Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Fáklyaláng Illyés Gyű a drámá.a az egri Gárdonyi Géza Színházban Mióta Illyés Gyula megírta Fáklyáiéiig című drámáiét, többet tudunk múltunk történelméből, jobban értjük — vagy érezzük? — a 48-as szabadságharc nagyszerű eszméjét, igazságát. És bukásának miértjeit is. Mióta láttuk a drámát, úgy él bennünk Kossuth és Görgey alakja, mint ahogyan az író ábrázolta és ahogyan a színészek megformálták. Két ellentétes Jellem — a romatikus pátosszal, széles gesztusokkal szónokló, de a hazáért és a népért mindenkor harcolni kész Kossuth és a meggondolt, hidegen számító Görgey — vív szócsatát a kis színpadon, pontosabban az aradi várban 1849. augusztus 9-én a világosi fegyverletétel előtt. A beszélgetésről, e néhány óra eseményeiről semmi pontosat nem tud a krónika, de az író jól ismerve hőseinek jellemét, drámájában felidézi a történelmi pillanatokat. Illyés Gyula nemcsak egyszerűen a múltat idézi. Drámája elsősorban a mának szól, 1849. példáján nekünk ad történelmi leckét. Az író így fogalmazza szándékát: „Kossuth és Görgey ellentéte a hideg számítás és teljes ön- feláldozás ellentéte... egy nemzet tudatában azonban e kettőnek társulnia kell.” Az egri Fáklyaláng-bemu- tató egyik legnagyobb erényének tartom, hogy két felvonáson keresztül nemcsak a szabadságharc döntő pillanatait kísértük figyelemmel, nemcsak Kossuth igazáért lelkesedtünk a nézőtéren, hanem Görgeynél is kerestük az igazságot, és szinte refrénként visszatért a gondolat: ha ez a két férfi most megértené egymást, ha most összefogna. .. Nem volt könnyű dolga Jurka Lászlónak, az egri előadás rendezőjének. Sokakban kísért — bennem is — az 1952-es budapesti előadás, Gallért--Endre—felejthetetlen rendezése és Bessenyei Ferenc, Kossuth alakítása. Tizenöt év múltával a darab lényegében ismét Gellert Endre elképzelésében került a fővárosi színpadra ugyancsak Bessenyeivel. Ilyen előzmények után rendezte Jut ka László a Fáklyalángot, Kossuth szerepében vendégművésszel — Bessenyeivel. A rendező mégis tudott valami P. HOWARD: REJTŐ JENŐ 14. — Az, hogy semmi bajunk a sejkkel és ha visszaadta a négy katonát, nincs okunk bántani őt. Főként pedig az, hogy én szavamat adom erre és sem egy angol gentleman, sem egy francia katona nem szegi meg az adott szavát. Harmadsorban pedig akár van biztosíték, akár nincs, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megmeneküljön a sejk. Különben egyetlen esélye sincs rá. — Elfogadom a feltételt, — mondta most a sejk. — VeleMM. december 15., vasárnap újat adni, elsősorban a dráma értelmezésében. N'jm akarom kisebbíteni a rendezői érdemet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez az újabb értelmezéshez hozzájárult Németh László Áruló című drámája is, amelyben Bessenyei Görgeyt alakította. Bessenyeinek e drámából merített ismerete, szemlélete és jellemformáló tapasztalata adott újabb színeket. A helyenként vontatott és széteső első felvonásért kárpótol a második rész, Kossuth és Görgey drámai párbaja. Az utó játék a mai közönség számára kissé érzelgős ugyan, de bölcsességgel és iróniával summázza az utókor véleményét, a népről, Kossuthról, és a forradalomról. Az első négy előadáson Bessenyei Ferenc alakította Kossuth-ot. Hogy kiváló művész, hogy rendkívüli szug- gesztív erejű színészegyéniség, sokan megírták már. Nem kevésbé azt is, hogy tizenhat év múltával is visszatérő Kossuth-ja legsikerültebb alakításai közé tartozik. Lehet-e ezek után még újat mondani erről a rendkívüli színészi produkcióról? Ügy érzem, lehet, mert az egri színpadra lépő Bessenyei tovább gazdagította Kossuth portréját. A nép sorsáért aggódó forradalmár, az igazi, önfeláldozásra kész hazafi, a gyújtó beszédű szónok jellemében Bessenyei felvillantotta Kossuth kevésbé rokonszenves vonásait: a teátrális gesztusokat, a pózoló szóno- kiasságot is. E jellembeli szeplőkkel nem kissebbedett Kossuth alakja, még kevésbé igazsága, inkább emberibb lett. A második rész pergő szócsatája, a két jellem küzdelme ritka írói, színpadi és egyben színészi bravúr is. A színészi bravúr részese Némethy Ferenc, Görgey alakítása is. Nem mondhatom, hogy tcstrészábótt szerep, legalábbis megjelenésében nem így képzeltem a rettegett Görgeyt. Nagy hadvezért vártam, Kossuth méltó ellenfelét. Amikor Némethy Ferenc Görgey tábornoka színpadra lépett, még nem hittem neki. Amikor azonban megszólalt s a hazafias lelkesedéssel szemben felsorakoztatta jól meggondolt észérveit, már nem volt vitás, tek fogok menni és egy óra múlva embereim átadják nektek a négy foglyot... Hallgass! — kiáltott az al- vezérére, aki közbe akart szólni. — Én így akarom. Eddig menedéket adtam a szökött légionistáknak, jól bántam a foglyokkal és csak bűnösök ellen harcoltam. Ha most a katonák becstelen szószegőnek bizonyulnak, akkor ezentúl haljon meg minden légionista és minden európai, aki a kezetekbe kerül. Nem voltunk óvatosak, ostobán elmulasztottunk minden elővigyázatosságot, most viseljük a következményeket? Mehetünk. Elvezették a megkötözött sejket. Bradley egy fél óráig várt a foglyok között, ennyi idő alatt körülbelül leértek a barátai. Aztán fegyverét nyugodtan a földre téve elvágta a berberek kötelékét. Ezek magukhoz vették pisztolyukat és handzsárukat. Nyugodtan lelőhettek volna a légionistát, aki egyáltalán nem törődött a saját védelmével. Pedig barna, gyűlölettől izzó pillantások között állt. Az ősz, hatalmas alvezér tekintete lassanként csodálkozóvá, sőt barátságossá vált. — Nem gondolsz arra, hogy most egyszerűen lelőhetünk, vagy elhurcolhatunk magunkkal, hiszen minden okunk megvan arra, hogy ne bizzunk az ígéretetekben. — Bradley cigarettára gyújtott és felemelte „ földről fegyverét. De csak egyszerűen a závárzat felett fogta meg és lógva hagyta keresztben a tenyerén. — Ügy látom, nem vagytok ostoba emberek. Tehát nem hogy méltó ellenfél. Különösen azt tetszett, hogy érzékeltetni tudta: valahol a lelke mélyén sok mindenben igazai ad Kossuthnak és ezért is tart a kormányzó agitatív erejű beszédétől. Némethy nem egyszerűen az intrikus Görgeyt, nem az úgynevezett gonosz embert játszotta el, hanem a hiúságában megsértett hadvezért, a bátor katonát. Nem bízik ugyan a politikában, kritikusan szemléli a forradalmat, ugyanakkor realista a lehetőségek megítélésében. A szavak mögött van valahol Görgeynek is igaza — ezt éreztem Némethy alakításából és ezért sugallta számomra az egész előadás a refrénszerű gondolatot: ha ez a két férfi most összefogna... A nép erejét, hitét megtestesítő huszárkáplárt Józsa Mihályt Kulcsár Imre játsz- sza. Színészi pályájának kimagasló alakítása ez a szerep, amelyet nagy gonddal épít fel, hitelesen formál meg, szépen, ízesen beszéli a „csongorá- diak” nyelvét. A turini képben 40 esztendőt öregedve egy nemzet aggodalmával vizsgáztatja a hazájától távolszakadt öreg Kossuth-ot. Kulcsár Imre Józsa Mihályá- nak is nagy része van abban, hogy a mai közönség számára is maradandó élményt jelent az érzelgős utójáték. Csapó János Ihásza jól illeszkedett az utójáték hangulatához. Kossuthné szerepében Olgyai Magda a párját féltő, kissé hisztériás feleség jellemvonásait érzékeltette. A miniszterek szerepében íü- zessy Ottó, Dariday Róbert, Farkas Endre, Somló Ferenc és Szili János játszotta el a nemzet vezetőinek széthúzását, így tolmácsolva az írói figyelmeztetést. Molnár alezredest Györgyfalvay Péter, Andorást Borhy Gergely játszotta. A díszleteket és jelmezeket Gergely István tervezte. Elsősorban a díszletmegoldás tetszett. A bemutató közönsége a nagy írónak, a jó előadásnak és a kiemelkedő színészi alakításoknak kijáró tisztelettel nézte az előadást. És a drámai csendből ítélve értette is. Igaz is, Illyés Gyula értünk, nekünk írta drámáját. A bemutató tartós sikert jelez. Márkusz László félek tőletek. Vissza fogjátok kapni a sejket. De még ha becsapnánk benneteket, akkor is kénytelenek lennétek engedelmeskedni, különben valahogy kiszivárogna az eset és a törzs előtt senki sem mosná le rólatok, hogy azért hagytátok elveszni Tog- ladot, mert a helyére akar valamelyitek jutni. — És miközben a három berber meg- hökkenten nézett össze, mert valóban közülük örökölte volna egyik a vezérs'get, Bradley befejezte mondóká- ját: — Jegyezzétek meg, hogy mikor a nap a legmagasabban áll, ez a szurony, amely itt a kezemben van, kioltja a sejk életét. Nem szoktam sem kérni, sem adni kegyelmet. Hátat fordított, vállára dobta a puskáját és ügyet sem vetve rájuk, lassan, tempós léptekkel megindult lefelé az ösvényen. Negyedik fejeiet TOGLAD SEJK MEGHÁLÁLJA A LÉGIONISTÁK TETTÉT ÉS ETTŐL KIS HÍJÁN ÉHEN HALNAK. CSEH ÉJIBŐL MELEGBE. CSENDES KONZORCIUMMAL TALÁLKOZNAK. HIGGINS ÜGYVEZETŐ-IGAZGATÓ LESZ ÉS KRAKAUER SIKERREL SZEREPEL, MINT KIRÁLYNŐ. KOLLÉGÁK CSATLAKOZNAK HOZZÁJUK, MAJD ŰJ FÉNYFORRÁS TŰNIK FEL A SIVATAGBAN. 1. A katonák ott ültek a vádi medrében egy szikla alatt, csak Kjörgson állt őrt a cejk mellett. Már türelmetlenül Ez a fiatal munkás nem áldozatára vár hálójának közepén, hanem egy óriás sátor felépítésén szorgoskodik. (MTI Külföldi Képszolgálat) illem cscBff<ipők falit írt KÉi Gyula? Szabad szombat Tan: kitörheted a nyakad! Nemrégiben emlékeztek meg Krúdy Gyuláról, a magvar széppróza mestere születésének kilencvenedik évfordulójáról. Ez alkalommal az író szülővárosában. Nyíregyházán. emlékkönyvet jelentettek meg. amelvnek ösz- szeállításában többek között részt vett Krrídv lepfiata- labb testvére, özv. dr. Vetis- kyné Krúdv Ilona és kisebbik lánva. Krúdv Zsuzsa, aki a budapesti Széchenyi Könyvtár irodalmi osztályának tudományos munkatársa. Jelentős ez a Nyíregyházán megjelent összeállítás azért is. mert megkísérel pontos képet adni Krúdv életművéről. amit eddig a sok lappangó és kevéssé ismert mű miatt nem sikerült telies hűséggel rekonstruálni. Az emlékkönyv szerint Krúdvnak 44 elbeszélés-kötete. 37 regénye és kisregénye. 35 ifjúsági műve. 4 színműve és 21 publicisztikát — összesen tehát 141 műve jelent, meg. Ha figyelőmbe vesszük. hogy Krúdv — viszonylag fiatalon —. 55 éves korában halt meg. a gazdag életmű azt bizonyítja. bogv nemcsak egvik legnagyobb, de legtermékenyebb írónk is volt. várták Bradley visszatérését és örültek, mikor megpillantották lefelé jönni a hegy lejtőjén, fegyverrel a kezében. — Nyugodtak lehetnek, —• mondta a fogoly, — teljesülni fog a kívánságuk. Ez tiszta alku volt. Remélem, a maguk részéről is. — Bizonyos lehet benne,— felelte Bradley, — hogy ha visszatérnek a barátaink, maga is elmehet. — Azt láttam, hogy okosak, elszántak és ügyesek. De még nem tudom, hogy vajon tisz- tességesek-e? — gondolkozott hangosan a sejk. Stuck félrevonta Bradleyt — Azt tudod, hogy Toglad sejk ötvenezer frankot ér? — Tudom. — Ha visszatérnek a fiúk, elegendő egy sortflz. egy ira- modás és a seik már velünk együtt az erődben van. — Ez bizonyos. — Tehát?... — Tehát, ha a fiúk sértetlenül visszatérnek, szabadon bocsátjuk Togladot. — ötvenezer... — És ha egymillió?!..; Aliasságot nem csinálunk. Aki a sejket el akarja fogni, annak előbb velem kell végeznie! Stuck rosszkedvűen himbálta a felsőtestét. — Hogy lehet valaki ilyen nyárspolgár... Toglad, a sivatagban fejlődött finom hallásával egy szót sem veszített el ebből a társalgásból. MAg azt is hallotta, amikor Kjörgson csatlakozott a távolabb beszélgető két bajtársához és meghallgatva az esetet, ezt mondta: — Bradleynek igaza van! Péntek, tizenharmadika. Közeleg az éjfél, a babonás nap vége. Az egri Lenin úti járdasétánvon két szaki ballag munkából hazafelé. Csendesen beszélgetnek. Az 51- es számú úi épület előtt az egyik eltűnik. No. nem nyomtalanul, csak űerv feltűnés nélkül, nyögve elvágódik, mint egv féltégla. — Belclépctt! — állaoítja meg egy borgőzős hang a díszbokrok közt levő pádról. — Maga a hetedik — oktatja a feltánászkodót. — Honnan tudja? — Fél óráia én voltam az első. Precíz munka! — állapítja meg m el ankó? Ikusan a derekát fájlalva. — Most ásták a kora este Biztos sürgős volt! — mutat a két. nrntcgv 20—?5 centimét °r széles, u-vendvan mély mini tankcsapdára, me’v ilymó- don állja útját a mit sem seitő. a díszbokroktól mit sem látó. békés járókelőknek, az aromásra igyekvőknek. Káromkodás, térdiaoegctás. táska ösezeszedés. együtt érző sajnálkozások. Szombat, Uzcnnegvedike délelőtt. Elmúlt már a babonás nap. Mj sem bizonyítja — De nem úgy van! — erőszakoskodott Stuck. — hiszen büntetést is kapunk. Ez szökés volt és azonfelül, ami a legsúlyosabb: nem teljesítettük a parancsot! Viszont, ha a sejket elfogjuk, nincs mitől tartani. — Ez Igaz... dörmögte Kjörgson. — A magam részéről, — tűnődött Jarosics, aki hozzájuk lépett, mert el00sAgosne’-: tartotta, ha Havanek és Mal- paga őrzik a sejket, — unom a légiót. És ha már eljöttünk engedély nélkül, folytassuk az utat és jussunk ki valamerre Afrikából. Stuck dühösen nevetett. — A Ghidi-sivatagon keresztül parancsolod? Vagy a háromezer rrr'te-os hegycsúcson át? Mi?! Ha kiszolgáltatjuk a sejket, akkor nem veszik tekintetbe a vétsége! és ötvenezer frank üti a markunkat! Ez az én véleményem! — Igazad van — felelt«" csendesen Bradley. — De én változatlanul fenntartom, hogy amennyiben Higgins és a többiek visszatérnek, szabadon bo"sátiuk a sejket. Aki megpróbál ebb°n megakadályozni. azt lelövöm, mint a veszett kutyát. ... Egv óra múlva nyolc ember jött lefelé a hegyoldalból. N'°v arab n"Cv 1-égío- nista. Bradley és a másik öt katona lövésre kész fegyverrel álltak. — Mondja nekik, hogy ne jöjjenek ide. csák a katonákat küldjék le. — És mi biztosít arról, hogy akkor visszamehetek? kér dvL vC a _(Folytatjuk) ez t jobban, mint a® a tény. hogy a kismama gyermekkocsija oly szerencsésen zuhant a „tankcsapdába”, hogy a kicsi nem esett ki. csak a kocsi kereke tört el. Intézkedni kellene — vélekedik a tegnapi kárvallottunk. A iárda-sétánvt keresztülszelő gödröket a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épüíctszereiő Vállalat emberei alkották. Nosza, menjünk hozzájuk, figyelmeztessük őket. a felelőtlenségnek erre az iskolapéldájára. előzzük meg. míg nem késő az esetleges tragikus baleseteket. Vállalati titkárság. Csinos hölgy Együttérezve hallgatja a történteket. — Sajnos, nem tehetünk semmit, szabad szombat van. nincs bent senki ... — No, de mégis — hangzik az okvetetlenkedés — mi lesz. ha ... Válívonogatás... — Én nem tehetek semmit! ... Hiába, népi demokráciánk jóvoltából valóban szabad szombat van. Ebben igaza van! Szabad szombaton pedig ezek szerint mindenki úgy törheti ki a nyakát, ahogy neki tetszik. Az üevesebbie. az éberebbje addig is ugorion. vagy másszék (úgyis hűvös már az idő), az idősebbje pedig legyen ét>erebb. tegyünk addig is felhívást az újságban, hogv vigyázzon mindenki, mert hát a szabad szombat az szabad szombat, s egyébként is nem az én’tőipar. hanem az isten kezébe van letéve a sorsunk. — bi — Könyv-kölcsönzés az ciőidőitben Könyvek kölcsönzése, a kölcsönzött könyv visszaadása s vissza nem adása nem mai népszokás. A XV. század Magyarországán két nagy könyvtár versengett egymással. Mátyás király budai Corvina-bibliothékája és Vitéz János érseknek, a pozsonyi egyetem kancellárjának esztergomi könyvesháza. Galcotto, a Budán élő olasz orvos, történetíró és tréfacsináló nem egyszer kért könyveket kölcsön barátjától, Janus Pannoniustól, a kor — latinul verselő — kiváló magyar költőjétől. Janus, tréfás levelében ekként firjelmeztette Galeottot hanyagságára: „Azt kívánod Galeottom, hogy küldjék könyveket neked. De vajon nem küldöttem-e már eleget; Latin könyveimet már {'vittétek, csak a görögök mardtak meg. Istennek hála, hogy járatlanok vagytok a görög nyelvben! De. ha mégis megtanulnátok görögül, én azonnal elsajátítom a héber nyelvet és hé* bér káderekből állítom osz- sze új könyvtáramat...’'
