Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
¥ßUa*Jti 6o •urtáxi+AtL (Rólam, ml ad, rólunk Virágszerető ember vagyok, amitől még ugyan lehetek rossz ember is. De nem értek a virágokhoz, amitől ugyan még lehetnék okos ember is. Annyit azonban így is tudok, hogy van egy „Pletyka” néven ismert virágunk, amely virághoz méltóan — gondolom — nem egész éven át virágzik, hanem csak akkor, amikor erre megérkezett a természet rendje szerinti ideje. És, mint a nóta mondja, a virágnak megtiltani nem lehet, hogy virágozzék, amikor eljön a virágzás, avagy a kikelet ideje. Szó sincs róla. hogy én most valami kertészeti szaktémába bonyolódjam, vagy „Virágos sarok” címmel új rovatot kezdjek e lap hasábjain. A ílóra nem az én világom, sőt nem is az én virágom, én csak ezt az egyetlen növénykét ültetem most el e sorok televónyébe. hogy ihletet kapva tőle, eltűnődjem egy kissé a pletykán. Nem a Pletykán, hímem a pletykán. Az egyik cserépben díszeleg, a másik társaságban tenyészik, az egyik, a nagybetűs, a tulajdoníó- név sok örömet szerez kedvelőinek, a másik úgy viszonylik az örömhöz, mint Hunyadi-keserűvíz a dobostortához. Az egyik ápolást igényel, a másik csak kigyomlálást érdemelne. Sőt, tovább szűkítem a kört Nem is a nagy pletykáról beszélek én. a vaskosról, amely szinte fejbe ver a súlyával, robosztus hazugságával, mert ez a pletykafajta hamar kipukkad: félelmetesen veszélyesnek látszik, de csak nagyra fújt hólyag. Ám a másik, a „kis pletyka”, a pletyus. az igen. Az a méreg. Olyan, mint a vírus. Láthatatlan, de gyorsan szaporodik és végzetessé válhat: egy emberre is, egy közösségre is. A főnök hazaviszi kocsiján a titkárnőjét. Erről a presszó sarkába egy hümmögően rövid kis pletyus. Egy hét múlva együtt isszák a kávét a büfében. Üjabb hümmögő kis pletyus. A főnök köszön a titkárnőjének és mosolyog. Hűha! És mire körülnéz a főnök is. a titkárnő is, mindkettő családos, becsületes, egymást tisztelő, de a másikkal még álmában sem foglalkozó ember, nos, addigra úgy körülnyálazta őket a pletyka hínárja, hogy győzzenek csak kimászni belőle. Otthon is, a munkahelyen is, sőt akár a pártszervek előtt is. „Nem tudom, miből telt Kovácsnak kocsira?” — így a kérdés, amely már gyanakvás is. „Tudom ám, miből telt Kovácsnak kocsira” — így egy gúnyos megjegyzés és Kovácsot máris többen figyelik. „Ügyesen csinálja. elárulhatná a módszerét...” „Nem lehet olyan ügyesen csinálni, hogy előbb, vagy utóbb, le ne bukjon ..." „Hallottátok, a Kovács le fog bukni. Igen ... már a rendőrség is ... Valami kocsiügy. Nem tudom pontosan, de nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél..." Hát igen. Ez a haraszt, meg ez a szél. Nem tudom ki találta fel ezt a közmondást, s azt sem állítom, hogy nincs benne igazság. De állítom, hogy kevés közmondásunk szent nevében követtek el annyi és annyian lélekmérgezést kedves ember- és polgártársaim egymással szemben, mint éppen ennek a jegyében. Mert bizony a harasztot mozgatni is lehet, szélapónak is felcsaphat valaki, attól még azon a bizonyos haraszton nem kellett történnie semminek. Ám mi szeretjük zörgetni a harasztot, imádjuk a pletyust, s két kávé között, csak úgy unaloműzőnek, oly köny- nyedén csámpázunk bele más ember becsületébe és életébe, mint víziló a Nílus mocsarába. Nincs témád? Beszélj a szomszéd- asszonyodról, az se baj, ha nem ismerik, mondjál róla rosszat, minél többet, szórakoztató leszel. Unatkozol? Jobb tíz. könyvnél egy kicsi pletyka a főnöködről, vagy a beosztottadról. a szomszédos munkapadon dolgozó társadról. És ne aggódj, mindig leSz ember, aki örömmel meghallgasson. Azt mondják a rendőri, igazságügyi szakemberek, hogy nem lenne tolvaj, ha nem lenne orgazda. Nem kell különösebben, hogy zseniálisnak tartsák e megállapításomat: nem lenne yka sem, ha nem lenne lelkes és oö adó hallgatóság. A virágnak megtiltani nem lehet, a Pletyka-virágnak sem, hogy virágozzék és illatozzék, ha eljött az ideje. Ügy tűnik, mintha a pletykának sem lehetne megtiltani, hogy felbűzölögjön és minden időben bű- zölögjön és mindenhol, ahol emberek vannak. A pletykáról van szó, s nem arról, hogy emberi ostobaságért, hibáért, kapkodásért ne szóljunk: uram ég!, még a presszóban, talponállóban is (!) Ám a szó, eme igaz témakörben már sokkal gyengébben, szerényebben és túlságosan is agyonfontoltan csörgedez. Mert az igazságért felelősséget is kell vállalni. A pletykáért, magyarán mondva a hazugságért, úgy látszik, felesleges erőfeszítés a felelősségvállalás. Egyből lebunkózni valakit, azt nem lehet, azt büntetik. Apránként mérgezni, mint a Borgiák mérgével, a pletykával, az társaságbeli alűr, tartás, bevett szokás a jobb körökben. Sajnos, a bal-körökben is! Lám, valóban nincs szükség ahhoz, hogy ismerje az ember a virágokat, hogy értsen a velük való bánáshoz, ha a pletykáról akar „szakcikket” írni. Hogy én még talán soha nem pletykáltam? Hogy is mondjam csak... „Kettőszoba-konykás lakás kiadó...”(?!) Újságjaink hirdetéseiben újabban gyakrabban olvashatjuk a címben idézett nyelvi formát. Elsősorban azért tesszük rostára a kettőszoba- konyhás (?) nyelvi képletet, mert írásban a kétszoba- konyhás forma a helyesebb. Élőszóbeli megnyilatkozásokban elsősorban a pontos, az egyértelmű közlés céljából gyakrabban kapnak nyelvi szerepet a következő változatok: „Nem két, hanem kettő munkás jött meg”. — „Nem kéthavi, hanem kettőhavi nyereségrészesedést osztanak”. Bár a hangsúly megfelelő elhelyezésével is pontosabbá tehetjük a szóbeli információt, mégis a nagyon egyértelmű fogalmazást igénylő pénzügyi, kereskedelmi vonatkozású élőszóbeli közlésekben a kettő hangsor megkülönböztető értékű nyelvi szerepét méltányolni szoktuk. Nem tartjuk azonban méltánylásra érdemesnek azt a Szoros i«ca|®es®l®stfesm o togszöwefic@z@f@Í£Ík©l Beszélgetés Urbán Imrével, Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárával Ecv éve alakultak mes az országban a tsz területi szövetségek. köztük a Dél-Heves megyei közös gazdaságokat tömörítő szövetség is. Az elmúlt hónapok munkájáról, feladatairól, a tagszövotke- zeteknek nyújtott segítségről beszélgettünk Urbán Imrével. a szövetség titkárával. — Egr év nagvon rövid idő ahhoz — mondta Urbán lm- re —. hogv véglegesen eldöntsük: szövetségünk minden tekintetben képes-e betölteni hivatását. A tapasztalatok azonban arra engednek következtetni, hogv tagszövetkezeteink elégedettek a szövetség munkáiávaL — Milyen segítséget nyújtottak a tagszövetkezeteknek? _ Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a szőTül «an Ezt mindenki tudta. Azt te, hogy az első hideghulláin hullámszerűen hozza a „megemlékezést” azokról, akik a tél hidegében szembe dacoskodnak — nem örömből, hanem kötelességből! — a fagyos éggel. Ez már szokás Nálunk. Megszokott szokás, de nem véletlenül lett sem ..megszokott”, sem „szokás.” Mert nálunk az is megszokott és az is szokás, hogy figyeljük, segítjük, becsüljük a dolgozó embert. Nem csöpögő. meleg szobából kicoco- gó részvétből, mert semmiféle részvétre igényt nem tart a posztóié rendőr, az olajmunkás, a traktorista. esze ágában sincs részve számot tar tani az útépítő munkásnak, a vá " szelőnek és a többieknek. — csak munkájuk megbecsülésére tartan'k igényt. És ezt p • igényt kielégíteni Iegalá-b olyan fontos nyáron is. télen is. mint a kultúra, a ruházkodás, vagy az élelem iránti igényeket! Nos, ezért is. ezért az igényért is, meg a ..szokás hatalmáért” is emlékezünk meg most. hosrv tél van. azokról, akiknek nemcsak munka lukkal, feladataikká!, de a mínusszal is szembe kell nézriök. A mínnsz alatti •kár 20. vagy 25 fokkal is. (gyurkó) vetkezetek megváltozott helyzetben kezdtek hozzá a gazdálkodáshoz. Igyekeztünk segíteni abban, hosv a közös gazdaságok beleilleszkedjenek a megváltozott körülmény ékbe. Persze tevékenységünket összefoglalni nem nagyon lehet. hiszen rendkívül sokoldalú. Inkább csak néhány témakör említésére vári lehetőség. Segítettünk például az alapszabályok, az úi ügv- és munkarend kidolgozásában, elkészítettük a szövetkezeti választott bizottságok működési irányelveit, s ennek érvényesülését a gyakorlatban is megvizsgáltuk. — Különösen nagy gondot jelent mostanában a termelőszövetkezetekben a belső ellenőrzés hiánya. Van-e valami elképzelése a szövetségnek? — Van. Alaposan tanulmányoztuk a problémát. s végül olvan elképzelés született. hogy a szövetség titkárságán belül háromtagú szervezési. revizori csoport alakul. amely rendszeres ellenőrzéseket végez a közös gazdaságokban. A termelőszövetkezetek felkérése alapján a csoport figyelemmel kíséri a munkatervek végrehajtását. megvizsgálja a szövetkezet .gazdasági és számviteli helyzetét. — A szövetség egyik fontos feladata az érdekés jogvédelem. Miként tettek ennek eleget? — Rögtön a szövetség megalakulása után szerződéskötési mintákat dolgoztunk ki. amelyeket egyeztettünk a termelőszövetkezetekkel és az illető vállalatokkal. A szerződéskötéseknél így a közös gazdaságok már valóban partnerei voltak a vállalatoknak. nem játszottak alárendelt szerepet. Az árúk. álla''.i átadásánál a gyakorlatban is ellenőriztük, hoev az a szerződésben foglaltnak megfelelően történik-e. A budapesti és a gyöngyösi vágóhídon például szövetkezeti megbízottak ellenőrizték az átvételt. Hogy ez mennyire nem veit hiábavaló, bizonyítja az a tény. hosv 51 esetben kértek próbavágást. s az esetek több mint 80 százalékában a szövetkezesek rovására történt az állatok minősítése. Ellenőrzéseink sajnos nem voltak elég gyakoriak, mert ezt a szövetség létszáma nem tette lehetővé. Azt talán érdemes megemlíteni, hogv a vitás kérdésekben a vállalatok rugalmasan jártak efl. a megtették a kellő Intézkedéseket. Az érdekvédelemhez tartozik még az is. hogv szövetségünk közreműködött az üzletkötéseknél, összesen mintegy 40 millió forintnyi üzletkötésnél nyújtottunk segítséget a szövetkezeteknek. vállalatoknak. — Milyen más feladatot láttak még el? — Nagyon fontos téma a szövetkezetekben, a gépesítés. Ezért több tapasztalatcserét, látogatást szerveztünk. Ennek eredményeképp két tagszö- vetkezetünk takarmánvszárí- tó és előállító üzemet épít, aminek rendkívül nacv ielentősé- ge van. Remélhetően mások is követik maid példájukat. Ezenkívül a Vörös Csillag Traktorgyár eev erőgépcsoportot egész évben szövetségünk területén működtetett. Szövetkezetein!: máris hozzáláttak elavult gépcsoportjaik kicseréléséhez. A gvár egyébként segítséget nyűit az erőgépek üzembe helyezésénél, másrészt a szakemberek kiképzésében. Jövőre valószínűleg szerviz- és alkatrész- hálózat is kiépül szövetségünk területén. A továbbiakban szeretnénk, ha a hevesi Rákóczi Tsz-ben létesült teif eldolgozó, mélyhűtő állomás után még több is alakulna tagszövetkezete- inkben. Még egy eredményt említenék: közreműködésünkkel sikerűit egy dán céggel tárgya’ásokat kezdeni. Egy szövetkezeti pori tó üzem építi valószínűleg a jövő évben a szövetség területén, s ehhez a dón cég szállítja a berendezést. — Milyen segítséget nyújtanak az oktatásban? — A szövetkezeti ellenőrző bizottságok elnökeinek és a főkönyvelőknél: tanfolyamét szerveztünk. A közeljövőben pedig a főmezőgazdászoknak rendezünk. Ügy érezzük, ezek a tanfolyamok hasznosak. hozzájárulnak egy-egy munkaterület még jobb megismeréséhez, másrészt pedig alkalmat adnak arra, hogy egv-egy üzem vezetői mások tapasztalatait' is megismerték. — Milyen a kapcsolat a szövetség és más szervek között? — A legfontosabb számunkra az. hogv ió kapcsolatban vagyunk a tag'szövet- kezetekkel. Emellett elmondhatom. hogv a párt-, állami és a társadalmi szervek is segítik munkánkat. Nagyon lényeges ez. hiszen az összefogás nagyobb eredményekhez vezet — fejezte be Urbán Imre. Kaposi Levénie Az Egerben élő 74 éves Rudolf Károly bácsi nem gondolhatta gyermekkorában, hogy választott szakmája a rézműves és csillárkészítés öreg napjaira már csak szórakozás lesz. Utód, aki művelné, nincs. Az érdekes szakma kihal, de az idős mester még most is műveli, domborít rézből, bronzból, alumíniumból. Az apró szerszámok, a különféle kalapácsok segítségével érdekes „lemezképek” készülnek keze munkájával. A mesterséget édesapjától tanulta, s ma már csupán szórakozás, „hobby” az egykori bronzművesség. (Foto: Kiss Béla.) Elvkor szakma - ma hobby „fejlődési” tendenciát, hogy újabban a mindennapi élet közömbösnek tetsző közléseiben is háttérbe szorul a melléknévi értékű és szerepű két számnevünk, s a rádióban, a televízióban, a felszólalásokban s két év alatt, a kétéves, a fcéthatti, a két hete nyelvi formák helyett Is a kettő év alatt, a kettő hétre szóló stb. formákat halljuk. Újabban a szóbeli közlések hatására ezek a formák feltűnően nagy számban jelentkeznek az írásos információkban is: „Kettő évre szerződünk a ‘következő ’munkák elvégzésére”. A szóban forgó számnév különben melléknévi és főnévi szerepet egyformán be- tölthet, és gyakori az az eset, amikor éppen a kettő hangsor használata a helyes: mind a kettő eljött, kettő helyett is munkát vállal. A sportnyelvben a fordított funkciót vállaló változattal találkozunk, amikor a gyakorlatvezetés ütemezésére szolgáló nyelvi jelzésben az egy—kettő—három nyelvi forma egy—két—három változatra módosul. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa ...mert most a nagy dugdosás időszakát éljük. A fiam dug a lányom elől, mindketten énelőlem, mindhárman az anyjuk elöl, ők hárman énelőlem, ,én a feleségem elől, ö énelőlem ér, a gyerekek elől. én maram elől és ő maga elől... nem ebbe bele lehet őrülni. Benyúlok a könyv- szekrénybe, csomag van a könyvek mögé dugva: én dugtam oda, a feleségem dugta oda, valamelyik gyerek volt a dugó? Nem, hát ebbe bele lehet őrülni. A szén mögött és a kányha alatt, s sufniban és a kamrában, kisebb-nagyobb csomagok, amit mind valaki dugott, valaki elől, de az is lehet, hogy nem is dugott senki senki elől, mert nem karácsonyi ajándék, csak a négy éve becsomagolt és az ég sem tudja miért nem kicsomagolt rossz bakancs. De nyúlni nem lehet semmihez, mert szellem-árnu- ként követjük egymást, nehogy a másik észrevegye, hogy mit hova dugtunk egymás elöl. Kerülgetjük egymást, hülyén vigyorgunk egymásra, ártatlan pofákat vágunk egymásra, úgy teszünk, mintha nem tettünk volna a sarokba egy csomagban semmit... Bele lehet örülni... Benyúlok a konyha- szekrénybe egy tányérért... — Ne... ne! — sikolt fel a feleségem, hogy a szívbaj rámjön és csörömpölve esik le a kőre a tányér, — ő dugott oda valamit. Benyúl 6 az iróasz- talfiókba... — Ne... ne kotorássz1 — üvöltök rá, hogy csuklani kezd a rémülettől, mert múltkor beázott a meny- nyezet és azt hitte, hogy annak örülök, hogy már jön is le a plafon, — mert az íróasztalba én dugtam valamit, de már nem tudom, hogy ajándékot-e és kinek, vagy csak egy olyan levelet, amelyet jobb, ha dugva tart az ember... És ez így megy már napok óta, ahogy közeledik a karácsony, az ajándékozás és a szeretet ünnepe, úgy leszünk egyre álomkó- rósabbalc, sápadt ré- vetegebbek (ez a szó is, igen, már ez is kimerültségre mutat!), mert éjszaka is egymást lessük, hogy... Én dugok. Te dugsz. ö dug (érdekes lenne az ikes változata...). Mi dugunk. Ti dugtok, ök dugnak... tfj magyar karácsonyi ragozás. Vagy inkább dugdozás! S az egészben az a legjobb, hogy a lányom elmondta az öccsének, hogy mit vett karácsonyra nekem és az anyjának, az öccse is elmondta ezt neki és nekem, hogy a lányom mit vesz, én is elmondtam neki, hogy a nővérének mit veszek és az anyjának és az anyja is elmondta, hogy mit vesz a lányának és a fiának és... Nem, ebbe bele lehet örülni. Csak dugunk, csak dugunk és mindent tudunk és nagyokat ájuldozunk majd a fa alatt, hogy jé... meg nahát... éppen erre gondoltam... Igazán... meg minden. Tudom már, miért kétnapos ünnep a karácsony.: hogy kipü henjük a dugdosa. fáradalmait. feprfl
