Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
^r . TF-z^/f^ t A névtelen üdvözlet üdvözlő lapot hozott a postás. — Ügy látszik, engem is érdemes üdvözölni — mormogtam magamban, miközben gondosan elolvastam az ismert és közismert sorokat, amelynek keretében nemcsak boldog új évet, de eredményes új esztendőt is kíván a ... Kíván a... De ki ? Az aláírás olvashatatlan. Az írás még csak nem is ismerős, hogy legalább dilettáns írásszakértőként ebből tudtam volna következtetni a jó kívánság küldőjének személyere. Üj- ból nekiveselkedtem, hogy megpróbáljam a tintakacskaringók szövevényéből kiokumlálni azt a nevet, aki volt kedves engem jókívánságaival megtisztelni. Nézem jobbról, balról, még tükörből is, nem megy: fogalmam sincs ki írta, sőt úgy vélem, aki írta, úgy irta a nevét, hogy ne is lehessen elolvasni. Magyarán: névtelen üdvözlet. Olyan ez, mint a névtelen levél. Illetőleg mégsem olyan. Névtelen levelet volt szerencsém kapni pályafutásom során nem is keveset és nem is csak olyat, amelyben valakiről ír valaki nekem, hanem olyat is, amelyben rólam ír valaki nekem névtelenül. Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy egy szellemi orgyilkos egy óvatlan pillanatban belemartja az én, vagy a más megrágalmazott testébe tintától csöpögő tollát, s nekem, vagy a másiknak még sikoltani sem érdemes, mert — ki ellen segítsenek? A szellemi orgyilkos ismeretlen, mert névtelen! Nos, a legnagyobb méltánytalanság lenne ezt a végül is mégiscsak névtelen üdvözlő lapot, amely jókat kíván nekem, közös emlékalbumba zárni a névtelen levéllel, amely mindent kíván nekem, csak éppen jót nem. Itt az ember írt •gy másik embernek, az ember iráti tisztelet csendül ki a közhelynek számító szavak mögül. Itt, lám, az az érdekes, hogy nem a szavak, hanem a tény, a megeré- lékezés ténye a döntő. Hogy végtére is miért tartom fontosnak, hogy egy nekem írt és olvashatatlan aláírása miatt névtelennek deklarált üdvözlő lapról e hasábokon megemlékezzem? Hogy mennyiben és miben lehet egyáltalán közügy az én magánügyem? Talán, ha azon meditálok, hogy e kis lapocskát emlékműnek avatom fel, a Névtelen Üdvözlet szimbólumaként, s talán ha még azon is töprengek, hogy egymást és a hivatalokat ilyen névtelen levelekkel „zaklassuk”, s ne amolyanokkal, nos, talán akkor lehet mentségem arra, hogy magánügyemet közüggyé ma gasztosít ottani .,. A hivatásos telefonáló Ilyen nincs. Vagy ha van, akkor a hivatásos jelzőt gúnynak, pejoratív értelemben használják. Pedig mégis van egy ilyen ember, én ismerem és becsülöm ezért a „hivatásért”, amit ugyancsak egy évben egyszer gyakorol, s ami lehet hóbortos ötlet — nekünk. De azoknak?! — Én szilveszterkor, amikor éjfélt üt az óra — magyarázta nekem a minap, amikor az óév-búcsúzóra került a sor és a szó — nemcsak a barátaimat szoktam felhívni. Hanem néhány ismert ismeretlen ismerősömet is. Arról van szó, hogy mint mások, úgy jómagam is ismerek néhány egyedülálló idősebb asszonyt vagy férfit, akiknek tudom, hogy van telefonjuk. Senkijük nincs, vagy ha van, távol van tőlük. Ezeket szoktam én felcsöngetni a pezsgődurrogás, a csókok után és boldog új évet kívánok nekik.. , „Ki beszél ott, kérem?” kérdik vissza rendszerint amikor már a meglepetésen és a hebegő köszönö- mön túl vannak — fdlytatta kicsit somolygó arccal, mint a derűs c-invt elkövető kisdiák. — Egy magyar állampolgár — válaszolom ilyenkor és leteszem a kagylót. Nem nagy dolog, tudom, sőt talán kicsit groteszk ötlet is. de... Mit jelent nekem az a két- három telefon és az a két-három közhely, hogy boldog új évet? Semmit Talán nekik se sokat, legfeljebb csak annyit, hogy egy pillanatra felötlik bennük a gondolat, nekik is jön az új esztendő, s nekik is hozhat valamit még. Mert nincsenek egyedül... Hát igen: hivatásos telefonáló. Lehet, hogy sokan talán kinevetnék érte, de nekem tetszik a dolog. Egy telefonberregés, egy elmondott háromszavas közhely — lám, milyen olcsón lehet az embert boldoggá tenni?! Egy év - három tükörben Az év vége a számvetések ■ideje. Aligha akad valaki, aki ne elevenítené fel magában az elmúlt hónapok kellemes, vagy kellemetlen eseményeit. Három termelőszövetkezet elnökével arról beszélgettünk, mit tartanak az év legjellemzőbb mozzanátá- nak, legnagyobb eredményének. ■ ■ ■ —- Ez az esztendő — mondja Szabó András, a kompolti Üj Barázda Termelőszövetkezet elnöke — számunkra jónak bizonyult. Eredményesen gazdálkodtunk, minden műn- kaegység után 40 forintot tudunk tartalékolni a következő évre. A legjelentősebb eseménynek az új földtörvény megjelenését tartom. Hatására megnövekedett a gazdák munkakedve s így már a kertészetben is volt elég munkaerőnk. Hogy ez mit jelentett? Csupán egy példát említek: pusztán az uborkából háromszázezer forintos többletbevételre tettünk szert — Más kiemelkedő esemény? — Tudományos kutatók segítségével mütrágyázási kísérletet folytattunk. Szövetkezetünk valamenyi táblájából talajmintát vettünk s ennek alapján állapítottuk meg a szükséges műtrágya-adagot. A kísérlet bevált, cukorrépából például öntözés nélkül 330 mázsa termés lett holdanként Érdemes összehasonlítani ezt az 1967-es terméssel, akkor csak 180 mázsa volt. Az idei rekordtermés egyedülálló 3 szövetkezet, de a falu történetében is, sőt azt hiszem, még a járásban sem sikerült öntözés nélkül ilyen termésátlagot elérni. ■ ■ ■ Tóth Ignác, a mezőtárkányi Aranykalász szövetkezet el - nőké gondterhelten emlékezik az elmúlt hónapokra. — Sajnos, ez az év sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A mezőgazdaságba beleszól az időjárás, nehezíti a gazdálkodást egy-egy járvány — s ezzel nem lehet előre számolni. Mégis úgy érzem, nincs miért szégyenkeznünk, bár ismétlem, jobb évet vártunk. Kenyérgabo- ból az aszály ellenére reko termést takarítottunk be, nö- vénytermasztés'n':. állat- tenyésztésünk e’ '"te a kívánt szintet. Nem kis eredmény ez, hiszen három évvel ezelőtt még a mer ' egy He leggyengébb szövi zete nek emlegettek minket. Különösen annak őrülő"'' ^o«v a szövetkezet tags. , uz id. n mindent megtett a" t. hogy eredményesen zárjuk az évet. Mindenki lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozott, ami nem mindig volt jellemző a gazdákra. Sajnos, kívülálló okok miatt nem minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. — Mit tart a gyengébben sikerült év legnagyobb eredményének? — Azt, hogy a nehézségek ellenére is, a tervezettnél több lesz a tagok jövedelme. Reméljük, ez még jobb munkára serkent mindenkit az elkövetkezendő hónapokban. HÍR — Nem Is tudom hirtelen, hogy mit említsek legfontosabbként — mondja Bölkény Gábor, a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet elnöke —, hiszen jól sikerült ez az év közős gazdaságunkban. Gazdálkodásunkon belül talán azt emelném ki, hogy kenyérgabonából egyedülálló termésátlagot értünk el a szövetkezet történetében. Állattenyésztésünk - nagy eredménye pedig az, hogy az idén 6,5—7 hónapos korukban értékesítettük a sertéseket s átlagsúlyuk elérte a 100—110 kilogrammot — Ami pedig már nem csupán tőlünk függ: az új gazdasági mechanizmus árpolitikája igen kedvező, hiszen az idén például növénytermesztésből mintegy 25 százalékkal több bevételünk származott, mint az előző években. Szeretném megemlíteni, hogy ez pusztán az árak változásából adódó növekedés. — A másik, ami szintén az 1968-as év eredménye, az, hogy jelentősen megjavult a kapcsolatunk a különböző vállalatokkal. Elsősorban talán az állatforgalmi, a terményforgalmi vállalatot és a dohánybeváltót említeném. Sem a szerződések megkötésekor, sem a későbbiekben nem volt különösebb problémánk, most először valóban egyenrangú felekként tárgyaltunk egymással. Másnak talán nem tűnik ez különösebb eredménynek, de minden szövetkezeti vezető tudja, hogy valójában nagy siker ez minden közös gazdaság számára. K. L. Kíváncsi fotokamera Annyi, de annyi kalapdísz volt már a történelemben — nem csoda, ha a tervezők a legnagyobb gondban vannak, amikor valami újat kell kitalálni. A belga Denise Langbank kisasszonynak ez sikerült. Neki jutott eszébe, hogy van valami, ami még nem volt kalapdísz: a kalap. „’69 január l (A hiányjel szerepéről) Űj naptáram lapjairól idéztem a címben leírtakat. Az olvasható számjegy felső részével egy vonalban elhelyezett hiányjel (’), az aposztróf helyettesíti a keltezéseinkben eddig írni szokott 19-et Az amerikai, illetőleg az angolszász nyelvterületen terjedt el különösen az a gyakorlat, hogy hiányjellel utalnak az évszám kezdő számjegyeire: „Mexico ’68”, „TV ’67” stb. Ez a gyakorlat újabban nálunk is terjedőben van. A plakátokon, a legkülönbözőbb kiadványok lapjain a megszokott 1968, 1969 helyett ezt olvashatjuk: '68, ’69. A hiányjeles évszámmal élés tehát divatba jött, ezt a gyakorlatot azonban semmi sem indokolja. Helyesírásunk fejlődéstörténete is azt igazolja, hogy a múltban olyan gyakran használt hiányjelek visszaszorulnak, szerepük egyre kisebb lesz. Az egy-egy betű vagy szótag hiányát jelző vesszőt régebben ki kellett tenni pl. a névelő után (a’ szoba), az s kötőszó előtt (jött ’s ment), a ragtalan birtokos jelző után (a’ ház’ teteje). A felsorolt esetekben ma már nem élünk a hiányjelekkel. A Magyar Helyesírás Szabályai azonban az „egyéb írásjelek” között mégis számon tartja, mert ritkán ma is vállal szerepet. Ezt bizonyítják a következő példák is: gazd’- uram, uram bocsá’ stb. A kihagyott hangzó jelzésére szól. gáló aposztróffal gyakran találkozunk az idegen nyelvek-: ben is: a franciában (Tan: év), a németben er ist’s: er ist es, a latinban (sata’st: sata est) stb. Vannak, akik a gazdaságosság jelszavával mentik a hiányjeles keltezést, sőt találkozhatunk már azzal a formával is, hogy még az aposztrófot sem teszik ki, erre utalnak ezek a példák: t68, t69. minivisor 69 stb. Röétd 'közleményünk' záró soraiban hadd köszöntsem rovatunk minden kedves olvasóját, s kívánjak mindnyájuknak boldog, békés s eredményekben gazdag új esztendőt. Dr. Bakos József, a nyelvtudomány kandidátusa Tavaly, amikor szilveszter éjjelén koccintottunk — emlékezzenek csak! — mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis Boldog Üj Mechanizmust . í . Eltelt egy esztendő, ismét pohár a kezünkben, de mielőtt bármit bárhová kívánnánk. valljuk meg igaz lelkünkre: a BUM bevált, az új mechanizmus első esztendeje nem okozott csalódást Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték: munkanélküliség lesz. Hát nem lett munkanélküliség! Azt mondták ezek (az aggodalmaskodók), hogy a mechanizmus óhatatlanul munkaerő-fölösleget hoz létre, ahol tényleg fölösleg van. s ez nem is baj. És mi történt? Olyanformán jártak, mint a bűvész, aki bekonfe- rália. hogy eltünteti a nyuszit a cilinder mélyén, fcó- ku&z-DÓkusz, s amikor felemeli a cilindert nem is egy nyuszi van ott, hanem tizenkettő ... Azonban, ha jobban megnézzük ezeket a tapsi füleseket mit látunk? Azt, h xv csaknem mind icikeÍCV ÉLTÜNK 68-BAN... picike, beért eev szál káoosa- talevéllel. Jól megtermett nagy nyulat alig látni közöttük ... Vagyis sok kis nyuszit kell elővarázsolni áthoz, bora' néhány nagy nymai nagyobb káposztát kaphasson.c Sok-sok kis gépírónőt takarítónőt segédmunkást kell lel- venni ahhoz, hogy — az átlagbér szabályai szerint — a főelőadó, meg az osztályvezető nvulak is jóllakhassanak . j Nos, ha a „nyúltenyésztés” divatba jött az iparban, a mezőgazdaságban az ellenkező folyamat játszódott le. Van nekem egy régi festőművész barátom, aki évtizedek óta festeget falusi életképeket ilyeneket mint: „A nyájat terelő pásztor’, „Markot szedő menyecske”. „Traktorista éjszakai szántáson”, „Fejőnő a Riskával”--. A napokban meghívott a műtermébe nézném meg az idén pingált képeit. Ilyeneket láttam: ,.A bérmunka- ban-ablaktisztító pásztor”, „Az exportcsomagoló fejőnő”, „Tsz-gulyás kefét köt”, „Trak torista tyúkszemvágás közben”. Félreértés ne essék. nem a saját tyúkszemét vágja, hanem a vendégekét a fürdőben, amit a nagyobb jövedelem kedvéért a tsz üzemeltet. Hogy ki. mivel és hol kereskedik. miképp akar pénzt szerezni — feltéve, ho&v törvényes úton — nem az én gondom, ezért az vesse az első követ az ügyeskedő tsz- ekre. aki maga nem ügyeskedik. Mert azért így is megtermett minden az idén a földeken, pedig akkora szárazság volt. hogy már azt hittük, semmi sem lesz és mindennek felmegy az ára. És mégis szinte minden volt: zöldség, gyümölcs, paprika, burgonya. Pedig a növények, a fák ugyancsak aorvadoztak. fel is ment az ára a levélnek, s vele együtt a levelezőlapnak. a táviratnak, meg a különleges postai szolgáltatásoknak. Biz nem sokkal azután volt, hogy véget ért az olimpia, így aztán kutya se törődött vele, hiszen örömmámorban úsztunk, sportolóink nagyszerűen helytálltak odakint, egy csomó aranyat szereztek, egyedül valami labdarúgó akadt, aki — nem ismervén a valutakrízist — az arany helyett inkább a dollárt választotta És, míg fiaink 15 ezer kilométerre tőlünk az aranyakért harcoltak. addig mi idehaza ugyanezt tettük az ezüstökért. A különbség csak annyi, hogy mi nem kapni, hanem eladni akartunk. Micsoda nagyszerű sport volt! Bodicsek. kettős járomfogás, balegyenesek, kemény — de férfias küzdelem a nyílt utcán! Hiába nyugtatták az illetékesek a közönséget, népünk nem hallgatott a jó szónak. csak törte magát a tört ezüsttel, mert hát mit lehessen tudni, hátha leszállítják az árát. Hogy le is szállították?! No i gén, de csak «Bért. mert leesett az ezüst világpiaci ára Aki nem hiszi, menjen ki a világpiacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár. az olimpia, beköszöntött a hűvösebb idő. A nagy divatszalonok bemutatták téli kollekciójukat, ugyanezt tették a labdarúgó-csapatok is: a bundabemutatóknak a Népstadionban és a többi pólyán nem volt nagy közönségsikerük. A közönség ugyanis kezdett eltünedezni és maradtak a bundák. Divatos, alkalmi. kétrészes kis bunda, közben tíz perc szünet, részletre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bunda két pont díszítéssel. potom néhány ezer forintért. Milyen igaz is a mondás: a győzelmet a sportban sem adják ingyen! Nézzük, mi is történt még 1968-ban. Sok minden.: s Végre valahára megindult egy kormánylap, a Magyar Hírlap, legfőbb ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap működött az országban. Egy csomó iparvállalat megkapta az önálló exportjogot — erre is szükség volt. legalább több 70 dolláros útlevél jut azoknak. akiknek nincs exportjoguk. A televízióból eltűnt az Angyal — helyette megjelent egv de- tektívpapa a kisfiával, aki állandóan bebizonyítja, hogy az apukája zseniális, nélküle semmit sem tudna kinyomozni. Felépült a rádió nagv adója, most már kitűnően foghatnák a Kossuthot, ha parányi elemet is lehetne kapni az óriásádó mellé. De hiánycikk lett a kis példányszámú Kortárs című folyóirat is, egyszerűen nem lehetett hozzájutni, mióta e&v nagy. kétszázezres példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna szabad közölnie Amerikában megbukott Johnson, Magyarországon győzött a Coca-Cola. Teljes sikert aratott a „Napoleon- konvakot a dolgozóknak” akció (600 forintért). Szerencsésen lezajlott a Budapesti Nemzetközi Vásár. majd a Budapesti Őszi Vásár is, az előbbin mindenki tetszés szerint kiválaszthatta azt. amit nem árulnak az utóbbin. Bevezették az ötnapos munkahetet, egyelőre csak az iparban, a hivatalokban nem. mert ott — mint közölték — a helyzet „még nem érett meg” rá. Túl kevés a hivatalnok. Egy gyorsmérleg még: 1968-ban nem volt «lég sör, lastex nadrág, gépkocsi, és — időnként — só, viszont túl sok volt a cukrászati bemutató. a meghibásodott lift, a marketing és az ígvmulat- egybitesmagvarúr. , S hogy szilveszterkor mégse legvünk ünneprontók, ismerjük el: egyre több pezsgőféleséget gyártunk. Nincs messze az idő. amikor elegendő pezsgő is lesz. Addig azonban a féleséggel koccintva mondjuk, hogy: Boldog új évet! Novobáczkv Sándor (Ti (Szűr Szabó József rajzai ’
