Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Tényleg v' ’ Miből les* a nem­zeti jövedti^..., „melyből jut nekem, neked, bejglire és lakbérre, játékra és mini-szoknyára, ultira és tejfölös paprikás csirkére, avagy országúira és Skodára? Miből él ez az ország Kovács elv­társ szerint jól, Nagy szaktárs sze­rint „éppúi azért meg lehet élni” ala­pon, Kiss úr szerint „azért nem kell oda rohanni” színvonalon? Ha közgazdasági élet kiadványait, *■ ——Jasé£yeiitika tényeit vizsgálom, akkor ugyanis egészen más képet és választ kapok az iménti kérdésre, mintha körkérdést teszek fel riport­alanyoknak, megígérve, hogy nem lesznek riportalanyok. Név szerint semmiképpen sem. A Városi Ember szerint a paraszt­nak igen, annak van életszínvonala, az jól él, mert nem is csinál semmit. •Vagy legalábbis alig valamit, amit manapság már munkának lehet ne­vezni. Mert mit csinál a Paraszti Em­ber? Matat a háztájiban, drágán el­adja a tyúkot, kacsát, táblából vala­mit a szövetkezetben a gépek körül, furfangoskodik a munkaegységgel és részesműveléssel — egyszóval él, mint Marci Hevesen. A Paraszti Ember szerint a Városi Ember — értsd elsősorban az ipari munkást — lóg. Bemegy szépen az üzembe, fedett jető a feje felett, el- miszmászolja a nyolc órát, esetleg fusizik valamit, ha már nagyon őrjíti az unalom, aztán megy a borítékért. Havonta kétszer is. Ha esik, ha fúj. Néha öntudatra ébred, s i ilyenkor megbírálja a felsőbb szerveket, s ezért azonnal megemelik az órabé­rét. így él a Városi Ember, ha mun­kás. A Falusi Ember, ha szövetkezeti . ( r -o . . Miből telik? elnök, akkor reprezentál. A Városi Ember, ha mérnök, másodállásban tervez valami kis társasházat — nem gyárat! —, ha orvos, az SZTK-ban adminisztrálgat, otthon maszekoL A maszek az természetesen masze- kol, azért maszek, falun is, városon is. Hát így élünk mi Pannóniában, a riportalanyok szerint. De hát ebből nem lehet, hogyan is lehetne nemzeti jövedelem, de hát ebből nem lesz­nek, hogyan is lehetnének olyan ja­vak, amelyeket a végzett munka, a tehetség és az ügyesség arányában szétosztani lehetne az egyéni jövede­lem formájában. Miből telik tehát, miből élünk mégis? Sokáig töprengtem ezen a fogas, kérdésen, s azt hiszem, hogy sike­rült, ha teljesen megfejteni nem is a titkot, de legalábbis e titok kulcsához jutni. Hát a Zalatnayból, meg az Omega együttesből! Azok kimennek külföldre, hoznak be devizát, mi a devizáért vásárolunk és már van is valamink... És természetesen az új magyar slágerekből élünk, amelyeket az új magyar slágerénekesek lemez­re énekelnek, azt kivisszük és amit behozunk... Igen, abból is élünk, amit behozunk. Hol számolatlanul, hol vámolatlanul. Egyesek egy ideig nagyon jól is megélnek belőle. Aztán milyen pompás dolog az ide­genforgalom. Jönnek a vendégek, hozzák a pénzt. Egy részét, a kiseb­bet, beváltják a Nemzeti Banknál, másik részét, lehet, hogy ez a na­gyobb, beváltják a Mancikánál, aki a magyar idegenforgalom megbízá­sából rendelkezésre bocsátja a ked­ves külföldi vendégnek a deviza­szorzóját. Ügy gondolom, semmiképpen sem lebecsülendő életszínvonalunk ala­kulása szempontjából, hogy eladha­tatlan gyümölcseinkből eladható pá­linkát küldünk a magyar pálinka iránt mindig nagy rokonszenvvel rendelkező országok számára, ame­lyért ugye ismét azt kapjuk, amire szükségünk van. Renault-t, vagy Fordot, esetleg Coca-Colát, vagy rúd- elemet a tranzisztoros rádióhoz. És ha arra gondolok, hogy a magyar filmek... a magyar labdarúgás... a magyar vízilabda... a magyar liba meg a mája, nos, a kutya meg a má­ja, úgy vélem, jogosan érezhetem magam a titok kulcsa tulajdonosá­nak. Mert nyilvánvaló, valamiből csak élnünk kell, akár úgy, ahogy azt Ko­vács elvtárs mondja, akár úgy, aho­gyan azt Nagy szaktárs véli, akár csak úgy, ahogyan Kiss úr állítja. Ha a mezőgazdaság dolgozói nem dolgozói a mezőgazdaságnak, ezek után el nem végzett munkájukkal nem is termeltek új javakat Ha az ipar munkásai, csak a nevükben munkások, mert erőfeszítéseik csak a blokkolóóra karjának erőteljes le­nyomásáig terjednek, aki n,- nyilv,„. való, hogy ők sem állítottak elő tér- # méket. Éj ha s szellemi munkás szel- { lemi munkaerejét olyan királyi tró­nok megtervezésére fecsérli, amelye­ket a király is gyalog közelít meg, akkor nyilvánvaló, nem épülhetnek új termékeket gyártó új gyárak, új kutatásokat hozó laboratóriumok, s az ember egészségét újból visszaadó kórházak és rendelőintézetek. Ez teljesen nyilvánvaló. Lám, olyan csodaország lettünk, ahol a fizikai és szellemi termelő, teremtő munka nélkül is olyan új " javak állítódnak elő, amit csak el kell osztani. S ha van munka, hát ak­kor csak legfeljebb ez az elosztás je­lenthet egy kis munkát, s ha van, aki dolgozik, az csak az elosztás terü­letén dolgozhat. Termelő munka az újraelosztás szférájában. Pompás kis közgazdasá­gi kategória, nagyszerű modellje egy olyan életszínvonalnak, gazdasági be­rendezkedésnek, amelyet a fecsegő, a más munkáját nem becsülő naiv ostobaság volt kedves létrenozni a valóság meghamisítására. Mert — és ez lehet, hogy jelszó­szerű túlzás — a bejgli melegében ott vibrál a kohók tüze és a paraszti munka viaskodása. Na, de hagyjuk ezt. Együnk jót és igyunk kellemeset, s közben, csak úgy unaloműzőnek .szidjuk tovább a más munkáját Mondjuk ezt, az enyémet Az ünnepi második műszak KELLEMES KARÁCSO­NYI ünnepeket! Mondogat­juk egymásnak őszintén, az ünnep várható örömének melegével. Mondják az asz- szonyok is. de gondolataik mélyén azonnal felrémlik a sóhaj: ajaj. micsoda munka lesz! Erre voltam kíváncsi: mi­lyen munka is az asszonyok­nak az ünnep, az otthon töl­tött néhány nap az üzemi munka után. Ami hivatalo­san a pihenésre, felfrissülés­re szánt idő. ... . ,i, Az Egyesült Izzó gyöngyö­si félvezető gyárában d^' - goznak azok az asszonyéit, akik segítettek ebben a ..fel­mérésben” nekem. Kezdjük a legfiatalabbak Balázs Györgyné augusztus­ban ment féirihez. Abasáron laknak, a szüleinél, de önál­ló háztartást vezet az ifi ú pár. Közös konvhahasználat­tal. A férj katonatiszt. De az első mondatok után kide­rül, hogy szeret főzni. Ez már könnyebbség a fiatal asszonynak. Az ünnepi menüt is közö­sen állították össze, mint ahogy a költségvetés is ket­tőjük fejtörésének az ered­ménye. Mi lesz a „közös” menü? Tyúkleves, csirkepörkölt, melléje kétféle körítés: bur­gonya és galuska, mert ezt mind a ketten egyformán szeretik. Aztán töltött ká­poszta. szintén a közös íz­lésnek megfelelően, és ki­mondottan a féri kedvéért mákos bejgli. Csinálnak még kocsonyát, de ezt már a szü­lőkkel együtt. Ezzel el is vetették az ün­nepi trakta gondiát — mind a három nap iut az egyikből is. másikból is elég az asz­talra. A SZÓRAKOZÁSRA is ma­rad idejük: moziba men­nek, tévét néznek és vendé­gül látlak Nyitrai Lászlói­kat. akik a szomszéd tömb­ben laknak. Előbb a két asz- szony barátkozott össze, maid a két férfi is. Persze, még a karácsony­fa! Együtt díszítik föl. sz ajándékot külön-külön helye­zik el aláia. Titkot nem árulunk el már: a féri diva­tos. csíkos nylon-inget és golyós tollat kapott. Ja. igen: a nagytakarítás .;. Ez bizony néhány napig el­tartott. A fiatal asszony új­ra pásztázta a parkettát, le­szedte a függönyöket, meg­mosta az ablakokat és min­den fehérneműt kimosott. A vasalással «ppen az utolsó es.r készülj el. Azt mondják: ez női mun­ka? Lehet, mert Kiss Lászlóné is hasonlóképpen kezdte el trí ünnepi készülődést. A hétszobás, összkomfortos la­kás ad elég munkát. És még a két gverek, a tízéves Laci­ka és a négyéves Csaba. A férje az állami építőiparban dolgozik, ács. sokat van vi­déken. legfeljebb ünnepna­pokon tud segíteni. így segít valamit a ház asszonyának. A nagytakarítás mellett ott van még a bevásárlás. Ahogy már lenni szokott, mire hazacipekedik a sza­tyorral. akkor iut eszébe, hogy még valamit elfelej­tett. .No....maid holnap! Szerencsére. a mamáék disznót öltek, tőlük kapnak húst. hurkát kolbászt. A süteményt nagyon szeretik a gyerekek, zserbó és torta ké­szült nekik. Egy hét ment rá az előké­születekre. Az ünnepeken lölesik az a napi egy-két óra pihenés, amikor az anviának. a fele­ségnek nem kell csinálnia semmit. leülhet, nézheti a gyereket, hogyan játszanak. Ennyi jut neki összesen, pedig a fériét sem kell no­szogatnia. hoev segítsen. Eperiesv Mihálvné a fér­jével kettesben tölti- a kará­csonyt otthon. REGGEL HÉTKOR KEL, reggelit készít, aztán clmo­sogatja az edényeket. Utána kitakarítanak kettesben, maid rögtön kezdeni kell a főzést. Ezalatt a féri újságot olvas. Ha kész az ebéd, megterít, tálal, ő maga is eszik, utána leszedi az asz­talt. máris mosogathat. A férje ebben nem segít, mo­sogatni ő sem szeret, mint a többi férfi. Aztán feketét főz, beviszi. Beszélgetnek a fekete mellé vagv lemezeket hallgatnak. Utána sétálnak egyet, majd várják a vendégeket. Báld- rich Györgyök érkeznek lá­togatóba. Édes és sós tészta kerül az asztalra, de még sült hús is. A terítés, a szerviro- zás szintén asszonvmunka. A házigazda feladata a bor kínálása. A fekete sem ma­radhat el. amit a háziasz- szony főz és tálal —. termé­szetesen. Ha elmentek a Vendégek, le kell szedni az asztalt. A poharakat, a fcketéscsészéket azonnal el kell mosni, aztán már teríthet vacsorához. Majd megint leszedni az asz­talt. megint mosogatni, és ha még van valami idő a lefek­vésig. amit természetesen az ágvazás előz meg. akko- fl­iehet. kapcsolni a rádiót, és átadhatja magát a kikapcso­lódás meghitt, perceinek. így telik a« ünne*> egy napja. Egyszerűen, minden különösebb felhaitás nélkül — szakadatlan munkával. Folytassam? Mikor tudnak ünnepelni, pihenni az asszonyok? lesz. látszatra semmi komoly munkát nem végeznek az ün­nepeken: terítenek, leszedik az asztalt. mosogatnak, ágyaznak, kínálják a vendé­geket. mert napokon keresz­tül előbb már nagytakarítást csináltak, kimostak és va­saltak mindent, bevásároltak, törték a fejüket az ajándé­kokon. azaz: készültek az ünnepre. Dicséret mind a három ér­dekelt férjnek: ők is segí­tettek. amiben — kedvük volt. De az asszonyi munka, mégiscsak más. Igaz. a ha­talmas nagy trakták kora le­járt. Ahogy a példáink is mutatták. Mégsem marad éhen senki. Sőt! A beigli rémuralma is letűnőben van. Egyszerűbben és — bármily furcsán is hangzik esetleg —- korszerűbben. emberibben ünnepeljük az ünnepet, gvo- morrontás és végkimerülés veszélye nélkül. Könnyebb lett az asszonyok do^ga. valamivel több a fér­fiaké. de azért asszonvnak lenni — a már ésszerűbben szervezett ünnepi napok elle­nére is — rn,a sem az élet könnyebbik oldala. Férfi és férii. társaim! Legalább az elismerés ki­mondásával könnvítsünk lel- j ki ismeretünkön ma. a szere­tet ünnepén. ÉS SZABAD EGY HALK „Köszönöm !”-mel is kife- | ieznünk hálánkat a csillogó karácsonyfa alatt. A többi ajándék mellé. G. Molnár Ferenc Az egri borok boszorkánykonyhája Egerben, a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepén meg­kezdték az idei borok minőségvizsgálatát. Megállapítják a cukor- és szesztartalmat. Az ebből levont következtetéseket már a jövő évben hasznosítani fogják. Az intézet üvegházá­ban új fajtákat termesztenek ki, hogy ezzel biztosítsák az egri borok jó hírnevét. (MT-foto — Bakos Agnes felvétele) DC&rszakaLkőtó találmám^a un Sokat töprengem már, ho­gyan és milyen találmányok­kal szolgálhatnám legjobban önmagam és az emberiség jó­létét és meg kell mondanom, nem egy pompás és korszo/c­alkotható ötlet fogant meg a megfoganásra oly termékeny agyamban. Eszembe jutott a Behring tengeri zárógát ter­ve. jelentős előrehaladást ér­tem el a fotonrakéták hajtó­műveinek kidolgozásában, nem beszélve arról, hogy si­került olyan légycsapót konst­ruálnom, amely a reaktorok­ban csellengő mezonokat egy­szerűen odakeni a falhoz. .. Tőlem származik az az öt­let is, hogy az éjszaki és rengeteg energiát fogyasztó közvilágítást a nappal kelle­ne pótolni, nem beszélve a szárazság elleni vizes védeke­zés ötletéről. Ám mindig és 1 nostqnig éreztem, hogy ezek a találmányok lehetnek ugyan hasznosak, érdekesek és talán m«g számomra er kölcsi sikert is hozóak, de mégsem ilyenekre van szük­sége az emberiségnek. Több­ié, nagyobbra, hasznosabbra. Mígnem: olvastam, hnay baj van a cipőkkel, mert le­válik a talpuk, bár a gyár es­küszik, hogy nincs baj a ci­pőkkel.,nem válik le a tal­puk. Es ez adta a bombaötle­tet. Cipőgyáraink térjenek át a levált talpú cipők gyártásá­ra és a selejt az, amelyiknek nem fog leválni a talpa. Így aztán a cipők gyárai nyugod­tan áttérhetnek a selejt gyár­tására. Nem lebecsülendő az ál­landóan folyó golyóstollak gyártása sem, mert ha a ve­vő tudja, hogy a golyóstoll, amit vesz, az már gyárilag állandóan folyik, egyszerűen oda lesz az ámulattól és a gyönyörtől, ha amit vett. még­sem folyik. Es minden bi­zonnyal nem fog levelet írni a szerkesztőségek pamszro- vatai Számára. Helyes lenne nem gépeket, hanem csak. alkatrészeket gyári '■ senkinek sem volna oka, sőt joga sem, hogy az alkatrészhiányra pa­a karácson? magyar szálasainkban A december 25-ére és 28- ára eső kétnapos ünnep neve a, magyar nyelv szókészleté­nek igen régi taeia. Nagyon gyakran vállal nyelvi szere­pet a magyar szólásokban, közmondásokban is. A színes, a képszerű, a szemléletes fo­galmazást segítik elő azok a példák is, amelyeket e rövid közleményünkben felsorakoz­tatunk. Évszázados népi megfigye­lést tömörítenék szólásszerű nyelvi formába következő példáink: Hosszú, mint a téli nap karácsony táján. — Fe­kete karácsony, fehér húsvét. — Ha Katalin kopog, kará­csony locsog. Átvitt jelentésben tömörít képszerű, érzékelhető nyelvi formálásba elvont fogalma­kat, általános ítéleteket né­pünk a következő szólások­ban, közmondásokban: Le­gyen egyszer neki is kará­csony!- (Legyen egyszer ó is boldog.) — Késő karácsony után kántálni. (Elkésett a se­gítsége, idejét műit a meg­bánása.) — Már sok karácso­nyi szilvát evett. (Idős, öreg ember). — Nem eszi meg már a karácsonyi szilvát. (Halálán van, közeledik a halála, nem éri meg a karácsonyi.) — Majd alhatunk karácsonykor. (Most kell a segítség, most kell szorgalmasan dolgozni.) A tréfás, humoros, sőt a gú- nyoros megjegyzéseket, kri­tikákat, értékítéleteket is nyelvi formába öltöztető szót lásokban is szerepet kap a karácsony szó: Olyan kapós a bora, mint karácsonykor a szalmakalap. (Nagyon rossz, a kutyának sem kell a bora.) — Különös, mint karácsony­kor a tökkáposzta. (Furcsa, feltűnő a viselkedése, a be­szédmódja, az öltözködése.) Olyan, mint egy karácsonyfa. (Csillogó, rikító ruhába öl­tözött, ízléstelenül felcicomá- zott nő.) Igen súlyos sértésnek bizo­nyult, ha valakit ezzel a nyel­vi formával illettek: Te kará­csonyi szemét! (Ennek a szó­lásnak alapja az a szokás, hogy a két karácsony között nem seperték ki a szobákat, sőt ahogyan egy tizenhetedik századi írás mondja, „házai­kat szalmával is bétöltöt- ték.”) A magyar szóláskincsben vannak olyan szólások, köz­mondások, amelyekben még eleven a nyelvi kép, de tar­talmuk, értelmük már nem mindenki számára felfogható. Az alábbi szólás is ide von­ható: Szekeres karácsony, szénás húsvét. Az ünnepi pi­henés óráiban gondolkozzunk arról, mit jelenthet ez a szólás, milyen nyelvi mezőben, szi­tuációban tölthetett be nyel­vi szerepet A megoldásokat szívesen vennénk, nemcsak az érdekesség kedvéért, hanem egy kísérleti jellegű vizsgáló­dásunk támogatásaként is. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa naszkodjék. Panaszkodjanak a géphiányra. De az sem len­ne igaz, mert ha lenne elég alkatrész, akkor azok­ból otthon mindenki összeál­líthatná a kedvére való leg- szükségésebb gépeket. A mozilátogatók csökkenése tárgyában több ízben benyúj­tott MOKEP- és kulturális pa­nasz megoldása is kézenfek­vő. Nem a közönség kevés, hanem a mozik száma sok és a sok mozi közül is sok a nagy mozi. Becsukni a mozik felét, a megmarad tálcát átala­kítani 20—25 személyes ka- maramozikká! Az így fel­szabaduló helyiségekben meg­oldást nyerne a magyar film­gyártás krónikus helyhiá­nya. .. Aztán itt van ez a hadüze­net nélküli háború... Javas­lom, hogy e találmányom felhasználásával vezessék be a hadüzenet nélküli békéu E tárgyban sem újító díjra, sem találmányi részesedésre igényt nem tartok, bejön ca az összeg amúgy is, ha neui szedek végre idegnyugtatót. (•

Next

/
Thumbnails
Contents