Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-17 / 295. szám

Szellemi erők felszabadítása f Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a reformtól nem várha­tunk mindjárt az első évben, 1968-ban kiugróan látványos teljesítményt. Ezen az alapon sokan azt is kétségbe von­ják — és ezzel már nem lehet egyetérteni —, hogy viszony­lag rövid idő alatt, akár már az idén lerakhatjuk egy ké­sőbbi lényeges, minőségi vál­tozás alapjait. Azt még elis­merik, hogy a termelés szer­kezetének, gyártmányösszeté­telének megváltoztatásától függ a vállalat és a népgaz­daság holnapja. Azt sem ta­gadják, hogy a reform feltéte­lei közepette a vállalatok ké­pesek jelenüket és jövőjüket tárgyilagosan megítélni, s már most döntő elhatározá­sokra jutni. De a frontáttö­réshez, a fejlesztés meggyor­sításához — állítják — nincs elég műszaki kapacitás, szel­lemi erő. Most már a témánál va­gyunk. Központi kérdés: van-e elég erőnk a fejlesztés, a fejlődés meggyorsításához? A válasz szerteágazó. A té­ma egyik fő folyama a nem­zetközi munkamegosztásba torkollik. Elvben ma már mindenki belátja, hogy kis országunkban, ha gyorsabban akarunk haladni, a jövőben nem gyárthatunk annyiféle terméket, mint jelenleg, kon­centrálni kell az ország és a vállalatok fejlesztőerőit (Még akkor is, ha a piaci mechanizmus sok vállalatot ma még a profil bővítésére bátorít.) Bátrabban vásárol­hatnánk külföldi szellemi ér­tékeket, licenceket (bevált konstrukciókat, technológiá­kat). Szélesebb körben meg­oszthatnánk, összehangolhat­nánk a kutató-fejlesztő mun­kát a baráti KGST-országok vállalataival, társintézmé­nyeivel. Ezúttal azonban csu­pán a vállalatoknál kiakná­zatlan szellemi kincsesbányá­ról, az ésszerűtlenül foglal­koztatott műszaki erőkről szó­lunk. A mérnököknek világvi­szonylatban szokatlanul nagy százalékaránya foglalkozik nálunk termelésirányítással, üzemvezetéssel. A gyártási folyamat megszervezése, és az elavult szervezet szünte­len hozzá igazítása a változó követelményekhez — ez való­ban tudományos igényű mér­nöki közgazdasági munka De miért kell üzem- és műve­zetői posztokra diszpécser be­osztásokba diplomás szakem­bert állítani? Rosszul szer­vezték meg a munkát, a gyár­tási folyamatot ott, ahol az irányításhoz a rutinfeladatok végzéséhez is mérnök szük­séges. A fejlesztő, elemző terület teken foglalkoztatott mérnö­köket, közgazdászokat sem foglalkoztatják legtöbbször olyan munkakörben, ahol al­kotóerejük teljes értékben ki- bontákozna. Sok manuális feladatot, rutinmunkát kény­telenek ma még a mérnökök, a közgazdászok maguk elvé­gezni, mivel viszonylag kevés technikus, laboráns, admi­nisztrátor segíti őket. Bár az utóbbi években különböző bér- és létszámengedmények­kel igyekeztek e segéderők számarányának növelésére biztatni a vállalatokat, az eredmény azonban nem ki­elégítő. Talán valamelyes túlzással azt mondhatnánk: mindenki egy fokkal alacsonyabb szin­ten dolgozik, mint amire ké­pes lenne. A technikus szak­munkás, műszaki rajzoló vagy laboráns feladatokat vé­gez, a mérnök viszont techni­kusi, laboráns!, adminisztrá­tori tennivalókat is kényte­len maga ellátni. De azt is állíthatjuk, hogy a mérnök gyakran olyan részletszer­kesztő, beosztott tervező, vagy technológus munkakörét tölti be, amelyet mérnöki irányítással technikus jól be­tölthetne. Sokéves szemlélettel -ék gyakorlattal ideje végre sza­kítani. Az alkalmazotti lét­szám növekedése nem feltét­lenül hibás és káros jelenség. Különösen nem szabad a ki­sebb képesítésű segéderők nö­vekvő arányától idegenkedni. Ügy is fogalmazhatnánk: minden valóban alkotóképes mérnökre, közgazdászra any- nyi beosztott rajzoló, admi nisztrátor, technikus stb., Jus­son, amennyit a konkrét fel­adat igényel, illetve ameny- nyit a diplomás szakember átfogni, irányítani, feladattal ellátni képes. Bátrabban le­het és kell tehát technikusok­kal „kiváltani” a mérnököket a szerkesztő, a technológus, a termelésirányító, üzemvezető beosztásokban. A vállalatok úgynevezett belső mechanizmusának át­alakítása valahol itt, a jövő nagy feladatainak megértésé­nél, megalapozásánál kezdő­dik. A termelés összetételé­nek, a vállalat piaci pozíciói­nak megváltoztatása, a szel­lemi erők belső pozícióinak így már érdemes Már majdnem a sportsze­rűség határát is súrolta az a vita, amelyet a közelmúlt­ban folytattam az egyik vállalat vezetőjével az év elején bevezetett újítási rendszerről, az újító mozga­lom ez éves mesíomanásá- nak okairól, ö jónak tar­totta az újításokkal kapcso­latos szabályokat, én nem. Hiába érveltem: az elmúlt évhez viszonyítva majdnem a felére csökkent az újítók száma, sok helyen pedig már csak formaságokban él az újítómozgalom. Váltig kitartott véleménye mellett: jók a szabályok, legfeljebb az ügyvitel adminisztratív részét kellene megrefor­málni. Ha egymást nem is sike­rült meggyőzni, de a viia azóta mégis eldőlt. A Mi­nisztertanács elmúlt heti ülésén több újítási jogsza­bályt módosított, mivel a felmérések egyértermuen azt bizonyították: nagyon sok szabály nemhogy ser­kentette volna az újítómoz- galmat, hanem erősen hát­ráltatta. Különösen azok. amelyek az anyagi részét szabályozták. Bizonyságul egy példa a sok rossz kö­zül, amely talán legjobban fékezte a mozgalmat: a má­sodik kategóriába tartozó újítók megvalósított újítás­nak gazdasági értéke aas egész vállalat eredménveit, részesedési alapját javítot­ta, de az újítási díjat E ellenére is a Q. katecű* „?»v, . ria terhére, részesedési alap­jára fizették ki. Így aztán a mindennap becsülettel helytálló, de nem újító dol­gozók minden egyes újítás elfogadásával anyagi hát­rányba kerültek, amely sok esetben újítók, nem újítók személyes torzsalkodására is vezetett. A jogos igazság­hoz most már vita nem fér­het: ha az újítás az egész vállalat eredményét Javítja, szolgálja, akkor az újítás di­ját is az ossz vállalati ered­ményekből kell kilizetnL A megreformált, az új jogszabályok ismeretei után, legalábbis elvben kijelent­hetjük: most már érdemes újítani. De ezek után sem szabad figyelmen kívül hagyni: a jó újítási jogsza­bályok még nem garantál­ják az újítási mozgalom fel­lendülését Szükséges, hogy a vállalatok vezetői Is azon legyenek, hogy a vezeté­sük alatt dolgozó üzemek­ben, gyárakban is érdemes legyen maid újítani. Ha megéri, nyúljanak bátrab­ban az anyagi elismerés for­rásaihoz, s az országos ér­vényű jogszabályokat olyan helyi érdekeket segítő in­tézkedésekkel kamatoztas­sák, hogy a mozgalom a hi­vatása betöltésén kívül, ahogyan a korábbi években is: az alkotó műszaki értel­miség fóruma, és a népgaz­dasági eredményeket gazda­gító kimeríthetetlen erő­forrás legyen. megváltoztatásánál kezdődik. Nem lehet a termelés össze­tételének olyan gyakran em­legetett átalakításáról beszél­ni a műszaki és segéderők belső átcsoportosítása nélkül. A feladat nem könnyű é> egyszerű. Esetenként éppen a rutinmunkához, a termelési és műszaki részletfeladatok­hoz szokott mérnökök, köz­gazdászok talán tiltakozni fognak a merészebb, felelős­ségteljesebb, széles látókört igénylő megbízatásoktól Mert a manuális munkák, n aprólékos műszaki részletek esetleg visszaszorították, el­nyomták az alkotó ambíció­kat, — képességeket. E ma- gasabbrendű munka — a ké­pességek kifejlesztése, a szük­séges gyakorlat után — végül is alkotójának is több örö­met, nagyobb kielégülést okoz. De nemcsak a teljesebb ember, az alkotóképességek kibontakoztatása igényli a mérnök, a közgazdász „fel­szabadítását" a rutin, a föld­hözragadt részletek alól, ha­nem a vállalat érdeke is. Csak így ismerheti meg az alkotó mérnök és közgazdász a műszaki feladatok átfogó gazdasági összefüggéseit, a piac, a fogyasztó igényeit. K. J. Fontos érdekünk az export növelése KaikeretkcMml ankétot rendeztek Egerben Az ipar és a külkereskede­lem kapcsolatáról hétfőn an­kétet rendezett a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetségének Heves megyei Szervezete. Marsai Ferdinánd az ipargazdasági bizottság megyei titkára üd­vözölte a tanácskozás elnök­ségében helyet foglaló Baria Alajost, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét, a meghí­vott külkereskedelmi válla­latok és megyénk ipari üze­meinek képviselőit. Heves megye eddig nem nem tartozott a legjobban iparosodott megyék közé, de megyénk ipari üzemeinek ter­melése az utóbbi három év alatt jelentős mértékben fej­lődött és ezt részben úgy ér­hettük el, hogy bekapcsolód­tunk a nemzetközi munka- megosztásba, termelési és földrajzi adottságainkat igye­keztünk kihasználni. Hevés megye exportja 1967-ben meghaladta az egymilliárd forint értéket. Az idén mint­egy 22 százalékkal több árut szállítunk külföldre, de az export áruszerkezete romlott, mert csökkent a külföldön ér­tékesített késztermékek ará­nya és nőtt a nyersanyagok és félkésztermékek aránya Hogyan alakult az ipar ét s külkereskedelem kapcsola­ta az új gazdasági mechaniz­mus első évében? Erről Gon­dos Pál a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető helyettese tájékoztatta az an­két résztvevőit, összességé­ben és általában jól, a „kül­kereskedelem új mechaniz­musa” sikerrel állta ki a2 első év próbáját. Jelentős ered­ménynek számít a külkeres­kedelem monopóliumának fokozatos megszűnése, egyre több kérdésben dönthetnek a termelő vállalatok. Azonban a vállalatok önállóságának növelésével egyidejűleg nem lehet a külkereskedelem fel­adatait csökkenteni, a ma­gyar export és a népgazdaság érdekében a jövőben még jobb össhangra van szükség a termelő és a külkereskedel­mi vállalatok között. Nem nőtt kielégítő mérték­ben a tőkés export Nem mindegyik termelő képes és nem is mindegyik akarja a nyugati vevők fokozott minő­ségi igényét kielégíteni, ezért kiegészítő ösztönzési rend­szerre van szükség, hogy a tőkés export tovább fokozód­jék. Növelni kell a tőkés ex­portot, de nem akármilyen áron, hanem gazdaságosan Mindenütt érvényesüljön az a célkitűzés, hogy az eddigi­nél kevesebb forint ráfordí­tással érjünk el egy dolláros exportot. Ezt a célkitűzést az Ezü$trasárnan a boltokban A Philips borotvakészülék kevésnek bizonyult — Nyakkendők és sálak a fenyőfa alatt••• — Néhány óra mérlege: több százezer forint! Az elmúlt vasárnap — „ezüstvasárnap” — kinyitot­tak a boltok, hogy az ünne­pek előtti bevásárlást segít­sék. ne szenvedjenek hiányt majd a fenyőfák... Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kilencven boltja kö­zül 29 volt nyitva, s együtt tcsen a megyében közel 900 ezer forintos forgalmait bo­nyolítottak le: 500 ezer forint ériékben ruhaneműk, és kö­rülbelül 400 ezer forintért iparcikk-áruk találtak gazdá­ra. Természetesen az aján­déktárgyak iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés, s — hogy titkot áruljunk ed — igen sok férfi talál nyakken­dőt. vagy sálat, esetleg in­get a fenyőfa alatt: ezekből kelt el a legtöbb, de nem­csak az iparcikk kisker bolt­jaiban. hanem az egri Cent­rum Áruházban is. Itt a négyórás nyitvatartás alatt 100 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. A nyak­kendők mellett a sláger a női harisnya volt. és — a zsebkendő!,,. A nyugatné­met Philips borotvakészlet igen kelendőnek bizonyult: 200 darabot kapott az áru­ház, de újabb rendelésre van még szükség. Egyébként a napokban Philips típusú rá­diókat is vár az áruház. A Centrumban december 1-e óta tart a karácsonyi vá­sár, ■ eddig 3 millió forint volt a forgalom. Bár a rak­tározás mostoha körülmények között történik, túlságosan nagy gondot nem okoz; na­ponta kapnak friss árut Szá­mítanak arra is. hogy netán valaki elfelejtené megvásá­rolni a kaiácsonyi ajándéko­kat azok számára december 24-én délután háromig nyit­va tart a Centrum. Az egri Gárdonyi Géza Könyvesbolt az ezüstvasár­nap nem bonyolított le nagy forgalmat: körülbelül 10 ezer forint értékben keltek el a könyvek. Érdeklődésünk­re közölték még. hogy a könyvesbolt december 23-án estig. 24-én pedig délután 3-ig nyitva lesz. Felhívtuk telefonon a fü­zesabonyi fmsz-áruházat ahol elmondották, hogy az ezüstvasárnap majd kétszáz­ezer forint értékű forgalmat jelentett. Kevesen tudták, hogy az áruház vasárnap is kinyit, de hamar híre ment, ugyanis több árucikket ol­csóbban kínáltak; hangle­mezt. méterárut, kabátokat, divatcikkeket. Természetesen a karácsony előtti csúcsforgalom az ezüstvasárnappal még nem ért véget, hiszen ezekben a napokban is nagy munkát adnak a boltok eladóinak a vásárlók. Reméljük. hogy minden ajándékozni vágyó igényét kielégíthetik az üz­letek. Hogy az ajándékozot­tét is? Ez majd csak 24-én este dől el... Gyanúsan „szelíd" rókák a Bakonyban A Bakony erdőségeiben, főleg Veszprém környékén és Bamag határában ismét „szelíd" rókákra figyeltek fed a környék lakói. Az egyéb­ként igen óvatos rókák be- merészekdtek a lakóházak udvarára is. A szakemberek megállapították, hogy a vidé­ken ismét fellépett a rókave- szettség. A februári nagysza­bású irtóhadiárat után most először találtak ismét veszett rókát A megyei egészség- ügyi szervek első lépésként az iskolákba tartottak tájé­koztatót az emberre is vesze­delmes betegségről, egyúttal felhívták a bakonyi falvak lakóinak figyelmét hogy óvakodjanak a gyanúsan „szelíd” rókáktól. ánkét részvevői alapvető cél­kitűzésnek fogadták el­Dr. Szabó Tibor a Kohó- és a Gépipari Minisztérium ke­reskedelmi főosztályának he­lyettes vezetője vitaindító elóadást tartott az iparválla­latok exportérdekeltségéről. A termelő vállalatok koráb­ban inkább csak közvetett úton voltak érdekeltek ez exportban. De amióta az Egyesült Izzó, a Mátra vidéki Fémművek és még egy jó pár vállalat az exportból nagyobb nyereséget tud felhalmozni és ebből több részesedést fizet­het mint a belföldi piacon értékesített cikkekből, azóta sokkal inkább ösztönző az exportérdekeltség. A szev- számgépipar és az alumí­niumfeldolgozó ipar termé­keinek 50—80 százalékát ex­portálja, ezekben az Ipar­ágakban erős a külkereske­delmi érdekeltség. Minél előbb el kell érni, hogy a tőkés export növelésé­re hatékony ösztönzés érvé­nyesüljön. Az előadó nagy fontosságúnak és az egész iparág szempontjából jelen­tős eredményként említette a Finomszerelvénygyár svéd szerződését. De a kisebb ösZ- szegű export is rendkívül fontos lehet, ha ezáltal sike­rül a kapacitást lekötni, vagy az export ellenértékéért kor­szerű gépeket, illetve nélkü­lözhetetlen nyersanyagot hoz­nak be. A Ferunlon főosztályveze­tője több gyakorlati kérdés­sel egészítette ki az elhang­zott előadásokat, a KAEV megbízottá a jelenlegi vám­tételek módosításának szük­ségességére hívta fel a fi­gyelmet. az Egyesült Izzó a jó áruösszetétel, az ipar és a ke­reskedelem kölcsönös piac­kutatásának és információ- szolgálatának fontosságáról beszélt. Az Érc- és Ásvány- bányászat képviselője a kész­letezés és a külföldi követe­lések pénzügyi problémáit vitatta. Délután megyénk Ipari vál­lalatai közvetlenül tárgyal­hattak termékeiket külföldön értékesítő vállalatok vezetői­vel. Külön asztalnál láttuk a Selyp! Cementművek főköny­velőjét, aki a Ferunion meg­bízottjával tárgyalt, hogy Csehszlovákiában hogyan le­hetne az államközi szerződés­ben rögzített kereten felül is cementet eladni és melyik or­szágban milyen árak várha­tók jövőre A Mátravidéíd Fémművek, és az Egyesült Izzó is felhasználta a hely­színi közvetlen tárgyalás le­hetőségeit és több kérdést sikerült tisztázni Viszont ezt az alkalmat elmúlasztotta és a meghívás ellenére sem vett részt az ankéten a Hatvant Konzervgyár, a Hatvani- és a Selypi Cukorgyár, az Egyesült Izzó gyöngvösi gyáregysége és a Parádi Üveggyár. Az ankét főbb tapasztala­tait dr. Szigeti Gusztáv a Központi Ipargazdasági Bi­zottság tagja foglalta össze és bejelentette, hogy több észre­vételt és javaslatot az illeté­kes fórumok elé terjesztenek. F. L. B. Parlagim Hívat a {-önök! hámba, amikor megszólal asztalomon a telefon. Hivat a Főnök. „Ahál — gondo­lom. — Kezdődik!" — Szóval, — fogad mo­solyogva a Főnök, — pon- dolkoztam a maga kritikai megjegyzésein és sok min­denben egyetértek a véle­ményével Jól van, szabad kezet adok magának, meg­engedem, hogy önállóan dolgozzék, hogy kibontakoz­tathassa képességeit. De... azért lássa be, hogy maga még elég fiatal mérnök, s rászorul az idősebbek segít­ségére. Beosztok hát maga mellé négy főmérnököt, három csoportvezető mér­nököt, két laboratórium ve­zetőt és egy igazgatót, azaz — magamat. „Na, — villan fel bennem — most fog majd. az asztal­ra csapni, és én felébre­dek..." De nem csapott. — No, miért hallgat? — néz rám csodálkozva. — Menjen csak, és dolgozz^ önállóan! Fordította: Baraté Rozália — Hivat a főnök!,.. Me­gyek. Dehogy — rohanok! — Maga az? — keresztül szúr a tekintetével — Mapa mert engem kritizálni mi­vel nem hagyom önállóan tevékenykedni a beosztott­jaimat! Vegye tudomásul hogy mehet, amerre lát! — Olyat csap öklével az asz­talra, hogy majdnem szét­hasad. (Nem az ökle, hanem az asztal) — Szenya, Szenyuska! Miért bőgsz? — hallom a nagymamám hangját. — l,idércnyomás kínoz, vagy mifene?... Nem gondolod, hogy ideje felkelni? — Semmi baj — törlőm a könnyeimet, —, csak egy­szerűen bőgök egy kicsit. Olyan régen sírtam már. Furcsa álom volt, — el­mélkedem magamban. — Nem vagyok babonás, de va­lami lóg a levegőben!.. Apám mesélte, kapottá hogy mg aattkor kú­rálni merte a főnököt... De persze, akkor még más pen­nával írtak! ...Milyen vészjóslónak tű­nik a csend!... — Hivat a Főnők! — szól hirtelen valaki a hátam mö­gött, s én már — száguldók! — Maga az?! — gúnyos mosollyal fogad, s rám for­med: — Maga mert engem kritizálni, hogy beosztott­jaimat nem engedem kibon­takozni?! Hallatlan! Itt vannak az asztalomon a leg­újabb tervezési feladatok. Tessék, magára bízom vala­mennyit! Csupán magára. Oldja meg egytől egyig — önállóan!... No, rajta, bát­ran! — s olyat sújt öklével az asztalra, hogy csak úgy táncolnak rajta a feladatok. — Szenya, Szenyuskám... Mi van veled? — hallom ismét a nagymama hang­ját. Mi az, megint sírnék?... — Elkésel a munkából, bal­/ <e#i*rr lod-e?l Már fél nyolc! — s kimegy a konyhába... — Nagymama, — kiáltok utána a fürdőszobából, — or öregek szerint melyik álom szokott leginkább betelje­sedni? Az első, vagy a má­sodik? — Mikor melyik, — hang­zik a diplomatikus ...Alig kezdek bele a mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents