Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

Mcakläri beszélgetés a Hétköznapokról ~ Mi a csúcstitk&r fel­adata? — Hm... Minden... Felso­roljam? ' — Ha lehet, egy-két péd- dát... • — Egyéni problémák: la­kásügy, SZTK, vélt, vagy jo­gos sérelmek. Községfejlesz­~tés: ülések, megbeszélések, mi a legfontosabb, mire van ,á legnagyobb szüksége Mak- 4-tárnak. Szervezeti élet: tag­gyűlések, téli tanfolyamok, S;pártoktatás... s ha mind­ezeket még tovább „bogoz­ik rzuk”' ... Változatos, izgal- I más, de — nehéz munka. — Mióta titkára a makiári pártvezetőségnek? — Négy esztendeje. Azelőtt ff két évig tsz-alapszervi titkár venkét forint a tervezett munkaegység, de ennél több lesz, egészen biztos. Viszont az átlagéletkor a szövetke­zetben az ötvennyolc évhez közeledik, s a fiatalok — nem nagyon jönnek, pedig lenne hely bőven a számuk­ra! Aztán a vízművesítés: a nagy költségek miatt igen nehezen halad. Bővíteni kel­lene a művelődési házat. Igaz, van már zeneiskolánk benne, ifjúsági klubunk, ott­hont ad a helyi KlSZ-szer- vezetnek is, a mozinak is. de éppen ezért, a továbbiakért (mert van perspektíva) szük­séges a kultúra házának bő­vítése, korszerűsítése. Mint másütt is, nálunk sincs meg­oldva: hová tartozzanak a középiskolás és a faluból el­járó KISZ-esek. — Mondja el egy napját... — Csak győzze jegyezni — neveti el magát a párttitkár. — Itthon soha nem veszik észre, mikor megyek el ha­zulról! ... Ma például (be­szélgetésünkkor) ötkor kel­tem, fél hatkor már bent ültem az irodában, hogy a határidőnaplót , „kikérdez­zem”: mi is a mai feladat?... Elintéztem nyolcig a papír­munkát, aztán megbeszéltük a község vezetőivel a párt- oktatás következő előadásá­nak tematikáját, az előkészí­téssel és a szervezéssel járó feladatokat. Utána a gépmű­helyben két személyi problé­mát kellett megvizsgálni, ké­sőbb tárgyalni az MHSZ-klub új vezetőjének megválasztá­sáról, majd a tanács vb-ülé- sének előkészítéséről. Min­dennap benézek a kultúr- házba is — a község kulturá­lis életének fejlesztése ugyan­is a „vesszőparipám”... s egyszerre csak késő este lesz. Sokszor még idehaza is fel­keresnek egyéni, vagy más jellegű problémákkal. — Hány évesek a gyerekei? — A kislányom kilenc-, a fiam meg nyolcesztendős ... Miért? — Találkoztam már olyan elfoglalt emberrel, aki nem tudta megmondani első kér­désre, hány éves a gyere­ke... — Értem ... ! — nevet Ké- részy Károly. — Azért a csa­ládomtól „ennyire” nem vá­laszt el a munka. Igaz. is: a község és a tsz vezetőitől, a különböző szervektől nagy segítséget kapok a munkám­hoz. Jó a kapcsolatunk. Egye­dül nem is győzném, viszont, hogy így, szép egyetértésben, közösen végezzük a munkát, szebbek az eredményeink is. Nem látványosak; kézzelfog­hatóak. (kátai) A Tisza 11. ia (is ásatásaik Kisköre környékének múltja a Nemzeti múzeumban Hullámsírtól mentettek meg 30 évszázadnyi emléket. Persze, ha nem építenék a leendő 40 kilométer hosszú és 3—10 kilométer széles vízme­dencét — vagyis a Tisza Il-t Kiskörénél — akkor talán so­hasem folytattak volna erre­felé a régészek ásatásokat. 1965-ben, az építkezés meg­indulása előtt, a Magyar Nemzeti Múzeum, a szolnoki és az egri múzeum munka­társai az utolsó alkalmat ra­gadták meg — a vízlépcső felépülése előtt —, hogy Kis­köre, Tiszanána, Sarud, Po­roszló környékén és a Tisza másik partján, Szolnok me­gyében — a már régebben is­mert lelőhelyek mellett, újabbakat tárjanak fel. A Heves megyei részen a 17 új lelőhelyről és a három hatal­mas feltárásról származó le­leteket a Nemzeti Múzeum tágas előcsarnokának egy kis sarkában most kiállították. Emberarcú — madártestű edény A feltárt kincsekből csu­pán szemelvényeket látha­tunk — a kiállítás kamara­jellegű. De megfelelően érde­kes 20—30 perces programot Hat hónán eredménye Mérlegen az ismeretterjesztés i,'voltam. | — És azelőtt? §v — Egy ideig kovács. Nem vagyok makiári, 1959-ben ke­rültem a községbe, mint kis- , iparos. A tsz-szervezéskor magam is beléptem. . Többszöri találkozás után jcerült sor erre a beszélgetés­ére Kérészy Károllyal, a mak­iári pártszervezetek csúcs- titkárával. Pillanatig sem gondoltam arra, Jiogy — nem „idevalósi”. — Befogad­tak — mosolyog. — Igaz, ele­inte nagyon nehéz volt, míg nem sikerült barátokat sze­reznem, s míg elértem azt, jiogy most már ismerem a község jó kilencven százalé­kát. Becsületes, szorgalmas . emberek. ? — Mi volt a legfontosabb az eltelt időben? Arra gon­dolok, amikor már a párt­szervezet élén volt., — A legfontosabb? ... Csak így „távirati stílusban”: a három tsz egyesítése (az em- berek meggyőzése ennek elő­i'nyeiről, szükségességéről), megfelelő kulturális életet teremteni a faluban, helyet adni az ifjúságnak — segíte­ni őket. Klubok, szakkörök, szórakozási lehetőségek ... Aztán a beruházások! Gáz­cseretelepet kapott a község, gépműhelyt' á í-tz7 ván~új fögr orvosi rendelőnk, és egész­ségházunk, műút vezet át Makiáron, bővítettük az is­kolát, van egy kisvendéglőnk, áruházunk... Jó érzés mind­ezt így „egyszerre” elmonda­ni, a megvalósításhoz azon­ban idő, pénz és sok munka kellett. — Problémák? — A termelőszövetkeze­tünk jól gazdálkodik; négy­Egérben tartották értekez­letüket a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat járási­városi titkárai, amelyen szá­mot adtak az elmúlt fél évi munkájukról. Az összesített adatok szerint a múlt év utolsó hat hónapjában 1154 ismeretterjesztő előadást tar­tottak a TIT-szervezetek, amelyeken 54 ezer hallgató vett részt a megyében. ““Bah “ természettudományi témákból kevesebb előadás hangzott el, többen — mint­egy huszonnyolcezren — ér­deklődtek ez irányban, mint a társadalomtudományi elő­adások iránt. A természettu­dományi ismeretek közül az egészségügyi témákkal 123 előadás foglalkozott, s vala­mivel több, mint nyolcezer hallgatója volt. Az érdeklő­dés középpontjában álltak ez­úttal is a földrajzi Ismere­tekkel foglalkozó előadások, több mint száz előadást 7221- en hallgattak végig. Nagy ér­deklődés nyilvánult meg a műszaki ismereteket, mate­matikai problémákat, bioló­giai kutatásokat publikáló beszélgetések és napjaink egyik legizgalmasabb kérdé­sével, a csillagászattal és űr­hajózással foglalkozó tájé­koztatók iránt. Több mint hatszáz előadás keretében foglalkoztak az el­múlt fél évben társadalomtu­dományi kérdésekkel az is­meretterjesztés e népszerű formájában. Közülük 220 me­zőgazdasági dolgozók köré­ben hangzott el. Első helyen a történelmi témák állnak; 117 előadásnak hat és fél ezer hallgatója volt Napjainkban sok embert foglalkoztatnak a közgazdasági kérdések. A He­ves megyében folyó ismeret- terjesztés ebben a témában 89 alkalommal, majdnem négyezer érdeklődő előtt fog­lalkozott a gazdaságirányítá­si mechanizmus reformjának eredményeivel, az új helyzet lehetőségeivel, s más ipari, mezőgazdasági üzemeket érintő közgazdasági témák­kal. Legtöbb esetben ipari üzemek vezetői és dolgozói találkoztak a közgazdaságban jártas előadókkal. Hasznosnak bizonyult és az új ismeretek jobb elsajátítá­sát szolgálta, hogy 161 elő­adás témáját gazdag tartal­mú szemléltető eszközökkel, diaképekkel, filmmel, ma­kettek bemutatásával is nép­szerűsítették a TIT-klubok- ban. nyújthat a Pestre felrándu- lóknak. Kiskörénél több ezer éves újkori telepre és temetőre bukkantak az elég mély föld­rétegekben. Az egymásra te­lepült házak a különböző kul­túrák egymásra következését kitűnően jelzik. A kutatók az úgynevezett tiszaföldvári, az alsó-tiszai és az alföldi vo­naldíszes kultúrát különböz­tették itt meg. Csontvázakat, edényeket, kőszerszámokat és díszeket (láncokat, karkötő­ket) találtak. A települések és a házak alaprajzait is re­konstruálták. A következő kiállítási vit­rinnél elérkeztünk a rézkor­hoz. Ebből a korból való egy-egy rekonstruált női és férfisír, valamint egy nem­zetségfő sírja, amelyek itt lát­hatók. * Ezután következnek a bronzkori temetőkből szár­mazó ruhakapcsoló tűk, arany hajdíszek, harci csá­kány, élelem tartására szol­gáló edények, valamint egy kivételes érdekesség: a halott testet szimbolizáló ember­arcú, madártestű edény. Bronzkori, avar kori *írok A bronzkorban — az idő­számításunk előtti XIV—XIII. és a XVI.—XV. századokban — kétfajta népcsoport is élt ezen a területen. A több mint 500 feltárt sír tanúsítja ezt, és az innen előkerült kerámia- és fémmunkák iparművészeti remekeknek is beillenének, amelyeket a hamvasztás után, vagy a zsugorított helyzetben eltemetett halottak mellé minden esetben odatettek. De találtak a környéken avar kori temetőt is — 554 sírt tártak fel, amelyek a VII —IX. századból valók. Női tarsolyokat díszítő, áttört bronzkorongok, ember és ál­lat küzdelmét ábrázoló férfi- övdísz, fanyerget díszítő, agancs formájú lemezveretek kerültek elő és láthatók a ki­állításon. 25 főidbe ásott há* A földrengeteg felszínhez közeli rétegeiből sokkal fia­talabb középkori településre és temetőre bukkantak. 25 földbe ásott ház maradvá­nyait tárták fel, amelyek a tatárjárás idején pusztultak el. Edények, vaseszközök ke­rültek felszínre és a 445 sír­ból ékszerek, ruhadíszek, ér­mek. A régészeti értékek és ér­dekességek mellett a kiállítás műszaki jellegű rajzokon mutatja be a Tisza II. külön­böző egységeinek terveit és adatokkal érzékelteti ennek a leendő erőműnek és öntöző- rendszernek a környékre va­ló átalakító és jótékony hatá­sát. A kiállítás a leleteknek csak egy részét mutatja be — és reméljük, a többi is nyil­vánosságra kerül, nemcsak a Nemzeti Múzeumban, hanem Egerben és a megyében is. — berkovits — Jö VER Nyerges András három verseskötete után most társadalmi regénnyel jelentkezik. Fő hőse egy mindenre elszánt karrierista, aki főként nőismerősei segít­ségével minden helyzetben felszínen tartja magát s „ki­cselezni” az éllene támadókat. P.H0MD-­SEJTŐ JENŐ De akarom, hogy tudja: én már régen mindent megbán­tam... Még Londonban... Én igazán szerettem a maga hú­gát. .. És most is csak őt sze­retem.., És ha nem esik ne­hezére. .. miután úgyis mind­egy. .. bocsásson.. Már nem fejezte be. Eldőlt Bradley kénytelen volt át­ölelni a zuhanó testet és ott tartotta a karjában azt az embert, aki az eg 'sz szörnyű­séges tragédia okozója... Jobb karját a térdhailása alá tette, bal karjával átfog­ta a hátát, nagy erőfeszítéssel 4 ymwiUt | 1969. január 15.. szerda felemelte és botorkáló lép­tekkel megindult vele a bar­lang felé. — Menjetek le... — mond­ta Mortonnak és K’-akauer- nek. — Nézzetek utána a se­besülteknek. — Sebesülteknek... sebe­sülteknek. .. most már sza- nitéc lettem... Hála Isten­nek. .. Adjatok valamit, ami­vel kötözni lehet... Kjörgson magához tért Csak zúzódásai voltak, két légionista Bili emberei közül haldoklóit, Malpaga is köny- nyebben sebesült, a többi ha­lott volt. Halott és halott! A lávának alig hagytak vala­mit. .. Közben Teddy is magához tért, lemosták magukat. Egyik sem szenvedett komolyabb sárülést. Mary a barlang sar­kában ülve, Bradleyt figyel­te. Edna történetesen éppen mellette ült Ö Teddyt nézte. A férfiak mind lementek. Hiába közéig2tt a láva, hiába volt megpecsételve a sorsuk, a sebesülteket pokrócokra fektették és bekötözték. Pe­dig milyen nevetséges... Jön a halál, hátkilométeres se­bességű, tipróláncos, roppant sárkocsi fán. Morton imádko­zott a sír felett és valameny- nyien körülállták. Azután csendesen ültek. Hajnalodott. Most már s :nki sem törődött gátlással, előíté­lettel, Teddy egyszerűen be­vallotta Ednának, hogy sze­reti és a tenger felett egy ró­zsaszínben fénylő sziklán, egymással szemben térdepel­ve beszélgettek. Edna is be­vallotta, hogy szereti Teddyt és már az első pillanattól fogva szerette. Mary és Ta­más egy mohos kőhalmon ül­tek egymás mellett. A be­szélgetések elvesztettek min­den társadalmi jelleget, min­den szokást és logikát, indo­kolást és tartózkodást, ezek már a néhány órányi élet tar­talmához arányló tömör dia­lógusok voltak. Például ilye­nek: — Szeretlek, Mary. — Én is szeretlek. — Azóta szeretlek, mióta magadhoz szorítottál a tánc­teremben. Csak most tudom. És ha nem kellene meghalni, sohasem mondhattam volna meg neked. — Megcsókolhatlak? — Csókolj meg. Az arcok aggódva emel­kedtek időnként a füstölgő, szürke lávatömeg felé, amely elérte a távoli dombokat és a szellő már hozott némi kós­tolót a feléjük ballagó halál záptojás bűzéből. Mindnyájan sápadtak vol­tak. Már nem veszekedtek. Az utolsó órában kissé meg­tisztultak és ünnepélyeseb­bek lettek. 6. Mogadortól távol kötött ki a vitorlás. Mr. Leonidás már övig penészes lett a nedves burgonyaraktárban, nem is szólva a százlábúak tömegé­ről, amelyek krumpli híján az éhségtől megdühödten ve­tették rá magukat a szeren­csétlen menedzserre. — Ha csendesen viseli ma­gát, — mondta Higgins, — két barátom kiviszi sétálni a fák közé. Mr. Leonidas ordítva akar­ta követelni, hogy szabadon bocsássák, de csak hápogni tudott, mert teljesen bere­kedt. — Ne féljen semmit — nyugtatta meg Higgins —, majd kap valami részt a váltságdíjból. De addig még sok víz fog lefolyni magán ebben a nedves fülkében. .. .Másnap délután Higgins beküldte előkelő névjegyét Lord Flatherrynek. A lord ekkor még nem volt nyugta­lan. Értesült az oázisban le­folyt komédiáról és azóta mindössze néhány nap telt el, tehát nem is várt hírt a társaságról. Higgins, miután az eléje tett havannák közül a legro- pogósabbat kettéharapta és egyik felét a zsebébe tette, másik felét a szájába, egye­nesen a tárgyra tért. Nem kertelt, nem ravaszkoiott. őszintén elmondott mindent, úgy, ahogy történt. — Nágy ostobaságot követ­tem el, — szólt végül a lord — Ez ne bántsa, sir. Már velem is előfordult. Mylord: ön jó szivarokat tart, tehát bölcs ember. Azt is látom, hogy okos, mert nem ugrott fel, nem kapott a fejéhez, ha­nem gondolkozik. Itt egy em­ber van e pillanatban sla- masztikában és a lordságod. Ha elfognak bennünket és ez az engedély a bíróság elé ke­rül, akkor, sir, önt is részesí­teni kell a marasztaló ítélet örömeiben. Higgye el, olcsó- jánosok vagyunk, mikor öt­venezer fontért szívesen el­simítjuk az ügyet és hozzá­tartozóit, valamint barátait aránylag ép állapotban le­szállítjuk. A lord gondolkozott. — Igaza van, barátom, mindenben. Az ötvenezer fontos, büntetésnél súlyosab­bat is megérdemlek azért, ami történt De mi biztosít arról, hogy nem állanak elő újabb követelésekkel, hanem sértetlenül szabadon bocsá­tanak mindenkit, ha megkap­ták a pénzt? — Sir, önnek egy pennyt sem kell előre adnia. Tudom kivel állok szemben. Adja becsületszavát, hogy ameny- nyiben épségben viszontlát­ja a leltárunkban szereplő hölgyeket és urakat, az eset­ben ötvenezer fontot fizet és nem jelent fel bennünket. Ez nekem elég. Tudom, hogy annyi mintha nálam lenne a pénz. — Rendben van. Itt a ke­zem. És természetesen egy lord Flatherry keze elegen­dő biztosíték. Mikor látom viszont a társaságot? — Egy nap innen Moga- dor, három nap a Meridián­sziget odafelé, három nap vissza, egy nap Marokkó: nyolc vagy kilenc nap. Nem baj, mert legalább a társaság kiélvezi a pompás kalandot — Jó. Azt hiszem, bízha­tok magában. — Sir. ön egy ügyvezető­igazgatóval áll szemben. 7. Mint valami lomha nagy állat kapaszkodott fel a lá­vatenger a dombokra. Egy- egy átvonuló vékony füsti leg köhögési rohamokkal kí­nozta őket. Relling teljesen megőszült. Dalton csak ült és , maga elé nézett a földre. Fél­óráig sem rebbent a szemhé­ja. Számot vetett az életéve) és talán úgy érezte, hogy hiú volt, gőgös, önző és rövid­látó. Bradley ott állt a sziklán Maryt átkarolva és súlyos önvád nehezedett rá belülről Különben talán boldog lett volna, talán a ha1 álnak is örült volna Maryval együtt, ahogy itt álltak. De ránehezedett a tudat: ő az oka ennyi ember halálá­nak! (folytatjuk) Egy letűnőben lévő korszak immár idejét múlt figurái­ról rajzol életszerű képet az író, levonva a sorok között a karrierizmussal folytatott harc etikai tanulságait, ZEUSZ KÜSZÖBÉN Sza­bó Magda görögországi útja megkapó emlékeit eleveníti fel ebben a kötetében. Bejár­ta Hellasz napsütötte tájait, bekalandozta a klasszikus Görögország romjaiban is nagyszerű emfékeit, a király­sírokat, pompás építménye­ket és jóshelyeket, majd Kréta szigetén ellátogatott Minosz király palotájába is. Számos mulatságos epizód beiktatásával teszi elevené az útirajzait. KI VOLT HORTHY MIK­LÓS? A fehérterror legva­dabb dühöngése kísérte 1919- ben Horthy Miklós első köz­életi lépését, amikor Károlyi Gyula felkérte az első el­lenforradalmi kormány had­ügyminiszterének és a né­met tankok dübörgése kísér­te őt utolsó hazai útjára, amikor vonatra szállt, hogy elhagyja az országot. Horthy Miklós pályájának állomásai­ról számol be Pintér István népszerű újságíró könyve, a történelmi dokumentum hi­telével. MAUPASSANT EGY MAI IRÖ SZEMÉVEL. A külföldi ösztöndíjjal a 30-as években Nyugaton búvárkodó író, Szentkuthy Miklós alkalmat talált arra, hogy Maupassant életművét és körülményeit úgyszólván a helyszínen ta­nulmányozza. E kötetben va­lósággal újjáteremti a ma­gyar olvasó számára a maga idejében „sikamlós”-nak mi­nősített író magába mélyedö egyéniségét. Szentkuthy az igazi Maupassant-t mutatja be írásai tükrében, izgalma-. san és híven rekonstruálva a lelki és testi válságokká küzdő író életét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents