Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

mm

Oszinte beszélgetés

«1 lakosság- és kapesol atá i*ol

KívÁn^i (nií,fv M M1PI"I Repülő csészealj? Nem, úszó csészealj. A műanyag- 4 v ‘ bűi készült mini motorcsónak óceánszelésre ugyan

alleha alkalmas, de állítólag könnyen és gyorsan siklik a habokon.

Hogyun építkezünk ?

Ennek a beszélgetésnek a kiindulópontja az a jelentés volt, amelyet a Gyöngyösi Városi Tanács vb tárgyalt meg a közérdekű bejelentések, panaszok és a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok intézéséről. A jelentést Molnár Géza, a végrehajtó bizottság titkára terjesztette elő.

Szerettünk volna a jelentés tényei mögé nézni, a rejtett összefüggéseket is nyomon követni, ehhez viszont néhány kényesebb kérdést is meg kellett fogalmaznunk.

★

— Hogyan fogadta a végrehajtó bizottság a jelentést?

— Bár ezt a témát minden évben megtárgyaljuk, mégis minden esetben élénk érdeklődést vált ki — kezdte a válaszát Molnár Géza. — Érthető, hiszen itt a lakosság, az emberek kisebb és nagyobb gondjai, ügyei kerülnek elő. Ezeknek egy része a vb-tagjainak körzetét érinti. Egyébként a bejelentések intézését politikai jelentőségű dolognak tartjuk. Megkérdezték a vb-tagjai azt is, hogy miért ismétlődnek egyes panaszok az évek során. Nem a szakigazgatási szervek nemtörődömsége miatt, bár azok munkájában is fellelhető lazaság. Vegyük például az ismétlődő panaszok közül a közvilágítás hiányosságára vonatkozóakat. A szakigazgatási szerv bejelenti az ÉMÁSZ-nak. A javítás összege nem nagy, tehát elképzelhető, hogy az ÉMÁSZ nem is kap rajta. A szakigazgatási szerv sem ellenőrzi, hogy megcsinálták-e. Úgy tűnik tehát, hogy a bejelentéssel senki sem foglalkozott. A tanács alá nem rendelt szervekkel mindig nehezebb a dolgunk. A posta például megkeresésünkre, hogy a déli városrészben állítson fel nyilvánpj? távbeszélő ' állomást, csak annyit válaszol: nincs rá'lehetősége. Az újabb megkeresésre ismét ugyanazt a választ kapjuk. A másik: tudjuk mi is, hogy a járda- es útépítésre, a patakmeder szabályozására sokan figyelnek. Itt azonban a rendelkezésre álló pénzmennyiség a döntő. Hasonló példákat tudnék még sorolni többet is. Ezeknek a bejelentéseknek a teljesítését pénzügyi lehetőségeink határozzák meg. Nem csoda, ha az ilyen észrevételek megismétlődnek.

— A bejelentések alapján

lehet-e következtetni a lakos- _ ság és a tanácsszervek kap- ; csolatára? 5

— Meggyőződésem: igen. A \

számok azt mutatják, hogy a j tavalyihoz viszonyítva csők- \ kent a bejelentések mennyi- j sége. í

— Nem tételezhető fel emö- i

gött valamiféle csalódottság? i Minek tegyem szóvá, úgysem < történik semmi? 1

— Más oka is lehet, nem’ ! Hadd emlékeztessek arra, < hogy évente több mint fél < milliót fordítunk járdaépítés- i re. A gyakorlatunk szerint a < város központjából sugár < alakban indulunk el és vé- i gezzük a fejlesztést.

— Kapnak-e az ilyen beje- < lentésekre mindig őszinte, ha- s tározott választ az emberek? <

— Ha a válasz kedvező, j

mindig közük a szakigazgató- 5 si szervek. Előfordul viszont, 5 hogy a határozott nemet nem 5 akarják kimondani, valami 5 rosszul értelmezett tapintat- 5 ból. Ez nem jó. Fölösleges bi- 5 zakodást keltenek így a beje- > lentőkben, aminek csak csa- 5 lódottság lehet a vége. Ha va- 5 lamire nincs pénzünk, de elő- 5 re láthatóan rövid időn be- í lül nem is lesz, azt meg kell 1 mondani. Egyenesen, nyiltan, < az okot is megjelölve. <

— Ügy tűnik, ide tartozik:!

miért nem lehet bizonyos < krónikus ügyeket véglegesen < rendezni? Néhányat említve:! vízellátás, útépítés, parkosi- < tás, köztisztaság. <

— A város vízellátása a < második fél évben sokat ja-< vult. A két új kút kétezer < köbm 'tér vizet ad.

— De ez csak átmeneti ja-<

Tulas. 1

— Igaz. A végleges, a távlatok szempontjából is: a gyöngyössolymosi víztároló megépítése lenne. Legal ábo százmillió kellene hozzá. Gyorsabb és kevesebb költséget igényel az atkári vízmező feltárása és hasznosítása. Ezért látszik ez reálisabbnak. Önerőnkből ez sem megy. Az üzemek hozzájárulását is biztosítanunk kell.

— Pénzhiány gátolja az útépítést is?

— Évente 4—5 kilométer út - építésére van pénzünk. A város úthálózatának hossza nyolcvan kilométer. Ebből 23 kilométer még ma is földút.

— Igaz. De miért építünk úgy utat, még a legforgalmasabb szakaszokon is, hogy a járda és az úttest között kétméteres földsávokat hagyunk ki?

— Kétféle megoldással kell számolnunk. Csináljunk kevesebb utat, de az legyen komplett, vagy: többet, ha nem is minden igényt elégít ki? Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Éppen földútjaink nagy arányszáma miatt.

— De ez csak átmeneti megoldás. Nem beszélve arról, hogy a köztisztaság szempontjából sem előnyös.

— Választanunk kellett. És ha már a köztisztaságnál tartunk, hadd mondjam meg: nagyon kevés az úttisztító munkás. A gépekről pedig nem is beszélhetünk.

— Zárójelbe: ilyen útviszonyok mellett — gépek!

— A déli városrészben már tudnánk gépeket is használni. Munkást azonban ezért a fizetésért nem kapunk. A megoldás módját itt kell keresnünk. Ez meggyőződésem. Mint ahogy van még jó néhány olyan szakma, ahol szintén a fizetés emelésével lehet csak a munkaerő-hiányt megvá'toztatni.

— Mi lesz a parkokkal? Minden évben .meghirdetjük a virágos, tiszta Gyöngyösért mozgalmat, aztán minden tavasszal kiadunk egy tiltó rendelkezést : vizet locsolásra használni tilos!

— Jövőre már nem lesz Ilyen tiltó rendelkezés, az a véleményem. Más dolog: hogy locsolásra vizet nem csak a vízvezetéki kútakból lehet szedni. Nagyon sok ásott kút is van a városban, tehát a tiszta és virágos Gyöngyösért mozgalomban az is eredményesen tevékenykedhet, akinek ásott kútja van. Tették is ezt több köra taiiác*«

zetben az elmúlt nyáron is.

— Bizakodva nézzünk hát a jövő elé. Térjünk vissza a bejelentésekhez. Miért van az, hogy a lakosság egy része nem a tanácstagot, hanem az újságot keresi meg ilyen ügyekkel?

— Ügy látszik, a sajtónak ilyen nagy a tekintélye.

— Köszönjük. Nem erre gondoltam.

— Hanem arra, hogy a lakosság egy része nem bízik’ j a tanácstagban?

— Előfordul, azt sem tud- [ jak, ki a tanácstagjuk.

— Csodálkozom rajta, hiszen a jelölő gyűléseken szinte minden családból jelen volt valaki. De arra is kell gondolnunk, hogy a lakosság egy része elköltözik, más része ide telepedik le. Ha mégis van olyan, aki az előbb felsorolt okokon kívül nem ismeri a tanácstagját, ott a kapcsolatot kell erősíteni. Gondolunk mi például családlátogatásokra is, ezzel a módszerrel is szeretnénk a tanácstagok és ,a körzet lakosságának viszonyát szorosabbra fűzni. És az eredeti | kérdésre is válaszolva: a köz- : ügyekben csak a helyi tana- j esi szervek intézkednek. Le- ! egyszerűsödik a dolog, ha a j bejelentő azonnal hozzánk j fordul. Ezt tudom mondani.

— Maradjunk még az előbbi területen. Hogyan kezelik a szakigazgatási szervek az újságban megjelenő közérdekű írásokat?

— Az érvényes rendelet szerint ezeket is bejelentésnek kell tekinteni. Tehát válaszolni kell rá.

— És a válasz?

— Nem minden esetben történik meg. Pedig az újság nyilvánossága csak segíthet a szakigazgatási szervnek. Jó lehetőséget biztosít a lakosság tájékoztatására az adott kérdéssel kapcsolatban, tehát erősíti a tanács és a lakosság kapcsolatát.

— Olvasóink nevében is köszönöm a válaszokat!

★

Lehet, hogy ez a beszélgetés nem mindenkinek tűnik kereki egésznek. Szándékunk sem az volt, hogy valami széjien kozmetikázott, nyájas tájékoztatást adjunk. Szembe akartunk nézni néhány kérdőjellel, hogy segítsünk ezek leradírozásában.

Mindannyiunk érdekében.

G. Molnár Ferenc

Igen hasznos kerekasztal- beszélgetésre került sor a közelmúltban. Egerben. A meghívottak — a bank és több vállalatunk vezetői •— sokakat érintő, érdeklő kérdéseket „feszegettek”, tapasztalataik előadásával, különféle megjegyzésekkel, javaslatokkal keresték az utat a jelenleginél gyorsabb, gazdaságosabb építkezésekhez.

Mert — bár az utóbbi időkben szembetűnő a javulás —• az ipar még napjainkban is sok kívánnivalót hagy maga után. Persze, a panaszt nem mindig keli az éoitők- höz címezni — kiderült, hogy — reklamálni jócskán lehet másoknál is.

Egy-egv építkezésnek

ugyanis számos összetevője van. s svakran már az első. az indulás is bonyodalmat okozhat. íme bizonyságként: jelentkezik a megrendelő, ám igénye még nem teljesen megalapozott. Nincs birtokában teljesen a szükséges anyagi fedezet, hiányzanak a tervdokumentációk. a hozzájuk való különféle engedélyek. Vajon hogyan tárgyalhat így. kogvan számíthat a kivitelező? Nem tehet mást. mint egyszerűen elő- iegyzi az óhajt» várakozik nagv bizonytalanságban,

vagy egy szimpatikus üzleti fogással komolyan próbál la venni az ügyet. Némi kockázatot vállalva foglalkozik a kéréssel. Programjában azonban korántsem veheti figyelembe s így kénytelen előtérbe helyezni a reális, az indokolt megrendeléseket. S minden bizonnyal így gondolkodnak mindazokon a helyeken, ahová a beruházó — élve a nagyobb választás lehetőségével, a kedvezőbb ajánlatot várva — egyidejűleg bejelentette ugyanazon igényét

Mi sem jellemzőbb jobban a helyzet súlyosságára mint az. hogy egyedül a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalatnál a jövő évi megrendelések több mint egyharmada, 115 millió forint az említett, megalapozatlan igény!

Az építőket természetesen más egyéb is kellemetlen helyzetbe hozhatja. Zavarja, akadályozza a munkájukat, hogy például egyes anyagipari vállalatok monopolhelyzetűknél fogva erősen befolyásolják a beszerzést — határok közé szorítják, korábbi fizetést ’-"’-etelnek — a tanácsiakat pedig bosszantia, hogy őket a készletező vállalatokhoz utasítják. Ez utóbbiak ugyanis többé- k evés bé valamennyien rendelkeznek már kiskereskedelmi üzlethálózattal is. ahol a csupán itt forgalomba hozott fonfocot-h „hiánycikkeket” fogyasztói felárral árusítják.

Némely cégek kisebb tételeket egyszerűen nem szállítanak. mások a nagyobb mennyiségű anyagot apró részletekre bontva küldik, hogy felárat kérhessenek utánuk — jogtalanul. Vannak szállítók, amelyek rendszeresen a szükségesnél kevesebb mennyiséget igazolnak vissza — így a megrendelők kénytelenek némi „csellel” minduntalan többet igényelni, megkockáztatva azt hogv olykor esetleg

— amire volt már példa! — „véletlenül” éppen annyit küldenek, mint kértek s a felesleg mehet a raktárba .., némi „birsággal”. S rossz az is. hogv egyes helyekről túl korán kérik az anyagigény bejelentését, sokszor akkor, amikor az építő vállalat jóformán még nem is sejti az építtetők szándékát.

Roppant kínos az építőknél is mutatkozó munkaerővándorlás, amely a jövőben — a jelenlegi állapotok mellett

— csak tovább fokozódhat. Közrejátszik ebben a kötött bérszínvonal, de talán még inkább az, hogy egyre növekszenek az emberek kulturális. szociális igényei, ki-ki ragaszkodik a kényelmesebb, városiasabb- életformához s ezért egyre kevesebben vállalják a szakmával iáró vándoréletet.

Erőteljesen változik az építők szakmai összetétele: mind több képesítés nélküli ember dolgozik a munkahelyeken. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt is. hogy a gépesítés sincs a szükséges fokon. aligha csodálkozhatunk a termelékenység lassú növekedésén.

Meglehetősen lassú maga az egész építési folyamat mert ha ugyan a házgyári termékek lényegesen le is rövidítik a szerkezeti munkákat. az alapozás, a különféle szakipari feladatok végzése. a szerelés még mindig nehézkes. Ez utóbbiakban ugyanis még mindig a régi hagyományok az irányadók* korszerűbb végzésükre ninca új technológia. Ha új módszerekkel. speciális kis gépekkel valamiképpen gyorsítani lehetne a tempót —■ minden bizonnyal kevesebb lenne az úgynevezett befejezetlen állomány, az elvcg- zetlen építőipari vállalkozás*

Lényegesen gyorsabbá, tökéletesebbé válhatna az építés. a mai kor követelményeihez leginkább igazodó modernebb technológiák kidolgozásával. alkalmazásával. Egyes helyeken kitűnően bevált s talán másutt is hasznos lenne a komplex tervezés-kivitelezés. az elképzelések egv vállalaton belüli megvalósítása. S ha változást akarunk, indokolt az anyagbeszerzés visszásságainak sürgős felszámolása — s nem utolsósorban a mostani bérezés alapos felülvizsgálata, korrigálása is.

Ha pedig mindehhez még kellő szervezés, irányítás is társul állandóan, valószínű, hogv építőiparunk is nagyobb léptekkel haladhat előre.

Gyóni Gyula

Vmmwf 3

1368. december 30., hétfő

Szilveszteri

klinika

Pirospozsgás, ■ tagbaszakadt férfiú nyit be a körzeti SZTK-rendelő- be.

— Pacuha vagyok — mutatkozik be.

— Mi a panasza? — kérdi az orvos.

— Doktor úr, segítsen rajtam, meghálálom — suttogja rekedtesen, szorongva a páciens. — Én előre félek a Szilvesztertől.

— Hm ..» most mi a panasza?

— Most semmi, de a szilveszter! Megmagyarázom, doktor úr. Szilveszterkor én minden esztendőben olyan, de olyan beteg leszek, mint akit a nyavalya tör, mint akinek a háta púpján keresztülment az úthenger. Minden hiába, ez az átkozott kórság lekap a lábamról.

— És mi fáj olyankor? — vonja összébb szemöldökét a doktor.

—• Minden erőm el- hágy. Űjévkor, úgy déltájban képtelen vagyok feltápászkodni az ágyból. Zúg a fejem, kidülled a szemem4 lila

karikák táncolnak előttem. Olyan a gyomrom, mintha parazsat gyömöszöltek volna belé. Ordítani tudnék a szenvedéstől, de egy hang sem jön ki a torkomon, mert teljesen berekedek. Még annak sem tudnék örülni, ha a haragosomat akasztanák.

— No és maga szerint mi okozza ezt a szilveszteri kórságot?

— El sem tudom képzelni, doktor úr. Pedig én mindenre képes volnék, csak hogy elkerüljem. Azért jöttem, hogy előzzük meg a bajt.

— Lássuk csak. Mondja el nekem, hogyan telik el magánál egy ilyen Szilvesz Per- éjszaka.

*

— Hát... délben végzek a gyárban. Akkor hazamegyek, eszegetek egy kicsit. Inkább csak csipegetek, amit találok.

— És mit szokott ilyenkor csipegetni?

— Egy kis tejfölös székelykáposztát, egy kis füstölt csülköt, egy kis kocsonyát, egy fa- latnyi libamájat, aztán

megkóstolom a hurkát- kolbászt, mert ilyenkor vágják le a hízót az anyósomék.

— És a.csipege- tés után nem érzi, mintha elcsapta volna a hasát?

nes a szilvesztert vacsora. Először orjale- vest hoz az asszony, a főtt húst tejfölös tormával eszegetjük meg. Akkor jön az a bitang jó székelykáposzta, negyedszer melegítve. De

— Dehogyis, doktor úr, megiszom közben egy-két liter savanykas rizlinget. az lefogja azt a pár falat ételt. Mikor úgy hét órára megjönnek a rokonok és a cimborák, már igen éhes vágyok. Nem mondom, nálunk isteabból csak két-három tányérral szoktam fogyasztani, mert kell a hely a disznótorosnak.

— De ezzel aztán vége?!

— Hogy volna vége doktor úr? Ezután jön a java! Szilveszterkor hadd vigadjon at a jó

magyar gyomor. Jaj,! kifut a nyálam, ahogy* beszélek róla: az a jó} pirosra sült liba, külön> a mája, aztán az a fi-\ nőm töltött csirke, miegymás ... De egyáltalán nem hinném, dok-i tor úr, hogy ez a kis? étel megártana, hiszen? az ember közben meg-? iszik öt-hat liter jói rizlinget, hajnalban! még néhány tányér\ korhelykáposztit is rápakol, hogy a mérgét! elvegye, meg aztán azi a fél liternyi kisüsti isi csak könnyít az embe-i ren a reggeli áldomás-} nál.

— Nézze. Pacuha. azi idén elkerülheti a nya-j valyatörést. Szilvesz- 5 térkor ne egyék egye-5 bet, mint egy kis sült < szárnyast, és ne így ék? többet egy liter bornál.? Meglátja, semmi baja $ sem lesz utána.

— Szép kis szilveszteri klinika volna ez — hördült fel Pacuha. —l A doktor úr tán lencsefőzeléket eszik Szil-i veszterkor és Salvudi vizet iszik rá? — kér.} dezte epésen.

— Nem én. Pacuha!> Én igen rendesen csi-> pegetek Szilveszterkor.5 De a teremtésit a feji-\ nek, én még sohase? szaladtam magához. >

■" * - v

órástól!

H. i. i