Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 22. szám
Ady Endre Latabárék Hannibál Hz „Egri Férfiúm 68“ sarozatáfcaii Sándor György szerzői estjéről Koszorúzást ünnepség Ady Endre sírj ön ái Vasárnap este — miután az egész magyar sajtó napok óta megemlékezik Ady Endre halálának ötvenedik évfordulójáról — csaknem egyórás láncolatban hangzottak el Ady-yersek. Csaknem a teljes-mai színészi élvonal kapott egy-egy hálás feladatot ebben a műsorban. A sorjázó versek ciklusra bontva is, összességükben is; a magyar költészet, a XX. századi magyarság egyik óriásáról vallanak. Ma, hallva a klasz- sziküs szövegeket, nemcsak az .lepi meg a hallgatót, menynyire pontosan és tudatosan rögzítette le Ady .Endre korának minden fájdalmát, ennek keserűségét, hanem az is, ahogyan igazságai az idő fölé nőttek. És — úgy tűnik — nőnek is, tovább! A Góg és Magógtól a Mag Síó alattig egyetlen hatalmas ívelés ez az életpálya, ez a sors és ez a költészet. Ady személyes tragédiája, hangja, vallomásai, egybeesnek egy nemzetet hullni hagyó úri Magyarország felbomlásának valóban siratni való idejével. S az az idő, amit Ady gyakran nagy i-vel ír, érlelte és érleli a lángész Igazságait. S mint az igazi vetések, sarjadnak ezek a hó alatti magok újra meg újra. ; A versmondás egyáltalán nem tűnik tévé-műfajnak, mégis élményszerűen hatott a nagy erejű Ady-versek tolmácsolása. Egy-egy színészarc a teljes átélésről tanúskodott. Ki kell emelnünk Sinkovics Imre, Latinovics Zoltán, Gábor Miklós, Nagy Attila, Ráday Imre és Keres Emil nevét. A kitűnő operaénekes, Dene József ez alkalommal harsogó fiatalságával és dinamikus előadáshoz szokottságával távol állt a megszólaltatott Ady-szövegek világától. Reméljük, hogy a Magyar Televízió nemcsak egy —, hogy képszerű hasonlatot vegyünk kölcsön —* ilyen és egyszeri seövegtárlattal hódol Ady Endre emlékének, de megtalálja a módját eme Ezért néztünk olyan értetlenül egymásra, amikor meghallottuk a parancsot: „Támadni !” Az offenzíva előkészületei jóval az X nap előtt, még szeptember közepe táján megkezdődtek. Valahol a Volga alsó folyásvidékén az éjszaka leple alatt és a legszigorúbb konspiráció keretei között friss hadosztályokat, tüzérségi és páncélos hadtesteket irányítottak át a másik partra. A bal parton egyre gyűltek az új típusú harci repülőgépek gondosan álcázott kötelékei. A megadott időpontra a délnyugati, a doni és a sztálingrádi frontok csapatai elfoglalták kiinduló állásaikat az ellentámadás megkezdésére. Az offenzíva lényege az volt, hogy a Sztálingrádtól délre fekvő tavak vonaláról és északnyugatról mért nagy erejű csapásokkal meg kell semmisíteni az ellenfél erőinek zömét Olyan gondos alapossággal, annyira kifogástalanul végezték el a hatalmas előkészítő munkákat, hogy az ellenof- fenzíváról csupán néhány órával a hadművelet kezdete előtt értesültünk. Nem is szólva persze az ellenségről, amelyet váratlanul ért az ellentámadás... Magától értetődik, hogy azon az éjszakán, amikor a 64. hadsereg a másnap kezdődő ellenoffenzívára készült, senki sem húnyta le a szemét. Senki sem titkolta izgalmát és szüntelenül óráinkra nézve tartottuk számon: mennyi van még hátra az X óráig. És egyszeriben a szürke, hajnali félhomályt óriási tűzfolyam világította meg, sok ezer különböző kaliberű ágyú szólalt meg. Egyidejűleg a Volga felől motorok nehéz zúgása hallatszott: egymást követő hullámokban megjelentek a bombázók. Kezdetét vette a történelmi jelentőségű támadás. (Folytatása következik) r . Egy szürke hétköznapon Prágából Bratislava felé robog egy tizenhárom kocsiból álló szerelvény. A 2316-os számú gyorsított vonat. A szerelvény postakocsijában — különleges biztonsági őrizet mellett — egy gondosan lezárt, acélszalagokkal átfűzött, le- plompált, két lakattal ellátott kis ládikót szállítanak. A különleges biztonsági őrizet a ládikó tartalmának szói: a rekeszeiben kétszáz köteg ezerkoronás lapul. Frissen nyomott bankjegyekről van szó, amelyekkel az elhasználódott és a forgalomból fokozatosan kivont régi pénzt akarják pótolni. A bankjegyek sorozat- jelzése: C—L. Bűntény 20 Eduárd Fiker regénye a legigényesebb krimirajongók igényeit is kielégíti. A regény irodalmi színvonalú, s a krimi műfajában kevés Bűntény 20 című regény egy különleges bűntett-sorozat A húszmilliós szállítmány nem érkezik meg Bratisla- vába. A 297,3 kilométernél a postakocsi felrobban. A szörnyű robbanás szilánkokra tépi. Mi okozta a robbanást? Ki vagy kik helyezték el a kocsiban a robbanóanyagot? Megsemmisült-e a ládikóba zárt valamennyi bankjegy? Ezekre a kérdésekre keres választ a bűnügyi rendőrség és az állam- védelmi szervek együttes nyomozása. A nyomozás roppant bonyolult, egész sor meglepő, sőt groteszk mozzanatot tár fel, amelyekről olvasóink is meggyőződhetnek Eduard Fiker érdekfeszítő, dús cselekmé- nyű regényéből. millióért olyan művet találhatunk, amely vetekedhetik vele. A regényt átszövi az író matematikai érzékű logikája, s cselekménybonyolítása is rendkívüli mesterre vall. A millióért felgöngyölítésének izgalmas, a szó szoros értelmében lebilincselő története. Olvasna el ön is, a rendkívül érdekes é> bravúros nyomosán történetét, t e b r u ái 2-től, vasárnaptól, folytatásokban közöljük Arthur Rubinstein 80 éves *'en9v?} sfr~s“’Ame, , nkaban elő világhírű zongoraművész, Arthur Rubinstein ma ünnepli 80. születésnapját. I (Telefoto: — AP—MTI—KS) Bűntény 20 millióért Egry katonai tolmács visszaemlékezései irtás V. Sstyevanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa I. Egy tapodtat sem! »..A hadparancs, amelyet Andrej Jerjomenko tábornok, frontparancsnok írt alá, ez alkalommal nem hasonlított a megszokott, végtelenül la- konikus, szinte száraz szövegekre. A haditerminológia számára szokatlan, egyszerű, meleg és szívbemarkoló szavakból állt. Nehéz lenne pontosan idéznem. Arra viszont jól emlékszem, hogy édesanyánkról, nővéreinkről, feleségünkről és menyasszonyunkról, azokról volt benne szó, akik fasiszta rabságban sínylődnek, és szólt a bosszúállás órájáról, amely rövidesen eljön, a hőstettről, amelyet mindannak a nevében kell végrehajtanunk, ami tiszta és szent, a hőstettről, amelyet a Volga-parti erőd védelmezőitől vár a Haza... Ma is magam előtt látom a földbe vájt erődítmény üszkös falait, a Katyusa villogó tor- kolattüzeh. harcostársaink izgatott, borotválatlar arcát, a könnyes csillogást a szemükben. A hadparancs váratlanul fejeződött be: Megparancsolom, hogy november 20-áh 0 órakor erőteljes ellentámadásba kell átmenni Sztálin' InME 1969. január 28, kedd grád környékén a németfasiszta csapatok ellen, és meg kell semmisíteni őket. (A délkeleti és doni frontszakasz csapatai már ennek a napnak az előestéjén megkezdték oí- fenzívájukat.) Értetlenül néztünk egymásra. Támadni'? Mivel, milyen erőkkel? Képzeletünkben felmerült a legapróbb részletekig ismert kép. Az égen állandóan ott cikáztak a JU—87 mintájú zuhanóbombázók és a Mes- serschmidtek, a negyedik Richthofen légi hadsereg gépei. Alattuk ott kavargóit a Volga, amely teljes négy kilométeres szélességében a felső folyásvidákről lezúduló, morajló, zajló jéggel volt bontva. Az itt-ott előbukkanó vízfelszínen előtűntek a német csatalovak sodródó hullái, a legkülönfélébb törmelékek, és holttestek a gyűlöletes zöld egyenruhákban. Bal oldali szomszédunk, Csujkov tábornok 62. hadseregének „produkciója” volt ez. Dühösen zajlott a Volga, mintha megtagadta volna az „ajándék” befogadását, mintha megvetéssel sodorta volna tovább a terhet a Kaspi-tenger felé. A Volga az orosz emberek régi barátja és táplálója ez alkalommal is segítségükre sietett. A folyó partján védelmünk mint valamiféle óriási rúgó a végletekig összepréselődött, hogy annál nagyobb erővel kiterjedve verje vissza a fasiszta hordák támadását Itt ezen a helyen, ahol a döntő órában a haza sorsa forgott kockán, a katonák szívből jövő esküt tettek: „A Volgán túl számunkra nincs föld!” Egyszeriben mégis mintha cserbenhagyott volna bennünket a folyam. A fasiszta kalózgépek már régen szétromboltak minden hidat, pontont, kompot. A jégpáncéllal borított vízrengeteg könyörtelenül szétzúzta az ingatag ideiglenes hidakat, amelyeket utászaink egyetlen éjszaka alatt építettek, hogy a folyó bal partjára szállítsák át a súlyos sebesülteket, és biztosítsák az élelmiszer- és lőszer-utánpótlást a harcolóknak. Az ügyes volgai halászok éjszakánként merészen útnak indultak, hogy eljuttassák értékes szállítmányaikat, de korántsem jutott el mindegyik a célhoz. A hadtáp- szolgálatnál szinte egyenként számon tartották a lövedékeket és az aknákat, úgyszintén a meglehetősen sivár és egyhangú élelmiszer-tartalékot. Mi is nagyon jól tudtuk, milyen állapotok uralkodnak a folyó partjain. Hadseregünk, a 64. hadsereg (amelyet a sztálingrádi csata után 7. gárdahadseregnek kereszteltek át) papíron egész sereg hadosztályból állt. Egy-egy hadosztályban azonban nem szolgált több ember, mint egy hadilétszámú zászlóaljban, a ténylegesen harcképes katonák száma pedig még ennél is kevesebb volt. Február 2-től, vasárnaptól — folytatásokban közöljük; A műsorra invitáló röplapon egy keménykalap feketéink és humort igér. Rend- hagyóan. Azzal is rendhagyó a humorista Sándor György. hogy a teljes analfabétaságot vállalja — tudatosan. Kijön a színre, a két fekete keménykalap közé — ott lógnak a ruhafogason — és kifejezéstelen arccal, mintha pantomimművészethez, vagy valami szellemi bénultsághoz készülődne, ránk mereszti a szemét. Aztán beszélni kezd. Mondatokat rak egybe reménytelenül távol eső asszociációkkal, képzetekkel hökkentve meg a hallgatót. S ezektől a látszólag rokontalan képzettársításoktól, amiket a hangzás és a hangzók, vagy csak a hang fognak egységbe, lesz a légkör világosabb a teremben. Lehet így is szemlélni a világot Minden részlet és minden összefüggés lehet humoros, sőt komikus, sőt kétségbeejtően igaz is. S ettől az igazságtól meg is lehet rémülni, olykorolykor két nevetés szünetében. A sok-sok mondat Között ilyenek is elhangzanak: „A semmit valamivel jobban csinálom, mint a többiek." Vagy: „Az ember minden áldozatot megérdemel, kivéve az emberáldozatot”. Sándor György témái mai aktualitások — Építőipar, A lakás, Nem emlékszem a nagyanyámra, Én egy analfabéta vagyok, Gyufásdoboz — és ezeket az aktualitásokat az időből kiemelve, csakhogy azt mondanánk, filozófiai távolságból, mintegy kívülről szemléli. Pedig éppen az az izgalmas az egészben, hogy a humorista is benne él, benne van nyakig ezekben az aktualitásokban. Sándor György egyéniség, sajátos humora saját szövegében inkább hat, mint a stílusparódiákban. Kár, hogy az egri közönség későn ébredt fel ennek a műsornak a megnézésére. (1- a-> A költő halálának 50. évfordulóján, hétfőn délelőtt a Kerepesi-temetőben koszorúzás! ünnepséget rendezett Ady Endre sírjánál a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az évforduló megünneplésére alakult emlékbizottság. A Himnusz hangjai után — az írószövetség képviseletében — Czine Mihály egyetemi docens méltatta Ady Endre életművét. Ezután a külföldi íródelegáeiők sorában a jugoszláviai írók nevében Fehér Ferenc, majd a csehszlovákiai írószövetség részéről Emil Boleszlav Lukacs idézte vissza személyes emlékei alapján Ady Endre alakját. A síremlék talapzatán az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Óvári Miklós osztályvezető és Garai Gábor, a központi bizottság tagja he'vezte el. A művelődésiig minisztérium képviseleté Molnár János miniszter».elyettes és Vendégh Sándor főosztályvezető koszorúzott. A szovjet, a cseh és a szlovák, a jugoszláv és a román írók delegátusai ugyancsak koszorúval rótták le kegyeletüket az 50 évvel ezelőtt elhunyt Ady síremlékénél. tanár úr nagy egyéniség gyakori visz- szaidézésére. Hacsak percekre is. Ady Endre alkalom szellemben megújulni és megújítani. Nem az operett iránti olt- hatatlan rajongásunk ültetett le bennünket szombaton este a tévé-készülék elé, hogy megnézzünk egy nagyon is ismert operetett, Hervé Lilijét. A Fővárosi Operettszínház együttese megbízhatóan kelt életre szunnyadó sikereket, de most az egyszer a két Latabár — az öreg meg fia — miatt voltunk kíváncsiak. Apa és fia elánnal, a móká- zás családi hagyományaival feszítették szét a színpad kereteit és hoztak vissza egy évekig mellőzött stílust: a rögtönzésnek ható banalitások tudatos vállalását. A színház a színpadra lépő színészek személyes varázsától lesz vonzóvá. Hannibál tanár úr tizenkét évvel a bemutató után most ismét csetlik-botlik a színen. Ez a film is tipikusan arra példa, hogy a történelem fénytörése hogyan segít a kedves hangú Móra-írásból a film rendezőjének, Fábry Zoltánnak ilyen tragédiát írni. Egy mondattal kívánjuk a figyelmet felhívni a tévé soksok sorozata közül Róbert László és Szolnok Péter délamerikai riportjára. Érdemes odafigyelni. (farkas)
