Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

í Már pediglen én ehhez a masi­nához hozzá nem nyúlok! — De hát egyszerű, kényelmes és gyors is... — Világéletemben kézzel mostam, az anyám is azzal mosott. Meg kü­lönben is szakítja a ruhát... A centrifuga meg... Az talán szét is tépi a drága holmit. ... és a mama oly szilárd fohász- szál nézett fel az égre, mintha a ma- gasságos úristent hívná tanúnak, hogy ő bizony ezekhez a veszélyes és káros háztartási gépekhez hozzá nem nyúl. A gáztűzhelyhez se. Ah­hoz meg éppen nem. Gáz, tűz, robbanás, ha nem robbanás, akkor fulladás: megélt már több mint fél életet szépen, bé- Kében, mosva kézzel, főzve sütve a sparhéltben. Ezek az új gépek csak arra valók, hogy pénzbe kerüljenek és veszélyt hozzanak. Azóta a gáztűzhelyen már én nem tudok begyújtani, a centrifuga hosz- szú neve egyszerű, becéző, bizalmas eentrire változott, s hozzányúlni a mosógéphez másnak egyenesen ag­ressziónak számítana. Győzött az új. Nem könnyen, nem gyorsan, de visszavonhatatlanul. Ami a háztartást illeti. A traktor megnyomja a földet. Az­tán sorba álltak a gépállomásokon, hogy szántásra szerződjenek. A kombájn, az a sátán műve volt, amely nem arat, de megeszi, vagy helyben szétcsépeli a drága búzát. Ma már az öregebbje is idegenül veszi Megállni, nem . kézbe a kaszát, elszokott tőle, job­bára már semmi szüksége rá. Győ­zött a2 új, nem könnyen, nem gyor­san, de visszavonhatatlanul. Ami a mezőgazdaságot illeti. Sokan nem értik és nem is érzik: hogyan és miért, hogy a kézenfekvő jobb, az új nemegvszer merev ellen­szenvet, elzárkózást vált ki" Hogy könnyebb, messze könnyebb az em­beri maradiságra, — uram bocsá’ a butaságra építeni, és így gyors si­kert elérni, a rosszat az el­avultat támogatni és úgy népszerű lenni, mint az új propagandistájává válni. Mert könnyebb, az kétségtelen. Könnyebb és múlandóbb is egyben. Az élet minden területén a pillanat­nyi, a látszatigazság lelkes bajno­kának lenni azonnali babérkoszorút jelent, míg tövisből készül gyakran annak fejéke, aki az. új mellé áll. A mosás technikájában, az aratás meg­szervezésében, egy új termék gyár­tásának elhatározásában, vagy akár életünk korszerűsítésében egyaránt. A megszokás hatalmas űr, s aki vele szembeszáll, ugyan mindig győz, de nagyon ritkán azonnal. Csakhogy az emberek nagy többsé­ge, túlnyomó többsége bölcs hála- datlan, akit az imént még meglel­kendezett, mert azt mondta, jól van úgy, ahogy van, azt később könnyen ki- és megveti, mikor kiderül, hogy ami van az csak jó volt, de már rossz, céltalan és oktalan. Egyik ter­melőszövetkezetünkben — régen volt, s nem is egy volt, minek hát a név — a tagság egyöntetű követelé­sére a vezetőség gyorsan meghátrált és szinte az utolsó fillérig kiosztott mindent a nem kevés évi haszonból, a szövetkezeti jövedelemből. Nos, azokban a napokban, aiigha lehetett volna népszerűbb elnököt, könyvelőt, vezetőséget találni széles e világon, mint azokat, akik érv és szó nélkül „meghajoltak'’ a tagság akarata előtt. Mondani sem kell, hogy a mezőgazdaságban különösen nem egyformák az esztendők, nem lett hasonlóan jó itt sem. — a követ­kező. Sőt: kimondottan rosszul ütött be. Ha maradt volna tavalyról, ha tartalékoltak volna az el­múlt évek jövedelméből, ha a ve­zetőség nem szeretett volna oly­annyira lubickolni az olcsó népsze­rűség langyos vizében, akkor... ,.. akkor nem kergette volna el a tagság. Ugyanaz a tagság, amely előtt olyannyira népszerű volt elnök, könyvelő, mindenki. — Azért vannak, azért választot­tuk meg őket, hogy vezessenek, győz­ködjenek és vitatkozzanak. Nem ezt tették. Alászolgája — volt a véle­mény róluk, s jogos vélemény. Vezetni egyet jelent ugyanis az újért való harccal. Ha kell, a pilla­natnyi népszerűtlenség árán is. Az­tán meg a megszerzett népszerűség, a jogos és okos elismerés talaján to­vább, mindig tovább a mindig újab­bért, — ha nem is könnyebben, de a bizalom légkörében kétségkívül ma­gabiztosabban. Ám az újért szót emelni nemcsak a vezető dolga, kö­telessége: az enyém is, a tied is, mindannyiunké. Akik értjük és vall­juk ezt a küzdelmet, mint az emberi élet, a társadalom magfúziónál is kimeríthetetlenebb energiáját. Néha csak arról van szó, hogy használjuk a centrifugát, néha arról, hogyan használjuk a kombájnt, néha arról, hogyan használjuk fel erőfor­rásainkat: de kis és nagy dolgokban egyaránt szakadatlan és szép küzde­lem ez. Hasznos küzdelem. Meg le­het botlani is, meg lehet tántorogni is, sebet is kaphat az ember, min­dent lehet: csak megállni nem. Zárszámadás előtt az Új Életben A tagság bizakodó — Közgyűlés a hónap régén A leitár jól sikerült — Es az egyesülés? MOST IGAZÁN CSEND ^ AN a tsz-ben. Ha az iro­dákban nem kopognának az úó- és számológépek, és ha a gépüzemben nem zajoskod- na a műhely, szinte élet is alig volna a környéken. No, az csak természetes, hogy az állatok körül mindig kell foglalatoskodni, tehát az is­tállók környékén látható a mozgás. Á gyöngyösi Üj Élet Tsz tagsága is a nyugalmat árasztja magából. Pedig a zárszámadás előtti napokat éljük. Még néhány évvel ez­előtt is nagy volt a mozgás ilyentájt: emberek jöttek­mentek a központban, az iro­dák ajtaja csukódott, nyitó­don szinte szünet nélkül. Az­tán itt is megállt két-három ember beszélgetni, ott is. Minden a munkaegység vár­ható értéke körül forgott Ez volt a legfőbb téma. Es ma? Se csoportok, se iz­gatott hangulat Azt várjuk, hogy a ter­vezettet megkapjuk. No, meg még egy kicsit azon felül is. — Mennyi lesz ez forint­ban? A munkaegységet hat­van forintra terveztük. Ki­hez lehet még a plusz két százalékot számítani De ta­lán még egy kicsivel többet 15. így beszélnek mostanában a tsz tagjai. gúlát f*** SZeriJlt jó a han" — Mindig akad elégedetlen ember. Tavaly bevezettük a garantált munkadíjazást. Minden ledolgozott munka­egység ucán a tervezett érték nyolcvan százalékát fizettük kr havonta. így a2 év végén osak a maradék húsz száza­lék jár már. Vannak, akik most emiatt elégedetlenked­nek. ~ Nehéz megérteni. .. ~ Mlért csak ilyen kis összeget kapunk most. év vé- ten. Más tsz-ben egyszerre vesznek fel az em­berek. Mondják. Amíg nem-aíí- ®araníélt munkadiiaz; addig az volt a rossz. SZÓVAL: NÉHÁNVAN A KAKÁN is csomót keresnek. Szerencsére a tagsag túlnyo­mó többsége elégedett. Sike­rült az elkér ’.lésedet valóra váltaniuk. A zárszámadás előkészíté­sét még dumber eleién megkezdte: Megalakították a leltározó ' - amely két csoportban végezte el a munkák Semmi rendkívüli esemény nem jöttt közbe. Meg a „leltározás eredményét nem öszegezték de úgy kal- kv diák. hoev „ forgóeszköz “féke norgiából megegyezik maid a tavalyi értékkel, úgy gásfél millió forint körül Wta. Legfeljebb valamivel találja még a szövetkezet ve­zetősége Innen a nyugtalan­ságuk. Még valami szóba került a beszélgetéskor: a gyöngyösi négy termelőszövetkezet jö­vője. Szükség volna-e az ösz- szefogásukra? — Az egyesülés ...? Olyan dolog ez. hogy előbb vagy utóbb sor kerül rá, az biztos. Nem mindenki foglalkozik ezzel a kérdéssel a tagok kö­zül. csak azok, akik a távo­labbi jövőt is kutatgatják. Gazdaságosabb lenne együtt.. — Mi úgy vagyunk vele, hogy nekünk egy kombájn kevés, -kettő pedig sok. De mondhatnánk más példát is. Jobb volna, ha a négy tsz nem lenne külön-külön. — Azt mondta a múltkor a városi tanács elnöke, dr. Holló Béla a tsz-klubban. hogy rajtunk, a tagságon mú­lik, egyesül-e a négy tsz vagy nem. Hát... meg kellene kérdezni a tagságot Évek óta felszínen van már «3 a kérdés. De még nem rendeződött. Baranyai Imre és Meljcher László egyöntetűen azt vallják, hogy az egyesülés elkerülhetetlen. Ma vagy holnap, de meg kell csinálni, éppen a tagság ér­dekében. EGY BIZTOS: MA MÄB a szövetkezeti tagok nemcsak a napi kérdésekkel foglalkoz­nak, hanem a távolabbi jövő alakulása is érdekli őket. A holnapokért is felelősséget éreznie. G. Molnár F. meghaladja majd ezt az öaz- szeget. Előbb majd a pártszerve­zet vezetőségét tájékoztatják a gazdasági eredményekről, aztán kibővített alapszerve­zeti gyűlésen foglalkoznak vele. Brigádgyűléseket nem terveznek, hiszen az év ele­jén összeállított tervek és a végső tényszámok lényegé­ben azonosak lesznek. Az előzetes számítás ezt mutat­ja. A nyári aszály ugyan hozzávetőleg félmilliós kárt, okozott, de az uborka, a sző­lő és az állatértékesítés többlet-bevétele kiegyenlí­tette a hiányt. A tervezett mintegy tíz és fél millió fo­rint bruttó bevétel tehát nem fraarad el. Ezért olyan nyugodtak a termelőszövetkezet taeriai. A VEZETŐSÉG AZON­BAN nem ilyen higgadt. Ök már a jövőre is gondolnak, és azpn törik a fejüket, ho­gyan tudnák a tsz-tagság fo­lyamatos foglalkoztatását biz­tosítani. Igaz, hogy a szövet­kezet taglétszáma minden évben csökken. De a gépesí­tés, a nagyüzemi gazdálko­dási módszerek bevezetése egyre kevesebb embert igé­nyel. Csökken a szőlő terüle­te, növekszik a szántóföldi növénytermesztés aránya, és ezek miatt is mutatkozik időn­ként munkaerő-fölösleg. Mel­léküzemágat kellene létre­hozni: erre volna szükség. De — mit? A megoldást nem *JÍíükt. HAZAK DARUVAL ; 'flWHfüTFf* (MTI foto — Kovács Sándor felvétele)- - ■ - - - - -r.nnfv-.v* ...........................—v——■ „ Magas színvonalú lebonyolítás”!?!) A címben idézett jelzős szerkezetet a következő szö­vegösszefüggésből emeltük ki: „Feladatunknak tekint­jük a munkásmozgalom 50. jubileumi évfordulójának magas színvonalú lebonyolí­tását.” Bár hivatalos írásban vállalt szerepet a rostára tett nyelvi képlet, úgy érezzük, hogy bonyolultabb, színtelc- nebb és szürkébb ez a nyelvi formálás a kelleténél. A le­bonyolít és a lebonyolítás sza­vak már önmagukban véve is személytelenitik a közlést, s ami még veszélyesebb, kö­zömbösítik az információt. A lebonyolít igének jelentéstar­talma és nyelvi szerepe vala­mikor elsősorban a kereske­delmi és üzleti élet nyelvéhez kötődött, s azt az információt fejezte ki, hogy valaki az üz­leti vállalkozást befejezte, el­intézte. Üjabban a lebonyolít ige igen nagy aktivitással jelent­kezik élőszóbeli és írásbeli közlésekben. Ma már nem rendezünk, nem elinté­zünk, nem véghezvíszünk va- valamit, hanem nagyon sze­mélytelen és igen közömbös megfogalmazással minden le­bonyolítást nyer. Az idézett mondatban is mind a magas színvonalú jelző, mind annak jelzett szava, a lebonyolítás kevés konkrét szemléleti' tar­talommal bír. Ezzel a fogal­mazással fölösleges agymun­kát okozunk az olvasóknak. A lebonyolít és a lebonyolí­tás szavak helyett helyesebb lett volna tehát konkrétabb jelentéstartalmú igéket, sza­vakat használni. Valójában arról van szó. hogy a jubileumi évforduló alkalmából igen színvonalas, nívós, igényes megemlékező alkalmakat, ünnepségeket kí­vánunk rendezni. A megfogalmazásban he­lyes volt a szándék és a cél megjelölése, de ezt a helyes célt és szándékot nem meg­felelő nyelvi formával köz­vetítettük. Hogy szabatosab­ban, színesebben és megfele­lő érzelmi hozzáállással kö­zölhessük mondanivalónkat, kerülni kell az elszíntelení­tett, elszemélytelenített és körülményeskedő nyelvi kép­leteket, A körülményeskedő és fon­toskodó nyelvi formálás ár­nyékában eluralkodik a szür­keség és a közömbösség is. A szóban forgó mondat nyelvi formája még ebből a szem­pontból is negatív példa. A fegyelmezettebb gondolko­dás, az igényesebb nyelvi for­málás érdekében kerül iük te­hát a bonyolult nyelvi for­mákat, és nevezzük néven azokat a feladatokat, amik­nek elvégzésére, megoldásá­ra tömegeket akarunk '‘’moz­gósítani. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidá­tusa 03 Szobor vagyok Igen, rémes álmom volt. Szobor voltam egy város köz­terén, egy félig antik, félig modern város modernül an­tik közterének sarkán. Már az zavart, hogy öltözékem meglehetősen szoborszerű volt, s bárki beláthatja, aki még soha nem volt szobor, hogy Manneken Pis-nek len- szökőkút nélkül sem Kellemes érzés, ha az ember nincs hozzászokva a nyilvá­nossághoz. Ott álltam, néztem és hall­gattam a megjegyzéseket, ró­lam, a szoborról, vihogó frus­kák és fennkölt öregasszo­nyok kereszttüzében. Megáll­tak emberek előttem össze­vont szemöldökkel és elkezd­ték méregetni a fejem, hogy kétszer belefér-e a törzsem­be, s miután megállapították, hogy tízszer is, gúnyosan le­gyintettek: „Hol van ez a klasszikustól...” — Hát így néz ki egy fér­fi?! — méltatlankodott egy soha be nem porzott virágú hölgyemény méla undorral és boldog sóhajjal. ___. — Ez ké­rem, egy mo­dern szobor — szólt köze valaki engem védve.., — Modern? Afene — je­gyezte meg egy imént ér­kezett harma­dik ... — Azt hittem, hogy gyerekriasz­tó ... Ilyen leszel, kisfi­am, ha nem eszel spenó­tot... — Ezek az elnyújtott for­mák a magas­ba törő em­bert jelképe­zik. — magya­rázta egy mű­történész nem nagy meggyő­ződéssel .. — En azt hittem, hogy a nyavalyatörést — gúnyoló­dott valaki ai újabb érkezők közül Egy fiatal tanárnő azt fej­tegette tanítványainak rólam, hogy én szimbólum vagyok, meg újszerű szemlélet, s hogy az anyagom plaszticitása, va­lamint arckeretem delcompo- náltsága tudatos absztrakció­ja a művész kifejező szándé­kának. Ekkor sokan elmen­tek, de a tanárnő lelkes ma­gyarázás közben maradt, és maradt a piszok kölök is, aki bicskával akarta megnézni, milyen kemény kőből farag­tak engem, de szerencsére a lelkes tanárnő észrevette. — Ez egy torzszülött... Nem adnám ilyenhez a lá­nyomat — ezt egy mama si- kongta... — Érdekes, nagyon érde­kes, merész és újszerű — monrfondirozott egy szemü­veges, kócos hajú fiú a lány­nak, aki menekülésszerűen a fiút nézte és nem engem. — Hogy mik vannak... Micsoda erkölcstelenség. Egy meztelen férfi. Kőből! — in­gatta a fejét egy pironkodó asszony, és gyorsan tovább - vitte mind a négy gyerekét... — És mi pénzt szakaszt le egy ilyen vacakért a szobrász — vélte egy szúrós szemű, könyvelő kinézésű, szemüve­ges férfi. — Ez nem szobor. Ezt vé­letlenül állították ide. Ez az orvosi egyetemre készült, hogy a fiatal medikusok az angolkórt tanulmányozzák rajta — vigyorgott jjiegelé- gedett büszkeséggel önmaga szellemessége felett egy nyisz- lett lajtorja ... — ... ’nem lehet számon kérni a klasszikusokat ma ... Más kor, más kifejező esz­közök, formák... — — ... ez nem más kor, ez más kór... — Le kellene dönteni ■.. — Mi van, uram, mi van, nosztalgiája van, hogy megint döntögetni akar? ... — Kikérem magamnak ezt a gyanúsítgatást... Már me­gint kezdik? Már a művésze­tekben sem lehet önálló vé­leménye az embernek? ... Folyt, pezsgett a vita és én rémülten láttam, hogy a pi­masz kis srác megint jön a bicskával... Már nigyorog, már emeli... — Ne... ne! — sikoltottam nagyot és erre felébredtem. — Mi van, rosszat álmod­tál? — riadt fel nejem ré­mült hangomra. — Igen. Vagy nem is tu­dom ... Azt álmodtam, hogy szobor vagyok... — Te, szobor — gúnyos mosoly... — Rodin, az igei — suttogta és lemondó s& hajtással a falnak forduJJL (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents