Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Számadás és tervkészítés A vállalatoknál, a termelő- szövetkezeteknél és minden gazdálkodó szervnél most ké­szek az elmúlt év mérlegét, de elérkezett az 1969-es ter­vezés ideje is. Egyrészt szá­mot adnak arról, hogy mi­lyen eredménnyel gazdálkod­tak tavaly, másrészt kijelö­lik ' a továbbvezető utat, el­készítik az 1969-es terveket. Külön-külön is nagy feladat ez, mégis jó, hogy nagyjából azonos időpontra esik, mert figyelmünket a mérleg és a terv adatainak összefüggé­seire irányítja. Különösen fontos és alapvető követel­mény ez most. mert az 1969- es terv csak az 1968. évi ta­pasztalatok kritikai elemzé­se után készíthető el. A reform első éve sikeres volt, az 1968-as év a főbb gazdaságpolitikai célkitűzé­sek szerint alakult. A gya­korlat bizonyította az elmé­leti tételt, hogy tervlebontás ps a tervfeladatok kötelező központi előírása nélkül is lehetséges a népgazdaság tervszerű irányítása. Ez azt jelenti, hogy ami tavaly jó volt, az megfelel 1969-ben is? Nem! Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, valamint a Minisztertanács elnökének a televízió nyilvánossága előtt tett nyilatkozata bizo­nyítja, hogy a reform teljes kibontakozását határozták el. A mi reformunk jó, az alap­elvek változatlanok marad­nak, de 1969-től fokozatosan sor kerül a szabályozós egyes elemeinek' módosításá­ra. Az új mechanizmus első évét, az átmenet időszakát központi intézkedésekkel könnyítették. Sok vállalat ka­pott dotációt, exporttámoga­tást és az általános szabályok alól ideiglenes felmentést. A tanulóév lejárt. 1969-től szi­gorítják a gazdálkodás fel­tételeit, mert csak így lehet elérni, hogy a vállalatok a termelés szerkezetét,. .Sk a műszaki színvonalat javít­sák, a gazdaságosságot fokoz­zák. I A termelés feltételeinek szigorítását már a tervezés­nél figyelembe kell venni, mert az új mechanizmusban KiMlemény-kÉtás -a A közvélemény-kutatás, még olyan speciális területe­ken is divatos, mint például a gyümölcstermesztés. Leg­utóbb 60 termesztésben levő gyümölcsfajta gyakorlati ér­tékéről kérték ki a szakem­berek véleményét a felmérés­sel megbízott mezőgazdászok. A beérkezett „szavazólapo­kat” a Központi Statisztikai Hivatal elektronikus számí­tógépe értékelte. A vizsgálat során 210 véle- ményközlő lap adatait dol­gozták fel. 161 hivatalos fel­jegyzés közvetlenül a terme­lőktől érkezett. Fajtánként 80 —150-en adtak véleményt, az adatszolgáltatók száma egy- egy fajtakörzeten belül is el­érte a húszat. A véleménye­zők fajtánként nyilatkoztak, hogy „ismerik” vagy „igen jól ismerik”-e a kijelölt gyü­mölcsfélét. Ezután kiszámí­tották, hogy hány százalék is­meri igen jól a fajtát, az így nyert adatok ugyanis jellem­zik a gyümölcsfajták elterjé- dését. Az „igen jól ismerők” százalékaránya egyes esetek­ben elérte a 90 százalékot, máskor, kevésbé népszerű fajták esetében, csak 30—40 százalék volt. Véleményt kértek arról is. hogy a „sza­vazók” az új árutermelő*gyü- mölcsösökben telepítenék-e a fajtát, igennel, vagy nemmel lehetett válaszolni, a harma- j dik feljegyzés pedig a ..körül­ményektől függő” értékelés | volt. Az „igen” szavazatokat j egy, a körülményektől függő [ szavazatokat fél értéknek I számítolták, majd összesítet- 1 lék a számszerű eredménye­ket. Az eredmény jól jelle­mezte egyes fajták értékét. I nem lehet többé az alacso­nyabb tervszámokat kisírni, haném a népgazdasági terv­hez és a piac törvényeihez kell alkalmazkodni. Éppen ezért szükséges, hogy az idei tervezés közben az 1968-as mérleg adatait alaposan fe­lülvizsgáljuk. A nyereségből vonjuk le a kedvező ármeg­állapítást, a dotáció összegét és a különböző kedvezménye­ket. Az 1969-es tervek készí­tésénél tegyük magasabbra a mércét, Az lesz a jó terv, amely jobban figyelembe ve­szi a kereslet és a kínálat kölcsönhatását, amely előre számol azzal, hogy tjlbb ter­mék hatósági ára megszű­nik, több termék árát minő­sége és korszerűsége szerint a piac szabályai határozzák meg. Kormányhatározattal új-a szabályozták a tanácsi ter­vezés és fejlesztés rendsze­rét. Ez az jelenti, hogy a ta­nácsi .saját források és az ezeket kiegészítő állami hoz­zájárulás együttes összegéből, másrészt a vállalatok saját forrásaiból kell megvalósíta­ni a harmadik ötéves terv­ben előirányzott feladatokat. A gazdaságpolitikai célkitű­zéseknek megfelelnek, ezárt helyes, hogy Heves megye tanácsainak fejlesztési tervé­ben legfontosabb célkitűzés­ként szerepel a lakásépítési terv túlteljesítése, a közmű­vesítés jelentős növelése, a középiskolai program terven felüli mértékű megvalósítása és az egészségügy tervezett fejlesztése. A megyei tanács elsősor­ban biztosítani akarja a fo­lyamatban levő beruházá­sokhoz szükséges előirány­zatokat, ezután sorrendben a legsürgősebb iskolai, egész­ségügyi fejlesztést, és a köz­lekedés javítását. Helyes cél­kitűzés, hogy az új igények és az anyagi lehetőségek ala­pos mérlegelése után a me­gyei tanács felülvizsgálja a termelő vállalatok fejleszté­sét. Ez 1969-től elsősorban vállalati feladat, ennek anya­gi feltételeit a vállalatoknak kell megteremteniük. Azon­ban továbbra is fokozott gondot kell fordítani az ipa­rilag fejletlen járásokra, a lakosság jobb ellátására és a szolgáltatások javítására. A Mátravidéki Fémművek­ben. az Egyesült Izzóban, a Hatvani Konzervgyárban és más vállalatnál 1969-re alig­ha lehet reális, jó tervet ké­szíteni, ha az üzem adott helyzetét, a szakma nemzet­közi műszaki fejlettségi szintjét össze nem hasonlít­ják. Erre az önvizsgálatra mindenütt és minél hama­rább szükség van, hogy a megfelelő intézkedéseket megtehessék, mert az új me­chanizmus szelektáló .hatása egyre jobban érvényesülni fog. Ahol a piaci igényekhez jól alkalmazkodnak, ahol az j élő és a holt munkával taka- i rékoskodnak, ahol jól szer- | vezik a termelést és az érté­kesítést. ott a szigorúbb fet­tételek sem okoznak zavart, ezek a vállalatok 1969-ben is nyereségesek lesznek. Eb­ből következik, hogy a helyes tervelv nyomán a jó vállala­tok nagyobb mértékben nö­velhetik a dolgozók bérét, prémiumát és részesedési alapját. Jogos a kérdés, hogy mi történik azokkal a vállalatok­ká1, amelyek hiányos szám­adás alapján rossz tervet ké­szítenek és nem elég rugal­masak, hogy menet közben alkalmazkodjanak a követel­ményekhez. A rosszul irányí­tott, a nem megfelelő hatás­fokkal dolgozó vállalatok nem fogják bírni az élesedő versenyt, ezek az üzemek — és dolgozói is — anyagi ne­hézségek közé kerülnek. Csak szigorításra és foko­zott követelményekre szá­mítsanak a terv készítői ? Nem. nem erről van szó. Óvakodjunk a nagy számok bűvöletétől, nincs szükség arra. hogy az előző év tény- számait 1969-ben minden­áron túlszárnyaljuk. A nép- gazdasági terv a termelés, a fogyasztás és az áruforgalom viszonylag lassúbb növeke­dését irányozza elő. A terv szerint a nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, az ország ipari termelése hat százalék­kal, a mezőgazdasági terme­lés 2—3 százalékkal haladja n.eg az 1968. évit. A terme­lőerők lehetővé tennék az ország ipari termelésének gyorsabb ütemű fejlesztését. Heves megye vállalatainak jelentős része többet is tér- j vez, de erre csak ott és olyan i termékből van szükség, amit j a hazai piac «szükségessé, vagy az export gazdaságossá j tesz. Mindenekelőtt gazdasá­gi egyensúlyra, a termelés biztonságára és a fizetési mérleg javítására van szük­ség. Az országgyűlés költségve­tési vitája, a Minisztertanács elnöke, és a gazdaságirányí­tási reform választ adott ar­ra is. hogy az 1969-es terv készítői mire számíthatnak a lakosság jövedelme és fo­gyasztása tekintetében. Pár­tunk, kormányunk és az 1969-es terv alapvető gazda­ságpolitikai célkitűzésnek te­kinti, hogy az életszínvonal j folyamatosan és egyenlete­sen emelkedjék. Ennek meg­felelően az 1969-es terv a la­kosság fogyasztásának 5—6 százalékos, a bérből élők és a parasztság jövedelmének 4 —5 százalékos emelkedését irányozza elő. A tervkészítés során ki­egyensúlyozott, biztonságos év képe rajzolódik elénk. Ezért érdemes többet, és ér­demes jobban dolgozni. Dr. Fazekas László Dr. Nagy Károlyi Mihály a „vörös gróf * m 4 fc sztálvos társai nevez- ték így. a magyar nagy- birtokosok, akikkel minden közösséget megszakított, aki­ket megtagadott. A környe­zet. ahonnan Károlvi Mihálv elindult, rendkívül messze esett a forradalmi munkás- mozgalomtól. A nagybirtoko­sok. pompakedve] ők. vadász - gató. kártyázó világa volt ez. a léha élet világa, amelyből csupán néhány személv vált ki. hogy úri kedvtelésből, po­litikával foglalkozzék. Káro­lvi Mihálvra is ez az élet várt. amikor 1875. márciusá­ban beleszületett egy 45 ezer holdas hitbizománvi birtok­ba, hogy annak egykor telj­hatalmú ura legven. Kétségtelen tény. hogy fiatal éveiben Károlvi Mi­hály élete nem sokkal külön­bözött a többi aranvifjú éle­tétől. Talán csak abban, hoav mélyebb gondolkodású volt. és már kora ifjúságában nagybátyja. gróf Károlyi Sándor hatására érdeklődni kezdett a közgazdaság.! kérdé­sek iránt. 1909-ben kapcsoló­dik be tulajdonképpen a po­litikai életbe, amikor 24 éves korában az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke lesz. F.z. az egyesület volt a magyar nagybirtokosok ér­dekképviseleti szerve. Káro­lyi azon ten csakhamar felis­merte az egyesületnek mély­ségesen reakciós voltát. 1910-ben országgyűlési • kép­viselővé, is^ megválaszt.iák a Függetlenségi Párt jelöltje­ként. 1913-ban pedig fiatalon 38 éves korában ő lasz az Egyesült Függetlenségi Párt elnöke, lényegében a parla­menti ellenzék vezére. A fiatal ellenzéki politikus azonban ekkor már sokban különbözött saját párthiveitől is. Addig míg pártja többsé­gének csak jelszó volt a füg­getlenség kérdése, addig Ká­rolyi valóban őszintén szem­ben állt a Habsburgokkal, va­lóban függetlenséget akart, de szemben állt a német szö­vetség gondolatával is. és harcolt a háború ellen. Kü­lönbözött a magyar politiku­soktól abban is. hogv de­mokráciát akart Magyaror­szágon. és bár a Független­ségi Part elnöke volt. egyre inkább közeledett a radikáli­sokhoz. sőt később a szociál­demokratákhoz is. A háború kitörését nem tudta megaka­dályozni. 1914-ben nem volt olyan erő Magyarországon, amely felsorakozott volna Károlyi mögé, de a háború éveiben egvre inkább a ki­bontakozó háborúellenes mozgalom vezetőjévé és anvaai támogatójává válik. 1916-tól parlamentben és tö­meggyűléseken egvre erőtel­jesebben emeli fel szavát a béke mellett, és hangoztatja antant-barátságát. 1918. ok­tóber 16-án. amikor már mindenki előtt világossá vált. ho°v a központi hatalmak a háborút elvesztették, az or­szággyűlés ülésén vonja fe­lelősségre Tiszát és a Mun­kapártot a 4 éves háború borzalmaiért, és először jó- lené be: ..a háborút elvesz­tettük”. ■X árolyit háborúellenes­sóoo ps köve’kezetes demokratikus magatartása eleve predesztinálta arra hogy a forradalmi tömegek vezetője legven. Károlyi azonban 1918 őszén més nem forradalmár, mint ahoív nem forradalmi szervezet a Nem­zeti Tanács sem. Károlyi és a Nemzeti Tanács tagjai tu­lajdonképpen azért akarják a hTtr’om átvételét. h<v»v . ezáltal a forradalmat elke­rül if’c. Mikor p.zonte« a nép- tömegek lendülete győzelem­re iuttatia a polgári demok­ratikus forradalmat, vállalja a forradalom további irányí­tását és ezt nem számító önös érdekből teszi, hanem azért, mert radikális reformokat akar a magvar társadalom­ban. Saját pártia már nem bírja követni ezen az úton. Lovászv. Batthányi. Bartha és a Függetlenségi Párt jobb- szárnya túlságosan radikális­nak tartják Károlyi prog­ramját. Károlyi Jászi nem­zetiségi politikája alapján egyenjogúságot ajánl fel a magyarországi nemzetiségek­nek. komolyan veszi a radi­kális polgári demokrácia megvalósítását és széles kö­rű földreformot akar. Tár­sai lemaradnak tőle. ő pe­dig tudatosan gátolja saját pártjának szervezését, mert attól tart. hogv az a reakciós erők tömörülését eredmé­nyezné. 1919. januárjában, amikor köztársasági elnök lesz. Ká­rolyi lemond a pértelnöksog- , rői. és kilép egvkori partjá­ból. Mindinkább közeledik a munkásmozgalomhoz, és a magyar társadalom nagy problémáit csak a proleta­riátussal való teljes együtt­működésben látja megoldha­tónak. Ekkor még a szociál­demokráciában latja azt az erőt, amely a forradalom to­vábbvitelét megvalósíthatja. Csakhamar be kell látnia azonban, hogy a szociálde­mokrata vezetők nem képe­sek irányítani a munkásság A produkción legalább szá­zan röhögtek. Vaki úr fel sem nézett. Tenyerébe fogta a műanyag tányért, aztán egy hörpintéssel kiitta belőle a forró, zöldséges bablevest. Bal kezével felpöccintette a rántott húst, sárgás fogaival úgy kapta el, mint a szecska­vágó kaszája csípi be a gyen­ge kukoricaszárat. Rágás nél­kül nyelte le a húst, a tányé­rokat visszatette a mosogató­ba, a kést, villát, kanalat a rafiakosárba. Zsebre vágta a kezét, és méltóságteljesen ki­sétált az ebédlőből. A hátsó asztalnál többen még a te­nyerüket is összeverték örö­mükben ... — Miért hívják magát Va­kinak? — Most röhögjek? Hát mi­ért hívják Jézust Jézusnak. Mert az a neve. Én meg Vaki vagyok, kedves uram. Tetőtől talpig. Óhajt még valamit? — És az úr, meg a császár? — Ez a sok hülye nép ra­gasztotta rám. Ügy röhögnek, mint a disznók. Dögöljék meg, eszembe sem jutott a levesivás. De ezek már el is várják. Addig csinálom, míp meg nem üt a guta néhányat közülük. — Haragszik rájuk? — Ezeket a röhögőket utá­lom. A többieket csípem. Faki úr, a ért valamihez az ember. De majd a katonaságnál. — Mire gyűjti a pénzt? — Házra. Minden vágyam egy szép kis kertes ház. Apám meghalt, anyámtól nem várhatom, hogy vegyen. Mi­ből venne? Meg az öcsémre is kell. Most jár harmadik gim­náziumba. Hátha lesz belőle valami. Anyám legalább tíz évvel tovább élne ... — Ű mit szól a hosszú haj­hoz? Azok rendesek ... Nadrágját tizennyolc folt díszíti. Egyik sem szakadást, vagy kopást takar. Valameny- nyi disz, kellék. De a haja a legmenőbb rajta. Már csak pár centi hiányzik a válláig. A csapzott tincsek alól alig látszik valami a sápadt, cson­tos arcából. — Nem zavarja, hogy a töb­biek kinevetik? — Hadd nevessenek! Azt a legkönnyebb. Röhögni. De ha eljárnék velük esténként a bort vedelni, hülyére lerésze- gedni, akkor tán már az óra­bérem is magasabb lenne. — Nem szereti az italt? — Most csalódni fog: nem vagyok börtöntöltelék. Kép­zelje el. hogy nem iszom, nem dohányzom. Na, mit szól hoz­zá? Hazudok, mi? Akkor' kér­dezze meg a fejeket. Ott ül­nek az irodában. Ha hazud­tam, esküszöm, hogy a kezé­be vehet egy ollót és kopasz­ra nyírhat. \ — Mikor volt utoljára bor­bélynál? — Gondoltam, hogy ez ér­dekli. Magának is én tűnök Jel? Miért nem kérdezi meg a Szörényi Leventét? Azt nem meri, mi? Csak engem. A prolit. Jó, hogy nem azzal kezdte, hogy mikor szabadul­tam ... — Azt mondják, egyébként rendes ember, csak a viselke­dése, a haja, nadrágja rejtély... — Ne mondja. Csak nem aggódnak értem? De azt nem mondták, mi, hogy 17 ezer forintom van a takarékban? Hogy az öcsémet is én tanít­tattam, hogy anyámnak is minden hónapban adok pénzt. Meg, hogy ötször annyit dol­gozom, mint bármelyik röhö­gés. — De elmondták. Éppen ezért nem értik a hosszú ha­jat, a foltos nadrágot, a forró levesivást. — Mégsem szólt még egyik sem, hogy ne csináljam. Csak röhögnek. — Hány éves? — Tizenkilenc. — Hová valósi? — Tiszaföldvárra. — Mikor került Visontára? — Egy éve. — Segédmunkás? — Igen. Jó lenne valami szakmát tanulni. Más at, ha — Haragszik. A többit nem tudja. — Komolyan: miért csi­nálja? — Már én is rühellem. Higgye el, az egész csak dac, harag. Két évvel ezelőtt Ti- szapalkonyán dolgoztam. Né­gyen laktunk egy szobában, a munkásszálláson. Háromszor lopták meg a pénztárcámat, és a táskarádió is eltűnt. A röhögök között most ott ül az egyik zsivány is. Azóta senkivel sem barátkozom. In­kább ilyen hülyeségekkel ütöm el az időt. De most már tényleg abbahagyom. Leszámolok, és majd ott ke­resek munkát, ahol nem is­mernek, és tanulhatok majd szakmát is. Az istenit neki. Milyen hülye is tud lenni né­ha az ember. — koós — forradalmi harcát, és a pro- letártömegek mindinkább elfordulnak ettől a párltóL 1919. márciusa meghozza a polgári demokratikus rend­szer teljes gazdasági, tel- és külpolitikái csődjét. A Vix- iegyzék átadása után Káro­lyi maga sem lát más kiírat, mint átadni a hatalmat az ország proiet áriát usánu k. Mint ahogy 1918 őszén nem volt forradalmár, de mégis vállalta a történelmi külde­tést. most nem ért esvet a oroletárdiklatúrával. de meggyőződése, hoav ez a lé­pés a magvar nép érdekét szolgálja. SdT árolyi maga is, felajánl­m ia szolgálatát a Ta­nácsköztársaságnak, és 1919 júliusában hivatalos útlevél­lel haevia el az országot, hogy utána 26 éven keresztül emigrációban élien. Az emig­ráció első éveiben Károlyi számot vetett addigi munkás­ságával Egere világosabban látta és érezte, hogv a pol­gári demokráciát a maguk szemfényvesztésével és álpar­lamentarizmusával nem szol­gálhatják az egész nép fel- emelkedését. A magyar pol­gári demokratikus forrada­lom időszakát vizsgálva arra a meggyőződésre iutott. hoav rendszerének szükségszerben el kellett buknia, mert nem támaszkodtak kellően a néo- tömegek forradalmi mozpM- mára és nem voltak elég erős kezűek a reakcióval szemben. Meglátja azonban Károf^ «57firí ó Wf»rr»olrvn­cia csődjét is és visszaborzad P 7 curóníil S7rvr»;'»15o*o tők paktum-politikájától. Ez a felismerés viszi egyre kö­zelebb a kommunistákkal való együttműködéshez. Az 1920-as években Károlyi már kapcsolatot teremt a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjával, és létrejön egy hol laza. hol erősebb kap­csolat Károlvi és a kommu­nisták között. Ez a kapcsolat 1931-ben éri el tetőpontját, amikor az általa írt ..Tiétek a föld!” című agitációs röp- iratot a kommunisták ter­jesztik illegálisan Magyar- országon. Az emigráció évei alatt Károlyi több alkalommal járt a Szovjetunióban, és cik­kekben. valamint előadáso­kon elismerőleg nyilatkozott a szovjet nép hősi építőmun­kájáról. Az 1930-as évek kö­zepéig a Szovjetunióban lát­ta megvalósulni az igazi de­mokráciát. A személyi kul­tusz időszaka kissé eltávolí­totta a Szovjetuniótól, de to­vábbra sem rendült meg benne a szocializmusba ve­tett hite. Haláláig őszinte barátja maradt a szovjet népnek. A felszabadulás után 1916-ban Karolyi ha­zatért az emigrációból. Bár nem mindenben értett egyet a felszabadulás utáni magyar politikával, de mégis őszinte lelkesedéssel és fiatalos len­dülettel vállalta a harcot a magyar népi demokráciáért. Hazatérése után 1949-ig Ma­gyarország párizsi nagykö­vetségének vezetését látta el. ekkor azonban lemondott tisztségéről, mert a Raik-féle koncepciós perrel nem ér­tett egvet és felemelte sza­vát Raik László és társai elítélésével szemben. 1954- ben önként vállalt emigráció­ban halt meg. Életpályáját csalódások, vesztett illúziók hosszú sorozata szegélyezi. Ez az életpálya azonban mégis eevenes vonalú és fel­felé ívelő. Amikor a szocia­lizmus igazságát felismerte, ehhez az igazsághoz minden csalódás és tévedés ellenére élete végig hűséges maradt. VpIWSBI 3 1969. január 5., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents