Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Tanyasiak EnAe megérkezett az Szeszélyesen kanyarog a dűlöút. felfűzve a szétszórt tanyákat Tiszta, decemberi idő van, messzi el lehet látni a tájon. Távolból úgy tűnnek a fehérre meszelt házaki mintha egymás mellett lennének. de ahogy közelebb ér az ember, hirtelen eltávolodnak egymástól. Több száz méterre, vagy énben kilométerekre vannak a tanyák. Most csontkemény az út, autóval. motorkerékpárral, biciklivel is lehet közlekedni. De ha eső vagy hó esik, felázik a talaj s csak gyalog lehet iámi. Ilyenkor megnövekszenek a távolságok, a tanyák még inkább tanyákká válnak. »r Rózsa Alajosék igazi pusz- tafogacsiak. A férj abban a házban nőtt fel. ahol most is élnek, a feleség a szomszéd tanyán lakott Kislányuk itt is nőtt fel. Szép. nagy házban laknak, az épület még városba is beillene. A ház körül gyümölcsfák. az udvaron tyúkok kapirgálnak. Néhány méterrel arrébb kisebb épület a tárnamérai Béke Termelőszövetkezet borpincéjes, Tetején televízió-antenna, egyik szobában klubtermet rendezett be a közös gazdaság s iskolából. (Foto: Kiss Béla) Dél felé jár az idő. a férj nincs itthon, a szövetkezetben dolgozik. A kislány nemrég érkezett meg az iskolából. Bent a szobában beszélgetünk. Sötét bútorok, a sarokban rádió sugározza a tánc- zenét az egyik fal mellett zongora. — Ki szokott zongorázni? — A férjem — válaszol az asszony. — Nagyon sok magyar nótát ismer, de szereti az operetteket és a táncdalokat is. Ha ráér. a kislányt is tanítgatia. — Ezzel töltik az estéket? — Ezzel is. De itt van a szomszédban a televízió, át szoktunk oda is menni. Esténként összegyűlnek a környező tanyákról az emberek, vasárnaponként harmincán is összejönnek. Főleg az idősebbek. a fiatalok már máshol, városban, falun dolgoznak. — Hogy telnek a tanyasi hétköznapok? — Reggel hat óra körül kelünk, megetetjük az állatokat, megreggelizünk. A férjem elmegy szövetkezetbe, a kislány az iskolába. Én meg a ház körüli dolgokat végzem. Délben megebédelünk, a férjem viszamegy még dolgozni, én segítek a kislánynak a tanulásban, újra megetetem az állatokat. Esténként meg elszórakozunk egy keveset és lefekszünk. A tanvasiak korán kelnek, korán Is fekszenek. Este hétkor itt már késő este van. — Nem unalmas állandóan egyedül lenni? ■— Kicsit unalmas, de megszokja az ember. — Szeretnek itt élni? — Szeretünk. Jobban lehet gazdálkodni, mint a falun, ha meg valami komolyabb dolgot akarunk venni, motorra ülünk és bemegyünk a városba. Itt a közelben is van bolt. nem messzire, a kisebb dolgokat itt is meg lehet venni. — Régebben milyen volt a tanyán az élet? — Sokkal unalmasabb, mint most Mióta villany van itt azóta rádiót vettünk, mosógépet. Televíziót is vettünk volna, de fölösleges, mert itt van a szomszédban. Aztán az is jó. hogy a termelőszövetkezet minden nyáron rendez kirándulásokat Már Egerben, Debrecenben és más városokban is jártunk. — Szoktak-e olvasni? — Évek óta jár a Szabad Föld, azt mindig elolvassuk. A férjem könyvtári tag is. állandóan hordja haza a könyveket. A kislány is szereti a szép meséskönyveket. — Át szoktak-e járni a szomszéd tanyákra? — Elég ritkán. Csak esténként érünk rá jobban, akkor meg inkább a televíziót nézzük, vagy itthon olvasunk, hallgatjuk a rádiót. — Elköltöznének-e innen a tanyáról? — Talán jobb lenne falun, de azért itt is lehet élni. — A kislány, ha megnő? — Szeretnénk gimnáziumba adni. Rózsa Alajosék igazi tanyasiak. Idevalósiak, megszokták. megszerették az itteni életet. Érzik, hogy hátrányban vannak a falusiakkal, városiakkal szemben, mégsem költöznének el innen. Inkább megpróbálják a rádiót, televíziót. A villany, a kultúra elűzte a tanyasi sötétséget. Kaposi Levente AZ ÉV SLÁGERE Az év legsikeresebb termékéről érdeklődött a Hanglemezgyártó Vállalat áruforgalmi osztályán a Magyar Távirati Iroda munkatársa. Kérésére elmondották, hogy 1968 „slágere” a művészlemez volt. Két nemzetközi díjat is nyertünk, Nyugat-Né- metországban a Vérnász operafelvételével, Japánban pedig azzal a lemezzel, amely Bartók három zongoraversenyét tartalmazza. Tíz százalékkal emelkedett a komolyzenei lemezek forgalma. A slágerlista legelején az „LPX 1238” áll, amelyen Lehotka Gábor Bach-műveket ad elő, barokk orgonán. A népszerűségi sorrendben Kodály Háry János szvitjének, a Marosszéki és a Galántai táncoknak közös hanglemeze következik, amelyen Feren- csik János vezényli a Budapesti Filharmonikusokat. A harmadik ugyancsak Kodály- lemez: a Psalmus Hungaricus és a Budavári tedeum felvétele, Kodály Zoltán vezényletével, a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus előadásában. Ezek a hanglemezek hosz- szú évek óta az élmezőnyben szerepelnek és exportra még többet értékesítettek belőlük, mint amennyit a hazai közönség megvásárolt. Pedig a Psalmus-ból az elmúlt nyolc esztendő alatt 12 000 kelt el. Visszamenőleg, több év távlatában valódi, igazi tartós siker két nemzeti operánk, a Bánk bán és a Hunyadi László felvétele. 1959-ben készült és a legkeresettebbek közé tartozik A kékszakállú herceg vára című opera felvétele. Nagy siker volt azoknak az operaáriáknak a lemeze, amelyeket Ilosfalvy Róbert eredeti nyelven énekel. Az „export-sztárok”: Bartók két arcképe és vonósnégyesei, Georg Muffat zenekari szvittjei, Liszt Re- quiemje és J. B. de Beoismor. tier műveinek lemeze. Igen érdekes következtetésekre ad lehetőséget az 1963- ban legnagyobb példányszámban vásárolt tánclemezek listája is. A slágerlista legelején érdekes módon nen fesztiváldal áll, hanem Ha rangozó Teréz előadásába: Fényes—Szenes Mindenkinél van egy álma című száma amelyből 106 000 darabot vá sároltak ebben az évben. En nek a lemeznek volt ném helyzeti előnye is, meglehető sen korán forgalomba kerüli A felvétel iránt a közelmúlt ban édeklődött egy rángó osztrák hanglemezcég. Váltó zatlanul nagy az érdeklődés , melódikusabb hangvétel magyar tánczenei felvételei iránt szerte a világon. Az utóbbi időben előretör a beat Régebben a 20 ezre páldányszám szenzációna számított, s ma már 50 ezre: felüli készülnek beat-leme zek. Az Ómega-együttes nagy lemezéből nyolc nap alatt tíz ezer darab fogyott el. Való színüleg nem a teenegeré zsebpénze lett több, hanem felnőttebb korú nemzedék i kezdi megszeretni a beat zenét. Még egy adat: 1968-ba mintegy 3 millió darab hang lemez készült. (MTI) Karácsonyi meglepetések Megoldott kérdés Mi ketten, vagyis Mariska néném és én már régen megoldottuk a karácsonyi ajándékozás gondjait. De nem ám akárhogyan! Nagyszerűen! Kezdetben, hosszú , - esztendőkön át úgy történt a dolog, hogy karácsony délutánján ' felkerestem Mariska nénit és átadtam nejki ajándékomat. Pél- ,,, dául egy palacsinta- sütőt, vagy ugyan■ csak például egy családi kefekészletet, vagy ilyesmit. Ugyan■ - akkor ő is átadta nekem az ajándékát: r zsebkést, amiben du- i><i góh'zó és körömpisz■ > káló is van, esetleg . sárga nyakkendőt lila pöttyökkel. Egyszer aztán azt mondtam Maris!:a nénémnek: — Nézd, Mariska méni, sok pénzt adunk Sí igy fölöslegesen. Sokkal okosabban tennénk, ha olyasmit vennénk egymásnak, amire szükségünk van. A meglepetés talán kisebb lenne, de az öröm nagyobb. Beszéljük meg ezentúl, hogy mit vegyünk egymásnak. Jó? — Okos vagy, édes fiam! — felelte Mariska néni —, de ha már a meglepetésről lemondunk, egyszerűsítsük tovább a dolgot. Neked is sok a munkád, nekem is. Miért üljünk össze egy nappal előbb az ajándék ügyben? Ezentúl minden aranyvasárnap délelőttjén találkozunk s bemegyünk valamelyik áruházba. Ott aztán te megveszed nekem azt, amire szükségem van, én pedig megveszem neked azt, amire neked van szükséged. Jó? Beláttam, hogy igaza van. Sőt, továbbmentem egy lépéssel: — Tudod mit, Mariska néni? Nem is kell együtt mennünk. Lehet, hogy te ne-r érsz rá éppen, lehe hogy én nem. Ilyer kor karácsony előtt i megveszed azt, amir szükséged van, én is megveszem azt, ami re nekem szükségen van, aztán másnál felhívlak telefonon és megköszönjük egymásnak a szép ajándékot. Jó? Ebben egyeztünk meg. Ennek már jő néhány éve és a rendszer kitűnően bevált. Csupa hasznos dolgot veszünk-ka- unk magunknak- gymástól. Ámbár tavaly. .. Amikor felhívtam nénémet, hogy megköszönje nekem, amit :tt magának, való- ággal áradozott az römtől: — Édes fiam, — lel- •ndezett — egy pár \eleg kesztyűt vet- m magamnak tegnap, nagyon köszönöm neked. Tudod, titokban már hetek óta erre gondoltam... Es te mit kaptál tő- ? lem? ? Nem szeretek ha- ? zudni. Bevallottam, 4 hogy nem vettem ma- | gamnak semmit sem. £ — Mariska néni. — J szabadkoztam —, na- i gyón sok kiadásom 5 volt az utóbbi idő- £ ben... I Erre mérges lett: 5 — Édes fiam, fel $ vagyok háborodva! h En egy pár meleg 2 kesztyűt kapok tőled 4 és te tőlem serymit i sem kapsz? Hátuyen p fukarnak ismersz te $ engem? < Meg kellett Ígérnem, hogy veszek magamnak valamit. Azzal fenyegetőzött, hogy különben eldobja a kesztyűt, amit vett magának tőlem neki. 4 Tabi László * Haza és boldog A Népújság december 1-i számában dr. Molnár Józs-:. „Kérdőjelek hazafias nevelésünkben’ címen mindnyájunkat elgondolkodtató problémát elemzett sokoldalúan. Am próbált feleletet adni, mi az oka annak, hogy időről időre mindig akadnak, akik hűtlenül elhagyják hazájukat.-bá itthon tisztes jövedelemmel és megbecsültén élhetnének. Egy mélyebben fekvő összefüggés szerint a hazát hűtlenül elhagyók egy eltorzult életfilozófia parancsát»kc>vetik. E rétegnek a filozófiáját így lehetne összegezni: Csak egyszer élünk! Éljünk hát a lehetőségekkel, és szakítsuk le minden napnak és minden órának a virágát! Ebbe a filozófiába sok minden belefér: kaland- és gyönyörkeresés; cinizmus és huliganizmus; erkölcsi nihilizmus és prostitúció; alkohol és narkotikum; munkakerülés és felelőtlenség; önzés és közömbösség a mások ügye és boldogsága iránt; közömbösség a hazával szemben is. Az öröm keresését általában nem ítélhetjük el, hiszen az örömteli, a boldog élethez minden embernek elidegeníthetetlen joga van. Nem is ezt kívánjuk itt szóvá tenni, hanem azt, hogy ennek a filozófiának a vallói és követői hol és hogyan keresik az örömigény kielégítését, a boldogságot; hol rekednek meg és hol szakadnak el mind a szőkébb, mind a tágabb közösséggel való belső érzelmi kap- j csőlátóktól, magától a hazától is. Ügy tűnik, hogy a hedonista, tehát az ösztönös örömigényen alapuló filozófia hívei erkölcsi és érzelmi fejlődésükben, vagy eleve megrekedtek egy alacsonyabb fejlettségi szinten, vagy kedvezőtlen környezeti hatások miatt visszacsúsznak arra a szintre, amelyen az örömigényt túlnyomóan a szervezet biológiái folyamatai elégítik ki: táplálkozás, alvás, mozgás, pihenés, szexuális kielégülés; narkotikumok és az alkohol mámora. Ezek az él- ménykeltő biológiai folyamatok és élmények a legfőbb életértékek rangjára emelkednek náluk, s háttérbe szorítanak minden más értéket, a legmagasabbrendűeket is. Emberszeretet, szolidaritás és munkaszeretet; segítőkészség, igazság és becsület; kötelesség és hűség; közérdek és haza idegen fogalmak maradnak számukra. Nem mintha nem tudnának róluk és nem ismernék szerepüket az emberi kapcsolatokban, hanem mert szegényes erkölcsi és érzelmi világuk miatt nem tudták a magukévá tenni. A hedonista filozófia öröm- és boldogságigénye nemcsak beszűkült, alacsony szintű és önző, de mohó és kielégíthetetlen is. Ezért nem tud még az örömök halmozása esetén sem teljes kielégülést adni. Az embert szinte ámokfutóvá teszi és rendre gázol maga előtt mindent. A mi ifjúságunknak nem erre az életfilozófiára és nem erre az örömigényre van szüksége. Üj és az eddiginél jobb, emberibb társadalmat csak olyan nemzedékkel lehet építeni, amely fogékonysággal rendelkezik minden iránt, ami szép, jó, igaz; ami az embert fölemeli és előbbre viszi. Ez a nemzedék nemcsak maga akar boldog lenni, hanem mások boldogságáért is kész harcolni és dolgozni. Örömigénye kiterjedt, s nemcsak a kapott javak tudják boldoggá tenni, hanem az is, amit ő adhat másoknak, amivel ő szerezhet örömet másoknak. Ez a nemzedék tudja és érti, hogy egyetemes emberi boldogság csak a kölcsönösség, tehát a közösségi elv alapján születhet, éppen ezért és igényünket nem individualizálni, hanem szocializálni kell. Fejlődésünk fokán elérhetünk egy olyan szintet is, amelyen nagyobb és boldogítóbb élményt jelent az az öröm, amelyet másoknak szereztünk, mint az, amelyet kaptunk. Ritka nagy élmény ez, amely a legnagyobb és legmélyebb emberi érzésekből, szocializált vágyakból és törekvésekből fakad, mint például barátság, szerelem, honszeretet, segíteni és hatni akarás. A szocializált öröm- és boldogságigény kialakítása össznevelői feladat és átfogja a nevelés minden területét, a világnézeti, értelmiérzelmi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelést, ezért itt csupán néhány sajátos követelményre mutathatunk rá. 1. Az örömszerzés igénye csírájában megvan már a kisgyermeknél is. Ez jelentkezik nála, mikor séta. kirándulás során édesanyjának, vagy óvó nénijének szedegeti és köti csokorba az útjába eső virágokat; ez nyilvánul meg akkor is, mikor színes rajzait, homokból, vagy építőkockákból épített csodálatos várait anyukájának építi. Egész későbbi nevelőmunkánk során jól építhetünk erre a zsenge kezdeményezésre, csupán ápolnunk, erősítenünk kell azt. Ápolását jelenti a kezdeti fokon, ha egyáltalán észrevesszük a kedveskedésnek ezt az igényét, később pedig, ’ iskolás korban el is várjuk irányunkban és mások irányában is a figyelmességet, szolgálatkészséget, udvariasságot, tiszteletet. Annak is kifejezésre kell jutnia azonban, hogy ezeket a sajátosan humanitárius vonásokat becsüljük bennük, értékeljük, örülünk neki. Így erősödhet a mások iránti szolgálatkészség, így válik a felserdült ifjúban ..világmegváltó” nagy elhatározássá, őszintén érzett hivatás- ; érzéssé, aminek birtokában a leendő orvos például nem- j csak keresni és jól élni akar, hanem gyógyítani és az em- 1 béri szenvedést enyhíteni is. 2. Az örömérzés szocializálódásának sokat árthatunk, ; ha gyermekeink jutalmazásában nem az erkölcsi, hanem az anyagi elv jut döntő túlsúlyra. Erről van szó például, ha a nap mint nap hozott ötöseikért forintokat fizetünk, vagy ha forintokban kifejezett célprémiumokat tűzünk ki tanulásért, kötelességteljesítésért. A gyermeknek el kell sajátítania a kötelességtudatot célprémiumok nélkül, s meg kell ismernie a jól végzett munka örömét előre kialkudott anyagi javadalmazás nélkül is. Enélkül mint felnőtt sem lesz képes önzetlen szolgálatokra, s mint felnőtt is azt kutatja minden lépésnél, mennyi előnnyel és anyagi haszonnal jár majd. 3. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyén a kisgyermekkortól kezdve éljen benne közösségeiben (család, osztály, úttörő-, KISZ-, alkalmi közösségek) a szó teljesebb értelmében és osztozzék annak gondjaiban és örömeiben egyaránt. Így részesülhet azokban a közösségi élményekben, amelyek elszakíthatatlanul összekötik majd családjával, iskolájával, népével és a hazával. y Dr. Somos Lajos £
