Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
fl KGST 22 f ésszaka |PP 2m r- 'f r~ * I í ': ;*#' Apró Antal, a KGST 22. berlini ülésszakán részvevő magyar küldöttség vezetője (balról a negyedik) a záróülésen aláírja az ülésszakról kiadott közleményt. (Telefoto: — Pl—MTI—KS) „Franco gyilkos!” Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Spanyolor- szágszerte folytatódnak a tüntetések azután is, hogy a kormány az ország egész területére háromhónapos időtartamra meghirdette a rendkívüli állapotot. Madrid déli munkásnegyedében pénteken este diákok vonultak fel az utcán „Franco gyilkos!” kiáltásokkal. A madridi egyetem környékén, ahonnan a rendkívüli állapot kihirdetése után a rendőrség eltávolította a diákokat, az esti órákban a diákok újabb zavargásokat kezdtek. „A rendőrség gyilkos!” kiáltásokkal járva be az utcákat, miközben kövekkel dobálták az elhaladó gépkocsikat és számos kávéház bútorzatát az utcára szórták, a rendőrség rohamosztagai szétverték a tüntetőket. Nixon első elnöki sajtókonferenciáié Hixon elnök hétfőn, magyarországi idő szerint délután öt órakor tartja meg első elnöki sajtókonferenciáját A sajtókonferencián kül- és belpolitikai kérdéseket kíván érinteni. Sajtó- értesülések szerint az egyik téma a közel-keleti válság megoldásának kérdése lesz, amelyre a Szovjetunió még Nixon beiktatása előtt konkrét javaslatokat tett Bár New Yorkban olyan hírek terjedtek el, hogy a jövő héten, Jarring nagykövet konzultációja alkalmából már megkezdődnek a rendezésre vonatkozó tárgyalások a Biztonsági Tanács négy állandó tagja részvételével. Washingtonban pénteken magas rangú külügyi tisztviselők azt mondották, hogy az amerikai álláspont még korántsem alakult ki véglegesen és a külügyminisztériumban végbemenő személyi változások minden bizonnyal tovább lassítják a döntést. A Nixon kormány egyéb- !cént'“á~hétvégére’kiég’észült: pénteken letette a hivatali esküt az új belügyminiszter, Hickel volt alaskai kormányzó. Hickel jelöltségével szemben a szenátusban több kifogást emeltek, főként azért, mert olyan olajipari érdekeltségekkel van kapcsolatban, amelyekkel szemben más befolyásos tőkés csoportok saját érdekeiket akarták védelmezni. Ugyancsak esküt tett Laird hadügyminiszter új első helyettese, David Dackard kaliforniai multimilliomos. A külügyminisztériumban hivatalba lépett az új első miniszterhelyettese, Elliot Richarson. Nixon a hét végén több olyan intézkedést vont visz- sza, amely a Johnson kormány utolsó napjaiban született. A többi között az elnök viszavont 485 kinevezési javaslatot, amely demokrata párti korifeusokat akart állami funkcióba juttatni. Amerikai katonaszökevény kényszerűét le kubai leszállásra a „National Airlines'” repülőgépét £gy hót a világpolitikában 4 \í\oii-Im\n/»mI ós a szovjet külügyminisztérium nyilatkozata Lodge tárgyalási taktikája — Jobboldali hisztériakeltés Csehszlovákiában — Vöriis zászló a barcelonai egyetemen MIAMI: Az amerikai haditengerészet egy 19 éves katonája, aki el akart menekülni az Egyesült Államokból, mert nem akarta, hogy Vietnamba küldjék, pénteken kubai leszállásra kényszerítette a „National Airlines” repülőgépét. amelyen rajta kívül 46 utas, köztük 16 amerikai katona és egy gyászoló özvegy tartózkodott, aki férjének koporsóba zárt holttestét szállította haza Kentucky államba. Az egyik stewardess elmondotta, hogy négy perccel azután, hogy a repülőgép elindult Key Westből, a fiatalember megragadta őt, egy kést helyezett a tarkójára és így követelte, hogy a gép irányt változtasson és Havannában szálljon le. Követelését továbbították a pilótának. A katona hangoztatta, nem akar ölni, nem akar Vietnamba menni. Az útjából eltérített lök- hajtásos utasszállítógép héttagú személyzetével, valamint a koporsóval és az özveggyel már visszaérkezett Miamiba. A többi utas értük küldött légcsavaros géppel tér majd vissza. A hét elején a világesemények a „nagypolitika” színpadain kezdődtek, Moszkvában és Washingtonban. Két fontos dokumentum került világszerte a kormányok asztalára: az új amerikai elnök beiktatási beszéde, — s csaknem ugyanazokról a kérdésekről a szovjet külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata. Richard Nixon nagy érdeklődéssel várt beszéde világszerte bizonyos csalódást okozott Az Egyesült Államok új elnöke a capitólium előtt felállított emelvényen inkább csak azokat a semmire sem kötelező általánosságokat Ismételte meg, amelyeket a múlt évi választási kampányban hangoztatott, s amelyek csalt arra voltak alkalmasak, hogy a nagyon is különböző platformon álló választókat tömörftsék a köztársasági párt mögé. Az új elnök beszédének ugyan biztató elemei az olyan megállapítások, hogy „e korszak a békének kedvez”, valamint „a konfrontációk periódusának elmúltával beköszöntött a tárgyalások időszaka”. Nixon azonban semmit sem mondott arról, milyen konkrét diplomáciai lépéseket tervez a három legalapvetőbb kérdés, Vietnam, a leszerelés és a közel-keleti válság megoldása érdekében. Azt a benyomást keltette, hogy legfőbb célja a jelen periódusban az időnyerés, a washingtoni politikára ható különböző erők megismerése, s a hozzájuk való alkalmazkodás. Az ugyanebben az órában elhangzott szovjet külügy- minisztériumi nyilatkozat viszont éppen gyakorlatiasságával tűnik ki; kifejezi a szovjet kormány készségét a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezésére. A Szovjetunió ezúton hozta a világ tudomására, hogy továbbra is kész komoly eszmecserét folytam az Egyesült Államok kormányával a fxxik- leáris fegyvert célba juttató stratégiai eszközök kölcsönös korlátozásáról, majd ezt követően csökkentéséről. Az új amerikai adminisztrációnak tehát működése első perceiben feltették már azokat a nagy horderejű kérdéseket, amelyekre legkésőbb márciusig válaszolnia kell. A Nixon féle vezetés másik próbatétele: a Vietnamról folyó tárgyalások Párizsban. A január 18-i előkészítő négyes értekezlet után ja- nuán 25-én végre sor került — először a vietnami konfliktus történetében — az érdemi problémákról szóló első megbeszélésre a háborúban résztvevő valamennyi tényező, a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigo- ni rezsim képviselői között. Mór az első komoly tanácskozáson nyilvánvaló lett, hogy az amerikaiak lassú, tárgyalásokra számítanak Párizsban. Nixon személyes megbízottja, Cabot Lodge ugyanis olyan koncepcióval állt elő, amely eleve férete- szi a politikai rendezés ügyeit, és a fő figyelmet a katonai kérdéseknek szenteli. Az amerikai küldött lényegében olyan ideiglenes jellegű fegyverszünet ötletével állt elő, amelyet — az általa javasolt formában — nem lehet megvalósítani. Lodge szerint a „kölcsönös kivonulás” kérdéseiről kell tárgyalni. E felfogás értelmében észak-vietnami csapatokkal áll szemben az Egyesült Államok hadereje Dél-Vietnam- ban, s az amerikaiak csali olyan ütemben hajlandók megvalósítani haderejük kivonását, amilyen ütemben az általuk észak-vietnamiaknak nevezett szabadságharcosok elhagyják Dél-Viet- nam területét Nyilvánvaló, hogy ezt a hamis koceociót a VDK és a DNFF delegációi mégcsak tárgyalási alapnak sem tekinthetik. A Csehszlovákiából a hét folyamán érkezett hírek nyugtalanító helyzetről számolnak be. A jobboldal fokozza a haladó erőkre, s ál«v’wv^i*vw*<,v <v*,wvwMVVvvsfvv«'/^wWtf,«vwwvvvvwv»,vvwvvvvv»f .»■ OLGA BERG HOLTZ: Kilencszáz nap A szovjet emberek Január 27-én ünneplik a Leningrad körüli blokád teljes felszámolásának 25. évfordulóját Olag Bergholtz költőnö a városban élte át a hitele- rlsta blokád kilencszáz napját A rádióban felcsendülő hangja új erőt öntött a harcoló lenin- grádiakba. Az alábbiakban részleteket közlünk a kiváló költőnö emlékeiből és híres leningrá- di naplójából. Tudtuk, hogy Hitler fejébe vette: eltörli városunkat a föld színéről. 1941—-42- iszonyú telén sötétség borult a városra, nem volt áram, a vízszolgáltatás megbénult, az emberek a Névéből hordták a vizet kis szánjaikon, volt aki ott halt meg útközben, vagy a péküzlet előtti sorban. Egy darabka fekete kenyérért álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a városunkra zúdított megpróbáltatások a legalacsonyabb, állati ösztönöket hívják majd bennünk életre: hogy az éhező, fagyhalállal küszködő, szomjazó emberek egymás torkának esnek, elvesztik az uralmat idegeik felett s végül feladják a várost. Leningrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asszonyok megostromolták volna a péküzleteket — pedig gyér2 ^msm Ü69. Január 26.. vasárnap mekeik közt az éhhalál aratott. És a Nyevszkijen, Nyikoláj Akimov színházában Mihail Zoscsenko vígjátékát játszották. A vígjáték címe szó szerint ez volt; „Berlin harsai alatt"... A sáros fölött ott zúgott Anna Ahmatova mély, tragikus és büszke hangja. A köl- tönő így beszélt: , ' '-n re;m val polgártársamat, az a megingathatatlan remény élte:, hogy Leningrádot sohasem tapodja fasiszta csizma.. Dimitrij Sosztakovics ekkor írta hetedik, „Leningrádi” szimfóniáját. A rádiózenekar megtizedelődött, legyengült az éhségtől (Sosztakovics szimfóniájának próbái közben gyakran kellett ilyen jelentéseket fogalmazni: „Az első I---- ’■ ^ dob útközben meghalt”...) A várost védelmező csapataink katonazenészeket küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a Hetedik szimfónia. Miközben hallgattam, felidéztem Sosztakovics arcát, és arra gondoltam: ez a kis termetű, törékeny, szemüveges férfi — erősebb Hitlernél. Lenin emlékművét homokzsákok takarták be. De sohasem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védelmezzük. íme, néhány részlet leningrádi naplómból; 1944. január 14. Holnap kezdőd‘k. Csapataink támadásba lendülnek, r ’!"k a h,r>’"Hot. IsAz el nált év őszín a H..a n gj.-hk l'V. Ucg) Jetiiket a hősök emlékműve glőtt. •fSiiah u( sal is 1 .0. (i »ti János felvétele) tenem, légy velünk... (Ne csodálkozzanak, hogy ilyen szavakat írtam, a fohászt nem az istenhit diktálta.,.) 1944. január 15, reggel 9 óra 45. Fél tízkor szüntelen, tompa ágyúdübörgésre ébredtünk. Tizenöt perce tart. Megkezdődött a támadás, Leningrád felszabadulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mintha gigászi motor járna az udvaron. 1944. január 18. A fasiszták hajnaltól nehéz lövedékekkel bombázzák a várost. 1944. január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 soriűzet adtak Moszkvában a leningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragasztani a hadijelentést, de sajnálom kivágni az újságból, inkább el teszem. 1944. január 28. Tegnap tűzijáték volt Leningrádban annak örömére, hogy felszámolták a blokádot, s elhallgattak az ágyúk. A tűzijáték szép volt, bevilágította sápadt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk. A háború után újra felkerestem a piszkarjevi temetőt, ahol közös sírokban temették el Leningrád több mint fél millió halottját, s köztük valószínűleg férjemet, Nyi- kolaj Molcsanovot aki éhen halt a blokád idején. „Valószínűleg” írom, mert a kórházban, ahol meglátogattam, ezt mondták: „Ha egyénileg akarja eltemettetni, sok holttest alól kell kiszabadítani. Este halt meg, s az éjszaka nagyon sokan követték...” Ezt feleltem: „Katonaként halt meg, közös sírba temetjük.” Nagyon gyenge voltam, nem lett volna erőm. A piszkarjevi temetőben ' '’omáteres hosszúságban húzódnak a sírhalmok. A betonlapok szűkszavú dátum: az évszám, „1941”, „l&*sr,,g tálában a közyéleményrs gyakorolt nyomását. A párttagok nagyi-észét kiszorították a szakszervezeti bizottságokból. Egy 21 éves egyetemi hallgató, Jan Palack halálát — aki a prágai Vencel- téren benzinnel leöntötte c>s felgyújtotta magát — a jobboldal általános hisztériakeltésre használja fel. Az akció szervezettségét bizonyítja, hogy órákon belül nagyszabású tüntetéseket rendez telt Közzétették Palach állítólagos végrendeletét, éhség- sztrájkokat szerveznek az egyetemisták körében, a prágai pályaudvaron fegyvertelen szovjet katonákra támadtak, s hogy még jobban felkorbácsolják az indulatokat, a szerencsétlen fiú felravatalozott holteste előtt politikai demonstrációt tartottak. A jobboldali vezetés aiá került szakszervezetek néhány perces általános munkabeszüntettést is tartottak „Jan Palach emlékére”. Mindezt nyugaton felfokozott, uszító tartalmú sajtó- és rádiókampány kíséri. Pozitív jelenség azonban, hogy több csehszlovákiai városban, sőt, Prága lábén kerületében a kommunis. ták gyűléseket tartanak, amelyeken srembeszállnak a szovjetellenséggel, kiállnak a konszolidációért. Gustáv Hu- sák, SZLKP KB első titkára a pozsonyi Kablo-gyár dolgozóitól kapott demonstratív támogatást. A világesemények sorában hadd említsük még meg; hogy általános nemzetközi érdeklődést váltott ki, szovjet részről pedig határozott támogatást kopott a francia kormány javaslata: a négy nagyhatalom képviselői az ENSZ-ben iépjenek egymással érintkezésbe a közel-keleti válság megoldása érdekében. A hét folyamán végre megoldódott a két hete húzódó libanoni kormányválság is: Karami miniszterelnök végülis megszilárdította az arab összefogás programját hirdető kabinetjét S végül említsük még meg a sap- nyol diákok megmozdulását is — feltehetően a jövő héten újabb fejlemények lesznek —, mert a Franco-dik- tatúra történetében először fordult elő, hogy a rendszer kénytelen volt bezáratni egyetemeit, (a barcelónai egyetemen ledöntötték talapzatáról Franco mellszobrát és az erkélyre kitűzték a vörös zászlót), s arra is rákényszerült, hogy — hosszú idő óta először —, ismét statáriumot hirdessen ki. (Sz. L. I.) Szombati tudósítás Prágából A csehszlovák fővárosban szombaton került sor Pan Palach egyetemi hallgató temetésére. Mint ismeretes, a 21 éves fiatalember öngyilkosságát áz elmúlt napokban szélsőséges jobboldali körök ellenséges hangulat felszitására igyekeztek kihasználni. Ennek következtében fennforgóit annak veszélye, hogy a szombati temetést felhasználva, provokatív akciókat követnek el. Palach ravatalát péntek reggeltől szombat délelőttig több tízezer ember tekintette meg. A gyászszertartás szombat délben kezdődött, majd a főváros központján át a Károly egyetem bölcsészkarának épülete előtt levő térre szállították a koporsót. A gyászszertartás Itt ért véget. A gyászmenetet a mintegy kétküométeres szakaszon nagy tömeg kísérte. Rendbontásra nem került sor. A hivatalos gyászszertai tás félháromkor zárult. A temetésre délután az Olsany temetőben, csak a családtagok részvételével került sqg.
