Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Ördögűzés a huszadik században Virágvas^rncp Filmef forgatnak 1919-es témából r Nem mindennapi tárgyalás kezdődött a zürichi esküdtszéken. Ha az ember nem tudná, hogy a XX. század utolsó harmadában, az atomJosef Stocker volt szerzetes, a szekta feje. és rakétakorszakban vagyunk, azt hinné, hogy a középkor elevenedett meg újra..A vád: halált okozó súlyos testi sértés. A fővádlottak Josef Stocker, volt szerzetes és szeretője, Magdalena Kohler. Mindketten német származásúak. Mellettük négy svájci ül a vádlottak padján. A vádiratból elképesztő történet bontakozik ki. Stocker és Kohler Dél-Németor- szág egyik kis helyiségében szektát alapított, amely az „ördögűzést és a világ végi túlélést” tűzte ki célul. Mikor különböző manipulációk miatt a nyugatnémet rendőrség érdeklődni kezdett a szekta dolgai iránt, a szektafőnök Stocker és helyettese Svájcba tette át a székhelyét. HiUikon faluban egy jámbor A detektlvregények híres •.érzőjét meginterjúvolta ry újságíró:* — Mivel magyarázza, hogy detektivtörténeteket főleg rfiak írják? — Nag'jon egyszerű a do- g — válaszolja az író motyogva. — A nők nem tud- ’,k a regény végéig titokban rtanit hogy M • gyilkol parasztcsaläd, Josef Hasler és felesége menedéket nyújtott nekik. A naív és bigott emberekkel hamarosan elhitették, hogy ők kiválasztottak, akik a nemsokára bekövetkező világ végét túlélik majd. Persze, csak az esetben, ha az ő utasításaikat mindenben betartják. Hamarosan nagyon is világi dolgokra terelődött a szó és Stocke- rék közölték a házaspárral, hogy nagyobb összegű pénzre van szükségük a szekta számára. Josef Hasler ma erről így beszél: „Szentül hitMagdalena Kohler a bíróság előtt még mindig arra próbái hivatkozni, hogy „az ég parancsára” cselekedett. tűk, hogy Magdalena Kohler rendszeresen üzenetet kap az égből. Mint jámbor emberek, tisztességes életet akartunk élni”. Először csak a készpénzünket szedték el, majd amikor ez elfogyott, Hasler eladta a földjének a nagyobb részét. Végül két fiatal és csinos leánykáját is a szektafőBÜROKRATA OTTHON (Zsoldos Sándor rajza.) nökök rendelkezésére Bocsátotta, hogy azokat a Németországban levő „Noé bárkájában” minden bűntől megszabadítsák. A rendőrség újra a nyomukban volt, mire Kohler és Stocker a svájci Ringwillbe tette át ismét a székhelyét. Itt folytatták aztán az ördögűzést, amelynek során a fiatal lányokat a legsúlyosabb lelki gyötrelmeknek vetették alá, majd miután — szerintük — vezek- lésük nem járt eredménnyel, áttértek a „testi nevelésre”. Ebben különösen Kohler asz- szony járt az élen, akinek parancsára Stocker és négy szektatársa rendszeresen verte a 17 éves, csinos Bernadette Hasiért. Hogy a fiatal lányt megóvják „a végső kárhozattól”, az ütlegelések egyre kegyetlenebbek lettek, s végül is kioltották a fiatal lány életét. Az áldozat, a 17 éves Bernadette Hasler. A zürichi esküdtbfrőságon rendkívül nagy az érdeklődés a per kimenetele iránt. A vádlottakra, a svájci törvények szerint, 20 évig terjedő fegyházbüntetés szabhaFilm készül névtelen falusi emberekről, akikből oly sok volt mindig a nagy mozgások. a forradalmak sűrűjében. Gyöngyösi Istvánt, a fiatal írót és rendezőt egy 1919-es téma — Simon pap balladája — ihlette a Virágvasárnap megírására. Nem csoda, hiszen már a ballada első strófája is megragadja a képzeletet: „Akácfára rászállott a vadgalamb Hármat kondult toronyban a nagyharang Hej, Simon pap, Simon pap Komenista Simon pap Krisztus Jézus árulója nem te vagy.” Olykor 300—400 statisztával. 96 színészei dolgozik a rendező és Széchenyi Ferenc operatőr. A film magvát két testvér — Urénusz kommunista tanító és Simon pap, a „Nyitott kapu” szekta vezetője — párharca képezi. Velük együtt, mellettük mozdul a falu népe. S amikor arra kerül a sor, sok-sok tiszta szándékú, becsületes ember feláldozza magát az eszméért. A film talán legizgalmasabb jelenetét Eger fölött egy homokbányában forgatták. Az összefogdosott emberek. hívők és kommunisták egy csoportban tartják a csigáról lógó farönkök kötelét. A rönkök alatt 10—12 ember van egymáshoz kötözve. Fejük fölött ott lóg a borzasztó teher, amely minden pillanatban rájuk szakadhat. Csak az kell, hogy a kötelet tartók közül valaki ne bírja tovább. Az egyensúlyt ravaszul úgy számították ki • hóhérok, ha egy ember elengedi a kötelet, akkor lezuhan a súly. És várnak. A fehérterrorista különítményes főtiszt sétálva cigarettázik. Tudja, előbb-utóbb úgyis lezuhan a fa és agyonüt néhány embert. Tudják ezt a megkötö- zöttek is és azok, akik a kötél végét tartják erejük utolsó megfeszítésével. A főtiszt nyugodt, az emberek egymást végzik ki. Ö csak szemléli, ellenőrzi a „kísérletet”, — emberei biztosítják annak sikerét — tanulmányozza a halálra ítéltek lélektanát. A kötéltartók között ott van Urénusz, a kommunista tanító, a falu paraszt-, cselédforradalmáraival és a hívőkkel együtt. Végül hozzájuk csatlakozik Simon pap is, aki virággal és minden fegyver elégetésével akart jobb világot teremteni. Sikertelenül. Urénuszt Tóth Benedek alakítja, Simon pap szerepében vendégszínészt, a pozsonyi Frantisek Veleckyt látjuk majd. Harmadéves főiskolás lány. Bús Katalin formálja a női főszerepet, Barna Annát, akiről a ballada így szól: „A kínzóknak rakott tőre de éles Barna Anna keszkenője de véres...” Izgalmas, lírai-balladai hangvételű film ígérkezik a forgatókönyv és az eddig látottak alapján, és várakozás előzi meg a tavaszi bemutatót. Alexa Ferenc Magol a gyerek — Pszt... — intettem magam, és a félhangosan űzött rejtvény fejtésre hangfogó került. Aki miatt cselekedtem, a szoba másik sarkában, székében a hanyatt esés határán hintáivá magát, a leckét hadarta. Ki- * csit odafüleltem, hogy melyik tárgyat gyötri éppen? Ám a kicsi fülelésből nagy és erőteljes hallgatódzás lett. Ugyanis képtelen voltam hirtelenjében felfogni, hogy történelemszöveget, vagy diákklubi vidám számot hallok-e? — Jellasics harmincötezer krapekkel átrogyadozott a Dráván. Vele szemben alig néhány ezer pók ácsorgott a virgácsain. De ennek a piti galerinek a góréi sorra a. ulók lettek. Az ország- gyűlés azonban nem akart balhét, hát tovább fűzte a palikat, tudomásul véve, hogy István főherceg... Ki is volt az a pacek? (Gyors lapozás vissza, majd elégedetten): — Ja, igen! A nádor. Szóval, a főbulizók tudomásul vették, hogy újra Batthyány kizárólag jobboldali ürgékből állította össze a kormányát, így akarta csőbe húzni Bécset, remélve, hogy lekoptatja Jellasicsot. De kihúzta a gyufát és emiatt szeptemberben beadta a slusszkulcsot... Sápadtan temetkeztem rejtvényeimbe, arra gondolva, hogy ha a gyerek ilyen stílusban felel a suliban, aligha lesz menő fej töri- ből. Tátogtam a meglepetéstől, amikor a hét végén az ellenőrzőjében csillagos ötöst hozott haza. — Mi az, atyu, nem is örülsz? — bámult rám. — De mennyire örülök, dadogtam, csak sosem hittem volna, hogy „rogyadozó krapekokra”, „jobboldali ürgékre” meg hasonlókra csillagos ötöst lehet kapni. Elkacagta magát: — Csak idehaza magolok diákosan, atyafej, a suliban magyarul nyomjuk a sódert. Egyszeriben megnyugodtam. 1969, január 26., vasárnap ' Mese etten vagyunk. O meg én. O négyéves múlt, tőről szakadt húszkilós fiú. — Azt ígérted, mesélsz..., — unszol és térdemből lovat képzelve, az ölembe ül. A szobában csönd van, csak a cserépkályhában pattog a tűz. Kedvesnek tűnik a lángok fecsegése, különösen' most, hogy kívülről a húszfokos hideg virágokat firkál az üvegtáblára. Simogatom a gyerek fejét és rádöbbenek, hogy baj van. Nem megy a mesemondás. Nagy fiam van, neki tizenöt éve meséljem utoljára. Most csak nem állhatok elő Hüvelyk Matyival és Hófehérkével. — Igazán. Mesélj már valamit!, — nem hagy egy pillanatnyi nyugtomat a kisfiú. —,A farkasról? — kockáztatom meg a kérdést. Dühösen ugrik le az ölemből. — A farkas meg a Piroska már a könyökömön jön ki. Nagymama is csak ezeket tudja... Megkaptam a kegyelemdöfést — gondolom és bátran, merészen elkezdem a mesét: — Volt egyszer három nagyon merész, bátor ember, akik csináltak egy olyan repülőt, amivel barangolni lehet a csillagok között. Amint mentek, száguldottak, csodálattal nézték a földet, amely onnan, olyan messziről úgy ragyog, akár a nap. Félszegen a gyerekre pillantok. Kerekre nyílt szemmel figyel. — Aztán ahogy mennek, ...száguldoznak, egyszer csak találkoznak egy másik csodajárművel... Nincs időm folytatni a mesét, mert a kisfiú közbekiált: — Ez nem igazi mese! Amiről beszélsz, azt tegnap a tr-ben láttam... Félóra múlva az anyja folyton lábatlan- kodó fiacskájáról Jön be a szobába és szemrehányóan mondja: — Nem 1-het rád bízni ezt a gyereket. Szörnyű, hogy nem - '->es neki elmondaul egy tisztessége* ________,__ Z árszámadás A kultúrházban gyülekeznek. A férfiak • * az előcsarnokban füstölnek, az asszonyok ünneplőben sétálnak az első sorokban. Hirtelen az jut eszembe, hogy a falusi templomokban a nők még most is hátul ülnek. Itt már természetes az elsőbbség. Az udvariasság. Valaki virágot és üvegkancsóban vizet tesz a piros drapériával leterített asztalra és ujjá- val néhányszor megpöccinti a mikrofont. Amikor a közgyűlés elkezdődik, annyi hely sincs, hogy egy tűt le lehessen a földre ejteni. Az elnök beszél. Becsületes szavú, nagy darab, piros ember. Nem kertel, nem szépít, azt is megmondja, mi miért nem sikerült, hogy kiknek köszönhető a negyvennyolc forint... Számok röpködnek. Ezrek, százezrek, milliók. Figyelem az arcokat. A fejek előre néznek, a szemek az elnök arcát célozzák. Minden szót mérlegre tesznek. Nem látok egy únott arcot. Tapsot kap az elnök, következnek a felszólalások. Csinos menyecske tartja szólásra a kezét, öt perc után arra gondolok, hogy akár a parlamentben is elmondhatná mondanivalóját. Értelmes, nyílt magyar beszéd. Érvel, vitázik, bírál: — Nyáron a forróságban miért nem hoztak vizet a lajtban a sarabolóknak? Miért kellett gyalogolni öt kilométert, amikor félórával előbb üresen ment haza a Zetor? Száz asszony tapsol a teremben. A férfiak kelletlenül csapják össze tenyerüket. Az elnök gondosan jegyez, fel sem üti a fejét a papírról. Később a jövőről, a holnapról kerül szó. És a felszólalások nyomán szépen, finoman kirajzolódik az új esztendő. Délben együtt ebédel a falu. Ünnepi hangulat, ünnepi küísö, pedig csütörtök van, naptár szerint szürke hétköznap. Ám ezt a napot ebben a faluban minden esztendőben piros betűvel jegyzik.... Hát nincs igaza ? Felszállt az utas az autóbuszra. A kalauz figyelmezteti az utasokat: — Lépjenek kérem előbbre! Az utas előre fu- rakodik egy lépésnyit. Néhány pillanat múlva a kalauz ismét megszólal: — Lépjenek kérem előbbre! S ezt megismétli vagy tízszer. Amikor az utas már a kijáratnál van, a kalauz megkérdezi tőle: — Váltott már menetjegyet? — Miféle menetjegyet?! Hiszen az egész utat gyalog tettem meg! Gyerekszáj — Kit szeretsz jobban, Pa- ka, apukát, vagy anyukát? — Apukát — No, és miért? "T" — Azért, mert jóformán oha sincs otthon. Sz3kmai titok New Yorkban egy betörő ügyét tárgyalják. — Vádlott! Mondja meg, hogyan sikerült kinyitnia a páncélszekrényt ? — Ezt nem mondhatom meg, uram, mert a tárgyalóteremben tartózkodnak a konkurrenseim. Hála.. Két barit a aagy hóviharban elakad kocsijával *s gyalog indul el, níg végre kime- ■ülten egy elhatott házhoz ér. Csengetnek; ma- ányos özvegy nyit jtót. Meghívja a arátokat vacsorá- a és felajánlja, ogy töltsék nála z éjszakát. Hat hónappal később a két barát ismét találkozik és az egyik ragyogó arccal megkérdezi a másiktól: „Emlékszel még arra a gazdag özvegyre, akinél annak idején egy éjszakát töltöttünk? Te vidáman elcicáz- tál vele és az én nevemben mutatkoztál be, így van?” „Igen és kérlek, bocsáss meg.” „Ö. nincs mit megbocsátani! Éppen most kaptam egy levelet az ügy- | védjctől, néhány I héttel ezelőtt meg- ! halt és a te jóvoltodból én lettem az általános örököse”. Megokolta
