Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

) (1-én, szerdán 20.30) Magyarul beszélő, zenés, O ** ** Soros­kancsó­oyüjle­mény A Soproni Sör­gyár igazgató­jának scrös- kanrsó-gyüjte- ménye idegen- forgalmi neve­zetességnek számít Győr— Sopron megyé­ben. Képün­kön: néhány különlegesség a nevezetes sö- röskancsó- gyűjteraénybőL (MTI-foto — Járai Rudolf felvétele) ...4 kaktusz virá'’f>| (30-án, hétfőn 20.20) ' A kétrészes, zenés vígjáték ^közvetítése a József Attila Színházból, felvételről. 1966 ^májusában mutatta be a Jó- ■ zsef Attila Színház társulata Pierre Barillon és Jean-Pierre • Grédy vígjátékának zenés - változatát. A kellemesen szó- 1 rakoztató darab szép sikert íraratott, s most a tv-nézők Sj£naiy táborának kínál jó szó- iy rakozást a televízió ezzel a ^»közvetítéssel. • SZILVESZ ÍER 651 S’ (31-én, kedden) % A televízió már a délutáni Izórákban is az év utolsó nap­ja jegyében sugároz műsort, gy 17.30-kor a Csak a képre jemlékezem címmel összeállí­tást sugároz az év műsoraiból vett illusztrációkkal. 20.45-kor kerül sor a hete­ken át nagy sikert aratott Slágerkupa küzdelmeinek .döntőjére, majd 22.00-kor a "Szilveszter — 1968 című non stop összeállításra. Ennek el­ső része a „Min mulattak nagyapáink?” címet viseli. A • műsor második része „Az év .utolsó napja” lesz, s csaknem .két és fél óra keretében a .szokásos szilveszteri kabarét újságformába öntve láthat­ják a nézők. írói: Róna Ti­bor, Litványi Károly, Rom­ba nyi József, valamint a „lap” főmunkatársai: Tabi .László és Komlós János szer­kesztették. A műsor kabaré- formában próbálja egy újság valamennyi rovatának alka­lomhoz illő paródiáját adni. így lesz természetesen ve- ' zércikk, sajtószemle, női ro- ! vat, közgazdasági rovat, bő kulturális melléklet, lelki kli­nika. zenés kritika, mezőgaz­dasági rovat, riport, interjú (Major Tamással, azaz Majo­ros Tamás bácsival), és ter­mészetesen képes melléklet — Alfonzéval. A lapzárta már csak percekkel előzi meg az új esztendőt úgy, hogy egyben az év fináléjának is tekintendő. A műsorban a legismertebb művészek lép­nek feL Térden állva jövök hoznád Csak a férfiak hoznak szerencséi... olasz filmvígjáték. A bohó történet nem érdemel szót, a főszereplő Gianni Morandi —, aki a slágerlistán évek óta az elsők között szerepel — alakítja a főszerepet, s a film „rá épül”; ezért a cse­lekmény igyekszik sok álltai­mat teremteni számára ah­hoz, hogy énekeljen. S ebben nincs hiba. IV. HE1VRIK 1 (5-én, vasárnap 20.30) Luigi Pirandello drámájá­nak magyarul beszélő, nyu­gatnémet filmváltozata. A világhírű, Nobel-díjas olasz író számára a IV. Henrik és a Hat szerep keres egy szer­zőt című drámái hozták meg az igazi világsikert, s érde­kes, hogy mindkettőt (1921- ben) mindössze öt hét alatt írta meg. A darab egy lélek­tanilag szinte képtelen — ám mégis hiteles — helyzetből bizonyítja, hogy úgy a világ, mint az ember meg. és kiis­merhetetlen. A főhőssel mon­datja ki az író, hogy „jaj an­nak, aki akár mint király, akár mint pápa, nem bírja el­viselni a maga álarcát”. Az „álarc” az a helyzet, szerep, amit végigélünk, s amit ki­osztottak minden embernek. A. Gy. Ismert újévi népszokás volt falun, hogy szalmabábut ástak el az utcán, így temet­ték jelképesen az óévet. Az óév száműzetését meg is je­lenítették, görnyedt hátú öregembert korbácsoltak vé­gig a falun a fiatalok, másutt pedig kiharangozták az óesz­tendőt és vidám énekkel üd­vözölték az újat. Manapság falun-városon jót jelent szilveszterkor ké­ményseprővel találkozni, a néphit szerint azért, mert olyanok, mint az ördögök és az újév éjszakáján „ló az ör­döggel parolázni”. Szilvesz­ter utolsó perceiben székre, asztalra állnak, kezükben pénzt szorítanak és az újévi éjféli óraütés utolsó kongá- sánál a földre ugranak és így kezükben a pénzzel ugranak át az új esztendőbe. Ezután ügyelni kell arra, hogy az első jókívánság fér­fitól származzék, ez a szokás elterjedt a városokban is és szilveszter éjszakáján a há­ziak nem bosszankodnak, in­kább örömmel fogadják az éjszakai férfi telefonálókat De nemcsak az éjszakának, az új esztendő első nappalá­nak is különös jelentősége van. A „kezdetjóslás” szerint, ami ezen a napon történik, az megismétlődik gyakran egész évben, a szerencsét vagy a balsorsot döntheti el ez a nap. Ezért aztán a háziasz- szony kitesz magáért, töltött káposzta, sült malac, egyes vidékeken bab kerül az ün­nepi asztalra. A malac kin­cset túr ki gazdájának, a le­veles káposzta bankópénzre emlékeztet, a bab az arany­pénzt szimbolizálja. Az új év ünneplése sok he­lyütt egészen vízkeresztig tartott A három keleti bölcs utazásának emlékébe liba­sorban egymás gubájának csücskét fogva, legények tán­colták végig az utcákat. Pest környékén pedig az a szokás alakult ki, hogy megfürödtek a Rákos patakban, vagy vizét hazavitték és lemosakodtak benne. Mire keli ögyefnl az óév utolsó perceiben I I I P.HOWD: REJTŐ JENŐ Természetesen, hogy a puritán nagybácsi, Burton nyugalmazott őrnagy és neje, Gladys sem maradhattak el. Most valamennyien a ször­nyen meleg délutáni órákat heverték át, a marokkói Mammunia szállóban. Itt ke­reste fel Mr. Leonidas, lát­szólag nyugodtan, de belülről lelkendezve Flatherry lordot. A lord nyomban fogadta. — Foglaljon helyet, Mr. Menelaus... — Leonidas... Ha kérnem szabad. 4 rNmiisiű t998. december 30., hétfő — Igen? Ügy is jő, — mondta a lord. — Készítse el a whiskyjét kedve szerint. Nekem ne töltsön, magam szoktam bibelődni vele. Hát, kérem... hogy visszatérjek a maga csodálatos oázisára: én hajlandó lennék egy hasonló vállalkozását finanszírozni... — Ö, mylord... Biztosítha­tom, hogy szép jövedelme lesz. — No nem... nem ilyesmi. Mindössze egy tehetséges emberen akarok segíteni... — Megszégyenít ez a dicsé­ret. .. — .. .Ez a tehetséges ember az unokaöcsém. Earl of Cun­ningham. A fiú nemsokára megnősül és így aligha lesz alkalma veszélyes kalandok­ra vagy hosszú utazásokra, miután tudja, hogy nősembe­rek ritkán tesznek hosszú uta­kat. — Ismerek kivételt. A fi­véremnek szép családja van és ennek dacára már tizenöt éve egy sapkagyár utazója... — Hm... Megtisztel a ha­sonlattal. .. Szóval az unoka­öcsém kissé elpuhult. Pedig benne is megvan az oroszlán­vadászok ősi vére, csak szunnyad. Szeretném őt va­lami látszólag szörnyű ka­landba sodorni, ez felkeltené a szunnyadó ösztönt, anélkül, hogy valóságos életveszélybe sodorja őt a bonyodalom. Tudja, itt Afrikában orosz­lánok, légionisták, bennszü­löttek és más romantikus izék napirenden vannak... Azt hiszem ez alig bír az ügy­ben fontossággal. Szóval lé­tesítsen valami műoázist, mű­rablókkal, vagy szerezzen szelídített oroszlánokat... A tő, hogy élethű legyen a ka­land és komoly veszély mégse fenyegessen senkit. — Körülményes és költsé­ges dolog, de természetesen egy magamfajta ember szá­mára semmi sem kivihetet­len. A lord felállt, jelezve, hogy befejezte a beszélgetést: — Hát gondolkodjon ké­rem és ma délután mondja el részletesen a tervet. Nagy társasággal együtt jöttünk át Afrikába, de ezek nem vet­tek részt a tegnapi kirándu­láson, úgyhogy nem ismerik magát. Az sem baj, ha ezek az útitársak is belekevered­nek. Nem fog ártani nekik. Természetesen ismétlem: egy haja szála sem görbülhet meg senkinek. Ez a lényeg, Mr. Pi­látus. .. — Leonidas, legalázatosab­ban. — Igen... no mindegy. Ez nem lesz akadály... Hát vi­szontlátásra ... Egy óra múlva Mr. Leoni­das Earl of Teddynél jelent­kezett. Sir Cunningham ép­pen azt tette, amit ereiben az ősi vér: szunnyadt. — Sir, — szólt a nagy em­ber, miután bemutatkozott, — információm szerint ön Lord Flatherry egyetlen örö­köse és jegyben jár Dalton baronet leányával, Miss Mary Daltonnal. — Uram, — felelte látoga­tójának, — ha azért keltett fel, hogy sürgősen közölje ve­lem családi körülményeimet, akkor feleslegesen fáradt. Menyasszonyomat van sze­rencsém személyesen ismerni és anyakönyvi adataimról is tudomással bírok. — Nem ezért kerestem fel. Ma délután magas javadal­mazással alkalmazott az ön nagybátyja^- Azonban utóbb rájöttem arra, hogy melléke­sen öntől sir, külön hatalmas összeget kaphatok, ha meg­bízómmal szemben nem va­gyok titoktartó. Amint látjuk, Mr. Leonidas zseniális kombinációba kez­dett. Elmondta részletesen Lord Flatherryvel folytatott be­szélgetését. — Nagyon kedves idea az öregtől, — jegyezte meg Ted­dy, ásítva, — de azt hiszem, csalódni fog bennem. — Nem fog csalódni! Sze­retném felhasználni ezt az esetet arra, hogy ön, sir, ki­elégítse ennek a kellemes öregúrnak a reményét. Bá­tornak és férfiasnak kell mu­tatkoznia, ami könnyű lesz, miután tudja majd, hogy az önt környező veszély nem ko­moly. , Earl of Cunningham felült. Nézd csak! Ez egész érdekes. —Mr. Leonidas, ön tetszik nekem! — Az előnyös külső nálunk családi tulajdonság. Szóval ugyanúgy, ahogy a lord, ön is beleszólhat a kaland megren­dezésébe és velem együtt el­döntheti, hogy milyen terv­vel lépjek igen tisztelt nagy­bátyja elé. — Gratulálok! Az idea el­sőrangú. — Tehát milyen hőstettel remekelne legszívesebben sir? — Nem lehetne esetleg olyasmi, hogy társaságunk­nak zsaroló leveleket ír egy gonosztevő-banda, de az én goromba válaszaimtól posta- fordultával meghátrálnak az elvetemedett fráterek? — Ajánlott levélben elkö­vetett hőstettek nem meg­győzőek. Képzelje ön el, hogy Nem az a baj, ha sok az értekezlet, hanem az, ha kevés — a mondanivalója. Esküszöm, hogy a saját fülemmel hallot­tam: — Kartársak, csatlakozom az utánam fel­szólalóhoz ... ★ Lakatlan szigetre hajótörött érkezik. Ma­gyar hajótörött. Aztán rövidke idő múlva a már lakott szigetre újabb hajótörött érkezik. Ez is magyar hajótörött, öt perc múlva ott a tábla a sziget csücskén: „Értekezlet van. Ne zavarj!” ... és így fulladt a vizbe, a harmadik ma­gyar hajótörött. Pedig ó lett volna a konstruk­tív hozzászóló. ★ Egy év négy évszakból, tizenkét hónapból, ötvenkét hétből és 365 értekezletből áll. A szö­kőévben természetesen eggyel többől! (—ó) TETTENÉRÉS Nemes György új regénye Az irói vallomás? „A hata­lom la's értésekkel, csábítá­sokkal jár, s a hatalom kép­viselője nem mindig tud el­lenállni ennek a csábításnak. Ha nem tud, elsorvad körü­lötte a jókedv, eltűnik az életöröm; a hatalom minden rangú képviselője felelős azért, hogy elviselhetővé te­szi-e másoknak az amúgy is rövidre szabott életet vagy elviselhetetlenné” — így az író. Egy májusi reggel Görczi Róbert neveltlánya, a tizen­hat éves Ildikó, akivel az apa tavaszi szabadságát tölti, szívroham következtében meghal a sártói gyógyfürdő vízében. Az író azt kutatja, ki a bűnös, ki felelős Ildikó korai haláláért. Van-e tette­se a tragikus esetnek? Külö­nös nyomozás útjaira, he­lyenként zsákutcáiba viszi az olvasót. Mint utóbb kiderül, az esetnek csak áldozata van, tettese nincs. Nemes György regényeiben a háború utáni értelmiség helyzetét vizsgálja. Művé­szek, tudósok és áltudósok, Othello annak idején levelet ír, ahelyett, hogy nyílt színen hattyúvá változnék? — Az illető Lohengrin volt egy dalműben és kétséges, hogyha én, mondjuk hattyú­vá változnék, ezzel már iga­zolnám is bátorságomat. Le­het, hogy Afrikában ez a fel­lépés férfias, de Európában csak mint artistaszám érhet­ne el sikert Mr. Leonidas pillantása az asztalon heverő újságra té­vedt. „Szökött légionisták rabló­bandája tanyázik egy csen­des-óceáni szigeten!” — Mi a véleménye erről, sir? kérdezte Teddy tői az újságra mutatva. — Nem rossz... — felelte miután elolvasta a cikket, amely arról szól, hogy égy magányos szigeten Nyugat- Afrika partjainak közelében szökött' légionisták tanyáznák. — Mit szólna, sir, — tűnő­dött Léonidas, — ha szerződ­tetnék néhány marcona ala­kot. akik önt és tisztelt társa­ságát rabságba ejtenék. Egy szigetet igazán könnyen bé­relhetünk. — Csak ne legyen az a hely túl nedves, vagy túl száraz, — jegyezte meg Teddy. — Olyan szigetet bérelhe­tek, amilyet parancsol! Száz­ötventől felfelé kaphat már, sir, szigetet, vulkánnal, vagy vízeséssel, kétszázért, garan­táltan féregmentes, bennszü­lött törzzsel és háromszázért ajánlhatok egy szigetet, való­di európai remetével, aki ti­zenkét éve ruha nélkül tar­tózkodik egy barlangban, nyerskoszton él és képeket fest. (Folytatjuk) újságírók és diákok mozog­nak ebben az akváriumban. Hit és nagykép, opportuniz­mus és rászedettség, tévedé­sek, egyéni és közösségi sors állanak a regények közép­pontjában. Hősei állandó harcban állnak hol az örege­déssel, hol a dogmatizmus- sal, magával az élettel, de legtöbbször önmagukkal, s ebben a harcban — gyengé­nek bizonyulván — rendsze­rint el is buknak. Aváriusz János, a festőművész (Háló), Pap Péter, kommunista új­ságíró (Egyetlen pillanat) és Görczi Róbert, történettudós (Tettenérés) azonos típusok, akik részben ösztöneik, em­lékeik, múltjuk, felemás élet­vitelük miatt képtelenek megérteni az újat, innen származnak konfliktusaik, önzéseikj elrajzoltságuk. ma­gányuk. Görczi egalhi életé­nek fenntartásaival; hiedel­meivel délcegen jelenik meg ugyan előttünk, és noha a perrendtartás egyetlen bűné­ben sem marasztalhatja el, társadalmilag, morálisan el­bukik. (A Tettenérést olvasva az ember akaratlanul a valóság hű ábrázolására, a tipikusság kifejezési lehetőségeire gon­dol. Elképzelhető-e, hogy a szocialista tudat és létezési feltételek kialakulásának mai szakaszában ilyen ordasok él­nek közöttünk?) Bármennyire is visszataszí­tó dr. Görczi Róbert osztály- vezető, bármilyen helyzetben éri is tetten az író, nem bűnös, kétségtelen s morális lény, af­féle dúvad, akinek életét a hiúság és a konformizmus határolja. Erinek a légüres térnek montázsa a regény. Mindez öncélúnak tűnő lé­lektani krimi, s az is marad­na, ha az író nem emelne vá­dat a becsület, tisztesség és humanizmus nevében az ön­zés és részvétlenség ellen. A Tettenérés jó könyv. Ne­mes jellemábrázolása most elmélyültebb mint az Egyet­len pillanatban, szinte mér­nöki gondossággal szerkeszt; művészi kifejező eszközei egyre tisztultabbak és árnyal- tabbak. (Szépirodalmi Kiadó) Ebitrgényi Tibor LEGJOBB. _ >1 H'RVERfS hirdetés fNöwitmm

Next

/
Thumbnails
Contents