Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

WWWWWBWWWWWWWWWWVWWWWWWWWWWIWWWWWWWVWWVVVWVWVWWWyWWW^BWWWWWWWWVWWIWWWV'

Kern, vidékre nem megyünk. Még Bines vége az egyetemi évadnak, még a félév izgalmas pillanatai, szigorlatok, kollokviumok sápasztják

a gólyáktól a végzősökig az egyetemek és a főiskolák diákjait, de már .. vidékre nem megyünk.. Olvasni erről az újságokban, hallani erről a rádióban, televízióban, — ismét Mert hallottuk ezt már tavaly és tavalyelőtt, bíráltuk, vitattuk végzettek és nem végzett felnőttek, végzett és még nem végzett majdani végzősök, ám mindig és újra felbugyog a vita kapcsán, nem is kevesek, nem is csak a fővárosi egyetemisták ajkán: „...vidékre

nem megyünk ..."

Nem!

De hát mi az, hogy vidék? Nem a főváros. Ez nyilvánvaló. A fővárosi egyetemisták számára Miskolc, vagy Elger, Szeged, vagy Debrecen, — az vidék. Igaz, hogy ezekben a városokban is van egyetem, főiskola, de a fővárosban lakó, vagy ott végző egyetemisták számára ezek a városok éppen olyan „vidéket” jelentenek, mint a miskolci, debreceni, vagy egri végzős számára Gyöngyös, Jászberény, Szekszárd, avagy Cson’grád, ahol nincs egyetem. De egyáltalán: mi az, hogy vidék? Ahol nincs színház, az vidék. A televízió elviszi mindenhová a „színházat”, s különben is, mind több az olyan város, község, sőt település is már, ahonnan egy-egy színházi előadásra elutazni nem éppen sarkkutató expedíció szervezését jelenti. Ezért tellát még önmagában nem vidék a vidék.

Nincs megfelelő társadalmi élet. Az a kérdés, hogy a megfelelőn van-e a hangsúly, vagy,a társadalmi életen, sőt még az ‘is kérdés, hogy ki mit ért a megfelelő alatt. Mert van társadalmi élet, kinek megfelelőbb, kinek kevésbé az, de ugyanez érvényes a fővárosra, a nagyobb városokra is. A névnapi

Vidékre nem megyünk

összejövetelekben kimerülő vendégjárás alkoholba káprázott és egyedül üdvözítő „társadalmi”- élete éppen olyan jellemző Budapestre, Miskolcra, Egerre, mint mondjuk Hevesre, vagy Pétervásárára. Ügy vélem, ez sem lehet ok.

A sáros utak, a rossz közyilági- tás, az éber és a pletykás figyelem lehet igaz kisebb közösségekre, de nagyobb és vidéki városokra már kevésbé, bár tény, hogy itt azért már valamicske és objektív igazság található. Miután kétmillió ember között nehezebben található meg az önmaga elrejtésével törődő ember. Nem, nem ezekben található meg a dolgok gyökere!

Kimondhatnám és ki is mondom, nem kötelező vidékre menni, nem kötelező vidéken dolgozni. Igaz, hogy az ipartelepítési program a „vidéket” változtatja meg, de aki nem akar „világot váltani”, az a világért se tegye, maradjon egyetemi diplomával a fővárosban, vagy a nagyobb városokban. Igaz, hogy tudományos kutatóközpontok szerveződnek szerte az országban és kulturális centrumok és a mezőgazdasági tudomány gyakorlati, alkotó műhelyei alakultak ki, — de aki mindezt nem akarja, ne tegye, helyezkedjék el adminisztrátornak, vagy segédmunkásnak. Függetlenül attól, hogy a néhány százezer forint állami költségért tartozna valami felelősséggel, — az állammal szmben.

De nem is azokkal kívánok én foglalkozni, akik gőgös nyűgösség, vagy valóban méltánylandó családi okok miatt ragaszkodnak a nagyvárosokhoz, Budapesthez például. Azok sorsán, dolgán meditálok én is, és meditáljunk közösen, akik elés lemennek vidékre és ott érzik, nemegyszer jogosan, hogy valóban „vidéken” vannak.

