Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Az ország karácsonyfája alatt Az ünnepek előtt mennyi gondot okozott az ajándék­vásárlás! Zsúfolásig megtel­tek, az utcán, a vonaton és az autóbuszon mindenki csoma­got cipelt. És amikor pén­zünk már fogytán vfelt, még mindig hiányzott valami. De karácsony este, amikor a gye­rek meglátja az ajándékot, akkor a gond egyszerre öröm­mé változik. Nyugodtan ünnepelhetünk, az idén bőven jutott ajándék a család és az ország kará­csonyfája alá. Sikerrel dol­goztunk, ezért bővebben ju­tott ajándékra. Persze, nem kevés gondunk is akad, ez is, az is kellene. Nőnek a gyere­kek, és növekszenek az igé­nyek. De mi magunk is azt vesszük észre, hogy ma azt hiányoljuk, amire tegnap még nem is gondoltunk. A nagy család, a vállalat és az or­szág sincs másképp. Rózsa László, a Mátravidé- ki Fémművek igazgatója egy évvel ezelőtt legfeljebb kará­csonyi álomnak mondta vol­na a 100 millió forintos fej­lesztési hitelt. De a szeződést aláírták, a 100 milliós hitel­kereten belül 900 ezer dollá­ros devizahitel áll a gyár ren­delkezésére, hogy új gépeket vásároljanak és a régebbieket korszerűsítsék. Mit tesz le a siroki gyár az ország karácsonyfája alá? A termelést folyamatosan 300 millió forint értékkel növe­lik. Sirok pár éve nincstelen napszámos, szegény földmű­ves község volt, legfeljebb omladozó vára és tufakőbe vágott barlanglakásai tették híressé. Ma az ország alumí­niumiparának fontos bázisa. Mintegy 30 százalékkal növe­lik az exportot, ezen belül sokkal nagyobb arányban a tőkés exportot Több szocia­lista és nyugati tőkés állam­mal kereskednek, de ha ka­rácsonyra krémet, vagy pipe­recikkeket ajándékoztunk, annak tubusát, dobozát bizo­nyára Sírokban gyártották. Mintegy 16 millió forintos költséggel hozzáláttak, hogy egyharmad négyzetméternyi helyet kapna, mit tenne az ország karácsonyfája alá. Ha­bozás nélkül válaszolta, hogy a svéd MECMON-céggel kö­tött szerződést. Ennek alap­ján a Finomszerelvénygyár július közepén elkezdte a pneumatikus léghengerek so­rozatgyártását. A gyártmá­nyok már kifogástalan minő­sítést kapnak és a svéd cég diszpozíciójára Európa több nyugati országában értékesí­tik azokat. De talán ennél is jelentősebb, hogy a hazai ipar érdeklődését felkeltették. Egyre több üzem jelentkezik, hogy bervai svéd pneumati­kus elemekkel korszerűsít­sék, automatizálják gépeiket. Mit jelent ez a kezdeménye­zés a termelékenység növelé­se és a termelési költségek csökkentése szempontjából? Ügy véljük, hogy ezt most nem szükséges részletezni. A Finomszerelvénygyár nemcsak a svédekkel áll szo­ros kapcsolatban, hanem sok megrendelést kap a Szovjetu­nióból, a Láng Gépgyártól, az Egyesült Izzótól és a Vegyi Gépgyártól. Erre az évre 52,8 millió forint nyereséget terveztek és ez már kará­csony előtt megvolt. Az apci Qualital Könnyű­fém-feldolgozó Vállalat egy-; milliárd forintot tett az or­szág karácsonyfája alá. Ma- tusik János, az üzemi pártve­zetőség tagja és a beruházási osztály vezetője összehason­lító adatokkal bizonyította, hogy legalább egymilliárd fo­rinttal kevesebbe kerül a népgazdaságnak, hogy Apcon és az itteni javaslat szerint építik az ország legnagyobb alumíniumöntödéjét. Az okmányokon még jófor­mán meg sem száradt az alá­írás, Apcon máris hozzálát­tak a feladatok megvalósítá­sához. Körülkerítették a gyors ütemben fejlődő fémöntőde telepét, egymás után érkez­nek a gépek. Újabb milliókat VIETNAMI KARÁCSONY a Mátravidéki Fémművek-és - jelent majd az--. országnak Sirok község vízellátását vég­legesen megoldják. Üj kúta- kat fúrnak és vízvezetéket építenek, a gyárnak és a köz­ség lakóinak is. A Mátravidé­ki Fémművekben biztos kere­setre számíthatnak a környe­ző községek lakói, novem­ber 7-én a béreken felül 1,2 millió forint jutalmat fizet­tek ki. Hamarosan részlete­sen beszámolhatunk arról is, hogy az egyik közeli község­ben 800 embert foglalkoztató új üzemrészt létesít a siroki gyár. Kócza Imrét, a Finomsze- relvénygyár vezérigazgatóját is megkérdeztük, hogyha csak hogy a jelenlegi berendezések felhasználásával és fejleszté­sével, az új öntöde és műhe­lyek építésével legalább két­éves előnyt szereznek. Ugyan­is az alumínium a ma, és még inkább a holnap fémé. A kétéves előny a hazai köny- nyűfémipar és az export szempontjából rendkívül je­lentős. Nemcsak az autóbu­szok és gépkocsik motorjai­hoz, hanem az ipar szinte minden ágában használják a könnyűfém öntvényeket. Apcon ma többnyire fiata­lok dolgoznak. Igaz, nem mindenki tudta megszokni az öntödék nagy melegét, de aki maradt és iparkodik, az elé­gedett a keresettel. Az év ele­jén nem is merték volna re­mélni, hogy ilyen nagy épít­kezés, átalakítás és sok vál­tozás közben augusztus 20-ra, november 7-re és karácsony­ra is jutalmat kapjanak. Az apci üzem már az idén több mint 42 millió forint nyere­séget ad az országnak és le­galább 25 napos nyereségré­szesedést fizet dolgozóinak. A fiatalok előre szeretnek nézni. Pár hónapja még nem mindenki hitte, de ma már a kételkedők is saját szemük­kel láthatják, hogy új iparág születik Apcon. Országos mé­retekben is jelentős ez az üzem, a következő években újabb 1000—1200 embernek ad megélhetést. Visontán két hónap múlva szenet ad az ország legna­gyobb külszíni bányája és az országos hálózatba kapcsol­ják a 800 megawattos erőmű első gépegységét. Kisköre kör­nyékén öntözhetővé teszik a szántóföldet, így a Tisza-hát- ról az eddiginél sokkal több mezőgazdasági termék jut az ország asztalára. Hatvanból és Selypről egyre több és jobb minőségű cukrot, konzervet ás cementet exportálnak, és si­kerrel kecsegtetnek a mátrai érckutatások. Nem minden család kará­csonya egyforma gazdag és nincs, nem is lehet teljes egyenlőség az ország kará­csonyfája alatt sem. Egyik­másik gyerek kinőtte ruháját és újra még nem telt. Isme­rünk olyan vállalatot, ahol becsülettel iparkodnak a munkások és a vezetők, de az elavult gépek és a zsúfoltság miatt baj van a minőséggel, drágán termelnek és nem nö­vekedett kellően a termelé­kenység. Mégis, összegezésül megállapíthatjuk, hogy me­gyénk gazdasági fejlődése ki­egyensúlyozott. Különösen kedvezően alakul a termék- összetétel, a vállalatok meg­szilárdították piaci helyzetü­ket, újabb külföldi vevőket szereztek. Mindaz, ami a család és az ország karácsonyfája alá ju­tott, az munkánk eredménye, éppen azért örüljünk a sze­rényebb ajándéknak is. Eddi­gi eredményeink alapján bí­zunk abban, hogy a követke­ző években egyre gazdagab­ban és mind többen boldogan ünnepelhetünk. Dr. Fazekas László ( E npek a nagyon önérzetes népnek —, *“ bármennyire is megalkuvás nélküli a harca, ha a függetlenségéről van szó — rendkívül’érzéke van belügyei békés elren­dezéséhez. A 31 millió vietnami többsége buddhista (vagy felekezeten kívüli), de nagy kiterjedésű katolikus szigetek is tarkítják az ország vallási térképét. A franciák idején székesegyházak épültek, püspökségek létesül­tek; a kereszténység gyökeret eresztett. Észak-Vietnamiban még sincsenek vallási ellentétek. Az egyházaltat is összehozza a nemzet közös törekvése, a felszabadító há­ború, Buddha születésnapján Hanoi főpapja az igazságos békéről beszélt, amelyet a fel­kelt nép harca hívatott kivívni. Karácsony­kor, amikor megszólalnak a székesegyház és a belváros három nagy templomának ha­rangjai, a püspök szinte ugyanazt mondja el, mint amit Buddha híveinek gyülekezetében hallottunk. Még a szertartások egyes elemei is hasonlítanak egymáshoz. A hanoi karácsonyt csupán kívülről fe­nyegeti háborgatás: az óvóhelyek most is készen állnak, s a háztetőkön, a templomok tetején is, akárcsak a pagodák körbefutó kecses felső teraszain, befűzött hevederrel állnak a géppuskák, hiszen nem volt még olyan bombázási szünet, amelyet az ameri­kaiak —, ha csak felderítő repülésekkel is — meg ne sértettek volna. Karácsony táján el szokott jönni Phnoom- penhből Hanoiba öreg barátunk, Wilfred Burchett, a világhírű ausztráliai író és hír­lapíró. Mindig ez volt az a reménykeltő idő­szak, amikor a békét vágyó emberiség nyo­mására (vagy megtévesztésére) az ameri­kaiak valamilyen hajlandóságot mutattak, hogy politikai kiutat keressenek a vietnami háborúból. A VDK vezetői esztendőkön át karácsony idején Burchettnek adott interjú formájában kezdeményezték a tárgyalásos kapcsolat felvételét az Egyesült Államokkal; neki mondták el azokat a feltételeket, ame­lyek közt lehetségessé válhat a politikai ki­bontakozás. Amíg Vietnamban voltunk, Burchett — régi moszkvai és budapesti barátunk — rend­szeresen vendégünk volt hanoi látogatásai alkalmával, ö mesélte el, milyen a kará­csony a fronton, a Saigont körülvevő őser­dőkben. ahol — a DNFF meghívására — 1963-ban és 1965-ben épp ebben az időszak­ban volt riportúton. Ilyenkor az amerikaiak és a saigoni ad­minisztráció látványosan tűzszünetet rendel el. „Véletlenül életben maradtam egy ilyen tűzszünet alatt” — meséli. Az ellenség rendszeresen arra számít, hogy a felszabadí­tásl front katonái között ■ karácsony táján nagy mozgás lesz, legalábbis a katolikusok hazatérnek a családjaikhoz, .feledve a köte­lező ébreséget. Ezért a „tűzszünet” a saig'o- niak részéről egyben széles rendőri-és kato­nai intézkedések láncolata. Nagy helikopte­res felderítő tevékenység folyik a Tay Ninh dzsungel fölött, a fedélzeti fgyvérekből tüzet nyitnak, ha bármiféle: mozgást észlelnek. ; Hanoiban az elmúlt években szóba sem jöhettek a szabadtéri rendezvények.1 Pedig valaha itt is valóságos népünnepély volt a karácsony. A Xon Nhat szálló előtt vezető útvonalat lámpafüzérekkel díszítették." s a kereskedőnegyed híres iparosutcáit, az Ezüst­művesek utcáját, a Selyemszövők utcáját gyümölcsfüzérekkel, színes zászlócskákkal, ‘ s az iparosok mesterségbeli remekeivel aggat­ták ilyenkor tele. A fenyő nagy ritkaság errefelé, csak a várostól 40 kilométerre északra elterülő, csaknem ezer méter magas hegyvidéken találni néhány szép példáhyt. Ezekből állítottak fel valaha egyet-egyet dz elnöki palota főbejárata előtt. A mai viet­nami gyerekek ilyesmire már nem is em­lékeznek ... Bizony csaknem negyed százada már, hogy ennek az országnak alig-alig jutott bé­kés karácsony. Pedig a vietnamiak nem harcias természetűek — gondolkodásuktól, filozófiájuktól távol áll a háború. Mégis az egész világ tudja, milyen elszántan és nagy­szerűen tudnak harcolni, ha rákényszerítik őket. S lehet-e nagyobb kényszer, mint az, hogy idegen hódítók jönnek az országba, maguk választotta úton berendezni. Ez a karácsony reménykeltőbb, mint a megelőzőek voltak. Ebben az évben, clyany- nyira nyilvánvaló lett az amerikaiak kato-1 nai jelenlétének eredménytelensége, s oly nagy nyomást gyakorolt a nemzetközi köz­vélemény az Egyesült Államok vezetőire, hogy azok kénytelenek voltak fejet hajtani a VDK állhatatos követelése előtt: megszün­tették Észak-Vietnam bombázását, s beletö­rődtek, hogy a vietnami kérdés. politikai rendezéséről négyoldalú tárgyalások indul­janak. A békéért aggódó világ számára az lett volna az igazi karácsonyi ajándék, ha már megkezdődtek volna Párizsban az érdemi tárgyalások. Ilyen hát a vietnami karácsony 1968-ban: gondokkal teli, feszültségektől terhes. Mégis — ez már jobb karácsony, mint a tavalyi vglt — magában hordja a kibontakozás ígé­retét Szabó L. István Váltják jjyepniekc'l TÖRÉKENY, VÉKONY csontú aszony. Sokkal fiata- labbnak látszik, mint amennyi. Szőke haja maka­csul ellenáll a hullámokba rendező fésűnek, mint egy kamasz lányé. Bármelyik Pil­lanatban szülhet, de az alig látszik meg az alakján. Csak a mosolya más. Az már anyá- sább. lasabban oldódik. Ne­héz ezt írni. látni kell. A kis szobában világos színű, modem bútorok. A beszélgetés során kiderül, hogy a fiatalok is modemek, sallangmentesek, gondolataik világosak és pontosak, és bár érzelmeik mélyek és őszin­Mitől nő a kará­csonyfa? A kérdésből a kedves olvasó való­színűleg arra gondol: összetévesztem a ka­rácsonyfát a fenyőfá­val. A fenyőfa ugyan­is, mint mindéit fa, az idők során növekszik. A karácsonyfa viszont olyan fenyőfa, amely ki van vágva: növeke­déséről beszélni te­hát tudománytalan dolog. Ilyenkor kará­csonykor azután ki­derül, hogy szép, szép a tudomány; de a nagy ünnepeken más­fajta törvények lép­nek életbe. Megkísér­lem bebizonyítani. Amikor én még egé­szen kicsi voltam — ez néha olyan távoli­nak látszik, mint a Kisjézuska születése —, tehát mondjuk 1968 éve: mennyezetig érő karácsonyfa állt a szobában, még­hozzá hatalmas tal­pával a padlóról emel­kedve fel. Ma sem értem, az illetékesek hogyan feldí­szíteni. £: s. n meg­kérdezni}. i "lük; saj­nos azon' ■■ i e drága illetékes- 1 gén nem ílnek m . Azután, ahogy nö­vekedtem: a kará­csonyfa észrevétlenül kisebbedéit. Erre jó-_ Karácsonyi meglepetések A padlótól a mennyezetig szerivel csak akkor jöttem rá, amikor egy karácsony estén észre­vettem, hogy én és a karácsonyfa: egyfor­ma nagyok vagyunk. Abban az időben — tizennégy éves lévén — tanultam már fizi­kát, s az optikai csa­lódások természeté­vel is tisztában vol­tam. Szigorúan tu­dományos világszem­léletemmel hamar megmagyaráztam ma­gamnak: szó sincs ar­ról, mintha a kará­csonyfa összezsugoro­dott volna. Én lettem magasabb, s az opti­ka törvényei szerint ezért látom a hajdani hatalmas fát — ki­sebbnek. Mindeneset­re megkértem az ille­tékeseket: állítsák fel egy kis asztalkára. Az ember nem szívesen mond le illúzióiról. Azután telt-múlt az idő, s jött egy olyan karácsony is, amikor — teljesen rendhagyó módon — fenyőfa és karácsonyfa: eggyé váltak. A Kárpátok­ban, a gyergyói ha­vasok egyik kit tisz­tásán állt e nevezetes fenyőfa, melyet — minden kivágás nél­kül —: karácsonyfá­vá léptettünk elő. El­látva a megfelelő ezüst és arany csilla­gokkal, továbbá suj­áltattam magam: tu­domásul vettem — minél nagyobb a gye­rek, annál kisebb a karácsonyra. Egy negyvenes gyereknek meg kell elégednie egyméteres fával. tásokkal. Körülötte énekeltük, hogy „Mennyből az an­gyal”. Az ágyúk már elég közelről dörög­tek. Később már nem (Erdei Sándor rajza) Asztallal együtt, ime türelmem juta ma: a karácsony, egyszerre növekedr, kezdett. Mire a kis­lányom hetven centi magas lett: a fa egy méter hetven centire szökött fel. Közben kisebb ingadozásokkal — aszerint, hogy mit lehetett kapni a pia­con — tartotta ezt a magasságot, s néha még növekedett is. Ma a kislányom egy mé- méterhetven centi ma­gas, s a karácsonyfa bizony ismét csak het­ven centiméter. Ter­mészetesen: asztalra állítjuk. De én nem csüggedek. Elképzel­hető, hogy a lányom néhány év múlva férjhez megy. Rövi­desen tizennyolc érés' $ lesz, s elég csinos is — ehhez a meggondo­latlan lépéshez. Az­után, ha úgy dönte­nek, hogy mégis előbb a baba, csak azután a Trabant: a kará­csonyfának ismét űrü­gye lesz arra, hogy fel­szökjék a mennyeze­tig. Ezzel be is feje­zem tudományos fel­fedezésem közlését a karácsonyfák növeke­désének és kisebbe- •désének okairól. Mon­danom sem kell: csöp­pet sem közömbös, hogy életünkben ányszor nő meg a ka- ícsonyfa. De ki tud- á ezt előre megmon­dani; talán csak a Kisjézuska. Hámos György ték. óvakodnak a frázisoktól. A kismama a csendes dél­utáni órákat pihenéssel tölti; Egyedül van otthón, a férje dolgozik, a szomszéd lakás­ban pedig a szülők tartóz­kodnak. Ebbe a kis utcába a külső zaj nem hatol be. Min­den olyan csendes, mintha tele lenne várakozással. Ha nem is mindig mondják ki. de valamennyiük gondo­lata az érkező kicsi körül fo­rog. A kismama fejében már az is megfordult, miiven aján­dékot vegyen a gyermeknek karácsonyra. Macit vagy kis­babát? Egyedül nem akar határozni, maid ezt is a fér­jével együtt döntik eL Egyelőre várni kell, várni a napra, amikor a kicsi, akit ott hord a szive alatt, erőtel­jesen jelentkezik. Milyen is lesz? Nem lehet azt elmondani, hányszor raizolta ki maga előtt a kis­baba vonásait. Óvakodik tőle, hogy csak fiúra gondoljon, de tudja, annak örülne a férje is a legjobban. Mégis­csak: az apai büszkeség ...! Hát nem furcsák a férfiak? Igaz, a férje mindig hozzáte­szi: nagyon fog örülni a kis­lánynak is. de ha az első fiú lenne, jobb lenne. Mert kez­detben elhatározták, hogy két gyereket akarnak. És nem is maid. valamikor, ha­nem minél előbb. Csak úgy lesz teljes a család, ha a gyerekek zsivaja, lármája, játéka, kacagása tölti meg a szoba falait. Hogy is mondta a férj, Gyöngyösi András, aki az ál­lami gazdaság lajjoratóriumá- ban dolgozik? — Mi nagyon jól megért­jük egymást a feleségemmel Hogy úgy mondjam, egy hullámhosszra hangolódtunk, ha két ilyen embernek szüle­tik gyermeke, az csak nagyon jó lehet, tökéletesebb. Fekete, rakoncátlan hajú, szemüveges férfL — Engem zavar, ha a szü­leimmel a gyerekekről kell beszélnem. Tudja, hogy van ez? Az anyámmal beszéljek arról, hogy a feleségem álla­potos. hogy most így vagy úgy érzi magát...? Feszé­lyez az hogy éppen az anyámmal. Megérti ezt? A fiúi szemérmesség gáfolja. A gyermek születését annyi­ra intim dolognak tartja; ami szerinte csak a két szü­lőre tartozik. A FÉRJ MOST A feleség­ben az anyát üélti, a feleség pedig nem akar gyengébbnek látszani most sem a férje előtt. Mind a kettőjükben ott munkál az önérzet, ha titkol­ják is. Ég minden cselekvésüket a gyermek várása motiválja. Milyen lesz ha odatolják majd a kis kocsit a babával a karácsonyfa alá? Hát nem furcsa játéka a véletlennek? Hátha éppen karácsony nap­jára születik meg a kicsi! Ünnep lenne ez az ünnep­ben. Már a kismama előkészí­tette a gyermek holmijait is. És milyen lesz a gyermek napirendje? Majd a fürde­tés! Nagyon óvatosan kell bánni a csöppséggel, amikor elkezd rugdalni, kapálódzni a langyos vízben. No és a nagymama!... Biztosan kényeztetni akarja majd.- Minden nercben felvenné, a karjára kapná, hiszen a nagymamák rajonganak az unokáért. Hogyan kell majd finoman közölni a nagyma­mával, hogy mit szabad csi­nálni a gyerekkel és . mit nem? Mi legyen a gyerek neve? Ezt sem lehet az utolsó pil­lanatra hagyni. Keresgéltek a nevek között a naptárban, aztán. szinte egyszerre mond­ták ki: Zsolt! És ha lány lesz? Akkor Csillának hív­ják. A csönpség már nagyon élénk. Egyre többet és erő- . teljesebben mozog. A mama mosolyogva veszi tudomásul és szelíd korholással mondja: — Inkább már itt kint rug- dalóznál. A KARÁCSONY CSEND­JE, békéje boldog izgalom­mal. várakozással telítődik itt. ebben a gyöngyösi Tűzol­tó utcai házban. (e. mól—) jlfliy/f/f/yír 1968. december 21., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents