Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
í Már pediglen én ehhez a masinához hozzá nem nyúlok! — De hát egyszerű, kényelmes és gyors is... — Világéletemben kézzel mostam, az anyám is azzal mosott. Meg különben is szakítja a ruhát... A centrifuga meg... Az talán szét is tépi a drága holmit. ... és a mama oly szilárd fohász- szál nézett fel az égre, mintha a ma- gasságos úristent hívná tanúnak, hogy ő bizony ezekhez a veszélyes és káros háztartási gépekhez hozzá nem nyúl. A gáztűzhelyhez se. Ahhoz meg éppen nem. Gáz, tűz, robbanás, ha nem robbanás, akkor fulladás: megélt már több mint fél életet szépen, bé- Kében, mosva kézzel, főzve sütve a sparhéltben. Ezek az új gépek csak arra valók, hogy pénzbe kerüljenek és veszélyt hozzanak. Azóta a gáztűzhelyen már én nem tudok begyújtani, a centrifuga hosz- szú neve egyszerű, becéző, bizalmas eentrire változott, s hozzányúlni a mosógéphez másnak egyenesen agressziónak számítana. Győzött az új. Nem könnyen, nem gyorsan, de visszavonhatatlanul. Ami a háztartást illeti. A traktor megnyomja a földet. Aztán sorba álltak a gépállomásokon, hogy szántásra szerződjenek. A kombájn, az a sátán műve volt, amely nem arat, de megeszi, vagy helyben szétcsépeli a drága búzát. Ma már az öregebbje is idegenül veszi Megállni, nem . kézbe a kaszát, elszokott tőle, jobbára már semmi szüksége rá. Győzött a2 új, nem könnyen, nem gyorsan, de visszavonhatatlanul. Ami a mezőgazdaságot illeti. Sokan nem értik és nem is érzik: hogyan és miért, hogy a kézenfekvő jobb, az új nemegvszer merev ellenszenvet, elzárkózást vált ki" Hogy könnyebb, messze könnyebb az emberi maradiságra, — uram bocsá’ a butaságra építeni, és így gyors sikert elérni, a rosszat az elavultat támogatni és úgy népszerű lenni, mint az új propagandistájává válni. Mert könnyebb, az kétségtelen. Könnyebb és múlandóbb is egyben. Az élet minden területén a pillanatnyi, a látszatigazság lelkes bajnokának lenni azonnali babérkoszorút jelent, míg tövisből készül gyakran annak fejéke, aki az. új mellé áll. A mosás technikájában, az aratás megszervezésében, egy új termék gyártásának elhatározásában, vagy akár életünk korszerűsítésében egyaránt. A megszokás hatalmas űr, s aki vele szembeszáll, ugyan mindig győz, de nagyon ritkán azonnal. Csakhogy az emberek nagy többsége, túlnyomó többsége bölcs hála- datlan, akit az imént még meglelkendezett, mert azt mondta, jól van úgy, ahogy van, azt később könnyen ki- és megveti, mikor kiderül, hogy ami van az csak jó volt, de már rossz, céltalan és oktalan. Egyik termelőszövetkezetünkben — régen volt, s nem is egy volt, minek hát a név — a tagság egyöntetű követelésére a vezetőség gyorsan meghátrált és szinte az utolsó fillérig kiosztott mindent a nem kevés évi haszonból, a szövetkezeti jövedelemből. Nos, azokban a napokban, aiigha lehetett volna népszerűbb elnököt, könyvelőt, vezetőséget találni széles e világon, mint azokat, akik érv és szó nélkül „meghajoltak'’ a tagság akarata előtt. Mondani sem kell, hogy a mezőgazdaságban különösen nem egyformák az esztendők, nem lett hasonlóan jó itt sem. — a következő. Sőt: kimondottan rosszul ütött be. Ha maradt volna tavalyról, ha tartalékoltak volna az elmúlt évek jövedelméből, ha a vezetőség nem szeretett volna olyannyira lubickolni az olcsó népszerűség langyos vizében, akkor... ,.. akkor nem kergette volna el a tagság. Ugyanaz a tagság, amely előtt olyannyira népszerű volt elnök, könyvelő, mindenki. — Azért vannak, azért választottuk meg őket, hogy vezessenek, győzködjenek és vitatkozzanak. Nem ezt tették. Alászolgája — volt a vélemény róluk, s jogos vélemény. Vezetni egyet jelent ugyanis az újért való harccal. Ha kell, a pillanatnyi népszerűtlenség árán is. Aztán meg a megszerzett népszerűség, a jogos és okos elismerés talaján tovább, mindig tovább a mindig újabbért, — ha nem is könnyebben, de a bizalom légkörében kétségkívül magabiztosabban. Ám az újért szót emelni nemcsak a vezető dolga, kötelessége: az enyém is, a tied is, mindannyiunké. Akik értjük és valljuk ezt a küzdelmet, mint az emberi élet, a társadalom magfúziónál is kimeríthetetlenebb energiáját. Néha csak arról van szó, hogy használjuk a centrifugát, néha arról, hogyan használjuk a kombájnt, néha arról, hogyan használjuk fel erőforrásainkat: de kis és nagy dolgokban egyaránt szakadatlan és szép küzdelem ez. Hasznos küzdelem. Meg lehet botlani is, meg lehet tántorogni is, sebet is kaphat az ember, mindent lehet: csak megállni nem. Zárszámadás előtt az Új Életben A tagság bizakodó — Közgyűlés a hónap régén A leitár jól sikerült — Es az egyesülés? MOST IGAZÁN CSEND ^ AN a tsz-ben. Ha az irodákban nem kopognának az úó- és számológépek, és ha a gépüzemben nem zajoskod- na a műhely, szinte élet is alig volna a környéken. No, az csak természetes, hogy az állatok körül mindig kell foglalatoskodni, tehát az istállók környékén látható a mozgás. Á gyöngyösi Üj Élet Tsz tagsága is a nyugalmat árasztja magából. Pedig a zárszámadás előtti napokat éljük. Még néhány évvel ezelőtt is nagy volt a mozgás ilyentájt: emberek jöttekmentek a központban, az irodák ajtaja csukódott, nyitódon szinte szünet nélkül. Aztán itt is megállt két-három ember beszélgetni, ott is. Minden a munkaegység várható értéke körül forgott Ez volt a legfőbb téma. Es ma? Se csoportok, se izgatott hangulat Azt várjuk, hogy a tervezettet megkapjuk. No, meg még egy kicsit azon felül is. — Mennyi lesz ez forintban? A munkaegységet hatvan forintra terveztük. Kihez lehet még a plusz két százalékot számítani De talán még egy kicsivel többet 15. így beszélnek mostanában a tsz tagjai. gúlát f*** SZeriJlt jó a han" — Mindig akad elégedetlen ember. Tavaly bevezettük a garantált munkadíjazást. Minden ledolgozott munkaegység ucán a tervezett érték nyolcvan százalékát fizettük kr havonta. így a2 év végén osak a maradék húsz százalék jár már. Vannak, akik most emiatt elégedetlenkednek. ~ Nehéz megérteni. .. ~ Mlért csak ilyen kis összeget kapunk most. év vé- ten. Más tsz-ben egyszerre vesznek fel az emberek. Mondják. Amíg nem-aíí- ®araníélt munkadiiaz; addig az volt a rossz. SZÓVAL: NÉHÁNVAN A KAKÁN is csomót keresnek. Szerencsére a tagsag túlnyomó többsége elégedett. Sikerült az elkér ’.lésedet valóra váltaniuk. A zárszámadás előkészítését még dumber eleién megkezdte: Megalakították a leltározó ' - amely két csoportban végezte el a munkák Semmi rendkívüli esemény nem jöttt közbe. Meg a „leltározás eredményét nem öszegezték de úgy kal- kv diák. hoev „ forgóeszköz “féke norgiából megegyezik maid a tavalyi értékkel, úgy gásfél millió forint körül Wta. Legfeljebb valamivel találja még a szövetkezet vezetősége Innen a nyugtalanságuk. Még valami szóba került a beszélgetéskor: a gyöngyösi négy termelőszövetkezet jövője. Szükség volna-e az ösz- szefogásukra? — Az egyesülés ...? Olyan dolog ez. hogy előbb vagy utóbb sor kerül rá, az biztos. Nem mindenki foglalkozik ezzel a kérdéssel a tagok közül. csak azok, akik a távolabbi jövőt is kutatgatják. Gazdaságosabb lenne együtt.. — Mi úgy vagyunk vele, hogy nekünk egy kombájn kevés, -kettő pedig sok. De mondhatnánk más példát is. Jobb volna, ha a négy tsz nem lenne külön-külön. — Azt mondta a múltkor a városi tanács elnöke, dr. Holló Béla a tsz-klubban. hogy rajtunk, a tagságon múlik, egyesül-e a négy tsz vagy nem. Hát... meg kellene kérdezni a tagságot Évek óta felszínen van már «3 a kérdés. De még nem rendeződött. Baranyai Imre és Meljcher László egyöntetűen azt vallják, hogy az egyesülés elkerülhetetlen. Ma vagy holnap, de meg kell csinálni, éppen a tagság érdekében. EGY BIZTOS: MA MÄB a szövetkezeti tagok nemcsak a napi kérdésekkel foglalkoznak, hanem a távolabbi jövő alakulása is érdekli őket. A holnapokért is felelősséget éreznie. G. Molnár F. meghaladja majd ezt az öaz- szeget. Előbb majd a pártszervezet vezetőségét tájékoztatják a gazdasági eredményekről, aztán kibővített alapszervezeti gyűlésen foglalkoznak vele. Brigádgyűléseket nem terveznek, hiszen az év elején összeállított tervek és a végső tényszámok lényegében azonosak lesznek. Az előzetes számítás ezt mutatja. A nyári aszály ugyan hozzávetőleg félmilliós kárt, okozott, de az uborka, a szőlő és az állatértékesítés többlet-bevétele kiegyenlítette a hiányt. A tervezett mintegy tíz és fél millió forint bruttó bevétel tehát nem fraarad el. Ezért olyan nyugodtak a termelőszövetkezet taeriai. A VEZETŐSÉG AZONBAN nem ilyen higgadt. Ök már a jövőre is gondolnak, és azpn törik a fejüket, hogyan tudnák a tsz-tagság folyamatos foglalkoztatását biztosítani. Igaz, hogy a szövetkezet taglétszáma minden évben csökken. De a gépesítés, a nagyüzemi gazdálkodási módszerek bevezetése egyre kevesebb embert igényel. Csökken a szőlő területe, növekszik a szántóföldi növénytermesztés aránya, és ezek miatt is mutatkozik időnként munkaerő-fölösleg. Melléküzemágat kellene létrehozni: erre volna szükség. De — mit? A megoldást nem *JÍíükt. HAZAK DARUVAL ; 'flWHfüTFf* (MTI foto — Kovács Sándor felvétele)- - ■ - - - - -r.nnfv-.v* ...........................—v——■ „ Magas színvonalú lebonyolítás”!?!) A címben idézett jelzős szerkezetet a következő szövegösszefüggésből emeltük ki: „Feladatunknak tekintjük a munkásmozgalom 50. jubileumi évfordulójának magas színvonalú lebonyolítását.” Bár hivatalos írásban vállalt szerepet a rostára tett nyelvi képlet, úgy érezzük, hogy bonyolultabb, színtelc- nebb és szürkébb ez a nyelvi formálás a kelleténél. A lebonyolít és a lebonyolítás szavak már önmagukban véve is személytelenitik a közlést, s ami még veszélyesebb, közömbösítik az információt. A lebonyolít igének jelentéstartalma és nyelvi szerepe valamikor elsősorban a kereskedelmi és üzleti élet nyelvéhez kötődött, s azt az információt fejezte ki, hogy valaki az üzleti vállalkozást befejezte, elintézte. Üjabban a lebonyolít ige igen nagy aktivitással jelentkezik élőszóbeli és írásbeli közlésekben. Ma már nem rendezünk, nem elintézünk, nem véghezvíszünk va- valamit, hanem nagyon személytelen és igen közömbös megfogalmazással minden lebonyolítást nyer. Az idézett mondatban is mind a magas színvonalú jelző, mind annak jelzett szava, a lebonyolítás kevés konkrét szemléleti' tartalommal bír. Ezzel a fogalmazással fölösleges agymunkát okozunk az olvasóknak. A lebonyolít és a lebonyolítás szavak helyett helyesebb lett volna tehát konkrétabb jelentéstartalmú igéket, szavakat használni. Valójában arról van szó. hogy a jubileumi évforduló alkalmából igen színvonalas, nívós, igényes megemlékező alkalmakat, ünnepségeket kívánunk rendezni. A megfogalmazásban helyes volt a szándék és a cél megjelölése, de ezt a helyes célt és szándékot nem megfelelő nyelvi formával közvetítettük. Hogy szabatosabban, színesebben és megfelelő érzelmi hozzáállással közölhessük mondanivalónkat, kerülni kell az elszíntelenített, elszemélytelenített és körülményeskedő nyelvi képleteket, A körülményeskedő és fontoskodó nyelvi formálás árnyékában eluralkodik a szürkeség és a közömbösség is. A szóban forgó mondat nyelvi formája még ebből a szempontból is negatív példa. A fegyelmezettebb gondolkodás, az igényesebb nyelvi formálás érdekében kerül iük tehát a bonyolult nyelvi formákat, és nevezzük néven azokat a feladatokat, amiknek elvégzésére, megoldására tömegeket akarunk '‘’mozgósítani. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa 03 Szobor vagyok Igen, rémes álmom volt. Szobor voltam egy város közterén, egy félig antik, félig modern város modernül antik közterének sarkán. Már az zavart, hogy öltözékem meglehetősen szoborszerű volt, s bárki beláthatja, aki még soha nem volt szobor, hogy Manneken Pis-nek len- szökőkút nélkül sem Kellemes érzés, ha az ember nincs hozzászokva a nyilvánossághoz. Ott álltam, néztem és hallgattam a megjegyzéseket, rólam, a szoborról, vihogó fruskák és fennkölt öregasszonyok kereszttüzében. Megálltak emberek előttem összevont szemöldökkel és elkezdték méregetni a fejem, hogy kétszer belefér-e a törzsembe, s miután megállapították, hogy tízszer is, gúnyosan legyintettek: „Hol van ez a klasszikustól...” — Hát így néz ki egy férfi?! — méltatlankodott egy soha be nem porzott virágú hölgyemény méla undorral és boldog sóhajjal. ___. — Ez kérem, egy modern szobor — szólt köze valaki engem védve.., — Modern? Afene — jegyezte meg egy imént érkezett harmadik ... — Azt hittem, hogy gyerekriasztó ... Ilyen leszel, kisfiam, ha nem eszel spenótot... — Ezek az elnyújtott formák a magasba törő embert jelképezik. — magyarázta egy műtörténész nem nagy meggyőződéssel .. — En azt hittem, hogy a nyavalyatörést — gúnyolódott valaki ai újabb érkezők közül Egy fiatal tanárnő azt fejtegette tanítványainak rólam, hogy én szimbólum vagyok, meg újszerű szemlélet, s hogy az anyagom plaszticitása, valamint arckeretem delcompo- náltsága tudatos absztrakciója a művész kifejező szándékának. Ekkor sokan elmentek, de a tanárnő lelkes magyarázás közben maradt, és maradt a piszok kölök is, aki bicskával akarta megnézni, milyen kemény kőből faragtak engem, de szerencsére a lelkes tanárnő észrevette. — Ez egy torzszülött... Nem adnám ilyenhez a lányomat — ezt egy mama si- kongta... — Érdekes, nagyon érdekes, merész és újszerű — monrfondirozott egy szemüveges, kócos hajú fiú a lánynak, aki menekülésszerűen a fiút nézte és nem engem. — Hogy mik vannak... Micsoda erkölcstelenség. Egy meztelen férfi. Kőből! — ingatta a fejét egy pironkodó asszony, és gyorsan tovább - vitte mind a négy gyerekét... — És mi pénzt szakaszt le egy ilyen vacakért a szobrász — vélte egy szúrós szemű, könyvelő kinézésű, szemüveges férfi. — Ez nem szobor. Ezt véletlenül állították ide. Ez az orvosi egyetemre készült, hogy a fiatal medikusok az angolkórt tanulmányozzák rajta — vigyorgott jjiegelé- gedett büszkeséggel önmaga szellemessége felett egy nyisz- lett lajtorja ... — ... ’nem lehet számon kérni a klasszikusokat ma ... Más kor, más kifejező eszközök, formák... — — ... ez nem más kor, ez más kór... — Le kellene dönteni ■.. — Mi van, uram, mi van, nosztalgiája van, hogy megint döntögetni akar? ... — Kikérem magamnak ezt a gyanúsítgatást... Már megint kezdik? Már a művészetekben sem lehet önálló véleménye az embernek? ... Folyt, pezsgett a vita és én rémülten láttam, hogy a pimasz kis srác megint jön a bicskával... Már nigyorog, már emeli... — Ne... ne! — sikoltottam nagyot és erre felébredtem. — Mi van, rosszat álmodtál? — riadt fel nejem rémült hangomra. — Igen. Vagy nem is tudom ... Azt álmodtam, hogy szobor vagyok... — Te, szobor — gúnyos mosoly... — Rodin, az igei — suttogta és lemondó s& hajtással a falnak forduJJL (egri)
