Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

fiP*srosxI#i beszélgetés AMIT HIRTELEN JÉBÖL ei lehetett mondani Losonczi Pálnak az Elnöki Tanács el­nökének megyénkben történt látogatásáról azt olvashatták lapunk pénteki számában. Ezúttal ennek a látogatásnak arról a két-három órájáról szeretnénk részletesebben szólni, amelyet a Tisza men­tén töltött el az elnök, pon­tosabban, amikor a poroszlói­nkkal és környékbeliekkel beszélt, vitázott s meghány­ták, vetették a földművelő emberek sok javaslatát, gond­ját, kérését Nem mindennapi alkalom, hogy az Elnöki Tanács el­nöke ilyen „eldugott" helyre látogat, mégis hihetetlenül hamar feloldódott a kénysze­redetten merev protokoll lég­kör, amint Tóth Mikló* párt- titkár ekként szólt a vendég­hez: — Kedves Losonczi Elv­társi Javaslom, hogy a Tisza vízével öntözött szilvafáink terméséből főtt pálinkával mossák le az út porát A szives invitálást minden­ki elfogadta, aztán rövidesen tisztázódott, hogy az állam­férfi, aki az asztalfőn ült, nem azért jött e vidékre, hogy fo­gadja a Tisza-mentiek „hódo­latát”, hanem azért, hogy őszinte, nyílt beszélgetésben ismerkedjen meg e vidék la­kóinak, szövetkezeti gazdasá­gainak életével s amikor or­szágos ügyekben hoz döntést az itt szerzett tapasztalatok segítsék az igen, vagy a nem kimondásában. Végeredmény­ben az történt, hogy a nép megbízottja találkozott meg­bízóival, megkérdezte tőlük: miként látják, hogy értékelik a legfelsőbb szinten hozott rendeleteket, miként hatnak azok az életben s amikor vég­rehajtják örömöt hoz-e, lát­ják-e előnyét, vagy miben szenvedik hátrányait? Nem a Tisza által öntözött szilvafák nedűje oldotta meg a nyelveket Poroszlón, ha­nem az a közvetlen emberi tartás, amely a magas rangú vendéget jellemezte, mikor 6 maga bátorította Tóth Mi­hályt a helybeli Vörös Csil­lag Tsz-elnökét, hogy bát­ran mondja el, ne csak azt ami a faluban történik ha­ll nem azt is, ami a környék­beli falvak lakóit aggasztja, amiben segítséget várnak. A BIZTATÁSRA nemcsak Tóth Mihály nyelve eredt meg, de a többi jelenlévőé is, sőt amikor úgy érezték, hogy igazuk van, bizony keményen „megszorongatták” a velük vitázó államférfit — Gyötrő gondunk — mondta a beszélgetés során Tóth Mihály —, hogy a Ti­sza II. építkezéséhez több ezer hold földünket veszik igénybe. Nem tudjuk hol épít­kezzünk, a mesterséges tó alá kerül-e az istálló, vagy ta­nyaközpont s egyáltalán mit és hová érdemes beruház­nunk. — S főleg... szóltak közbe — mit kapunk majd föld­jeinkért milyen kártérítést? Btró József, a megyei ta­nács vb-elnüke közbeszólt hogy a tárgyalások biztatóan haladnak, s hogy jo meder­ben íoiyik a kártérítés ügye. — Mi tehát akkor a kérés? — vetette közbe Losonczi elvtárs? S amikor egymás szavába vágva bizonyították a Tisza . mentiek, hogy mennyire fon­tos lenne számukra, ha föl­dért földet kapnának a szom­szédos állami gazdaság terü­letéből az elnök így folytatta a mondatát: Tehát az a lé­nyeg, hogy ezután se folyjon rossz mederbe a kártérítés ügye. Majd igazítjuk az út­ját Miután sok szó esett arról, hogy a mostani gondok mel­lett milyen biztató jövőt ígér a Tisza II. az öntözés lehe­tőségeivel, és hogy a szövet­kezetek egyesülni akarnak, hogy még jobban tudjanak élni ezzel a lehetőséggel, a beszélgetés visszakanyarodott a jelenhez. Megint a gondok kerültek terítékre. — Ezelőtt mindig azért főtt a fejünk, hogy miként ter­melhetnénk többet. Most még a legnagyobb gond... az érté­kesítés, — kezdte a fejtege­tést az egyik szövetkezeti el­nök s erre a szokatlan kije­lentésre Losonczi elvtárs fel­kapta a fejét. — Az értékesítés? — Igen! Nálunk is kétszáz Úizómarha vár eladásra s bár szerződésünk van, mégsem veszi At az illatforgalmi. Röpködtek a számok, ér­vek arról, hogy a járásban hány ezer hízottsertés, vá­gómarha vár eladásra, hogy egyes helyeken milyen gon­dok voltak a paradicsom ér­tékesítésével s milyen kárt okoz a szövetkezeteknek, hogy most a takarmány szűk esztendőben „túl kell etetni" a jószágokat. Megoldást.. megoldást sürgettek a Tisza mentiek. Mikor a megye vezetői hoz­zátették: más járásokban Is hasonló gondokkal küzdenek bekerült az elnöki elintézen- dők sorába a szövetkezetek nyakán maradt hízók ügye Is. Jó érvekkel tudták bizonyí­tani azt is a poroszlóiak, hogy hitelpolitikánk továbbra is az erős tsz-eknek kedvez, hogy valamit tenni kellene a szö­vetkezetek udvarán felhal­mozódott már használhatat­lan gépekkel és jó lenne ren­det teremteni a szövetkezeti építkezések körül is. — Miért, mi nincs rend­ben? — kérdezte a vendég. Barta András képviselő ne­hezen kezdett mondókájához, de végülis őszintén feltárta a helyzetet. — Az építkezés na­gyon drága, ha más vállalat­tal huzatja fel az istállókat a szövetkezet Ha saját építő­brigádjával? Akkor meg az anyag hiányzik. Kerek perec megmondta; jó néhány he­lyen „csalni" kényszerülnek a szövetkezetek, hogy építő­anyaghoz jussanak. Mivel a termelőszövetkezetnek nem adnak anyagot a TÜZÉP-nél, megpróbálják úgy beszerez­ni, hogy valamelyik tsz-tag nevén „futtatják” a vásárlást Különben soha nem lennének kész a nagyon szükséges épü­letek, Javítások. Villanysze­relési anyagot azonban még ilyen úton sem tudnak sze­rezni. Az elintézendők közé javasolták Losonczi elvtársi­nak, tegye szóvá; országos szinten rendezzék ezt a kér­dést, bízzák meg vagy az AGROKERT, vagy más vál­lalatot a szövetkezeti építke­zésekhez szükséges anyagok árusításával. NAGY VITAT váltott M —, amikor ugyancsak Barta András szóvá tette a szövet­kezeti öregek ügyében intéz­kedő nyugdíjrendelet fogya­tékosságait — Ennek a rendeletnek a megalkotásában én is részt vettem — mondta Losonczi elvtárs, — de akkor még nem láthattuk, hogy egy-egy pont­ja az életben visszásságot szül. Valóban megszívlelendő, amit itt mondtak. Amit mondtak... az ugyan­is az volt, hogy azok a szövet­kezeti gazdák, akik elérték á hetvenedik életévet, de még csak kilenc éve tagjai a szö­vetkezetnek „kénytelenek” nyugdíjba menni. De mivel nincs meg a tízéves munka- viszonyuk, a nyugdíj helyett csak 260 forintos öregségi já­radékot kaphatnak. A kilenc évük tehát elveszik s a hi­ányzó egy évet nem dolgoz­hatják le, mert elérték a nyugdíj korhatárt. Méltányos panasz... s aki az erről szóló vitát végighall­gatta, valamint Losonczi elv­társ vélekedését, megnyugod­hat abban, ha ez az ügy bár­mely fórumon szóba kerül minden bizonnyal helyet kap benne a poroszlóiak panasza, javaslata. AHHOZ KEVÉS a helyünk, hogy minden vitatémáról be­számoljunk, amely ott, ezen a poroszlói beszélgetésen te­rítékre került, hiszen a gépe­sítéstől az elöregedésig, az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek és gondok elem­zéséig, a jövedelemadó bírá­latáig, a melléküzemági tevé­kenységtől a beruházási gon­dokig sok kérdésben egyez­tették vagy ütköztették véle­ményüket a Tisza mentiek és az Elnöki Tanács elnöke. Mégis az egyik legvitatottabb témáról szót ejtenénk. Ha jól emlékszem Tóth Mihály em­lítette, hogy a szövetkezetek belső ellenőrzésére valamilyen revizori csoportot szeretné­nek létrehozni. — Ennek az elgondolásnak van egy komoly szépséghibá­ja, — replikázott Tóth Mi­hállyal Losonczi elvtárs. — Az, hogy az ellenőrzést nem lehet kívülről megoldani, mert ez a jog a tulajdonosé, vagyis a szövetkezeti gazdá­ké. Gondolják csak el, mi­ként vélekednek a szövetke­zetben, ha látják, hogy ide­gen emberek nyálazzák az iratokat? Rögtön elkezdődik a suttogás, gyanúsítgatás s a jószándék éppen visszájára fordul. Higgyék el, — bi­zonygatta, — a szövetkezeti parasztSágra ma már nyugod­tan rá lehet biznl az ellenőr­zést. Egyre alkalmasabbak ar­ra, hogy közös vagyonukra jól vigyázzanak. A vita után el is ejtették a „revizori gon­dolatot” s abban maradtak: ha valamelyik szövetkezet kéri, igényli szakember el­lenőrzését, úgy a területi szö­vetség segít ilyen embert sze­rezni s megvizsgálják a köny­velést, számlázást, raktáro­zást, vagy más részét a szö­vetkezeti gazdálkodásnak. A poroszlói beszélgetés vé­gén igen figyelemre méltó tanulságot vonhattak le a je­lenlévők. Ugyanis azzal fe­jezte be a vitát az Elnöki Ta­nács elnöke, hogy ez a be­szélgetés neki minden bizony­nyal többet adott, mint a Ti­sza vidékieknek. Miután megígérte, hogy segít a fel­sorolt gondo . megoldásában, odafordult az asztal túlolda­lán ülő Barta Andráshoz. — Én szívesen segítek... de itt van a maguk ország- gyűlési képviselője. Mfért nem interpellál ezekben a kérdésekben? Utána nekem is könnyebb lenne támogatni a javaslatot — Köszönöm a biztatást.. Élek is vele — válaszolt Bar­ta András, — ha lehet már a mostani ülésszakon. Biztos így is lesz. Mindet­től függetlenül: érdemes len­ne elgondolkodni a poroszlói beszélgetésen részt vett ál­lamférfi szavain, hogy bár „ott fenn" igyekeznek látni, megismerni az ország helyze­tét, az egyes vidékek problé­máit de ne várják azt hogy majd felülről mindent meg­oldanak. Losonczi elvtárs többször hangsúlyozta: az ostromot a javaslatokat öt­leteket jelzéseket innen alul­ról, ahol legjobban érződik a gond kell elindítani. Ne­künk, választópolgároknak, a sajtónak, országgyűlési kép­viselőinknek, falusi, járási, megyei vezetőinknek. 8 HA A POROSZLÓI be­szélgetésből ezt a tanulságot levontuk, úgy nem volt hiá­bavaló az a néhány óra, ame­lyet az Elnöki Tanács elnö­kével ott eltöltöttünk. Kovács Endre Visontán sürgetik a gyöngyösi lakásokat Összesen 100 lakás épül — Mikor költözhetnek ? Két és fä hónán múlva szenet ad az or szász legna­gyobb külfeitéses bánvála. 1969. február 28-án bekap­csolják a Gagarin Hőerőmű első gépegységét. Építési és szerelési munka nem kevés marad 1969—70-re. de a leg­nagyobb gond most mégis az. hogy a külszíni fejtésen és a hőerőműnél a gépkezelők, a kazán- és villamos szakem­berek. a technikusok és a mérnökök kellő időben ren­delkezésre álljanak. A meg­szűnt bányák átképzett szak­emberei mellett Visontán munkára ielentkeznek az or­szág különböző erőműveiből és üzemeiből, de szinte kivé­tel nélkül azt kérdezik, hogv van-e lakás, mikor költöz­hetnek. A vi sántái bánva és erőmű dolgozóinak 700 lakást épí­tenek. Nem közvetlenül a bánya és az erőmű mellett, mert ott a lakásokon kívül óvodákra, napközikre, isko­lákra. üzletekre és sok min­den másra szükség lenne és mégis egy olvan telepen él­nének az emberek, ahonnan előbb-utóbb a városba vá­gyódnának. Éppen ezért olyan döntés született hoev a visontai beruházás dolgozó­inak Gyöngyösön építenek lakásokat Eddig 240 lakás készült el, a 80-asan és a Rákóczi ut­cában úi lakáshoz jutottak a visontaiak. De az ország leg­nagyobb beruházása előbbre jár. már most több lakásra lenne szükség. — Ez a legfőbb feltétele annak, hogv a milliós gépe­ket megfelelő szakemberek­re bízhassuk és az eredeti ütemterv szerint február vé­gén kezdődjék a termelés — mondta egybehangzóan Kal­lós József, a Gagarin Hőerő­mű igazgatója és Pribula Nándor, a Tharez-üzem ve­zetője Az eddigi 200 lakást a me­gye tervében jóváhagyott la­kásalapból. a további 500 la­kást az Országos Tervhivatal által a Nehézipari Miniszté­rium rendelkezésére bocsaj­tott 85 millió forintos beru­házási keretből építik A pénz tehát rendelkezésre áll. de 500 lakás építéséhez terü­let közművek, tervek és ki­vitelező szükséges. Az úi városrész építése sok és szer­teágazó feladatot ró a ta­nácsra Felkerestük dr. Holló Bé­lát Gyöngyös város vb-elnö- két és megkértük, hoev ad­jon tájékoztatást a visontai dolgozók lakásépítési prog­ramjáról. — Eddig sikerült betarta­ni az előzetes megállapodást. Elkészült a tanácsi 200 la­kás és az év eleién további 40 épült. A következő év­ben 210. 1970-ben 168 lakás épül a 8/A lakótelepen és 1970-ben 82 lakást a Mérges utcában adunk át a visontai dolgozóknak — mondta dr. Holló Béla. — Vlsonta és Gyöngyös fej­lődése azt kívánta, hoev a lakásépítkezést gyorsítsák. Ennek érdekében mit tesz a városi tanács? — Valóban, a lakásépítke­zések gyorsítása elsőrendű fontosságú, ezt diktálja Vi- sonta. Gyöngyös, sőt az or­szágos érdek is. ezért a la­kásépítkezési Ütem gyorsítá­sával egyet ért a városi ta­nács. De a tervezett úi vá­rosrész építése érdekében 90 lakóépületet kellett kisajátí­tani. a régi lakások tulajdo­nosainak 21 házhelyet és 59 cserelakást adott a városi tanács. Az 1969—70-ben épí­tendő lakások előkészítését késleltette az a körülmény, hogy a Nehézipari Miniszté­rium időközben módosította a tervet nagyobb alapterüle­tű. jobb lakásokat kért El­húzódott .de végül létrejött a megállapodás, a jobb la­kásokéit: 17 millió forintul többet fizet' a minisztérium. Nem luxus-lakásokat, de kö- zépblokkos. központi fütésea épületeket kapnak Gyöngyö­sön a visontaiak. Réz Jánost a Heves me- evei Állami Építőipari Vál­lalat igazgatóját is felkeres­tük hogv az 500 lakás a‘- adásáról közelebbi adatokat tudhassunk meg A tervmó­dosítások. a helvkiielölés és eevéb vitás kérdések miatt az építőipar szerződésben nem vállalja a lakások korábbi átadását. De terven félül ar­ra törekszenek, hogv vállalt kötelezettségüket határidő előtt teljesítsék. Vajon csak a tanácsel­nök egyetértő támogatására és az építőipari vállalat igaz­gatójának ígéretére számít­hatnak a Vlsontára érkező szakemberek? Nemcsak erre. bár hangsúlyozzuk, hogv ez fontos előfeltétel. A Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat az utóbbi években több lakást határidő előtt átadott, miért ne tenné uevanezt az ország legnagyobb beruházá­sa érdekében? Az adott szó kötelező ereién felül az anva- gi ösztönzés rendszere is mi­előbbi lakásátadásra serken­ti az építőket. Ha tervezési nehézség ion közbe. Gyön­gyösön működik a Mátraal- ii Szénbányák tervezőirodá­ja. Ha létszámhiány lenne, Visontán építőmunkások sza­badulnak fel. ezzel nőtől hat­ják. Tehát ..házon belül” ta­lálható a segítség. Mindez kellő garancia arra. hogy Visontán eredményesen sür­gethetik a gyöngyösi lakáso­kat r. l. A hevesi járási Népfront elnökség ülése —- ÜLÉST tartott a Haza­fias Népfront hevesi járási elnöksége, ahol a második negyedévi munkát értékelték és megbeszélték az úi év el­ső negyedévének munkatar­vét. a téli politikai oktatás­sal kapcsolatos \ feladatokat. A múlt évben mintegy két­ezer olyan embernek tartot­tak előadást akik más tan­folyamon nem vettek részt Kopott, kőszagú lépcsők. Homályos, szűk folyosók. A tárgyalótermek ajtói előtt emberfürtök. Pereskedők és tanúk. Hallgatnak, türelmet­lenül topognak, hangosan vagy suttogva beszélgetnek, az idegesebbek egyik cigaret­táról a másikra gyújtanak, szívják-fúják a dohányfüs­töt, amely megreked s lej- jebb-lejjebb ereszkedik a boltozatos mennyezet alatt. Ezeken a folyosókon nap mint nap igen sokan arra várnak, hogy számot adjanak magatartásuk következmé­nyeiről. Minden terem ajta­ján ott a tárgyalásra kitű­zött ügyek lajstroma. Végig­böngészem valamennyi lajs­tromot, s ahol a legkeveseb­ben várakoznak, azon az aj­tón benyitok, kicsit hallga­tózni. Mikor újra kilépek, az ott várakozó fiatalember fe­lém biccent a fejével. Ennyi éppen elegendő, hogy meg­kérdez em: — Milyen ügyben? A távolabb álló csinos fia­talasszonyra tekint, aztán a lócán cigarettázó idős ember­re, s csak aztán válaszol hal­kan: — Válóper. —■ Közös megegyezéssel? — ö adta be a papírt — int fejével a felesége felé. — Én ügyvédet se fogadtam. Legyen úgy minden, ahogy a kisaszonynak tetszik. És kérdés nélkül magya­rázza a „tényállást”. — Három hónapot éltünk együtt, de nekem ez is sok volt az olyan életből, ami­lyenné a miénk romlott. Ne gondolja, hogy sietősen ug­rottam ebbe a házasságba. Egy álló évig udvaroltam, decemberben eljegyeztük egymást, május elején meg­volt az esküvő. Már az ele­jén rosszul ment a dolog. If­jú feleségem már a nászú tunk Mosoly másnapján kikezdett egy vad­idegen férfival, egy zenés presszóban, ahová szórakoz­ni mentünk. Mikor észrevet­tem, azonnal fizettem, hogy gyerünk. Csúnyán lehordott, csak menjek, ha akarok, ő még marad, mert jólérzi ma­gát. Bezárkóztam a szobába, megfogadtam, hogy be nem engedem és hajnalban vissza­utazok. Sokáig zörgetett, es- küdözött, könyörgött és én beengedtem. Persze, nem utaztam sehová, remekül el- töltöttük a két hetet Haza­térve nem sokáig voltunk ci- vakodás nélkül. Azt vagdos­ta az orromhoz, hogy én már a nászúton lejárattam, szé­gyenbe hoztam idegenek előtt És jött sorban a nóta, hogy ő csak truccból lett a feleségem, vegyem tudomá­sul, hogy ha nem olyan mar­ha, akkor most akár orvos, vagy mérnök felesége is le­hetne. Az orvos, a mérnök, az az igazi, én nem tudok neki biztos egzisztenciát nyújtani. Bármit mondtam neki, csak az apjára meg az anyjára hallgatott. Apósom, ha berú­gott folyton azzal ingerelt t hogy csapjak oda neki, mi­lyen férfi vagyok. Józanul meg a feleségével együtt a tir­pák anyámat, apámat emle­gette, akik nem neveltek sze- r .tetre, türelemre. Nem volt olyan, amibe bele ne kötöt­tek volna, lányuk pártján. Megtörtént egyszer... Nem tudta folytatni, mert az ajtó felett megreccsent a hangszóró, s kettejüket szó­lították a tárgyalóterembe. Indultam volna utánuk, de valaki megfogta a karomat. Az idős ember állt mellettem, akit »'**> * lócán ülve lát­tam cigarettázni. Az após. — Kérőm, láttam, hogy a vömmel beszélt — mondta. — Ne vegye készpénznek, amit mondott. Hibáztat ő ké­rem ebben a dologban min­denkit, csak önmagát nem vizsgálja. Hányszor pkosítot- tam, lAint tegyen, hogyan te­gyen, de jóformán még visel­kedni sem tudott kellőkép­pen. Hiba volt mind a kettő­jükben, kérem, mert egyik a másiknak nem akart enged­ni, úgy koptatták egymást, mint a malomkövek. Sose volt tán közöttük egyetértés. Anélkül pedig nem lehet, ugye. Akár a cigányok, át­kozták csak egymást Ogy él­tek, mint a kutyák a kerítés mellett, folyton acsarkodtak, ugatták egymást Ha bemegy, meghallhatja, még itt a tör­vény előtt is marakodnak, le­hordják egymást a sárga földig, teregetik a szennyesü­ket, nemhogy rejtenék. Én mondom, ezt a házasságot már az esküvő pillanatában elrontották, s ami elrontódott egyszer, abból jó nem igen lehet többé. A széksorokban hátul fog­laltam helyet. Szörnyű szín­játék kavargott előttem. Az egymással szemben álló két embert nem fékezhette az sem, hogy a bíróság tagjain kívül egy idegen is ült a tár­gyalóteremben. Tárgyalás végeztével — a bíróság nem hozott döntést — a fiatalasszony után siettem. — Ott volt a tárgyaláson, mire kíváncsi még?! — vá­gott belém fullánkos nyelve. — Ha a bíróság kimondja a válást, férjhez megy-e új­ra? — Nem gondolkoztam eleget — Ezt a házasságot mind­ketten egyformán akarták? — Szívesen lennék még ma is lány. De ő öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem leszek a felesége. Megsajnáltam, hozzámentem és ez lett be­lőle, idáig jutottunk. Tudja most is mivel búcsúzott tőlem a piszok? Azt mondta: „Volt egy szép mosolyod, de most már csak füst vagy, amitől krákog az ember...” Tizennyolc éves az asz- szony, huszonhárom a férfi Egészséges, szép ember mind a kettő. Három hónapi há­zasság után pereskednek. Még jól emlékeznek az eskü­vői szép szavakra, oly közeli, de máris piszkolják, mocs kolják, lehordják egymást a sárga földig; ugatják egy­mást, mint kerítés mellett a kutyák. Most akartak közös életet kezdeni, s alig indul­tak el — a tárgyalóterembe jutottak. Minden röstsllkedés, szégyenérzet nélkül bevall­ják, elmesélik a bírói pulpi­tus előtt, hogyan szennyező­dött be kurta együttlétük, ho­gyan romlott meg kettejük családi kapcsolata. Kímélet­len és csúf szavakat vagdos­nak egymás fejéhez, és nen sajnálják így elvesztegetel idejüket Nincs, aki segítse ■. rajtuk, s önmaguk erre nen hajlandók. Nincs, aki segít­sen a környezetükben, hogy kiegyenesítsék életük meg­tört vonalát. Ki segít nekik, és ki segít mindazoknak, akik­nek nevét ma vagy holnap ír ják a tárgyalási lajstrom­ra...? Pataky Dezső ßänmsu 3 1968. december 15., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents