Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Gárdonyi-hagyaték A láthatatlan ember J l9t>S-ben eltávozott az élők sorából Gárdonyi Géza leg­idősebb fia, Gárdonyi Sándor. Élete utolsó percéig féltő gonddal gyűjtögette, őrizte és rejtegette a legapróbb papír- szeletkéket, cédulácskákat is —j író apjának kezevonásá- i val. Halála után a megóvott, | páratlanul gazdag, bőséges t irodalmi hagyaték az egri vármúzeum birtokába került. . A nagy tömegű anyag — több mint huszonháromezer lap kézirat, hatszáz levél, titkos­írással írt füzetek, személyi és családi okmányok stb. — rendszerezéséről, feldolgozá­sának állomásairól lapunk­ban már korábban többször beszámoltunk. Utolsó híradá­sunk óta kerek egy esztendő telt el, ezért is kerestük fel a vármúzum irodalmi gyűjte­ményének kezelőjét, a Gár­donyi-hagyaték gondozóját — dr. Korompai Jánost —, hogy az újabb fejleményekről, eredményekről számot ad­junk. A várkapu-torony vaskos boltíve alatt havat olvasztó, enyhe fuvallat járkál. A fa­lált tövében, lent, nedves ház­tetők fénylenek. Némelyek színe, akár a gyopár. A múzeumi szoba íróaszta­lán kézirathalmaz. A falba épített szekrény polcain kar­tondobozok sorakoznak. A széles ablakpárkányon js nagyalakú dobozok. Rendbé szedett iratcsomók az üveges szekrényben, a zárt fiókok­ban. A falon fotókópiák, tit­kosírás többszörösen megna­gyított jelrendszereivel. Itt minden helyet Gárdonyi foglal. Ki ide belép, Gárdo­nyihoz érkezik. És nem ér­kezhet izgalom, belső fűtött­ség, fölcsapódó meghatódás nélkül. Parányi, tenyérben megférő kockás notesza is valami csendes tisztelgést pa­rancsol. A noteszlapokon ce­ruzával rótt sorok, németül, magyarul, s a zsinórírás mel­lett a titkosírás különös raj­zolatai. Rengeteg cédula, gyű­rött papírdarabkák, karton­csíkok; elbeszélések, novel­lák, színművek és regények gépiratai, nyomdai levonatai — gyöngybetűs és át- meg áthúzgált kiegészítégékjíjfh iar vitásokkal. Búvárkodáshoz, kutatáshoz emberöltőnyi idő­re elegendő anyag. — Időt és fáradságot ál­dozni, midenképpen köteles­ség. Eloszlatható lesz az a ho­mály, s érthető az a bonyo­lultság, melyet önmaga köré teremtett. Sok új adat feltá­rásával, összegyűjtésével megrajzolható majd a mai­nál hűbb és igazabb Gárdo­nyi-portré, s ezzel fontos iro­dalomtörténeti feladatot is teljesítünk, A hagyaték fel­dolgozásának célja nem ki­sebb, mint hogy a Gárdonyi nyomában szálldosó legen­dákból kihámozni az igazsá­got, mindazt, ami életművé­nek megértéséhez nélkülöz­hetetlen. A munka fő ösvényei: a Gárdonyi-levelek, a szemé­lyi és családi okmányanya­gok'feldolgozása, s végül több mint negyvenezer lapnyi kéz­iratanyag elrendezése témák szerint. , A módszer: távolról indul­va közelebb jutni az ember­hez, feltérképezni mindent, amely a legenda dagályát körülötte megtöri vagy meg­törheti. ! — Hasznos szokása volt Gárdonyinak: az egyszer le­írt szó céduláját nem dobta el, nem semmisítette meg, még ha többször meg is vál­toztatta műveinek szövegét. A legkezdetlegesebb vázlatot, a legkopottább papírdarab­kát is gondosan félrerakta, megőrizte. Ezek részletes vizsgálata értékes felvilágo­sításokat ad az egyes művek kialakuiásárá, szövegváltozá­saira, visszhangjára. A cédu­lákon lenyomozható az anyaggyűjtés minden mozza­nata. A fia. Gárdonyi József, ap­ja szélit ni hagyatékát a kor silány „k ■’-'ligásához” pró­bálta idomítani. „Átírta”, meghamisította az író gondo­latait, úgyszólván átrajzolta igazi arcát, hogy ezáltal „sza­lonképessé” tegye. A hagya­tékban levő s Gárdonyi által 6 JffÄlft J január 19. vasárnap javított kefelevonatok alap­ján sajtó alá rendezhető lesz nem egy művének kritikai ki­adása. A személyi és családi okmányok, dokumentumok feldolgozása alapján pedig megrajzolhatóvá válik valódi életrajza, a fiú elfogult és hamis torzításai nélkül. Gár­donyi életének tudományos feldolgozása éppoly érdekes­nek ígérkezik majd, mint egész életműve. Dossziényi levél az aszta­lon. Azok írták, akiket a tit­kosírás megfejtése izgat. Az elmúlt másfél év alatt hu- 1 szonegyen jelentkeztek, vál­lalva, hogy végére járnak a titoknak. Van az írásfejtők hogy igen fontos gondolato­kat rejtett előlünk. A kar- toncsfkokra rajzolt jelek fel­tehetően a titkosírás alkal­mazásának segédeszközei vol­tak. — Van-e remény arra, hogy a titkosírást valaha is meg­fejthetik? — A titkosírás megfejthető. Mert józanul, logikusan és ‘ praktikusan gondolkodó em­ber, célzatosan elrejtek ?zni akaró ember alakította ki, mindennapi használatra. Mindenesetre számolnunk kell Gárdonyi humorérzéké­vel is. Osztom azt a véle­ményt, hogy az író ténylege­sen egyszerű fogásokkal dol­Tungsram újdonság A következő évek egyik j Tungsram-slágere az új ke­rámia búrás, nagy nyomású, nátriumgőzlámpa lesz, amely a közvilágítást korszerűsíti, fényvisszaadása, gazdaságos- j sága minden eddigi fényfor­rásénál jobb lesz. A kísérleti gyártás az idén indul. 1970- ben pedig már felszerelik az első példányokat a főváros utcáin. Tovább fejlesztik az elektroncső gyártását, s fel­készültek a színes tv-készülé- kek vevőcsöveinek gyártásá­ra. Az elektronikai és a jö­vőben kialakuló magvar szá­mítógépipar részére megkezd­ték a legmodernebb Mesa és szilicium planár félvezetők előállítását. A fejlesztés gyorsítására külföldön kí­vánnak licenceket vásárolni. Gyors ütemben igyekeznek fokozni az exportot, ezenkí­vül vegyes tőkeérdekeltségű vállalatokat is alapítanak. A hazai közönségét is egy­re jobban igyekeznek kiszol­gálni. Tungsrám-mintaüzlete- ket hoznak létre az elsőt már átadták Miskolcon, a KERA- VILL-al közösen rövidesen a fővárosban is megnyílik az első Tungsram-mintabolt. Olvastuk a Magyar Nemzetben, hogy Krasznojarszkban a „hőmérő higanyszála” napokig 49 fokot mutatott... Sőt, a Népújságból azt is megtudhattuk, hogy Szibériában a „hő­mérő higanyszála" még ennél is lejjebb, —62 fokra süllyedt a fagypont alá... Sok bajt okozott a nagy hideg az idén. de haszon is volt belőle: egyesek egészen újfajta higanyhőmérpt fedeztek fel. Ez nagt) jelentőségű felfedezés, mert eddig úgy tudtuk, hogy a higanyhőmérő mínusz 40 fok alatti mérésre nem használ­ható... íme, most több napig sikerült mérni mínusz 49 fokot, sőt mínusz 62 fokot is... Gratulálunk... ★ „József Attila bográcsos” cím alatt adja hírül a: Esti Hírlap, hogy József Attila egy barátja társaságában Révfü­löpön is nyaralt. A két jó barát egy Balaton-parii présház udvarán minden este meghitt hangulatban, tábortűz fénye mellett beszélgetett. Most keresik, kutatják ennek a nyara­lásnak emlékeit. Mi is meghatódva kerestük a címbéli bográcsot a cikk­ben. Talán megtalálták a révfülöpi présházban?... Ah, de­hogy... Csak egy bográcstartó állvány került elő... Hol van hát a címben ígért bogrács? Biztosan elveszett... Vagy rájöttek a kutatók, hogy tábortűz mellett nemigen szoktak bográcsgulyást főzni?... h Úgy hírlik, hogy a hölgyek nem mertek a múlt héten megvenni kedvenc hetilapjukat. Egyesek azt hitték, csak fér­fiak vehetik meg, mert NŐK APJA címen jelent meg... Má­sok szerint a férfiak meg azt hitték, hogy ezt a számot a héten csak NÖ KAPJA... Végül mégis elfogyott az összes példány, mert kiderült az igazság — a rádió is bemondta —, hogy elvesztette az „L” betűt a NŐK LAPJA címlapja... Reméljük, ezen a héten megtalálják. (DR. SZEMES) Huszonegyen vállalkoztak eddig a titkosírás megfejtésére. között tanító, beruházási elő­adó, gimnazista és obszerva­tórium-vezető, műszerész, MALÉV-tisztviselő, elektri- kus, tervező, tudományos ku­tató. Sőt, olyan „bizalmas” munkakörben dolgozó sze­mély is jelentkezett a meg­fejtésre, aki nem árulhatta el valódi foglalkozását. Fotókó­piát kért, s azzal búcsúzott: egy hét múlva újra eljön, a megfejtéssel. Az ígéret óta el­telt egy esztendő is, de a meg­fejtésről semmi hin - : — Feltételezések szerint miket tartalmazhatnak a tit­kosírások? — Véleményem szerint há­rom nagy témakör gondola­tait bújtatta titkosírásba: 1. intim dolgok (családi életé­nek felbomlása); 2. megíran­dó művek (novellák, regé­nyek, színművek) témái, cí­mei; 3. összefoglaló erkölcsi, bölcseleti-filozófiai műve el­készítéséhez gyűjtött anya­gok. Persze, a titkosírás hasz­nálatában is rengeteg az el­lentmondás. Van példa arra, hogy egészen egyszerű, hét­köznapi dolgokat vetett pa­pírra titkosírással. Ugyanak­kor az ezer számra tehető kartoncsíkok arra mutatnak, gozott, s utólagosan is tréfát űz velünk. — A titkosírás megfejtésé­nek kulcsa? — Megismerni teljes rész­letességében Gárdonyit, meg­ismerni belső világát, gon­dolkodásmódját, egész életvi­telét, írói műhelyének szoká­sait, törvényeit, rendjét. Meg kell ismerni Gárdonyi min­dennapi életét. Szinte azt mondhatnám; 25 naptárra van szükség, hogy abba fel- j egyezzük1 tSK den napjának eseményeit,, le­nyomozva: mit csinált,” mivel foglalkozott. Ez elvezetne oda, hogy megtudjuk: milyen témák, kérdések izgatták, s e témákkal kérdésekkel kap­csolatban milyen gondolato­kat ítélt arra, hogy a világtól és az emberektől szakadatla­nul elrejtse. Ha témák sze­rint szétszedhetnők a titkos­írásos jegyzeteket, a megfej­tés technikai része könnyebb lenne, mint most elgondoljuk. Ki ide belép, Gárdonyihoz érkezik. Ö láthatatlan. Az írót, s az embert a nyo­mában szálldosó legendák egy ideig még eltakarják. Pataky Dezső A kÖKi*ei2il és a közbiztonság: Wjöngyösön Valami baj van talán a köz­renddel, a közbiztonsággal Gyöngyösön, hogy elővettük ezt a témát? Szó sincs róla. Annyira nincs baj, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint, Heves megye még büszkélkedhet is: itt van a% átlagosnál kevesebb bűntett, itt találhatók a bűnözök a legkisebb számban. De hát szokás hivatalos fó­rumokon rendszeresen meg­vizsgálni ezt a kérdést, mint most, a városi-tanács válasz­tott szervei is . teszik. Mint mtwienr-tiyen "fiá­nál, most is elkerülhetetlen néhány szám felemlegetése, hogy a tények — stílusosan szólva — tanúskodjanak az összegező megállapítások mellett. Először is, az elmúlt évben csökkent azoknak a száma, akiket bűncselekmények el­követésével kellett megvá­dolni a nyomozás során. Az is sokat mond, hogy a vád­lottaknak több mint a fele már nem először került szem­be a törvényes renddel. Fur­csa módon azonban a fiatal­korúak száma növekedett. Ennek azonban a magyaráza­tát is meg lehet találni. Ugyanis arról van szó, hogy a felnőttek szívesen teszik társukká a még tapasztalat­Kecesebb a vádlott Csábítás a lopásra felületes sofőrök Csökkent És beszélgettek — Sietsz? — Szervusz. Hogy vagy. — Köszönöm. És te? — Tudod. — Igen, ez a hó a legrosszabbkor jött. Me­gyek és a fehér járda, mint egy lepel, meg- lebben előttem. Nem szedem tovább ezt a gyógyszert, lehet, hogy nyugtat, de ilyen fe­hérségben még a kerekek alá kerülök. — Az új munkahelyemre megyek. Tudod, hogy osztályvezető lettem? A régi helyről jobb, ha nem mondok semmit, hasznosabb el­felejteni. — Elfelejtettem nyugodt maradni. Képzeld, ma délelőtt ülök az asztalnál, egyszer csak megbolydul a gyomrom, elönt a forróság. Fel­tartom a kezem, remeg. Szörnyű. — Szörnyű volt a régi helyen az az értel­metlenség. Hogy az ember tudja, amit tesz, fölösleges. Csak lenni az ismert, útált fejek között, enni a gyógyszert, amitől csak egyen­súlyát veszti az ember. És gyűrni a céltalan­ságot. — Köszönöm, hogy megkérdezted, miért va­gyok céltalan. Nem bírom a feszültséget. S valaki ott bent, az irodában, állandóan csi­holja az áramot. Súg, susog, tudja mikor, mit kell mondani. A voltokat hánytorgatja fel, néhány hiba gyűlik, — s aztán: igazságta­lanság. — S aztán az útált fejek között hibát kö­vettem el. A képükbe vágtam az értelmetlen­séget. Mihelyt az egyik útált fej nyaka körül szorult a hurok, beköpött: semminek tartom az itteni munkát. Elárult, legyek én a kölönc — Kölönc. Igen, ők a kölöncök, a kisebb­ségi érzésű emberek, akik állandóan félnek Azt szeretnék, ha más is gyáva lenne. Érték­telenségüket csak úgy tudják elleplezni, ha mindenki bizonytalan, csak sompolyog. — Sompolyogva hagytam ott az útált feje­ket. Azt mondták, akinek a nyaka köré hur­kot kötöttem, most engem fojtott meg. Pedig hidd el, nem én terjesztettem róla a hírt, ő meg beköpött. Mintha én ott osztályvezetői babérokra pályáztam volna? — Persze, az osztályvezető nem ellenőriz­het le minden sustorgást. Meg talán szereti is a sompolygást. De azt mégsem hittem, vol­na, hogy év végén kihagy a jutalomból. — Jutalomból köptek be, jutalomból, mert én nem tettem meg. S most hirdetik, hogy felfelé buktam. Utált fejek, utálatosak ma­radtak. — Maradjak-e azután, hogy egész évi mun­kámat még jutalomra sem érdemesítették? A kollégák, a kis emberek jók voltak, saját százasaikat dobták össze. Dacból elfogadtam. — Elfogadtam az új helyet, itt biztos lesz értelme a munkámnak. Igaz, az utóbbi idő­ben gyógyszert eszem. Tapasztaltad, hogy a nyugtatótól szédül az ember? Egy hónapja valami susmorgás van az osztályon, az a leg­rosszabb. hogy nem tudom, tni. — Tudom, hogy nem érdemeltem meg, amit velem tettek. Mégis összetört. Szabadságra mentem. Pihenek, de nem nyugodok. Ez a hó egyáltalán nem nyugtat. — Ez a hónap elég nyugtalan. — A hó nagyon nyugtalanít. — A legrosszabbkor jött ez hónap. — A legrosszabbkor jött ez a hó. — Sietsz? — Egyébként jól vagy? — Köszönöm. És te? — Valamit akartam mondani neked. — Valamit akartam mondani neked. — De sietsz. — Kár. Fóti r: r a galerik »sántít lan fiatalokat, akik könnyen elkábulnak a színes szavak­kal eléjük 'festett, könnyű élet ígéretétől. Talán még ro­mantikát is látnak a „rend­del” való szembeszegülésben. A tavaly felszámolt két ga­leri is ezt bizonyítja, bár ezekben a galerikben lénye­gében még semmi komoly törvényszegés nem történt meg. A bűnüldöző szervek idejében közbeléptek. Bármilyen kellemetlen is, be kell vallanunk, hogy álta­lában könnyelműek vagyunk. Szinte kínáljuk az alkalmat a bűnre. Ott hagyjuk a lakás kulcsát a lábtörlő alatt, elfe­lejtjük bezárni az ajtót, hol­minkat, értékesebb tárgyain­kat nem pakoljuk el, és még lehetne folytatni a sort. Annyi a lopások száma, hogy figyelmeztet bennünket: legyünk körültekintőbbek. Szép dolog bízni az emberek­ben, de ne kísértsük a tolva­jokat sem. Hány kerékpárt vitték már el? És hány ke­rékpárért nem jelentkezik a gazdája a rendőrségen? Egy­re több tulajdonos nélküli kerékpár vár a sorsára a ta­lált tárgyak között. Ennyire nem számít egy kerékpár el­hagyása? Ügy látszik, ez is bizonyítja, jól megy a sorunk. Vagy — nem csak ezt bizo­nyítja? A felületesség és a nemtö­rődömség a gépjárművezetők egy részére is jellemző. A közúti balesetek okának vizs­gálata is ezt mutatja. Tavaly valamivel több mint száz baleset történt a város útjain. Ezeknek majdnem a felét az okozta, hogy az egyik jármű vezetője nem törődött az el­sőbbségi joggal. Hajtott „nyu­godtan”, nagyvonalúan, talán arra számítva, hogy majd vi­gyáz a másik. Igen, vannak olyan gépjárművezetők, akik a volán mellett megtáltosod­nak. Valamiféle gőg szállja meg őket. Ki az úr az úttes­ten, ha nem én? Sajnos, ép­pen a legnagyobb teljesítmé­nyű gépkocsik vezetői hajla­mosak erre. Az viszont vegyük meg­nyugvással tudomásul, hogy a nagyobb forgalom ellenére sem növekedett a közúti bal­esetek száma. Tehát nem fel­tétlenül törvény: több autó — Htt Umwcv. Bár azon is elgondolkozha­tunk, hogy a több mint száz közúti baleset közül csupán kettő következett be műszaki hiba miatt. A többi balesetet mind a figyelmetlenségre, a közlekedési szabályok meg nem tartására kell visszave­zetnünk. Mi következik eb­ből? Nagyon egyszerű: a KRESZ-szel nem érdemes „játszani”. És nehogy véletle­nül valaki most a gyalogoso­kat kezdje okolni: ők csak a balesetek tíz százalékában marasztalhatok el. Többen szokták emlegetni, f hogy a város egyes részein, a nappali órákban nem talál­koznak rendőrrel. Hol van­nak a rendőrök? Szolgálat­ban, adhatjuk meg a felele­tet. Vannak Gyöngyösnek úgynevezett veszélyezteteti területei. A régi, zegzugos, rosszul megvilágított utcák, amelyekben a sötétedés után néhányan könnyen megfe­ledkeznek magukról. Tavaly például botrányt okozó ré­szegség miatt 38 személyt ál­lítottak elő, kórházba pedig harmincat szállítottak. Érdemes még az önkéntes rendőrökről megemlékez­nünk. Hivatalos szerveink már számon tartják őket, el­ismerik munkájuk hasznos­ságát. Tavaly közülük ket­ten kapták meg a Gyöngyö­sért emlékérem arany foko­zatát, ketten pedig az ezüst fokozatát. Sajnos, az üzemek és a vállalatok még nem tar­tanak ott, hogy az önkéntes rendőrök sok áldozattal járó tevékenységét akár erkölcsi­leg. akár anyagilag megfele­lően értékelnék. Van bizo­nyos tartózkodás az önkéntes rendőrökkel szemben. Talán azért is, mert ők az üzemben ys nyitott szemmel járnak, és szóvá teszik a tapasztalt hiá­nyosságokat. Ennek pedig nem mindenki örül. Vala­hogy úgy: minek üti bele az orrát mindenbe?! Végül is, mit iehet monda­ni összefoglalóként? Azt, amivel kezdtük: Gyöngyösön, de egész Heves megyében is nyugodtabban alhatnak az emberek mint máshol, mert a közrend és a közbiztonság megnyugtató. A bűnüldöző szervek munkája eredmé­nyes, amiben jelentős szerep jut a bűnesetek megelőzését célzó tevékenységüknek. És ez fontos dolog. Ha a társadalmi összefo­gás még tovább növekszik, ha a lakosság az eddiginél is nagvobb segítséget ad a rend­őrségnek a törvényes rend biztosításához, egyre keve­sebben merik majd megszeg­ni törvényeinket. CL Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents