Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

i Fgri csillagok Gárdonyi Géza regényének kétrészest színes filmváltozata Mióta a filmszínházak 'játsszák az Egri csillagokat, . szélesen hömpölyög a vita. Nemcsak az egri várvédők és "p. roppant török had méri osz- sze, erejét, csatáznak már a 'lapok kritikusai is. Ki véd, ki támad és nem is egyforma fegyverekkel. Űj köntösben, régi viták elevenednek fel: művészfilm, vagy közönség- film? Szó kerül arról is, sza­bad-e, tudunk-e, történelmi filmet, úgynevezett monstre- filmet alkotni? S miközben folyik a vita és egymást érik az ellentmondó kritikusi vé­lemények, a közönség sorban áll á jegyekért, nehogy lema­radjon a régen várt élmény­ről. ; Többszörösen nehéz fel­adatra vállalkoztak a film alkotói. Egy nemzet kívánsá­gára, a film nyelvére fordí­tani gyermekkorunk — és felnőttkorunk — egyik leg- , kedvesebb regényét, a haza- szeretet költői megfogalma­zását, három órába sűríteni Gárdonyi Géza hőseinek majd két évtizedes életútját ; De nem kisebb feladat s fő­leg nem kisebb bátorság volt megbirkózni a hagyományok­kal, szokásokkal, ózza! a ki­alakult élménnyel, amelyet égy nemzet apraja-nagyja a regény nyomán őriz magá- I San. Nemeskürty István, a forgatókönyv írója a XVI. század kiváló ismerője és \ Várkonyi Zoltán, a romanti- í kus történelmi filmek értő rendezője vállalta a kockáza­tot — sőt azt is, hogy lesz­nek, akik szentségtörést kiál­tanak — és hozzányúlt Gár­donyi igazságból és írói fantáziából szőtt regényéhez, , és a történelmi igazság irá­lyába fordította az Egri csil­lagok filmváltozatát. Bár a kritikusi hadállások­kal nem csatázom, a véle­ményeket tiszteletben tartom, de színházi hetilapunk né­hány sora, amely vitátjá a változtatás jogát, ellentmon­dásra késztet. „Mert Gárdo­nyi bizonyára nem véletlenül írt vagy nem irt meg vala­mely mozzanatot a könyvé- bén; az ö tollát a művészi igazságkeresés vezette” — ír­ja a kritikus. így igaz ez szóról szóra, relt, nagy létszámú erős se­reg támadásainak visszave­rése — nem lett volna ki­sebb, sőt kevesebb sem, ha a film befejezése jobban visszakanyarodik Gárdonyi­hoz, és több szó esik a török vezérek ellentéteiről s a kö­zelgő télről is. A történelmi igazsághoz ugyanis ez is hozzátartozik. A népes szereplőgárdából elsősorban Sinkovits Imre Dobó alakítása, Venczel Ve­ra Cecey Évája, Bárdi György Jumurdzsákja és Agárdy Gábor Sárközije tet­szett. Bitskey Tibor Mek- cseyje, Kovács István Bor­nemisszája, Mádi Szabó Gá­bor öreg Ceceyje is jó alakí­tás volt. Várkonyi Zoltánnak, a film rendezőjének a tehetsé­ges szereplőgárdán kívül iga­zán nagyszerű segítőtársai voltak. Többek között olya­nok, mint Farkas Ferenc, a film zeneszerzője, Szécsényi Ferenc, az operatői» és Szász Endre a díszletek s főleg a látvány tervezője. Lehet, hogy az Egri csilla­gok nem lett álmaink film­je. (Ez persze az álomtól is., függ.) De jó film lett, sike­res alkotás. Várkonyi Zol­tán ismét szolgáltatott egy bizonyítékot arra, hogy a kö­zönségnek tetsző műfajt is lehet jó ízléssel és művészet­tel csinálni. Márkusz László kapjuk a film- változatban is, ahol Gárdonyi mesélőkedvét a rendezői ötle­tek, a pompázó színek és az operatőr han­gulatos képei igyekeznek pó­tolni. Néhány részlettől elte­kintve sikerrel. A regényben a történelmi hát­tér előtt Ger­gely és Éva szerelme áll a középpontban. A filmen már nagyobb szerepet kapott a történelem. Igaz, így csorbát szenvedett kissé Gárdonyi ro­mantikája, de több lett a rea­litás és modernebb a film stí­lusa. Hosszú lenne itt felsorol­ni a film rendkívül ötletes részleteit, olyanokat, mint a szultán öltözködési ceremó­niája, Török Bálint látvá­nyos rabul ejtése, a király­nál és a pápánál tett láto­gatás, az erdei esküvő, vagy a török sereg erőt sugárzó felvonulása és az ostrom iz­galmas csatajelenetei. Tet­szett a film, bár nem taga­dom, vannak hiányérzeteim is. Az első rész nagy idősza­kot ölel fel, s így egy-egy kaland elhanyagoltnak tű­nik, különösen a második rész aprólékos, részletező je­leneteihez képest. Érdemes szólni arról is. hogy a gyak­ran ismétlődő csataképek rovására szívesebben láttam volna több belső felvételt, közelképet, olyanokat, ame­lyek alkalmasak arra. hogy közelebb hozzák a nézőkhöz a várvédők életét, e^b^ri tartását. És szívesen láttam volriTíeWálSr égv villanás­nyi képsori a városról is: hogy ne állt volna oly any- nyira magányosan az egri vár. Miként a regény, a film is hazaszeretetbe nevel, jó hogy nem szónoklattal, zászlót lo­bogtatva. inkább a hősi tri- tek példájával. A váncMők hősiessége — egy jól felsze­Gárdonyi tollát valóban a művészi igazságkeresés ve­zette. Behat miért ne vezet­hetné a kamerát is, a film al­kotóinak munkáját is a mű­vészi igazságkeresés? Gárdo­nyi 1901-ben, a millenniumi évek hangulatában írta nagy­szerű regényét, amelyben tör­vényszerűen megtalálhatók a kor tévedései is. A film most készült, 1968-ban. Századunk csaknem hetven esztendővel lett öregebb. Ennyivel többet is tudunk a történelemből, nem beszélve arról, hogy ma már másként nézzük és lát­juk a XVI. század kritikus évtizedeit is. A regényben Gárdonyi meséli el Bor­nemissza Gergely és Cecey Éva szerelmét, az egri vár vé­dőinek hősi helytállását. De a filmváltozatból már kicsen­dül a forgatókönyvíró és a rendező véleménye, napjaink történelemszemlélete is. A változtatás jogát vélemé­nyem szerint nem lehet vitat­ni. Más kérdés, hogyan sike­rült az adaptálás, milyen mértékben adja vissza a film a regény hangulatát, az író legfontosabb mondaniva- lóját A film alkotói szeren- . cséré nem kezelték szentírás- t ként Gárdonyi sorait a törté­ig nelmi hűségnek és a nagy írónak kijáró tisztelettel szé­les körű, alapos felkészülés­sel és értó kézzel nyúltak a regényhez. Így lett hibái el- í lenére is jó film, így lett mai I film. az Egri csillagok, jí A regényt olvasva, a ham i sorsáért két fiatal szerelmé- j ért és egy kisfiúért aggódik az ember. Ezt az élményt 4 Amim !{, 1969, Januar ö* vasárnap 28, — Akkor menjünk azonnal haza, — mondta gyorsan Thomas, — én úgyis azt aján­lottam, hogy észak felé men­jünk. Az ujjtechni'-ám hete­kig érzi egy déli út határát. A hegedűművész ujjai igen érzékenyek. — Ez igaz! — mondta Elly rajongással. — Mesebeszéd! — nevetett az öreg Dalton. — Békés vi­dék ez... — Én véletlenül éppen a napokban olvastam, — vetet­te közbe Teddy, — hogy erre­felé szökött légionárusok ga­rázdálkodnak. .. — Kérem, forduljunk visz- sza, — mondta izgatottan Thomas, — tíz nap múlva koncertem van és nem vál­lalhatom a felelősséget... — 1 Elhallgatott, mert észrevette, hogy Viktória Railing szája kissé gúnyosan félrehűzódik és maga sem tudta miért, et­től zavarba jött. De nem is lett volna ide­jük visszafordulni. A sötétből felfegyverzett rablók rohantak elő! — Fel a kezekkel, a halál fia. aki megmozdul. A társaság tagjai ijedt ki­áltással ugráltak feL Ezalatt a mosogatólány lel­kendezve futott be a csendőr­őrmesterhez, aki sakkozott: — Katona úr! Megjöttek a rablók! — Teszteltetem őket, — fe­lelte megvetően az altiszt és tovább sakkozott. A mosoga­tólány a kezére ütött a poszt­nak. mert megcsipkedte az arcát. Ezalatt a következő esemé­nyek játszódtak le a bár előtt: A toprongyos katonák lö­vésre kész, szuronyos puská­val körülfogták a társaságot. — Mindenki adja meg ma­gát! Alii ellenkezik, azt lelő­jük. „Most!” gondolta Teddy, „Csak élethűen csinálják”, azután hirtelen előreugrott: — Alias banditák!... — ki­áltotta és kirántotta a revol­verét, amelyben csak vaktöl­tés volt. Sajnos azonban a ka­tonák ezt nem tudták és így Teddy legszebb elképzeléseit is meghaladta az az élethűség, amellyel vakmerőségére nyomban reagáltak. Először Kiörgsontól egy ak­kora pofont kapott, hogy két foga kiesett, ajután valami fémtá-ggval nyaksz'rt’n csap­ták, hogy fejjel belezuhant a metszett pezsgőspoharak köz é... Mondom, a támadás élet- hús 5«s ellen igazán nem le­hetett semmi kifogása. A többi utás a rémülettől döb­benten állt. A hegedűművész kezeit A TU—144-es szuperszonikus utasszállító a levegőben (Moszkvai tudósítás) A fehér útszaiag mentén hóbundába öltözött nyírfák. A rádióból lágy keringődal­lamok áradnak szét a kocsi­ban. A kormány mögött Alek- szej Tupoljev ül, Andrej Tu- poljevnek a kiváló repülő­gép-tervezőnek a fia. ö is az édesapja hivatását választot­ta. Egy órával ezelőtt érke­zett el az a pillanat, amelyre Alekszej immár évek óta ké­szülődik. Komoly, nagy kísér­letek időszaka volt ez. Az el­múlt éjszaka pedig különö­sen nagy feszültségben telt el számára éppen v mint a munkában részt vett több száz konstruktőr, technikus, pilóta és mechanikus számá­ra. Ma elérkezik a nagy pil­lanat. A TU—144-es elsza­kad a földtől.;, Óránként 2500 kilométer Alekszej Tupoljev először négy évvel ezelőtt beszélt nekem a „TU” szuperszoni­kus utasszállító repülőgépről, amikor a párizsi nemzetközi repülési és kozmonológi ai bemutatón a közönség elé tárta a gép modelljét. A Tupoljev vezetése alatt áílló kollektíva eddig több mint száz különféle rendelte­tésű repülőgépet alkotott. A szuperszonikus „TU” utasszállító új korszakot nyit meg a repülés történetében. A gép sebessége — óránként 2500 kilométer! Ennél na­gyobb sebesség esetén a súr­lódás következtében a repü­lőgép felmelegedése megha­ladná a 150 C°-ot. Ehhez pe­dig meg kellene változta'1 ni a már kialakított gyártási technológiát. A gazdaságos szuperszónl- kus utasszállító repülőgép megvalósításához el kellett érni. hogy a gép frontális el­lenállása és súlva a minimá­lis legyen, ugyanakkor a maximális konstrukció-szi­lárdságra kellett törekedni, p,ir*rwítj»ni a repülés magas fokú biztonságát, valamint az utasok kénye'mét olvan vi­szonyok között, amikor a gép fedélzete erősen íelhevül. A kifutópályán Alekszej Tupoljev már ak­kor tájékoztatott minderről amikor a repülőgép még csak modellen és rajzokon léte­zett. És lám, most — kigör­dül a kifutópályára a kék-fe­hér gépóriás. Karcsú, kecses géptörzs, háromszög alakú szárnyak és az orrész. amely a pilóták jobb látási viszo­nyainak érdekében le- és fel­szálláskor leengedhető. Erősödő motorbőgés. és a gépmadár símán távolodik el a földtől. Néhány pillanat és már csak egy pontot látni belőle, amely gyorsan eltű­nik a repülőtér felett úszó sűrű felhők között. Hideg van. Metsző szél fúj. Mindenki az Irányítótorony körül tolong. Az ég és a föld között lefolyó párbeszédre fi­gyelünk. Végül felhangzik Eduard Jeljannak. a gép pa­rancsnokának a hangja: — Megkezdem a leszállást. •.. Gépek tucatjait indítot­ta be Jeljan. a 42 éves bere­pülőpilóta. A 144-es előtt a TU—134-en végzett bere­pülést. A mai első utat Mi­hail Kozlov másodpilóta, Vlagyimir Benderov vezető- mérnök és Jurii Szelvesztrov fedélzeti mérnök kíséretében tette meg. Vagv harmincán siettek a repü’őgép fogadá­sára. Mindenki elsőként akart kezet szorítani a gép­ből kilépő repülőkkel. De­hogyis lehetett ott szó inter­Az idén lesz tíz éve annak, hogy az ENSZ közgyűlése el­fogadta a világszervezet egyik jelentős alapokmányát, a gyermekek jogairól szóló nyi­latkozatot. A 10. évforduló alkalmából a Demokratikus If júsági Világszövetség égisze alatt tevékenykedő gyermek- mozralmak nemzetközi veze­tő szerve — a CIMEA — az 1969-es esztendőt a gyerme­ki jogok évének nyilvání­totta. A szervezet elnöksége a közelmúltban Berlinben, az NDK fővárosában tartott ki­bővített ülésén felhívást fo­gadott el. A felhívás a szü­lőkhöz, az ifjúsági vezetők­höz és a pedagógusokhoz for­dul, hogy az új esztendőben szerte a világon vessék latba juróJ. Jeljan mindössze ennyit mondott: — Kitűnő gép. Könnyed, ’s könnyű irányítani. A konstruktőr fia Alekszej Tupoljewel tér­tem vissza a repülőtérről. A tervező negyvenhárom éves. ebből huszonhatot a repülők között töltött el. Ti­zenhét éve. hogy édesapja tervezőirodájában dolgozik. Már gyermekkorában biztos volt abban, hogy repülőgép­tervező lesz belőle. De köz­bejött a háború, és neki is. kortársaival együtt, csak a háború után sikerült befe­jeznie tanulmányait. * .:. Fehér, apró havas bok­rokkal szegélyezett úton szá- guldunk. Alekszei Tupoljev csupán Moszkva határában szól a történtekről: — Ez csak a kezdet. Meg vawok evőződve róla. hoev a közeljövőben még nagyobb sebességgel haladó u* ásszá!! í- tó reniPögépek gyártására is minden erejüket a gyermekek jogainak érvényesítéséért és védelméért. Egyben felkéri a haladó tudósokat, művésze­ket, írókat, törvényhozókat és publicistákat: nemzetközi tekintélyükkel lépjenek fel a gyermekeket több helyütt még sújtó társadalmi igaz­ságtalanságok felszámolá­sáért. A felhívás arra 'szólít- ’ ja a világ közvéleményét, hogy még fokozottabban nyújtson segítséget a vietna­mi- gyermekeknek. A CIMEA elhatározta azt is, hogy ebben az évben megrendezi a gyermekek jo­gaival foglalkozó I. nemzet­közi konferenciát, továbbá központi úttörőtábort szervez a vietnami nép iránti szoli­daritás jegyében. (MTI) sor kerül. Öles Morszkov az APN különtudósítója 1969: a gyermeki jogok éve A DIY Sí tájékoztatója tördelve ezt mondta folyton: „Istenem, Istenem...” és sír­va fakadt Az oázis személyzete Mr. Leonidas intézkedései sze­rint páni rémülettel mene­kült, azután egy távoli tisz­tásról röhögve figyelte az eseményeket. A társaság tagjait megkötözték, tevékre rakták és közrefogva őket, megindultak. — Aki kiált, vagy jelt ad, ha szembejövőkkel találko­zunk, nyomban meghal, — mondta Stuck. — Meghal... meghal... — dünnyögte egy hang... Senki sem ellenkezett. Moccanni sem mertek. A kis karaván sebes üge­téssel megindult az Atlasz távoli lejtői felé. A mosogatólány újra be­szaladt a csendőrökhöz: — Goromba úr, — újsá­golta az őrmesternek, — el­rabolták a nagyságos ura­kat. —Legfőbb ideje volt. Ho­vá lép?! Nem látja, hogy ott sakkja van, maga marha! 4. Az Atlasz legelhagyatoí- tabb utjain ,‘iettek a fog­lyokkal. Hajnalra elérték a sivatag csücskét, és csak délben pihentek egy kis fü­ves tisztáson. A foglyok te­hetetlenül, elcsigázva tűrtek mindent. Émelygett a gyom­ruk és szédültek, mert nem szokták meg a tevét, a me­leget, a fáradalmakat Teddy volt a legcsende­sebb. Nem értette az esetet. Dagadt, seb-s arccal egy­re azon tűnődött, hogy miért verték meg a rablók, akik között a dzsessz-szimfőnia szerzője is jelen van és ép­pen Burton őrnagyot döfi oldalba puskatussal: — Na gyerünk mar, ne mélázzon itt az istenfáját magának... És egy ilyen ember, mert H-moll sz'nfóniát szerezni! Estére elérték a tenger­partnak azt az elhagyatott részét, ahol a „Marianne” vesztegelt Mogadortól délre, sűrű bo­zótokkal, jóformán teljesen elfedett kis öbölben hor­gonyzott a vitorlás. Közben megjárta a Meridián-szige­tet, Higginssel és a matró­zokkal. A társaság rettegve bár de megőrizte nyugalmát, csak a hegedűművész ájult el és a rablók humánusabb része hiába rugdosta, hogy magához térjen. Így azután míg a többiek hágcsón men­tek a fedélzetre, Thomas urat érzékeny ujjtechniká- jával együtt hóna alatt meg­erősített hajókötelekkel vonták fel a vitorlásra, mint valami öszvért, vagy kisau­tót Indulás előtt a foglyoknak Higgins rövid előadást tar­tott: — Ladies and gentlemens! Önök egy rablótársaság fog­lyai. Remélem, tisztában vannak helyzetükkel. Mi szökött légionisták vagyunk. Mindamellett nem vért aka­runk, hanem pénzt Mint e rablóbanda ügyvezető-igaz­gatója, megnyugtatom önö­ket, hogy csak a legindokol­tabb esetben ölünk meg egy- egy foglyot. Nem vagyunk gyilkosok, de amennyiben emberölés szüksége látszana fennforogni, ennek végre­hajtásában neveltetésünk nem akadályoz meg. önök most eljönnek velünk egy kedves szigetre és mindad­dig szívesen látott vendége­ink, míg hozzátartozóik önö­kért ötvenezer fontot nem fizetnek. Addig is érezzék magukat vendégeimnek. Bili! Lökd a foglyokat a raktárba. Miután az urakat a he­lyükre lökték, és a hölgyek rogyadozva követték őket. kisebb puffanással leért kö­zéjük az áléit művész is és a csapótajtó becsukódott fölöt­tük. 5. A Meridián-sziget nem tartozott semmiféle csoport­hoz. Minden hajós jól isme­ri, mert hatalmas, ország- nyi földdarab az Atlanti- óceánon, Afrika közelében. De bármilyen jól ismerték a hajósok, mégis biztos mene­dék volt rablók számára, mert a környéke olyan szik­lás, hogy messze elkerüli minden vízi jármű. Lakója nincs, néhány pálmán kívül nem terem rajta semmi. Há­rom-négy évenként, a sziget északi végén füstölgő kráter újabb lávaréteggel borítja be egyik parttól a másikig. A polgáremberről, ha kellemet­len helyzetbe jut, utóbb mindig kiderül, hogy erő­sebb, mint amilyennek kép­zelte magát. Az elkényezte­tett, luxuslakáshoz szokott társaság saját lábán jött le a hajóról a szigetre, szép li­basorban, élén a vidám ügy­vezető-igazgató úrral. Teddy arcán csak könnyebb sérü­lést idézett elő a pezsgőspo­hárkészlet, de ennek dacára igen dühös volt, hogy a rab­lók, akik voltaképpen alkal­mazottai. ennyire túllőttek a célon. Alig várta, hogy a rablóvezér elé kerüljön, aki bizonyára Mr. Leonidasszal azonos. — Meglátja, hogy a vezé­rük nem fogja helyeselni az eljárásukat, — mondta Hig ginsnek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents