Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
A gazdaság Igazgatóját — miután az udvaron szokása szerint végignézte a reggeli munkakészülődést a napijelentések alapján adott egykét tanácsot az agronómu- soknak, majd a terepjárón végiglátogatta a fontosabb munkahelyeket — az íróasztalán a márvány tintatartó- hoz támasztva egy kék színű boríték várta. Meglepődve forgatta a borítékot: „Hogy kerül ez ide, hisz este tizenegy után menteim haza, akkor még nem volt itt. a postát ped'g csak dél felé szok- i ták meghozni a faluból?” A borítékom nem volt postabélyegző. A halastavak felől zivatar készülődött Az iroda előtt a bukszusok közt időn- i ként meg-megbillentek a ! kerti díszgömbök, az épület i ereszén egy meglazult bádog- j lemezt makacsul zörgetett a I szét „Még ma szólok, hogy seögelje meg valaki”, — határozott az igazgató, aztán a világossághoz lépett és felbontotta a borítékot A vonalas füzetlapon rendetlenül kanyarogtak a ttntabetűk. t „Én, Becze Gáspár takarmányai, a mai napon felmondom a munkahelyemet A felmondási idő után más munkára szeretnék menni. Kérem az Igazgató Elvtársat hogy távozásomat engedélyezze. Elvtársi tisztelettel, Becze Gáspár állattenyésztő.” Az Igazgató a papírt visz- szatette a borítékba. A kis rézlóra pillantott mely az öreg imodaszekrény polcáról kényeskedve nyújtotta ld a nyakát Mi üthetett ebbe a Becze Gáspárba? — tűnődött az igazgató az arcát babrálva s maga előtt látta Becze Gáspár tagbaszakadt nehéz alakját amelyhez mérten a szerszámok játék- szerű semmiségek voltak, zordul villanó sötét pillantását, s a fontoskodó mozdulatot amellyel ki szokott lépni az istállóból, ha vendégeket vitt hozzá Becze Gáspár székely telepes volt A háború utolsó hónapjaiban egy végéláthataitlan szekérkara- vánnal vetődött erre a környékre. A karavánból néhá- nyan itt maradtak, a többiek továbbmentek. Az igazgató emlékezett egy-két éjszakára a nehéz időkből, amikor heteken át él se mozdult a pestissel fertőzött sertéstelepről. Az emberek kétségbeesve jártak-keltek a gazdaságban, s az arcukra volt írva, hogy semmiben se bíznak már. Akkor egy éjszaka a csüggedt, virrasztó csendből megszólalt mellette Becze Gáspár cigarettától összemért hangja. — Az újért meg kell fizetni a tandíjat igazgató élvtárs — mondta. — Csak az a fontos, hogy ha már belefogott. mindhalálig higgyen benpe. Még egyszer elolvasta a felmondólevelet. Nem talált magyarázatot A keresetére nem lehet panasza, töprengett, a brigádvezetője pedig a földije, soha egy hangos szó nem volt közöttük. Vajon mi bánthatja ezt az embert- Csaknem haragos betűkkel ráírta a levélre: „Nem engedélyezem!” Rögtön ki akarta adni az adminisztrátor lánynak, de meggondolta magát. A levelet zsebre tette. Másnap az irodaépület hosszú, ablaktalan folyosóján. »melynek csak a két végén világított be a fény, megpillantotta Becze Gáspár feleségét. A fehér arcú, lapos asszorv. amikor észrevette az igazgatót, gyorsan t>e akart lépni a könyvelésije, de az igazgató utánaszólt. — Jöjjön csak be hozzám egy percre! Az asszony zavartan lépegetett az igazgató után. így sejtette: valami szörnyű perc vár most rá ami Thierv Árpád« Levél vonalas füzetlapon tulajdonképpen nem is az övé, az ura helyett igazságtalanul neki jutott. „Amit nem mondhatok meg, azt nem fogom megmondani” — biztatta magát s a száját makacsul összeszorította, mintha ezzel is növelni akarta volna magában az elhatározás súlyát Az öreg rugók megnyikkan- tak alatta, amikor az irodában leereszkedett a kerevet- re. — Az ura felmondott — mondta az igazgató. Az asszony felemelte a kezét, ■ kissé előre is tartotta. szony. — Az én uram életúnt még nem volt soha, de rossz ránézni, amikor készülődik. És még rosszabb, amikor este megjön. Egyébként nagyon szereti a gazdaságot — Szereti... — bólintott az igazgató. Fürkészve nézett az asszonyra, mintha azt szerette volna tudni, mennyi volt ebből az asszony! túlzás. — Elengedi? —■ Nem én, Becze Gás- pámá Az asszony felállt A szája furcsán elmozdult, mint— Tudok róla, de én semmit se tehetek. — De hát, mi történt maguknál? — Kérdezze meg tőle az igazgató elvtárs. — Pedig én nem engedem el az urát-—Nem engedi el? — Szükség van rá a gazdaságban. ha mondani akart volna va-' lamit, de nem szólt Az igazgató kedvenc tája a völgy hosszában elterülő halastórendszer volt Ha bántotta valami, vagy szeretett volna jól kigondolni valamit — körüljárta a vizet. Aznap estefelé kigyalogolt a tóhoz. Egy ideig a halórrel beszélgetett mindenféle dolgokról, aztán beszállt a ladikba, és még sötétedéskor is a vízen evezgetett Azt gondolta: »Mondhatnám most, hogy én pedig két éve nem voltam szabadságon. Negyvenöt éves vagyok, és a vasárnap is csak egy olyan munkanap nekem, mint a többi. De ezt nem mondhatom nekik. Sokszor féltem, hogy elfáradnak az emberek, hisz nagy dolgokba kezdtünk Esetleg lesz, aki nem látja a célt, csak a napi fáradtságot érzi.. Vasárnap délelőtt egy darabig az új telepítésű gyümölcsösben nézelődött, aztán legyalogolt a faluba. A fehér kőtemplom körül nézelődött, köszöntgetett, mintha keresett volna valakit Végül benyitott szemben a vendéglőbe. A befüstözött söntésben Becze Gáspár könyökölt a pult bádogján. Zavartan köszönt, s elhúzta korsóját az útból. Fekete ruhája, kissé feszült rajta, mintiia kinőtte volna. Az igazgató is kért egy korsó sört Becze Gáspárra pillantott, és megemelte az italt Becze Gáspár nyaka Izzadni kezdett, és úgy gondolta: lehet, hogy vörösödik is. Meg- ittáík a sört Egy felperdült szélű biztosítási plakát alatt többen kártyáztak. Közülük valaki megcsörgette a pénzét — Egy rundó rumot! — szólt át a vendéglősnek. A misének is vége volt, né- hányan áttörtettek a temlorn- bóL A söntéspult előtt jókedvűen dobogtak lábukkal, mintha egy hosszú téli útról érkeztek volna meg a kályha- meleg szobába. — Jön felfelé a telepre? — kérdezte az igazgató. — Mehetek — mondta Becze Gáspár, és megint izzadni kezdett Fent jártak már a dombon, ahol hajdan a rosszemlékű cselédlakások sorakoztak, amikor Becze Gáspár megszólalt — Milyen embernek tart most engem? — kérdezte. Az igazgató nem szólt Mentek egy darabig. — Mondja meg, hogy milyen embernek tart engem? — makacskodott Becze Gáspár. — Megírtam azt a felmondást Biztos, megvan a véleménye. Nem? Az igazgató megállt Néhány szál szőke haja vidáman hajladozott a fején. — Láthatjal — mondta derűsen. S elindult tovább. LELKES MIKLÓS: cr t ott lent a völgyben varjú-árnyak lábunk a hólepett időn amikor csak a hó világít nagyhirtelen feláll a hegy hátán szétkúszált lassú szél toronymagas fák ingának egy nagy bagoly forgó szemében szeretnék élni most veled s emlékezni a pillanatra mikor arcunkba annyi szöcskét tüsszentett a tavaszi szélben a komoly időt értenünk kell utat tévesztő fák között — oldalunkon szűkös tarisznya lábunk alatt a hó elalszik és mesebeli mosolyodra hunyorítnak a csillagok" ANATOLIJ BICTJJEV: Szivárvány Eső zúdult le, s dühödten tépve a domb meredek tomporát, fekete, vad vízcseppek káoszát * pattogtatta vissza az égre. De immár egy-egy csöpp hull csak. a haragos ég kegyes újra, héíszínű szivárvány húrja pendül a fellegek főié. Nézd odafenn a tüzest, ragyogót! Bár feszíthetne közös ember-erő a Főid fölé ily csodás lobogót, hogy ne hulljon többé ólom-eső! (Bán Ervin fordítása) DEVECSERI GÁBOR: Három csendélet L Egy fa alatt karosszék, A karosszék fölött fa. Köröttük kert. Mindez a kert közepén. Itt egykor emberek éltek; Ez az egykor most van. Tiszteljük magunkat 2. A gondolataim fehér libák. mik szétszórva, zöld égen legelésznek, mert pihenek és szabadságot adtam gazdájuknak, az észnek. 5. A bimbó oly kevéssé vár, akár a nyomda míg nézem és töprengek, ő magából az elhatározott formát kinyomja, mely illatos és szép, akár az álom: kár volna korrigálnom. »-tét S«««»♦♦♦*»•♦♦♦♦ »4*»fr tHfrfrfrfrfr♦ ♦»»♦»»♦■»♦ ♦»»»»»» Fenátcel Judit éj±. fii áf/Wfw — Az biztos — helyeselt az asszony. — Nem tetszik neki a tehenészet? — kérdezte az igazgató. — Nem a munkával van baja. — Hanem? Az asszony az Igazgatóra pillantott. Hirtelen elvörösödött mintha tetten érték volna. — ö jobban el tudná ezt mondani. — Mondja el magal — Én? — bizonytalanodott el az asszony. — Mondja csak! — Megmondhatóin. A vasárnapok nem tetszenek neki. — A vasárnapok? — csodálkozott az Igazgató. — Mi baja van a vasárnapokkal? — Az, hogyha az uram vasárnap nem öltözhet fel, nem mehet le a vendéglőbe, és nem több, de legalább egy pohár sört meg nem ihat akkor vége. Ha ez nincs, akkor egész héten Ideges, nem találja a helyét. A brigádvezető ugyanis hónapok óta minden vasárnap munkára rendeli. Azt mondja neki: Gáspár, te már nem vagy fiatal! Neked úgyis mindegy... Nem fiatal? Valóban, de egy ötvenéves embernek Is vasárnap a vasárnap. — Szóval, a vasárnapok miatt akar elmenni a gazdaságból? — Látni kellene őt vasárnap pirkadatkor, igazgató elvtársi — mondta az aszSaját romjait őrző parasztház. A hosszú csapott tetű alatt sziette barna ajtók. Szoba, konyha, kamra, megint szoba, kiskonyha, padlásföl- járó. Az öregasszony a gangon üldögélt. Lábánál szakajtó, keze felől teli kosár csöves kukorica. — Mindent megnéztél? — Mindent. Tímár széket. húzott a kosár mellé. Gépiesen nyúlt a kukorica után. Keze az esze nélkül is tudta, hogy Itthon nem lehet tétlenkedni. Az ölbe tett kezű ember haszontalan. Az öregasszony tán álmában is morzsolja a kukoricát — Szóval, mindent — Mindent hát. — És észrevetted? — Észre. \ — A múlt héten elvitte a kisbaltát. — Odaadta neki anyám. — Kölcsönadtam. Azelőtt meg összeszedte a szerszámokat Csak egy kalapácsot hagyott — Minek engedi, ha aztán sajnálja? — Mindig mondom, csak kölcsönbe, fiam. De nem hozza vissza. — Kölcsönbe se adja. — Könnyen beszélsz. — Minek kérdez? — A mázsát akarja. — Kölcsönbe. — Nem. Egészen. Azt mondja, itt csak megeszi a fene. — Hadd egye. — Köll neki a pénz. Épít — Végre. Legalább nem jön a nyakára. — Lebontaná a házat — A magáét? — Apátoké volt — Ti vagytok az örökösök. — De anyám a haszonélvező. — Azt mondja, nagy ez nekem egymagámnak. — Ezt már ismerem. — Úgyse tudom rendbetar- taoi. — Az se az Ő baja. — A részit akarja. •— Tizenöt éve hallom. — De most nagyon akarja. — És anyám? Hova menne? — Arról nem beszél — Mikor Járt itt? — Tegnapelőtt Hallotta, hogy jössz. — Na akkor ne kerülgessük. Én megmondtam neki tavaly télen, hogy nem egyezkedünk. — Mégis idejön. — Mikor? — Még máma. — Anyámnak is megmondtam, hogy nincs vele semmi dolgom. — Te ilyeneket ne mondjál a testvéredre. Idősebb is ná- lád. — Még biztassa. Hova megy, ha elviszi a házat a feje felől. Magát se lehet megérteni. Siratja a kisbaltát a házat meg utána hajítaná. — Nem hajítom. De a fiamat se hajítom ki. Fiatal, hát törekszik. A családjának szerez. Jön. — Honnan tudja? — Ismerem a kopogását. A sarokról megismerem. A kisbabáról ne szólj, a mázsáról se. — Szólhatok egyáltalán?... — Gyere csak, Sándorkám. Az öcséd is előkerült reggel. Nagymarkú, sovány ember. Csak csontja van, meg vékony, száraz bőre. Az étel kipirosítja, de nem hizlalja. — Hát itt vagy? — Látod. — Köszönten! jött A ne- vemnapjára. Hozott egy szép pöttyes parket ruhát. Megmutassam? — Hagyja csak, elhiszem. — A gyerekek? — Megvannak. — Böske? — Ö is. Nyomorgunk a máséban. — Nem mindegy az, kié? TI lakjátok. Szűkén vagytok? — Szoba-konyha A szokásos. — Nagyobbat szeretnél? — Azt szeretném, hogy a magaméban legyek. — Hallom anyánktól. — Mit hallottál? — Hogy belekezdtél a háziba. örültem neki. — Korán örültél. — Annak örültem, hogy így gyarapodtok. Te mindig házat akartál. — Nahát most meglesz. Mert nem hagyom magam lerázni. — A tavalyi vitát nem folytatom. — Ez nem a tavalyi. Ez egy másik. — Mit akarsz megint? — Ezt a disznóólát le bel! bontani. — Ugyan miért kellene? — Nekem szükségem van a bontásanyagra. Azért — Szerezz máshonnan. Mit alkudozol anyánk házára? — Apánké volt — Az ugyanaz.
