Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

Hatszáz IGEN, hét NEM után... A* új ével már közösen kezdték a váraszói, pétervásári és erdőkövesdi szövetkezeti gazdák Elkövetkezet tehát a ter­melőszövetkezeti mozgalom harmadik lényeges mozzana­ta, amikor már nemcsak földművelők lépnek társulás­ra, nemcsak az egy község­ben lévő kisebb-nagyobb ter­melőszövetkezetek fognak össze, de már a szomszéd fa­lusiak is. Különösen az egri járásban jellemző, hogy a kis területen dolgozó termelőszö­vetkezetek egyesülnek. Így volt ez Bod any és Párád ese­tében, Verpeléten és Tama- szentmárián, később Szajlán, Bükkszéken. A legfrisebb hí­rek pedig arról szólnak, hogy 1969. január 1-től. a pétervá­sári, váraszói és erdőtelki ^tö- zös gazdaságok tagjai már együttesen kezdték az évet — Igen, így döntött a leg­utóbbi közgyűlésen a három termelőszövetkezet tagsága. Már nevet is kapott az egye­sült gazdaság: Pátorvasári Gárdonyi Tsz néven kezdte meg működését. Sőt már a közös vezetőséget is megvá­lasztották — ad tájékoztatást Szél Ferenc, aki korábban a váraszói közös gazdaság el­nöki tisztét viselte. — Ki lett az egyesült szö­vetkezet elnöke? — Engem választott meg a tagság — válaszol Szél Fe­renc — s legnagyobb örö­mömre ... ellenszavazat nél­kül. — Az elnökhelyettes? — Molnár István, aki ta­valy az erdőkövesdi szövet­kezet élén állt, őt is szintén egyhangúan választották meg erre a tisztségre. — Az ellenőrző bizottság elnöke? — Szekeres C. József lett Varaszóról, ahol addig mint „vezetőségi tag tevékenyke­dett. .......... -. .. _ t- _ ügy, hallottuk, hogy tit­kos szavazással döntött a há­rom tsz tagsága arról, hogy létrejöjjön-e az egyesülés, vagy nem. Mi volt a szava­zás eredménye? — A három faluban mind­össze heten szavaztak az egyesülés ellen, a többiek igent mondtak a gondolatra. — Mi a magyarázata mégis, hogy ennyien meg­értették az egyesülés gondo­latát, előnyeit? — Jó hatszáz emberrel előkészítés időszakában, kis- gyűléseket tartottunk és hat közgyűlésen volt alkalmuk a szövetkezetek tagjainak, hogy kérdéseiket, aggályaikat, vé­leményeiket elmondják. — Es elmondták? — De mennyire! Bármilyen furcsa, éppen az erdőkövesdi és pétervásári termelőszövet­kezetek tagjainál akadt több ellenzője az egyesülésnek. Holott ezek a közös gazdasá­gok sokkal kevesebbet „ve­szíthettek”, hiszen míg náluk 30—35 forintot osztottak évek óta, Váraszón 40—60 forintot ért a munkaegység. Ügy lát­szik az érvek hatottak, mert a közgyűlésekre, ahol a dön­tés született, a jó hangulat volt a jellemző. Még az öre­gek, betegek is eljöttek. — Hallhatnánk azokból az érvekből, amelyeket ezeken az összejöveteleken elmond­tak az egyesülés előnyeiről? — Hogyne. Elsoroltuk, hogy például lehetővé válik a három község határának, illetve jó fél ezer holdnak az öntözése, ha együttes erővel víztárolót építünk. — Ez tehát a szomszédság előnye volt... — Nemcsak ez. Évek óta keresztül-kasul járunk egy­más földjein, mert a három falu határa összefügg. Így együttesen jobban tudjuk el­osztani a gépeket, a munka­erőt, szakembereket, hiszen egyik községben az volt a baj, hogy sok volt a föld, de kevés az ember, Váraszón pedig a szűk lehetőségek miatt nem nyílt mód a na­gyobb beruházásokra. — S most, együttesen? — Olyan tehenészetet ala­kítunk’ ki’ améíyre külön ­. külön egyik termelőszövet­kezet sem lett volna képes. Erdőkövesden fejlesztjük a sfeprőköiő üzemágat. Vállal­kozunk a gombaszaporító­anyagok előállítására, jobban hasznosíthatjuk erdeinket. Közös gépműhelyt létesítünk, egyszóval a lehetőségekkel összehasonlíthatatlanul job­ban tudunk élni. — A lehetőségek... Ehhez azonban megfelelő alapra is szükség van. Milyen „hozo­mánnyal” állt össze a három falu szövetkezete? Mit kap idén a mezőgazdaság? lleirensxáxuiékos ártámogatás hizlaldák építéséhez 22000 holddal több öntözött terület — Hétezer holdnál több szántó, erdő, legelő, rét és gyümölcsös jött össze, három­ezer jószág, harminc traktor, . hat teherautó, sok más gép, s így az egyesült közös gazda­ság tiszta vagyona meghalad­ja a 23 millió forintot — Ez valóban komoly in­dulási alap, de tud-e élni ez a hirtelen megnövekedett gazdaság az egyesülés adta lehetőségekkel? — Jó előre gondoltunk erre Mérnökeink, technikusaink tanulmányterveket készítet­tek — őszintén mondom né­melyike doktori disszertáció­nak is megfelelne — hogy mit, miként termeljünk eb­ben az évben. — Ez tehát az idei tervek alapja? — Igen, hiszen olyan ala­pos munka ez, amely a veze­téstől a munkaszervezésig, a kenyérgabona-fajták megha­tározásáig, az állattenyésztés fejlesztésétől a gazdaságos- sági számításokig mindenre kiterjed. Szinte fillérről fil­lérre kimutatták miből, ho­gyan, mennyit kell termel­ni, hogy több bevételt ér­jünk el mint a szövetkezetek külön-külön. — S a tervek szerint való­ban több bevétel ígérkezik? — Ügy számítottuk, hogyi majdnem 23 millió forintos j bevételt értünk el, s a szövet­kezeti tagoltnak hatmillió fo-! rintot fizethetünk ki... tér- j mészetesen a megfelelő tar- ; talék biztosításával. Így a \ szövetkezeti gazdák az 1968- ; as 12.590 forintos évi jövede- ‘ lem helyett az idén 14 ezer 1 forintra számíthatnak. ★ ügy lehet tehát summázni i az egyesülésnek az előnyeit, j hogy alkalom, mód nyílik a j valóban korszerű, nagyüzemi gazdálkodás megteremtésére, hogy több húst, terményt, árut adnak az ország asztalára az j egyesült szövetkezetek, s I nem utolsósorban több jut a i szövetkezeti gazdáknak is. j Erre adtak bizalmat az új • vezetőségnek az egyesülést! kimondó közgyűlésükön, s i ennek megvalósításáért dol­goznák most már a három falu földművelői... együtte­sen, 1969. január elseje óta. Kovács Endre A mezőgazdasági nagyüze­mek — tsz-ek -s állami gaz­daságok — az idén ismét je­lentős összegeket fordítanak beruházásokra: a felhasznált összeg előreláthatólag eléri majd a 8—8,2 milliárd forin­tot. Ebből a közös gazdasá­gokra 6, az állami gazdasá­gokra pedig hozzávetőleg 2,2 milliárd forint jut. Az állam hagy mértékben segíti a beruházási program megvalósítását. A mezőgaz­dasági nagyüzemek a vállala­ti beruházások után széles körű állami támogatásban ré­szesülnek. Egyebek között például 70 százalékos ártá­mogatást kapnak a szarvas- marha- és sertéstenyésztési célokat szolgáló épületekhez és ugyanilyen arányú kedvez­mény illeti a szakosított te­henészeti és serté^úzlaló té­lepek járulékos beruházásait is. ötvenszázalékos építési kedvezményt kapnak a hűtő­tárolókra és a növényházak­ra. Érvényes marad az a kon­cepció, amely a marhahús­termeléssel kapcsolatos beru­házásokat megkülönböztetett anyagi ösztönzéssel segíti. A fejlesztésre szánt összegek nagyobb hányadából, korsze­rű tehenészeteket alakítanak ki. A sertéshúsprogram meg­valósítása érdekében főkép­pen a meglevő férőhelyeket korszerűsítik. i969-ben a mezőgazdasági nagyüzemek vállalati berúhá. zásából előreláthatóan 50 000 új tehénférőhelyet és 15 000 sertéshízlaló-férőhelyet létesí­tenek. A mezőgazdaság hűtő­tároló kapacitása 4200 vagon­nal bővül, és 22 000 holddal növelik az öntözőtelepek te­rületét. A meliorációs beru­házások ártámogatási össze­ge idén a tavalyinál valami­vel kisebb. A kedvezmények felhasználáséval az üzemek saját eszközeikből vízrendezé­si célokra 5 millió köbméter­nyi földet mozgatnak meg. 7Ó 000 holdon kémiai, 120 000 holdon pedig úgynevezett mechanikai talajjavításba ke­rül sor. Szmirnától — Skorpióig 3. Ka'and a Christinán ' Onassis leghíresebb v endegei a Christina fedélzetén. Balról jobbra első sor: Jaekie és John Kennedy, Margaret és Tony, Rainier monacói herceg és Grace hercegnő, Greta Garbo, Churchill. Második sor : Bee Radzlwill (jaekie húga), Cary Grant, Margot Fonteyn, Onassis és Maria Callas, Rich ard Burton és Liz Taylor. Tény azonban, hogy 1963- ban, amikor Jaekie Onassist másodszor pillantotta meg, a karvalyarcú, fekete levantei férfi megnyerte tetszését. A mostani házassággal kapcso­latos amerikai előítéletekről pedig ugyancsak húga jelen­tette ki: „Teljesen mindegy, mit gondol Amerika erről a házasságról. Én a nővérem szerencséjére gondolok, mert Onassis úr az az ember, aki beszéltünk személyesen az Árverés Mottó: Rég könnycsepp a volt, de iga: múltból. volt. Egy keserű minket, gyerekeket kiküld­tek a konyhából. Egyszer, úgy tavasz felé, anyám sírva panaszkodott, hogy lefoglalták a tehenün­ket. Engem ugyan nem sokat érdekelt a dolog, hisz Almás továbbra is nálunk maradt és adta a sok jő tejet. Csak ép­pen azt néni tudtam, hogy Almás mái- igazában nem a mienk. Hónapok teltek el. Egyik reggel arra ébredtem, hogy emberek álltak az istálló előtt. Álltak, füstöltek, tana­kodtak. Apám is ott volt kö­zöttük, hevesen magyarázott valamit, és igen gyakran ezt emlegette: „árverés.” Ezt a szót én még akkor sohasem hallottam. Annyit azonban tudtam, hogy nem jót jelent, és szüléimet szomorúvá teszi. Tovább figyeltem és füleltem apámék körül. — Megvesszük a kikiáltá­si áron — szólalt meg egy hang a csoportból. — összeadjuk a pénzt. Az a fontos hogy megmaradjon a jószág — bólogatott az apám mellett álló ember..: Ilyen szavakat kaptam el a beszélgetésből. Láttam azt is, hogy jólesik szüleimnek, hogy az emberek segíteni akarnak, ... . — Csak valami gazember fel ne verje az árát — szólt valaki aggodalmaskodva. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor sárga hintó állt meg a ház előtt. Az urak a hátsó, kényelmes ülésen, a kisbíró a bakon. Leszálltak a kocsi­ról és megálltak az istálló küszöbén. A jegyző aktatás­kájában kotorászott, a má­sik idegen a szemüvegét tö- • rülgette zsebkendőjével. Ek­kor már a falusiak is gyüle­keztek az ajtó elé, vagy hú­szán. Látszott rajtuk, hogy csupán a kíváncsiság csalta őket ide, és, eszük ágában sincs megvenni a mi tehe­nünket. Áz idegen intett, hogy megkezdik az árverést a már korábban lefoglalt te­hénre. — Kikiáltási ár hatvanöt pengő — jelentette be az idegen és feltette csillogóra törült szemüvegét. — Hatvanöt!, — szólt egy ember apám mellől. Egy pil­lanatig csend volt. Nem be­szélt senki, csak az Almás ropogtatta zt friss csalamádét, a jászol előtt. — Hatvanöt először, hat­vanöt másodszor, — Hatvannyolc! — kiál­tott be valaki kívülről. Az emberek, apám megdermed­tek. Az istállóban lévök ki­felé figyeltek és keresték a „hatvannyolc” gazdáját. Ott volt leghátul. Most érkezett, még le se szállt a bricskáról. Onnan kiabált. Nagy vizsla­szemeivel élesen figyelte az ajtóban álló arakat, látott az arcán, hogy harcra készül és győzni akar. — A kupec, — szólt apám az embereinek és lemondóan legyintett a kezéveL Ég ek­kor újra belehasitott egy hang a levegőbe: — Hetven! — Ez a „het­ven” úgy vágott, mint a be­ret va. Erő volt benne és gyű­lölet, harc és elszántság. — Hetvenöt! — Ordított a kupec a kocsijáról és ostorá­val belevágott a levegőbe. — Tovább nem birjuk, — szóltak csendesen apám em­berei. Az idegek feszültsége fel­engedett, a nép még zúgott egy darabig, aztán lassankint mindenki elszállingózott ha­zafelé. Tudták, látták már, hogy győzött a kupec. A pénz. A többi már jött ma­gától: — Hetvenöt először, má­sodszor, senki többet, har­madszor. — És ebben a pil­lanatban Almás, a mi ked­ves, jó tehenünk gazdát cse­rélt. Apámat egyszerre elöntöt­te a keserűség. Odalépett a kupec tehenéhez, levette fejé­ről a láncot, ráütött és kiza­varta az istállóból. Szegény ió Almás csak bámult nagy bánatos fekete szemeivel, mintha azt mondaná: én iga­zán nem tehetek semmiről. Én nagyon sajnáltam Al­mást, de éreztem, hogy ez az ütés nem neki, hanem új gazdájának, a kupecnek szólt . „.uzat i, —Szalay— tudja: mindig azt követelje meg az élettől, amire szüksé­ge vein”. ★ Jacqueline állásfoglalása világos. Onassis azonban ez­zel a házassággal, amelyet feltehetően már 1963-ban fontolgatott és afnelyhez szá­mára olyan szerencsés kaput nyitott a dallasi elnökgyil­kosság, nagyon céltudatos po­litikai karriert is igyekezett előkészíteni. A tengerek ura volt már, yachtjára a világ néhány vezető politikusa, hercege és művésze, millio­mosa és milliárdosa is betet­te a lábát, ám Onassist az exkluzív társaság igazából mégsem fogadta be — „olaj- és kalózszagot érzett rajta”. Ezt példázza a monacói herceg esete is, aki mihelyt Onassis üzletei révén gyanú­ba keveredett, nyomban el­határolta magát tőle, sőt nem fukarkodott az ócsárló jelzők­kel sem. A szmirnai görög kereskedő fia kis korában kényszerült megtanulni, hogy a farkas-törvények között csak farkas módjára élhet; az a fél évszázadnyi út, amit Szmirnától Skorpió szigetéig megtett, kizárólag csak e tör­vények felismerése és alkal­mazása révén tette a világ egyik leggazdagabb emberé­vé. Onassis üzleti sikerei után Skorpió szigetén nem­csak az öregség nyugodt vá­rát akarja felépíteni, és nemcsak Jaekie iránt érzett olthatatlan szerelméből -tette meg Amerikai egykori first lady-jét saját „birodalmá­nak” első asszonyává, hanem Kennedy özvegye révén olyan politikai karrier kapuját vé­li kinyithatni, amely eddig zárva volt előtte. Onassis, — csupán egyes feltevések utal­nak rá — a múlt év április 7-én lezajlott athéni ezredes­lázadással kapcsolatos szere­pe ma még csak találgatá­sokra ad alkalmat Viszont tény, hogy a jobboldali ka­tonatisztek csoportja elűzte trónjáról Konstantin görög királyt Amerika és a kapita­lista világ néhány más orszá­ga, legalábbis első látszatra, elzárkózott a junta támogatá­sától, ám alig egy esztendő múltán Kennedy özvegyének görög földre lépésekor nem­csak Onassis „bukszája” nyí­lott ki, hogy támogassa a gö­rög katonai rezsimet, hanem az átmenetileg lezárt ameri­kai gazdasági csatornákon is újból csordogálni kezdett a „gazdasági segély” Görögor­szágnak. Nem lehetetlen, hogy egy szélsőjobboldali puccs eredményeként szüle­tik meg itt a köztársaság, amelynek első elnöke talán „a leggazdagabb görög”, Aris­toteles Onasiss lesz, a hajda­ni amerikai „first lady”, Jacqueline Onassis pedig Görögország első asszonyává válik. Dr. Mii inti eh Ferenc emlékére A tokaji templommúzeum — ahol érdekes helytörténeti kiállítás várja a látogatókat — az idén új látványosság­gal gazdagodik. A múzeum­baráti kör tagjainak kezde­ményezésére, a hajdani gö­rögkeleti templom csarnoká­ban kis „pantheont” alakíta­nak ki, amelyben a község nagyjait megörökítő művészi plaketteket és szobrokat he­lyezik el. A község lakóinak összefogásával és a pártoló művészek segítségével elké­szítik a többi között dr. Mün - nich Ferencnek, a munkás- mozgalom kiemelkedő harco­sának domborműves plakett­jét, amelynek avatására az ősszel kerül sor. Nwusii 1969. január 16., péntek Az első tehenünket He- f. esnek hívták. Nagy szarvú, r. agyar fajta volt. Alig volt n^ 'unk pár hétig, amikor be­te v dt a répaföldre és ott tey egészben lenyelt répától me fulladt. El kellett vágni a nyaikát A másik tehenünk- n k nem volt neve. Igazán ,i tehén volt szép pirostar- k i. Sokat hallottam dicsérni jo. sűrű tejét. De ez sem épí­tett nálunk házat, mert rá e:'v évre, hogy megvettük, szöget nyelt.aés ez is csak a mészáros bicskája alá került. Legjobb, legkedvesebb te­henünk mégis a harmadik volt. Szép. piros, fehérfoltos jószág. Aopm item tudom miért. Almásnak nevezte el. Kezes, jámbor yolt, de ami a legfőbb, sok tejet adott. Ám a harmadik esztendő után ezzel is csak ránk szakadt a b Isors. Emlékszem, apámnak va­lami banki adóssága volt, ta­lán régi kölcsön, amit soha­se m túdtímk visszafizetni. An­nik is örültünk, ha a kama­tokat tudtuk úgy alogy résn­él zni. Apám gondterhelt "arccal járkált abban az idő­ben, és egyre mélyebbek let­tek a ráncok a homlokán. Gvakraa beszélgettek kettes­ben anyámmal, és ilyenkor

Next

/
Thumbnails
Contents