Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

Jelentés Egercsehiből Veszteség helyett nyereség — Hosszú életű orökosoh Mi savanyítja a téglát? A múltkoriban ~ nem is tudom már, ki mondta —, hogy még mindig nincs tel­jesen rend a csehi szén kö­rül: jóllehet a minőségié nyár óta nem lehet különö­sebb panasz, ám a mennyi­séggel mindenképpen baj van. Ügy állította — s bizony- gatására tanúkat emlegetett , hogy keveset termel a bá- i;ya, képtelen ellátni tüzelő­vel még a legközelebbi nagy fogyasztóját, Eger városát is. A hét végén a TÜZÉP egri megrendelő irodájából ugyan már azt közölték, bog; i- Inultak a korábbi zöku ..c, többé, kevésbé megfelelő a lakossági ellátás, legfeljebb ä közületek kiszolgálása üt­közik még heliy .őzzel ki­sebb akadályokba. Igaz, hogy a kis megrendelők ké­réseinek teljesítése jóval gyorsabb — a mostani öt he­lyett háromnapos — is le­hetne, no de ez már k.ká >b az AKÖV-on múlhat. Sarkallt a helyzet alapos bb megismerése — ezért a vá­rosban elkezdett beszélgetés később Egercsehiben fül} ta- tódott. Az Ózd vidéki Szénbányák aknaüzemegységenek vezető­je, Prohászka Rajmund s a főmérnök Zsákot János sze­rint Eger még a napi terme­lés egyötödét sem igényli, A TÜZÉP legfeljebb altkor le­het zavarban, ha a novem­berihez hasonlóan, az átla­gosnál sokkalta többen „ost­romolják”. Normális, egyen- letet jelentkezés eseténi min­dig biztosítani tudják Csehi­ből a megegyezés sze­rinti szénmennyiséget. S a lakosság mellett a közüle­tek is megkapják a szerző­désben lekötött tételeket. Reklamáció tehát csakis rendkívüli esetekben lehet. Egercsehiben , — mint mondták — most már nor­mális a helyzet. Az alacso­nyabb kalóriájú. nagyobb ha­mutartalmú széntelepek mű­velését a jobb mezőkével „keverik” s így lényegesen javítani tudták a minőséget, amit ezután természetesen állandóan tartani is akarnak. H elyes munkaszer v ezés sei, további műszaki fejlesztés­sel — s nem utolsó sorban a (14 szocialista brigád eredmé­nyes munkaversenyeivel — számottevően növelték a ter­melés volumenét, kereken ezer vagonnal túlteljesítették az eredeti tervet. Olyannyira sikerült • tavalyi esztendő, hogy most a tavasszal talán még az élüzem címet is meg­kap ják... Az átmeneti nehézségeken rég túl vannak, korántsem kell aggódni a bányáért, a szénért. Mostanában kilenc­ven vagon körüli szenet ad­ják nap-nap után a fogyasz­tóknak. akiknek igazán nincs okuk „temetni” Csehit. A kialakult létszám ezután is marad, az emberek megnyu­godtak s az időközben telje­sen elpárolgott bizonytalan­ság után újból teljes tudá­sukkal, akaratukkal segítik a közös elképzelések valóra- váltását. Visszatért cselekvő kedvük, s ennél elegendő ta­lán az újítások megnöveke­dett számára gondolni, az üzem fejlesztésének terveibe bekukkantani. Ebben az évben ugyanis Mónosbélben használatba ve­szik a korszerű mosóberen­dezést, amivel még tovább javítják a szén — különösen a daraszén — minőségét. A meddőürítés gépesítése után pedig ugyancsak az idén a szénjövesztést is gépesítik, jövőre pedig, a farkaslyuki kísérletek tapasztalatainak felhasználásával a biztosítási munkákat korszerűsítik az úgynevezett önjáró dobzon­Minősítése I. osztályú Nem nagyon szoktunk hoz­zá ahhoz, hogy az útépítést is minőség szerint osztályoz­zuk. Pedig a műszaki átadás során a 3-as út rekonstruk­ciós munkáit így értékelte a bizottság, és az előjelek sze­rint a Hatvantól Gyöngyösig terjedő szakaszt az I. osztály­ba sorolja. Igaz, a Horton keresztül­vezető szakasz még kimar., it a mostani eljárásból. Itt a felső villamos távvezeték át­helyezése és a postai ;i el okozott gondot. A vili;. '- lopok egy része a paci óból meredt az eg felé. és ei-g sok vitára adott alkalmat a táv­vezeték új vonalénak kijelö­lése. A másik: a Gyöngyös alatti patakhíd, ami még nem ké­szült el, mert a MÁV Híd­építő Vállalat a fagyok beáll­ta előtt nem tudta lebetonoz­ni. így a még át nem vett szakaszok üzembe helyezése várhatóan csak áprilisban vagy májusban történik meg. Mit csinálnak mostanában •z útépítők? Kérdezhetjük. A Betonútépítő Vállalat gyöngyösi építésvezetőségé­nek dolgozói most a városba vezető karácsondi út elága­zásának kialakításán tevé­kenykednek, de csinálják a MÉK-telephez vezető útsza­kaszt is. A vasúti felüljáró földdugójának kivétele ezek­től a munkáktól függ. A két hidat lebetonozták, hiányzik még a kiállványozás. Ügy számítják azonban, hogy má­jus 1-re sikerül majd a 3-as út Gyöngyösön átmenő sza­kaszát végig átadni a forga­lomnak. Érdemes azt is felsorolni, milyen követelményeknek kell megfelelnie az útnak. Megvizsgálják az úttest pro­filkiképzését, a behajlást, az oldalozást, a hullámzás mér­tékét, az aszfalt minőségét, a földmunkák tömörségét. Még­hozzá a legmodernebb, izo­tópos eljárással. Még meg is „lékelik” az utat. Valósággal a dinnyéhez hasonlóan. Kockákat emelnek ki a már elkészült úttestből, és ezeket a kockákat labora­tóriumi méréseknek vetik alá. A szigorú végbizonyít­ványt csak ezután állítják ki. Érthető, ha a gyöngyösi építésvezetőség nagyon büsz­ke arra, hogy a műszaki át­vételt végző bizottság elége­dettségét fejezte ki. Az épí­tők szeretnék, ha ezt a szin­tet a továbbiak során is biz­tosítani tudnák. (gmf) nal. S még valami; rövide­sen elkezdik a II. számú — eddig kevésbé megismert — bányamező alaposabb, hozzá­vetőlegesen négy és fél millió forintos költségű feltárását s a következő évben hasonló ráfordítással befejezik a munkát. Már az előjelenté- sek is biztatóak, remény van arra, hogy a hajdani Li. pót, Ödön s még néhány más, I kisebb akna örökébe lépett, immár több mint százeszten­dős üzem életét a tervezett húsz helyett esetleg hetven érvel is meghosszabbíthat­ják, ha a népgazdaság szük­ségét látja. Az egyre élesedő piaci harc — nyilván Egercsehiben is cselekvésre késztette a bá­nyászokat. A mennyiség nö­velése, a minőség javítása mellett termékeik választé­kának bővítésére is töreked­tek. A daraszén rostálásával a központi fűtőrendszerű be­rendezésekhez inkább megfe­lelő 3700—3800 kalóriát is tudják már biztosítani — s ügyes ötlettel hasznosítják a homokból és szénporból álló mónosbéli mellékterméket. Igaz, hogy ez utóbbira egyelőre csupán a mátrade- recskei téglagyárral kötöttek szállítási szerződést — de a kitűnőnek mondott „soványi- tó anyag'1 iránt más hasonló gyárak is érdeklődnek. így inár az idén mintegy 100 ezer forintra számítanak ebből az eddig haszontalannak neve­zett anyagból is. A tavaly még veszteséges­nek gondolt bányaüzem — meglepő nyereséggel hagyta maga mögött az évet s egye­beit mellett közel 300 ezer­nyi forintot a járási tanács­nak is ..befizetett”. Ügy mondták az üzemben, hogy örülnének, ha ebből a kom­munális adóból, hozzájáru­lásból — Egercsehi község gazdagodna. A pénzből megoldanák például a vízle­vezető árok rendszeres tisztí­tását, meghosszabbítanák a járdahálózatot, esetleg a tele­pi iskola felé, s kivilágítják végre a közutat... Merthogy a bányászok nemcsak az üzem mindennapi gondjai­ban, hanem a település, Egercsehi gondjaiban is sze­retnének osztozni. így beszéltek — így élnek, dolgoznak Egercsehiben, aho­vá egy régi panasz küldött s ahonnét megnyugodva tér­hettem vissza. Cy. Gy. Forradalmi ifjúsági napok A hagyományokhoz híven az idén is a forradalmi ifjú­sági napok eseménysorozatá­val köszöntik a fiatalok a három tavaszi történelmi jubileumot: az 1848-as forra­dalom, a Magyar Tanácsköz­társaság, a felszabadulás év­fordulóját. Március 14-én tartják a forradalmi ifjúsági napok központi megnyitó ün­nepségét. Az 50. évforduló jegyében március 16-án Budapesten rendezik meg a „Hősök nyo­mában” vetélkedő országos döntőjét, amelyet a televízió is közvetít. A forradalmi if­júsági napok időszakában bonyolítják le a tanácsköz­társasági művészeti szemle járási, városi döntőit. Az or­szág összes oktatási intézmé­nyeiben tanácsköztársasági diáknapokra kerül sor; a ren­dezvények a Tanácsköztársa­ság helyi és országos évfor­dulóihoz kapcsolódnak. Le­nin és Kun Béla üzenetváltá­sának 50. évfordulója tiszte­letére március 22-én a KISZ központi bizottsága és a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség együttes rendezésében — az amatőr rádiósok versenye gazdagítja a programot. Szinte valamennyi ország­részben baráti találkozókra, élménybeszámolókra hívják meg az ifjú kommunisták a Tanácsköztársaság veterán­jait, a nagy idők ma is élő tanúit. Sok helyütt kiállítások nyílnak az első magyar mun­kás—paraszt állam helyi do­kumentumaiból. Az ifjúsági művészeti együttesek ünnepi műsorokat mutatnak be. A KISZ-esek ezenkívül megko­szorúzzák a Tanácsköztársa­ság vezetőinek. kimagasló alakjainak emlékműveit em­léktábláit. Április 4-én az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is fogadalomtételre sorakoznak fel az újonnan felvett KISZ- tagok, ezúttal is Budapesten kerül sor a legnagyobb sza­bású demonstrációra, ezen kívül az ország nagyobb vá­rosaiban és községeiben is megrendezik az ünnepsége­ket A forradalmi ifjúsági na­pok lezárása után az egész országban folytatódik és ösz- szesen 133 napig tart azoknak az ünnepségeknek és meg­emlékezéseknek a sora, ame­lyek a Tanácsköztársaság 50. évfordulóját köszöntik. Számadás előtt a gyöngyösi tsz-ek MÉG NÉHÁNY NAP és megkezdődik Gyöngyösön a zárszámadások időszaka. Egymás után négy szö­vetkezet tagsága gyűlik össze, hogy meghallgassák a vezetőség beszámolóját, amelyből kiderül, milyen eredménnyel munkálkodtak tavaly. Mit is várnait a tsz-gazdák 1968 után? Azt mindenki jól tudja, hogy a szárazság meg­dézsmálta a termést. A leg­nagyobb mértékben a kapá­sok sínylették meg az eső hi­ányát. Valamivel jobban ala­kult a szőlő, mint ahogy azt várni lehetett a nyári aszály után. Néhányszor kapott még csapadékot és ez javított a terméskilátásokon. A baj csak akkor következett be, amikor még érés előtt meglepte a rothadás a szőlőket. Méghoz­zá egyes határrészekben olyan mértékben, hogy a szü­retet a beérés előtt meg kel­lett kezdeni. A mostoha időjárást a ka­lászosok vészelték át a leg­könnyebben. Azt a mennyi­séget adták meg, ami megfe­lel öt évi átlagnak. És ez so­kat segített a közösgazdasá­gok bevételének alakulásá­ban. Ha mindent összevetünk, azt mondhatjuk, általában a már megszokott jövedelem­mel számolhatnak most is a tsz-ek. Még pontos adatokat nem ismerünk, de az elmúlt évek átlagának szintjén ma­radnak, ezt lehet várni. Igaz, lehetne mindez Jobb is, ha az időjáráson kívül egyéb tényezők is nem ját­szottak volna közre a bevéte­lek és kiadások alakulásában. Talán elfogadható az a megállapítás, hogy az utóbbi néhány évben megálltak a fejlődésben a gyöngyösi tsz- ek. Kevesebbet törődtek a be­ruházásokkal, a jövő megala­pozásával, inkább csak a je­lenre fordítottak gondot. A négy gazdaság versen gett ugyan egymással, de ennek legfőbb célja az volt, hogy melyik fizet többet egy mun­kaegységre. Ha néhány fillér­rel is, de igyekezett egyik a másikat felülmúlni. Mintha ezen dőlt volna el minden. Különösen így zárszámadások előtt titokzatoskodtak min­<wvvvvv<vwwvw\»wvwv<\/vw\o<>vwv«vwv'in^/vva^/VAAor^vvvvvv<vvvvvv»vv^A»viíVvvvvv»A«<\A»,vvv\^vvvv^o^\/v«vV' Mindent Ba A kis üzem igazga­tója, Rucsai a lelkese­déstől elfelejtett be­szélni, ha meglátta se­gédmunkását, Baga- mért a nehézfogású száz kilók társaságá­ban. Csupán a szeme ragyogott fényesen, ahogy a férfias tetterő­ben gyönyörködött, míg a többiek nagyo­kat nyögve cigarettáz­tak vagy rövid töpren­gés után indultak ki­kérni a munkakönyvü­ket. Éppen ezért szíven ütötte a hír, hogy az állóképes izomzat bir­tokosa tovább akar ta­nulni, agyába bele­mart a korszellem, s esténként álmodozva áll meg a technikumok kivilágított ablakai alatt. Azonnal hivatta az oktatási felelőst, Zsiklát, a szájából fé­lelmetes erővel zuhog­tak a szavak: — Maga — maga beszélte tele Bagamér fejét!? Azért, hogy szé­dítse a statisztikáját! Fzért emeltük ki — hogy kirakatpolitikát csináljon? A vádlott nagyokaf pislogva hallgatott, nem így Rucsai, lefek­vés előtt rendszeresen imádkozott a munka- közvetítőhöz megfelelő segéd munkásokért. — De ember, gondol­kozzék! Még ha ledok­torálva meg is marad nálunk — emlékezzék csak vissza az érettsé­gizett, diplomás fogd meg erőkre. O maga emlékezett, máskor pirospozsgás bőre hamuszínűre változott, az idegdúcai, mintha mérges kutya harapdálta volna, sa­jogtak. Az a lötyögős báró, aki két jancsiszöget két fordulóban fuvarozott a telephelyre! A We- kerle ügyvéd, aki a BTK-ból idézett, ha gyorsabb ügyintézésre akarták serkenteni. Szerelemhegyi — ahogy glasszékeztyú- ben tapogatta a nyers­anyagot. Mindmegany- nyi valóságos lidérc­nyomás — míg Baga­mér? Az a két szép nagy tenyere, meg ahogy nekidurran az acélos lábaival a teher. nek — miért kell ilyen gyöngyszemet idő előtt megrongálni? Es menteni a ment­hetőt, azonnal hivatta is. az asztalra kávét, konyakot rakatott, s arcára szenvedő mo­solyt terítve, elgyötör­ve hozta nyelvét moz­gásba. — Bagamér! Oze- hallók? Jól értettem? műnk büszkesége! Mit Nem tetszik a nemes életpálya? Amaz bűntudattal osont el tekintetével az igazgatóról — jól em­lékezett, hogy legutóbb is nyílt utcán dédel­gették két munkás ke­zét. Félszegen csöppen- tett el néhány restel­kedő szót. — Nem volna semmi baj! Semmi se volna baj. De... nék magával, ha nem tesz tönkre az értelmi­ségi zsákutca? Nézzen rám — fogaim helyén lyukak, hátam elgörbült a sok üléstől, hajam kihullva, naponta le­vesmerő kanállal eszem az orvosságot. Nagyon erős volt a konyak — Bagamér egy könnycseppet tö­rölt ki a szeméből. Az igazgató is elérzéke- nyült, — Derék fiú! Látom, megért! En is megér­tem! Ha megengedi, fölemelem a bérét! És — De?! — csapott le rá az igazgató —, ha semmi baj nincs, mi­nek ez a de? Ember, hát nem érzi, hogy mi­lyen szívesen cserél­ej, nahát — hogy mi­lyen régen volt jula- lomüdülésen! Bagamér töprengett — igyon-e kínálás nél­kül. Rucsai a tétovázást félreértve, tovább ver­te a vasat, — Hiszen nem mon­dom én, hogy ne tanul­jon, ne olvasson! Tes­sék, itt can röpíön Piszkos Fred — még én se néztem bele! Vagy vigye — itt a mai Népsport, bajnokság van — tudja, milyen nehéz kapni? Bagamér megköszön­te a jóindulatot, de azért kinyögte: — Hát... hát... a kis­lány szeretné, ha... Amaz tüzelt. — Egek, micsoda nő lehet az! Csak az iro­dakukacok tetszenek neki! O, ha nő lehet­nék — percig nem té­továznék! En láttam magát hősi akcióban! Meg amikor a ISO ki­lót fölemelte — gratu­lálok, felejthetetlen él­mény volt. Bagamér akarta mondani, hogy akkor kapott köldöksérvet, Rucsai szívósan vere­gette a vállát, nem en­gedte szóhoz jutni. — Na, csak gondol­kozzék el rajta. És leg­jobb lenne, ha szomba­ton békés családi ott­honomban megtárgyal­nánk mindent. Úgyis annyit beszéltem a lá­nyomnak magáról. Na! Na! Nem kell azért el­pirulni. Azt a másikat pedig felejtse el! Fan­tasztikus, mibe bele nem vinné magát... Nagy S. József dig, és igyekeztek kipuhatol­ni, hogy a szomszédoknál hány forintot szántak a mun­kaegységre. Aztán igyekeztek rálicitálni. ENNEK A GYAKORLAT­NAK a helytelenségét alig kell magyarázni. Hogy meny­nyi feszültséget okozott a kü­lönböző tsz-ek tagsága közöti, ez a „forintverseny”, azt jói tudják a gyöngyösiek. Reméljük, ebben is lesz változás, és a munkaegység mértékét a közgazdasági té­nyezők szabályozzák majd ezentúl. Nehéz heteket hoztak azok a nyári hónapok, emlékez­zünk még vissza erre. Az em­berek munkát kértek és nem kaptak. Annyit legalábbis nem, amennyit szerettek vol­na. Előfordult ennek követ­keztében, hogy az indulatod helyenként magasra csaptait Éppen a szüret idején kelet­kezett olyan feszültség, ami néhány napig veszélyeztette a szőlő szedését, kockáztatva ezzel újabb veszteségeket is, Megint csak oda kell visz- szakanyarodnunk, hogy a má­nak való élés okolható ebben a dologban is. A perspektivi­kus tervek kialakítása kevés­bé kötötte le a tsz-vezetők fi­gyelmét. Akár a kertészet, akár az állattenyésztés fej­lesztését nézzük, inkább a ne­hézségeket emlegették, mint a lehetőségeket. Persze, beru­házások nélkül .egyik sem megy, de a beruházások meg is terhelték volna a szövetke­zeteket, amit nem akartak vállalni. Hogy miért? Ennek az oka is könnyen megtalál­ható. Nemcsak abban, amit az előbb a munkaegység körül! versengésről mondtunk, ha­nem a jövő bizonytalanságá­ban is. Évek óta benne van a levegőben a négy tsz egyesü­lésének gondolata. Azt is vi­lágosan látják a hideg ésszel mérlegelők, hogy az egyesü­lést csak elodázni lehet, de megkerülni nem. Ha pedig e*s előbb vagy utóbb bekövetke­zik. akkor minek beruházni, ■kiadásokat vállalni, nem egy­szerűbb csupán a kifizethető összegekkel törődni? Lehet, hogy túl élesnek tű­nik a fogalmazás, de bizonyá­ra fe'i a ki nem mondott gond !tokát is, a nem is min­dig t atos törekvések okát. És eu úgy mondjuk el, hogy bárkit hibáztatni akarnánk, bárki felelősségét hangoztat­nánk. Emberileg érthető ez a szemlélet, ez a magatartás. Kogv a közösség érdekével mennyire esik egybe, arról nem kell beszélni. Nagyon sokan vannak, akik nem is gondolják ezt végig, csak azt nézik, mennyit kapnak a vég- elszámoláskor. Ha tehát csupán azt vizs­gáljuk, az elmúlt év erőfeszí­tései hogyan mutatkoznak meg most a négy termelőszö­vetkezetben, bizakodóak le­hetünk. Az időjárás okozta ká­rokat a szövetkezetek igye­keztek más lehetőségek kiak­názásával kiegyenlíteni és *8 általában sikerült is. A ZARSZAMADÓ közgyű­lések tehát nyugodt légkör­ben folyhatnak le, a munka­egység értéke senkinek sem okoz majd csalódást előre lát­hatóan. Az arányok körülbe­lül ugyanazok lesznek, mint tavaly. Aztán majd követke­zik a tervtárgyalások Idősza­ka, amikor majd meg lehet és meg is kell vizsgálni azt is, mit akarnak elérni a jövő­ben, milyen utat-módot kell ehhez keresni és megvalósí­tani, hogy nyugodtan nézhes­senek a holnapok elé mind­azok. akiknek életkörülmé­nyeit a szocialista mezőgazda- sági üzemek eredményei szabják meg. G. Molnár Ferenc Mpnuhüf 1969. január 28., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents