Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

■■■ AZ MSZMP SEVE8 MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam, 302. szám ARA: 1 FORINT 1968. december 24., kedd VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. VIETNAMI KARÁCSONY ★ AZ ORSZÁG KARÁCSONYFÁJA ALATT ★ AHOGY BÉL MÁTYAí LATTÁ 1730-BAN A kú Jézus a jászolban fekszik, .rongyok­ba takarva, s hogy meg ne fagyjon, a jó lelkű állatok párázzák rá pucér testére babusgató melegüket A kis Jézus, fején arany koroná­val, egy fenségesen szép asszony ölében derül, körülötte még az ég is a gazdagságról, a pom­páról tanúskodik. Királyi fény, paradicsomi környezet, angyali szolgálók serege és a szol­gai alázat tengere. Jézus a bibliai, a monda­beli istenfia, akit rendre-sorra kisajátított a történelem és az eltűnt korok valamennyi tár­sadalma. Karácsony éjszakáján jászol, aztán királyi trón; karácsony éjjelén barmok párá- a, aztán siseréskedő szolgák pávát serege. Istenfia, akit korok és osztálytársadalmak tettek újból és újból céljaik szolgájává! Paradox ötlet: de mintha éppen a mi tár­sadalmunkban lett, vált volna emberré az a Jézus, amelyet éppen saját hasonmása képé­től," a saját isteni-emberi jellegétől fosztott meg nálunk is a volt idők társadalma. Az el- erhbertelenedett hit, a rettegő, a bűnből bűn­be bicsakló mea culpázás egy anyagi világra támaszkodó, a világ anyagiságát hirdető tár­sadalomban lett — emberi hit. A hívők szá­mára. Mert az ember még a túlvilágban is csak ákkpr tud emberi módon' hinni, ha' e vi­lágon is megvetheti lábát emberhez méltó módon. Mert a hit és az emberség elválaszthatat­lan egymástól. És azt hiszem, jól meg tudjuk egymást értetni azokkal a hívőkkel, akik a túlvilágban hisznek, de tudják, hogy e világ­ban élnek, mi magunkkal, akik tudjuk, hogy a mi világunkban kell hinni, s abban és azért is kell élni. És, ha lehet egy újabb, más elő- ,:e}p paradoxont: aki nem hisz az istenben, az aft# még hihet és hisz is az emberben, de aki nern "fiísz az emberben, az képtelent*, arra* hogy igazán az istenben is higgyen. Mi azt mondjuk, azt mondom, hogy az ember dolga itt a földön van, hogy emberebb ember le­gyen, s hogy a föld ezé az emberebb emberé legyen. Az istenhivők, a vallásos emberek úgy vé­lik, hogy az ember dolga: a túlvilági életért emberebb ember lenni. Nos, ha a célok meg­lehetősen különbözőek is, ami az élet végső értelmét jelenti, az eszközök megegyeznek az istenben becsületesen és az emberben becsü­letesen hívők között. Nem ideológiai, filozó­fiai vitát akarnak e sorok provokálni — úgyis óhatatlanok azok —, hanem csak azon a józan felismerésen meditálni, hogy itt e földön, ,e hazában minden dolgát végző becsületes em­bernek egy és közös a dolga. Nekem is, aki­nek művészi élményt nyújt Murillo isteni kis­dede, s annak is, aki elsősorban szentképet lát eme alkotásban; nekem is, aki a művészet előtti alázattal hullok térdre Bach miséje hal­latán, s annak is, aki istenébe vetett hittől hajt térdet az orgona zúgó hangjainál. „Közös dolgaink” vannak. Nem is kevesek! Van egy ország, amellyel sáfárkodnunk kell a magunk, de gyermekeink, sőt a késői századok számára is. S hogy egyáltalán jogunk és lehetőségünk van a sáfárkodásra, nős. ez már valóban nem isteni kegytől függött,1 áz or­szág szabadságát és gyarápodó életének ezernyi kincsét nem ids angyalkák helyezték a nép elképzelt „mindenki karácsony­fája” alá. Nekünk ennek az or­szágnak dolgával, sorsával úgy kall gazdálkodnunk, hogy jó le­gyen önmagunknak is, s öröm­ae kelljen pironkodnunk barátaink előtt, s példának is lennünk kell azok számára, akik az emberséghez vezető utat keresik. A szegények karácsonyfájától a szegényes karácsonyfán ál ím odáig vezetett az út, hogy már nemcsak éreznünk kell a „megváltó” fe­lelősséget munkánkon, példánkon keresztül, hanem szavunknak súlya, tetteinknek ismert és elismert eredményei vannak a világ előtt. Mi az emberiség közös nagy karácsonyfája mellé és alá már nemcsak igaz, hanem az igaz igazságát tettekkel megmért jelszavakkal, szocialista munkánk gyakran veritékes, de mindig gyarapodó kincseivel is léphetünk. Amit mi teszünk, ez a kis nép, ez a kis or­szág, eme hatalmas nemzetközi fa alá az nem kevesebb, mint a béke, a munka, az alkotás, az emberré lett ember isteni méltósága. Ha^ gyakran, oktalanul bár, szégyenkezünk Is a nagy szavaktól — most ünnep van — most ne tegyük ezt. Ne szégyelljük, hogy a szere­tet ünnepe van, mert mi tudunk szeretni, s csak az tud igazán szeretni, aki gyűlölni tud. És mi gyűlöljük az embertelenséget, mi gyű­löljük igazán a fejre, vagy lélekre koronázott töviskoszorút; mi gyűlöljük legjobban a szúrt, vagy lőtt sebet a járásra termett lábon, a dol­gozásra, alkotásra formált kézen. Ne szégyelljük, hogy most a béke ünnepe van, mert mi tudjuk igazán, hogy mit jelent a béke, akiket még az isten nevével is visszaélő volt-urai kétszer tapostattak meg egy ember­öltő alatt a háború véres szennyében. Mert mi tudjuk, hogy mi az oktalan háború, mert ben­nünket is, ha nem keresztre, de kereszt alá fe­szített egy» „keresztény” kurzus; éppen a ke- *T&Z^jé^t8ben mocskolva be a hívők"kereázt­ff .*>*. w; . Azon-kellene szégyenkeznünk» ha nem len­ne mire büszkék letoünk.: s aláirt is- van mit büszkélkednünk, mert azoknak van szégyen­kezni valójuk, akik százszor próbáltak elte­metni bennünket. Az ember hatalmas lett. i óriás. S ahogy nőtt, úgy lett kisebb a Föld. És nagyobb a fe­lelősség is — egymásért A népek felelősek lettek egymásért, még akkor is, ha kormá­nyaik, uraik nem érzik magukat annak. Csil­lagszóróval játszani sem veszélytelen, ám leg­feljebb csak egy függöny ég oda... A háború kanócát meg-meggyújtogatni legfeljebb az őrület játékai lehet. Kisebb lett a Föld és a kanóc, mint az Egyenlítő, úgy foghatja át vi­lágunkat. A halál után, az emberiség millióinak pusz­tulása után meddő, esztelen vita lenne kutatni már, hogy a Föld mely pontján gyújtott lángot egy piromániás, mert gyújthatott, mert nem volt, aki lefogja a kezét. Ezt tenni, ezt meg­tenni, közös dolgunk határokon belül és kí­vül. De félre, halál.angyala! Égnek a gyertyák, terítve az asztal, kiürültek az utcák, csend van, béke van, derű van; j 968. karácsony a van. Ha van pytiny kOTona.űálurtk. ák&or az csak a kicsi’Jézus fején van ,már a festményen, s ha van kicsi Jézus, akkor áz nem jászolban fekszik, hanem hintázó és áramvonalas baba­kocsiban, bár a szolgai alázátú sürgés-forgás, az megmaradt mellette. Igen: a biblia tanítása szerint az Isten az embert saját képmására teremtette. Mi meg? Az Istent teremtettük meg az Ember képmá­sára. , Ha van isten és az isten, akkor ezt meg­tapsolja nekünk. 'f. Gyurkó Géza BRADLEY TAMÁS VISSZAÜT ★ MIBŐL TELIK? ★ AZ ÜNNEPI MASOriK MŰSZAK •k gyémántkarácsony ★ HAKOM HÓNAP AZ ESZKIMÓK FÖLDJÉN k PEDAGÓGUSOK FÓRUMA ★ KARÁCSONYI MEGLEPETÉSEK ★ TANYASIAK ★ AZ ÉV SLÁGERE ★ EMLÉKEZETES PERCEK ★ MI LETT VOLNA, HA OWENS TARTÁNON UGRIK? ★ HOBBY ★ AZ ACÉLLÖ ★ CSALÄDI oldal (Iskolások a szün.viöben) ★ ÉGTÁJAK KARÁCSONYA ★ MAGDOLNA ÉS AZ ÁCS ★ NÉGYHOLDAS BIRODALOM k IRODALOM — MŰVÉSZET ★ ! HUMOR — SPORT l h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents