Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

Heves ipari üzemet akar Másfél hete írtunk arról, hogy a Mátravidáfci Fémmű­vek nem Hevesen, nem Me­zőkövesden, hanem Füzes­abonyban alapít gyárát. Át­vették a gépjavító állomást, korszerű gyárrá fejlesztik, még az idén 200 munkás* al­kalmaznak és pár éven belül ezer lös üzem lesz a vasúti és a közúti fővonal mel­lett. De mi lesz a hevesiekkel? Hiszen egy-két szövetkezeti és sütőipari üzemet leszámít­va az egész hevesi járásban nincs ipari termelés. A la­kosság állandó munkát és biztos megélhetést akar, ezt ipar nélkül a mezőgazdaság egyre kevésbé tudja biztosí­tani. iz eljárók és a fiatalok A községenként! felmérés és pontos adatok szerint 11 200 a hevesi járás munka­erőfeleslege. Évenként több mint nyolcszáz, 1975-ig 5600 fiatal kerül ki a járás isko­láiból, A jelenleginél több embert ném foglalkoztathat a mezőgazdaság, mert a jö­vőben egyre több munkát gépesítenek. Ez szükség sze­rint bekövetkezik, mert egy­részt a termelési költségei csak gépesítéssel csökkenthe­tők, másrészt a nehéz fizi­kai munkát egyre keveseb­ben vállalják. Hevesről jelenleg 1200. a járás községeiből több min'. 4500 ember dolgozik lakóhe­lyétől távol. Milyen megter­helést. mennyi erkölcsi, anyagi és családi problémát okoz ez! Az utazgatás és a kétfelé élés milyen sokba kerül a dolgozóknak és a vállalatoknak is. Ezért előbb- utóbb minden üzem helyből, vág? a szomszédos falvakból akarja munkaerőszükségle­tét biztosítani. Ipari üzemet oda telepítenek, ahol van munkás, másrészt a lakos­ítclni ... vai lila ban ?í Falusi taggyűlésen hangzott ei a mondat: „MeRii.t baj van a fiatalokkal, a KISZ-szel, hi­szen két év alatt mindössze egy fiatalt vettek tel”. Tekintve, hogy a fainban 200 KtSZ-korosztálybeli lány és fiú lakik, ez a tény valóban meg­döbbentően hatott és többen is állást foglaltak amellett, hogy valóban tenni kell valamit a fi­atalságért ... amellyel „megint baj van”. Ki tudja meddig tartott volna a „tarthatatlan” állapot osto­rozása, ha a járási KISZ-nél ki nem derül, hogy éppen bússzo- rosan tévedett, akt a KISZ- szervezet helyzetét megítélte. Ugyanis a kérdéses időben i nem egy, hanem 21 lány és fiú ] kérte felvételét a Kisz-szerve-! zetbc, s helyt is adtak kérésük- j nek. A későbbiekben az is ki- : derült, hogy nemesak számsze- | rűleg gyarapodott a kérdéses i két évben az ifjúsági szervezel,! de munkájuk is mind haszno­sabbá vált. Ifjúsági munkacsa- j patuk valószínű szép helyezést j ér el a járási, illetve megyei j termelési versenyben, számít­hatnak rájuk a társadalmi mun­kánál, s a téli estéket is jól i asznosliják tanulásra és kul­turált szórakozásra. Uk azok, akikkel „megint haj van'*, pedig ezúttal nem ná­luk kellett volna a rcndelle-j nességet keresni, hanem e.bfcan | a módszerben, amelynek alap- i Ián az a taggyűlési vita megin- dúlt és folytatódott. Wert zajlott a vita anélkül, hogy meggyőződtek volna róla; valóban helytállónk-e azok a számok, tények, amelyek ott a taggyűlésen elhangzottak? Ki hibáztatható ezért? A fiatalok talán, akik „fú alatt” dolgoztak és nem Utót-1 lék nagydobra eredményeiket? Vagy a pártszervezet tagja, aki ezt az egy példát „hallotta” es nem vett magának annyi fárad­ságot, hogy utánanézzen, igaz-e? Azt hisszük, megoszlik a fele­lősség. Hiszen a fiataloknak sem közömbös, hogy miként Ítélik meg munkájukat, ám a tapasztaltabb .Jogán” a párt- szervezeté mégis a komolyabb munka, a nagyobb felelősség. Főleg a fiatalok ügyében, akikkel valóban „van baj”, de nevelésük, életük, örömük, gondjuk, problémáik, terveik megismerése nélkül aligha le* hét ezeket a bajokat száműzni. Megismerni életüket — amely­hez szervesen kapcsolódik a* ifjúsági mozgalomban végzett tevékenység is — kiindulópont­ja és alapja annak, hogy ne ide­genként kezeljék őket saját fa­lujuk pártszervezetében, amely­nek éppen ezek a fiatalok ad­ják majd a Iris* erft, az után­pótlást. . „-. i *• *» Irány: az integráció II. Országhatárok felelt és alatt... A kelet-európai országok 30 évvel ezelőtt az euró­II “ pai birodalmaktól függtek. Kelet-Európa igen rövid idő alatt meg tudta szilárdítani gazdaságát, lénye­gesen növelte a termelést, a történelemben soha nem lá­tott módon emelte a nép életszínvonalát... A kelet-euró­pai országokban a legutóbbi 10 esztendőben végbement szocialista építés szinte csodának tűnik," S. Nearing ismert amerikai közgazdász idézett véle­ménye nem egyedülálló Nyugaton. A szakértők persze nem állnak értetlenül a, szocialista „csoda” előtt. Látják annak belső forrásait, s elismerik, hogy a KGST-országok dinamikus fejlődését a szocialista gazdaság közös előnyei határozzák meg, amelyeknek kiaknázása ugyancsak együttes erőfeszítés eredménye. Az együttműködés, a mun­kamegosztás, mint a siker döntő külső tényezője — elfo­gadott megállapítás a szocialista világban, s kényszerű felismerés a tőkés rendszerben. A KGST az első olyan nemzetközi gazdasági szervezet, amelynek közvetlen cél­ja a társult országok ipari fejlődésének elősegítése és ezen az alapon gazdaságuk általános fejlettségi fokának köze­lítése. A kérdés: milyen eredménnyel tör céljai felé? Erre választ ad az a tény, hogy az egy főre eső nemzeti jöve­delem — amelynek az alakulása a legszemléltetőbben mutatja a fejlődést — 1950 és 1967 között Bulgáriában 4,1-szeresére, Romániában 4,1-szeresére, Lengyelország­ban 2,5-szörösére, az NDK-bon 3,7-szeresére, a Szovjet­unióban 3,2-szeresére, Magyarországon 2,5-szörösére és Csehszlovákiában 2,3-szeresére emelkedett. A KGST-or­szágok közötti maximális különbség az egy főre eső ipari termelés tekintetében több mint a felére csökkent. Tűnő­ben van az agrár és ipari országokra való feloszlás is. A szocializmus jövője, országainak gyorsabb előre- ” haladása szempontjából — minthogy a viharos ütemű tudományos-műszaki haladás korát éljük — ki­emelkedő jelentőségű a technikai és a tudományos együtt­működés. Nemzetközi becslések szerint az Egyesült ^Há­mokban és a Szovjetunióban külön-külön több mint fél­millió tudós, mérnök, kutató dolgozik. Ha ehhez hozzá­vesszük a kisebb szocialista országokban dolgozó kutatók, tudósok számát, amely több mint kétszázezer, akkor ki­derül. hogy a KGST-államokban együtt több mint hét­százezer fő a közösen kamatoztatható szellemi tőke. Ki­aknázásával egyrészt kiküszöbölhetők a párhuzamos, te­hát felesleges kutatások, másrészt a kis országok közkin­csévé válhatnak azoknak a kutatásoknak az eredményei, amelyeket saját erejükből nem tudtak volna elvégezni. Éppen ezért nagy lépés volt a KGST közreműködésével elfogadott első, koordinált kutatási terv kialakítása, amelynek révén a tagországok 1964—1965-ben több mint vételére lehet számítani és ezek többsége is bedolgozó­ként juthat munkához. A cipész- és a szabó ré*/leg tervei Grus János, a járási tanács elnökhelyettese