Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
Jő ütőn haladunk KESERŰ CUKOR Befejezlek a nyomozást a „hallani” bűnszövetkezet ügyében I Meghozták az ól naotárt. i de a régit még ne mtesszük í félre, mert érdemes gondol* j kod ni azon. hopv mit értünk el 1968-ban és mire kell jobban ügyelnünk a következő évben. Annál is inkább végezzük el a számadást, mert az év eleién kezdődött a gazdasági reform és ennek nyomán lényegesen megváltoztak a gazdálkodás körülményei. Ideiében és alánosán készültünk az úi feladatokra. bíztunk is abban, hogy célkitűzéseink helyesek, de valljuk be. hogy tavaly ilyenkor kételkedtünk is. Nem a bizalom volt kevés, hanem a taoasztalat hiányzott. Sem végleges statisztikai jelentés, sem Dontos mérlegadatok nem állnak még rendelkezésünkre. de azt már látjuk, hoev megyénk és az ország termelése egyenletesen növekedett, a reform bevezetése még átmeneti megtorpanást sem okozott. Igaz. az ipar termelésének __ növekedése lassúbb ütemű, mint az előző években, de ezt önmagában nem lehet negatívumként értékelni. Nem volt rá szükség, de a kedvezőtlen adottságok miatt nem is lett volna gazdaságos, hogy az idén megyénkben több lignitet. több kőolajat és több villamos energiát termeljenek. de feltétlenül kedvező az alumíniumontvény- és tubus-. a dióda-, tranzisztorba nyershústermelés növekedése. A rendkívül kedvezőtlen, száraz időjárás. a takarmányhiány és az állatbetegségek miatt nagy erőpróbát állt fel mezőgazdaságunk. A korszerű tudományokra alapított szocialista nagyüzemi gazd---'- sikerét és a kisparaszti gazdaságokkal szembeni fölényét igazolja az az adat hogy a mezőgazdaság összes idei termelése meghaladja a tavalyit. Heves megyében' az egy foglalkoztatottra jutó terme lés 1967-ben 6.2 százalékkal nőtt. 1968-ban aligha éri el az előző évi szintet. Miért nem kielégítő és helyenként miért esett vissza a termelékenység? Ezt a pontos adatok alanián üzemenként kell maid elemezni. Most inkább arra utalunk, hogy eev évvel ezelőtt sokan attól tartottak. , hogy az üzemek vezetői túlságosan is „ráhajtanak” a kezeti bolt. Nagy szó volt akkor falun ilyen húsféleséghez jutni, • a tárkányisík kaszát, sarlót, „bőgőt” eldobva, elrohantak,- hogy kaphassanak az aratókolbászból. Amint elnyelte őket a távolság, a traktoros aratógépével ráfordult az árván hagyott búzatáblára, és mire a felültetett aratók dühösen visszatértek, az egész táblát learatta. Azóta mindig szívesen látják őt is, de a gépeket is a tárkányi határban. Az első években rendkívül mostoha körülmények között dolgoztak a gépállomások traktorosai, szerelői. A gépek hangosak, rázósak voltak, nem volt fedél a fejük felett, meleg ételhez ritkán jutottak és ráadásul sok helyen idegenkedve fogadták ezeket az olajos, napégette ábrázatuk- ról elnevezett „fekete embereket”. Mégis, e mostoha körülmények mellett is dolgoztak, nappal, éjszaka, vasárnap. Nem egyszerűen géphez értő emberek voltak, de agitátorok, kultúrmunkások, szak- tanácsadók, szervezők, hirdetői az újnak, a szövetkezésnek, a szocializmus igazságának. Sok híres traktoros dinasztia alakult ki megyénkben: a Mlinkó-család Besenyőtelken, Mező Gábor, Vizes János lettek híresek, aztán Dobó Gábor családja Egerfarmoson, akik arról voltak nevezetesek, hogy szinte egyetlen percre sem állt a gép kezük alatt Amíg a családfő ebédelt, az asszony, — aki kivitte a határba az ennivalót — ült a traktorra, ha a fiú kieseit a munkából, a meny1 ermelékenvségte. munkáselbocsátásoktól. sőt helyenként átmeneti munkanélküliségtől tartottak. Nem így történt, megyénk iparában mint egy évvel korábban, a foglal koztatottsé növekedésének mértéke nagyobb az országos átlagnál. Több vállalatnál munkaerőgondok jelentkeztek. A termelés növekedésének üteme mérséklődött, de az iparban több ember dolgozott. Számítsuk még ehhez hozzá a bér gazdálkodási kötöttségeket. valamint azt. hogy az új iparágakban és az ú j munkakörökben begyakorlottságra van szükség és akkor a termelékenység nem éppen kedvező alakulását részben indokolhatjuk. De mindenképpen lássuk és a lövőre nézve vonjuk le a tanulságot. hogy az ir—» termelés növekedése az idén nagyobb arányban a létszám- növekedéséből. és csak kisebb részben származik a termelékenység növekedéséből. Ismeretes, hogy a gazdasági reform sarkalatos tétele a nyereség. Az úi mechanizmus nem felsőbb utasításokkal, hanem anyagi ösztönzéssel akari a elérni, hogy a vállalatok jobban kihasználják kapacitásukat, a termelés és az értékesítés bővítésére fokozottabban törekedjenek, az eddiginél többet tegyenek a választék bővítésére, a minőség iavítására. általában jobban keressék a megrendelők és a vevők ..kegyeit”. Ezt a célkitűzést — tisztelet a kivételnek — a vállalatok többségénél még nem sikerült elérni. Sokan arra hivatkoznak, hogy mindent megtettek a nyereség növelésére. Kétségtelen. megyénk önálló iparvállalatainak nveresége 32— 40 százalékkal több az előző év azonos időszakánál, de az üzletekben nem ritkán halliuk azt a választ, hogy a keresett áru elfogyott, nem kapható. Megyénk kiskereskedelmi boltjainak árukészlete hét százalékkal több. min.t tavaly, egyes ruházati és tartós fogyasztási cikkekből jobb az árukínálat, de a hiánycikkek száma aligha csökkent. Éppen azért nem mondhatjuk egyértelműen kedvezőnek az ipari és keasszonya szállt a géprje, ha a feleség nem ért rá, akkor a lánya vezetett, s két traktorral szinte az egész határt megművelték. Mert abban az időben még négy-ötszáz hold megművelése jutott egy traktorra, hiszen az első gépállomásokon csak 8—10 erőgép akadt, abból is jónéhány „uraságoktól levetett Hoffer”, s a cséplőgépeket is úgy hordták össze a nagygazdáktól. A többi felszerelés se nézett ki jobban. Az összevissza ekék, boronák, aratógépek, pótkocsik éphogy használhatók voltak, mégis fokozatosan, s mind egyrg több terhet vettek le a parasztemberek válláról. Előbb csak szántottak, vetettek, csépeltek, aztán az ötvenes évek elején — milyen szenzáció volt az altkor — a hortiak, pontosabban Tóth Zoltán és Rigó János kommunista traktorosok, Győri Mihály híres gépvezető példáját követve elkezdték a kapálást — géppel. Aztán megérkeztek az első kombájnok. Fogadtatásuk nem volt különb, mint a többi gépeké. Amikor Sarudon az első SZK 3-as szovjet gép beállt a táblába, Pásztor Gergely. a Haladás Tsz akkori elnöke szövetkezeti gazdatársaival hitetlenkedve számolta újra és újra a gép után össze az elszórt magokat, mert az jóval kevesebb volt, mint amennyi a kézi aratók után a tarlón maradt. Próbaképpen hívták csak a kombájnt, de utána valósággal könyörgtek, hadd maradjon ott, sót másikat is küldjenek, mert ez a gép tud,,, aratni. reskedelmi vállalatok sokmii- j liós nyereségét. Joggal félté- j felezhetjük, hogy a vállalati j kollektívák ipar kodása mel- j lett a nyereség túlzottan | kedvező alakulásában nem j kis része volt a reális helyzettől eltérő, vagy téves ármegállapításoknak. Az éoítőmunkásnak. az esztergályosnak. a pedagógusnak és a mérnöknek mire futotta idei keresetéből? Bármennyi példát idéznénk, átfogó képet akkor sem kapnánk. De a Magyar Nemzeti Bank összesített adataiból tudjuk, hogy az év első kilenc hónapiéban 174 millió forinttal több készpénz-kifizetést téliesítettek megyénkben. mint 1967. hasonló időszakában. Nincs inflációs jelenség, sőt az OTP-betétállomány 805 millió forinttal, azaz 16 százalékkal több az egv évvel korábbinál. Ez az egyetlen adat igazolia. hogy a forint vásárióereiébe vetett bizalom az* úi gazdasági mechanizmus első évében megszilárdult. Rendkívül fontos követelmény ez. löszén a gazdaságirányítási rendszer alapelve és legfőbb célkitűzése a gazdasági egyensúly. Az ország gazdasági és pénzügyi egyensúlya, a szilárd forint teremti meg azt a feltétéit, hogy az úi mechanizmus közgazdaság} szabályzói betöltsék szerepüket. a párt és a kormány ! gazdaságpolitikáiénak megfelelően szabályozzák a gazdasági életet. Összefoglalva az első év tapasztalatait, milyen következtetéseket vonhatunk le? A reform több évre szóló program, de már 1968-ban sikerült bizalmat és elvi egységet teremteni. A felsőbb és a helyi vezetők, a munkások és a mérnökök, valamint az elméleti közgazdászok és a gyakorlati szakemberek véleménye szerves egységgé ko- vácsolódott. Az úi irányítási rendszer nemcsak gazdasági életünkre hat., hanem politikai és társadalmi hatása is egvre jobban érvényesül. Akadnak gond iáink és megoldandó problémáink, de a jól végzett munka örömével fordíthatjuk 1969-re a naptárt. mert a kezdet biztat ó és jó úton haladunk, Dr. Fazekas László Jobban, mint az emberek! Abban az időben 22 kombájn volt mindössze a megye gépállomásain, ma már 300- nál is.több áll munkába nyaranként és gyakorlatilag a hatvanas évektől szegre akasztották a kaszát a megye földművelői. Micsoda ftpek voltak ezek! A jelentések már arról szóltak, hogy 100 ezer holdat aratott le a gép és 1 200 000 normál holdnyi munkától mentesítették a szövetkezeti gazdákat a traktorok. És ezután ... kezdtek „leszerelni” a ‘ gépállomások. Rövid időn belül mintegy 1200 traktorost és gépészt, s majdnem teljes gépparkjukat átadták a termelőszövetkezeteknek, sőt Detken. Atíráron, s még néhány helyen a gépállomás épületeit is a közös gazdaság rendelkezésére bocsátották. Áttértek a gépjavításra. A „fekete emberekre” látszólag könnyebb napok következtek, hiszen a szövetkezetekben kezdett kialakulni az a fiatal földművelő gárda, amely átvette a traktorokat, kombájnokat, s majdnem minden mezőgazdasági munkát el tudott végezni géppel. Ez időben már kétezernél több traktor művelte a szövetkezeti földeket, a munkagépek száma már tízezrekre rúgott és ötször annyi gép jutott 100 hold föld megművelésére, mint egy évtizeddel korábban. Az acélló hódítása tovább tart. A gépállomások azóta háromszor változtatták neveiket és most már magas technikával, jól szervezett apparátussal a mezőgazdasáRF.NDŐRSÉGI HtR a Pest megyei főkapitányságról: befejeződték a kihallgatások, véget ért a nyomozás, hét vagon cukor ellopásáról, értékesítéséről adott számot az a bűnszövetkezet, amelynek tagjai a hatvani gyárban, a hozzá tartozó raktárakban, a közeli járások területén — főként Gyöngyös környékén — játszottak össze. Bűnlajstromukat most már a Legfőbb Ügyészség tanulmányozza.. Hetven tonna cukor — nem kis mennyiség. Igazán érthető ha Hatvanon kívül megyeszerte, sőt országosan is érdeklődés és jogos felháborodás kíséri a különös történetet, amelyet Bogvár László, Gyurkó József, Hacsavetz József, Kruznyicov László, Laczik József, Simon Árpád, Cseri István, Hegyi János, a „gyöngyösi FŰSZERT-ügyben is szereplő nagyrédei szövetkezeti boltvezető De- mény Istvánná — s még jó néhányan „írtak” az iparág, a hazai bűnügyek krónikájába Restelkednek a Hatvani Cukorgyár vezetői, roppant kínosnak tartják az ügyet. A Zagwa-parti üzemek eddig ugyanis úgyszólván mindig jeleskedtek, a jobbik oldalukról voltak ismeretesek, ki mert volna hát gondolni is arra, hogy egyszer talán majd az újságok bűnügyi rovataiban is emlegetik cégük féltve őrzött márkás nevét? — vallják beszélgetésünk közben. ELFOGADHATÓNAK tűnő bizonylatokat mutatnak, szigorú rendről, állandó ellenőrzésről magyaráznak a termelés végállomásán, az úgynevezett „cukorpadláson” — ám valamivel távolabb innen, az ezervagonos telepi raktárban már szinte összeroppanva ismerik be, hogy bűnszövetkezet esetén a legnagyobb éberség mellett is tehetetlenek voltak a tolvajokkal szemben. Mivel a hatalmas, több emeletes épületben akár a napi 30—50 mázsás hiányt sem lehet egykönnyen észrevenni... S kiderül, hogy ha az időközben „cukorárusnak” felcsapott egyik orgazda, a gátlástalan szentlőrinckátai pékmester, Zombori Mihály feltűnő ügyleteivel „véletlenül” , nem válik rendkívül gyanússá a rendőrség előtt — talán még az ellopott 70 tonnás mennyiséget sem keresnék most a gyárban. Mert a „kági gépek javítását végzik, sőt mint Török Zoltán főmérnöktől megtudtuk, arra törekednek, hogy a földművelő munka gépesítését még teljesebbé tegyék. A nagyon hiányzó kisgépeket gyártsanak, megoldják a szőlő gépi művelését, betakarítását, s az állattenyésztésben is könnyítsenek a nehéz fizikai munkákon, mert ezeken a helyeken még mindig sok gép hiányzik. Ez a hasznos törekvés máshol is megtalálható. Mező- szemerén a zsákolás, rakodás, szállítás gondját szeretnék gépekkel megoldani. Hevesen biztató kísérleteket folytatnak a cukorrépa kombájnnal való betakarítására, máshol a burgonya, kukorica szedését, törését bízzák mindinkább a gépekre. Azon a húsz év előtti karácsonyon ujjongva köszöntötték azt a három tucatnyi „acéllovat”, amely ígérete volt a paraszti munka megkönnyítésének. Most csak az elkövetkezendő esztendőben 250—280 traktorral, 38 kombájnnal és 35—40 millió fo- I rínt értékű munkagéppel, mezőgazdasági felszereléssel gyarapodik előreláthatólag megyénk szövetkezeti parasztsága. Egyszerű statisztikai adat ez? Több annál ,-r. Most már tudjuk, hogy több. Két évtized tanított meg erre ben- | nünket, de az ilyen leckének csak örülni lehet, örülni lehet, mert a parasztság mesébe öltöztetett ábrándja ölt! testet az acéllovak sokaságé- | ban. Kovács Endre i ló”, az engedélyezett éves veszteség a látszólag kicsi 0,8 ezrelék Mellett is átlagosan 40 tonnányit jelent itt Hatvanban. Az a bizonyos 70 tonna pedig a raktári dolgozók, portások, gépkocsivezetők, boltosok szerint állítólag három év alatt tűnt el. , a hivatalosan elszámolható káló 120 tonna. A gyárnak tehát — mondA gyáriaknak azonban igenis fáj a hetven tonnás cukorlopás. Mert — erősgetik — ha már megőrizték a pusztulástól. ezt a mennyiséget, a gyáré, valamennyiűké is maradhatott volna! Egy negyedszázada itt dolgozó művezető meseli, hogy ~ hosszú szolgálatának még a legnehezebb idejében sem kockáztatott meg egyetlen ki- lónyi cukrot sem hazavinni, lám, ezek a magukról megfeledkezett emberek meg a sokkalta nagyobb mennyiségtől sem riadtak vissza! Kétségbeesetten kérdezi, hogy ezek után vajon mi lesz most az iparági versennyel, amit köztudomásúan ők kezdeményeztek a legjobb gyárnak kijáró címért. A hatvaniak szava mennyit érhet ezután ?! Más valaki — egy csányi Időszakos munkás, aki életének legelső „kampányát” tölti most a kazánházban — r.’m magáért, hanem inkább régebbi szaktársaiért, a sok- sok becsületes dolgozóért, a törzsgárdistákért aggódik. Sajnálja őket, amiért ártatlanul is csorba esett a jó hírükön. Fél, hogy nemcsak 3 versenyt, hanem talán az annyira várt nyereségrészesedést is elveszítik. S BOSSZÚS, HARAGOS r-’ndenki, akivel csak szót váltok. Nyoma sincs a megértésnek, nem találni egyetlen embert sem, aki elnéző lenne a tolvajokkal szemben. Alig fékezhető indulattal beszélnek például a szélhámossá vált Laczik Józsefről, akit valamikor a gyári futballcsapat üdvöskéjeként be- cézgettek, dédelgettek s helyeztek jó állásba — ám ő mégis, hálátlanul így visszaélt a rápazarolt szeretettel. Nézem a „nacionáléját”, a jellemzését. Nála is, társainál is feltűnik, hogy úgyszólván mindannyian jól fizetett, rendezett anyagi körülmények között élő emberek... Kétezer forintot, de sokszor ennél jóval többet is, hónapról hónapra hazavihettek a gyárból, van közöttük olyan, aki még jutalmat, sőt „Kiváló dolgozó” kitüntetést is kapott. Házuk van otthon, szükséget aligha széndvedhettek hát — mégis sorozatos lopásokkal herdálták a közös vagyont. valamennyiünk tulajdonát! Viselkedésük teljességgel megmagyarázhatatlan. A gyár vezetői, beosztottai — kor sok is lehet az a 40 tonnás „káló”, szómon kérhetnék legalább a nagyobb mennyiségű raktározási, szállítási veszteségeket. Hetven tonnányi cukor, mintegy húsz gépkocsi rakománya — nem tűnhet el csak úgy, nyomtalanul. . . KOMOLY figyelmeztetőül vették Hatvanban a kínos ügyet — állítják most — s megismétlődése ellen már megtették az első intézked - seket. Mindenekelőtt több „kompromittált” dolgozónak azonnal felmondtak. Szinte, teljesen lecserélték a raktári, a szállító gárdát, a portán csupán megbízható dolgozóval töltötték fel az elbocsátották helyét. Végre állandó, felelős embereket állítottak a telepen túli, külső raktárak élére s az ajtókat a korábbi* nól sokkaHa biztonságosabb zárakkal látták el, valameny- nyihez ellenkulcsot is rendszeresítve. Ezentúl már a raktárkulcsok kézbevételét is könyvbe kell írni s minden esetben csakis két-két dolgozó nyithatja ki az ajtókat a szállító gépkocsik előtt. S mert az eddigi hiedelmekkel ellentétben úgy látszik, mégsem tart- ják^annyira tökéletesnek ,a jelenlegi ellenőrzést: ötezer forintos céljutalmat tűztek ki egy jobb módszer kidolgozásáért. A cukortolvajok és orgazdák bűnügyének eddig felfedett különféle részleteit mindeddig csak a rendőrség és a Legfelsőbb Ügyészség ismeri alaposabban. A gyár, a közvélemény „csak” az együttes „teljesítményről”, a 70 tonnás lopásról tud, ám — noha még távolabb van a bírósági tárgyalás — máris ítéletet mondott. S REMÉLI MINDENKI, hogy nem ez lesz az egyetlen büntetése a volt raktári dolgozókból, portásokból, gépkocsivezetőkből, boltosokból álló szélhámos társaságnak! Gyóni Gyula Vigyázni! Jckgcs úti Nem is az útjelző-táblákra, hanem a gépkocsik és autóbuszok szélvédőjére szeretnénk szembeötlő nagy betűkkel írni: Vigyázat, jeges út! Tudjak, nap mint nap tapasztalják a gépkocsivezetők, hogy veszélyesen jeges az út, mert porhó lepi a határt, nappal kicsit ölvad, éjszaka jégtükör fagy az úttestre és amikor e sorokat írom, köd és zúzmara szitái,. De az élet nem állhat meg, a buszoknak és gépkocsiknak közlekedni kell. Sajnos, a csúszós utakon sok a közlekedési baleset, már eddig is lényeges anyagi kár keletkezett és sok ember élete forog nap-rnint nap veszélyben. Hétfő reggel autóbuszvezetők panaszolták, hogy Párád—Parád- huta között állandóan jeges az út. Előfordult, hogy el sem indulhattak, de most is rendkívül veszélyes ez az útszakasz. Verpeléti Kisnána. Egerszalók, Egér —Egerszólát, Várhegy—Síkfőkút —Noszvaj között a legnagyobb óvatossággal is könnyen baleset történhet, mert ritkán jár erre a KPM Közúti Igazgatóság sót-, vagy salakot szóró kocsija. Bátor község belterületén egy szűk, csúszós. kanyarban a napokban kis híján összeszaladt az őrjáratos kocsi és az autóbusz. Azt is nyomatékosan szóvá tesszük, hogy a noszvaj—ostorost dombokat eddig reggel nyolc óra után szórták, pedig hajnaltól 8-ig legalább ezer munkást sMáütíanmk cm» m útszakaszom. Karácsony másnapján, és munkaszüneti napokon általában, későn és kevés útszakaszra mennek . ki a KPM Közúti Igazgatóság szórókocsijai. Most ismét kettős ünnep és várhatóan fagyos, csúszós utak következnek. Vajon nem lehetne többet tenni, hogy kevesebb veszéllyel közlekedhessünk ? A Közúti Igazgatóságnak nagy teljesítményű sószóró kocsi és egyéb járművek, valamint megfelelő költségkeret áll rendelkezésére. Megszervezték az ügy eletet, ha megrendelik, segítségükre sietnek az AKÖV-gépkocsik is. Tehát a közlekedés biztonsága érdekében az eddiginél többet tehetnek. Megyénkben eddig nem történt tömegszerencsétlenség, de a veszély fokozódik. Ezért nem szabad halogatni a hatékonyabb intézkedést, ne várják a segélyt kérő jelzéseket. Arra van szükség, hogy fokozzák az ellenőrzést. a kiadott intézkedéseket hajtsák, végre! A közutakon a KPM Közúti Igazgatóság, a belterületeken a tanácsok az eddiginél gyorsabban és alaposabbal gondoskodjanak az utak szórásáról. F. L Mimiim 3 1968. december 31., kedd iák — inkább erkölcsi vesz- az eset után most uie$4i=> teséget jelent az immár szó- próbálják megérteni. Próbál- beszéddé vált furcsa história. nak józanabbul szembenézni önmagukkal. Mert talán oly-
