Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Emlékszünk még a lódenkabátra ? Meg a micisapkára? És arra, hogy a rúzs legalább any- nyira „osztályidegen” volt, mint a körömcipő? Az összevont, rosszalló, sőt gyanakvó szemöldökre, ha nyakkendőt hordott valaki? És a lázas, lelkes, örökké mozgó, tervező beszélgetéseinkre, amelyekből úgy sütött a politika, hogy szinte beleperzselódtünk a gyönyörűség-. tői? — ... bezzeg most. *.! És ebben a „bezzeges” megjegyzésben sok minden bennfoglaltatott. Bennfoglaltatbtt, hogy most funkcionáriusok. vezetők és vezetettek a divatot követül, hogy a nyakkendőnek nem polgárjoga van, de törvénye szinte, hogy hordani illik; ben- nefoglaltatik e megjegyzésben a bőrkalap és főnök összevont szemöldöke, ha kolléganői ápolatlanok, nem eléggé divatosak, tőlük telhetőén nem eléggé csinosak. De ebben a „bez- zegben” az is benne van. hogy mintha a divatban nem lenne már benne a politizálás divatja is. Mintha levetett lódenkabátjainkkal együtt levetettük volna politizáló kedvünket és a régi, pezsgő lázat — egy kis szójátékkal — csak a pezsgő láza váltotta volna fel. Az őrök kérdés ugye: hová jutott fajzatunk? Bezzeg! Egy érdekes, híres és kaján regény hőse a Sánta ördög, aki. vagy amely — tessék választani — sorban Divat és politika leszedi a házak tetejét, hogy bepillantson a házak belsejébe, a lakók életébe, az emberek titkos gondolataiba tehát. Hogy megtudja, mi rejtőzik valóban az emberi álarcok mögött. A Sánta ördög idejében nem volt presszó, nem volt ultiparti, vállalati muri, nem volt „HÉV-vel a szabadba”, illetve Trabanttal családi kirándulás a Balaton mellé, vagy a Bükk erdeibe. Ha mindez akkor is és így lett volna, felesleges lett volna kárt okozni a házak tetejében. gondot okozva a KIK-nek és magunknak: mikor jön, s jön-e egyáltalán a KIK embere. Mert most ezernyi módja és lehetősége van, hogy kötetlenül, „álarc nélkül” nyilatkozzék meg az ember: mindenről. A divatról, a nőről, kedvenc csapatáról, egy filmről, a televízióról, a munkáról és a politikáról. És.ha figyeljük egymást, s tesz- szük ezt akarva néha, de legtöbbször akaratlanul is, r.os akkor úgy érzem, nincs ok a komoly és keserű bí'zzegezfisre. A minden falra pingált, táblákra festett, mindenütt és únos-untalan citált jelszavak leköüöztek ünnepi és ezért egy kicsit mindig idegen helyükről, mellénk, közénk a mindennapi életbe. A munkáról nemcsak a termelési értekezleteken, gyűléseken esik szó — talán ott még kevés is —, hanem baráti poharazás, csevegés közben is, sőt ott csak igazán. Tervek, gondok, ötletek, bíráló megjegyzések, dicsérő szavak, a munka mindennapos problémái forognak, seregnek körülöttünk Hófehérke nyüzsgő, dolgos törpéjeként, miközben — kikapcsolódunk. Politika-e mindez? Kétségtelen. Akkor is, ha dicsérünk, akkor is, ha morgunk, vagy szidunk valamit: alakítjuk a magunk és a köz véleményét, emésztünk valamit, hogy szinte a zsigereinkbe fészkelje magát mindaz. ami sorsunkat gyarapítja. És — uramég! — mandzsettagombos fehér ingünkben, új öltönyünkben kipáváskodván magunkat, nem beszélünk-e, nem beszéltünk-e eszméről, igazságról. Vietnamról, Kínáról, Leninről és a kétfrontos harcról, a párt politikájáról és egy helyesnek, jópak ' igazolódott politika pártjáról? Konyak mellett is. fröccs mellett is, a Balaton mellett is, s a Bükk öreg tölgyesei alatt is? Dehogynem. Még az is, azok is, akik azt hívén, hogy most már nem kell politizálni, hát nem is politizálnak, csak a véleményüket, gondolataikat mondják el erről-arról. Gondolván, hogy ez természetesen nem „a” politika. Néhány éve úgy forgattuk, mint valami véres kardot e fogalmat: „fridzsider—szocializmus’. Joggal, okkal is tettük, de kissé önmagunkat is ijesztgetve tettük és mondtuk. Aztán új fogalom jött, magába zárva a régi tartalmat, a „gebines—szocializmus”, Ez a fogalom is helyes, jogos és okos volt: jelzett valamit. Azt, hogy még mindig vannak — és nyilván lesznek is még — olyanok, akik a világ dolgai alatt csakis a maguk kis világának a dolgait értik és érzik, s ha megfájdul a foguk, nyilván sajog az az egész világnak is, s ha nekik valamire megfájdul a foguk, azt kutya kötelessége megadni az önzetlen világnak-. így igaz ez. mind igaz ez. De én talán kissé optimistább vagyok, mint jogos és okos: mégsem ők determinálják a mi társadalmunkat. Nem az ő eleganciájuk a mi „divatunk”, nem a miénk, akik modern szabású öltönyben modern szabású gondolatokat érzünk, nem az ő eleganciájuk, akik ugyan modern szabású öltönyt hordanak, de lódenka- bátú lélek rejtőzik alatta. ★ Bezzeg most? Most is, minden bezzeg nélkül! Hatvani fiatalok Színházról és sportról álmodoznak Miért haragszik Móricz és Hemingway ? Az Univerzum keresi az utat Ki mondja meg — helyettük? Lehetnek Többségük vagy húszán, gimnazista, de akad közöttük szakmunkás- tanuló és tisztviselő is. Illedelmes karéjban ülnek, feszes tartással, már szinte mereven. Azt hinné az ember, megered belőlük a szó, ha valaki életükről, terveikről álmaikról kérdezi őket. De nem ez történik. Már lassan kínossá válik a hallgatás, a zavart mosoly, a kapkodó, egymás arcát kereső tekintet néma játéka, amikor végre megszólal Monori Zoltán, aki a Selypi Cukorgyár könyvelője: — Jó volna egy állandó színház Hatvanban. A gondolat, ahogy szavakká formálódott, mintha mégmerevedett volna. Senki sem kap rajta. A többiek csak hallgatnak. — Ha nem is állami színház lenne, csak amolyan mű- kedvélők együttese — magyarázza a fiatal könyvelő, mint aki érzi, hogy ezt az ötletet magyarázni kell —, akkor is. Van itt annyi tehetséges ember a városban, hogy belőlük kikerülne egy színjátszó csoport. — Mindenért Pestre kell utaznunk — panaszolja most már bíztatás nélkül Dents Erika, az újhatvani gimnázium tanulója. — Ide csak egy ugrás Pest, szokták mondani. De az utazás is idő. Es tanulni is kell. Nem könnyű ez így. . Most már felenged a fesz- szesség. Harangozó Miklós, a városi tanács gazdasági előadója is szót kér. ö élvonalbeli sportolókkal szeretne találkozni, - tőlük élménybeszámolót hallani. , Aztán folytatódik a sor: igaz, van a művelődési háznak is ifjúsági klubja, de ott szinte mást sem csinálnak, mint táncolnak. A cukorgyári új, művelődési ..palotában" viszont nagyon sok lehető get kínálnak a fiataloknak, még motoros szakkört is. Ez utóbbit irigykedve említik. Es itt, a könyvtár Univerzum klubjában? Ez is jó, minden hétfőn találl Szhatnak itt este héttől tíz Aztán elkezdenek „bölcs :.-vedni". Körülöttük a polcok tömve könyvekkel Dekoráció, díszlet a sok könyv? Vagy hasznosítják azokat eszközként is? Egy héttel ezelőtt is jó néhány könyvet vettek kézbe: azokból készültek egy jövendő műsorra. Korábban nagyon hivatáloskodo, nagyon merev előadást hallgattak /Végig, ás ez megülte őket. Vi- •tkozni szerettek volna, érvelni, keményen, őszintén, de nem volt szabad ezt tenniük. Ezért voltak olyan fagyosak most is kezdetben. Nehogy „eltolják a dolgot”, aminek újabb kioktatás lenne a következménye. Bizony, nehéz így. Kama- szos gátlásaikat nem várt tiltó táblák .fokozhatják, összezavarodnak, nem tudják, mit tehetnek. , Pedig olyan jó volna igazi, második otthonra lelni a városban egy ifjúsági klubban. Ahol azt mutathatná meg mindenki, amit tud, amihez a legnagyobb kedve van: verset olvashatna fel, az egyik saját költeményét, a matematika izgalmas törvényszerűségeit magyarázhatná más, hegedülhetne, aki ehhez érez indítást és a végén egy kis tánc is kellene. Miért nem táncolnak itt, a klubban? Azt nem szabad. Hemingway és Móricz — fél bőrkötésben a polcon — megsértődne. Itt csak ülni szabad, órákon át, illedelmesen, jól nevelt fiatalemberek módjára. — Nemrég alakultunk újjá — magyarázza a klub vezetője, Kocsis István, a városi népművelési felügyelő. — Eddig még csak próbálgattuk a lehetőségeinket. Rövidesen majd rákerül a döntésre a sor: milyen kereteket állapítsunk meg önmagunk számára. Milyen foglalkozási formákat válasszunk? A magnó ezen az estén már — Hát kérem ... úgy véljük ... úgy látjuk jónak, hogyha e kérdésről nem írna a sajtó, ha nem foglalkoznia e kérdéssel, mert ugyebár, ez nem a sajtó nyilvánosságára tartozik ... — Miért, milyen kérdésről van szó? — Noskedves újságíró elvtárs, ez olyan kényes kérdés, s mint tudja, az ilyen kényes kérdéseket felesleges kivinni a széles tömegek közé, mert félre- magyarázhalnák, helytelen következtetést vonhatnának le, ami ugyebár... — Nem értem egészen, hogy miért lenne baj az, ha az úgynevezett széles tömegek is megismerkednének az említett kényes kérdéssel, természetesen úgy, hon <* sajtó azt hepolgárjogot kapott. Ezentúl ott lehet a klubesteken, és a foglalkozás záró részében be lehet majd kapcsolni, hogy Illésék, a Hungária együttes vagy Gilbert Becot bevonul hasson a polcokon sorakozó klasszikusok közé. Hátha azok sem haragszanak meg ezért a merészségért. Még valamit. Többször elhangzott a kívánság: olyat kell adni a fiataloknak, ami érdekli, vonzza őket. Amikor ennek az általános megfogalmazásnak a részletezésére került volna a sor, egyszerre megállt a jelenlévők tudomú nya. Most már az a kérdés maradt meg: ki mondja meg a fiatalok helyett, hogy mit- akarnak a fiatalok. Pedig csak ők lehetnek önmaguk leghívatottabb szószólói. Beszéljenek hát! Mit mondjunk összegezésül? A hatvaniak is törekvő- ek, érdeklődők, szeretik a szép és okos dolgokat, de mert csak tizen- és huszonévesek, a vidámságot is. a táncot is. Ha ezeket együtt, egy helyen találhatják meg, egy klubban — mindjárt jól érzik magukat. Adjuk hát meg ennek a lehetőségét. A szigorú felnőttek pedig, mielőtt döntenének, emlékezzenek arra, hogy kamaszkorukban nekik is milyen vágyaik voltak. A fiatalokat csak önmagunk egykori fiatalságán keresztül lehet megértenünk. G. Molnár F. Múzeum a lakásban Hegedűs Béla, a hevesi mozi dolgozója fél évszáza- ! da gyűjti Heves megye tör- j ténelmi és kulturális emlé- [ keit. Múzeumnak beillő lakásában megszámlálhatat- , lan mennyiségű, nagy érté- i kű régiség található már. Az amatőr műgyűjtő „kincseinek” nagy részét a köz- j ségi tanács a jövő évtől ál- j landó kiállításon mutatja be ! az érdeklődőknek. (MTI foto: Bakos Ágnes í felv.) i fygUirk #•*€&***£ December Az év utolsó, tizenkettedik hónapjának neve is latin eredetű. A latin decem (tíz) számnév adott alapot a men- sis December (tizedik hónap) jelzős szerkezet meghatározó tagjának. A számbeli eltolódás alapja, hogy a március hóval kezdődő római naptárban december hava valóban a tizedik volt a hónapok sorában. Régi naptárainkban igen gyakori neve e hónapnak: Karácsony hó és Bak hava. A magyar nyelvújítók a következő magyar nevekkel próbálták helyettesíteni az idegen nevet: Télhó, Fagyhó, Fagylos, Fagyláros, Fagytö- nös, Havas hó. Véghó, Pihenő hó, Víganlátó, Víganlakó hó stb. December regulás, jeles napjaihoz (Borbála, Miklós, Luca, Karácsony, Tamás) nagyon sok népszokás kapcsolódott. Elnevezésük is értékes adatok a magyar nép nyelve szókincsének nagyságához: lucázás, kurkálás, kotyolis, suprikálás, betlehemezés, kántálás, kolindálás, ostyahordozás, durgulás, kongózás stb. Szólásainkban leggyakrabban a Luca napja szerepel. Vidékünkön is ismert szólások: „Soká készül, mint a Luca széke — Olyan a háza, mintha lucáztak volna benne (rendetlen, szemetes a háza). A disznóverés, a sertésve- retés, a disznóölés napja volt Tamás napja. Erre utal a tamáshája régi szavunk is Ezzel az összetétellel nevezték meg a gyógyírul használt hájat. Eger és környékén, a palóc közösségekben havunkkal kapcsolatban még sok érdekes, lassan elavuló szokás és szólás él. Érdemes lenne ezeket is összegyűjteni és értelmezni. Dr. Bakos József, i nyelvtudományok kandidátusa Megjelent a Béke és Szocializmus október—novemberi száma A folyóirat kettős számában több nagy jelentőségű cikket talál az olvasó. I. Nor- lund, a Dán KB titkára A budapesti találkozókról című írásában kommentálja e találkozók eredményeit. A testvérpártok képviselői a leg- utóboi találkozón megerősítették, hogy feltétlenül meg kell tartani a nemzetközi tanácskozást a korábban jóváhagyott napirenddel, s meg kell vitatni az imperializmusellenes harccal, a kommunisA KE Ny ES KESCPESRÓj, lyesen, pontosabban az igazságnak megfelelően magyarázná meg az önök szíves segítségépei? — Na látja, kérem, még maga sem érti egészen, aki mégis újságíró, akkor hogyan értené meg az újságolvasó? — De ha nekem megmagyarázná, kedves elvtársam, akkor mi meg tudnánk magyarázni és talán ezek után nem is lenne kényes kérdés ez a kényes kérdés... — Csakhogy ez nem olyan egyszerű, kérem. Itt komplex és összetett dolgokról van szó, nagy összefüggésekről, amelyek nemcsak alapos közgazdasági tájéko-. zottságot, elemzőkészséget és jártasságot, de politikai stabilitást is megkívánnak. — Bocsásson meg, de úgy vélem, hogy olvasóink között nem ke vesen akadnak olyanok, akik jártasak a közgazdasági problémákban, megfelelő elemzőkészséggel is rendelkeznek, nem beszélve arról, hogy meglehetősen nagy azoknak a száma, akik az ön szavaival élve, politikai stabilitással is rendelkeznek... — Mondja, mit makacskodik itt nekem? Ezért kapja a prémiumot? Hogy nem lehel- megérteni, hogy igenis, egy ilyen vállalatnál is lehetnek kényes kérdések, amelyek nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé? ... Punktum. A tájékoztatót befejeztem. — Még egy szót, ha megengedne. Nem a nyilvánosságnak, csak nekem, akinek felkeltette a kíváncsiságát, mi az a kényes kérdés végtére is? — Na jó, ha nem k$a meg, perszonálisán elmondom. Azért nincs spiztbubi a piacon, mert az új típus tervdokumentációit Peme- te kartárs, a technológiai osztály fővezetője elvesztette. Berúgott, mint egy disznó, és élesztette. Beláthatja, hogy ilyen kényes kérdést nem lehet a nyilvánosság elé vinni... — Belátóm, de mikor lesz mégis spiztbubi? — Ha kijózanodik Galagonya kartárs ... — Bocsásson meg, dr az előbb Pemetét moa dott... — Azt mondtam. mert először Pemete vesztette el, aztán meg a Galagonya, ugyanolyan körülmények közepette. Kérem, átok v ezen a spitzbubi-doku- mentáción, átok. (egri) ta és munkáspártok, valamennyi antiimperialista erők akcióegységével összefüggő feladatokat. T. Pavlov, a Bolgár Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke A leninizmus harcban az emberért című cikkében időszerű filozófiai problémákkal foglalkozik. Komócsin Zoltán, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja Osztály- szemlélet — internacionalizmus című Cilikében áz 195G- os magyarországi ellenforradalom tanulságait taglalja, különös tekintettel a nemzetközi osztályharc újabb fejleményeire. A folyóirat Események és kommentárok címszó alatt- ismerteti a csehszlovák kommunista sajtónak a jelenlegi csehszlovák helyzetről szóló cikkeit, kommentálja az amerikai elnökválasztást, a vietnami háború esményeit, az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének eredményeit, a perui és a panamai katonai államcsínyt, valamint összefoglalja a mexikói. i brazíliai, a bolíviai s az uruguayi politikai helyzet kiéleződésével kapcsolatos eseményeket. 1968. december 1„ vasárnap
