Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
Évek óta kísért egy rémkép. Támad az ellenség, a parancsnok beosztásához és kötelességéhez híven kiadja az utasítást, hogyan kell védekezni, illetőleg, hogyan kell majd a védekezésből támadásba indulni. — Pardon — áll fel ekkor egy katona, nevezzük rémképem szerint Kissnek — ez nem olyan egyszerű, parancsnok ,elvtárs. Ön megsérti a demokráciát. Utasítgat, parancsolgat, ahelyett, hogy előzőleg megvitatta volna döntését a dolgozó harcosokkal. — Helyes... úgy van — bólint a szakszervezeti titkár is. és a pártitkár, látva a dolgozó harcosok egyöntetű álláspontját a demokratikus vita kibontakoztatását illetően, úgy érzi, neki is állást kell foglalnia: — Kedves parancsnok elvtárs ... Valóiban. Vitassuk meg. Így legalább a harcosok a magukénak érzik a döntést. Az alapos, a sokoldalú vita csak segíthet az ügynek ... És vitatkoznak. Ki a másvilágon, ki a fogolytáborban, ki a műtőasztalon. Nos szóval, hogy semmi helye nincs a vitának? Hogy a demokrácia üres fikció, polgári kitalálmány, amelyet akkor se és azok se tartottak be, akik kitalálták? Mindenesetre nekem mindig gyanús, mint vizslának a róka nyoma, ha valaki csak úgy. általában, ha neki tetszik, ha neki hasznos, elkezdi forgatni a „demokráciát”, megtisztítva a jelzőktől, az olyan lényegtelennek tűnő jelzőktől, hogy „szocialista”, avagy „polgári” az a sokat emlegetett demokrácia. Mert valahogy úgy szoktam meg, úgy tanul5L Úres fecsegő - fecsegő üresség tam meg és úgy tapasztaltam ki, hogyha valahol valaki is csak úgy, minden jelző nélkül használja eme történelmileg is régi kifejezést, akkor igenis jelzővel érti, a polgári jelzővel. De most és itt, ne bonyolódjunk túl mélyen a demokrácia osztálytartalmának sem történelmi, sem ideológiai elemzésbe. Nem mintha nem lenne ma is szükség erre, most azonban másról akarok szólni, úgy vélvén és vevén a dolgot, hogy aki egy-egy döntés ügyében demokráciát kér számon, az a szocialista demokráciára gondol. Amely az övé, s amelynek orvén neki igenis oka van és joga van beleszólnia az ország, a gyár, a város, a szövetkezet kisebb-nagyobb ügyeibe is. És aki ezt vitatja, azt csak nagyon halkan teheti, mert annyira nyilvánvaló ez az igazság. A probléma nem is itt van és nem is a vita jogában, okában. Sokkal inkább ott, hogy a szocialista demokráciára hivatkozva normában, vagy csúsztatásban, fizetett szabadságban, avagy célprémiumért igen sokan vállalnák ama nemes cselekedetet, hogy hét- és hónapszám elvitatkozgatnának, — a döntések után i s. Előtte seim jó a hosszú vita — már persze témája, súlya válogatja — de utána sem a rövid, sem a vita nem jó. Egy vállalati igazgatót az állam, tehát mi magunk, egv szövetkezeti elnököt a tagság, tehát ők maguk —, hogy csak e két példával éljek —, hatalmazták fel arra, hogy adott esetben, a dolgok súlyának megfelelően döntsön és utasítson. És ezekben az utasításokban már benne van a demokrácia. A mi felhatalmazásunk. És ezekben az utasításokban már nincs benne annak a lehetősége, hogy újbői és ismét vitatkozzunk a döntések felett és miatt. Ezekben az utasításokban egyetlen dolog van benne: a végrehajtás. Mint minden példa, természetes, hogy a katonai parancs példája is túlzó, sántít, különösen ha a polgári élet viszonylatára vonatkoztatjuk. De mint minden példa, e sántító is elbiceg az igazsághoz: a fecsegésnek semmi köze nincs és nem is volt semmiféle demokráciához. Még a polgárihoz sem! Még a görög demokráciához sem. „Nekem üres fecsegöt fest az üres fecsegés” — írta a költő a mának is. Az üzemi demokráciának is, a szövetkezeti demokráciának is, általában a szocialista demokráciának is. Mert hogy mindezek nem attól lesznek „demokratikusak”, hogy bármikor, bárhogy, bárki úgy és annyit fecseghet össze-vissza, ahogyan azt a jő nagyanyó demokráciáról szóló meséiből hitte és szeretné. Merthogy mindezek attól lesznek demokratikusak, szövetkezetiek, üzemiek, szocialisták, hogy felnőtt komolysággal kellő hozzáértéssel, nagy felelősséggel vita először, ha kell másodszor és aztán végrehajtás minden további vita nélkül századszor is. Igaz, nagyon igaz: ehhez azonban olyan döntések szükségesek, amelyek a lehető legjobban megközelítik a lehető legtöbb ember szándékát és érdekeit; olyan döntések amelyek a lehető leghasznosabbak, s amelyeket a lehető legtöbb ember szív- vel-lélekkel támogat, mert ért, akar és joggal érzi, hogy saját elképzelései is benne foglaltattak. A lehető legjobban... a lehető legtöbb... „A lehető __” Mert tökél etes döntés nincs. Amit annak vélünk és látunk, arról is kiderül hosz- szabb-rövidebb idő után, hogy úgy mondjam, van egy kis bibije... Néha nem is kicsi. De hát erről nem a döntés, hanem a makacs élet tehet, amely halad, nem tűri a napra, hónapra, vagy akár évre szóló döntések szűk bőrét, s igyekszik kibújni belőle. Űj „bőr” kell ilyenkor új döntések s ezekhez éppen az élet tapasztalatai alapján új viták. Micsoda közhely! — sóhajthat fel valaki mindezek olvastán. Az bizony. Közhely. A legteljesebb közhely. Csak éppen az ég tudja miért, nem árt mégis e közhelyről hellyel-köz- zel újból közhelyet mondani. Mert valahogy attól a rémképtől nagyon nehezen szabadulok. 'rJfeAújJe ta tu/cétAü*^ Romot „építőitek" Hatvanban A kivitelezők egymást vádolják A hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet város széli Béke-tanyájának képe — különösen karácsonytól — aligha ébresztheti bárkiben is a béke hangulatát. A meglehetősen rendetlen „udvaron” ugyanis, az ünnep óta egy összeomlott új istállóépület is éktelenkedik. Beszakadt a fedele, falának egy része kidőlt,' másik része megrepedezett, gyenge játékszerként meghajlottak, hullámossá görbültek vasszerkezetei, mintha bombatámadás vagy földrengés érte volna azokat. Törött hullámpalák, nád- padló-maradványok, süppedő forgácstorlaszok, drótakadá- lyok között megviselt loVas kocsi. — A szerencsétlenség előtt még jó negyedórával is rajta ültünk, és beszélgettünk — mutat a kerekes jármű fele a hetvenhárom esztendős etető, Pásztor István. Aztán, hogy elmentünk másfelé, alig akartunk hinni a rémülten kiáltozó, gyereknek, Kiss Ga- binak: „...siessenek, jöjjö- nek gyorsan, mert összeros- kadt az új istálló ,..!'’ A bejárati őrbódéban posJ- toló Kovács János hallotta a reccsenést. — A gyerek most nincs idekinn, nem válthat vele szót — magyarázza egy másik öreg, Kóczián Béla —, mert a televíziósokkal van valahol.... De nekünk elmondta, hogy először a ropogásra lett figyelmes, aztán megemelkedett a tető és kinyomta az oldalfalakat... Olyan kétségbeesetten bőgtek, hogy majd a szívem szakadt bele ... Százharminckét üsző volt ebben az istállóban, de szerencsére egynek sem lett nagyobb baja ... Ennek örültek a szövetkezet vezetői is, ezt hajtogatták ők is: „Még jó, hogy egy1 ártunk sem veszett kárba E A 400 • ezer forintos beruházással — állami támogatással — lét (tett szabadtar- tátos növi iékisáiló vasszerkezeti munkáit a Haiti *Gépjavító Állomáson végezték. Takács Zoltán, az állomás fiatal főmérnöke tiltakozik: — Mi az előírás szerint, becsületei elkészítettük a szaruállásokat, a szükséges sr-rt- »zoteket, ugyanolyan mi- n gben, mint más megrendelőinknek, például a hevesi, a kerecsenéi vagy éppen a Jsarácsondi termelőszövetke- Mteknck. Egyik helyről sem reklamáltak eddig. A hatvani kárért maguk a hatvaniak felelhetnek, hiszen az építést és szerelést is a saját brigádjukkal végezték ... Arról igazán nem tehetünk, hogy ők a vasszerkezetet a hullámpalán kívül még nádpadlóval, forgáccsal, vakolattal is megterhelték s ugyanekkor megfeledkeztek a szüksé- r-ges biztosításokról, erősrfá-_ sekről. A hevesi, a kerecsen- di, a Karácsondi istállók gondosabban készültek, ott nem hagytál? figyelmen kívül a nagyobb terhelés miatti biztosítást! Röviden: ezt tudom mondani. De hát végül is miért olyan fontos most mindez, mi ebben az érdekes? £3 & A történet — több mint érdekes. Szomorú! Így vélekedik Gellért János is, a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főmezőgazdásza. — Tenyészállatokról lévén szó, valóban mindent c'kö- veltünk, hogy meg telelő helyet biztosítsunk szamukra Ügy gondoltuk, hogy sík »- rült is. örültek, elégedettek voltak az állatgondozók is. Az öröm azonban sajnos, csak öt napig tarthatott: ötnapos használat után dőlt össze az épület, — Hogyan készült az. istálló? — kérdem tőle z — Típusterv szerint, ugyanúgy, mint a marik kettő a tanyán. A mi építőink voltak a tényleges kivitelezők. — Miben látja a katasztrófa okát? — A vasszerkezet gyenge „kötéssel” készült, a csavarok valósággal elnyíródtak, szétroppantak ... S hibát követtek el az építésnél is: a tetőzetet nem erősítették kellő biztonsággal a falhoz, nagy hibának tartom, hogy az ■' i"l?tre nem „húztak” körül Uwtonkoszorút... A „többletként” felrakott nádpadló, a vakolat nem okozhatott különösebb megterhelést, hiszen a másik két istállónál is ugyanezt tettük, még sincs baj azóta sem. — Milyen volt a műszaki ellenőrzés? — Építésztechnikus a brigádvezetőnk, s ugyanilyen végzettségű a műszaki vezetőnk Is. Egyikük sem kezdő, bízhatunk bennük... Az viszont igaz, hogy a városi tanács műszaki előadója, Pin- czél elvtárs kissé aggódott a tetőszerkezet miatt, figyelmeztette a szövetkezetieket, felülvizsgálatot kért... Ez utóbbit azonban sajnos, megelőzte az Összedőlte .. — Ki a felelős ... ? — A Horti Gépjavító Állomás vezetője már járt nálunk s elvállalta, hogy feltétlenül korrigálják a hibát, kijavítják a vasszerkezetet... A tsz-t a megállapítás szerint 25 ezer forintos kár érte ... Tamás Miklós építésvezető és Kiss János műszaki vezető ellen fegyelmi eljárást kezdeményeztünk. s A felelősség kérdésében — úgy látszik — ma még eléggé J megoszlanak a vélemények : Tény azonban, hogy az erő- j sen megrongált vasszerkezet kijavítása aligha lehetséges, s a megrepedezett falakban : bízni könnyelműség. Valószínű tehát, hogy mindent elölről kell kezdeni, tel- i jesen új istállót szükséges j építeni. Újabb 400 ezer forintért — valamennyiünk zsebéből. S ez még mindig csal? az egyik kár, meri akármint van is, arra a száz- j harminckét növendékjószág- ■ ra is gondolni kell. Idegesítő a kérdés: vajon meddig lehet még dolgozni, tervezni, építeni ilyen nemtörődömséggel ... ?! Gyóni Gyula Nem mindennapi Ezt a nem mindennapi lábbelit legfeljebb óriásország valamelyik hercegnője viselhetné. Hossza, másfél méter, sarokmagassága 14 centiméter és súlya 12 kiló. Készítője, Frederick Zainzinger alsó-ausztriai cipészmester szerint, ez a világ legnagyobb cipője. Cáfolat eddig nem érkezett... Nemcsak viselkedésünkben jelentkeznek bizonyos felveti, erőltetett s nem természetes formák, módok, hanem beszédünkben, kiejtésünkben és szóbeli megnyilatkozásaink nyelvi formálásában is. Egy- egy modoros nyelvi forma annyira elhatalmasodhatni, hogy már nyelvi hibaként kell értékelnünk. Ezek az egyéni hibák mind általánosabbá válnak, és szélesebb körben elterjednek. A nyelv- művelésnek ezért tiszte és feladata a nyelvi modorosságok megrostálása is. Üjabban azt az ejtésbeli modorosságot kell elsősorban előtérbe állítanunk, amit betűejtésnek is szoktunk nevezni. Az íráskép határára sokan szinte betűzve ejtik az egyes hangosorokat, s a kargya, láttya helyes ejtést a lát-ja, kard-ja betűejtéssel cserélik fel. Súlyos modorosság egyesek ejtésében a park, az akadémia, a katasztrófa, az atom, az ankét, a kamera, a marxizmus stb. szavakban a köznyelvi ajakkerekítéssel képzett a hang helyén a széles ajaknyílású, tehát ajakkerekítés nélkül ún. palócos 4 hangnak az ejtése. Olvasóink közül is többen felfigyeltek erre az egyre terjedő ejtésbeli modorosságra. Okát elsősorban abban látjuk, hogy egyesek azt hiszik, előkelőbb, elfogadhatóbb az ejtés, ha az idegen eredetű szavakban szerepet vállaló a hangokat az eredeti nyelv ejtésének megfelelően artikulálják. Másrészt igen sokan anyanyelvjárásuk ejtéssajátságait követik, és a köznyelvi labiális, kerek ajaknyilá- sos a hang helyett a palócos. az illabiális, a széles ajak- nyílású ó hangot képezik. Egyre erősödő szóhasználati modorosságra is újra fel kell hívnunk a figyelmet. A bizalmasabb közlésekben a töprengés érzékeltetésére, s bizonytalanság, a találgatás kifejezésére felhasznált hát szó nem kívánatos mértékben aktivizálódik élőszóbeli megnyilatkozásainkban. Igényesebb közlésekben is elszaporodik; szinte minden mondat elejére odatolakodik. Hadd szóljunk egy mondatformálási modorosságról is. Egyre gyakrabban halljuk az ilyen mondatokat: „Olyan törvényeket kell alkotnunk. amely törvények útját állják a visszaéléseknek.” E mondat megalkotója megismételte a megelőző tagmondat egyik szavát, illetőleg egy közbevetett vonatkozó névmással utalt vissza’ a már említett szóra. Felesleges a szó megismétlése, mert ez nemcsak formai zökkenőt 'koz, hanem tartalmi, logikai liányérzetet is eredményez Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa «4 pszichoanalitikus Precsovies Lehel lelkendezve kapaszkodott belém, amikor meglátott: — Az ég küldött! — Tévedsz, a feleségem. Körözöttért a boltba! — Mindegy, akkor is jó, hogy találkoztunk. Regényt írok! — jelentette ki büszkén, mint apa, akinek négyfejű ikrei születtek. — Gratulálok. De én megyek, mert a körözött... — Sehova sem mész. sehová... Úgyis olyan ritkán találkozunk, néhány percet rám áldozhatsz. Rám és a regényemre. Felolvasom az első részt, ami már kész... Gyere... csak gyere... Tudod, hogy milyen sokat adok a véleményedre — és már vonszolt is be a presszóba annak is a sarkába, c mielőtt magamhoz tértem volna, már kézé ben volt a papír... — A kkor felolvasom — rebegte bolívg efrévültséggel Precsovies Lehel. — Olvasd — néztem ki az ablakon, már most búcsúzva a téltől, mert innen én tavaszig úgy éreztem, ki nem jutok. Es Precso- vics Lehel hozzákezdett regényének olvasásához... — A cím: A teszt nélküli nő ... — Te, Precsovies. mióta selypítesz? — szóltam közbe akaratlanul. — Én egyáltalán nem selypítek, barátom. Jól értetted. Nem test nélküli, hanem teszt nélküli a nő... — És mi ebben a jó. meg mi ebben a cím? — Hogy mi ebben a cím, azt még nem tudom, de magad is igazolhattad, hogy a cím Igenis jó. Félreérthető És ez a lényeg. De folyatom. Első fejezet. A városra úgy ült rá az alkony, mint kövér asz- szony egy idegen férfi kalapjára. Némán, nesztelenül, de véglegesen... Jó mi, ezzel a hasonlattal? — Nagyszerű — bólintottam együttérzően, mert mindig szerettem látni, ha kövér asszonyok ülnek a más kalapjára. — ...az alkony betört a szobába is. Egyszerű, . szerény kis szoba volt ez... Balra egy másfél személyes ágy... hely, amely emiatt elősegíti a demográfiai robbanást... De folytatom. Tehát balra egy másfél személyes ágy. Jobbra falba épített mosdó és más semmi. Csak egy ajtó. Szem ben. Amelyen az alkony is bejött és most egy nő is bejön. Meg egy férfi is. A nő alacsony, csinos, a férfi magas és szintén... — Mi az, hogy szintén? — kaptam a fejemhez. ».XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-'i'NX'íX'NÍCWWSXXVvXXXXXXVv.^a.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX WXXXXX XXXWXXWXN.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXW.'ÍCÍVXX ca esti élete, bent hallgat a csend, hallgat a férfi és a nő és... ... és? — Na látod, itt akadtam meg. Szeretném, ha segítenél. Megvan a regény címe. Megvan a couleur local, megvannak a főszereplők. És most fogalmam sincs, hogy mit csinálnak tovább?? — nézett rám segélykérő pillantással. — Hát... mondjuk — töprengtem — ... mondjuk odamennek az ágyhoz és... — Ne — sikoltott fél. Precsovies Lehet — nets folytasd. Hát mit gondolsz te. hogy pornográfiát írok én, ob- szcenítást? A címből is kiderülhetett volna, ha értenél az ilyesmihez. hogy pszichoana- litikai regényt akarok írni, de te... a te szeny- nyes fantáziád... Bánom, hogy hozzád fordultam — állt fel mélyen megsértve Precso- vics Lehel és a teszt nélküli növel a hóna zlatt távozott Mégiscsak selypit ez (egri) — Stopp! Mi az, hogy másfél személyes ágy? — Ne szólj mindig közbe. Kizökkentesz Egy embernek sok kettőnek kevés... Egyszóval olyan modern kSt&zrtnélyet fekvő— Szintén csinos. Nem értesz te a drámai tömörítéshez, azt már látom. Folytatom. All az ajtó, áll a nő, áll a férfi, nézik a szobát, az alkonyt, a másfél személyes ágyat, kint feimoraflik az vi-
