Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Egy-kettő a húsz közül Ha valaki vásárolni megy »■ legyen egyszerű háziasszony, vagy vállalati beszerző —, és a listára föl jegyzett húsz cikk közűi akár csak egyet-kettőt is nem talál meg, a hiány miatt érzett bosszúsága százszor nagyobb, mint elégedettsége, hogy csaknem minden szükségeshez hozzájutott. Ez egészen természetes, arról nem is szólva, hogy a hiány esetleg a megszerzett áruk jó felhasználását is kérdésessé teheti, Ezeket azért bocsátjuk előre, nehogy bárki is túlzottnak ítélje, amit a szükségletek szerinti termelésről, a vállalatok úgynevezett piac- érzékenységéről, ma, egy esztendővel a reform bevezetése után, elmondhatunk. Tagadhatatlan, hogy akár a fogyasztási cikkek, akár a termelőeszközök, beruházási áruk kínálata jelenleg lényegesen közelebb áll a kereslethez, mint az elmúlt években. A reform tehát, amint vártuk, miközben megszüntette a kötelező vállalati tervszámokat, jóval arányosabb, tervszerűbb népgazdasági fejlődést indított el, mint amilyet a gazdasági irányítás korábbi rendszere lehetővé tett. A cél azonban nyilvánvalóan az, hogy az említett „húsz” közül az az „egy-két” hiány is mielőbb megszűnjön, és a vállalati termelés a legmesszebbmenőkig a mindenkori kereslethez alkalmazkodjék. A piac tökéletes hatását a vállalati termelőmunkára számos tényező, körülmény korlátozhatja. Itt csupán néhányra térünk ki, a legfontosabbak közül. A legtöbb nehézséget az elmúlt esztendőben e téren egynémely termelői ár okozta. Ezekbe a kezdeti termelői árakba ugyanis igen sok esetben annyi nyereséget kalkuláltak bele — vagy legalábbis, ez derült ki utólag — ami már érdektelenné tette a vállalatokat, hogy újabb, keresettebb cikkek gyártásába fogjanak, s általában tüzetesebben kutassák, mi iránt növekszik különösebben a kereslet. Ez a laza árukalkuláció’ nagyon is alkalmas arra, hogy eltompítsa a termelők piac iránti érzékenységét, különösen, ha olyan pénzbőséggel párosul, amilyent a vállalatok — a kezdeti biztonság érdekében — tavaly élvezhettek. Az idén azonban — amint a pénzügyminiszter is ecsetelte az országgyűlésben — már lényegesen változik a helyzet, a vállalatoknak, az újabb intézkedések összhatásaképpen, keményebben és figyelmesebben kell dolgozniuk a nyereségért, sokkal érzékenyebben kell reagálniuk a kereslet minden rezdülésére. Egyik esetben a csökkent érdeklődés miatt, a másikban a vevő megtartása érdekében nyúlnak majd a vállalatok az árcsökkentés eszközéhez, vagy — hasonló meggondolásból — újabb, vonzóbb termékek gyártásának megkezdéséhez, amelyek jobb árral, több nyereséggel kecsegtetnek. A hangsúly az erősödő gazdasági kényszeren van, amely állandó velejárója, ösztönzője lesz a vállalati munkának. Ilyen értelemben szoktuk volt magyarázni egyes apróbb fogyasztási cikkek, tömegáruk krónikus hiányát, mondván: rossz áruk van, ezért nem érdemes velük a gyáraknak foglalkozni. Csakhogy ez az okoskodás részben tévesnek bizonyult, az új ár- mechanizmus sem szüntette meg egy sor ilyen cikknek a hiányát. Egyszerűen azért nem, mert az ár önmagában még nem teszi vonzóvá egy új cikk gyártását az üzem számára, ha adottságai egyébként nem teszik erre alkalmassá; mert esetleg amit nyer a réven, elveszíti a vámon. Ahogy azonban majd az új mechanizmus mind teljesebb érvényesülésével rugalmasabbá lesz az egész termelő-apparátus, mindegyre kiválnak majd azok a termelői egységek, amelyek a legalkalmasabbak egy-egy valóban keresett új, vagy nem is új termék gyártására. Sőt, napirendre kerülhet új szövetkezeti, tanácsi üzemek alapítása és egy-egy nagyobb gyár új leányvállalatot alapít határozottan azzal a céllal, hogy bizonyos, jól felmért szükségleteket kielégítsen. Az említett érzékenység a piac, a fogyasztó viselkedésére azonban, a gazdasági ösztönzők kifogástalan működése mellett sem teljesen spontán folyamat eredménye; mint sok egyébre erre is föl kell készülni, meg kell teremteni hozzá a szükséges szervezeti és személyi feltételeket. A piac szüntelenül változó jellegzetességei nem olvashatók ki a meteorológiai jelentésekből — bár nem érdektelen azokat sem tanulmányozni — a szükséges piacismeret megszerzése ma már igen fejlett, sokágú tudomány és gyakorlat, amelyet el kell sajátítani, majd helyesen alkalmazni kell. És ez még csak az egyik fele a dolognak, hiszen nem kevésbé fontos a piac befolyásolása, amelynek korszerű eszközei éppúgy bonyolultak és változatosak. Mindez nélkülözhetetlen a korszerű szocialista vállalat hatásos fegyverzetéhez, amely hozzáértő alkalmazással fokozatosán még teljesebb egyensúlyt teremthet a népgazdaság valamennyi szektorában, persze nem statikus, hanem szüntelen mozgásban levő, dinamikus egyensúlyt. b. j. Pályaválasztási nap Egerben Január 23-án, kedden pályaválasztási napot rendeznek Egerben. A program szerint délelőtt kibővített tanácskozást tart a Heves megyei Pályaválasztási Tanács a megyei tanács nagytermében, ahol értékelik a pálya- választásra felkészítő munka eddigi eredményeit, és meg- vitatj,álj„g tavÚtóUL iejacjato.-. kát. Az ülésen dr. Jenövay Jenő, az Országos Pályaválasztási Tanács titkára is felszólal. Délután a megyei művelődési házban a vas- és gépipari szakmákat bemutató, illetve népszerűsítő kiállítás nyílik, mely február 7-ig várja a látogatókat. A kiállítást Kócza Imre, az egri Finomszerelvénygyár vezér- igazgatója nyitja meg. Ezután — ugyancsak a művelődési házban — a város általános iskoláinak 7.—8., illetve a gimnáziumok 3.—4. osztályos osztályfőnökei :;.ré- . szára a. pályaválasztásra való felkészítéssel kapcsolatos előadást tart dr. Jenovay Jenő, illetve dr. Ritoók Pálné, a Munkaügyi Minisztérium ifjúsági és pályaválasztási osztályának vezető pszichológusa. Az utolsó katonai foglalkozáson... Megkapták obsitukat as idős tartalékosok Tegnap, a kora reggeli órákban idős, ősz hajú bá- csikák igyekeztek Egerben a Fegyveres Erők Klubjába, hogy ott részt vegyenek az utolsó katonai foglalkozáson és ünnepélyesen átvegyék az obsitot. A terembe lépő, frontot, hadifogságot, az élet tóttá fel. A parádóhutai Horváth Géza, a pétervásári Bojtos Sz. Béla és a siroki Éva Sándor például munkájukkal kapcsolatos témába bonyolódtak bele, míg a demjéni Siller Ernő, a kerecsendi Sebestyén István, az egri Jakab Imre és Virág Ferenc az elután Csáki István őrnagy szólt az obsitosokhoz. Meleg szavakkal mondott köszönetét azért, hogy a jelenlevők az elmúlt esztendőkben, évtizedekben becsülettel helytálltak az élet minden területén és készen álltak arra, hogy életük feláldozásával is megRégi barátok találkoztak, sok-sok katonaélmény elevenedett (el az ünnepség során. Képünkön balról jobbra a demjéni Siller Ernő, a kerecsendi Sebestyén István, az egri Jakab Imre és Virág Ferenc beszélget, emlékeznek a múltra. (Kiss Béla (elvételei) minden viharát megjáró tartalékosokat pattogó zeneszó, vidám katonaindulók dallamai köszöntötték, és perceken belül otthonossá, barátivá vált minden. Rég nem látott katonatársak, barátok, volt cimborák találkoztak össze, nyújtottak egymásnak kezet, s mint ez ilyenkor lenni szokott, a másikat mérlegelve, tréfálkozva érdeklődtek életsorukról. — Te semmit sem Öregedtél, még most is daliás fiú vagy, csupán a hajad ment el — tréfálkoztak az egyik társaság tagjai az éppen odalépő, kissé hajlott emberrel. — Ajaj! Csak a reumám ne kínozna... — válaszolt 'vissza a megszólított, s hogy ő sa maradjon „adós”, még hozzáfűzte az-előbbiekhez: — Ti sem panaszkodhattok. Jól néztek ki, csak hát a lányoknak, no meg már a hadseregnek se kelletek... Az élcelődést azonban, ahogy telt a terem, egyre jobban a komolyabb szó válmúlt húsz év legjelentősebb állomásait elevenítették fel életükből. Mint kiderült, mindenki igyekezett tudásának legjavát nyújtani ahhoz, hogy családja jó megélhetés közé kerüljön, legyen mit a „tejbe aprítani’ öreg napjaira. A másik oldalon viszont az egerszalóki Lakatos Tibort nem hagyták „békén”, akit a felesége ide is elkísért, nehogy baja essék az „öregnek”. A meghitt, kedves beszélgetéseket a Szilágyi Gimnázium tanulói „zavarták meg”, alak másfél órás műsorral kedveskedtek a most katonai nyilvántartásból törlésre kerülőknek. Verssel, tánccal, jelenetekkel elevenítették fel a múltat, azokat az időket, amikor a mostani ötvenegy- néhány évesek még fiatalok voltak. Az előadást nagy tetszésnyilvánítással fogadták a jelenlevők, majd sor került a hivatalos „elbocsátásra”, a nyilvántartásból törlésre is. A Himnusz elhangzása Mindörökre — illlsosa Finke. A Borsod megyei kis falu utcáján egy ősz hajú férfi lépked, barna hajkoronás asszonnyal a jobb oldalán. Lassan, tétovázva haladnak. Mindent megnéznek, a fákat az udvaron, a fűszálakat az árokparton. Űj házat új ház követ. Szép valameny- nyi. S éppen azért, mert újak — idegen és ismeretlen valamennyi. — Ez nem az én szülőfalum — mormogja a férfi. — Rossz helyen járunk, biztosan eltévedtünk. Etes. Ugyancsak az ősz hajú férfi és a barna hajkoro- nás asszony. Most ő szemlélődik kerekre tágult szemmel — Lenni kell itt valahol egy tónak — mondja. — Zsúptetős házikóban laktunk, azt megismerem. A kacsaúsztató tavacska összezsugorodottan megvan még. Zsúptetős házikó azonban nincsen sehol. Az, amit keresnek, régesrégen összeomlott. Könnyeiket morzsolják. A finkei fiú 19 éves korában látta utoljára faluját, az asszony, aki most felesége, alig múlt 9 éves, mikor szülei oldalán neki indult a nagy óceánnak — Kanadába. pozíció: apró házacska fákkal, kis udvarral. Alatta körívben idegen szavalt: HOME SWEET HOME. Hazám, édes hazám. Ez hívta őket vissza — mindörökre. Takács Józsefet és feleségét most Petőíibányán találom. Szépen berendezett kétszobás lakás. A falon képek, s eT keretbe, tiveg alá foglal t, színes cérnával kivar- rott, vászonra hímzett kom1969. január 26. vasárnap — Nyolcán voltunk testvérek, egyet hamar elragadott közülünk a halál. Mindany- nyiunkat korán munkára vert a kényszer. Apám kovács volt, kitanultam mellette a mesterséget. Aztán mentünk világot próbálni. Bátyámat követtem én, és jött a többi testvér, csaltuk egymást. Végül csak ketten maradtunk odaát, a bátyámmal. A többieket hamar visszafordította a honvágy. — Sok mindent próbáltam a megélhetésért. Voltam cseléd, de vagonrakodó is. Igazában azonban bányásznak vallhatom magamat. Annyit töltöttem a föld alatt, karbid- fény mellett, mint idefent a napon. — Bátyám szervezett munkás volt, követtem mindenben, ő ültette belém a szociális érzéseket és tanított demokratikus magatartásra. Tíz évre, kivándorlásom után, 1939-ben beléptem a Kanadai Kommunista Pártba. Sztrájkokat szerveztünk, bérharcokat, röpcédulát szórtunk, plakátokat ragasztottunk, titkos összejöveteleken magyaráztuk a nem kommunistáknak a munkásság, az ipari szegénység érdekeit, felemelkedésének lehetőségeit. — Volt egy cigányzenekarom. Szóval: csupa hegedűs. Jártuk a magyarlakta településeket, édes-bús nótákat muzsikáltunk, s tánchoz Y tűk a talpatávalót. így merkedtem meg magyar lánnyal, Tóth Matilddal. Egyévi udvarlás után összeházasodtunk, született két gyermekünk, fiú és leány. — Vagyont nem gyűjtöttünk. Annyi pénzt azért ösz- szeraktunk, hogy a hajó- meg a vonatjegyet hazáig kifussa. 1918-ban kértük hazautazásunk engedélyezését. ^VSftíVVWWWVVv'VWVWVtfWVVWWVVWVWVWWWrtAWWWWVWíVWVWrtrWVWk gal. Feleségem párttagságát 1947-től, az enyémet 1946- tól ismerték el. Ugyanakkor elismerték munkásmozgalmi tevékenységünket is 1929-től, illetve 39-től. Levelet írtak a Kanadai Kommunista Párt központi bizottságának, hogy hiányos okmányaikat kiegészítsék. A kért okmányok hamarosan megérkeztek, amelyek hitelesen bizonyították, hogy Takács József és Takács József - né 1939 óta tagja a Kanadai Kommunista Pártnak. A Központi Igazoló Bizottság az okmányok alapján kommunista tevékenységüket 1939-től kezdődően elfogadta. Díszes okleveleket raknak az asztalra, s piros színű, selyemmel bélelt dobozban kitüntetéseket. „Szocialista Hazáért Érdemérem”. A magas kitüntetéseket mindkettőjüknek ünnepélyes keretek között adták át. kát. A bányában dolgoztam. Hogy a bánya bezárt, a gépüzembe vettek át. Ott vagyok mai napig géplakatos, hegesztő. Feleségem a tanműhelyben takarít. Huszonegy esztendőt éltek Kanadában. Távol a hazától, a szülőföldtől. Sok-sok apró magyar sziget voltak ők, idegen nemzetiségek között. Volt egyesületük, pártsejtjük, magyar újságuk, még külön magyar iskola is, hogy az anyanyelvet se felejtsék el Nagy izgalommal készültünk, az állásomat is felmondtam. Aztán az elutazás előtt két nappal távirat érkezett címemre: Magyarországra nem mehetünk. Két év után szánhattunk hajóra. Velünk készült a bátyám is. Ö nem jöhetett: ráomlott a bánya. Petőíibányán telepedtek meg, ahol Kanadából való hazatérésük után a feleség szülei is helyet kaptak. Több mint tizennyolc éve ennek. — Mindjárt kaptam muna gyerekek. Minden ünnepet együtt ültek meg a közel lakók, közös volt idegenben a legapróbb öröm is. Hazatérésük után nem szakították el az otíakötöző szálakat. Leveleznek a régi elvtársaikkal, ismerősökkel, rokonokkal. A leveleket a feleség írja. Ö tud legjobban angolul is. — Hazatérésünk után rög tön felvettük a kapcsolatéi a helyi pártszervekkel, a Központi Igazoló BizottságTizennyolc éve élnek magyar földön. Gyermekeiket már itthon iskoláztatták; felnőttek, s dolgoznak ugyanúgy. mint szüleik. A férjet és feleséget múlt és mai életük különbségeiről kérdezem. Takács József annyit mond: — Odakint akármilyen jól dolgoztam, mindig parancsoltak. Itthon, ha jól végzem a munkámat, akkor nem parancsol senki. Csak a munka parancsol... — Ha most lennének újra fiatalok, elmennének hazulról? — A fát sem lehet kétszer, idegen földbe átültetni, mert belepusztul... A szülőföld hívta vissza őket. S így maradnak most már. ... Mindörökre — itthon ... ’ Faiak; Dezső védjék hazánkat, a szocializmust építő Magyarországot. Kérte őket arra, hogy az elkövetkező időkben is erejüktől tellően segítsék a haza megvédését, neveljék a fiatalabbakat becsületes, hazáját, népét szerető emberekké. Ezt követően dr Nagy János, az Egri Járási Tanács vb-titká- ra emelkedett szólásra. A párt, a tanács és a tömegszer-' vezetek nevében köszöntötte az idős férfiakat obsituk átvétele alkalmából, majd az egri Papp Sándor mondott köszönetét az obsitosok nevében a kedves búcsúztatásért és ígéretet tett arra, hogy ezek után is minden erejükkel a béke megvédésén munkálkodnak, s adandó esetben a párt, az állam, a nép számíthat erejükre. A beszédek elhangzása után az obsit átvételére szólították a megjelenteket. Csáki István őrnagy és Lezsák András alezredes nyújtotta át a katonakönyvet és az emléklapot több száz embernek, akik között ott volt Mátrade- recskéről Kiss István, Tarna- szentmáriáról Kovács Ferenc, Verpelétről Nagy Miklós, Köbös György, Bélapátfalváról Sas Béla és Holló Béla, Párádról Kivés Endre, Egerből Tatay István, Tompos Bertalan, Makiárról Apostol Imre, Istenmezejéről Asztalos Béla, Mátraderecs- kéről Fazekas Sándor, Tarna- leleszről Kovács K. József, Szajláról Kokovai Sándor, Szűcsről Ködmön Sándor és Bükkszenterzsébetről Dudás Kálmán Is. Az ünnepély után az obsitosok még egy ideig együtt maradtak és a klub büféjében fehér asztal mellett beszélgettek, elevenítették fel a régi idők szép és kevésbé szép emlékeit. (fazekas) Szakíró-olvasó fa’áíkczók A februárban megrendezésre kerülő mezőgazdasági könyvhónap gazdag programot ígér a hatvani járásban, ahol a mezőgazdasági szak- irodalom népszerűsítése érdekében több szakíró—olvasó találkozóra is sor kerül Apcon, ahol a gyümölcs- termesztés terén az utóbbi időben különösen jó eredményeket értek el, a mezőgazdasági könyvhónap keretében az őszibarack termesztésről tartanak majd előadást. Csá- nyon, „a dinnyetermelők lazájában” arról folytatnak majd vitát, hogy milyen fajtákat érdemes termeszteni az exportlehetőségek jobb kihasználására, milyen lehetőségeket tartogat a jövőben a dinnyetermesztés? Lőrinciben a szarvasmarha-tenyésztésről tartanak előadást. Hatvanban Virág a házban és a ház körül címmel hangzik majd el érdfi kés előadás.
