Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
ÉLŐ IRODALOM Egy modern angol regényről Ű1 rdekes regénnyel ör- " vendeztette meg a Magvető Kiadó a modern irodalom kedvelőit: a Világ- könyvtár sorozatban megjelentette William Golding angol író művét, Ripacs Martin címmel. Amint a bevezetőt író Báti László soraiból megtudjuk, ez az író harmadik regénye, a szerző pedig — a fülszöveg szerint — talán a legnagyobb élő angol regény- íré. Mindez már elegendő lehet arra, hogy érdeklődéssel vegyük kézbe a szép kiállítású könyvet, és fokozódó izgalommal kísérjük végig hősének emberfeletti küzdelmét. A második világháborúban aknára fut az angol hadiflotta csatahajója, amelyen hadnagyként teljesített szolgálatot a civilben színész Christopher Hadley Martin. A hajótörés után ő vív kétség- beesett harcot a tengerrel: a háborgó víz végül az Atlantióceán kopár sziklájára veti ki, ahol napokon át küzd az életéért. Algákkal, tengeri csigákkal táplálkozik, ruhája lerongyolódik, de utolsó értelmes pillanatáig várja megmentéit, az emberi közösség segítő kezét. A regény alaphelyzete mesterien kiválasztott: Martin küzdelme az emberi akarat, a kultürember, a civilizáció hősies erőfeszítésének is felfogható. Világosan látja, hogy csak addig van reménye az életbenmaradásra, amíg el tudja kerülni a magány őrületbe kergető kivetettségének érzését. Csakhogy az író nem csinál mártírt hőséből: az egyedül folytatott küzdelem során emlékképek víziója bukkan elő már-már a fegyelmező tudat bomlásának jeleként. Az emlékképekből ismerjük meg a másik Martint, aki civilben gátlástalan kihasználója volt az élet lehetőségeinek: elkövette mindazokat a bűnöket, amelyek az emberi közösség erkölcsét vették semmibe. (Egy alkalommal a hét főbűn egyikét kell színpadon alakítania. Mindegyikre alkalmas, mintha rászabták volna az emberiség bűneit.) Barátságot és szerelmeket rombolt erkölcstelen tolvajsága. A z emlékképek legalább ** úgy szorongatják és félelemben tartják Martint, mint a lehetséges pusztulás fenyegető réme. Gyötrődve meg kell küzdenie a bűnös élet emlékeivel is. A bűnhő- dés regénye akkor ez a mű? Erre a lehetséges magyarázatra is gondolhatunk, hiszen az utolsó fejezetben tudjuk meg, hogy Martin igazában nem élte át reálisan a sziklára ki- vetettség állapotát, csak a hajótörést követő haláltusájában futott végig tudatában lehetséges sorsának képsora. De éppen ezzel emelkedik túl egyes ember sorsán a regény, s lesz az emberi küzdelem magasabbrendű szimbóluma. Felejteni tudjuk a ripacsko- dó élet-tolvajt, inkább a küzdelem, az emberi akarat erősségének példázatát látjuk a regényben. Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor William Golding regénye méltán sorolható azok közé a művek köFORGÁCS KÁROLY: BÉKE A menő és jövő napok bolygói robbannak köröttem. Álmokban küzdőm át magam közöttük kínban és gyönyörben. Sem itt, sem ott nem kérdezik hová megyek és honnan jöttem, jaj, már csak nekem gond a gond, hogy össze ne csapjon fölöttem az ég s föld közt dübörgő hullám. Hisz az sem öröm és gyönyör, ba milliárdnyi csillag hull rám! Lomb-padláson feszülő háló. gyümölcsök között ringó ágya lenne jó: alattam a föld beőltőztetve sok virágba, fölöttem kéken folyó ég ahogy a fényeit rámhányja; a csend zúgna fülsiketítőn, a méh-zöngés harsogva zsongana mint gránit-szikla kolostorban az alkonyt köszöntő zsolozsma; a béke vajaskenyerét átharapná éles fogam, béke ezüst vesszői bokrot szőve ülnének hűs patak medrébe, csendes órák vize átfolyna köztük habos fodrokban égve s a babos fodrok hátán úszna felém ringva a béke ... béke ... LELKES MIKLÖS: Szőlőhegy A szőlőhegy mögött egy sárkány alszik és szuszog lerészegült és kerge fák bogárkörök egy kecske vén arcából a fehér mekeg ha ezer évig itt kapálod s a karók sorát igazítod a mese mélyül édesül az édes íze egyre mélyebb a csillagok elpárolognak göröngyös úton fut a föld ha ezer évig itt kapálod a meséből láng-villanás lesz láng-villanás lesz súly idő vagy csak erdők roppant nyugalma villás madár a furcsa kékben mely clkkcakk.iait szerteszórja míg ballagsz eltűnő napórák lekonyult mélypiros virágok a felhőd égnek, tétováznak t a begy árnyéka egyre nő zé, amelyek — mint Hemingway regénye, Az öreg halász és a tenger, vagy üo- lohov világhírű műve, az Emberi sors — az emberi helytállás örök érvényű jelképévé nőttek. A Ripacs Martin a modern epika érdekes példája is. A regény hagyományos epikai formái (szabályosan bonyolított cselekmény, időtechni- ka stb.) tűnnek el, illetve alakulnak át. A cselekmény részletező, hagyományos bonyolítása helyett a reális mozaikképek és a képzelet emlékező színfoltjainak váltakozását kapjuk. Ennek felel meg az időtechnika: úgy látszik, mintha a modern regény már ismert vívmánya szerint itt is csak remekül alkalmazott szimultanizmusról lenne szó. Sajátos egyidejűség ez, hiszen Martin reális megpróbáltatásaival egyszerre nehezülnek lelki küzdelmei is. Ahogyan nő a természet ereje az összeroppanó értelem ellenében, úgy nő a félelem, a rettegés, de ugyanakkor a vágyódás is az emberi közösség után. Ezt a szabályosan modern” technikát azonban az író az utolsó fejezetben szinte semmivé zúzza azzal, hogy a reális és irreális kettős szféráját egyetlen — harmadik — körbe vonja, és mindent a haláltusáját vívó ember képzeletének villanásnyi fellobbanásához köt. Írói eljárásnak furcsa lehet, de azt az értelmezést támogatja, a szerkezet segítségével, amely szerint a regény' az emberi küzdés merész parabolája, egyetemes jelképe. Vf égeredményben Wil- * Ham Golding regénye olvasmányának nagyszerű, izgalmakban bővelkedő, és esztétikai jellegzetességei is merészen modernek. Dicséretnek talán ennyi elegendő. Bizonyára nagy érdeklődéssel olvassák el azok az olvasók, akik szeretik a rendkívülit, az újszerűt, és érdeklődnek a modern világirodalom iránt. E. Nagy Sándor BORISZ PASZTERNÁK: HULL A HÓ Hull a hó, hull a hó, vágyuk e csillag-csodákra a geránium virága, az ablakban ámuló. Hull a hó s a zűrzavarban mindent, mindent felkavar, száll a lépcsőház és lassan száll a keresztút-kanyar. Hull a hó, hull a hó, és már nem is hóhullás van: az ég jön'le rossz ruhában, ő a földre utazó. Mint egy vén csodabogár, felső lépcsőfordulóban bújócskózik, jön titokban s a padlásról földre száll. Mert az élet sose vár. Fel sem eszmélsz s már karácsony ér utói, majd fürge lábon az újév, a január. Hull a sűrű. sűrű hó. Mindig a nyomába térve talán ilyen lassuló s ugyanilyen gyorsuló az időnek is a lépte? Talán így következik, ahogyan a hó esik, > évre év s vers vershez érve? Hull a hó. hull a hó. s mindent, mindent felkavar: száll már a havas sétáló, a csodálkozó növények és a keresztút-kanyar. (Szokolay Károly fordítása) POLNER ZOLTÁN: Egyetlen felelet Tiborcok ünneplő unokái, hajnal-vértü ezredek: soha el nem fáradok, soha meg nem alkuvók, hittel sereglő sereg tűzből támadt fergeteg elvtársaim, az öklök komor erdejében piros zászló a fény s ti minden kiáltásra egyetlen felelet vagytok. Megsimogatjátok a gyerekek haját és elmondjátok a rettegés iszonyú kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot, amit a gyárak hűsége kovácsolt. FARKAS ANDRÁS: Lobogni kezd, S2QMQRV Rl étjy 0 Ezt a históriát nem azért mesélem el első személyben, mert azt a látszatot akarom kelteni, hogy. velem esett meg. Még csak azt sem állítom, hogy barátom, Jóska, szorul szórá így mondta el. Szóval, megettem az ebédet, s még volt tíz perc időm. Gondosan megpuhítottam egy Harmóniát s rágyújtottam. Három percig dohányzom. utána a büfében iszom egy rövid szimplát, az öt perc. Két perc alatt kényelmesen felsétálok a szobámba, s pont kettőkor dolgozom tovább — ez volt a tervem. Tízperces terveket egyébként nem szoktam készíteni. De akkor Annus már egy hete a Mátrában volt. úgy éreztem magam, mint egy kitett csecsemő, s hogy jobban teljék az idő, minden percemet előre beosztottam. No, mindegy. Szóval, ültem az ebédlőben és cigarettáztam, és Annusra gondoltam, hogy már egy hete a Mátrában van. Akkor, jött Hantos Gyuszi és mellén: Ült. Én ezt a Hantos Gyuszi t nem szeretem, Ez a Hantos Gyuszi, kérlek, egy fecsegő vénasszony, ez a legszíveseb • ben a saját ügyeiről is másoktól értesülne, ennek az a legfőbb öröme, hogy közügyeket csinál az emberek magánügyeiből, nincs az az apró magánügy, amit Hantos Gyű- ’ szi hangyaszorgalommal át ne alakitana közüggyé. Hoz- za-viszi a híreket, mint méhecske a virágport. E tekintetben hihetetlenül áldozatkész, gyakran látom, hogy ebédidejének egy részét is közügyek létesítésére fordít ja. Az egyik percben még a földszinten súg valamit Ke- nedinének, a következő nercben már a harmadik emeleten látom félrevonulva sus- morogni Pap Jolival. Ez a Hantos Gyuszi, hogy mindenkinek elmondhasson mindent, olykor munkaidő után is ben' marad, persze másnap csúsztat. Egyszer valamelyik kis. moziban meglátta Borsost. bérosztály vezetőjét Macával, a titkárnőjével. Ezt ha rom nap alatt annyira átalakította közüggyé, hogy Fásiné a termelési értekezleten is szóvá tette, s szerte a városra n Borsosról és Macáról heréitek azok is, akik nem is ismerték őket. Hát szóval, ez ilyen ember ez a Hantos Gyuszi. Kinyomoz, megfigyel, íoMikor az erdő szélén, délutánon. A lassan száradó, szelíd szerelmek Búcsúzóul sóhajt, párát lehelnek, S lehunyt szemmel gazdát keres az álom, Mikor a fák hegyén és zöld kaszálón Nyoma sincs harsogásnak vagy zörejnek. A kóbor árnyék mindent nézni enged. Hogy aki célt lát, nyomban rátaláljon, i Ekkor megérkezik a bölcs, a jámbor Tudós, aki hazátlan, néma vándor, Körülmatat a térben s időben. Gyufát gyújt tétován éé odatartja A lombhoz és a száraz, tarka-barka Világ lobogni kezd, recsegvc-rőlen ... SZÁNTÓ GÁBOR: ÍGY Tíz részre szaggatom bőrömbe csavarom szemem varrógépével fércelem testem idegzsigereivel átkötöm úgy adom huzatnak rá a levegőt téknőt lavórt vasalót életünk egyszerű alkatrészeit az első és utolsó sort toliamból a tintát percnyi véremet tenyeredbe csöpögtetem az életem testedbe költözik HARMADIKNAK. RASZUL GAMZATOV: Széljegyzetek, a könyvről Minden oldala egy nyíló ablak, melyen át a világba pillanthatsz. ★ A világot mutatja meg és sorsáról beszél veled. •k A könyv mindig tükre a bölcsnek benne vonási tükröződnek. A könyv oly kincseket ad, melyekért gyilkosok nem lesik életed, s nem törnek rád tolvajok! (Kovács Sándor fordítása) egy hete a Mátrában volt és nagyon hiányzott, nem tudom, mondtam-e már. Most néhány másodperces szünet következett, s szinte hallani véltem, mint telik meg Hantos Gyuszi villamos feszültséggel. Idegesen rágyújtott, s nem törődött a gulyáslevessel, amely már ott hült az asztalon. — Lány? — kérdezte végre fojtott hangon, első kérdéseként az ismert társasjátéknak, abban reménykedve, hogy további néhány kérdés után tudni fogja az illető pontos nevét, címét s léziye- gesebb életrajzi adatait, — Asszony — mondtam —• férjes asszony. Megdöbbentett nézett rám. Ekkora örömre nyilván nem számított. Alighanem a legszívesebben máris szaladt volna a vállalati megafonhoz, hogy egyszerre súgja a fülébe a Halimpex valamennyi dolgozójának: „Csornai József, a Halimpex tervosztályának harminchét éves, nős, de jelenleg szalmaözvegy dolgozója azért lehangolt már napok óta, mert szerelmes egy fér jes asszonyba. Csornai József lelki válságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a sarki patikában nagy mennyiségű aszpirint vásárolt a napokban, a mérget azonban elősiető barátai az utolsó pillanatban kicsavarták a kezéből”. Hantos persze nem szaladhatott a megafonhoz, már csak azért sem, mert még anyagot kellett gyűjtenie. — Nem könnyű neked, Jóska — mondta az együttérzésnek immár olyan magas fokán, amelyet nem tudtam megrendülés nélkül tudomávábbad, megbeszél és tanácsol. Mondom, leült mellém. És a vállamra tette a kezét. — Te Jóska — mondta nagy bizalmasan —, lehangolt vagy te az utóbbi időben... És nézett rám apró szürke szemével, mint aki azt mondja: öntsd hát ki előttem a szívedet, barátom, mitől se tarts, én majd gondoskodom arról, hogy huszonnégy órán belül rólad -beszéljen az egész környék. Férfiak vagyunk, beszélj hát, kónnyíts a lelke- den, hogy konkrét taná"S'>t adhassak neked, te kedves barát... Én azonban csak bólogattam, hümmögtem. Erre Hantos Gyuszi még közelebb hajolt s azt kérdezte: — Nőügy? Nem tudom, hogyan jutott eszembe, hogy beugratom. Nem vagyok valami tréfás kedvű ember, a beugrató tréfákat pedig egyenest meg' t:- tem. De olyan sok megértéssel nézett a szemembe s már eleve annyira osztozni látszott életem nehéz pillanataiban, hogy elhatároztam: ked - vét töltöm. — Nőügy — mondtam még halkabban, mint ő és csak néztem a linóleumot a talpam alatt. Annus akkor már \