és a járás többi vezetői is többször tár. gyaltak az OKISZ-szal. il­letve az egri cipőipari vala­mint ruhaipari ktsz-szel. A tanács térítés nélkül rendel­kezésükre bocsátja a Hevesi Állami Gazdaság volt kul- túrotthonát és egyéb helyisé­geket, ha ott cipész, illetve szabórészleget nyitnak és ezen felül egymillió forinttal hozzájárulnának az ipartele­pítés költségeihez. Ilyen ked­vező ajánlatot másutt aligha kaphatnak a szövetkezetek. A cipészrészlag mintegy 350, a szabók 180 dolgozóval kezdenék a munkát. Nem kisipari módszerekkel, ha­nem korszerű gépesítéssel, mert eladható női divatcipő- ket akarnak készíteni. En­nek van jövője, így tudnak keresni a dolgozók. Mikor válnak valóra a ter­vek? A hevesiek bizakodnak, de meg kell mondanunk, hogy a szövetkezeti üzemek gépesítése három-három és j fél millió forintba kerüL En- j nek csak kisebb hányadát I tudja fedezni a szövetkezet A nagyobb összeget illetőleg az OKISZ még nem nyilat- j kozott. Közel fél éve vizsgáltuk a • hevesi járás iparfeljesztésé- ! nek problémáit. Azóta esak i a gépjavító állomáson talál- j tak űj munkahelyet ,a heve- i siek, és ezt csak kezdeti j eredménynek tekinthetjük. I Biztató jel, hogy Heves köz­ség épületeket, a volt TÜZÉP-telep helyén, vala­mint a vasútállomás mellett telket és az idén fél—egy- ! millió forintot tud adni ipar- j telepítésre. A járás vezetői tovább keresik a megoldást, mert politikai, gazdasági és szociális indokok sürgetik, hogy a hevesi járásnak ipara legyen. Dr. Fazekas László f T A V A S Z A Z * ■ U V E G A L A T T Bár odakint tél van, az egri Petőfi Termelőszövetkezet tivegházaibait már a tavasz uralkodik. A közös gazdaság kertészei háromszázezer primőr salátát ültettek, amelyek egy hónap múlva már a piacokon is megjelennek. Képünkön Fónagy Károlyné és özvegy Csank Jánosáé a palánták növeke­dését ellenőrzi. (MTI foto: Bakos Ágnes felvétele.) Klub a tanúé»húsún Számon tartott felszólalások Hid a választókhoz — 262 közérdekű bejelentés Egerben Az Egri Városi Tanács ülésein 88 tanácstag képvi­seli a város lakóit. Közülük 9 már a tanácsok megalaku­lása óta egyfolytában élvezi lakókörzetének megbecsülé­sét és bizalmát, harmincán pedig ebben a választási ciklusban nyerték el először a választók szavazatait. Ab­ban azonban valamennyien egyformák, hogy megválasz­tásuk óta nemcsak a tanács­üléseket látogatják, hanem 13-an a végrehajtó bizottság és 49-en különféle állandó bizottságok munkájában is részt vesznek, ugyanakkor keresik a kapcsolatot válasz­tóikkal. Fogadóóráikon, ta­nácstagi beszámolók alkal­mával szaporítják feljegyzé­seiket; élő. eleven kapcsola­tot tartanak a város lakói és a tanácsi dolgozók között. A választói körzetben elhang­zott felszólalásokkal megke­resik az illetékes szakosztá­lyokat és az ott dolgozó elő­adóktól kérnek segítséget a közérdekű bejelentések, ki- sebb-nagyobb problémák megoldásához. 1968-ban 262 közérdekű be­jelentés ügyében jártak el a tanácstagok. Tizennégy alka­lommal a tanácsülésen tol­mácsolták megbízóik kérését, a többi bejelentést közvetle­nül a szakelőadókhoz továb­bították. örvendetes, hogy mind­össze 14 bejelentés volt sze­mélyes jellegű és közülük is csak öt foglalkozik lakásprob­lémával. Többen szóltak olyan bosszúságokról, ame­lyek egy egész lakótömb, vagy utca, sőt a város lakóit egyaránt foglalkoztatják. Mindenekelőtt új út és járda építését kérték a leg­többed; 41 bejelentést tettek útépítéssel, útfelújítással. kettőt hídépítéssel és 3o-at járdaépítéssel kapcsolatban. Nem minden kérést lehet azonnal teljesíteni, sőt a legtöbb esetben már a ta­nácstagok elmondják válasz­tóiknak, a nagyobb beruhá­zásokat igénylő építkezéseket előre betervezik, s ha az újabb igény jogos, csak a következő év terveiben szere­pel. Nem lehet minden ut­cában új utat építeni, s ahol az utca egyik oldalán van járda, a másik oldalon csak úgy épülhet, ha már minden utcában lesz legalább az egyik oldalon. Minden felszó­lalást számon tartanak, s így ezeket is, amelyek sürgőssé­gi sorrendben előbb-utóbb megoldást nyernek'. A bejelentések hűen tükrö­zik a város napi gondjait is. Többen panaszkodtak, hogy a gáz kalóriaértéke, fűtőér­téke erősen csökkent, az ára ezzel szemben az országos ár felett van. A járdákat csú­szós időben nem mindig szórják fel, s emiatt sok i baleset. Hathatós intézkedé­seket kértek az illetékesek­től. Több belvárosi lakót a a szemetesedényeit bolti sze­méttel töltik fel, a Leányka utcában pedig rendszerteleu a szemétszállítás. A Mark Károly és az Alkotmány ut­cákban a gépkocsik a gyalo­gosok számára kijelölt sáv­ban parkolnak. A Gyermek- város és az Egészségügyi Gyermekotthon kéményei el­szennyezik korommal a kör­nyező udvarokat. Nem egy bejelentés érkezett a parkok védelmében. Több édesanya kérte, hogy az Alkotmány utcai gyermekorvosi rendelő­ből szervezzék meg az orvo­si kiszállást, ne vigyék fek­vő, lázas gyermekeiket a zord időben is orvosi keze­lésre. A cipőboltok korszerűt­lenek és nem rendelkeznek megfelelő Választékkal... A tanácstagi beszámoló­kon. fogadóórákon elhangzó kérdések nem érik váratlanul a tanácsba választott képvi­selőket; az Egri Városi Ta­nács klubot nyitott, ahol a tanács vezetői legalább két- ha vönként tájékoztatják őket a tanács legfontosabb munkáiról, a tervekről. A tanácstagok klubjában már két alkalommal szereoeit előadóként dr. Lendvai Vil­mos. a tanács vb-elnöke. Na­gyobb betekintést, több jogot kapnak így az államigazgatá­si munkában, jobban tudják választóik érdekeit képvisel­ni. Ezt bizonyítja az a 85 ta­nácstagi beszámoló" is. ame- lven mintegy négyezer vá­lasztó vett részt 1968-ban. (pe.) ümúsm i 1969. január 22., szerda 500 kutatási eredményt cseréltek ki. A jelenlegi — 1966 —70 évekre szóló — terv 140 kiemelt és 500 általános — népgazdasági jelentőségű — kutatási programot koordi­nál. A legszervezettebb együttműködés a Dubnái Egye­sült Atomkutató Intézetben valósul meg, ahol 12 szocia­lista ország tudósai közösen kutatják a nagyenergiájú fi­zika és a magfizika egyes területeit, együtt kristályosít­ják ki azokat a vívmányokat, amelyeket a fejlett tőkés­országok egymás előtt hétpecsétes titkos anyagként ke­zelnek. De nemcsak a dubnai intézet hirdeti kőbe vésve, vas­ba ágyazva a szocialista országok együttműködését. Van­nak a KGST-nek egyéb, földbe fúrt, vagy égre törő „em­lékművei”, azok a közös létesítmények, amelyek az érde­kelt tagállamok számára nélkülözhetetlenek. M ár felsorolásuk is imponáló. A „Béke” villamos 1 1 távvezeték, amely országhatárok felett ívelve hozza, viszi Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió között az áramot — attól függően, kinek van feleslege, s kinek hiánya. Az energiarendszer kapacitása, amelyet a prágai diszpécser központ koordinál, már megközelíti a 40 ezer mega­wattot. A „Barátság” olajvezetek, amely, az országhatárók alatt 1967 végéig 36,4 millió tonna olajat szállított a Szov­jetunióból Magyarországra, az NDK-ba. Lengyelországba és Csehszlovákiába. A közös vagonpark, amely már 110 000 kocsival könnyíti és gyorsítja meg a szállításokat. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, amely egy közösen kialakított ún. átszámítási rubel (aranytartaí- ma 0,987 gramm tiszta arany) felhasználásával intézi a bankkal szerződő felek között a kölcsönös áruszállításokkal és egyéb fizetésekkel kapcsolatos elszámolásokat. A Csao- ágyipari Együttműködési Szervezet, amely a csapágvgyár- tás fokozott szakosításával segíti hat ország iparát. Az Intermetall, amely ugyancsak hat ország részvételével alakult a kohászati termékek gazdaságos gyártására és a népgazdasági igények jobb kielégítésére. S folytathatjuk a sort a KGST elvei alapján, de két- vagy többoldalú megállapodás értelmében kialakult formákkal: öt szo­cialista ország együttműködik a kórházak exportjában, magyar—bolgár viszonylatban létrehozták az Agromas és az Intransmas kör ös vállalatokat és így tovább. Minden közös létesítmény és vállalat alapító levele méltó doku­mentuma annak, hogy a KGST-országok együttműködése ' '-pest tart a korral. C éppen ezért ahhoz is hozzá kíván járulni, hogy * a tagországok lakossága a kor követe’ményeinek zintjén elégíthesse ki szükségleteit. A KGST emberkö­zelben is érezteti hatását. Tagországai évente hét száza­lékkal növelik a fogyasztási áruk cseréjét, hogy növeljék a hazai áruválasztékot. Mert ez fontos része a <tét világ- rendszer versenyének, amelyről legközelebb szólunk. Pálos Tamás (Következik: Erősödd pozíciók a világgazdaságban.) súg is egyre inkább azt igényi ii, hogy a lakóhelye közelé­ben találjon állandó jellegű munkát és biztos megélhe­tést. 250 in unka liciy a gépjavító állomáson A Heves; Járási Tanács vezetői már az elmúlt évben részletes iparfejlesztési ia- vaslatot dolgoztak ki. El­sősorban azt a lehetőségei, vették figyelembe, amire igény és lehetőség is van, ar­ra építenek, ami már meg­van. Hevér Lajos országgyű­lési képviselő, a Hevesi Gép­javító Állomás igazgatója örömmel mutatta az új ezer négyzetmétere; csarnokot. Az idén még egyet építenek, májusra elkészül az ebédló. a fürdő és az öltöző. Mindez lehetővé teszi, hogy a jelen­leg 257 ember helyett az év második felében négyszázai;, 1970-re 500-an dolgozzanak a gépjavító állomáson. Az idén rendeznek először 40— 50 nő részére szerelői tanfo­lyamot Hevesen. Akik ezt el­végzik, szerelői segédmun­kásként többet kereshetnek. ültéit sürget <t háziipar Szép hagyománya, neve és rangja van a Hevesi Házi­ipari Szövetkezetnek. Egy­más után kapják a megren­deléseket a jelenleginél több szőnyeget, szőttest és nép- művészeti cikkeket adhatná­nak el. ha ezek készítéséhez lenne helyük, ha saját, forint­jaikhoz a bővítésre megkap­nák végre a hitelt. Tamaörs község felaján­lott egy épületet, Hevesen is megürült a háziipari szövet­kezettel szomszédos lakás, egy másikat is lehetne sze­rezni, de mindehhez pénz kellene. Ám eddig sem az OKISZ-hitelt, sem a tanácsi támogatást nem sikerült megszerezni — mondta Tom­pa Béláné, a Hevesi Háziipari Szövetkezet elnöke. A mű­szaki tervek elkészültek, a szövetkezet bővítését min­denképpen meg akarják ol­dani. Saját erejükkel hozzá­kezdenek, de az idén legfel­jebb 50 leány és asszony fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents