egy picit komplikál­tabb, de nem eldönthetetlen a kérdés. Nyilván nem min­dennek a haszon a meg­mondhatója. Az egyik végle­tes esetben például, ha a tsz odaadja'' a bélyegzőjét egy gyanús alaknak, lehet, hogy ez az alak, akinek tevékeny­ségéről még az elnök se so­kat tud, időről időre komoly summákat fog befizetni a pénztárba. A „bélyegzőüzlel'1 azonban nem értelmes, ha­nem veszedelmes vállalko­zás. Sérti a szocialista erkttl-. csőt, zavarja a g&dasági éle­tet, könnyen takarója lehet törvénysértéseknek. Ez pedig tisztességtelen dolog akkor is, ha azokat a bizonyos be­fizetéseket valóban a tagság javára használják fel. Van másik véglet is. El­kezd mondjuk egy tsz valami hasznos, okos dolgot gyárta­ni. Bevág az üzlet. Erre el­kezdi a másik is, aztán a har­madik, a negyedik, a száza­dik. Az eredmény: túltelítik a piacot, maguk törik le az árakat és a végén ráfizetnek mindannyian, nemcsak a meggondolatlan majmolok, de a még okosan kezdemé­nyezők is. Ez nyilvánvaló értelmetlenség. Dicsérem és buzdítom te­hát az értelmes vállalkozást. Azt, amelyik munkával akar jövedelmet termelni. Azt, amelyik valóságas társadal­mi, fogyasztói igényt elégít ki, megtalálja a piacon a fe­hér foltokat. Azt, amelyik mindezek eredményeként tisztességes jövedelemhez juttatja azokat, akik a mun­kát végzik, de egészében a közösséget is, amely kezde­ményezett és anyagi áldoza­tot hozott az indulás feltéte­leinek megteremtésében. Az egész népgazdaság tisz­ta és logikus kívánsága ez. Lehet, nem könnyű azonnal eltalálni a helyes utat. A bélyegző átjátszása már ele­ve és tudottan tisztességte­len dolog. A gyártmányról azonban majd a piacon derül ki, hogy van-e iránta társa­dalmi igény. A kalkuláció termelés közben vizsgázik majd, hogy csakugyan „hoz- za”-e a tervezett hasznot Ezt úgy hívják hogy kockázat. A kockázat- vállalás azonban ma már ugyanolyan természetes része egy vállalkozásnak, mint a beruházás. A kockázatot tehát vállal­ni kell. De a siker reménye érdekében okosan kell vállal­ni. Sok minden van, amit egy falusi íróasztal mellől nein láthat az ember. Ki kell te­hát mozdulni, szélesebb kör­ben nézni utána a valóságos esélyeknek. És azt is tudo­másul kell venni, hogy szak­értelem nélkül szakmunkát végezni nem lehet. Ne bar­kácsolásra alapuljanak tehál ezek a kis üzemecskék, ha­nem szerezzék meg a szük­séges eszközöket, szakembe­reket. Pontosabban körvonalazni nehéz volna ezt a feladatot. De az egésznek a célját hiba lenne eltéveszteni. Helyes, ha a vállalkozásba kezdünk, kí­vánja ezt a gazdaság, a tag­ság és az ország érdeke. Amit kezdünk, az azonban legyen értelmes vállalkozás, annak erkölcsi és anyagi oldalát, az önérdeket és a közérdeket te­kintve egyaránt. F. B. Visonta két nagy létesít­ményének, a Gagarin Hő­erőműnek, és a Thorez Kül- fejtéses Bányaüzem beruhá­zási programjának megvaló­sítása egyszerre kezdődött el. Az erőmű építésének első üteme befejeződött, az első száz magawattos blokk több berendezésén már a próbák­ra is sor került, és az erede­ti tervek szerint ez év feb­ruárjában kerül sor a gép­lánc párhuzamos kapcsolásá­ra is. Az erőmű üzemeltetéséhez a Thorez Külfejtéses Bánya­üzem biztosítja majd a szük­séges tüzelőanyag jelentős mennyiségét. Az erőmű épí­téséről, a Gagarin Hőerőmű igazgatója a közelmúltban nyilatkozott lapunkban, ez­úttal pedig Pribula Nándor­tól a Thorez-bánya vezetőjé­től kértünk választ a bánya építésével, üzembe helyezésé­vel kapcsolatos kérdésekre. — Milyen ütemben halad a bánya üzembe helyezése, gépesítési programjának megvalósítása? — A Thorez-bánya üzembe helyezése, gépesítési prog­ramjának megvalósítása a tervezett ütem szerint, az erőmű építésével szinkronban halad. 1967-ben helyeztük üzembe az első és a második nagy teljesítményű NDK gyártmányú gépláncot, s megkezdtük a föld letermelé­sét a lignitről. A harmadik gépláncot, amely egyben a második 1200-as típusú ma- rótáresás kotrógép, * ezekben a napokban szerelik a gépsze­relési üzem dolgozói, s a ter­veknek megfelelően ez év második negyedévében készül el. — Miért nincs víz télen Egerben, hiszen kisebb a fo­gyasztás? — tette £gl .a kér­dést a minap az egyik isme­rősöm. Kisebb a fogyasztás. Nos, ez népi egészen így van. A leg­illetékesebbet, Árvái Jánost, a Vízmű és Gyógyfürdő Vál­lalat főmérnökét kérdeztük meg, milyen Eger vízellátása. Az országban talán egyel­1 élen is van csúcshegya&ziás tolni. Az elmúlt aszályos esz­tendő sok problémát okozott. Kútjainkban húsz százalék­kal csökkentette a vízszintet, a fogyasztói igény viszont szinte napról napra emelke­dik. köbméter pluszt jelent, de még mindig kevés ahhoz, hogy a teljes szükségletet biz­tosítsuk. — E probléma megoldásá­ban milyen erőfeszítés várha­tó? — A távlati terv szerint 1980-ig további új kutakat kapcsolunk be a hálózatba. A gépi kapacitás elbírna többet is, hiszen a meglevő öt szi­vattyúból csak kettő dolgo­zik. Csupán víz kellene. At­tól függ, hogy a tavasz csa­padékos lesz-e, vagy sem. Persze, ha lesz is bőven eső, p a kútjainkban ez csak öt-hat hónap múlva jelentkezik. A közeljövőben bekapcsoljuk a népkerti kutat, s így rövide­sen újabb napi 1500 köbmé­ter víz jut a hálózatba. —Egerben nem volt koráb­ban ilyen nagy vízprobléma. Mi ennek a magyarázata? — Egy példa 1962-ben a város napi vízigénye hétezer köbméter volt. Azóta ez, mint korábban is mondottam, 15 ezer, sőt, a melegebb nyári hónapokban 18 ezerre is föl­menne. Űj lakótelep épült • fürdőszobákkal, de itt van az . új MÁVAUT-telep, a MÁV, az Állami Pincegazdaság pa­lackozóüzeme, valamennyi jelentős fogyasztó. — Van-e szükség eseten­ként vízkorlátozásra? — Igen, s ezt érezhetik a fogyasztók is. Általában éjjel szoktuk kikapcsolni a főveze­téket, hogy a kutak újra íel- töltődjenek. Persze, ez sem r.agoldás, itt elsősorban új kutakra van szükség, több vízre, de addig is a lakosság több megértésére, jobb vízta­karékosságára. Szerintem sok esetben felelőtlenségből, vagy éppen túlzott óvatos­ságból (fagyveszélytől félve) folyik el több ezer köbméter víz, amit aztán a város lakói sínylenek meg. (kiss) — Az erőmű üzemeltetésé­hez naponta hány vagon lig­nitet kell a bányának bizto­sítani? — Az üzemeltetéshez szük­séges ltgnitmennyiség az erő­mű gépegységeinek fokoza­tos üzembe helyezésével összhangban 1972-ben eléri a napi 2200 vagon lignitet. Az ez évre tervezett Ugnitterme- lés 350 ezer tonna. — Hogyan biztosítja a bá­nya a szükséges lignitmeny- nyiséget, ha a külfejtés gé­pein, vagy a szállításon meg­hibásodás történik? — A külfejtés rendelkezik tartalék gép és berendezés kapacitással, így egy-egy gép meghibásodása esetén is biz­tosítani tudjuk a szükséges lignitet. Ugyancsak biztosít­juk a tartalék alkatrészeket, berendezéseket is, és mind­ezeken kívül az erőműnél és a bányánál is kialakítottunk egy-egy több ezer tonna sze­net tároló tartalék szénteret. — Mikor kezdik meg a lig­nit termeléséi? — A termelést az üzem az erőmű igényeinek megfele­lően 1969. júniusában kezdi meg. Az első géplánc párhu­zamos kapcsolásához a Mát­raaljai Szénbányák ecsédi üzeme biztosítja az indulás­hoz szükséges szénmenyisé- get. — Milyen számok, adatok bizonyítják, hogy a Thorez­iizem az ország- legnagyobb külfejtéses bányája? — A Thorez-üzem az or­szág legnagyobb erőművé­nek a célbányája, s a terve­zett közel hét és fél millió tonna éves termelésével 1972-ben az ország összes széntermelésének mintegy 25 százalékát adja majd. A szá­mok mindennél jobban bizo­nyítják üzemünk kapacitá­sát. — Jelenleg hány dolgozó­ja van az üzemnek, és meny­nyi lesz a ^ljes termeléskor? Munkakör es képesítés sze­rint hogyan oszlik meg ez a létszám? — A bányának jelenleg 1100 dolgozója van. Ez a szám a teljes termeléskor '2.600-ra emelkedik majd. A magas színvonalú gépesítés megköveteli, hogy a munkás- létszámnak több mint a két­harmada szakmunkás legyen. A 2.600-as összlétszámból kö­zel 2300-an. vesznek majd részt a közvetlen termelő munkában. Ebbő! mintegy 1400 dolgozó a kitakarító es a szenelő gépláncokat üze­melteti, 250 pedig a víztelení­téssel kapcsolatos munkála­tokat végzi. Közel ötszázan a szakmunkás-műhelyekben, a karbantartásban dolgoznak majd. A külfejtésen alkal­mazott technológia, az impor­tált gépi berendezések szak­szerű kezeléséhez, üzemelte­téséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy dolgozóink megfelelő szakmai tovább­képzéseken vegyenek részt. A szakmai ismeretek elsajá­tításának feltételeit biztosí­tottuk üzemünkben. Nagyon sök dolgozónk tanul külön­böző szakmai tanfolyamokon. — Mindezek után 1969 feb­ruár végétől a bánya tudja-e biztosítani az erőmű indítá­sához, üzemeltetéséhez szük­séges szénmennyiséget? — Igen, ahogyan már mondtam, az első géplánc kapcsolásához az ecsédi üzem 'szállítja a szükséges szén­mennyiséget. A Thorez Kül­fejtéses Bányaüzemben pedig már több mint egy évre ele­gendő szénmennyiséget elő­készítettünk a kitermelésre. A bányán nem múlik az erőmű első egységének üzem­be helyezése, — fejezte be nyilatkozatát az üzem veze­tője. *Kü>ö§ JSzsef Lesz-e elegendő hűtőgép, olajkárba és gáztűzhely? Az 1969-es terv megalapo­zó számításai szerint a kis­kereskedelmi forgalom az idén 5—6 százalékkal emel­kedik, ennél azonban várha­tóan nagyobb mértékben nő a kereslet a tartós fogyasztá­si cikkek iránt. Gépipari köz­szükségleti cikkekből jó lü százalékkal több kerül forga­lomba, mint tavaly. A kohó- és gépipar a lakosság részére mintegy hatmilliárd forint értékű tartós fogyasztási cik­ket gyárt az idén. Az üzemek tervei többnyi­re szoros összhangban van­nak az országos elképzelések­kel. Figyelembe véve, hogy például hűtőgépekből nem­csak a hazai, hanem a külföl­di igény is növekszik, a hű­tőgépgyár 30 százalékkal nö­veli termelését az idén. Két­százezer háztartási hűtőszek­rényt gyárt, ebből 150 ezret hazai célokra, 30 ezerrel töb­bet. mint tavaly. A Hajdúsági Iparművek ke­reken 400.000 háztartási gé­pet, mosógépet, porszívót, centrifugát, villanybojlert — bocsát ki az idén. Az elekt­romos forróvíztároló gyártá­sa majdnem megkétszerező­dik. Kedvező fordulat követke­zett be a gázkészülékek gyártásában. A Zománcipari Müvek sálgótarjáni üzeme az iJén már 150 ezret készít. Most már nem hiánycikk az olajkályha sem, amelyet né­hány évvel ezelőtt még csak szakszervezeti utalványra le­hetett kapni. A szivattyúház gépterme. íen város Eger, ahol télen is van vízből csúcsfogyasztás. Hogy mi az oka? Egyik az, hogy meleg a víz. A télen- n.yáron egyaránt kellemes víz fogyasztása a hidegebb idők­ben sem csökken. Természe­tesen hozzájárul még ehhez az is, hogy egyes lakók egész nap, vagy éjszaka is . nyitva tartják a csapot, a befagyás­tól tartva. Hogy magasabb a Jeizfogysztás, az nem volna fej, de nem tudjuk miből pó­— Mennyi a napi vízszük­séglet? — Ha volna víz. akkor ti­zenötezer köbméter, de mivel csak tizenegyezer van, inát ennyi. — Ügy tudjuk, hogy a strand egyik medencéjének meleg vizét is elvezették a tá­rolóba. — Igen. a kevés vízkészlet tette szü'-ségessé. s ezért nincs téli Szabadtéri strand ez évben. Ez napi kétezer Mondom, igazgató kartárs, semmi ba­jom... A fejem? Neeem! Nem fáj!... Tessék?... Jaj, hogy az a javaslat? Igazán egyszerű! Fizetem a termelési adót... aka­rom mondani az öreg­ségit, a szakszervezeti díjat, sót az OTP-köl- csünöm után a kanta - tot. Teljes jogú tagja vagyok a társadalom­nak. Ezek után igazán képviselhetem a saját érdekeimet! Ha úgy látom, hogy én havi hatezerért csgk négy napot dolgoznátok, ak kor is csak úgy, ha az esztergapadot elhoz­zák a lakásomra a bütykös tengely önt­vényével és négy se­gédmunkással együtt és a selejt az nuku... Hát ki tudja jobban, hogy én mennyiért mit csináljak, ha nem én!... Hogy egyéb illetéke­sek?... Ü0J]0N^J _r Hát hallotta, gató kartárs!? son, jár a tgaz- Gyor- hftí.. Neeeem! Akkor sem volt semmi bajom!... A házban, ahol la­kom... ott a hatodik emelet négyben... Szó­val egyik nap nem jött a levélhordó pos­tás. De csak ö nem jött. Postások érkeztek. Hárman is. Hoztak hatvannégy postaládát. Istenemre , mondom, igazgató kartárs. ara­nyos kis ládák voltak! A kapu alatt a falra szögezték. Olyanok, voltak, mint szegény nagyanyám szobájában a házi oltár! Hatvan­négy kicsi házi oltár... Aztán eltűntek. Neeem! Nem a ládák! A postá-''!i! A ládák ott maradtak. Nekünk. Házi oltárnak. Napon­ta ott imádkozott előt­tük az egész ház! Fő­leg reggel... Hálóing­ben, pizsamában, kön­tösben, mint az üvöltő dervisek... Üvöltöttünk is! Amikor még nem volt ott az újság és már harmadszor mász­tunk le a hatodikról 11 iá ba... A tévében aztán megmagyarázták ne­künk... Nemrég!... Szó­val a posta egyik . ve­zetője... a tévében megmagyarázta ne­künk, hogy ez a kul­turált postai kézbesí­tés, már as egész vi­lágon így csinálják. Különben is mi mind a hatvannégyen anti­szociális lények va­gyunk. mert azt kíván- juk a szegény kézbesí­tőtől, bogy « jöjjön, g hatodikra... másszunk le mi tisenketten a ha­todikról, tizenkettőn az ötödikről, és így to­vább. Nem is egyszer. Többször. Míg meg nem találjuk hőn óhaj­tott reggeli lapunkat a ládában... Délelőtt Pe­dig igazán cserélhetünk is. A nagymamákkal meg az otthon maradó asszonyokkal. Egész délutánig. amíg mi dolgozunk, mászhatnak és imádkozhatnak ők... Na persze nem olyan /változatosan. mint mi... De azért nekik is megy. Az igazgató kartárs is bizonyára tudja, fel­ment az újságok ára és a postai tarifa. Csak a kézbesítő nem. Még az elsőre sem... Illetve a harmadikra igen. Egy köíön húszasért... De ezen kívül ő lent ma­radt. A ládánál. Sőt. most niár a távirat is lent maradt. A ládám­ban. Este hattól másnap reggelig. Este kellett volna egy fontos talál­kozón részt vennem. Az volt a ládában és a táviratban. így aztán lemaradtunk a találko­zóról. A kioktatásról nem. Levelemre a pos­ta közölte, úgy döntött, hogy a táviratokat is csak a ládáig kézbesíti. A távirakihordónak se kelljen felmennie a ha­todikra. Csak á távirat árának kellett felmen­nie. Elvégre a posta csak tudhatja. hogy a posta mennyiért mii adhat... Hogy a beadóit javaslatom és a pos­ta?... Ugyan, igazgató kartárs... Semmi köze a kettőnek egymás­hoz... Neeem... Elvég­re csak én tudhatom, hogy ért... í r Az értelmes vállalkozás dicsérete Naponta 2200 vapn lignitet ad « Gagarin HBertmfinefc Áz ország legnagyobb bányája interjú Pribula Nándorral, a Tltorez li ül fejtése» Bányaüzem vezetőjével

Next

/
Thumbnails
Contents