Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
-4 fecskék repülni is megtanítják fiókáikat I Az utcán megszólítottam egy középkorú asz- szonyt. Megkérdeztem tőle, szerinte milyen sorsú gyerekek lakják a gyermekvárosokat, az állami gyermekmtézeteket. Azt válaszolta : árvák. — Mennyibe került ez a bunda? — Háromezer-ötszáz forint. — Hány öltöny ruhája van? — Nem számolom. — Mégis? — Van vaev harminc. — Mi a kedvenc szórakozása? ' — Nincs különösebb. — Dolgozik valahol? — Nem, — -Szeret főzni? — Nem. — A férje jól keres? — Persze. — Mennyit költ a hajára, kozmetikára hetente? — Van. amikor száz forintot is. — Hány szobás lakásuk van? — Kétszobás, plusz összkomfort — Hányán laknak benne? — Férjem, mes én. ,— Gyerekük nincs? — Nincs. — És Tündének (tizennégy éves) nem ön az any.ia? — De igen. ö az első házasságomból született. — És miért nincs magukkal? — Nem ronthatom eí ezt a házasságomat is. — A férje nem szereti Tündét? — Nem az 6 gyereke, egyszer már mondta, hogy hozzuk haza. — Akkor miért nincs Itthon Tünde? Ha már egyszer a férie is mondta, hogy hazahozhatja. — Tudja hogy van az. ha meg hazahoznám, lehet hogy az lenne a baj. "**• Meg sem- próbálja? ■ — Jó helye van neki ott Pesten, az intézetben. — Ha élőre tudta, hogy a férie nem szereti Tündét miért ment hozzá? — Miket tud maga kérdezni? — Mikor vette az autót? — Tavaly nyáron. — Sokat utazgat? ■' — Elég sokat «— Külföldire is jár? •— A nyáron voltam Jugoszláviában és Olaszországban is. — Mennyit keres? — Háromezer-kétszáz az alapom. — Egyedül ä belőle? — Igen. — Katival (tizenhárom éves) mikor találkozott? — A múlt héten voltam Debrecenben és őt is meglátogattam. — Hiányzik? — Sokszor. De hát:.. — Akkor miért nem hozza haza? — Ez nagyon nehéz üev. Elvál lám és még nem nősültem meg. Sokat iárok vidékre. sok barátom is van. aligha jidna Katira idő. — És Kati édesanyja? —- Ugyan kérem, rru't gondol. miért nekem ítélte a gyereket a bíróság Az nasy- viláei életet élt és sajnos nemcsak velem. — Arra még nem Is gondolt. ho"v esetleg eev házvezetőnőt fogadna, vaev eev idősebb asszonyt kéme ihoev főzzön, vigyázzon Katira? Anvaaj helyzet» megengedné. És akkor Kati is itthon lehetne. — Ez nem is rossz ö'let. Ezen érd-m-^ gondolkodni. — Tessék? •— Mondom, ezen érdemes gond^'kodni. — Ezen nem gondolkodni kell... — Jő. tő. de tudta h"0” van az. Elvált férfi. »«vedül van mit pótolni, elfelejteni. 1968. december 31« kedd — Mire gondol? — Csak vicceltem. Semmi az egész. — Azt mondják, ön gyakran fogad nővendégeket? — Ehhez senkinek semmi köze. Amint látja, már nincs szüks-’z-m a ne1 on Vára. — Régóta él Hatvanban? — Csak ideielm-sm lakom itt. a lakásom Pesten van. E’ég fárasztó a sok utazgatás..; — Sanyi, (tizenöt éves), te mióta vaev az Fgrf Gyermekváros lakója? — 1955. szeptember 2-án jöttem ide. Laci. az. öcsém is itt van. — És miért kerültetek ide? — Édesanyám miatt. Rászokott az italra. Sokszor nem iött haza és sok férfiba- rátia is volt. — És szerinted Laci? — Azért, amit Sanyi elmondott. De most már nincs semmi bai. Anyu leszokott az ita’rók A nvu megjavult. — És apuka? — ö rendes: Vele nincs semmi bai. Munkahelyén is szeretik. Jól keres, most kanta mez a ne<e'odik kiváló dolgozó kitüntetést. — Sanyi, szerinted szegény család a tiétek? — Dehogy szegény. Szép házunk van. ami naevon iól keres. Van nekünk mindenünk. Még faikutvánk is. Nem vazvunk mi szegények. Apu tavaly is kint járt Amerikában. — Mit hozott neked? — Hát én eev tromtvtát ’kértem tőle. rte”amikör hazajött. azt mondta, hogy nem kapott. — És te. I-aci? <— Én egy órát. — Hol érzitelc jobban magatokat? Itt, vagy apuval, anyuval Gyöngyösön? — Itt. Megvan mindenünk. — Te. Sanyi, mi szeretnél P.HOMD.REJTŐ JENŐ 26. — A részleteket önre bízom, fő, hogy a sziget elhagyatott legyen, ” de lehetőleg árnyékos és egészséges. A tablók támadjanak meg élethűen bennünket, én majd férfias daccal szembeszállóit, előrántom a revolveremet, amely vakra lesz töltve, néhány lövést adok le és az első felém rohanót leütöm. Mocskos rablóknak nevezem majd önöket, esetleg gyáva orvtámadóknak is, ha nem veszik rossznáven. — Nyugodtan. Nem vagyunk érzékenyek. — Ezután elhurcolnak minket a szigetre és kijelentik, hogy csak váltságdíj ellenében bocsátják a társaságot szabadon. — Sir! ön filmírónak született. Most csupán egy aggályom van: tegyük fel a lehetetlent, hogy a rendőrség kilenni? — Budapestre megyek a honvéd növendékzenekarba trombitásnak. Igaz. sokat kell még tanulni. — És te. Laci? — Én a Dobóba jelentkezzem. — Anyukátok mikor volt nálatok? — A múlt héten járt Egerben. de csak a bátyánk iött ki hozzánk. Anvu azt üzente, hogy nem ér rá ki jönni... Talán rideg hihetetlenségnek tűnik, de sajnos igaz, valódi történetek. Tünde. Kati. Sanyi. Laci távol él szüleitől. Igen. ahogyan az utcán megállított középkorú asszony mondta: a gyermekvárosokat az állami gyermek intézeteket az árvák, a rászorultak lakják. De közöttük egyre nagyobb számban élnek olyanok is. akiket kényelmes, meleg otthon, szülői szeretet. féltés, aggódás vehetne körül. Nem Heves megyeiek. Van az Egri Gyermekvárosban o1 van gyermek is. akinek az ania bíró. az a óvja ügyész). Jó helyen vannak, ahogyan Sanvi is mondta, megvan mindenük. Államunk nemes gesztusa, ha nem is tudja pótolni az igazi édesanyákat, édesapákat, de ruhát, kenyeret, tudást, nyugalmat szeretetet ad valamennyinek. Az ösztönöket, az érzéseket valóban nem lehet törvényekkel, paragrafusokkal irányítani, kiölni, vagy felébreszteni, de Tünde. Kati. Sanyi. Laci anyját, apját és a hozzájuk hasonló torzszülőket valamiképpen, valami módon mégiscsak rá kellene döbbenteni, s talán rá is kényszeríteni, hogy tudják: az állatvilág oktalan gólyái. galambiai. fecskéi nemcsak hogy felnevelik, de szállni is megtanítják fiókáikat [ [ Koós József nyomozza a tetteseket. Mit csinálok én annyi éven keresztül a fegyházban? — Látja, erre nem gondoltam. — Semmiség az egész, ön írásban adja, sir, hogy az egész elrablási tréfát személyesen eszelte ki és ugyanilyen Írást kérek majd Lord Flatherrytől is. — Stop. Az Írást még ma megkapja! A fő, hogy minden élethű legyen. — Rám bízhatja, sir. Ajánlom magamat! És ment vissza a lordhoz. Flatherrynek részletesen elmondta a tervet, óvatosan titkolva- természetesen, hogy Teddyvel együtt főzte ki. A lord elégedetten bólogatott. — Egész jó ötlet Csak valakinek előre kell utaznia arra a szigetre, miután a társaságban hölgyek is vannak és természetesen ha nem is éppen pokoli kényelemről, de megfelelő tartózkodási helyről gondoskodni kell. — Minden rendben lesz. A Teneriffa csoporthoz tartozó egyik jó klimájú, szép szigetre hurcolom a tisztelt társaságot. Azonban a tréfa igen sok pénzbe kerül... — Nem lesz oka panaszra. Természetesen csak akkor, ha ön minden kiránduló testi épségéért kezeskedik. — Ügy vigyázok rájuk, mint a szemem fényére. Ezt elhiheti, sir. Ajánlom magamat — Ég önnel Mr. Dante... 3. M!után M”. L“on’das átvette az earltől a „megbízó- levaiet’, munkához látóit. Most már csak megfelelő emberekre volt szükség. Ide elszánt londinerek kellenek, állig felfegyverezve, markánsak és mégis udvariasak, ösz- szeállította az elrabolandó Házasságról, szerelemről komolyan-tréfásan Közvíleíii^ny-Si utalás •t' a fi fives! Iiá sídről A csehszlovák nőszövetség Vlqsta című hetilapja közvélemény-kutatást tartott a hitvesi hűségről. A kérdőívre az ország cseh kerületeinek városaiból és falvaiból több mint 10 ezer férfi és nő válaszolt • A nők és férfiak többsége egyetért abban, hogy a házasságban az állandó hűség inkább kivétel (ezt a véleményt vallja a nők 63.6 százaléka, a férfiak 64,7 százaléka), mint szabály (a nők 18,3 százaléka, a férfiak 26,4 százaléka). A nők 13,1 százaléka és a férfiak 8,9 százaléka nem nyilvánított véleményt Azoknak a többsége, akik választ adtak, házasságban él (a nők — 86,0 százaléka és a férfiak 86,5 százaléka). A férfiak és nők kétharmadának középfokú képzettsége volt A közvélemény-kutatásba bevont személyek csaknem egynegyede falun, egynegyede kisvárosban, csaknem egy- harmada nagyobb városokban és 18 százaléka százezer lakosnál többet számláló nagyvárosban él. Érdekes megjegyezni, hogy az állandó házastársi hűséget inkább kivételnek, mint szabálynak tekintő pesszimista nők többsége a nagyvárosokból, a legoptimistább nők pedig a falvakból kerülnek ki. A hűségre és a közerkölcsre vonatkozó további' 'Válaszokból kitűnik, hogy a közvéleményben az a benyomás ölakult ki, hogy a jelenlegi közerkölcs nem teremt megfelelő szilárd alapot a hitvesi hűséghez. Így nyilatkozott a férfiak kétharmada és a nők csaknem ugyanennyi hányada. Van ez így! Kérdés: Mi a különbség a férj és a szerető között? Válasz: Az egyik a nappal, a másik az éjszaka. ★ Stern, Zeit. Egy házaspár, amely már hosszabb ideje éjszakáit csupán az álomnak szenteli, elmegy a pszichiáterhez, aki hipnotikus kezelést ír elő a férfinak. Négy—öt kezelés után a férfi majdnem teljesen egészségesnek érzi magát. Amikor azonban férji kötelességeit kellene teljesíteni, hirtelen összeomlik, kirohan a' fííi'dőszbbába, majd később visszatér. A feleséget nyugtalanította ez az új szokás és egyik éjszaka csendesen utána osont. Óvatosan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és látta, hogy a férje a tükörbe me=- red és állandóan csak ezt ismételgeti: „Ez nem a feleségem. ..” társaság utasainak pontos névsorát, hogy tévedésből ne hurcoljanak el más vendéget is az oázisbóL Az utasok listáján feltüntette a rangokat és címeket, mert még rablók is különbséget kell, hogy tegyenek egy Dalton baronet és egy Mr. Relling között.. Ezután sietett ki az oázisba. Meglepetéssel konstatálta, hogy a „sivatagi” kút mellett egy tipróláncos autó álL — Vendégeik érkeztek uram, — újságolta egy beduin harámbasa, aki pályafutását az algíri vásárcsarnokban kezdte, mint pénzügyőr. — Miféle vendégek? — Hülye filmesek. — Filmesek! .. Hol vannak? — A szállodaigazgató tudja. Az előbb megverték, azután ebédelni mentek. Rohant a szállodaigazgatóhoz. A direktor úr dagadt arccal és felkötött karral fogadta. — Mi történt önnel? ■— kérdezte Mr. Leonidas. — Elvesztettem egy fogadást. — Miféle fogadást? — Filmesek érkeztek és fogadtak velem, hogy tudok más hangon is beszélni. — Na és? — Nyertek, — nyögte az igazgató. Mr. Leonidas tovább rohant. Az egyik néger boyt elkapta. — Menj be valamelyik filmeshez és mondd, hogy sürgősen beszélni akarok vele. Vidd be a névjegyem. Nemsokára két úr jelent meg Leonidas előtt. Vászon- ruhában voltak. Az egyik ősz, ráncos arcú ember, a másik sovány, vörös hajú, rosszkedvű arcvonásokkal. — Leonidas vagyok, a vállalat cicerone ja. — Higgins, ügyvezető igazgató, — mondta az ősz, azután a vörösre mutatott. — A titkár úr, bemutatom önnek. — Bemutatom önnek... bemutatom önnek... — ismételte mormogva, idegesen a titkár. — Üzletről van szó, — kezdte Mr. Leonidas, miután leültek a hallban. — Miféle filmések maguk? — Mozifilmesek, — magyarázta Higgins. — Egy összetételi társaság, ahogy mondják, korlátolt pénzzel... — Jól meg kellett tanulni az okmányaikat, tehát Higgins tudott már egyet s mást. — Néhány színésszel felvételt készítettünk a dzsungelról... — Milyen színészek vannak? — Izé... Műszakiak... és szóval ilyesmi... — Hajlandók volnának jó pénzért elhajózni Afrikából? A két filmember összenézett. — Azt hiszem, ilyesmire hajiadók volnánk, — mondta végül Higgins. — Tudnának önök úgy szerepelni, mint szökött légionisták? .. .Érdekes... Mindig egyszerre kapnak csuklást? — I.., igen... Azt hiszem, a levegőváltozástól van. Hagyja már abba, titkár úr, a csuklást! — Hagyja abba... Hagyja abba... Majd a csuklásnak is kommandírozni fog, nem?... Mr. Leonidas elmondta a megbízatását. A műrablás tervét, a megfelelő szigettel. Megmutatta az utasok listáját és Earl of Cunningham igazoló írását a rablók számára. — Fejenként tíz fontot kereshetnek, óriási jövedelem, — fejezte be lelkesen Mr. Leonidas. r- Igen.., Jól hangzik.,; — örülök, hogy könnyen megértjük egymást, — folytatta Leonidas. — önök tehát az én vezérletem alatt átalakulnak holnapra szökött légi- onistákké... Egyenek egy kockacukrot, attól elmúlik a csuklás. — Köszönöm... Különben meg fogom beszélni barátaimmal, illetve a műszakiakkal. .. jó lenne, ha ezt az írás izét... ezt kölcsönadná, hogy megmutassam. — Parancsoljon. Lent az étteremben várom a " válaszukat. Ott nyugodtan beszélgethetünk, de ha lehet, ma már ne verjék meg többször az igazgatót. — Nehéz ilyesmiről leszokni. .. Mikor Mr. Leonidas elment és magukra maradtak, némán összenéztek egy pillanatig: — Te érted? — kérdezte Higgins. — Érted... Nem mindegy? Itt ugyanis csak Bradley tudja, hogy mit kell tenni. 4. Bradley csendesen végighallgatta Higgins előadását. Megnézte az igazoló írást. Es ott volt mellette a „kaland” utasainak listája is. Döbbenten olvasta a neveket: Cunningham. .. Clayton. . Burton. .. Gordon... Thomas... Nagy, forró keserűség szállt fel a szívéből a torkáig. Egész földönfutó élete, szenvedései, ismét elvonultak előtte a tanúk, ahogy hidegen, fölényesen álltak a bírói emelvény előtt és .. .hazudtak! — Azt hiszem, — mondta a kispap, — ha igaz, amit ez az idegenvezető mesélt, akkor nagyszerű alkalmunk lesz eljutni a tengerpartra és az ál* taluk bérelt hajón el vitorlái ni Afrikából. (Folytatjuk