Érzik, mert nem örvendetes, de kétségtelen és belátható időn belül aligha változtatható hagyományunk, a kétmilliós főváros még ma is az egyetlen pódiumnak tűnik és ítéha tünteti is fel magát, — ahol az ember sokra, országosra viheti. A vidéki színész csak akkor lesz tehetséges, ha már pesti; a vidéki képzőművész nagyobb tehetséggel is kisebbszerűnek tűnik, mint társa a fővárosban (vagy községben dolgozó, a városban alkotónál!); tudományos kerekasztal-beszélgetés zömében csak fővárosban élő tudósokkal képzelhető el a televízióban és még kvizt játszani telefonhívással is csak a fővárosban lehet...

Érzik, mert tapasztalják, hogy mi, vidéken élők is csak azokat tekintjük általában „neveseknek”, akik már a fővárosban élnek, pedig mellettünk éltek, mert mi magunk sem tiszteljük és becsüljük meg — talán mert mindennapos ismerősünk,— azokat, akiket ha „feljutnak”, már őszintén csodálunk. És milyen jellemző, hogy mi magunk, vidéken élők is azt tartjuk mondjuk egy értelmiségi pálya csúcsának, ha valakit „felvittek” Budapestre. A saját házában csak segédkántor lehet, hogy próféta legyen, ahhoz ott kell hagynia házát? Valahogy Így tűnik.

Ám az is tény. hogy vidéken több a kicsinyes bizalmatlanság, a

kenyérféltés és ami ennek édest, sa, — a konzervatívizmus. Objektiv tény, hogy városokban, vagy éppen nagyvárosban, több a kórház, a gyár, a kutatóintézet, a gimnázium, s az ember veheti a kalapját, ha látja, hogy céltalan a harc, illetőleg ennek egyszerű objektív tényére építve nyíltabb, bátrabb és őszintébb lehet.

Ez, ami a szellemi, az alkotói, a munkahelyi atmoszférát illeti. Dióhéjban! De van „hétköznapi” probléma is. Kezdve a vidéki üzlethálózat még mindig szegényes voltát tekintve, s ha nem azt, akkor belső árukészletét felmérve, a választékot vizsgálva tűnik és joggal annak. Folytathatnánk a sort az éttermi és vendéglátóipar felkészültségével és besorolásával, az olcsó, de ízes és választékos ételt szolgáltató bisztrók hiányával, a könyörtelen albérleti uzsorával nem befejezve.

Mert ez is. belejátszik, hogy sok a húzódozás még a vidékről elkerült fiatalok körében is — a vidéktől. Ez is és még sok más ok, amelyen nem is nagy összegű beruházásokkal, nem is mindig párt- és kormányintézkedésekkel, hanem helyi erővel, jó szándékkal és nem is csak a vidékre leköltözni nem akaró. hanem az ott élő fiatalok és öregek érdekében segíteni lehetne és kellene.

Megváltozott a vidék 25 esztendő alatt? Feltétlenül. Alig ráismerhető módon. Változott annyit, mennyit változhatott volna, s amennyit már mai igényeink is megkövetelnének.? Semmiképpen sem.

Mindez csak az é n töprengésem. Messzebbre jutnánk, ha a mi töprengésünk lenne!

5 !:- »I"-*-*-*■ m m m **'— *-J»^^*J+*+^^**^*H***^***^^J*J»-l*JA-*-*-*-a-*-»-i*-*^^J*-*-*-n^-***-*-^-*^*^*^-*-a»-*-*-» 1 » »1*1 - - - - «VS.N^W^,%VVVSi*WVVVWVhW

A bizalom értéke

A címben szereplő bizalom értékét, például a lakosság tulajdonába kerülő új fogyasztási cikkeknél, kétségtelenül az árucikk-használat során megmutatkozó minőségi tulajdonságai szabják meg. Ettől függ az is, hogy a. vásárlók dícsérőleg vagy el* ítélőleg vélekednek az árucikket gyártó üzemről, vál* lalatról, szövetkezetről. A minőség tehát bizalom kérdése.

Ilyenkor, az üj esztendő első heteiben nagyonis indokolt arról is elgondolkozni, vajon 1968-ban, a gazdaság- irányítási reform első esztendejében hogy alakult a helyzet a minőség körük Természetesen olyanfajta felmérés, amely „globálisan”, summásan ítélné meg az árucikkek minőségének alakulását,, nincsen, nem is létezhet Ha azonban különféle fogyasztási és termelő cikkek körében vizsgálódunk a minőségi színvonal növekedéséről, vagy csökkenéséről, megközelítőleg képet alkothatunk erről a fontos kérdésről.

Itt van például a fogyasztási cikkek széles köre. Bár az elmúlt esztendőben, különösen az év második felében több jó minőségű belföldi, új i termék került forgalomba és * tapasztalható volt a válasz- t tek bővítésére, a korszerűbb ‘ áruválaszték kialakítására mutató tendencia is, nagy ál- talánosságban bizony, baj J volt a minőséggel. Mindazok ‘ a vizsgálatok, amelyeket például a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet hivatalból elvégzett, mind a kereskedelmi hálózatban felmerült vásárlói és kereskedelmi kifogások azt mutatták, hogy a korábbi évekhez képest megnőtt a reklamációk száma. A húsipari k>- szítmények, a sütőipari úgynevezett fehértermékek, egyes gyorsfagyasztott árucikkek, konzervek gyakran nem szabályos minőségben kerülnek forgalomba. Továbbra is jogosan kifogásolták a lábbelik és a bútorok minőségét 1968 harmadik negyedévében például a minőségileg ellenőrzött bútorok között a KERMI egyetlen egy hibátlan darabot sem talált

A minőség romlása volt tapasztalható számos forga lomban levő belföldi és im-, port háztartás vegyipari terítéknél. a sajtó annak idején |, hírt is adott arról, hogy né-1 hány gyártmány értékesítését > »eg kellett tiltani. Ugyan-1

csak az elmúlt év harmadik negyedében növekedtek a kereskedelmi és vásárlási kifogások a Lehel hűtőszekrények egyes típusainak minőségére, a hűtőszekrények garanciális javítására.

S itt mindjátL.éppen ennél az utóbbi példánál álljunk meg néhány további gondolatkapcsolásra. A minőség- vizsgáló szakemberek ugyanis felelőséggel állítják, hogy a minőségi hibák feltárása után a szóban forgó készülékeket előállító gyár, jelen esetben a hűtőgépgyár, hathatós intézkedéseket tett a gyártási hibák megszüntetésére, a Lehel hűtőgépek minőségének stabilizálására.

Talán mondani sem kell, hogy hasonló példákat sorolhatnánk a termelőeszközgyártás és kereskedelem világából is. Ügy véljük azonban, hogy az olvasókat elsősorban a mindennapi élet során használt árucikkek érdeklik elsősorban, megmaradhatunk tehát ezúttal a fentebbi példánál.

S kanyarodjunk is mindjárt vissza oda, hogy a gyártók korrigálták a kifogásokat, intézkedtek a minőség megjavítására, illetve biztosítására. De milyen áron? Nyilvánvaló presztízsveszteség árán. Mind a kereskedelemnél, mind — ami még rosszabb — a fogyasztóknál csökkent .a bizalom nemcsak a szóban , forgó termék, de a gyártó vállalat iránt is általában. Márpedig az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni és éppen az új gazdasági környezetben semmiképpen sem lehet ezt megtenni a vállalat számára hátrányos anyagi következmények nélkül. Mindennek bárki ellene vethetné, hogy még napjainkban is vannak monopol helyzetet élvező ipari és kereskedelmi vállalatok, amelyek alig titkolt üzleti mottója még mindig az „eszi, nem eszi, nem kap mást” rosszemlékű elve.

Minden vállalat számára eljön, ha még valamilyen oknál fogva nem érkezett el az az idő, amikor a bizalmat, a bizalom értékét, a minőséget forintban lehet mérni. Ezt pedig csak egyenletesen jó minőségű, vagy a tegnapinál még jobb minőségű termékekkel lehet elérni.

(h—gv)

S

«_ B gjn n mm Rövidesen befejezik a szí

"" ■ “ * " ■■ nestelevízióadó szerelését az

Elektromechanikai Vállalat dolgozói. Az adó a Szécehnyi hegyi adótoronyban kap végleges elhelyezést, s amint arról a lapok is már hírt adtak, két hónap múlva megkezdődik a kísérleti adás.

A képen: a nagyfeszültségű hálózati transzformátor elhelyezése az adóberendezésben.

>ltí

a-}

WasjaK

II ----------u r«állomás

Ügyben

Nagy figyelemmel olvastam mindama cikkeket, amelyek sokoldalúan, a tudomány mai és holnapi álláspontját, valamint lehetőségeit figyelembe véve latolgatták a nagy kérdést: milyen legyen a jövő űrállomása? Már a tanakodó kérdésből is kiviláglik legalábbis két dolog: a) igenis lesz a jövőben .űrállomás, valamint; b) még nem tisztázott, hogy milyen legyen ez a leendő űrállomás.

Nos, az első kérdésre építve, úgy gondolom, hogy mint leendő űrállomáson tartózkodó és csatlakozásra váró ürutas, jogom és okom is van e kérdésfeltevés kapcsán elmondani néhány szerény javaslatomat. Ügy érzem, hogy mint magyar utazó állampolgár, akinek egy ideig még aligha lesz pénze, s így módja ahhoz, hogy űrállomást építsen, helyesen és a szokás szerint teszem, ha hozzáértő tanácsaimmal járulok a közös ürügy, illetőleg űrügy sikeréhez. Konstruktív tanácsainkkal — amelyekből mindig volt fölös készletünk a leértékelendő ruhaneműk mellett — már eddig is jelentős mértékben járultunk hozzá ahhoz, hogy odáig jutott az emberiség, ameddig jutott. Az űrig. Es nem egybeírva!

Éppen ezért, mindezek előrebocsátásával legyen szabad szerényen javasolni, hogy az űrállomáson nyissanak restit. mert enélkül és az ott mffrhető tömény és töménytelen italok nélkül egy valamirevaló állomás egyszerűen elvesztené állomás jellegét. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen űrállomáson a súlytalanság állapota ellen a tengely körüli forgatással védekeznek, gondolom, nem kevés energiával. Nyolc féldeci rum és a tengely körüli forgás egyénenkint biztosítva van, minden egyéb energia fel- használása nélkül. Megfelelő adókulcs használatával, a nyereség egy része elvonható, s abból új űrrestik létesítése biztosítható.

Feltétlenül legyen önkiszolgáló élelmiszerüzlet, egyrészt mert szkafanderben nehéz lopni, másrészt légkör nem lévén, az effajta üzletek erkölcsi légköre könnyen biztosítható. Ki hallja, ha valaki a másikat elküldi a jó édes szkafanderbe? Nem beszélve arról a tényről, hogy az ételek tartósítása, a disznósajtok és fagylaltok sal- monellás fertőzése megakadályozható.

Természetesen nem nélkülözhető a Bizományi Világűrház sem, ahol a használt szkafanderek, kézi rakéták eladhatók, ahol a frissen kapott űrvédőruhák azonnal beválthatók meteorporra,

amelyeket a M eteorporbt

váltó Intézetben ezüstre le hét becserélni, s amelyért at tán most itt, lenn és nálun azért mégiscsak adnak való

mit.

Labdarúgóstadion is szüli ségeltetik, hogy az űrállomé utasai, lakói, dolgozói ti szokjanak el a földi viszc nyoktól. Ha egy védő akkt rát rúgna, hogy a labda k menne a pályáról... Nos, le( feljebb Hold körüli pályát térne át, ami egyáltalán ne1 baj, hiszen nyilvánvaló, hog majd ott is lesz focipályi Szükség lenne néhány beai zenekarra is, hogy ne mi lasszuk el ott sem hallgatt a szférák zenéjét, nem bt szélve a hosszú hajú gitárt sokról, akik mint angyalo) kétségkívül jó szolgálóét tennének az idealizmus és materializmus vitájában.

Gondolok olyan hölgyszt mélyekre is az űrállomást kon, akik alaposan tanúimé nyozták a csillagászat prol tematikáját, és ezért fejbJ tudják, hol van a Sarkcsil lag. Sajnos, a sztrip 10 a 2( hatványon itt nem használ ható. mert ruha nélkül csa nálunk lehet megélni, ahol a elvek és a gyakorlat közöt néha meg légüres tér van, d

„Teszem azt • •• w

(Tolakodó

beszédtöltclékck)

A természeténél és jellegénél fogva pongyolább élőszó- beli megnyilatkozásokban elég gyakran jelentkeznek az ilyen mondatok: „Mi lesz: kérem szépen akkor, ha teszem azt, nem sikerül a kísérlet”. — Most ügye aztán, gondolom, elkéstünk az intézkedésekkel.” Elekben a mondatokban több tartalmatlan, üres és önálló információt nem nyújtó szó szerepel. A „teszem azt" beszédtöltelék újabban igen tolakodóvá vált. A benne szereplő ige nem utal a tesz, cselekszik, intézkedik, valahová helyez, valahová juttat jelentéstartalmakra, hanem csak olyan közbevetés, amire nincs is szükség a mondanivaló szempontjából. Falánksága miatt kikapcsolódnak az élő beszédből a közbevetést, kapcsolást kifejező azután hát, például szavak is.

A sok „kérem szépen” sem a természetes udvariasság kifejező eszköze beszédünkben, hanem csak tartalma V- lan, divatos töltelék. Legújabban a gondolom szóalak válik egyre tolakodóbbá. Akkor is élünk vele, amikor énálló nyelvi szerepet nem tölt be.

Mi az oka a tolakodó beszédtöltelékek elszaporodásának? Elsősorban az, hogy a felszólaló, a beszélő fegyelmezetlenül gondolkodik áa fogalmaz: kiesik a gondolatmenetből, megtörik beszédének logikai összefüggése, a időre van szüksége, hogy újra bekapcsolódjék a logikus gondolatmenetbe. Az ugye, nohát szóval, hogy is mondjam, ugyebár, én azt hiszem, az én véleményem szerint, úgy gondolom, úgy vélem. töltelékszavak, kifejezések miatt bizonyos idő elteltével a hallgatóság már nem követi aktív figyelemmel a beszédét, a felszólalást.

Mivel a beszédtöltelékek mind értelmileg ,mind nyel* vileg szétdarabolják a közlést, a hallgató nem kap teljes, összefüggő információt, a beszéd számára una!mass;) válik, s a beszélő valójában beszélőtárs nélkül marad.

A sok beszéltöltelék miatt zavarossá és fegyelmezetlenné vált nyelvi formálás nem segíti elő azt sem, hogy a hallgatóság komolyan vegye a beszéd, a felszólalás tartalmát

Hogyan kerülhetjük el ezeket a hibákat? Csak egy útja, módja van: először

gondolkozzunk, azután szóljunk, előbb járjon az ész, mint a nyelv, vágj’ a toll!

Dr. Bakos József

a nyelvtudományok kandidátusa

ott nem, ahol az elv és a gyakorlat egysége miatt van a légüres tér.

Gondolkodni lehet azon Is, nem lenne-e helyes egy 6.20- as fekete vonatot indítani a kéthetenkint Földre járók számára, olcsó, 40 fokos szeszmeghajtóművel. De ha ez egyelőre még korainak tűnik, elegendő néhány hét végi gyorsűrhajót indítani. A világűr úgyis biztosítva lenne. Kellene egy újság is, mondjuk az Ür Hangja címmel, amely frissen, fényévről fényévre tájékoztatná mindarról a kedves olvasót, ami a távoli naprendszereken történik. Időnkint persze arról is. ami mondjuk a Fö'dön történik, bár az utóbbi kit érdekel?

Lenne még javaslatom bőven, de úgy vélem, hogy csak ennyi megvalósításával is biztosíthatjuk egy modern űrállomás földi viszonyait s azt. hogy az űrállomáson erőt gyűjtve esetleg a Holdon csináljunk olyan zűrt, amelyet már megszoktunk a Földön. Emiatt nevet is tudok adni a csillagközi állomásnak, nevezetesen ' — ‘-'m, hóm

kereszteljék el Zűr átviteli Állomásnak.

Copright by (egr%