Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Onbemutató után Hőseimet hibáikkal együtt szeretem » Törfoiielniíink közös kiií«*dá$» Magyar—szovjet történész vegyes bizottság alakult a két tudományos akadémia egyezménye alapján Csütörtök este, az egri Gárdonyi Géza Színházban 'egy nemes egyszerűséggel fe­ketébe öltözött, szemüveges Vfehérén ősz hajú férfi hajolt meg az egri közönség előtt: Méhes György, a 33 névtelen levél című vígjáték szerzője. A vastapstól és a meleg fo­gadtatástól meg'illetődött író arcán és mozdulatain látni és érezni lehetett a meghatő- dottságot. Amikor az egri ősbemutató sikerének színházi és baráti ünneplését befejezték, leül­tünk beszélgetni az íróval Méhes György egyéniségének hatása közelről még össze­tettebb: az ősz haj mellé két ártatlan gyermekszem vilá­gít a szemüveg mögött, arca pirospozsgás, mintha mindig a hegyekben élne. Fiatalos tenorja meg egyenesen cáfol­ja ötvenkét évét. Arról fag­gatjuk, hogy ezek a hősök a j darabjában honnan származ­nak, honnan van az, hogy minden egyes hőse határo­zott egyéniség és Konok ki­tartással tör célja felé. — Pályafutásomat újság-1 íróként kezdtem. 15 ifjúsági : és meseregényem jelent meg. | jpzek közül több Magyaror- ífcágon is, de a szomszédos államokban is. Az újságírói munka is, az ifjúság számá­ra írott műveim is mind­mind komoly és alapos em­berismeretet kívántak. A gyermeki érdeklődés igen ér­zékeny kritikai szemlélet. S nem véletlen, hogy hőseim a színpadon is úgy cseleksze­nek, olyan határozottsággal, ahogyan a gyermekeknek és az ifjúságnak szánt regé­nyeimben. — A jellemformáló kí­váncsiság és az alkotói kedv vitt a színházhoz 1960-ban. s ebben az időben hagytam fel az újságírói gyakorlattal. Ennyi sok mindent egyszerre nem lehet jól csinálni. 1963- tól minden évben jelentkez­tem egy-egy darabbal. A Szikra Ferkó még teljesen meseszerű, ifjúsági foganta- tású mű, a Barbár komédia már felnőtteknek való játék — tavaly mutatta be a Sze­gedi Nemzeti Színház Ma­gyarországon elsőként. 1966- ban volt a 33 névtelen levé­nek a kolozsvári bemutató­ja. Azóta Kolozsvárott, Te- mesvárott, Nagyváradon és Szatmárban több mint há- romszázszor játszták — így mondja, ezzel a nekünk szo­katlan, de kedves erdélyi íz­zel — játszták, de átvette és műsorára tűzte egy nagy hí­rű román avantgarde színház is. Hogyan reagált az erdélyi közönség a szókimondó stí­lusra? — A- darab első perceiben érezni lehetett azt a feszült­séget, amely a meghökkentő hangnem és a színészek játé­ka nyom ín keletkezett. Kí­tán az első tíz perc után — az' ír',hasi 5? íiv"smrorökké­valóságnak tűnik — felcsat­tant az első taps. S azóta ezek a hősök járják a színpado kát. Hogy jól ismerem-e ezeket az embereket, ezeket a taná rókát? Az én családomban ? XVIII. század óta a tanári hi­vatás apáról fiúra száll, öt nemzedéken át matematikát * Mmüsői *969. jannár 19., vasárnap tanítottak a Méhesek az egyik kolozsvári kollégiumban. Fe­leségem is tanár. A darab mégsem olyan kulcsfigurák­ból áll, akiket valaha is így ismertem volna. Az viszont igaz, hogy a darabot mér­gemben írtam, de nem mé­regből. Az emberek — még­ha tanárok is — teljes egyé­niségüket viszik a küzdelem­be és manapság is van alka­lom, vagy kitűnő példa ilyen erkölcsi polarizációra. Hő­seimben minden fogalmat és minden tettet fontosnak tar­tok, mert csak így derülhet ki az igazság. Hőseimet hibáikkal együtt szeretem A tanári pálya zárt és külön világ. Látszólag szürke emberek, akik elkop­nak a hivatás hosszú-hosszú harcában, de vannak álmaik, eszményeik, amelyekre érde­mes odafigyelni. És mert itt " a karrier is lapos röppályájú, hát kicsinyes emberi hibák okozzák a tragédiákat. S eze­ket a tragédiákat lehet ne­vetve-nevettetve is megörö­kíteni. A sikernek ez a most már három esztendeje tartó és egyre szélesedő rohama hoz-e új terveket? — Már elkészültem a Noé bárkája című színpadra irt parabolámmal, amelyet a Marosvásárhelyi Magyar Színház mutat majd be. Módszereiről, a színházak rendezőivel meglevő kapcso­latairól! is faggatjuk az írót. — Minden darab a bemu­tatóig alakul bennem. A ren­dezők és a színészek hasznos tanácsokat adnak, s mivel magam is részt veszek a szín­ház készülődéseiben, le tu­dom mérni, hol kell szer­kesztésben, vagy szövegben, vagy egy-egy gesztusban, in­dításban változtatni. Ahány színházban még megfordul­tam, mindenütt barátokra találtam, akikkel együtt dol­gozhattam. Beszélgetésünk jóval titánba nyúlt, az egri száll' személyzete tapintatosan nem jelezte a zárórát. Nyilván a bemutató izgalmai után az író is fáradt volt, de telefo­non még meghívta Kolozsvárt és beszámolt feleségének, meghatott hangon: Forró siker volt. (farkas) Izgalmas feladat múltunk kutatása, és ezt bonyolítja az, hogy a források, emlékek — a mi népünk esetében leg­alábbis — nagy része kívül esik hazánkon. Ez természe­tesen megnehezíti azok fel­kutatását, vagy a megtalált leletek tanulmányozását. Különösen sok magyar vo­natkozású nyomot, adatot rejt a Szovjetunió területe. Az ős­magyarokra vonatkozó ada­toktól, leletektől kezdve je­lenkori történelmünkig végig követhetjük népünk életét, megfejthetjük titkait. Felbe­csülhetetlen értékű anyagot tartalmaznak a szovjet levél­tárak, múzeumok raktárai, archívumai. Ezekbe még csak olykor-olykor pillantott bele néhány kutató. Tervsze­rű, alapos feldolgozás még nem történt. A Szovjetunió területén fo­lyó hatalmas építkezések so­rán, különösen az Uralon túl és Közép-Ázsiában rengeteg lelet kerül felszínre. Ezek között nagyon sok — a ma­gyarok vándorláskori életére utaló — anyag található. Legutóbb Ukrajna terüle­tén Nyeverino közelében ma­gyar vándorláskori sírokra bukkantak. A sírok számát mintegy — tízezerre becsülik. Elképzelhető, mennyi értékes adattal szolgál majd ezek fel­dolgozása A vegyes bizottság, amely­nek a megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet 16-án ünnepé­lyes körülmények között ír­ták alá Budapesten, részlete­sen kidolgozott tervek alap­ján kezdi majd meg a közös munkát. Nemcsak a magyar, de a szovjet kutatók számára is jelentős ez a létrejött egyez­mény. A magyar levéltárak is sok szovjet vonatkozású anyagot tartalmaznak. Né­peink élete az egész történe­lem folyamán mindig issze- fonódott. Az új hazára lelt magyaroknak már a Kijevi Nagyfejedelemséggel is volt kapcsolata. I. István, a Kö­zépkori uralkodók. Rákóczi, valamint a XIX. századi kap­csolatok is feltáratlanok. Az első világháború időszaka, a Tanácsköztársaság ideje, a második világháború, s a fel- szabadulás óta eltelt idő sok új és meglepő adattal gazda­gítja népeink történetét. A közös kutatásokon kí­vül a vegyes bizottság egyik sarkalatos feladata lesz: fog­lalkozik a történelemtudo­mány elvi és módszertani kérdéseivel. Tagjai sorában a történészeken kívül filozó­fusok, néprajzkutatók, rége­szek is vannak. Közös tevékenységük ered­ménye tovább mélyíti a né­peink között meglevő, a tör­ténelmi múltú kapcsolatokat. A. F.) 31 autónyertes Kilencszázmillió forint takarékban Lj otthonok — kölcsönökből - Magasabb a »zemélyihitel-keret 32 milliós kamat — — Gazdátlan nyeremények Elkészítette számvetését az 1963. évi takarékbetétekről, a kifizetett kölcsönökről az Or­szágos Takarékpénztár Heves megyei Fiókja. A különböző adatok végösszegei minden eddiginél több számjegyből állnak: jelentős mértékben növekedett a megye lakosai­nak takarékbetét-állománya és egyre több új otthon épül­hetett, nagyon sok régi kíván­ság teljesült OTP-hitel segít­ségével. v A takarékpénztárakban és a postai kirendeltségeken 907 millió forintot őriztek az év , végén különböző takarékbe- , tétek formájában. A korábbi évek betétállományánál több millióval nagyobb összegnek 108 ezer gazdája volt, s betét­jük után több mint 32 millió forint kamatot kaptak. Vol­tak, akik inkább a szerencsé­jükben bíztak és nyeremény­betétkönyvet váltottak. Ki- lencvenmillió forintot helyez­tek el autónyeremény-betét­könyvekben. Ez a hatalmas összeg megalapozta a Heves megyeiek szerencséjét és a múlt évben megtartott sorso­lásokon 31 autónyertest ün­nepelhettek. Az üzemi KST-tagok szá­ma majdnem húszezer, s kö­zös pénztárukba havonta há­rommillió forintot fizetnek. A 132 kis bank 18 millió fo­rintot kölcsönzött az év fo­lyamán. Az évi gyűjtés rekor­dot ért el, 23 millió forinttal rendelkeztek az év végén. A takarékosságban a legifjab­bak sem maradnak el a fel­nőttek mögött, az iskolai ta­karékbetétek deCémbéri ' ősz- “ szege másfél millió forint volt. Sokkal több pénz jut ezek szerint a tavaszi ország­járó kirándulásokra, mint akármelyik tanulmányi év­ben. Az évek óta erősödő taka­rékossági mozgalom biztos alapot teremt ahhqz, hogy az idén elérjék a bűvös számot, az egymilliárdos betétállo­mányt. Nagyon sok esetben a már megtakarított összegek kiegé­szítését, kölcsönöket is kérték az OTP-töl. 1968-ban az em­berek. Legtöbbet lakásépítés­re. ötvenhárommillió forint kölcsönt nyújtott a takarék- pénztár, 863 családi ház és 139 társasház építésére. Négyszázhetven szövetkezeti és állami lakás építését is befejezték a múlt évben, amelyhez 60 millió forintot biztosított az OTP. Közel fél­ezer lakás építését ebben az évben fejezik be. Ugyanak­kor másfél ezer családi ház és modern lakás, ötszáz ál­lami lakás építését is segíti a népszerű pénzintézmény. A kisebb beruházásokat se­gítő személyi kölcsön kere­tét is fel kellett emelni a nagy érdeklődés miatt. Az új évben 25 százalékkal na­gyobb összeget biztosítanak erre a célra. Tavaly nyolc­ezer igénylőnek 26 millió fo­rintot fizettek ki. Áruvásár­lási kölcsönt tizenötezren igé­nyeltek és 76 millió forintot kaptak, hogy régi kívánsá­gaik teljesüljenek. A falua élő családok gyümölcsös, sző­lő telepítéséhez, háztáji gaz­daságban használható kisgép­vásárláshoz kilencmillió fo­rintos hitelt kaptak egy év alatt. A totó-lottó irodák is re- "kordfwgalmat bonyolítottak le az elmúlt esztendőben. Ti­zenegymilliónál is több szel­vényt vásároltak Heves me­gyében. Egy alkalommal — petőfibányai lottózóknak — sikerült is a telitalálat. Az 1968. évi öttalálatos lottószel­vény majdnem kétmillió fo­rintot ért. A négyes és ki­sebb találatokért tízmillió forintot fizettek ki a megyé­ben. Sokan megfeledkeztek a tárgyjutalmakról, s nem kí­sérték figyelemmel a sorso­lást, mert ezúttal is nagyon sok nyereménytárgy gazdát­lanul maradt. Idő előtt el­dobták az igazoló szelvénye­ket, egyáltalán meg sem néz­ték, hogy a nyereményjegy­zékben szerepel-e szelvé­nyük, vagy sem. A felületes játékosok miatt nagy összegű áruvásárlási utalványok, kül­földi utazási jegyek, tárgyju­talmak kerültek újbóli kisor­solásra. Szerencse kísérte a borítékos sors jegy vásárlókat is; több húsz- és tízezer fo­rintos nyereményt fizettek ki a megyében. És nem tört meg a lottózók szerencsesorozata sem, az új év elején már öt négytalálatos szelvény akadt a megyében. Megjelent a Jelenkor januári száma U Egri csillag«* a „Zeit im Bild”-ben képes folyóirata, a Zeit im Bild egyik januári száma kétoldalas, képekkel illusztrált be számolót közöl az Egri csillagokról, címlapján zz ostrom egy izgalmas jelenetével, és ezzel a furcsa címmel: „A szép Éva nem a szultán háremének csemegéje. Miért? Kérjük, olvas- j ja el a 12—13, oldalt..— Az új szám szinte teljes egészében a folyóirat világ­irodalmi tájékozódását mu­tatja be. Czine Mihály tanul­mánya A modern polgári iro­dalom kibontakozása címen a Nyugat indulásának 60 éves jubileumához és nagy íróink, Ady, Móricz közelgő évfor­dulóihoz kapcs jlódik. A ta­nulmány külföldiek számára készült nagyobb mű részlete, s így mintegy bevezető a fo­lyóirat-szám világirodalmi összeállításához. Nagy L. Sándor Tavasztól őszig a Szovjetunióban című jegyzetének középpontjában moszkvai színházi beszámo­lók állnak, Illés Endre Sten­dhal műhelyében című tanul­mánya a Jelenkor francia ér­deklődését reprezentálja. Külön összeállítást nyújt § lap a mai jogú szláv és a jugoszláviai magyar iroda­lomról. Csuka Zoltán sze­melvényeket mutat be a Sza­rajevó Poézise című kötet­ből, Vujicsics D. Sztoján pe­dig tanulmányt írt a mai szerb és horvát drámáról. Takáts Gyula Bulgáriai mozaik címen útiélményeiről számol be, Pomogáts Béla a mai romániai magyar iroda­lomról írt jegyzetet, Marafkó László cikke pedig a tízéves jubileumát ünneplő pozsonyi Irodalmi Szemlét köszönti. A tanulmányokat, jegyzete­ket, íróportrék és kritikák egészítik ki. A szám Martyn Ferenc és Takáts Gyula rajzai mellett bemutatja Vásárhelyi Viktor. nak, a pécsi Modern Képtár számára adományozott né­hány művét.

Next

/
Thumbnails
Contents