Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

A tizenharmadik boríték A nyereségképzés és felosz tás szabályai korábban több­nyire csak a főkönyvelőket, gazdaság vezetőket izgatták, most azonban közüggyé let­tek. Az ezzel kapcsolatos be­szélgetések azonban máris be­bizonyították: a nagy többség csak hiányosan ismeri a tör­vényes lehetőségeket, a helyi­leg kidolgozott és elfogadott kollektív szerződéseket, s így meglepően sok illúziorikus kí­vánság is hangot kap a min­dennapos eszmecserékben. Ezek közül a leggyakrabban visszatérő: osszunk ki minden —■ pénzt, megdolgoztunk érte. És a másik: mindenki egyformán kapjon ... A nyereségérdekeltségre va­ló hivatkozás — az új gazda­sági mechanizmus szellemének és lényegének megfelelően —, az elmúlt esztendő legtöbbször „bevetett** és — most már megállapíthatjuk —, egyik leg sikeresebb agitációs, mozgósí­tó érve volt; könnyelműség lenne tehát szótlanul hagyni, hogy a tájékozatlanság és a legkülönbözőbb híresztelések megingassák az emberek igaz­ságos részesedésébe vetett bi­zalmát. Az évi nyereség elosz­tása, felhasználása sehol sem képezi titok tárgyát, érdemes lenne hát minden üzemben és vállalatnál szemléletes tabló­kon, plakátokon ismertetni, mi­ből, mennyi pénz keletkezett, s hogy ebből az összegből ho­va, mennyit kell befizetni, il­letve félretenni. Mert a válla­lati eredmény nem azonos a nyereséggel, a nyereség pedig nem jelent egyet a kiosztásra kerülő részesedési összegek­kel. Hogy milyen levonások, be­fizetési kötelezettségek és más megszorítások terhelik a vál­lalatok éves szinten elért gaz­dasági eredményét — itt most a sokféleség miatt nem rész­letezhetjük. A nagyobb válla­latok gyáregységei, üzemré­szei — eredményeiktől, nyere­ségfelhalmozó szerepüktől füg­gően —, általában különbözően részesednek a rendelkezésre álló nyereségből. Előfordulhat például, hogy mig egyik gyár­egységben húsz napban hatá­rozzák meg a nyereségrészese­dés összegét, addig a másikban huszonhat napot fizetnek. Igaz­ság ez? Feltétlenül, amennyi­ben az arányok helyesen tük­rözik az eredményesség érde­kében kifejtett többletmunkát. Az érdem szerinti elosztást alapelvivé kell tenni mindenütt — még akkor is, ha a kényel- mességi szempontok sok eset­ben az egyenlősdi mellett szól­nak. A körülmények gondos elemzése természetesen ez esetben Is rendkívül fontos, hisz előfordulhat, hogy egy-egy kollektíva Mbájáir- -kí­vül, a műszaki ellátottság, vagy a vezetés hiánvosságai miatt —, nagy erőfeszítések el­lenére sem képes teljesíteni s rábízott feladatot. Rövidesen mindenki megtud­ja, mekkora összeg lesz a bo­rítékban. Ha vastag a boríték, akkoi magától értetődik a jövő: csak így tovább! — ha vékony, ak­kor érdemes mindenkinek el­gondolkodni afelett, hogy hol és hogyan kell az idén többel adnia ..• B. S. Szép szál legényeket búcsúztattak az egri Dobó téren .... Jány tábornok: „Ott ma­rad mindenki, mig fel nem gyógyul, vagy el nem pusz­tul!” 1942: a 2. magyar hadse­reg aktívan bekapcsolódik a Szovjetunió elleni hadmű­veletekbe. Részt vesz a né­met csapatok sikeres nyári offenzívájában, s hamarosan eléri a Don vonalát. A brjariszki erdő környékén a partizánok ellen harcokat vív... Tisztek, altisztek ra­bolnak, fosztogatnak. A le­génység egy része is kegyet­lenül bánik a helybeli lako­sokkal. A németek újabb of- fenzívára készülnek a nyá­ron. Sztálingrádot akarják elfoglalni kettős céllal: meg­szerezni a kaukázusi olajvi­déket, bekeríteni Moszkvát. A csatlósországok is szere­pet kapnak: magyarok, ro­mánok, olaszok... A 2. ma­gyar hadsereg a Don-ka- nyarban 200 kilométeres sza­kaszon biztosítja a német egységek északi szárnyát Állandóan a frontvonalon vannak a magyar katonák, hiányos felszereléssel, rossz ruházattal, s az élelmiszer- adagok egy részét a tisztek elsikkasztják. Náluk akad­tak el a katonák karácsonyi csomagjai is ... Kevés a ne­hézfegyver. Sok az ígéret „Végső győzelem”... No­vemberben a szovjet csapa­tok bekerítik, megsemmisí­tik a 300 ezres „sztálingrádi” német hadsereget. Döntő for­dulat a második világháború történetében. Megpecsételő­dik a 2. magyar hadsereg sorsa is..* ★ Ritkuló, 6sz hajú, testes ember; sokan ismerik Lázár Pált, az egri fuvarost. Meg­járta a világháború poklát, egyike azon keveseknek, akik visszatértek a Don-kanyarból a voronyezsi áttörés után: Ott állt a többi között, amikor szép szál legényeket búcsúz­tattak az egri _Dobó téren, F rontra in&úló katonákat, va­donatúj ruhákban, vadonat­új felszereléssel, — A Dobó szobornál emel­vény állt, arról szónokolt az egri érsek. Nem nagyon em­lékszem rá, miket mondott. Hogy a vörösök ellen me­gyünk harcba... meg beszélt a hazáról, ja, és azt is mond­ta, hogy ha a kommunista veszély az ország határait fe­nyegeti, ők is kardot fog­nak ...! Aztán vonatra ül­tünk. En őrmesteri rangban a 20. egri hadosztály törzsébe voltam beosztva. Hat napig utaztunk, több országon ke­resztül, mig elértük a fron­tot. A brjanszki erdő köze­lében szálltunk ki. Aztán, két—három hét múlva, a német áttörés után mi is vo­nultunk. Augusztus 9-én vet­tünk részt először támadás­ban, Harkov közelében. Egy Fráter nevű százados össze­hívott bennünket, s bár alig volt puskánk, arról szóno­kolt, hogy holnap már a Do­non túl szórakozunk a vá­rosban. Mondtam, hogy nem olyan biztos az, lehet, még 25—30 kilométerrel hátrább szedjük össze újra magun­kat. így is lett... Ez a Frá­ter százados nagyon csúnyán bánt velünk. Nagyhangú, de gyáva ember volt. Egyszer leszereltette a műhelykocsit, és a parancsnokság elé állít­tatta. Ikonokat, értékes templomi dolgokat rakatott fel rá, és küldte hátra. Kira­bolta az egyik orosz templo­mot, majd felrobbantotta. Ez az ember csúnya véget ért, majd elmondom. Sztálingrád a szovjet csapatok kezére ke­rült, s nemsokára, január 12- én ők kezdték meg a táma­dást .., •k Az 1942—43 telén kibonta­kozó szovjet támadó hadmű­veletek egyik iránya Voro- nyezs—Kosztornoje. A Voro­nyezsi Front csapatai Goli­kov altábornagy parancs­noksága alatt 1943. január 15—24 között nagyszámú el­lenséges erőt kerítettek be és semmisítettek meg. A fő csa­pást a 2. magyar hadseregre, és a 8. olasz hadseregre mér­ték; ezek védték a 2. német hadsereggel együtt ezt a vo­nalat Tizenöt hadosztályt megsemmisítettek, több mint 86 ezer foglyot ejtettek. A 2. magyar hadsereg 147 ezer. 900 embert veszített s ezzel a szó szoros értelmében megsem­misült A magyar hadtörté­netem legnagyobb áldozato­kat követelő veresége volt ez. Hitler utasítására Horthy megtiltotta a magyar csapa­tok visszavonulását Hiába. Fejvesztett menekülés a bor­zalmas hidegben, hóban Hétezer ember fagyott meg. Eldobált fegyverek, halottak jelzik az utat Jány tábornok, Portré S zeme feltűnően nagy, haja oldalt a hom­lokába hull. Termetre középmagas és úgy tűnik, mintha a szája szögletéből kiindul­va az egész arcát végigsímogatná egy halvány mosoly. Tizenegynéhány éve találkoztunk, de amint rám néz megismer. — Klárika már férjhez ment. Tudja, az a kék szemű lány. Az én lányom... Emlékszem, így télen jött el hozzám az is­kolába. Leült az üres padok közé és a fején felejtette a kalapot. Vastag talpú, behemót csizmájáról leolvadt a hóié és szétfutott az olajos padlón. — Mit csináljak? — kapta fel hirtelen a fe­jét és a katedra elé állt, mint a kék szemű Klárikája, amikor fel kellett mondania a lec­két. — Nem tudom. Ez a két szó megnyugtatta. Megérezte, hogy kötelező agitáció helyett valóban és komolyan törődöm vele. — Jobb lesz-e o tsz? Nem tudtam hazudni neki. Az igazat mondtam. — Néhány évig nem lesz jobb, de később feltétlenül. Kint havazni kezdett. A puha pihék, mint nagy nyári lepkék kavarogtak az üveg mögött. A falu az utcán volt, a házakban éjszaka is égtek a villanyok... Most újra itt áll előtem. Csizmásán, kucs- tnásan, de már egy cseppet sem tanácstalanul. Tavaly érettségizett a technikumban, és harmadik éve elnökhelyettes. — Emlékszik, akkor, ott az iskolában? — kérdezem. Bólint a fejével, aztán a kézét nyújtja. — Szívesen várom. Látogasson el hozzánk. ■ fieri februárban lesz húszéves a szövetkeze­Itofc-.. __________________ T ájkép J avában tart a tél. Éjszakánként csonttá fagy a föld és a csillagok, mintha ebben különös kedvük telne, sziporkázva ragyognak. A széles, sima határt hó fedi és nyúl vackol az őszi szántásban. Nem is sejti, hogy társát, akit tegnap egy fiatal vadász megsörétezett, most eszik a puszták szanilécei. Egy szürkevarjú, meg egy gatyás ölyv torzsonlcodnak a koncon. Az ölyv méltóságteljesen, tempósan tép a hús­ból, a varjú szemtelen és tolakodó. Egyszer aztán koppan az ölyv csőre a feje búb ián, mi­re őkelme sértődötten a magasba röppen... A lábaserdő végében róka inai. Tavalyi, jó­formán kései kölyök még, de már verében van az óvatosság. Körbeszalad a gallyrakáson, leül figyel, váratlanul elfut húsz lépést majd ismét visszakerül. Hallgatózik és fél szemmel a fák tetejére hunyorog. Ám valami mozdul a rőzse- rakás alatt. Olyan pici, alig észrevehető hang ez, mint amilyet csak egy rókafül érzékelhet. — Egér, — dobban nagyot a kolyökróka szíve, és éhes gyomra'erőset kordul. Most már megfeszül minden idegszála, de nyugalmat erőltet magára. Tudja, ilyenkor minden meg­gondolatlan mozdulat a sikertelenséget jelent­hetné. Egyelőre hallgatózik. Fülét a földhöz tapasztja, majd óvatosan belekapar a földbe. Valahonnan mélyről mintha érezne valami mocorgó st. — Türelem! Csak semmi Idegesség — inti magát, mire a meggondolatlan egér kidugja az orrát a fagyos cserje alól. Vége szakad egy életnek. Egy egéréletnek, amely azonban az ő számára mindent jelen­tett. Havas, sivár a határ. Néha őzek tűnnek elő a messzeségből, hogy azután szürke alakjukat elnyelje a sűrűsödő köd. Téli kép. .1 legtöbb embernek ser.mii iz­galmat nem okoz, csak azoknak jelent öröm. akik a természet nagy, nyitott könyvéből o - vasni tudnak .: — ‘tzi — a hadsereg parancsnoka fék­telen terrorral próbálkozott. A menekülőket a helyszínen agyonlövik — fenyegető­zött. A sebesülteknek és a betegeknek sem engedett „Ott marad mindenki, mig fel nem gyógyul, vagy el nem pusztul”. Az ilyen pa­rancs tetszhetik a németek­nek — a hátuk egy ideig ta­lán védve marad. Ahol tud­ják, akadályozzák is a ma­gyar katonák menekülését Előbb ők meneküljenek... ★ — Az olaszok felől kezd­ték meg a támadást január 12-én a szovjet csapatok. 200 kilométeres szélességben megszakadt a vonal. Áttör­tek. 13-án délután már be­kerítették azt, ami még a hadseregből megmaradt. Mí­nusz ötven fokot mutatott a hőmérő... Olyan hatalmas tűzerő szakadt ránk, hogy kő kövön nem maradt. Nem jó ezekre a napokra visszaem­lékezni... Csak azt tudtam, hogy valamiképpen megme­nekültünk. S amikor vissza­néztünk fentről, tisztán lát­szott, ahogy egyre szorul a gyűrű, ahogy kerítik be a küzdésre ptár régóta képte­len katonáinkat... A pa­rancsnokság hátravonult. Mi is menekültünk négyen. Ve­lünk volt egy orosz hadifo­goly, — Vaszilnak hívták — ő is őrmester volt, mint én. Nagyon megszerettük egy­mást. Neki köszönhetem, hogy nem estem hadifogság­ba. Az utakon nem lehetett járni, hasig érő hóban, met­sző, jeges szélben mentünk. Amikor utolértük a hadosz­tály-törzset, bezártak ben­nünket egy iskolába. Sokan voltak már ott. Jány tábor­nok kiadta a parancsot, hogy tizedeljenek meg bennünket. Parancsát sírva olvasta fel az egyik egri tiszt. De csodá­val határos módon nem ke­rült sor a tizedelésre... 28-án már mindhárom hadosztályt bekerítették. A németek?.., 'Már az áttöréskor is jó há­tul voltak. Mienk volt a go- lyófogó-szerep. Menekülés- kot egyszer egy nagy horho­son kellett átkelni. Az ő ko­csijaikat átvontatták, a mién­ket nem. Otthagytak... Az­tán csak hazajutottam. Ami. kor feljavultam a kórházban, eljárást indítottak ellenem. Hogy miért?... Mikor a frontra indultunk, kaptam egy pisztolyt, meg tizennégy darab lőszert, s hazatérve két és fél ezer kilométeres, bor­zalmas gyaloglás után, — nem tudtam velük elszámol­ni. Ekkor már 1913. júniusát írták. ★ Sokáig Igyekeztek a köz­vélemény előtt titkolni a do­ni tragédiát. 200 ezer harcoló, 50 ezer megszálló katona, és 40 ezer munkaszolgálatos in­dult ki a frontra. Mennyien jöttek haza?... A kormány azonban még mindig hű ma­radt Hitlerhez. A 2. magyar hadsereg szétverése után is kilenc hadosztály maradt a szovjet fronton. ★ — Megjártam az első vi­lágháborút is, voltam az olasz, később az orosz fron­ton. De ez még borzalmasabb volt... Az egriek közül 150-200-an, ha hazajutot­tunk. — Mi lett Fráter százados­sal? — Újra kiment a szovjet frontra (Apja altábornagy volt, Szmrecsányi érsek ro­kona.) Az első vonalba ke­rült. Egy árkásszal bunkert készíttetett magának, s mi­vel nem készült el hamar, — mondtam, hogy kegyetlen ember volt ez a Fráter — ha­talmas pofont adott a kato­nának. Talán adott volna egy másikat is .. ám a fiú észrevette, hogy a szovjet katonák egy aknavetőből tü­zet nyitottak. Földre vetette magát... S az akna érmen mellén találta Fráter száza­dost... Ezt később tudtam meg. — Azért békeidőben még­iscsak más a katonaélet. — Én mást mondok. Az volna az igazi békeidő, ha egyáltalán nem lenne szük­ség katonára! Kátai Gábor Becsvágy és pályaválasztás Általános és középiskolás tanulóink az új év első ta­nítási napján kézhez kapták félévi munkájuk értékelését. A végzős osztályok tanulói és szüleik most már előkészít­hetik a végső döntést: hová és merre tovább? Ennél a döntésnél a reális lehetőségek mellett fontos szerepet ját­szik a becsvágy is. Minden tanuló és minden szülő táplál magában valamilyen vágyat a jövőt illetően. E vágy tel­jesülése elé az első elhatározó lépés a pályaválasztás. Becsvágy minden emberben él, s kell is hogy éljen. Kisgyermek korban általános célok, képzetek formájá­ban, ahogy József Attila szavaival mondja az édesanya: „Tűzoltó leszel, katona, vadakat terelő juhász”. Az általá­nos iskola nyolcadik osztályos tanulójánál már konkré­tabb alakban jelentkezik ez az indíték, valamilyen isko­latípus felé. Az érettségi, vagy egyéb középfokú oktatási forma befejezése után még kézzelfoghatóbb a fiatal pá­lyára való irányultsága. Az egyéni becsvágy belső fűtő­anyag, ösztönző erő, amely segíti az embereket a nagy élet- és részcélok meghatározásában. Az egyéni becsvágy azonban visszahúzó erővé vál­hat, ha nem számol eléggé a tanulók képességeivel és a társadalmi realitásokkal. Különösen a pályaválasztási időszak alatt mutatkozik meg negatív hatása, amikor is a kiforratlan egyéniségű tizenéves tanuló hiányos szakis­meretével és rózsaszínű ábrándjaival hajlamait, képessé­geit meghaladó irreális terveket sző. Más esetben a közel­álló rokonok foglalkozása, esetleg a foglalkozás jövedel­me, váratlan munkaalkalmak és egyéb véletlen tényezők összjátéka következtében dal el, hogy a fiatal milyen pá­lyát választ. Utóbbi esetben a becsvágy túlzott, nem kívánt for­mája helytelen irányban alakítja a személyiséget. Nem fejlődik ki alkalmazkodó képessége, vagy ha igen, nincs szívós kitartó ereje. Mások „örök elégedetlenek” marad­nak, ismét mások a határozott célok felismerése mellett nem merik vállalni a hozzávezető nehéz utat. Nem ritka azok száma, akik mindent a „pénzre” tesznek fel, a mun­ka, foglalkozás tizedrangú kérdés marad. Megtalálható a „csak összeköttetésre” építők, akik önmagukkal szemben semmiféle követelményt nem támasztanak, s ebből kö­vetkezően erőfeszítések, munka nélkül akarnak érvénye­sülni. A szülői becsvágy is döntő tényező a tanulók indíté­kainak megfelelő útra térítésében. A „mi szeretnél lenni ’ kérdés előtt már látniuk kell a szülőknek, hogy gyerme­keik hogyán tudják kamatoztatni képességeiket: van­nak-e reális elképzeléseik az általuk kitűzött célhoz ve­zető eszközök alkalmazásához. Mi a véleményük önma- gukrőC túlértékelik-e vagy éppen alábecsülik képességei­ket A szülői becsvágy komoly segítség a pályaválasztási motívumok alakításánál. Az iskolás gyermek hajlamai­nak, érdeklődéseinek és képességeinek ismeretében olyan célok és életpályák felé irányíthatja a figyelmet, amelyek örömteli erőfeszítésekre késztetik a tanulót. Irreális el­képzelések csalódásaitól is megmenthetik gyermekeiket De a szülői becsvágy, éppúgy, mint a tanulói, egész életre szóló kárt is okozhat. Károsnak tekinthetjük, ha az tú! alacsony, vagy túl magas színtű. De káros akkor is, ha pályaválasztást eldöntő határozatnál egyoldalúan és erő­szakosan érvényesül. A becsvágy alacsony szintje rend­szerint ilyen megfogalmazásban jut kifejezésre: nekem mindegy, hogy tanul-e tovább a gverek! Én sem tanul­tam, mégis megvagyok! Ez a szemlélet szerencsére inkább már a múlté, de még él, s útjában állhat a fejlődésnek. A túl magas szülői becsvágy viszont elérhetetlen célok felé próbálja vonszolni a gyermeket, s nemegyszer tragi­kus összeomlás és meghasonlás a vége a kísérletnek. A szülői becsvágy akkor működik helyesen, ha az s tanulóéval összehangolt; konkrét irányultságú, összhang­ban van a tanuló képességeivel és a lehetőségekkel, illet­ve a társadalmi szükséglettel. Az is fontos azonban, hogy a döntésnél inkább csak segítő és eligazító, bátorító vagy megerősítő szerepet töltsön be. Nem lényegtelen ugyanis, hogy ki döntsön a pályaválasztásban: a gyermek-e vagy a szülő. Egy okos édesanyánál ezt a fontos lépést az aláb­bi beszélgetés keretében figyelhettük meg: — Ügy tekinthetjük, hogy az orvosi pálya mellett döntöttél? — Azt jelentené ez, édesanyám, hogy mégis orvos le­gyek? — kérdez vissza a gyermek. — Nem, csak azt, hogy mielőtt végleg döntenél, nyo­mozz tovább! Folytasd még az önvizsgálatot! Gondold át. hogy valóban erre a pályára érzed-e magad alkalmas­nak. Mi örömmel vennénk ezt az elhatározást, mert szér hivatás és mert képesnek ítélünk rá. Végső soron mégis neked kell döntened, úgy, hogy komolyan számolsz a pá­lyának riemcsak szépségeivel, hanem a rád váró mun­kával és életkörülményekkel is. Tekintsd át még egyszer a választás egyéb lehetőségeit is, amelyek közül másod­sorban, de még mindig szívesen választanál. Erre azért is szükség van, mert jelentkezési lapodon második helyen is jelölnöd kell számodra alkalmas pályát (iskolát). A beszélgetés alapján feltételezhetjük, hogy ez a szü­lő az önálló döntésre már megelőző tevékenységével ir jól felkészítette gyermekét. És ez fontos. Mert a fiatal helyett nem dönthet senki, a pályaválasztási döntésnek a fiatalban kell megszületnie. A „csak kívülről” hozott döntés az esetek többségében megfosztja a tanulót a leg­fontosabb hajtóerőtől. Nagyon fontos, hogy a választó" előtt lássa a tanuló a lehetőségek teljes gazdagságát, hogy érdeklődése ne korlátozódjék néhány közismert vagy ép­pen divatos életpályára, szakmára. Fontos azonban, hogy a szülők is tudjanak ne csak helyesen mérlegelni, hanem bizonyos esetekben szembeszállni hagyományos megkö- töt'ségekkel. így például fizikai dolgozóik irányítsák te­hetséges gyermekeiket bátrabban a magasabb képesítést nyújtó iskolák, a gimnáziumok tagozatos osztályai, szak- középiskolák, főiskolák és egyetemek felé, ugyanakkor értelmiségi szülők is tudjanak biztatást adni gyermekeik­nek, hogy adott esetben érettségi birtokában is bátrai- válasszanak ipari, kereskedelmi, vagy mezőgazdasági pá­lyát. Ma már ugyanis a legtöbb szakma magas fokú intel­lektuális felkészültséget tételez fel és komoly társadalm megbecsüléssel jár. Eestál Miklósné tanulmányi felügyelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents