Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

24 á^a

a külpolitikában

SOKASODNAK AZOK A JELEK, amelyek alapján többek között a londoni Times csütörtöki vezércikke is megállapítja: Izrael a saját szempontjából is elhibázott lépést követett el Bejrut elleni támadással. A döntés már

eddig is két komoly szempontból bizonyult bumerángnak.

1. Libanonban, amellyel eddig Izraelnek nem volt közvetlen konfrontációja, olyan Tel Aviv-ellenes közhangulat alakult ki, hogy belebukott a Jafi-kormány. Az új kormányfő a 47 éves Rasid Karami, aki már hat ízben volt az ország miniszterelnöke, közismerten az Izraellel szembeni keményebb vonal — és Nasszer elnök — híve.

2. Izrael katonai potenciálját nyilvánvalóan súlyosan érinti a bejrúti támadás következtében hozott párizsi döntés, amelynek értelmében Franciaország nem szállít fegyvert Tel Avivnak. A tavalyi háború izraeli sikerének egyik komoly tényezője volt a francia gyártmányú Mirage-gépekből álló légiflotta.

A FRANCIA EMBARGÓ AFFÉLE sokkot okozott a nyugati világban és máris megmozdultak azok az erők, amelyek szeretnék katonailag — és politikáikig — ellensúlyozni De Gaulle féle döntést Az egyik legnagyobb rádió- és tv-társaság, az amerikai NEC félreérthetetlenül az USA felderítő-szerveinek értesüléseire hivatkozva bejelentették Izrael legkésőbb 1969. végére megkezdi a nukleáris fegyvergyártásba, de csaknem bizonyosan már most is rendelkezik nukleáris robbanófejekkel.

CSEHSZLOVÁKIÁBAN MEGTARTOTTA első munkaülését az új szövetségi kormány. Cemik miniszterelnök elnökletével megvitatták a kabinet irányvonalát és programnyilatkozatának előkészítését. Ugyanakkor Prágában megnyilt a csaknem egymillió tagot számláló Fémmunkás Szakszervezet vezetőségének t kétnapos ülése „a jelenlegi politikai helyezet megvitatására”. A tanácskozáson megjelent Cemik, Smrkovsky, ' Erban és Strougal is. Fölolvasták a konferencia során Svobodámk, Dubcek- nek, Smrkovskynak és Cerniknek a fémmunkásokhoz írt levelét, amely egyebek között hangsúlyozza, a novemberi plénum határozataival szembehelyezkedő piai form kidolgozása, a reális lehetőségeket meghaladó követelések hangoztatása, a különböző akciókkal, például sztrájkokkal való fenyegetőzés politikai válsághoz és a januári politika veszélyeztetéséhez vezethet.

Westmoreland szemlét tart

Westmoreland amerikai vezérkari főnök Európába érkezeit, hogy részt vegyen az USA-haderők provokációs nyugat-németországi hadgyakorlatán. Képünkön: a tábornok

Karlsruheban szemlét tart a 21. gyalogos hadosztály egységűi felett.

(Telefoto —' AP—MTI—KS)

Nagy körültekintéssel kívánják megoldani a dél-szlovákiai magyar kisebbség problémáit

Sadovsky szlovák miniszterelnök nj Hall«ozata

PRÁGA;

Ste/on Sadovsky szlovák miniszterelnök nyilatkozott a csehszlovák rádió magyar adásának a nemzetiségek helyzetét rendező törvény kidolgozásáról.

Elmondotta, hogy ami a nemFöderáeioi problémák Csehszlovákiában

A CSEH SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG kormányának megalakulásával a csehszlovák föderációs folyamat jelentős szakasza zárult le; ez a szaxasz, amelyben mind a föderatív, központi állam, mind a nemzeti tagállamok létrehozták saját kabinetjüket Nehéz és komplikált művelet fejeződött be ezzel. Elvi döntéseket kellett hozni arról, hogy mely minisztériumok működnek országos hatáskörrel, mely tárcák kerülnek kizárólagosan a nemzeti adminisztráció hatáskörébe éá melyek lesznek azok az igazgatási területek, amelyeket megosztva vezet a központi kormányzat és a két nemzeti kabinet. Mindeközben figyelembe kellett venni, hogy — más szövetségi államok modelljétől eltérően — a csehszlovák föderációban csupán két tagállam van, és e szövetségi rendszer létrehozására olyan ötven esztendő után kerül sor, amelynek során az egyik, a szlovák nemzet soha nem jutott tényleges egyenjogúsághoz. Ezt az egyenjogúságot most a szocialista föderációban nemcsak elvekben, de gyakorlati garanciákkal is körül kívánja bástyázni.

Mindez egyértelműen kiviláglik a föderáció állam- apparátusának felépítéséből. Nemcsak abból, hogy a központi kormány elnökének

négy helyettese közül kettő szlovák, továbbá hogy a miniszterek között is jelentős számban szerepelnek szlovákok, hanem abból is, hogy a cseh miniszterek mellett

szlovák államtitkárok működnek (és viszont), s az államtitkárok is tagjai a kormánynak.

Amit e néhány sorban elmondtunk, csak töredéke annak a széles körű, az állam életét teljesen átfogó szervezési munkának, amelyet a föderatív Csehszlovákia államigazgatásának megteremtése követel. Aligha kell bizonygatni, hogy még abban az esetben sem. ha az ország politikai közélete egyébként nyugodt. Márpedig közismert, hogy Csehszlovákiáéi

7 vőnüwg,

<

január 10., péntek

ban politikailag nagyon is kiegyensúlyozatlan feltételek között kezdtek hozzá a föderatív átszervezéshez. Az átállás során egyes politikai problémák még nagyobb súlyt kaptak, nehezítették a szövetségi elrendezést, de mind a cseh, mind a szlovák államférfiaknak szembe kellett nézniök, ha az előre elhatározott időrendi sorban realizálni kívánták a föderáció fokozatait.

MIKÖZBEN A PÁRT- ÉS ÁLLAMI VEZETÉS arra törekszik, hogy ezeket a nehézségeket a kölcsönös megértés szellemében elhárítsa, egyes elemek — amelyeknek valamilyen oknál fogva nem érdekük a konszolidálás folyamatossága — a föderációs problémákat a politikai közhangulat megzavarására, a szenvedélyek újból és újból való felszítására kívánják felhasználni. A CSKP elnökségének január 3-i nyilatkozata a többi között megállapította: *Az utóbbi hetekben széles körű akciók bontakoznak ki, amelyek bizalmatlanságot szítanak a pártós az állami vezetéssel szemben, s olyan problémákat hívnak életre, amelyek veszélyeztethetnék nemzeteink és államunk alapvető érdekeit. Különféle ultimativ követeléseket támasztanak, amelyek a közvéleményben tartós nyugtalanságot váltanak ki”.

NEVEZETESEN ARRÓL VAN SZŐ, hogy a szlovák nemzet képviselői a közelmúltban bejelentették igényüket a három legmagasabb közjogi méltóság egyikének a betöltésére. Svobo- da államelnök és Cernik miniszterelnök mellett a harmadik fönkciót, a szövetségi parlament elnöki tisztségét kívánták szlovák képviselővel betölteni. Ez az óhaj a föderáció elvei szerint teljesen méltányos és jogos. Mivel azonban ez személyi problémákat is felvet, bizonyos elemek alkalmasnak ítélték á helyzetet szélsőséges oropagandahadjárat megindítására.

Ismeretes, hogy a föderáció előtti nemzetgyűlés elnöke Josef Smrkovsky volt. A föderáció után azonban a nemzetgyűlés, illetve a legfőbb állam hatalmat hordozó testület szerkezete megváltozik. A szövetségi államnak kétkamarás parlamentje lesz, amely a néoi kamarából és a nemzetek kamarájából áll. A népi kamarát a lakosság arányának megfelelően. egyenes választási rendszerrel hozzák létre, így felépítését tekintve hasonló lesz a régi nemzetgyűléshez. A nemzetek kamarájában viszont — a lakosság lélekszá- mától függetlenül — egyenlő arányban foglalnak helyet a cseh és szlovák képviselők. A kettő együtt alkotja a szövetségi parlamentet, amely tehát nem tekintendő ^egyszerűen a régi nemzetgyűlés utódjának, folytatójának. hanem új államjogi szervnek, amely csak a föderáció után jöhet létre. Amikor tehát a szlovák képviselők azt kívánják, hogy a szövetségi parlamentnek szlovák elnöke legyen, nem a cseh Josef Smrkovskyt akarják felváltani egy szlovák személyiséggel (Peter Colotkával). hanern az újonnan létesülő államjogi méltóság első betöltése alkalmával ragaszkodnak saját képviselőjükhöz.

Ezt az államjogi aktust, illetve az ehhez fűződő szlovák igényt méltányolták a cseh nemzeti szervek, a cseh nemzet állami és politikai képviselői is. hiszen Peter Colßtka jelölése közös cseh és szlovák állásfoglalás alapján történt. Nem így azok az erők, amelyek a rrwstani folyamatot Joseí Smrkovsky politikai degradálásának fogva fel, zavart és nyugtalanságot próbálnak kelteni a csehszlovák közéletben.

A CSKP ELNÖKSÉGÉNEK január 3-i nyilatkozata arra a veszélyre figyelmeztet, hogy jelenleg a múlt év áprilisi és májusi KB-plénuma utáni helyzethez hasonló szituáció alakult ki. Arra az időszakra az volt a jellemző, hogy a párt helyes január utáni politikáját szélsőséges elemek támadták, kompromittálták és veszélyeztették a további fejlődést.

Ha a csehszlovák párt- és állami vezetés most úgy ítéli meg. hogy ismét a május utáni veszélyek fenyegetnek, akkor kézenfekvő a következtetés: erélyre és határozottságra van szükség.

—a

zetis'gek, különösen a magyar és az ukrán nemzeti ki- sebbs f gek helyzetét illeti, a kormánynak a legrövidebb időn belül ki kell dolgoznia az ezzel kapcsolatos törvény- javaslatot és azt a Szlovák Nemzeti Tanács elé kell terjesztenie. Sadovsky biztosította a magyar és ukrán nemzetiségű polgárokat, hogy azokon a területeken, ahol a kisebbségek élnek, a kormány figyelemmel és türelemmel fogja tanulmányozni és megoldani a gazdasági fejlesztés problémáit. Ennek vizsgálatánál figyelembe veszik e területek mai gazdasági színvonalát is. A probléma másik vonatkozása — mondotta a miniszterelnök — e területek iskolaügyi és kulturális intézményeinek fejlesztése. A szlovák kormány feltételezi, hogy a magyar állampolgárok és politikai képviselőik is keresni fogják a reális és pozitív megoldási lehetőségeket. Nem akar előzetes ígéreteket tenni, de mind a kormány,

mind az SZLKP vezetése úgy határozott, hogy állandó figyelmet szentel e problémáknak és keresni fogja azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével közelebb lehet hozni egymáshoz Dél- Szlovákiában a szlovák és magyar nemzetiségű állampolgárokat.

Nagyon sok függ — hangsúlyozta a miniszterelnök — | a járási és helyi szervek j együttműködésétől. A kor- ; mány elvárja, hogy mind a nemzeti bizottságok, mind a pártszervezetek és társadalmi szervezetek nagy körültekintéssel oldják majd meg a szlovák nemzeti és a magyar nemzeti kisebbség együttélésének problémáit. A szlovák köztársaság megalakításával létrejöttek a szocialista hazafiságra való nevelés feltételei és meg fogják találni a nemzetiségileg vegyes területeken is a jó együttműködéshez vezető utat, mondotta a befejezésül a miniszterelnök.

(MTI)

NEW YORK:

A ENSZ-közgyűlés leutóbbi ülésszakának ideje alatt a világszervezet 561 ülést tartott, amelynek időtartama összesen 1147 órát és 10 percet tett ki.

1963-ban ENSZ-székhelyén kívül, de New Yorkban megtartott tanácskozások száma 2580 volt, azaz majdnem kétszeres^ az 1956 év nek.

PÁRIZS:

Az Humanité csütörtöki száma közli a vietnami nép

és győzelme támogatására alakult országos akcióbizottság felhívását, amely felszólítja a franciákat, hogy Nixon amerikai elnök közelgő hivatalba lépése alkalmából követeljék a vietnami háború végleges befejezését. Ennek érdekében aktívan járuljanak hozzá a január 17— 18-ra meghirdetett országos akciónapok sikereihez. A felhívást Waldek Rochet, az országos akcióbizottság elnöke írta alá.

HANOI:

A Neo Lao Hakszat pártnak, a Laoszi Hazafias Front pártjának központi bizottsága memorandumot tett közzé a front ellenőrzése alatt álló területek elleni amerikai bombatámadásokról. Az emlékirat rámutat, hogy 1968 novembere óta az Egyesült Államok fokozta a felszabadított laoszi területek bombázásának intenzitását. Nem teljes adatok szerint november 3 és 22 között a különböző típusú amerikai repülőgépek, köztük a B—52-es nehézbombázók, több , mint 30 009 különféle bombát dobtak le, s több mint 400 lakott településre tüzeltek.

PÁRIZS:

A szovjet—francia „Nagybizottság” párizsi tanácskozásainak záróaktusaként csütörtök délelőtt tíz órakor a francia külügyminisztériumban Debré külügyminiszter és Petrovszkij professzor, szovjet egészségügyi miniszter megállaoodást írt alá Franciaország és a Szovjetunió egészségügyi és orvostudományi együttműködéséről.

KAIRÓ:

Csütörtökön ünnepli az EAK a nílusi nagy gát építése megkezdésének 9. évfordulóját. Az A1 Ahram vezércikke megállapítja: „Az asz- szuáni vízi erőmű, ez a gigán tikus alkotás, az EAK népének azt az elszánt akaratát jelképezi, hogy tovább halad a felemelkedés útján. Az évforduló alkalmat nyújt arra is, hogy ismét köszönetét mondjunk a Szovjetuniónak azért a segítségért, amelyet Asszuánban nekünk nyújtott.

Ky színeváltozása

Nguyen Cao Ky, a dél-vietnami rezsim elnöke, amióta csak feltűnt a politika színpadán, szüntelenül meglepetésekkel szolgál. A kalandos hajlamú, Amerikában kiképzett repülőtiszt a puccsszer- vezéstől a kábítószer-csempészetig, a playboyságtól a mi- niszterelnökösdiig már mindent végigjátszott, míg azután 1967 szeptember 3-án elvérzett az elnökválasztáson a ravaszabb, simulékonyabb, az amerikaiaknak jobban tetsző ellenféllel, Thieu tábornokkal szemben. Azóta abból él, hogy a bábhadsereg tábornokai, s a vidéki közigazgatás hatalmasságai mögötte állnak; Kyre tehát — bármenynyire gyűlölje is őt Thieu — a rendszernek szüksége van.

így történt, hogy Ky lett a párizsi tárgyalásokra küldött dél-vietnami delegáció mellett az a nagyhatalmú „külön tanácsadó”, aki tulajdonképpen meghatározta a dél-vietnami álláspontot. Oroszlánrésze van abban, hogy mindeddig nem ült össze a négyes tanácskozás, amely érdemben 1 tárgyalhatna a vietnami probléma politikai rendezéséről. Az ő nevéhez fűződik az asztal formájáról kezdeményezett képtelen vita,

amelynek a lényege, hogy a dél-vietnamiak nem hajlandók egyenrangú tárgyalófélnek elismerni a Nemzeti Fel- szabadítási Frontot.

Ky a múlt héten hazatért, s azóta meglepő dolgok történnek. Otthon kijelentette, hogy mindenekelőtt kétoldalú tárgyalásokat kellene folytatni Észak-Vietnam és Dél- Vietnam között. Utalt arra, hogy ebben valamilyen tormában a DNFF is részt vehetne. Hadd jegyezzük meg, hogy hasonló javaslatért az elnökválasztáson oly sikeresen szerepelt ellenzéki jelölt, Dzu ügyvéd öt év börtönbüntetést kapott.

E héten azzal folytatódott a meglepetés-sorozat, hogy az a Ky, aki Párizsban képtelenségnek tekintette a DNFF elismerését, most kijelentette: számára mindegy, milyen lesz a párizsi tárgyalóasztal formája!

A kalandos életű alelnök- nek a színeváltozásai mögött szinte tapintható a sai- goni rezsim kormányköreiben zajló marakodás. Thieu puccsszerűen hazarendelte Párizsból Ky 82 tagú kíséretét. jelezve, hogy szó sem lehet az alelnök visszatértéről a tárgyalások színhelyére. Talán azért, mert Thieu már

látja: — ha tetszik Saigonnak, ha nem — Párizsban négyes tárgyalások lesznek, s ha ebből ő kimarad, annál rosszabb neki? Valószínűleg így van, s az okos Thieu semmiképpen sem engedheti át riválisának, Kynek azt a szerepet, hogy ő legyen jelen a politikai rendezésről szóló egyezkedésnél.

Saigont egyébként alaposan megrémítette, hogy a DNFF bejelentette kormányátalakítási szándékát a felszabadított területeken, s hogy délvietnami polgári ellenzék is kormányátalakítási problémákat vet fel: olyan békekormányt szeretnének Saigonban látni, amelyet a DNFF tárgyalópartnernek fogadhat el. Kétségbeesett versenyfutás folyik tehát elnök és alelnök között, ki legyen az, aki végülis „szalonképessé” teheti magát arra az időre, amikor már nem lesz háború, nem lesz jelen az 540 ezer főt számláló amerikai expedíciós hadsereg, hanerr szembe kell nézniök a vietnami nép akaratával. Azonban nem kell jósnak lenni hogy megmondhassuk: ez i próbatétel sem Kyt, ser Thieut nem sok sikerrel UcseiUoti.

Sz. L. I.