Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Év végi roham a füzesabonyi járásban • • a földért A füzesabonyi községi tanács vb-elnökheiyettesének Antal Józsefnek izgatottan magyaráz egy nyugdíjas vasutas. — Tudja az én földem ott van a patak mellett, közel a debreceni vasúthoz — kezdi újból és újból az idős ember, és az érthetőség kedvéért le is rajzolja, hogy az ő 892 négyszögöl földje miként „jár ki ’ a Csincsa-patakhoz. Panaszolja: mennyi hivatalt járt már be, hogy elhitesse: a lóid valóban övé és hogy megtudja a helyrajzi számát. Nemkülönben beadhassa a kérvényt, hogy a következő években is használhassa ezt a területet. Nem egyedi ügyfél ő a füzesabonyi tanácsnál, hiszen előtte éppen 238-an keresték fel a tanácsot, hogy igazolást kérjenek föld-mentesítési kérelmükhöz. Ám az ostrom nemcsak a községi tanácsot érinti, hiszen Olasz Miklós, a Füzesabonyi Járási Földhivatal vezetője épp arról panaszkodik, hogy a napi postával 50 ilyen kérelmet kapott s csak Szihalomról 28-an címezték aznap levelüket a földhivatalhoz, hogy mentesítsék földjüket, a szövetkezeti tulajdonba vétel alól. Vagyis... továbbra is használhassák azt a „háztáji” kertet, s egyéb területet, amelyet eddig a család ellátására megkaptak, illetve műveltek. Ózönlik az ügyfél a földhivatalhoz, Füzesabonyból már 253 kérelmet tartanak nyilván, de számítanak rá, hogy a háromszázat is meghaladja év végére. Mezőszemeréről 172-en, Szihalomról 146-an adtak be kérelmet azzal a reménnyel, hogy egy holdig terjedhető földet birtokukban tarthassanak, használhassanak. Adják be a kérvényeket.. 1 és sokan be sem adják, mert — bár megjelent a lapokban^ sok ismertető, tájékoztató, — még mindig nem világos, hogy milyen esetben kinek mennyi föld juthat „háztáji" művelésre. A legvadabb rémhírek szerint „most lesz a második földosztás". Mondják, hogy aki beadja a kérelmet az minden további nélkül hozzájuthat egy hold földhöz. A Káiban és más községekben elterjelt „kofa-hírek” szerint viszont „nem szabad beadni a mentesítési kérelmet, mert akkor elveszik a föld" és egyetlen négyszögölet sem kaphatnak. Ennek hatására sokan visszavonták kérel műket — és így ... valóban nem juthatnak egyetlen négyszögöl földhöz sem. A tanács és a földhivatal mindent megtesz, hogy az embereket felvilágosítsa. A földtörvény szerint ugyanis azoknak, a kívülálló földtulajdonosoknak a földje, amely a termelőszövetkezet használatában van 1969. január 1-én szövetkezeti tulajdonba kerü' A szövetkezeti tulajdon alól legfeljebb csak egy hold föld mentesíthető. Azonkívül adódik mód arra is, hogy akik pártoló tagként adták be földjüket, vagy 1967-ben kaptak háztájit, azok továbbra is használhassanak kisebb földterületet, különösen, ha szociális helyzetük ezt indokolja. Mindezek azonban csak akkor kaphatók meg, ha a volt pártolótagok, földtulajdonosok még ez évben beadják a kérelmüket a mentesítésre, vagy földhasználatra. A „menetrend” a következőképp alakul: Beadják a járási földhivatalhoz a kérelmet a mentesítésre. A tanácstól megszerzik hozzá a három hónapnál nem régebbi adóhivatali igazolást s ezeknek az okmányoknak alapján elbírálják, hogy jugosult-e a kéremező a mentesítésre. Ha nem ... tovább adják a községi tanácsnak, ahol a nagy helyismerettel rendelkező végrehajtó bizottsági tagok, a földhivatal, a termelőszövetkezet véleményét figyelembe véve tisztázzák, hogy a jogi és szociális helyzet figyelembe vételével kaphat-e földet használatra a kérvény benyújtója. Ehhez persze az is szükséges, hogy legyen miből és hol földet adni. Ez ügyben már megkérdezték a termelő- £3öyetfce2etek£t^ hogy, ,íjtiürejx területet tudnak mentesítésre, illetve földhasználatra biztosítani. Az újlőrincfalvai, dormándi, sarudi, mezőtárká- nyi s még jó néhány közös gazdaság nemleges választ adott. Á mezőszemereiek 59 holdat., a füzesabonyi Petőfi Tsz 82 holdat, a Szabad Nép négy, a szihalmi termelő- szövetkeezt három holdat „ajánlott, meg” (bár az utóbbi községnél naponta 20—30 igénylő kérelme érkezik be a járási földhivatalba.) Más kérdés, hogy mennyire megalapozottak ezek a kérelmek ... mert olyan szihalmi •is akad, akinek csak 50 öl földje volt és most egy holdra kéri a mentesítést. Más a helyzet Füzesabonyban. özv. Kovács Imréné 413 négyszögöl földjét kéri mentesíteni, özv. Godó Jánosné, idős korára hivatkozva írja, hogy a termelőszövetkezetben már ugyan nem tud dolgozni, de mivel mindössze 50 négyszögöl kertje van szeretné, ha a 750 négyszögöl „háztájit” továbbra is megkaphatná. Szekedi János nyugdíjas, ipari rokkant szintén a háztáji földjét szeretné biztosítani. De a többi pártolótag, egyedül élő, öreg is azért írta meg a kérvényt, hogy szerény nyugdíját, jövedelmét kiegészíthesse, a fél-, egy- holdnyi szántó, vagy kert termésével, hogy ellássa családját zöldségfélével, gyümölcscsel. A bizottságok, a tanácsok, termelőszövetkezetek a földhivataliak alaposan mérlegelik majd, hogy kiknek a fölajét mentesítsék a szövetkezeti tulajdonba vétel alól és kik kapjanak jogot a földhasználatára. Ebben biztosak lehetnek a kérelmezők. Éppen ezért tanácsoljuk, ne a rémhírekre „kofa-tanácsadókra” hallgassanak, hanem az év hátralévő napjaiban forduljanak a tanács, a földhivatal szakembereihez, hogy a szükséges felvilágosítást megkapják s ami legfontosabb az év végéig adják be kérelmüket a föld mentesítésére,- vagy földhasználatra. Kovács Endre CVfMÍNT KARACSOISIV Szép a karácsony a szikrázó hókristályok.' a sokszínű gyertyák meg a pattogó csillagszórók békés fz„„ében. Ilyenekről álmodunk gyerekkorunkban. hasonló ünnepeket várunk később, felnőtt fejjel s tálán nem gondolunk arra. hogy tőlük még csillogóbb napokat is hozhat valamelyik december. Pedig — ha még olv ritkán is. de — akadhat rá példa. Tanúm . most rá Szécsényi István és felesége Recsken, a Fürst Sándor utca 13. számú házában. Az idős házaspárra ugyanis a hatvanadik, a evémántka- rácsony köszöntött ezen a télen, a kedves öregeknek hat gyermek, tíz unoka és hat dédunoka hozta, küldte az üdvözletét. Visszafoghatatlan örömkönnyek a szemekben. Gyé- mántkarácsonv gvémántporá- ban emlékek oldják az évtizedeket ... Amerikából a szülőföld, a losonci laktanyából egy ifjúkori ismeretség, nagy-nagy szerelem csalta vissza Bánrévére a férfit, aki aztán el-, legyezte, nőül vette a kedvesét. így kezdődött, mondják halkan, egymás szavát segítSzövetkezeti kultúrmunkások tanácskoztak Egerben Egerben, a MÉSZÖV kultúrtermében került sor hétfőn a fogyasztási szövetkezetek kultúrmunkásainak évadzáró tanácskozására, amelyen többek között megjelent Bole Dezső, a SZÖVOSZ sajtó- és propagandaosztályának vezetője is. Az ülésen Kollár Lajos. a MÉSZÖV főosztályvezetője értékelte az 1968- ban végzett népművelési munkát. Elmondotta többek között, hogy a fogyasztási szövetkezetek fontos tevékenységet fejtenek ki a községek népművelési feladatainak Végrehajtásában. A megyében 45 olyan csoport működik, amelynek nagy segítséget nváltanak a községek kulturális és népművelési munkájában. Különösen j szép eredményeket értek el j a műsoros rendezvények I mellett az ismeretterjesztésben és a könyvteriesztésben is. Sikeresen szerepeltek az j országos versenyeken, különböző bemutatókon. Az értekezleten a résztvevő kultúrmunkások ezután megismerkedtek az 1969. évii • feladatokkal is. Az értekez- ! let végén Havellant Ferenc, j a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke több kultűrmunkásnak jutalmat adott át az 1968- ban végzett ió munkájáért. (sz) ve s régmúlt ünnepeket próbálnak idézni. — Losoncon, a katonaságnál ..ültük’ az elsőt — meséli az asszony —. ajándékul hazai elemózsiát vittem a kosárban. egv kis fenyőgallv alatt. A következőt már otthon töltöttük .ha nem is a mi házunkban, de a családunkban. Nagyon jól éreztük akkor magunkat, de még inkább amikor a mátraderecskei vasutasházba kerültünk és végre a „saját fészkünkben” díszíthettük a fát... Ettől fogva valahogy „igazibb” ünnepeink voltak ... — Utána, ahogy lőttek a gyerekek, mindig derűsebb, mindig meghittebb karácsonyok következtek — folytatja a férfi — előbb a meglepetéseken törtük a felünket, később meg a fiúk. 1 á nvök boldogságának örültünk. Mert ha nagy ajándékokra ugyan nem is tellett, mindig, mindegyiknek jutott valami. Meg aztán ilyenkor csak több .minden került elő a konyhából is. az anyjuk több finom’ ságot rakott az asztalra mint máskor. Így éltünk ott kinn, Derecskén, huszonöt esztendőn keresztül, addig amíg be nem költöztünk ebbe a mostani házunkba, itt Recsken ... Persze, amint múltak az évek. ahocy öregedtünk is. csak megőriztük az ünnepek régi fényét s vigyázni akarunk rá ezután is... — A hatvan karácsony közül vajon melyik volt a legszomorúbb. s melyik a legboldogabb? — kérdem az öregektől. — Egyformán szomorú volt az is. amelyiket két meghalt gyerekünk már nem tölthetett velünk, meg az is. amelyet a feleségem bénán feküdt, át. szinte reménytelenül — szól megint a férfi. — A legboldogabb meg nyilván az. amelyikre ismét felépült betegségéből , az asz- szony. Ügy. hogy most már megint járkálhat .S persze, hogy örülünk ennek a mostaninak, amelyik erőben, egészségben talált bennünket a tovább terebélyesedett családban, ahol a hat hónapos kis Gál Tibikével, a legfiatalabb dédunokával megint többen lettünk. Beszélik, hogy István:-bácsi még a nyáron is ellátogatott a derecskéi vasutasház- ba. a ki tudja hányadik kollégához s jólesően köszön- getett vissza a sok régi ismerősnek, akik szorgalmas munkáját, derűs kis történeteit ma is szeretettel emlegetik. Az ősszel, teljes hetet dolgozott társadalmi munkában a recski utcájuk járdaépítésénél, nyolcvannégy évesen is be-besétál még a községbe, élénken érdeklő--" cük minden iránt'. Valamennyi gyerekéből becsületes embert nevelt a házaspár, akit messzi környéken tisztelnek. Nemrég különös figyelmességgel meghívták Szécsényiéket a fafu öregeinek napiára s az ünnepségen feledhetetlen kedvességgel köszöntötték őkel Azt mond ják. ígv vall iák most kettecskén a fa előtt, hogy ió így együtt élni. együtt megöregedni, nincs szebb egy ilyen — sajátjukhoz hasonló — gyémáritkará- csonynál. (gyóni) .\XXXXXXXXN>>>^\X>X\XX>>XXXVS>VvXVKX\>^XXXXXXXXXXXXXV>X^V*iC*»XSVV^XVSX*<VCe>C«>iV«VCÄ-V: Amerika tanulhat Amerikától Három hónap az eszkimók földjén Kovács József, az Egri Dohánygyár anyagbeszerzője, a közelmúltban érkezett vissza Alaszkából Egerbe, ahol testvére családjának körében három hónapot töltött az eszkimók földjén. A személyes él - mény ékből, benyomásokból kértünk egy vegyes beszámolót. .. — Közismert Alaszka földrajzi fekvése, de júliusban, augusztusban befagyott tengert, hatalmas jéghegyeket látni, mégis felejthetetlen élmény. Egyébként éppen a rendkívül mostoha időjárásnak köszönhető, hogy Alaszka lakóinak száma már hosz- szú évtizedek óta 600 ezer körül stagnál. A tél októbertől márciusig tart, így a más hajlathoz szokott emberoK nagyon nehezen tudnak megbarátkozni Alaszka éghajlatával, életével. É.t magam se tudnék. . . — Több h-ilyen, könyvben, újságban is olvastam már, hogy az es mók még ma is Alaszka urainak, tulajdonosainak ta " magokat. — Ta'án nevetségesnek hat, de ig„z, az eszkimók mindenkit csak bevándorlónak, bérlőknek tekintenek. És hogy ez jogilag is menynyire így van: Alaszka állama, a területén működő cégek, kereskedelmi vállalatok évente horibilis összeget fizetnek bérlet címén az eszkimóknak. — Földrajzi fekvése, éghajlata hogyan befolyásolja Alaszka gazdasági életét? — Egy főközlekedési útja és egy vasútja van. A legnagyobb városokban is csak 30 —40 ezren laknak. Nincsenek felhőkarcolók és nincsenek dúsgazdag milliomosok sem. A nagy vállalatok, cégek helyett sok kis farm, üzem, közös vállalkozás jelenti az ipart. A kereskedelem pedig majdnem teljes. egészében Japán fennhatósága alatt áll. Egyébként a nagy mammut- cégeknek Alaszkában nem is lenne gazdaságos vállalkozásokba kezdeni, mivel törvény van rá, hogy termékeiket sem olcsóbban, sem drágabi nem adhatják a kis cégek áruinál. így aztán a milliomosok csak kirándulni járnak Alaszkába. Nagyon fejlett a halászati- és az olajipara. Az üzemek, a gyárak teljesen automatizáltak. Voltam egy tejüzemben, ahol naponta egymillió liter tejet dolgoznak fel. A három műszakban mindössze hét embert foglalkoztatnak. Az egyik nagy erőműben pedig csak öten dolgoznak. Rendkívül magas színvonalú a gépesítés, még ennek ellenére is inkább munkaerő hiány van, mint fölösleg. Az életszínvonal magas. Fő közlekedési eszköz a repülőgép. Sokan halászni, vadászni, bevásárolni, moziba, színházba, kár vézni is repülőgéppel, illetve helikopterrel járnak. Még az eszkimók is. — Személyesen is találkozott eszkimókkal? — Szinte mindennap. Bejárnak a városokba, vásárolni, a piacra kofáskodni, és nagyon-nagyon ritkán orvoshoz. Tartózkodóak, nehezen barátkoznak. Kívülről egyébként ugyanúgy néznek ki, öltözködnek, ahogyan már a képekről, filmekből ismertek. Mindenesetre érdekes látvány volt a repülőgépekben és a volán mögött látni őket. Egyébként teljesen külön élnek a városok lakóitól. — Alaszkára is érvényes, hogy ez a világ? A rokonokon kívül magyarokkal talál- kozott-e? — Igen. Anchorageban, Alaszka fővárosában öt magyar család él, talán érdekességnek se rossz: ebből három egri. Sokáig nem tudtak egymásról, de most már rendszeresen összejárnak. Találkoztam aztán egy furcsa magyar különítménnyel is: öt elvált férfiből áll, lakókocsi a szállásuk, öten tartanak fel egy állást. Egy mindig dolgozik közülük, négyen pedig reggeltől estig lumpolnak. Rendes ingjük sincs. Éppen szalonnát sütöttek tojással, amikor náluk jártam. Azt mondták, nem tudják megszokni az alaszkai kowtofc Az az igazság, hogy pénzük nincs hozzá. Mert Alaszkában sem fonják kolbászból a kerítést. Nagyonis meg kell dolgozni minden fillérért. Ä dologkerülők ott is szegények. — A három hónapból bizonyára jutott idő Alaszka társadalmi életének, embereinek megismerésére is. — Számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyire erős még ma is az orosz hatás Alaszkában. Sokan beszélik az orosz nyelvet és havonta a Szovjetunióból kérnek pópákat, a szentmisék megtartására. A három hónapos alaszkai tartózkodásom után egy hónapig Arizonában alkalmam volt megismerni az igazi Amerikát is. Megmondom őszintén, az alaszkai tapasztalatom alapján már-már majdnem kétségbe vontam az Amerikáról szóló magyar újságcikkek s a különböző információk valódiságát. Aztán elutaztam Arizonába és az első nap meggyőződtem róla: szó szerint minden úgy igaz, ahogy a magyar újságok írják. Felhőkarcolók, milliomosok, a palotákban, fény, pompa. De a hidak alatt koldusok alszanak, a peremvárosokban éhező gyerekek szaladgálnak. Csak játékszer az ember. A gazdagok el tapossák a szegényeket. Csak a pénz, a karrier, a gazdagság a fontos. A világ doga a béke, a háború nem érdekli őket. Alaszka egészen más Amerika. Amerika tanulhatna ettől az Amerikától. Alaszkában az emberek ismerik és tisztelik egymást. Mindegy, hogy az egyiknek fehér, a másiknak sötét, a harmadiknak fekete a szírié. Alaszkában nincs fajgyűlölet,' nincs milliomos, de nincs koldus sem. Az alaszkaiak nagyon szeretik' a békét. Számát, sem tudom hány tüntetésén felvonuláson tiltakoztak, s követelték az amerikai kormánytól, hogy szüntesse be vietnami agresszióját. Szegények, gazdagok, fehérek, feketék karoltak egymásba s kiáltották: Legyen vége a háborúnak! Vietnam hős! Az alaszkaiak tudják, hogy mi zajlik Vietnamban. De nemcsak tudják, látják is. Ugyanis az alaszkai támaszpontra viszik repülőgépekkel a Vietnamban megsebesült és meghalt amerikai katonákat. És a gépek naponta ötször, tízszer is fordulnak... — koós — 7 1968. december 24„ kedd -