Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

Kik ém miért TCixnek réiszt a pártok tatáson ? Gyöngyösi tapasztalatok Évről évre visszatérő fel­adat a Dártoklatás. A céliát magvarázgatni fölösleges. 13e minden oktatási évnek van valami saiátsáaos törekvése. f melv már említésre méltó, gv Gyöngyösön azt akarják elérni, hogy növekediék a pártoktatás eszmei színvona­la. hatékonysága és minde­nek előtt a párttagokat von­ják be az oktatásba. A KISZ és a szakszervezet pedig a pártonkívüliekkel foglalkozr zék. Ez a célkitűzés megegye­zik a felettes pártszervek ha­tározataival. Figyelemre méltó körül­mény. hogy az értelmiségi foglalkozású emberek közül a pedagógusok és az orvosok részvételi aránya jelentős. Bár a műszakiak bekapcsolá­sa is nagyobb mértékű, mint amilyen a korábbi években volt. közöttük még mindig növelni kell az arányt. A városi pártbizottság az alapszervezetekre bízta, hogy kiket szerveznek be a sze­mináriumokba és mi Íven té­makörrel foglalkoznak. De még a propagandista szemé­lyét sem kötötte meg. Kérdés ezek után. sike­rült-e ennek a követel­ménynek érvényt szerezni? Lényegében: igen. Ha nem is minden személv tekinteté­ben. Nem elég azonban az okta­tás feltételeit megteremteni, a szemináriumok látogatott­sága is lényeges. Hányán vesznek részt az előadáso­kon? Akik hiányoznak, mi­ért maradnak el? A látogatottság azokban az üzemekben a legalacsonyabb, ahol három műszakban dol­goznak Itt 70—75 százalékos. Az intézményekben, hivata­lokban már a 90 százalékot is megközelíti. A hiányzók többsége legalább utólag iga- zolia a távolmaradását. Lemorzsolódás azonban így Is van. Legtöbbször kénysze­rítő okok miatt: munkahely- változás. költözés — ez ellen nem lehet tenni semmit. Mi a helyzet a termelőszö­vetkezetekben ? A néev gyöngyösi tsz kö­zül háromban szervezett ok­tatás folyik. A negyedikben a televízió téli Politikai tan­folyamába kapcsolódtak be. A tömeges előadást is meg- tartiák most is. mint eddig, minden évben. A tsz-ek téli tanfolyamán mintegy tíz elő­adást hallgatnak végig a szö­vetkezeti dolgozók. Ez a tan­folyam tavaly is iól sikerült, most is váriák már. Érdemes megemlíteni, hogy a pártoktatásban több mint kétezer ember kaT'r"'"’'Vío‘t be az idén. A KISZ és a szakszervezetek által kezde­ményezett tanfolyamokon ennek a számnak több mint a kétszerese található meg. Lényegében a párttagok het­ven százaléka tanul szerve­zetten. Csak elvétve akad egv-kettő. aki nem vesz részt póri oktatáson, kényelemből.- elfogadható ok nélkül. De hol van a maradék harminc százalék ió része? őket ott találjuk a közép- és felsőfo­kú tanintézetekben, azok es­ti. vagy levelező tagozatán. Ha érdemes az elismerő szóra valamelyik üzemi párt­szervezet. akkor a MÁV Ki­térőgyártó Üzem az. Náluk már évek óta a legeredmé­nyesebb a pártoktatás. Min­den vonatkozásban. Szólni kell még a Marx­izmus—Leninizmus Közép­iskoláról és Esti Egyetemről. Évek óta olyan érdeklődés nyilvánul meg mind a két is­kola iránt amit már ki sem tudnak elégíteni. Főként ve­zető állásban levő párttagok és pártonkívüliek kérik a fel­vételüket. A középiskolába több mint nyolcvan, az esti egyetemre pedig mintegy százhúsz gyöngyösi iár. Mind­két iskolának olvan a színvo­nala. hogy a hallgatóktól rendszeres, alapos felkészü­lést igényel. Itt is akadnak olyanok, akik év közben kimaradna«. Néhányon azért is. mert nem győzik idővel, energiával a tanulást Elkerülhetetlen most már a kérdés: vaion mérhető-e valamivel a politikai oktatás haszna? A vizsgálatok azt mutatiák, hogy az eszmei, po­litikai biztonság, határozott­ság feltétlenül következmé­nye a politikai oktatásnak. Különösen az esti egyetemet végzettek bizonvítiák ezt. akik a munkahelyükön is a lesiobbak közé tartoznak, felelősségből, lelkiismeretes­ségből is példát adnak. Nehogy úgy tűnjék, nincs már semmi javítani való Gyöngyösön a politikai okta­tásban. Még mindig vannak olván alapszervezeték. ahol a szervezést késve kezdik el. nagvvonalúan kezelik a te­matikát nem tulajdonítanak jelentőséget a szemléltetés­nek. Ne szégyenkezzünk azon­ban kimondani, a szeminá­riumok. tanfolyamok többsé­gében eredményes munka fo­lyik. Az embereket érdekli a politika, az elmélet, szívesen vetik össze a gyakorlattal, használják fel bővülő isme­reteiket a mindennapi élet­ben. Végső soron — a cél is ez. G. Molnár F. Tagadhatatlanul hajlamosak vagyunk rá, hogy a boltok árukínálata alapján ítéljük meg az új gazdaságirányítá­si rendszert, a reformot És bár a reform ennél sokkal át­fogóbban, s következményei­ben is szélesebb körűen érinti az egész gazdálkodást, helyte­len volna ezért a „szűk, kira­kati” szemléletért bárkit is elmarasztalni. A reformnak ugyanis elsőrendű célja fel­frissíteni és gazdagítani a ki­rakatok tartalmát — és per­sze, az üzletekét is — éppen, mert nem holmi „kirakatpoli­tika” szülötte, hanem a szo­cialista gazdaság összefüggő egészének megújítására tö­rekvő politikáé. Egyébként az alig egy esz­tendőre visszatekintő, új gaz­daságirányítási rendszerre a legkevésbé sem vetnek rossz fényt a mai, akár ünnepi, akár hétköznapi kirakatok. Ellenkezőleg: nem csupán megnyugtatóak, hanem igen sok tanulsággal is szolgálnak, szemmel látható szebb, jobb, bőségesebb áruválasztékuk folytán csakúgy, mint gyen­geségeik és hiányaik révén. A kérdés, amelyet a vevő­közönség egy szuszra a kiraka­toknak szegez, nyilván így hangzik: MIT, MENNYIÉRT, HOGYAN? A válasz pedig, bár lényegesen hosszadalma­sabb. végeredményben éppen ilyen egyértelmű. Lássuk csak! A legszigorűbb szem is fel­fedezheti a választék lénye­ges gazdagodását. Az új. ösz­tönző Irányítási rendszer ér­dekévé teszi az iparnak is. a kereskedelemnek is a mesz- szemenő alkalmazkodást a pi­aci kívánalmakhoz, és ez az érdekkapcsolat kezd érvénye­sülni. Egyébként nem csupán a hazai cikkek vonatkozásá­Az igazi mérce A Bükk egyik legtündéribb táján, Szilvásvárad ven­dégmarasztaló üdülőjében sétáltunk a park fái alatt — 2 üdülővezető vendégeiről beszélt. Nem az elégedettek­ről: általában az a többség, azzal nincs különösebb prob- lW'<l,^£ZQJy:áLr akik például kutyaólnak minősítik a ked­ves kőházacskákat, amelyek családi elhelyezést nyújtanak — és akik azt mondják az egykori Palló vicini-kastélyra: ..Szép, szép, de hol van ez a svájci Davostól?” A mosolyogni való irreális kifakadás juttatta eszem­be, mennyi rossz mérce van forgalomban eredményeink mérésére, országosan. Torz mércék — ilyen vagy olyan torzulással. Mert más előjellel is mérhetünk hamisan. A „svájci” szemmérték, amely Davos luxus-életét és milliárdos forgatagát kéri számon a Bükk, a Mátra, vagy a Bakony kis üdülőfalvaitól, éles irrealitásával jól szem­lélteti, mennyire hamis az az elgondolás, amely a magyar adottságokat teljesen figyelmen kívül hagyja, az évsrá- zadok óta gazdag, békében élő, páratlan természeti adott­ságokkal rendelkező ország visszonyait kéri számon ha­zánktól. Rengeteg a jele az ilyen igény-licitálásnak. De azok se lehetnek büszkék felfogásukra, akiknek hasonlítást alapjuk mindmáig: 1915 vagy 1930. A háború-rombolta, vérző és szegény kis ország per­sze nemzedékek emlékeiben élő keserves valóság. De ez­zel nem lehet ma megindokolni azt, hogy egyes élelmiszer üzletekben szombat délután nem lehet kenyeret kapni. Pedig egy idős eladó — igaz, hosszú vita és a fia to ; vevő dühös megjegyzése után — azzal próbált indokolni, hogy a vevő „mit csinált volna 45-ben?” A múlt ilyen em­legetése azonban mit sem használ mai fegyelmezett- lenségek, közönyösség és mulasztások ellen, — mert az a tény, hogy szép és jó kenyeret sütnek és azt eszünk, bé­keidőben egyáltalán nem különleges érdem. Csak a hiá­nyát veszi észre az ember — a vásárló, az állampolgár, a szocializmus legtisztességesebb hitte is. Ugyanígy nem lehet szakadatlanul a világválság 30-as éveinek emlékével bombázni fiatalemberek tudatát, akik a szocializmusban felnőve nem ismerik a munkanélküli­ség világát, a földtelen parasztok nyomorát. Arra hivat­kozni, hogy „százezrek voltak munkanélkül” történelmi­leg igaz —, de mai helyzetünkben ez a hivatkozás nem ad választ a munkakörülményeire panaszkodó munkásnak. A háborús áruhiányra vagy a régi szegénységre való uta­lások pedig semmit sem enyhítenek annak a vásárlónak a mérgelődésén, aki a pénzéért most kap silány árut, se- lejtet, akivel most folytatnak huzavonát egy rossz gyerek­cipő cseréje miatt. Nemcsak az a veszélye ennek a mércének, hogy ha- hatástalanul agitál. A másik kár, amit okoz, hogy könnyen hencegéssé válik a múlttal szemben elért eredmények emlegetése. Kétségtelen ugyanis, hogy remek grafikonokat tudunk készíteni: ha például egy város lakosságáról kimutatjuk, hogy 1930-ban nem vásárolt könyvet, most pedig csak la­kosonként évi 2 kötetet vesz, ez siker és gyönyörűség. Kérdés, megállhatunk-e ezekután a kulturális igények fejlesztésével, hogy ezentúl a statisztika népszerűsítésé­nek szenteljük minden energiánkat? Alig elképzelhető. Inkább az, hogy a lakosságra fejenként jutó két könyv száz könyvbarát vásárlásait jelzi — és néhányszáz em­bert, aki még ma sem vesz kalendáriumot sem. A lehe­tőségek teljes kihasználása tehát még csak cél. Tehát ez az igazi mérce. Visszatérve a kenyérellátás elég sűrűn bírált zökke­nőire: a cél annak a lehetőségnek kihasználása, hogy a meglévő korszerű sütőüzemekben tisztességes és mindig jómínőségű kenyér készüljön — és a kereskedelem a meg­lévő szállítóeszközeivel úgy szervezze meg a „szépséges” kifejezéssel áruterítésnek nevezett munkáját, hogy ne le­gyen bolt, ahonnan a vevő dühösen és kenyér nélkül for­duljon ki. Ehhez pedig semmiféle „világszínvonal" uem kell — csak saját meglévő eszközeink ét munkaerőnk ésszerű elosztása és szervezése. B. F. Messzire el a mocsártól 1966-os újsághír: H. 2. húszéves, dunántúli szüle­tésű géplakatost, hetedrendű vádlottként többrendbeli garázdaság miatt, öthóna­pos börtönre ítélte a bíró­ság. A büntetés letöltése után H. 7j. Egerbe költözött, az egyik üzem megbecsült, köztiszteletben álló gépla­katosa. — Ha jól tudom önnek nincs gyereke? — Sajnos nincs. — ön az üzem vezetője? — Igen. — Hány fiatal szakmunkás beosztottja van? — Huszonhárom. — Elfogadná valamelyiket fiának? — Bármelyiket. Nagyon rendes gyerekek. — Mégis, ha választhatna? — Akkor H. Z. lenne a fiam. — Miért pont ő? — öt szeretem a legjob­ban. Szerény, csendes fiú. A gondolatomat is kitalálja. És egyetlen selejtes munkát se csinált még. — Jókedvű fiú? — Nem. Nagyonis zárkó­zott. Sokat gondolkodik, sok­szor elkedvetlenedik. Van mikor az öröm helyett is bá­natos. — Tudja miért? — Én igen. De csak én. Nekem elmondta ... — Egy hatszáz lélekszámú, erdő melletti kis faluban laktunk. Apám, anyám meg én is ott születtem. Apám akarta, hogy városba költöz­zünk. ő már évek óta dolgo­zott, ha jól emlékszem szak- szervezeti titkár volt. De le­het, hogy más, sose beszélt róla. Anyámat is elhelyezte a gyárba. Egy gépen dolgozott Anyám ma is egyszerű pa­rasztasszony, rajta semmitse fogott a város. Az apám már nem ilyen típus. Sokféle megfordult, néhány tanfolya­mot is elvégzett, megszerette a presszót, a keménygalléros fehér Ingeket, a divatos ru­hákat. Jó megjelenésű, ele­gánsan öltözik, még arany pecsétgyűrűje is három van. Szóval ő kiugrott anyám mellől. Az utóbbi időben már csak hálni járt haza, de volt úgyis, hogy egy hétig se lát­tuk. Tudtam, hogy baj van, anyám is tudta. De ennek el­lenére sohase került sor han­gosabb szóváltásra se között- tük. Pedig még az is előfor­dult, hogy apám kocsival jött haza, az utcán meglátta a gyárból siető anyámat, de nem állt meg, nem vette fel. így ment ez 1961-ig. Az esz­tendő őszön anyám jabbkar- ját levágta a gép. Apám be­adta a válópert. A tárgyalá­son nem a balesetre hivatko­zott, pedig én tudtam, hogy így még jobban szégyelli anyámat. Elváltak. Apám el­ment arról a vidékről. Nem­rég tudtam meg, hogy ide­jött Egerbe... — Egy konyak? — Nem, köszönöm. Nem iszom szeszesitalt Megfogad­tam. — A börtön miatt? — Apám elhagyott ben­nünket ketten maradtunk anyámmal. Befejeztem az ál­talános iskolát, anyám be­íratott géplakatos tanulónak, egy darabig nem is volt sem­mi baj. De aztán 1965 tava­szán minden elromlott. Bele­süppedtem a mocsárba. Ha­verok, galeri, itat Megszé­dültem. Volt egy barlang, odajártunk ki. Berúgtunk, csavarogtunk, kocsikat fosz­togattunk. Aztán a szokásos galeri-sors. Lebuktunk, bíró­ság, ítélet, börtön. 1967. feb­ruárjában szabadultam. Anyám megbocsájtott, de én nem. Képes lettem volna fel­akasztani magamat Amikor ismét összetalálkoztam a volt galeri tagokkal, elhatároztam: nem maradok itt. Elmegyek. Mindegy,hová, csak messzire legyek tőlük. — Az édesanyja is ezt mondta? — Igen, ő is ezt. Nagyon szeret és nagyon félt — Vele most mi van? — Jól van. Férjhezment A mostohaapám tisztessége, be­csülete, ragaszkodása kárpó­tolja anyámat apámért Még az anyám ruháját is kivasal­ja. Mindig kijön elém az ál­lomásra is. Szeret. Az egy rendes ember... — Mikor tudta meg, hogy az apja itt él Egerben? — 1967 nyarán. — Itt találkoztak? — Nem. Balatonföldvér előtt, az úton. Ügy terveztem, hogy Pesten keresek munkát Nyár volt, szeretem az autós­toppot, kiálltam az út szélé­re. Három kocsi elment a ne­gyedik megállt. A kormány mögött apám ült. Nem is tu­dom mit éreztem. Hiszen mé­giscsak az apám. Hat évig nem láttam, mióta elhagyta anyámat a tartásdíjon kívül íjáég egy levelet se küldött. De beültem. Nem csókoltuk meg egymást, csak kezetfog- tunk. Zavarba voltunk, az­tán cigarettával kínált, és Székesfehérváron fizetett egy kávét, majd azt mondta, menjek vele Egerbe, neki ott nagy ismeretsége van és se­gít elhelyezkedni. Nem szól- tem rá semmit, de nem is kértem, hogy álljon meg Pes­ten. Már Hatvant is elhagy­tuk, amikor anyám után elő­ször érdeklődött Hogy van, nem beteg-e? Meg hogy mi­lyen volt nekem a börtön? Olyan volt, mint egy vad­idegen ember. Érzéketlen, ri­deg. Talán csak azért kér­dezgetett, mert unatkozott Már megbántam azt is, hogy ráhallgattam. Éreztem, hogy valamit titkol előlem, hogy talárr-már ő is bánja, amiért magával hívott Sötét volt, mire beértünk a városba. Ott aludtam nála. Szótlanul reg­geliztünk, aztán telefonon el­intézte felvételemet De mi­a kirakat előtt ban, mert mind szélesebb körben találhatunk már im­portárukat, ami a fejlett ipari országok áruválasztékának általános jellemzője, a nem­zetközi munkamegosztás ve­lejárója és a versenynek is serkentője. A versenynek ugyanis, ha már szóba hoztuk, kereskedel­mi és ipari vonatkozásban egyaránt igen fontos szerepe van nem csupán a sokrétű, hanem a tartalmas, tehát a jó minőséget előnybe helye­ző választéknak a megterem­tésében. Hogy bizonyos cik­kek hiányát egy ideig még nem sikerült megszüntetni, az nem a reformnak, hanem pillanatnyi adottságainknak a következménye. Az alig egyéves, új irányítási rend­szer ugyanis egyrészt nem változtathatta meg az ipar szerkezetét, amely — kevés kis- és középüzemmel ren­delkezvén — nem nyújt má­ról-holnapra alkalmas gvár- tókapacitásta mindenR’Ra szükséglet kielégítésére. Más esetekben bizonyos nagy oe- ruházások horribilis költsé­gei, vagy a szükségszerű im­port nagy devizaigénye hát­ráltatja ideig-óráig a kielégí­tő megoldást. Nem véltlen, hogy a döntően hazai fedeze­tű élelmiszerpiacon — a mostoha időjárási viszonvok ellenére — az átlagosnál is élénkebb a javulás, a válasz­ték bővülése. Ami az árakat illeti, maga a közoonti tervezés is némi­leg nagyobb átlagos emelke­désre számított, nem is szólva a közönségről, amelyben en­nél is erősebb ..félszek” él­tek az űj árrendszer beveze­tésével kancsol atban. A sza­bad árak bővülő köre termé­szetesen több meglepetést is tartogatott, és ilyenekre a jövőben I* számíthatunk. Tény, hogy a kezdetben cse­kélyebb mennyiségben ren­delkezésre álló újdonságok­nak, a különlegességeknek, bizonyos iparcikkeknek jól megkérik az árát. A bősége- t sen rendelkezésre álló cikkek £ viszont — az árak mozgását vizsgálva — fokozatosan hoz- záférhetőbbé válnak, és egy- J” re gyakoribbak, mint hogy csak a vállalatoktól függnek, a szűkebb vagy szélesebb körű árleszállítások, ked­vezményes kiárusítások, rek­lámárak és így tovább. De ami még ennél is fon­tosabb, a növekvő árukínálat közepette, a közönség ko­rántsem passzív szereplője az áralakulásnak. Mind több és több áruval kapcsolatban jut ugyanis választási, ille­tőleg döntési lehetőséghez, és elhatározásra — melyiket ve­gye meg, vagy egyáltalán ve­gyen-e? — mint a piac íté­lete már ma is, holnao még inkább visszahat az árakra. A vásárlás körülményei is kedvezően változnak. A ke­reskedelmi vállalatok most már ugyancsak maguk fej­lesztenek. bővítenék, alakít­gatnak, és látnivaló, hogy !■ ugyancsak mozgékonyak. A f tisztességes reklám, a hasz-1 nos_ felvilágosítás is mind ? sűrűbb, szélesednek a hitel- f lehetőségek, a szerviz és más szolgáltatások, a csereakciók, t A sokfaita új kezdeményezés t közös jellegzetessége a válla-1 latok üzletszerzési igyekeze- I te. amely végül is a vevő ja- % vára szolgál. Mert ha nem. ? akkor a vállalat aligha szá- f míthat sikerre a növekvő £ versenyben. Ez a ver^nvi pedig mind érzékelhetőbbé '' válik, s központi alakja a ve- r vő. A vevő. aki a kirakatokat <£ nézvén, mind szívesebben lép h be az üzletbe, ____—. KJ- t el őtt elmentem volna, azt mondja nekem: nézd fiam, te már nem vagy gyerek, meg­értheted, hogy nekem is jo­gom van az élethez. Aztán el­mondta, hogy azért járt a Balatonnál, mert a feleségét vitte le üdülni, s hogy az asz- szony, aki most a felesége, nem tudja, hogy neki van egy fia, és ha megtudná el is válna tőle. Megígérte, hogy titokban bármikor találkozha­tunk, ha valami bajom van csak szóljak neki, de arra kért, hogy ide a lakásra ne jöjjek többé. Mondott egy te­lefonszámot, hogy majd ezen hívjam fel, ha találkozni aka­rok vele. Nem lepődtem meg. Ismerem apámat. Csak a gyomrom émelygett. — Gyakran találkoztak? — Egyszer láttam a Nefe­lejcs presszóban. A feleségé­vel volt. Illetve a nő nem is a felesége, csak együtt élnek. Amikor észrevett azonnal fi­zetett és elmentek. Ezenkívül egy alkalommal majdnem összefutottunk. Albérleti szo­bát kerestem, és a hirdetett szoba éppen abban az utcá­ban volt, ahol apám lakik. Ahogy mentem, ismerősnek tűntek a házak, s az úton megpillantottam apám kocsi­ját. Visszafordultam... — Jól érzi magát a gyár­ban? — Igen. De elmegyek Eger­ből. Rövidesen. Mindegy ho­vá, csak messze legyek tőle, Nem akarok mégegyszer ta­lálkozni az apámmal. A történet szó szerint igaz. A nevet is azért vál­toztattam meg, a körülmé­nyekre vonatkozó adatokat is azért hallaattam el. meri nem akartam egy férfi é> egy nő családi életét egy nemkívánatos adattal ki­egészíteni. . Koós József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents